View source for Bethlen Miklós Gyulai Ferencnek, Daniel Istvánnak, Deli Mihálynak, Máramarossziget, 1686. március 26.

== [[Item:Q39948|<small>Adatlap</small>]] ==


[[Item:Q39877|Gyulai Ferencnek]], [[Item:Q39949|Daniel Istvánnak]] és [[Item:Q39950|Deli Mihálynak]] 

[[Item:Q12102|Máramarossziget]], 1686. március 26. 

szolgálok és Istentől minden áldást kívánok Uraim kegyelmeteknek 

24. praesentis kelt kegyelmetek levelét 25. este vettem. én is tegnapelőtt úgymint 24 írtam újabban kegyelmeteknek, mely ha eltévedt volna, vagy késnék, íme a párját most ismét el küldtem. Az itt való processust, és [[Item:Q39883|Kintzing]] urammal való munkánkat a [[Item:Q39940|Redei János]] uramnak írt levelem párjából megláthatja kegyelmetek. 

Továbbá írhatom kegyelmeteknek Kintzing uram sok szép ratiókkal intimálja nekem ezt az Intermediumot: [[Item:Q39894|Urunk őnagysága]] adjon minél hamarább egynéhány ugyan jó számos ezer forintokat, hogy őkegyelme az hadakat avval contentálván mindjárt kivihesse, az alatt ez a Commissio in quam optima forma aut amicabiliter aut juridice menjen végbe, mely megmutatván, ha ők maradnak-e adósa vagy mi, készek ők ha megadósodnak még most arra obligálni magukat, hogy abból a pénzből, mellyel [[Item:Q681|Debrecen]] még adós nekik, urunknak őnagyságának legyen szabad kitartani azt a summát, és hogy őkegyelme ezt írásba teszi cum specificatione quantitatis summae etc., és hogy küldjem be Urunknak s az Uraknak. Ezek Kitzing uram szavai. 24. március velem estig való beszélgetésnek a végén mondta. Én azt mondtam el, várom inasát, s elküldöm be, de még eddig nem adta ide. Tegnap úgymint 25. mind a [[Item:Q39881|generális]] Kitzing uramnak deákul írt levele által, melyet hihető én kedvemért írt deákul, és levélben a szomszéd háztól a szomszédba mind egynéhány fő Colonellus és Officerek szembe és Kitzing uram azon materiát urgeálák, protestálván, hogyha őnekik contentátiójuk nem lesz, kénytelenek lesznek kedvetlen mediumokhoz nyúlni, etc. Mit feleltem legyen mind rá, mivel a szó ultro citroque sok volt, nem írhatom meg. Summája csak az. Mivelhogy az én Instructióm engemet az egy Inquisitión kívül minden ilyen tractától elrekeszt, ahhoz képest csak magamtól per modum consilii azt mondhatom: legközelebb és legbátorságosabb, s bizonyosabb medium az, hogy az hadaknak a császár pénzéből [[Item:Q4073|Szatmárról]] fizessenek meg, mert ha [[Item:Q1841|Máramaros]] és [[Item:Q85|Erdély]] (ha) e világon nem volna is, de ha a császár császár, és őkegyelmének hadai volnának, őfelsége tartoznék fizetni nekik. Azonban a Commissio végén ha Erdély adósodik, vagy qualitercunque a dolog úgy lesz, hogy pénzt ad, könnyű lesz a mi pénzünket emez pénz helyébe tenni. Ezt az officerek helyben is hagynák jó szívvel, mert ők azt mondják akárki fizessen nekik ők nem bánják, de a magukét bizony meg várják, mivel pedig innen Máramarosból rendelte azt a császár nekik, innen várhatják, vagy Erdélyből. Egyébiránt az officerek úgy alkalmaztatták szavukat, hogy a commissarius Kitzing uram ellen láttassanak inkább keménykedni, mint ellenünk, minthogy az commissarius tiszte az hadak fizetése és profontolása. 

A kedvetlen mediumokra azt feleltem. Lássák, ő dolguk. Ex nihilo solus Deus potest ens facere. Elkezdhetik, Máramaros noha condrás, de tízezer botot ugyan felemelhet, ha egyéb fegyvere nem volna is, ha kevesesen megindulnak a falukról az erdőkre, s úgy kezdik hajhászni az embereket emezekből is desperatio faciet milites, őbennük is marad oda. Ha egy corpusba mennek, úgy emezek csak el mennek előttük, ki [[Item:Q2608|Lengyelországba]] ki hova az erdőkön. Ha pedig őkegyelmük szolgáltatnak alkalmatosságot arra a nagy gonoszra, ugyan maguk lesznek okai, hogy Erdély is más eszközökhöz nyúljon, és a mostani bécsi tracta is elbomoljék, melyet a császár mennyire kívánjon, és mely kegyelmes hajlandósága legyen urunkhoz és az országhoz, (mint kiknek példáját követi a két oláh ország is.) nagyságuk ha akarják tudhatják. Mégis tetszik abból is, hogy ezt a Commissiót is a császár Erdély részéről igen favorabiliter et sancte kívánja folytatni, és ezért cselekedte a debreceniek nagy Satz-cának (el)mitigálását is; sőt megnyugodjanak benne, hogy a császárnak ezt az jó Intentióját akar officerek, akár Kitzing, sőt ha [[Item:Q39878|Carafa]] [[Item:Q39879|Tsaki]] és [[Item:Q39882|Caprara]] uraimék quoquornodo ludificálnak, hogy Erdély ilyen igazságos dolgában kívánt véget el nem érhetné, habebit Transilvania recursum ad Suam Maiestatem et certe respectum habebit, ut novam etiam Commissionem ex primariis Suae Maiestatis ministris, et totius negotii decisionem ab Aula impetret. Ezek tegnapi dolgok. Ma mutatta Ordinantiáját Kitzing uram, hogy Militaris Executiokot nem tesznek, csak innen is legyen parancsolat a falukra hogy az élést praestálják, melyet meg is cselekednek, ahol még vagyon valami kevés a kezük között testileg lelkileg. Amint kegyelmetek írja, hogy Caraffa uram fél a szegénység hamisan való esküvésétől, abba valami circumspectio kívántathatik, mind szép szó, szent intés, világi és örökké való büntetésnek szemük elé való rakásával, és szoros fogas kérdések feltételével valóban el követjük mindketten Kitzing urammal, de látván Kitzing uram, hogy ez a nép ilyen rettenetes balgatag, condrás etc., annyira praeiudicált már, hogy csak azt mondja, hogy ezek bizony mind hamisan esküsznek, ő a fejét köti bele, hanem csak mind a Quietamiákat kívánja, és jövendőben is azt mondja, hogy csak a Quietantiák és a Furierok és egyéb Tisztek hit szerint írt Regestrumi állhatnak meg, mely ha úgy lesz, ennek semmi haszna az egész munkának, mert sok helyekre semmi Quietantiát, soknak csak olyat adtak amint akarták. Az imént egy kicsidég conturbálá Kitzing uram magát, azt mondja vala, hogy amit itt eligazíthatunk, igazítsuk el, én mondtam: Non habeo authoritatern quidquam decidendi, sed tantum inquirendi et in regestra fidelia referendi. melyre mondta, ő hát csak félbe hagyja etc., de azután resolválá magát, hogy continuálja az Inquisitiót, csak ellenkező parancsolatja ne jöjjön, mert neki igen sok és ennél nagyobb dolga vagyon a császár hadaira való gondviselésnek egész terhe rajta lévén, mivelhogy Caraffa uram is quod ad Oeconomica egészen kimosdott belőle. Félek, hogy elhívattatja magát, és félbemarad a munka, látván hogy felette sokra terjed a kár. Ezt kegyelmetek caute igyekezze praevenialni, és az elméjüket is megnyargalni, hogy ha az ott való nagy rendű két commissáriusnak is úgy jár az elméje ezeknek hitük iránt, amint Kitzing uramnak, jó idején tudósítsa kegyelmetek mind az urakat, mind engem, maga szolgája is eljöhet kegyelmeteknek, ha mi kiváltképpen valót akar írni, tudom, mindjárt adnak mind passust, mind kísérőt. Ennek az Inquisitiónak látva hiszem ad 1. vel 2dum Aprilis vége legyen, mert ha Kitzing uram olyan scrupulosus nem volna, és a vármegyétől egyszer peragalt lnquisitiot usque ad ilium terminum mikor peragáltatott admittálna, és most csak a die peractae lnquisitionis hucusque computando, kérdeznénk, hogy mi dolog történt, vége lenne ezen az héten, de ha úgy kell lenni a mint kezdtük tovább kell vetődni. Az uraknak én ezt a levelet párba küldtem, úgy a Redei uramnak írtat is. Isten kegyelmeteket minden jóra segítse. 

Máramarossziget. 26. március 1686. 

kegyelmetek sógora szolgája 

Bethlen Miklós 

Most este készíti el azt az Erdélybe való írást Kitzing uram, és én holnap be küldöm, lássák az Urak, mit csinálnak vele.