Gerics Pál Quart. Hung. 3727 - Revision history

FellegiZsofia at 14:58, 26 July 2021

2021-07-26T14:58:50Z

FellegiZsofia at 14:57, 26 July 2021

2021-07-26T14:57:17Z

FellegiZsofia at 16:02, 4 May 2021

2021-05-04T16:02:31Z

FellegiZsofia at 16:00, 4 May 2021

2021-05-04T16:00:52Z

FellegiZsofia at 15:59, 4 May 2021

2021-05-04T15:59:12Z

FellegiZsofia at 15:51, 4 May 2021

2021-05-04T15:51:13Z

imported>Fellegizs at 09:33, 9 June 2020

2020-06-09T09:33:10Z

imported>Fellegizs at 09:32, 9 June 2020

2020-06-09T09:32:19Z

imported>Fellegizs at 09:14, 9 June 2020

2020-06-09T09:14:05Z

imported>Fellegizs at 08:43, 9 June 2020

2020-06-09T08:43:32Z

← Older revision		Revision as of 14:58, 26 July 2021
Line 28:		Line 28:

	''Kiindulás''		''Kiindulás''
−	~~{{ez fogalom \| anch}}~~

	Március 19-én 1820-ban, tiszta tavaszi regvel, de egyszersmind erős hideg széllel hagyám el Bécset egy tiszt társaságában. A tábor vonalon, s a Duna három ágán könnyen átkeltünk, mivel mind a három jég elhordta híd a karfák híjával helyre volt állítva. A Duna ágai közt lévő szigetkéken, kivált am Seitz, majd embermagosságnyira volt még az öszvetorlott jég. Borzasztó volt ennek tekéntete a habzó s zuhogó hullámok közt. A harmadik hídon átkelvén, Jedlersdorfnál két felé válva találtuk az utat, a balról eső Korneuburgon át Cseh- országba, a jobbra levő Morvaországba vezet. Melyik utat kelljen nekünk Morvába szándékozóknak választani? Nem kellett senkit kérdeznünk. A mutató táblák könnyen olvasható betűikkel tüstént eligazítottak. Vajha nálunk is volnának hasonló útmutatók, melyeket dicső II. Józsefünk idejében a németek által történt behozatásuk miatt magyarjaink Németkeresztnek neveztek! Rengeteg erdeinkben vagy az erdőtlen Alföldön jártunkban keltünkben nem kellene annyit tévelyegnünk, mulasztanunk. – Közel érénk Florisdorfot, melyből jobbunkra, a Nagy-Duna bal partján, egy út vonul el Groβ Aspern és Esslingen felé. F[enséges]. Károly Hertzeg<ref>Károly Lajos (1771-1847), Habsburg főherceg, a Duna bal partján található Aspern és Esslingen települések határában vívott véres ütközet győztese Napóleon csapatai felett. </ref> hős tetteinek helyszínét nagy jégtáblák borítták még, mint megannyi olvadékony tanúi a Duna árjának. – Volkersdorfban deleltünk. Itt hagyánk el a rónaságot, melyet kiesebb hegyi vidékre cseréltünk fel; noha amott is csinos városnak is beillő falvakon át, vagy mellett utaztunk. Alkonyat volt már, hogy Poisdorfban éjcakára megszállottunk.		Március 19-én 1820-ban, tiszta tavaszi regvel, de egyszersmind erős hideg széllel hagyám el Bécset egy tiszt társaságában. A tábor vonalon, s a Duna három ágán könnyen átkeltünk, mivel mind a három jég elhordta híd a karfák híjával helyre volt állítva. A Duna ágai közt lévő szigetkéken, kivált am Seitz, majd embermagosságnyira volt még az öszvetorlott jég. Borzasztó volt ennek tekéntete a habzó s zuhogó hullámok közt. A harmadik hídon átkelvén, Jedlersdorfnál két felé válva találtuk az utat, a balról eső Korneuburgon át Cseh- országba, a jobbra levő Morvaországba vezet. Melyik utat kelljen nekünk Morvába szándékozóknak választani? Nem kellett senkit kérdeznünk. A mutató táblák könnyen olvasható betűikkel tüstént eligazítottak. Vajha nálunk is volnának hasonló útmutatók, melyeket dicső II. Józsefünk idejében a németek által történt behozatásuk miatt magyarjaink Németkeresztnek neveztek! Rengeteg erdeinkben vagy az erdőtlen Alföldön jártunkban keltünkben nem kellene annyit tévelyegnünk, mulasztanunk. – Közel érénk Florisdorfot, melyből jobbunkra, a Nagy-Duna bal partján, egy út vonul el Groβ Aspern és Esslingen felé. F[enséges]. Károly Hertzeg<ref>Károly Lajos (1771-1847), Habsburg főherceg, a Duna bal partján található Aspern és Esslingen települések határában vívott véres ütközet győztese Napóleon csapatai felett. </ref> hős tetteinek helyszínét nagy jégtáblák borítták még, mint megannyi olvadékony tanúi a Duna árjának. – Volkersdorfban deleltünk. Itt hagyánk el a rónaságot, melyet kiesebb hegyi vidékre cseréltünk fel; noha amott is csinos városnak is beillő falvakon át, vagy mellett utaztunk. Alkonyat volt már, hogy Poisdorfban éjcakára megszállottunk.

← Older revision		Revision as of 14:57, 26 July 2021
Line 28:		Line 28:

	''Kiindulás''		''Kiindulás''
		+	{{ez fogalom \| anch}}

	Március 19-én 1820-ban, tiszta tavaszi regvel, de egyszersmind erős hideg széllel hagyám el Bécset egy tiszt társaságában. A tábor vonalon, s a Duna három ágán könnyen átkeltünk, mivel mind a három jég elhordta híd a karfák híjával helyre volt állítva. A Duna ágai közt lévő szigetkéken, kivált am Seitz, majd embermagosságnyira volt még az öszvetorlott jég. Borzasztó volt ennek tekéntete a habzó s zuhogó hullámok közt. A harmadik hídon átkelvén, Jedlersdorfnál két felé válva találtuk az utat, a balról eső Korneuburgon át Cseh- országba, a jobbra levő Morvaországba vezet. Melyik utat kelljen nekünk Morvába szándékozóknak választani? Nem kellett senkit kérdeznünk. A mutató táblák könnyen olvasható betűikkel tüstént eligazítottak. Vajha nálunk is volnának hasonló útmutatók, melyeket dicső II. Józsefünk idejében a németek által történt behozatásuk miatt magyarjaink Németkeresztnek neveztek! Rengeteg erdeinkben vagy az erdőtlen Alföldön jártunkban keltünkben nem kellene annyit tévelyegnünk, mulasztanunk. – Közel érénk Florisdorfot, melyből jobbunkra, a Nagy-Duna bal partján, egy út vonul el Groβ Aspern és Esslingen felé. F[enséges]. Károly Hertzeg<ref>Károly Lajos (1771-1847), Habsburg főherceg, a Duna bal partján található Aspern és Esslingen települések határában vívott véres ütközet győztese Napóleon csapatai felett. </ref> hős tetteinek helyszínét nagy jégtáblák borítták még, mint megannyi olvadékony tanúi a Duna árjának. – Volkersdorfban deleltünk. Itt hagyánk el a rónaságot, melyet kiesebb hegyi vidékre cseréltünk fel; noha amott is csinos városnak is beillő falvakon át, vagy mellett utaztunk. Alkonyat volt már, hogy Poisdorfban éjcakára megszállottunk.		Március 19-én 1820-ban, tiszta tavaszi regvel, de egyszersmind erős hideg széllel hagyám el Bécset egy tiszt társaságában. A tábor vonalon, s a Duna három ágán könnyen átkeltünk, mivel mind a három jég elhordta híd a karfák híjával helyre volt állítva. A Duna ágai közt lévő szigetkéken, kivált am Seitz, majd embermagosságnyira volt még az öszvetorlott jég. Borzasztó volt ennek tekéntete a habzó s zuhogó hullámok közt. A harmadik hídon átkelvén, Jedlersdorfnál két felé válva találtuk az utat, a balról eső Korneuburgon át Cseh- országba, a jobbra levő Morvaországba vezet. Melyik utat kelljen nekünk Morvába szándékozóknak választani? Nem kellett senkit kérdeznünk. A mutató táblák könnyen olvasható betűikkel tüstént eligazítottak. Vajha nálunk is volnának hasonló útmutatók, melyeket dicső II. Józsefünk idejében a németek által történt behozatásuk miatt magyarjaink Németkeresztnek neveztek! Rengeteg erdeinkben vagy az erdőtlen Alföldön jártunkban keltünkben nem kellene annyit tévelyegnünk, mulasztanunk. – Közel érénk Florisdorfot, melyből jobbunkra, a Nagy-Duna bal partján, egy út vonul el Groβ Aspern és Esslingen felé. F[enséges]. Károly Hertzeg<ref>Károly Lajos (1771-1847), Habsburg főherceg, a Duna bal partján található Aspern és Esslingen települések határában vívott véres ütközet győztese Napóleon csapatai felett. </ref> hős tetteinek helyszínét nagy jégtáblák borítták még, mint megannyi olvadékony tanúi a Duna árjának. – Volkersdorfban deleltünk. Itt hagyánk el a rónaságot, melyet kiesebb hegyi vidékre cseréltünk fel; noha amott is csinos városnak is beillő falvakon át, vagy mellett utaztunk. Alkonyat volt már, hogy Poisdorfban éjcakára megszállottunk.

@@ Line 33: / Line 33: @@
 . Poisdorfon túl jobbra esik ama Liechtenstein Herceg<ref>Liechtenstein, Johann (1760-1836), herceg, császári tábornok, az angol tájépítészet pártolója, bécsi építkezéseivel divatot teremtett.</ref> váráról és angol kertjéről nevezetes Feldsberg.<ref>Ma: Valtice, Cseh Köztársaság.</ref>  Mindamellett, hogy a természet még itt téli köntösében szunnyadozott, oda rándultam volna örömest, ha útitársam hivatalos útja s korlátolt ideje egyenesen előre haladni nem kéntelenített volna. Nickolsburgnál<ref>Ma: Mikulov, Cseh Köztársaság. </ref> már Morvában voltunk. Az egész város lejtőn van. Pompásnak látszik messziről. Dietrichstein<ref>Dietrichstein, Maximilian von (1596-1655), 1629-től nikolsburgi herceg, diplomata, császári főudvarmester. </ref> ócska vára s szabad kertje, meg a tűz által födelétőlis meg fosztott két tornya, puszta temploma, a kisebb házak tömege közöl. Az egész környék igen szép s csaknem kerti módon míveltnek látszó. Szőlőhegyekkel is díszes, amit annál kevesebbé vártam, mennél inkább elfogódva voltam a véleményekben, hogy mennél inkább haladandok éjszak felé, annál hidegebb éghajlatra fogok találni, mint otthon a Kárpátok felé. Nem lévén itt állapodásunk. Nikolsburgnak egyéb nevezetességét nem mondhatom, mint hogy Juda ivadéka szembetűnőleg számos. Aszerént ítélve, amint a zsidót s mást láttam, a zsidók számát három annyira lehetne tenni legalábbis, mint a keresztényekét. Nikolsburghoz még két mértföldnyi távulságra tartatik. Mi Muschaun, Mariahilfen, Pokorlitzon, Laazon, Reigern s Mödritzen<ref>Ma: Mušov, Nová Ves, Pohořelice, Láz, Rajhrad, Modřice, Cseh Köztársaság</ref> át, még világossal megérkeztünk Brünnbe,<ref>Ma: Brno, Cseh Köztársaság.</ref> csak Laazon<ref>Ma: Ledce, Cseh Köztársaság.</ref> szállottunk ki útközben egy az út mellett levő majornál, mely a seelovitzi<ref>Ma: Židlochovice, Cseh Köztársaság.</ref> uradalomhoz tartozik, s nem rég Albert<ref>Albert Kázmér (1738-1822), szász-tescheni herceg, Mária Terézia veje, Magyaróváron, s a Habsburg Monarchia más területein fekvő birtokain mintagazdaságokat hozott létre.</ref> sachsen-tescheni herceg tulajdonává vált. Itt azonban nyomorúságnál és rendetlenségnél egyebet nem láthatánk, mert egynehány hitvány birkát, melyet a dög még eddig megkémélt, egy ronda akolban szalmán tengődni láthatánk csak. Tehát külföldön is van olyan gazdaság, melyet utánoznunk se nem lehet, se nem kell?! – Pedig én azt gondoltam, noha helytelenül, vicinnus pecus grandius.<ref>Szabadon: „a szomszéd kertje mindig zöldebb”.</ref> Tudom, Wittman<ref>Wittmann, Anton (1770-1842), jószágigazgató, a magyaróvári mezőgazdasági tanintézet megszervezője, tanára.</ref> kormánya alatt a seelowitzi uradalom is rövid idő alatt egészen mássá fog változni.<ref>Gerics jegyzete: „Hogy várakozásomban nem csalatkoztam meg, kitetszik az ezóta véghez ment munkálatból, mely ezen nagyérdemű mezei gazda Landwirtschaftliche Hefte cíimet viselő könyvének 4 és 5-ik füzetében – Becknél Bécsben 1826-ban jelent meg, leírva s ábrázolva van.”</ref>
-. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2396 Brünnben] először is André<ref>André, Christian Karl (1763-1831), szakíró, szerkesztő, a morvaországi gazdasági egyesület titkára.</ref> urat, az „Oeconomische Neuigkeiten und Verhandlungen” címü folyóirat szerkesztőjét kerestük fel. Az érdemes öreg szívesen fogadott bennünket, s megmutatván ásvány és gyapjúmustra gyűjteményét, tanulságos gazdasági beszélgetés után ajánlásokat adott a helybeli nevezetességek megtekinthetése végett, s hasonlókat további utamra is ígért. Amazokkal jelenleg élni akarván, mentünkben szemügyre vettük a városnak utunkban eső, vagy legalább távolról észrevehető emlékezetességeit, melyek többnyire a következendőkben öszvepontosithatók:
+. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2396 Brünnben] először is [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3419 André]<ref>André, Christian Karl (1763-1831), szakíró, szerkesztő, a morvaországi gazdasági egyesület titkára.</ref> urat, az „Oeconomische Neuigkeiten und Verhandlungen” címü folyóirat szerkesztőjét kerestük fel. Az érdemes öreg szívesen fogadott bennünket, s megmutatván ásvány és gyapjúmustra gyűjteményét, tanulságos gazdasági beszélgetés után ajánlásokat adott a helybeli nevezetességek megtekinthetése végett, s hasonlókat további utamra is ígért. Amazokkal jelenleg élni akarván, mentünkben szemügyre vettük a városnak utunkban eső, vagy legalább távolról észrevehető emlékezetességeit, melyek többnyire a következendőkben öszvepontosithatók:
          Brünn igen kies helyzetű város, java része a belső város, egy elszigetelt hegyen fekszik: magas, régibb ízléssel készült kőházakból áll. Ó-Brünn alább van, apró házakkal (hogyan egyeztethető meg ez a két képzet: Ó-Brünn s Brünnek régibb része? Előttem a nevezet ellentmondásosnak látszott tüstént. Nem lehet útközben antiquaria vizsgálódásba bocsátkoznom; máshol meg időm nem volt volna, mert már holnap tovább menendő valék. A hallottak és látottaknál fogva a két fogalmat úgy egyeztethetém meg, hogy a hegyen levő részt régi erősségnek, a lejjebb esőt pedig a tulajdonképp úgy nevezett Brünn városnak, melynek a hegyen való része csak fellegvár volt, s amelynek most is elég nyomai vannak vettem). Spielberg egy mély völgy által külön vált csúcsos hegy tetején, mely a városból, nekem legalább, jó karban levőnek, s oly magosan valónak látszott, mint maga a belső város, nyugatra esik. Déli oldalán a városnak, vagyis inkább azon hegynek, melyen a belső város fekszik, van egy park, mellyel a brünniek méltán kérkednek. A telek azelőtt elhagyatott vadon pusztaság volt, de ahol a brünniek szorgalma szép ültetvények által igen kellemes mulató, s legalább ünnepeken, munkás polgáraiknak alkalmas pihenő helyet szerzett. Az ültetvények még fiatalok, de látszik, elég célszerűen elrendeltek. Kitünő ékessége az egésznek egy 60 lábnyi magosságú obeliszk, melynek négy szegü talpazatján a következő felírások olvashatók, nevezetesen a kelet éjszaki oldalon: „Franz dem befreier und wiederhersteller, dem Vater des Vaterlandes”. A nyugot-éjszakin „Seinen beharrlichen Bundesgenossen”, a délnyugotin: „Oesterreichs tapferem Heere”, a délkeletin: „Des treuen Maehrens und Schlesiens dank M.D.C.C.C.X.V.”<ref>Ferencnek, a haza atyjának, a szabadítónak és helyreállítónak; állhatatos szövetséges társainak; Ausztria bátor hadseregének; a hű Morvaország és Szilézia hálájaként.</ref> Ezen emlék köröl nevezetes lett a hegyoldalon levő párk is, Ferenc-hegynek – Franzensberg. Ennél fogva alakulása ideje is érthető, valamint alkalma is. Ezen időszakra visszaemlékeztetve lévén, sok múlt s jövendő keresztül ment agyamon, még a távolban kékellő Kárpát bércei kedves honomba vissza nem válaszoltak, édesdeden legeltetém honom felé fordult szemeimet: a csípös levegő hidegségét nem is érzém, még társam andalgásomból fel nem rázott, s tovább menni nem kényszeritett. A Ferenc-hegy alatt pillanték meg egy nagy épületet. Arra intézénk lépteinket, s odaérvén ezen felülírás, mely a külsö kapu felett olvasható vala: „Levamini miserorum<ref>Az elesettek felemelésére.</ref> Josephus IIdus 1786”, tudtunkra adá, hogy az is II. Józsefünk emberszeretetének emléke. A belső kapu felírás nem olyan egyszerű, de az intézet célját szorosabban billegző, ezen szavakkal: „Vereinigtes Josphinischer Armen- Kranken- Toll- Geburt- und Findel-Haus”.<ref>Egyesült József Szegény-, Beteg-, Kór-, Szülő- és Lelencház.</ref> Se időm se kedvem nem volt beljebb menni: vonzódásom volt ilyen intézeteket látni, de magam is beteges valék még, társam is tovább vont kelet felé, a Zwitta és Schwartza<ref>Svitava és Svratka (cseh).</ref> partjaira, hol Brünn legnagyobb nevezetességei, a posztó s egyéb gyárai léteznek.

@@ Line 33: / Line 33: @@
 . Poisdorfon túl jobbra esik ama Liechtenstein Herceg<ref>Liechtenstein, Johann (1760-1836), herceg, császári tábornok, az angol tájépítészet pártolója, bécsi építkezéseivel divatot teremtett.</ref> váráról és angol kertjéről nevezetes Feldsberg.<ref>Ma: Valtice, Cseh Köztársaság.</ref>  Mindamellett, hogy a természet még itt téli köntösében szunnyadozott, oda rándultam volna örömest, ha útitársam hivatalos útja s korlátolt ideje egyenesen előre haladni nem kéntelenített volna. Nickolsburgnál<ref>Ma: Mikulov, Cseh Köztársaság. </ref> már Morvában voltunk. Az egész város lejtőn van. Pompásnak látszik messziről. Dietrichstein<ref>Dietrichstein, Maximilian von (1596-1655), 1629-től nikolsburgi herceg, diplomata, császári főudvarmester. </ref> ócska vára s szabad kertje, meg a tűz által födelétőlis meg fosztott két tornya, puszta temploma, a kisebb házak tömege közöl. Az egész környék igen szép s csaknem kerti módon míveltnek látszó. Szőlőhegyekkel is díszes, amit annál kevesebbé vártam, mennél inkább elfogódva voltam a véleményekben, hogy mennél inkább haladandok éjszak felé, annál hidegebb éghajlatra fogok találni, mint otthon a Kárpátok felé. Nem lévén itt állapodásunk. Nikolsburgnak egyéb nevezetességét nem mondhatom, mint hogy Juda ivadéka szembetűnőleg számos. Aszerént ítélve, amint a zsidót s mást láttam, a zsidók számát három annyira lehetne tenni legalábbis, mint a keresztényekét. Nikolsburghoz még két mértföldnyi távulságra tartatik. Mi Muschaun, Mariahilfen, Pokorlitzon, Laazon, Reigern s Mödritzen<ref>Ma: Mušov, Nová Ves, Pohořelice, Láz, Rajhrad, Modřice, Cseh Köztársaság</ref> át, még világossal megérkeztünk Brünnbe,<ref>Ma: Brno, Cseh Köztársaság.</ref> csak Laazon<ref>Ma: Ledce, Cseh Köztársaság.</ref> szállottunk ki útközben egy az út mellett levő majornál, mely a seelovitzi<ref>Ma: Židlochovice, Cseh Köztársaság.</ref> uradalomhoz tartozik, s nem rég Albert<ref>Albert Kázmér (1738-1822), szász-tescheni herceg, Mária Terézia veje, Magyaróváron, s a Habsburg Monarchia más területein fekvő birtokain mintagazdaságokat hozott létre.</ref> sachsen-tescheni herceg tulajdonává vált. Itt azonban nyomorúságnál és rendetlenségnél egyebet nem láthatánk, mert egynehány hitvány birkát, melyet a dög még eddig megkémélt, egy ronda akolban szalmán tengődni láthatánk csak. Tehát külföldön is van olyan gazdaság, melyet utánoznunk se nem lehet, se nem kell?! – Pedig én azt gondoltam, noha helytelenül, vicinnus pecus grandius.<ref>Szabadon: „a szomszéd kertje mindig zöldebb”.</ref> Tudom, Wittman<ref>Wittmann, Anton (1770-1842), jószágigazgató, a magyaróvári mezőgazdasági tanintézet megszervezője, tanára.</ref> kormánya alatt a seelowitzi uradalom is rövid idő alatt egészen mássá fog változni.<ref>Gerics jegyzete: „Hogy várakozásomban nem csalatkoztam meg, kitetszik az ezóta véghez ment munkálatból, mely ezen nagyérdemű mezei gazda Landwirtschaftliche Hefte cíimet viselő könyvének 4 és 5-ik füzetében – Becknél Bécsben 1826-ban jelent meg, leírva s ábrázolva van.”</ref>
-. Brünnben először is André<ref>André, Christian Karl (1763-1831), szakíró, szerkesztő, a morvaországi gazdasági egyesület titkára.</ref> urat, az „Oeconomische Neuigkeiten und Verhandlungen” címü folyóirat szerkesztőjét kerestük fel. Az érdemes öreg szívesen fogadott bennünket, s megmutatván ásvány és gyapjúmustra gyűjteményét, tanulságos gazdasági beszélgetés után ajánlásokat adott a helybeli nevezetességek megtekinthetése végett, s hasonlókat további utamra is ígért. Amazokkal jelenleg élni akarván, mentünkben szemügyre vettük a városnak utunkban eső, vagy legalább távolról észrevehető emlékezetességeit, melyek többnyire a következendőkben öszvepontosithatók:
+. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2396 Brünnben] először is André<ref>André, Christian Karl (1763-1831), szakíró, szerkesztő, a morvaországi gazdasági egyesület titkára.</ref> urat, az „Oeconomische Neuigkeiten und Verhandlungen” címü folyóirat szerkesztőjét kerestük fel. Az érdemes öreg szívesen fogadott bennünket, s megmutatván ásvány és gyapjúmustra gyűjteményét, tanulságos gazdasági beszélgetés után ajánlásokat adott a helybeli nevezetességek megtekinthetése végett, s hasonlókat további utamra is ígért. Amazokkal jelenleg élni akarván, mentünkben szemügyre vettük a városnak utunkban eső, vagy legalább távolról észrevehető emlékezetességeit, melyek többnyire a következendőkben öszvepontosithatók:
          Brünn igen kies helyzetű város, java része a belső város, egy elszigetelt hegyen fekszik: magas, régibb ízléssel készült kőházakból áll. Ó-Brünn alább van, apró házakkal (hogyan egyeztethető meg ez a két képzet: Ó-Brünn s Brünnek régibb része? Előttem a nevezet ellentmondásosnak látszott tüstént. Nem lehet útközben antiquaria vizsgálódásba bocsátkoznom; máshol meg időm nem volt volna, mert már holnap tovább menendő valék. A hallottak és látottaknál fogva a két fogalmat úgy egyeztethetém meg, hogy a hegyen levő részt régi erősségnek, a lejjebb esőt pedig a tulajdonképp úgy nevezett Brünn városnak, melynek a hegyen való része csak fellegvár volt, s amelynek most is elég nyomai vannak vettem). Spielberg egy mély völgy által külön vált csúcsos hegy tetején, mely a városból, nekem legalább, jó karban levőnek, s oly magosan valónak látszott, mint maga a belső város, nyugatra esik. Déli oldalán a városnak, vagyis inkább azon hegynek, melyen a belső város fekszik, van egy park, mellyel a brünniek méltán kérkednek. A telek azelőtt elhagyatott vadon pusztaság volt, de ahol a brünniek szorgalma szép ültetvények által igen kellemes mulató, s legalább ünnepeken, munkás polgáraiknak alkalmas pihenő helyet szerzett. Az ültetvények még fiatalok, de látszik, elég célszerűen elrendeltek. Kitünő ékessége az egésznek egy 60 lábnyi magosságú obeliszk, melynek négy szegü talpazatján a következő felírások olvashatók, nevezetesen a kelet éjszaki oldalon: „Franz dem befreier und wiederhersteller, dem Vater des Vaterlandes”. A nyugot-éjszakin „Seinen beharrlichen Bundesgenossen”, a délnyugotin: „Oesterreichs tapferem Heere”, a délkeletin: „Des treuen Maehrens und Schlesiens dank M.D.C.C.C.X.V.”<ref>Ferencnek, a haza atyjának, a szabadítónak és helyreállítónak; állhatatos szövetséges társainak; Ausztria bátor hadseregének; a hű Morvaország és Szilézia hálájaként.</ref> Ezen emlék köröl nevezetes lett a hegyoldalon levő párk is, Ferenc-hegynek – Franzensberg. Ennél fogva alakulása ideje is érthető, valamint alkalma is. Ezen időszakra visszaemlékeztetve lévén, sok múlt s jövendő keresztül ment agyamon, még a távolban kékellő Kárpát bércei kedves honomba vissza nem válaszoltak, édesdeden legeltetém honom felé fordult szemeimet: a csípös levegő hidegségét nem is érzém, még társam andalgásomból fel nem rázott, s tovább menni nem kényszeritett. A Ferenc-hegy alatt pillanték meg egy nagy épületet. Arra intézénk lépteinket, s odaérvén ezen felülírás, mely a külsö kapu felett olvasható vala: „Levamini miserorum<ref>Az elesettek felemelésére.</ref> Josephus IIdus 1786”, tudtunkra adá, hogy az is II. Józsefünk emberszeretetének emléke. A belső kapu felírás nem olyan egyszerű, de az intézet célját szorosabban billegző, ezen szavakkal: „Vereinigtes Josphinischer Armen- Kranken- Toll- Geburt- und Findel-Haus”.<ref>Egyesült József Szegény-, Beteg-, Kór-, Szülő- és Lelencház.</ref> Se időm se kedvem nem volt beljebb menni: vonzódásom volt ilyen intézeteket látni, de magam is beteges valék még, társam is tovább vont kelet felé, a Zwitta és Schwartza<ref>Svitava és Svratka (cseh).</ref> partjaira, hol Brünn legnagyobb nevezetességei, a posztó s egyéb gyárai léteznek.

@@ Line 13: / Line 13: @@
 Előszó
-Midőn 1818-ban a halhatatlan emlékű gróf Festetics M[éltóságos]. Tolnai [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3413 Festetics György] Őexcellenciája, az általa alapított Georgikon állatorvosi tanító székébe iktatni méltóztatott, mindamellett, hogy orvosi pályám alatt az állatorvoslásra különös fegyelemmel [sic] voltam, soknak híjával érezém mégis magamat, hogy hivatalomnak kelletiképpen megfelelhessek. A Bécsi Cs[ászári]. K[irályi]. Intézetbe vágyódtam tehát tökéletesbülhetés végett. Ez eránt tett esedezésemre nemcsak engedelmet, hanem segétséget is adni önként késznek nyilatkozott, sőt Alfort-ba s Berlinbe küldetésemet is megajánlani kegyeskedett a felejthetetlen Méltóság. Ő azonban tanácsosbnak vélte az 1818/19-ki oskolai esztendőt itthon tölteni, hogy azalatt határom körével is bővebben megismerkedvén, tudományos utamra is kelletiképpen elkészülhessek, de még ezen esztendő folytában
+Midőn 1818-ban a halhatatlan emlékű [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3413 gróf Festetics M[éltóságos]]. Tolnai [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3413 Festetics György] Őexcellenciája, az általa alapított Georgikon állatorvosi tanító székébe iktatni méltóztatott, mindamellett, hogy orvosi pályám alatt az állatorvoslásra különös fegyelemmel [sic] voltam, soknak híjával érezém mégis magamat, hogy hivatalomnak kelletiképpen megfelelhessek. A Bécsi Cs[ászári]. K[irályi]. Intézetbe vágyódtam tehát tökéletesbülhetés végett. Ez eránt tett esedezésemre nemcsak engedelmet, hanem segétséget is adni önként késznek nyilatkozott, sőt Alfort-ba s Berlinbe küldetésemet is megajánlani kegyeskedett a felejthetetlen Méltóság. Ő azonban tanácsosbnak vélte az 1818/19-ki oskolai esztendőt itthon tölteni, hogy azalatt határom körével is bővebben megismerkedvén, tudományos utamra is kelletiképpen elkészülhessek, de még ezen esztendő folytában
          Multis ille bonis flebilis occiti!
@@ Line 23: / Line 23: @@
 ''Bécs''
-Már ötödik hónapja, hogy a Balaton kies vidékét s azzal honomat elhagytam, s Bécsben időztem, rész szerént, hogy egészségemet helyre állitsam, rész szerént hogy teendő utamra jól elkészüljek. Cocius<ref>Itt: Kis-Kárpátok.</ref> bércein már csak hellyel közzel volt még a télnek nyoma látható; a tavasz nyílani kezdett, s egyszerre – induló parancsoltatik.
+Már ötödik hónapja, hogy a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2355 Balaton] kies vidékét s azzal honomat elhagytam, s Bécsben időztem, rész szerént, hogy egészségemet helyre állitsam, rész szerént hogy teendő utamra jól elkészüljek. Cocius<ref>Itt: Kis-Kárpátok.</ref> bércein már csak hellyel közzel volt még a télnek nyoma látható; a tavasz nyílani kezdett, s egyszerre – induló parancsoltatik.
          Március 18. csupa készületben tellett el. A Méltóságos Gróf maga is, beteges állapotja ellent nem állván, egész nap én miattam fáradozott. Már éjszaka volt, hogy mint kívánsága szerént elkészültet,<ref>Gerics jegyzete: „úgy voltam felkészülve, hogy gyalog is utazhassak. Holmim egy ládában egy középponti helyre volt előre küldendő. A legszükségesebb egy vándor táskában mindég magammal egy felveendő kalauz segétségével hordozandó. Minden egyem másom darabonként viaszos selyembe volt takarva, s így megázás ellen biztositva. Minden aprólékra volt gond, mégis midőn vándorbotomat kezembe vettem, s táskámat vállaimra illesztvén, B. tanácsnok úr, ki jelen volt, mégis azt a megjegyzést tette, hogy Őnagysága a legfontosabbról felejtkezett meg. S mi volna az? B. úr komoly állítása után kérdezve azt felelé, most enyelegve, hogy a mennykő háritó. Ez jó szeszélyre adott alkalmat. Honomba visszatértemkor azonban komolyaban jött szóba mindjárt az első ebéd felett – ismét a menkőháritó! Egy tiszt, alig ültünk le az asztalhoz, azon szomorú, s még nem is bizonyos hír előadásával kezdi meg az asztalfeli beszédet, hogy a sz------i major villámsújtás következésében leégett. Tüstént eszembe juta B. úr menkőháritója; eszembe az is, hogy az akkor még folyamban volt Bécsi Conversationsblatt a budai vár menkőháritójával történt szerencsétlenségről emlékezvén, nálunk a menkőháritók hiányát vagy kevés voltát, s az azzal bánásbani ügyetlenségünket míveletlenségünk jeléül zsinor mértékéül vevé. De hallgattam, mivel részemről legkevesebbé illett volna még enyelgő formában is észrevételt tenni; s csak neheztelhettem az olyan beszéden, melynek tárgya, csak kedvetlenséget szülhet, s azért éppen nem asztal fölé való. A dessaui herceg szólamlott meg, s a menkőhárítókat ajánlotta mentőszerül. De a beszéd más tárgyra fordíttatott. Midőn ezen örülnöm lehetett volna, csak fájdalmat érezhettem, mint honját igazán szerető magyar, a Conversationsblatt tartalmára visszaemlékezvén, hogy még tőszomszédink is mindent felfognak, amit míveletlenségünk mértékéül felhozhatnak. Menyiben lehet mértéke a menkőhárítók hiánya, vagy kisebb nagyobb számban létele egy nép vagy nemzet míveltségének vagy míveletlenségének, könnyű minden vitatás nélkül is elítélni, ha megjegyzem, hogy eránylag több menkőhárítót Európa legmíveltebb városában sem láttam, mint Schmiedebergben, az óriási hegyek tövében, Schneekoppe alatt, mely város pedig tudtomra míveltségről soha sem volt nevezetes, akármely tekéntetben. – Egyéb eránt miért nincs nálunk mesterséges menkőhárító mindenütt, ahol jó volna. Azt vitatni, nem ide tartozik, elég legyen azt itt megjegyezni, hogy a legmíveltebb külföldieknél sincs mindenhol.”</ref> magától eleresztett, s más nap útnak indított. „Mitte euntem & nihil ei dixeris”<ref>Útjára bocsátom, semmit ne mondjon.</ref> ezek voltak rövid, de fontos szavai, melyeket elbúcsúztomkor hallani szerencsém volt.