Gerics Pál Quart. Hung. 3727/1 - Revision history

Legomate at 12:48, 28 August 2021

2021-08-28T12:48:25Z

Show changes

Legomate at 10:30, 28 August 2021

2021-08-28T10:30:15Z

Show changes

Legomate at 18:11, 25 August 2021

2021-08-25T18:11:16Z

Show changes

Legomate at 14:02, 25 August 2021

2021-08-25T14:02:19Z

Show changes

Legomate at 09:18, 25 August 2021

2021-08-25T09:18:57Z

Show changes

Legomate at 08:38, 25 August 2021

2021-08-25T08:38:15Z

Legomate at 08:33, 25 August 2021

2021-08-25T08:33:44Z

Show changes

Legomate at 08:11, 25 August 2021

2021-08-25T08:11:01Z

Legomate at 15:46, 13 August 2021

2021-08-13T15:46:49Z

Show changes

Legomate at 09:02, 13 August 2021

2021-08-13T09:02:58Z

Show changes

@@ Line 26: / Line 26: @@
 ''Kiindulás''
-Március 19-én 1820-ban, tiszta tavaszi regvel, de egyszersmind erős hideg széllel hagyám el Bécset egy tiszt társaságában. A tábor vonalon, s a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2440 Duna] három ágán könnyen átkeltünk, mivel mind a három jég elhordta híd a karfák híjával helyre volt állítva. A Duna ágai közt lévő szigetkéken, kivált am Seitz, majd embermagosságnyira volt még az öszvetorlott jég. Borzasztó volt ennek tekéntete a habzó s zuhogó hullámok közt. A harmadik hídon átkelvén, Jedlersdorfnál két felé válva találtuk az utat, a balról eső [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2584 Korneuburgon] át [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2423 Cseh-országba], a jobbra levő [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2663 Morvaországba] vezet. Melyik utat kelljen nekünk Morvába szándékozóknak választani? Nem kellett senkit kérdeznünk. A mutató táblák könnyen olvasható betűikkel tüstént eligazítottak. Vajha nálunk is volnának hasonló útmutatók, melyeket dicső [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3414 II. Józsefünk] idejében a németek által történt behozatásuk miatt magyarjaink Németkeresztnek neveztek! Rengeteg erdeinkben vagy az erdőtlen [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2322 Alföldön] jártunkban keltünkben nem kellene annyit tévelyegnünk, mulasztanunk. – Közel érénk Florisdorfot, melyből jobbunkra, a Nagy-Duna bal partján, egy út vonul el Groβ Aspern és [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2455 Esslingen] felé. F[enséges]. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3415 Károly Hertzeg]<ref>Károly Lajos (1771-1847), Habsburg főherceg, a Duna bal partján található Aspern és Esslingen települések határában vívott véres ütközet győztese Napóleon csapatai felett. </ref> hős tetteinek helyszínét nagy jégtáblák borítták még, mint megannyi olvadékony tanúi a Duna árjának. – Volkersdorfban deleltünk. Itt hagyánk el a rónaságot, melyet kiesebb hegyi vidékre cseréltünk fel; noha amott is csinos városnak is beillő falvakon át, vagy mellett utaztunk. Alkonyat volt már, hogy Poisdorfban éjcakára megszállottunk.
+Március 19-én 1820-ban, tiszta tavaszi regvel, de egyszersmind erős hideg széllel hagyám el Bécset egy tiszt társaságában. A tábor vonalon, s a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2440 Duna] három ágán könnyen átkeltünk, mivel mind a három jég elhordta híd a karfák híjával helyre volt állítva. A Duna ágai közt lévő szigetkéken, kivált am Seitz, majd embermagosságnyira volt még az öszvetorlott jég. Borzasztó volt ennek tekéntete a habzó s zuhogó hullámok közt. A harmadik hídon átkelvén, Jedlersdorfnál két felé válva találtuk az utat, a balról eső [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2584 Korneuburgon] át [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2423 Cseh-országba], a jobbra levő [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2663 Morvaországba] vezet. Melyik utat kelljen nekünk [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2663 Morvába] szándékozóknak választani? Nem kellett senkit kérdeznünk. A mutató táblák könnyen olvasható betűikkel tüstént eligazítottak. Vajha nálunk is volnának hasonló útmutatók, melyeket dicső [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3414 II. Józsefünk] idejében a németek által történt behozatásuk miatt magyarjaink Németkeresztnek neveztek! Rengeteg erdeinkben vagy az erdőtlen [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2322 Alföldön] jártunkban keltünkben nem kellene annyit tévelyegnünk, mulasztanunk. – Közel érénk Florisdorfot, melyből jobbunkra, a Nagy-Duna bal partján, egy út vonul el Groβ Aspern és [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2455 Esslingen] felé. F[enséges]. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3415 Károly Hertzeg]<ref>Károly Lajos (1771-1847), Habsburg főherceg, a Duna bal partján található Aspern és Esslingen települések határában vívott véres ütközet győztese Napóleon csapatai felett. </ref> hős tetteinek helyszínét nagy jégtáblák borítták még, mint megannyi olvadékony tanúi a Duna árjának. – Volkersdorfban deleltünk. Itt hagyánk el a rónaságot, melyet kiesebb hegyi vidékre cseréltünk fel; noha amott is csinos városnak is beillő falvakon át, vagy mellett utaztunk. Alkonyat volt már, hogy Poisdorfban éjcakára megszállottunk.
 . Poisdorfon túl jobbra esik ama Liechtenstein Herceg<ref>Liechtenstein, Johann (1760-1836), herceg, császári tábornok, az angol tájépítészet pártolója, bécsi építkezéseivel divatot teremtett.</ref> váráról és angol kertjéről nevezetes [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2871 Feldsberg].<ref>Ma: Valtice, Cseh Köztársaság.</ref>  Mindamellett, hogy a természet még itt téli köntösében szunnyadozott, oda rándultam volna örömest, ha útitársam hivatalos útja s korlátolt ideje egyenesen előre haladni nem kéntelenített volna. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2656 Nickolsburgnál]<ref>Ma: Mikulov, Cseh Köztársaság. </ref> már [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2663 Morvában] voltunk. Az egész város lejtőn van. Pompásnak látszik messziről. Dietrichstein<ref>Dietrichstein, Maximilian von (1596-1655), 1629-től nikolsburgi herceg, diplomata, császári főudvarmester. </ref> ócska vára s szabad kertje, meg a tűz által födelétőlis meg fosztott két tornya, puszta temploma, a kisebb házak tömege közöl. Az egész környék igen szép s csaknem kerti módon míveltnek látszó. Szőlőhegyekkel is díszes, amit annál kevesebbé vártam, mennél inkább elfogódva voltam a véleményekben, hogy mennél inkább haladandok éjszak felé, annál hidegebb éghajlatra fogok találni, mint otthon a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2571 Kárpátok] felé. Nem lévén itt állapodásunk. Nikolsburgnak egyéb nevezetességét nem mondhatom, mint hogy Juda ivadéka szembetűnőleg számos. Aszerént ítélve, amint a zsidót s mást láttam, a zsidók számát három annyira lehetne tenni legalábbis, mint a keresztényekét. Nikolsburghoz még két mértföldnyi távulságra tartatik. Mi [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2668 Muschaun], [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2700 Mariahilfen], [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2738 Pokorlitzon], [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2601 Laazon], [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2757 Reigern] s [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2660 Mödritzen]<ref>Ma: Mušov, Nová Ves, Pohořelice, Láz, Rajhrad, Modřice, Cseh Köztársaság</ref> át, még világossal megérkeztünk [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2396 Brünnbe],<ref>Ma: Brno, Cseh Köztársaság.</ref> csak [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2601 Laazon]<ref>Ma: Ledce, Cseh Köztársaság.</ref> szállottunk ki útközben egy az út mellett levő majornál, mely a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2918 seelovitzi]<ref>Ma: Židlochovice, Cseh Köztársaság.</ref> uradalomhoz tartozik, s nem rég [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3417 Albert]<ref>Albert Kázmér (1738-1822), szász-tescheni herceg, Mária Terézia veje, Magyaróváron, s a Habsburg Monarchia más területein fekvő birtokain mintagazdaságokat hozott létre.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3417 sachsen-tescheni herceg] tulajdonává vált. Itt azonban nyomorúságnál és rendetlenségnél egyebet nem láthatánk, mert egynehány hitvány birkát, melyet a dög még eddig megkémélt, egy ronda akolban szalmán tengődni láthatánk csak. Tehát külföldön is van olyan gazdaság, melyet utánoznunk se nem lehet, se nem kell?! – Pedig én azt gondoltam, noha helytelenül, vicinnus pecus grandius.<ref>Szabadon: „a szomszéd kertje mindig zöldebb”.</ref> Tudom, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3418 Wittman]<ref>Wittmann, Anton (1770-1842), jószágigazgató, a magyaróvári mezőgazdasági tanintézet megszervezője, tanára.</ref> kormánya alatt a seelowitzi uradalom is rövid idő alatt egészen mássá fog változni.<ref>Gerics jegyzete: „Hogy várakozásomban nem csalatkoztam meg, kitetszik az ezóta véghez ment munkálatból, mely ezen nagyérdemű mezei gazda Landwirtschaftliche Hefte cíimet viselő könyvének 4 és 5-ik füzetében – Becknél Bécsben 1826-ban jelent meg, leírva s ábrázolva van.”</ref>

@@ Line 90: / Line 90: @@
 . [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2487 Ofschützben] a kolompér sírhalom forma, s nem csúcsos garmadákban tartatik; ittis szinte szalmával födetik be a kolompér először, azutánn meg földel teréttetik be jó vastgonn, s a halom körül árok vonatik, hogy az esső vagy hó lév a kolompér halom alá ne vehesse magát. A termésváltozás ezen majornál a következendő: 1º egész trágyában kolompér, 2º árpa lóherrel, 3º–4º lóher, 5º rozs, 6º zab, 7º búza, ez a belső szakaszokon. A külső szakaszokban ez a termésváltozás: 1º zab és lóher, 2º juh legelő, 3º & 4º ugyanaz. Mindezen majorokban az épületeknek se elrendelések, se alkotásokra nézve nincs különösségek, hasonlók lévén a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2591 Krischanowitzihez]. Pompás azonban a Lichnovetzi major, s még inkább a Hilveti Hof, a melly rendes négy épületből áll. A világ négy része ellenében mindegyik szabadon áll. A bejárás négy felül van azon helyekenn, hová a szegletei esnének, ha az épületek öszve függők volnának. Itt falak helyett tölgyfa tserény s kapu van, olajos fekete festékel bekenve. Az épületek pompássak, s kelletinél magosabbak. Egyébb eránt elrendelések belölről ollyan, millyent a krischanowitzi akolról megjegyzettem. Ezen majorban van a juhoknak törzsök serege, mely, a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3433 Hilveti] mondása szerént, 1801-ben hozatott [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3444 Haugvitz]<ref>Haugwitz, Christian August von (1752-1832), gróf, porosz diplomata, politikus.</ref> által [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2829 Spanyolországból], több aláírók számára. De ezen sereg megérkeztekor koszos, s igen hitvány volt. A költséget sokallották több aláírók, annyival is inkább, hogy egészségbeli állapotjok is megmaradások eránt kétséget támasztott. Többen az aláírók közül tehát lemondottak a vételről. Ezek közül vett meg a boldogult herceg 40 anyát és 2 kost, kigyógyíttatta azokat s rólok tovább tenyésztett, olly formán, hogy ezen 42 darab spanyol juhból törzsök sereget alkotott, ezeket magok közt párosította, a szaporaságból eredett kosokkal az előbbeni nyájait nemesítette, de a nemesített falkákból eredett kos bárányokat kiheréltette. Ez azon híres nyáj eredete, melyből nemcsak a sziléziaik s morvák, csehek, hanem sok magyar gazdák is szerzettek törzsöknyájat. Nemére nézve a gyapjú amint tudva van, electorál<ref>A korabeli minősítés szerint a „szász válaszói” az első osztályú minősítésnek felelt meg.</ref> vagyis escuriál féle. Igen finom, de többnyire ritkás, noha néhány darabok olyan tömöttek, hogy ilyen finomságú gyapjúban tömöttebb már alig kívánhatni. Ezen fajta igen zsíros gyapjat hordoz, amely miatt az állatok, ha gyapjok kinyőlt egy kevéssé, szurkos feketék. A törzsöknyáj 16000 pengő forinton vétetett.<ref>Gerics jegyzete: „Van-é most annyi vevő a hercegi nyájoknál, mint ittlétemkor, nem tudom. Annyi bizonyos mégis, hogy az óta olyan szurkos gyapjút nem annyira kedvellik a tenyésztők, mert igen nehéz mosatni, sokat is veszt nehézségéből, de ami legrosszabb, éppen a legfinomabb darabok hajlandók az elcérnásodásra. Azonban különösen meg kell jegyeznem, hogy cérnásodásnak indult gyapjat egy darabon sem vettem észre itten, noha erre különösen figyelmeztem.” </ref>
-. Végre megérkezett a régen várt Hilveti, Bregátz,<ref>Bregatz (?-?), azonosíthatatlan.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2875 groβherlitzi] inspektor társaságában, ki a lichtenbergi majorban urasága számára birkákat vásárlott. Ebéd felett előkerült a többi közt a brünni utolsó gyűlése a birkatenyésztésre ügyelő egyesületnek, melyen jelen volt [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3445 Moreau],<ref>Helyesen: Moro, Franz (1762-1866), karintiai  gyáriparos , aki fivéreivel működtette textilipari vállalkozását.</ref> híres [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2580 klagenfurti] posztógyáros is, s előmutatott a maga gyárában készült szöveteket erdeti spanyol gyapjú ból. Báró Geisler,<ref>Geisler (?-?), báró, porosz főnemes, a Királyi Morva-Sziléziai Gazdasági Társaság tagja.</ref> Salm<ref>Salm-Reifferscheidt, Hugo Franz von (1776-1836), gróf, nagyiparos, természettudós.</ref> és még három sziléziai uraság – kiket Hilveti úr nem nevezett meg, gyapjából készülteket, s azokkal báró Ehrenfels<ref>Ehrenfels (?-?), báró, porosz főnemes, a Királyi Morva-Sziléziai Gazdasági társaság tagja.</ref> megcáfolta. A spanyol gyapjúból készült posztó igen erős – Kerntuch – volt  ha a gyapjúszálakat felborzazta, szintoly fényes maradt minden gyapjúszál, ami az itteni gyapjúból készülttel nem történt. Ezek kellemesebb tapintásúak voltak, de távul sem oly tartósságot ígérők, mint az igazi spanyol gyapjúból  készült posztó.<ref>Gerics jegyzete: „Magamnak is volt eredeti spanyol gyapjúból készült köntösöm, amelynél tartóssabbal soha sohasem bírtam, de ami mellett igen különös volt az, hogy utolsó rongya is megtartotta igen szembe tűnő fényességét még az elkopott fonalakban is. – A spanyol ég hevesebb a Pireneuson innentieknél, s árnyéktalanok a legelők többnyire. Ezen környülményeknél fogva jobban kiérhet, hogy úgy mondjam a spanyol gyapjú ereje. A mi egünk ellenben se nem oly heves, se nem oly száraz, s legeleink nagy része erdei lévén, a gyapjú gyengébb tapintású s tán éppen azért is nem oly erős, s természettől nem oly fényes. A mesterséggel adott fény pedig eredeti ereje csökkentésével történik. Íme véleményem szerént tán így lehetne az emlétett tüneményeket megfejteni, magyarázni.”</ref> – Ebéd után teljesült kivánságom, s a borutini márga s gyeptőzek [sic] gödröket megláthatám, de munkások nélkül! – – Hilveti azt mondá, hogy szarvas fejet s szarvat, a csontokat egészen ép állapotban, s magyarót [sic] találtak a tőzek gödörben. A magyaró héjjal is, noha egészen épek voltak, belül mégis mind üresen találtattak. A márga alkotó részei közt 20-30 percentre becsülte Hilveti úr a mészföld mennyiségét, ami igen hihető is volt a conchiliák<ref>Tengeri csigák házai.</ref> sokaságánál fogva is. Ezen márgát nem stak az uradalom használja agyagossabb telkei termékenyíttésére, hanem a szomszéd uraságoknak is adnak el.
+. Végre megérkezett a régen várt Hilveti, Bregátz,<ref>Bregatz (?-?), azonosíthatatlan.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2875 groβherlitzi] inspektor társaságában, ki a lichtenbergi majorban urasága számára birkákat vásárlott. Ebéd felett előkerült a többi közt a brünni utolsó gyűlése a birkatenyésztésre ügyelő egyesületnek, melyen jelen volt [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3445 Moreau],<ref>Helyesen: Moro, Franz (1762-1866), karintiai  gyáriparos , aki fivéreivel működtette textilipari vállalkozását.</ref> híres [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2580 klagenfurti] posztógyáros is, s előmutatott a maga gyárában készült szöveteket erdeti spanyol gyapjú ból. Báró Geisler,<ref>Geisler (?-?), báró, porosz főnemes, a Királyi Morva-Sziléziai Gazdasági Társaság tagja.</ref> Salm<ref>Salm-Reifferscheidt, Hugo Franz von (1776-1836), gróf, nagyiparos, természettudós.</ref> és még három sziléziai uraság – kiket Hilveti úr nem nevezett meg, gyapjából készülteket, s azokkal báró [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3794 Ehrenfels]<ref>Ehrenfels (?-?), báró, porosz főnemes, a Királyi Morva-Sziléziai Gazdasági társaság tagja.</ref> megcáfolta. A spanyol gyapjúból készült posztó igen erős – Kerntuch – volt  ha a gyapjúszálakat felborzazta, szintoly fényes maradt minden gyapjúszál, ami az itteni gyapjúból készülttel nem történt. Ezek kellemesebb tapintásúak voltak, de távul sem oly tartósságot ígérők, mint az igazi spanyol gyapjúból  készült posztó.<ref>Gerics jegyzete: „Magamnak is volt eredeti spanyol gyapjúból készült köntösöm, amelynél tartóssabbal soha sohasem bírtam, de ami mellett igen különös volt az, hogy utolsó rongya is megtartotta igen szembe tűnő fényességét még az elkopott fonalakban is. – A spanyol ég hevesebb a Pireneuson innentieknél, s árnyéktalanok a legelők többnyire. Ezen környülményeknél fogva jobban kiérhet, hogy úgy mondjam a spanyol gyapjú ereje. A mi egünk ellenben se nem oly heves, se nem oly száraz, s legeleink nagy része erdei lévén, a gyapjú gyengébb tapintású s tán éppen azért is nem oly erős, s természettől nem oly fényes. A mesterséggel adott fény pedig eredeti ereje csökkentésével történik. Íme véleményem szerént tán így lehetne az emlétett tüneményeket megfejteni, magyarázni.”</ref> – Ebéd után teljesült kivánságom, s a borutini márga s gyeptőzek [sic] gödröket megláthatám, de munkások nélkül! – – Hilveti azt mondá, hogy szarvas fejet s szarvat, a csontokat egészen ép állapotban, s magyarót [sic] találtak a tőzek gödörben. A magyaró héjjal is, noha egészen épek voltak, belül mégis mind üresen találtattak. A márga alkotó részei közt 20-30 percentre becsülte Hilveti úr a mészföld mennyiségét, ami igen hihető is volt a conchiliák<ref>Tengeri csigák házai.</ref> sokaságánál fogva is. Ezen márgát nem stak az uradalom használja agyagossabb telkei termékenyíttésére, hanem a szomszéd uraságoknak is adnak el.
 . Hilveti úr haza ment, Bregátzal egyetemben; én meg gróf Láris jószágára Deutsch Leuthenbe.<ref>Ma: Lutynia, Lengyelország.</ref> Itt öszvejövék Banke Antal úrral, ki nálamnál kevéssel későbben érkezett meg. Inspektori tiszte szerént a hágó kosokat egyéb majorokra kiosztandó. Először is a régi majorba – alte Schäferey<ref>Régi juhászat.</ref> – mentünk. Itt 200 hágó kosok állottak, mellyeket Banke másnap át vizsgálni, s a többi majorokra kiosztani szándékozott. A gyapjú igen finom, de a juhok nem oly buján tartottak mint [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3434 Lichnowsky hercegnél]. Az épület egésze fából van, s nagyon rozzant már, úgyhogy megtompolni<ref>Megtámasztani.</ref> kellett. Az etető sráglyák Remiás<ref>Remias (?-?), azonosíthatatlan, a helyi birtokigazgatás tisztje.</ref> elsőbb képzete szerént készültek: igen öszveszerkéztettek [sic], drágák, s mégsem célszerűek. Magok sem ajánlják. Innét neeradi tóra mentünk, mely most lecsapoltatván felszántatik, s három esztendeig  mívelés alá tétetik, 1500 holdra terjed. A neeradi majorban két egymásnak ellenben által levő istállóban van 140 darab fejös tehény. A felsőben 70 darab buga<ref>Kisszarvú vagy szarvatlan marha.</ref> (Kolbige vagy Kolben-Schweyzerey<ref>Tehenészet.</ref>) igen különös volt előttem annyi szarvatlan marhát látni egyszerre. Banke azt mondja, hogy mindezen 70 tehén egy olyan bikától származott, mely noha szarvas fajtától eredett, mégis nem tudni mi okból, szarv nélkül nőlt [sic] fel. A másik istállóban szintannyi szarvas tehén van, melyeknek mindenik szarva végére egy fa golyóbis van szurkolva, hogy történhető döfésük annál kevesebbé kártékony legyen. Mind a két istállóbeli marha anyjuk tirolisi, apjuk svájci származék. Az istállóknak mindenike igen pompás nagy kőépület. Középen megy hosszat egy széles folyosó, mely a két sorban álló jászolokat egymástól elválasztja. A tehenek fejjel vannak az istálló közepe felé, s hogy a jászolba ne hághassanak, a tehenek feje felett jászol hosszat lécek vannak a jászol mellett felnyúló oszlopokhoz szegezve. A velök való bánás olyan forma, mint Lichnowskyéknál. A két tehénistálló közt az udvar közepén van egy sertvés hidas, mely úgy van készülve, hogy egyik oldalon a gané kitakaríttathatik, egy azon végre hagyott kis ablakon, másfelül az eledel beadathatik hosszan nyúló vályújokba. Az aljok rostély formára van készítve két lábnyi magasságra a föld színétől. A sertvések andalúziai fajták, fekete sima szőrüek, s lekonyult fülüek. Azért tartatnak, hogy az író s savó haszonra fordíttathassék. Télen ezen tápláló szereken kívül kolompért is kapnak, nyáron pedig ahelyett legelőre eresztetnek.