Gerics Pál Quart. Hung. 3727/3 - Revision history

Legomate at 15:20, 23 September 2021

2021-09-23T15:20:58Z

Legomate at 11:12, 21 September 2021

2021-09-21T11:12:17Z

Show changes

Legomate at 17:28, 19 September 2021

2021-09-19T17:28:33Z

Show changes

Legomate at 16:08, 19 September 2021

2021-09-19T16:08:58Z

Show changes

Legomate at 18:42, 18 September 2021

2021-09-18T18:42:50Z

Legomate at 17:01, 18 September 2021

2021-09-18T17:01:55Z

Show changes

imported>Fellegizs at 17:49, 20 March 2020

2020-03-20T17:49:21Z

Show changes

imported>Fellegizs at 17:37, 20 March 2020

2020-03-20T17:37:49Z

Show changes

imported>Fellegizs: Created page with "gerics 3"

2020-03-20T17:36:15Z

Created page with "gerics 3"

New page

gerics 3

@@ Line 225: / Line 225: @@
          A Palace Royale-t képző nyugatsó sorépületek közepén van a füvészkertbe járás, s ennek északi sarkán a néhai kormányzói lakhely. Palais d’Orange-nak nevezik. Homlokzata dél felé fordítva, csak kétemeletes, de igazán palota alakú. Észak felé a lejtőn elnyúló része pedig olyan magas, hogy azt a homlokzatánál kétszer is magosbnak mondhatni. Azonban ezen roppant épület csak mellékutcákból látható, minthogy mind a nagy tért, mind a Magdolna utcát képző magos épületek az arra látást elfogják. Ezen palota is kizsákmányoltatott, minekutána [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3683 Dumouriez]<ref>Dumouriez, Charles-François (1739-1823), katona, előbb a forradalmi hadsereg tábornoka, majd királypárti. </ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2362 Belgium]ot, s azzal [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2400 Bruxelles]-t is elfoglalta, de egy spanyol származású jeles férfiú, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3684 La Serna Santander]<ref>La Serna y Santander, Carlos Antonio de (1752-1813), könyvtáros, filológus.</ref> a francia kormányférfiakkali öszveköttetésénél fogva elég szerencsés volt több eltörlött kolostorok könyveit s képeit megmenteni, mindazt ezen épületben egyesítette, úgyhogy most az Orange palota a tudományok s a művészet temploma. (…)
-         Két jeles temploma van [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2400 Brüsszel]nek, a nagy számúak közt. Egyik a Place Royale-n levő, s már emlétet Sz[ent]. Jakabé tiszta nemes görög stílben, ily nemes egyszerűséget, s mégis vonzó szépséget, minden tarkaság nélkülit kívánnék minden templomban, mely a bemenő figyelmét a szórakozástól megóvva áhítatra gerjeszti. A másik roppant gót épület, két csonka toronnyal, s nevezetes üvegfestésekkel, mely a republikánus vandalizmustól csakugyan menten maradt, noha mindenikben mindent öszveromboltak, s kiszórtak, azután az észnek szenteltek. De az eszelősködés megszűntével ismét régi rendeltetésének visszaadtak. Amazt t[udni]. i[llik]. Sz[ent]. Jakab, emezt Sz[ent]. Gudula<ref>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2400 Brüsszel] és az egyedülálló nők védőszentje.</ref> tiszteletére.
+         Két jeles temploma van [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2400 Brüsszel]nek, a nagy számúak közt. Egyik a Place Royale-n levő, s már emlétet Sz[ent]. Jakabé tiszta nemes görög stílben, ily nemes egyszerűséget, s mégis vonzó szépséget, minden tarkaság nélkülit kívánnék minden templomban, mely a bemenő figyelmét a szórakozástól megóvva áhítatra gerjeszti. A másik roppant gót épület, két csonka toronnyal, s nevezetes üvegfestésekkel, mely a republikánus vandalizmustól csakugyan menten maradt, noha mindenikben mindent öszveromboltak, s kiszórtak, azután az észnek szenteltek. De az eszelősködés megszűntével ismét régi rendeltetésének visszaadtak. Amazt t[udni]. i[llik]. Sz[ent]. Jakab, emezt [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3685 <nowiki>Sz[ent]. Gudula</nowiki>]<ref>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2400 Brüsszel] és az egyedülálló nők védőszentje.</ref> tiszteletére.
          A városháza is igen jeles gót épület, teteje aranyozott, tornya szörnyű magasságával az egész városban legkitűnőbb, s rajta Sz[ent] Mihály aranyozott képe szélkakas gyanánt szolgál. Az ezen épület előtti téren vérzett el ártatlanul gróf [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3686 Egmont] és Hoorn,<ref>Egmont, Lamoraal van (1522-1568), katolikus vallású főnemes, katona, a spanyol [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3687 Habsburg II. Fülöp] híve, azonban az erőszakos kormányzati módszereket elvető magatartása miatt társával, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3688 Philippe de Montmorency–Nivelle] (1526-1568), Hoorne grófjával együtt [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3619 Alba hercege], [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2680 Németalföld] teljhatalmú kormányzója kivégeztette.</ref> mint [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3619 Alba], s [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3687 II. Fülöp] bosszújának áldozatja.

@@ Line 35: / Line 35: @@
 . Még a repülő híd a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2803 Schelde] balpartjáról a jobbra átjött, elég időm volt várakoztomban a vizi kaput tovább szemlélni, s a látottat feljegyezni. Legszebb kapuja ez az egész [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2680 Németalföld]nek, s legnagyobb szerű. (…)
-A Scheldén néhány percenet alatt átkelvén a bal partra, Tête de Flandre<ref>A Schelde bal partján épített erőd [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q678 Antwerpen] védelmére.</ref> nevű erősség mellett elballagván, még délelőtt a kalloi<ref>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2565 Kallo] mellett zajlott le a harmincéves háború egyik nagy ütközete a spanyol és az Egyesült Tartományok csapatai között 1638-ban.</ref> fogadóban megszállni kénteleníttettem. A fagyos föld igen engedni kezdett, a sárban leragadván lábbelim, annyira ellankadtam ezen rövid úton is, hogy továbbhaladni nem érzém magamat képesnek egy kis nyugvás nélkül. Utánam nemsokára betért egy félkorbeli vastag ember is, kinek a sáros úton a gyaloglás még inkább nehezére esett. Ő francia beszédességgel panaszkodni kezd a rossz útról, az emberi élet nyomorúságáról, kivált az orvosi állapotban. Csakhamar élénk beszélgetés támad köztünk az itteni jelesebb orvosokról, munkálkodásaikról. Minekutána Dr. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3317 Harbaur]<ref>Harbaur, François-Joseph (1774-1824), orvos, a löweni egyetem tanára.</ref> nevét hallotta tőlem, az én beszédes franciám elnémult. Okát nem gondolhattam el, kérdezni mégsem akarám, de lankadni látván nyögését, jajgatását hallván, nem állhatám meg, hogy ne kérdezzem: mi baja esett oly hertelen? Oh, felkiált ő, valóban szánakozást gerjesztő hangon, de csakhamar kémlő s gúnyos tekéntettel kérdi: [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q678 Antwerpen]be utazok-é? S válaszomat se várva, más kérdést tesz fel: tán te is concursusra<ref>Gyűlés, tanácskozás.</ref> mensz? – száját eltátva, szemeit reám meresztve, belsejében láthatólag küzdve, várta feleletemet. Megesett rajt szívem, s gondolván, hogy vagy társának tart, egészen ellágyulva mondám: nem uram! Én [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q678 Antwerp]ből jövök, mint idegen utas, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2432 Doel]ba szándékozom menni, az [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3604 arenbergi herceg]<ref>Arenberg, Prosper Ludwig von (1785-1861), herceg, nagybirtokos.</ref> jószágára. Magyar vagyok! – első szavam, a ''nem'', már felderíté, s láthatólag változott egész valójában, úgyhogy öröme szinte az őrültségig magasodva látszott utolsó szavamnál, melyet elfojtott, nyakamba szökvén, öszveszorongatván, csókolván. Csakhogy német nem vagy! – mert – öklét fenyegetően felemelve – azok a négyszegletes fejűek /: így csúfolják a franciák a németeket – tête carré:/. Azoknak Harbaur az istene, az a királynál mindenható! – Ha nem gyanítanám, hogy féltékenység bántja utazónkat, meg kellett volna ijednem, de gyanúmban nem csalatkoztam. Midőn kérdeném, mi baja Harbaurral, a németekkel, mintegy vigasztalódva azt felelé, noha nem egyenesen kérdésemre: áh, azt gondolnám már beszédedből, hogy te is német vagy, Harbaur védence, s ezen esetben hiába fáradnék ismét Antwerpbe concursusra, mert ha német volnál, már akkor – barátom! Félbe szakasztám szavát, fiatal tapasztalatlan létemre hogy mernék versenegni (sic) ilyen tapasztalt férfiúval? – A compliment<ref>Bók.</ref> igen tetszett a szegény falusi seborvosnak, ki jobb helyzetre vágyódott. Szabadulni akarék szíveskedésétől, s noha örömest tovább is nyugodtam volna, szerencsés utat, dolga jó kimenetelét kívánva, továbbballagtam. Egy darabig velem jött, csak erőlködve menekhettem tőle. Mint legjobb barátjától, úgy vált meg szegény, sorsának jobbrafordultát remélve!
+A [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2803 Scheldén] néhány percenet alatt átkelvén a bal partra, Tête de Flandre<ref>A Schelde bal partján épített erőd [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q678 Antwerpen] védelmére.</ref> nevű erősség mellett elballagván, még délelőtt a kalloi<ref>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2565 Kallo] mellett zajlott le a harmincéves háború egyik nagy ütközete a spanyol és az Egyesült Tartományok csapatai között 1638-ban.</ref> fogadóban megszállni kénteleníttettem. A fagyos föld igen engedni kezdett, a sárban leragadván lábbelim, annyira ellankadtam ezen rövid úton is, hogy továbbhaladni nem érzém magamat képesnek egy kis nyugvás nélkül. Utánam nemsokára betért egy félkorbeli vastag ember is, kinek a sáros úton a gyaloglás még inkább nehezére esett. Ő francia beszédességgel panaszkodni kezd a rossz útról, az emberi élet nyomorúságáról, kivált az orvosi állapotban. Csakhamar élénk beszélgetés támad köztünk az itteni jelesebb orvosokról, munkálkodásaikról. Minekutána Dr. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3317 Harbaur]<ref>Harbaur, François-Joseph (1774-1824), orvos, a löweni egyetem tanára.</ref> nevét hallotta tőlem, az én beszédes franciám elnémult. Okát nem gondolhattam el, kérdezni mégsem akarám, de lankadni látván nyögését, jajgatását hallván, nem állhatám meg, hogy ne kérdezzem: mi baja esett oly hertelen? Oh, felkiált ő, valóban szánakozást gerjesztő hangon, de csakhamar kémlő s gúnyos tekéntettel kérdi: [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q678 Antwerpen]be utazok-é? S válaszomat se várva, más kérdést tesz fel: tán te is concursusra<ref>Gyűlés, tanácskozás.</ref> mensz? – száját eltátva, szemeit reám meresztve, belsejében láthatólag küzdve, várta feleletemet. Megesett rajt szívem, s gondolván, hogy vagy társának tart, egészen ellágyulva mondám: nem uram! Én [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q678 Antwerp]ből jövök, mint idegen utas, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2432 Doel]ba szándékozom menni, az [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3604 arenbergi herceg]<ref>Arenberg, Prosper Ludwig von (1785-1861), herceg, nagybirtokos.</ref> jószágára. Magyar vagyok! – első szavam, a ''nem'', már felderíté, s láthatólag változott egész valójában, úgyhogy öröme szinte az őrültségig magasodva látszott utolsó szavamnál, melyet elfojtott, nyakamba szökvén, öszveszorongatván, csókolván. Csakhogy német nem vagy! – mert – öklét fenyegetően felemelve – azok a négyszegletes fejűek /: így csúfolják a franciák a németeket – tête carré:/. Azoknak Harbaur az istene, az a királynál mindenható! – Ha nem gyanítanám, hogy féltékenység bántja utazónkat, meg kellett volna ijednem, de gyanúmban nem csalatkoztam. Midőn kérdeném, mi baja Harbaurral, a németekkel, mintegy vigasztalódva azt felelé, noha nem egyenesen kérdésemre: áh, azt gondolnám már beszédedből, hogy te is német vagy, Harbaur védence, s ezen esetben hiába fáradnék ismét Antwerpbe concursusra, mert ha német volnál, már akkor – barátom! Félbe szakasztám szavát, fiatal tapasztalatlan létemre hogy mernék versenegni (sic) ilyen tapasztalt férfiúval? – A compliment<ref>Bók.</ref> igen tetszett a szegény falusi seborvosnak, ki jobb helyzetre vágyódott. Szabadulni akarék szíveskedésétől, s noha örömest tovább is nyugodtam volna, szerencsés utat, dolga jó kimenetelét kívánva, továbbballagtam. Egy darabig velem jött, csak erőlködve menekhettem tőle. Mint legjobb barátjától, úgy vált meg szegény, sorsának jobbrafordultát remélve!
 Alig vala időm utasunkról, az emberi viszontagságokról, a szegény orvosok sorsáról elmélkedni, Liefkenshoek erőssége, Fort Lillónak átellenében, feltartóztatott. A síkságon nem vevém hamarjában észre az alacsony várt, melynek gyepes töltése felett egy épület sem volt látható. A munkások zajgása, kik részént az árkot mélyebbre süllyeszték, s tágíták, részént az árkot mélyebbre süllyeszték s tágíták, részént a nagy zugónak pilótákat<ref>Cölöp.</ref> vertek le, hogy az erősség árka a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2803 Schelde] tükrénél alább szállíttatván, nemcsak a vár árkát, hanem az egész sík földet el lehessen árasztani háború idején. A Schelde bal partja is olyan terv szerént leszen megerősítve,  mint a jobb partja, mely Fort Lillótól elárasztható, ameddig csak a szem lát.
@@ Line 47: / Line 47: @@
 A lóbab lévén a termésváltozás alapja, mint minálunk a kukorica és a kolompér, illő, hogy ennek mívelését, amint itt szokták, különösen feljegyezzem. A lóbab földtisztító, s javító termék lévén, a gabona termésnek elejbe bocsáttatik, minthogy a dudvát elnyomja, s táplálását nagyobb részént a levegőből vévén, a gabona díszlésére szükséges trágyát el nem emészti. Földet olyant legjobban szeret, mint a búza, tehát erős agyagot, de elegendő trágyával, s nedvességgel ellátottak. A telek itt ugyan nem mindenütt agyagos, mert a gyeptőzeg gödörnél, hellyel-közzel 3-6 lábnyi vastag iszapos réteget láttam, a torfa felett, melynek vegyítékében ugyan sok agyag látszott, de annál sokkal több fövény. Az ilyen iszapos földben, elegendő nedvessége lévén a földnek, trágya nélkül is elég jól díszlik a lóbab. Azért első esztendőben a trágyázást többnyire elmulasztják, leginkább a földnek dudvától tisztítását vévén célul, de annál erősebben trágyáznak alája a második fordulatban, s ekkor örömest érettebb trágyával élnek, mint frissel, de érett nem lévén, az éretlent is kiviszik. A trágyát ősszel, vagy ha az időből kifogynak, télen hordják ki, mert kora tavasszal szekérrel megjárhatatlan a föld, s az idővel is sietni kell, hogy minél előbb eltakaríthassák a magot. A trágyát, ha csak lehet, még ősszel leszántják. A tavaszi szántás az őszivel keresztben történik, s a vetés mindjárt barázdavonás után megtörténik, vagy, hogy egy barázda ki lévén húzva, abba mindjárt elhintetik a bab, azután két barázda üresen hagyatik, s a harmadikba vettetik ismét, ritkásan, mint az elsőben is, legalább egy hüvelyknyi távulságra egymástól.
-Mások a friss szántás felett hegyes kapával csinálnak árkokat, ezekbe vetik a babot. azután úgy boronálják bé. Mind a szántást, mind a vetést oly korán kezdik, mint csak lehet; ha pedig nem, márciusban vagy még áprilisban is úgy, hogy május kezdetére a babvetés el legyen végezve, mert másképp a bab későbben érhet meg, s amiatt őszi alá nem lehet a földet annak idejében elkészíteni. Ha a bab kihajtott, a földet vasfogú boronával meghordozzák, nem tartván semmit a bab megsértésétől, amit az könnyen eltűr. Nem sok idő múlva azután, ha egy kicsint nevelkedett, megkapálják, hogy a gyom erőt ne vegyen rajta. Utóbb megtöltik, még minekelőtte a virágzás elkezdődnék, s ahol a vetés sűrűebben esett, a nyövényt kitépik. Midőn alatt hüvelyek alakulni kezdenek, a nyövény tetejét levagdalják, részént azért, hogy a nyövény erősödjék, s inkább szemtermő legyen, mint meddőn magasra felnyúljon, részént azért, mivel az ily megnyírés által a bab megérlelése siettetik. Mind a kapálás, töltés, s lefejezés, mind pedig a bővebb babtermés tekéntetéből történik a rendbe vetés, azon kívül, hogy ezen móddal sok mag is megkéméltetik. Az elszórt babból sok is elvész, s emellett se a földet nem lehet kelletiképpen a dudvától megtisztítani, se annyi babra, mint a ritka sorba vetettnél, számot nem tarthatni. Nem várják meg, hogy a bab egészen megérjék, mert akkor sok bab kihullana, s elveszne, hanem mihelyt a babhüvelyek nagyobb részént megfeketednek, kaszát fognak, a lekaszált babot 3-4 nap vékony renden hagyják, azután apró kévékbe, de tágan kötve, öt-hatával egy csoportba, föld hosszat felállítják sorba, s a sorok közt mindjárt elkezdik az őszi alá való szántást, a kévéket a szántott földre átrakják, s ott hagyják, még egészen megszáradtak. Azután behordják, kicséplik, s szalmáját kazalba rakván, tüzelésre használják, egyéb tüzelő szerek nem lévén ezen kívül a gyeptőzegnél. Ezen babbal nyersen tartják a lovakat, széna mellett, s több látottja van rajtuk, mint kétannyi zabnak lenne. Lovat 12 darabot tart Goosens földmívelésre, s egyéb gazdasági dolgokra. Tehenei ugyanannyi számmal vannak, melyeknek regvel szalmát, délben polyvával meghintett főlt babot, estve szénát ád. Egy darabról kétszeri fejésre 18-20 icce<ref>Nem eldönthető, hogy melyik iccére utal, feltehetően a Magyarországon általánosan ismert 0.95 l mennyiséget veszi alapul 1 iccére.</ref> tejet számlál naponként. Van ezen teleken sókút is, melyből Goosens nemcsak házi szükségét pótolja, hanem nevezetes nyereséget is vesz bé. Buzért – rubia tinctorum – nem enged a herceg termeszteni, mert a gyökér kiszedésekor igen mélyen ásatnék fel a föld, s könnyen víz adná fel magát, s a teleket szántásra alkalmatlanná tenné, vagy az árvíz a földet elhordaná. Mások azonban a Scheldétől távulabbi telekeken, hol ezen emlétett következéstől nincs félelem, nagyon mívelik a buzért.
+Mások a friss szántás felett hegyes kapával csinálnak árkokat, ezekbe vetik a babot. azután úgy boronálják bé. Mind a szántást, mind a vetést oly korán kezdik, mint csak lehet; ha pedig nem, márciusban vagy még áprilisban is úgy, hogy május kezdetére a babvetés el legyen végezve, mert másképp a bab későbben érhet meg, s amiatt őszi alá nem lehet a földet annak idejében elkészíteni. Ha a bab kihajtott, a földet vasfogú boronával meghordozzák, nem tartván semmit a bab megsértésétől, amit az könnyen eltűr. Nem sok idő múlva azután, ha egy kicsint nevelkedett, megkapálják, hogy a gyom erőt ne vegyen rajta. Utóbb megtöltik, még minekelőtte a virágzás elkezdődnék, s ahol a vetés sűrűebben esett, a nyövényt kitépik. Midőn alatt hüvelyek alakulni kezdenek, a nyövény tetejét levagdalják, részént azért, hogy a nyövény erősödjék, s inkább szemtermő legyen, mint meddőn magasra felnyúljon, részént azért, mivel az ily megnyírés által a bab megérlelése siettetik. Mind a kapálás, töltés, s lefejezés, mind pedig a bővebb babtermés tekéntetéből történik a rendbe vetés, azon kívül, hogy ezen móddal sok mag is megkéméltetik. Az elszórt babból sok is elvész, s emellett se a földet nem lehet kelletiképpen a dudvától megtisztítani, se annyi babra, mint a ritka sorba vetettnél, számot nem tarthatni. Nem várják meg, hogy a bab egészen megérjék, mert akkor sok bab kihullana, s elveszne, hanem mihelyt a babhüvelyek nagyobb részént megfeketednek, kaszát fognak, a lekaszált babot 3-4 nap vékony renden hagyják, azután apró kévékbe, de tágan kötve, öt-hatával egy csoportba, föld hosszat felállítják sorba, s a sorok közt mindjárt elkezdik az őszi alá való szántást, a kévéket a szántott földre átrakják, s ott hagyják, még egészen megszáradtak. Azután behordják, kicséplik, s szalmáját kazalba rakván, tüzelésre használják, egyéb tüzelő szerek nem lévén ezen kívül a gyeptőzegnél. Ezen babbal nyersen tartják a lovakat, széna mellett, s több látottja van rajtuk, mint kétannyi zabnak lenne. Lovat 12 darabot tart Goosens földmívelésre, s egyéb gazdasági dolgokra. Tehenei ugyanannyi számmal vannak, melyeknek regvel szalmát, délben polyvával meghintett főlt babot, estve szénát ád. Egy darabról kétszeri fejésre 18-20 icce<ref>Nem eldönthető, hogy melyik iccére utal, feltehetően a Magyarországon általánosan ismert 0.95 l mennyiséget veszi alapul 1 iccére.</ref> tejet számlál naponként. Van ezen teleken sókút is, melyből Goosens nemcsak házi szükségét pótolja, hanem nevezetes nyereséget is vesz bé. Buzért – rubia tinctorum – nem enged a herceg termeszteni, mert a gyökér kiszedésekor igen mélyen ásatnék fel a föld, s könnyen víz adná fel magát, s a teleket szántásra alkalmatlanná tenné, vagy az árvíz a földet elhordaná. Mások azonban a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2803 Scheldétől] távulabbi telekeken, hol ezen emlétett következéstől nincs félelem, nagyon mívelik a buzért.
 '''fol. 4-15.'''