Gerics Pál Quart. Hung. 3727/2

Quart. Hung. 3727/2

1820. július 7-10.

Részlet Európa miveltebb tartományiban tett utazási jegyzések

Gerics Pál által c. átdolgozott naplóból, különös tekintettel Gericsnek a porosz határ átkelését követően Halle egyetemi városban különböző tudós személyiségekkel történt megismerkedéséről, a helyi sólepárlási gyakorlat kapcsán gyűjtött tapasztalatairól

Poroszország

Elhagyván a szász határt, ismét porosz földre léptem. Szép nyárfasorok szegték az út mellékét. Borussia jótékony rendelkezése közé tartozik a többi közt az is, hogy az utak melléke felsőbb parancs következésében fa ültetvényekkel láttatik el. Azon okból leginkább, hogy télen, midőn nagy a hó, az utat a fasorok eránt el lehessen erányozni. Tapasztaltam ennek szükséges voltát honomban is. Ha a múlt télen Óvárról Bécsbe mentemben az út egészen el nem lett volna lepve, vagy a nagy út melléke fákkal lett volna beültetve, nem letem volna kéntelen eleinte azon félelemmel gyötrődni, hogy majd a Fertőbe téveledem, s nem lévén fagy, beleveszek; azután, hogy a veszedelmet kiekrülhessem, visszafordulni, időt s pénzt hiába költeni. Ha tehát arról nem tehetünk, hogy utainkat a fenntartásra szolgáló halmokkal egyetemben a hó el ne lepje, tegyünk legalább arról, hogy az utasoktól az eltévelyedés vsezedelme, az eránt való aggódás is háríttasson el, olyan formán, mint itt látánk. Azonban nem ártana ha a fák itt is ritkábban volnának ültetve. Igaz, hogy a nyári nap hevében a gyalog utas kivált kevesebbé enyhülhetne, de az is igaz, hogy az utat a nap megsütvén, s a szél jobban megjárhatván, az út is jobban felszáradhat, s az úton kívül levő termékekre nézve sem annyira kártékony.

         A grosskugeli határban kömény plántát láttam ültetni, s tovább egy kevéssé egy más teleken aratni. A föld szépen fel volt szántva, s boronálva, s a kömény plánta a házikert egy ágyában egy arasztnyira felnevelve. Az ültetés az úgy nevezett ültető pálcával történt a földön keresztbe kifeszített zsinór mellett másfél lábnyi távolságra. Ezen munkára legörömestebb választanak csöpörgős vagy legalább borult időt, vagy ha az időben nem válogathatnak, estve felé teszik az ültetést. Egyéb munkája is úgy történik, mint nálunk a fejes káposztáé, egyszer tudni illik megporhálják, azután feltöltögetik, s a gyomtól szabadon tartják. Szárát, mely különösen a töltés alatt megvastagszik, valamint leveleit is első esztendőben levagdalják, hús, vagy hal mellé mártásnak, vagy salátának használják. Második esztendőben lesarlózzák, s kévékbe kötik, s a magját kicsépelvén, s kenyérben vagy egyéb ételben fűszerszám gyanánt, köménypálinka égetésre, s orvosságra is élnek vele. Weissenfelsbe menet is láttam az út mellett köményföldet, s azt életemben legelőször.

         Már alkonyodni kezde, hogy Hallét megközelítém. Semmi különös kellemét se láthatám kívülről, sőt a füst, mely az egész kormosnak tetsző város mintegy beburkolva volt, meg a még eddig szokatlan gyeptőzeg bűz, szinte visszataszítólag hatott reám; vágyva közeledtem mégis azon helyhez, hol lankadt tagjaimat kinyugosztalhatni, s annyi jeles férfival megismérkedhetni, s isméreteimet általok gyarapíthatni reméllém. A várost igen csendesnek, minden tisztasága mellett mégis igen rútnak találtam, mert azon kívül, hogy majd minden utcája szűk s görbe, a házak többnyire fából készültek, olyan formán, hogy az első emelet a földszinti résznél kijjebb áll; a második emelet az első emeletnél is kijjebb, elannyira, hogy a háznak homloka, az ellenben által valóval csaknem öszveér, midőn alatt az utas nedves időben is szárazon haladhat el. Az ablakok kívülről táblákkal vanak ellátva, valamint minálunk a parasztházak. Amilyen szennyes s fekete a ház külseje, éppen oly tiszta a belső rész. A palló is, hogy tisztábban maradhasson a sártól s egyéb szennytől, homokkal terítetik be, mindemellett mégis hetenként kisúroltatik. Kapu ritka háznál látszik.

         8. [Július] Halle /:másképp Halle-an-der-Saale, valaha Halla vagy Hala Saxonum, régiebb időben Halla Venedorum, Hermundurorum:/, hihetőleg sóaknáiról neveztetett így, amely a legrégiebb s bőségesebb sóaknák egyike egész Németországban, amelyet szükség esetén maga is elláthatna sóval. […] Ez is érdekelt ugyan engem, mert ilyet még nem láttam. Fő s első tekéntet volt azonban előttem az itteni híres tudományos egyetemre, a még élő nevezetes férfiakra, s ezek közt különösen az orvosi karbeliekre. Ezek tisztes sorából előszöris J[ohann]. Ch[ristian]. Reillel jövék öszve, de – fájdalom! – csak képben. A Kundschaftsamtnál, melynek ajtajában, amint fogadómból kiléptem, egy igéző szép asszony állott, látni tán s láttatni. Őt s a felirást megpillantván, minekelőtte tovább haladnék, megkérdezni akarám. A szobába szólított szépen. A szoba legdíszesebb helyén láttam Reil képét függeni. Nem fordíthatám el róla szememet soká, mindamellett, hogy a korán elszenderült dicséretében kimerülni nem tudó szép eránt az illendőség több figyelmet kívánt volna, annyival is inkább, hogy magaviselete igen udvarias volt. Későn térheték magamhoz, s későbben vevém még észre, mit és mit kellett volna cselekednem, de a háziasszony szinte nagy tisztelője volt Reilnak, nem látszott fennakadni andalgásomon, s kérelmemre könnyen kimentett maga, s megengedett. Kérdéseimre kielégítő feleletet nyervén a vett utasítás után továbbhaladtam. Csakhamar a nagypiacon találám magamat. A sok szegletek közt a kijelölt utcák egyikét keresvén Hemmerde és Schwertske könyvesboltja ötle szemembe. Az árus ismérős volt már előttem személyénél fogva is, Bécsből, Dolléktól. Halle helybeli leírását, tervét kérém, hogy ezen tömkelegben eligazulhassak. Azonban olyast nem kaphaték. Más plánja Hallénak még ekkor nem volt, mint amelyen egy francia ütközet ábrázoltatott, s inkább a környék s csatapiac kedvéért készült, minthogy a város rajza csak akkora helyet foglalt, amelyet egy rézgarasunkkal is befedhettem volna. Első látogatásomat az öreg Sprengelnél tevém báró Jacquin ajánlásával. Körüle oly magosan találtam a könyveket öszvehalmozva, hogy csak akkor láthatám meg, midőn dolgát abbahagyva, pongyola köntösében előmbe lépett. Igen szíves beszélgetésben volt velem, midőn egy jeles fiatal tudós – Engler úr – ónémet öltözetben, vállaira lefüggő nagy hajjal, ki a napokban brazíliai útjára indulandó volt, közénkbe lépett. Még egy kevés ideig tartott a beszélgetés, s többet ővele, mint velem. Végre megkérte Engler urat, hogy vezetne el a füvészkertbe, a könyvtárba, a múzeumba, s azokhoz, kikkel megismérkedni kívántam, nevezeteseb Dzondi, Meckel, Friedländer, Germar, Ersch, Niemeyer és Nitsch urakkal. Nitschet tetveivel foglalatoskodva találtam, oly szenvedéllyel, milyennel ritkán lehet látni a természet vagy mesterség legszebb míveinek szemlélőjét is. Szinte boldognak látszott magát érzeni, hogy nagyító övegével a mogorva kis állatok nem sejdétett alkotását megmutathatta, magyarázhatta s érthetővé tehette. A fáradhatlan tudós anyagot gyűjt régóta egy munkájára, melyet a más állatokon vagy növényeken élősködőkről – parasiticumokról – közzétenni szándékozik; előbb mégis az itteni természetbúvárok gyűlésében felolvasandót. Az egyetemnek kertjén s könyvtárán kívül egyéb gyűjteménye nincs, de amelynek hiányát kipótolják a tanítóknak saját gyűjteményei, melyek közt a Meckelé nemcsak itt legelső, hanem tán egyetlen a maga nemében, s bonctudományánál fogva az orvosi közönség előtt elég isméretes. A füvészkertnek semmi különösségét sem mondhatom, hacsak azt nem, hogy csupa kő, s egy kevéssé gazos, s szegény. A könyvtárban egy pálmalevelekre írt Biblia, de még annál a repertóriumok repertóriuma, a nagy német enciklopédia egyik szerkesztője, s több becses munkák szerzője. Maga főkönyvtárnok, Ersch úr volt reám nézve a legnagyobb nevezetesség.

         Már a híres Albert kardinál magdeburgi, s egyszersmind mainzi érsek s halberstadti püspök – fia Johann Cicero brandenburgi választófejedelemnek – szándékozott Halléban tudományos egyetemet alapítani, de sejtvén azt, hogy Luther ellen nem boldogulhat, a kezdetet abban hagyá, még végre nemzetségének hetedik íze, t[udni]. i[llik]. az utolsó választófejedelem, ki utóbb I. Friedrich név alatt Poroszországnak első királya lett, a bíbornok szándokát felfogta, s 1694-ben ugyanazon főtemplomban, melyet a bíbornok ezen célra építtetett, bészentelte, s az egyetemet Fridericiának nevezte. Legközelebbi alkalmat szolgálta erre ama híres törvénytudós, ki az egyetemi tanítók közt első (sic) használta a német nyelvet tudományos dolgok előadására, Thomasius. Ő Lipcséből több jeles tanítványival együtt Halléba költözött, hogy a Drezdában már készen volt befogadási parancsot kikerülje, s leckéit az akkor létezett akadémiában – lovagintézet volt – folytatta, s pedig nagy tapssal. Ez 1690-ben történt. Ugyanazon időben kiűzettek Lipcséből, Erlangenből, etc. a pietisták is, kik mind Halléba menekedtek. 1691-ben a híres Spener, a német Fénelon, s attya a pietistáknak, Drezdában ekkor udvari lelkész, hogy a választófejedelemnek szívére szólott, üldözőbe vétetvén, Berlinbe költözött. Ott hamar megnyeré Friedrich választófejedelem bizalmát. Drezdába visszatérni minden pompás ígéretek mellett sem akart. Berlinben nagypréposttá, főkonzisztoriális tanácsnokká tétetvén, az udvarnál pártfogolta a pietistákat, s leginkább az őbefolyása által történt, hogy a hellei egyetem felállott, s a teológiai kar kizárólag pietista férfiakkal láttatott el. A hallei egyetem karai közt a teológiai volt legjelesebb, mindjárt kezdetben, s ha a többiben voltak is jeles tudósok, mégis utókorig a teológiai maradt a legkitűnőbb. Éppen legnagyobb virágzásában volt az egész egyetem, midőn Napóleon a jénai csata után, félvén annyi ellenérzésekkel tele ifjaknak mögötte létét, az egyetemet feloszlatta, sőt a jelesb tanítók egyikét Niemeyert kezesül Franciaországba küldötte. A nemsokára következett Tilsiti béke után Niemeyer fáradhatlan munkálkodása következésében, az új vesztfáliai kormány által, mely alá Halle is jutott, nemcsak visszaállíttatott ezen egyetem, hanem a rintelni és helmstädti egyetemek megszűntetésével gazdagíttatott is. Mégsem jöhete előbbeni virágzó állapotjára. 1813-ban ismét feloszlattatott, mert Napóleon nem szívelheté, hogy sok hallei tanuló önként porosz szolgálatba ment által. A tanítók már félzsoldra voltak leszállítva, sőt eloszlatásokra is tétetett rendelés, midőn a lipcsei ütközet az itteni egyetem sorsán is fordulást tőn. A porosz király mindamellett is, hogy a hallei egyetem helyett, minekutána az Vesztfáliához esett, a berlini egyetemet alkotta, a halleit nemcsak visszaállította, hanem a háború alatt tettleg már megszűnt wittenbergit is hozzákapcsolta, s Halle-Wittenberg egyesült Friedrich egyetemének nevezte. Az egyetem ismét újra virágzásba jött, s esztendőnként majd háromannyi nevendéket számlál, mint a vesztfáliai kormány alatt. A tanulók száma ezeren felül van, ezek közt a teológusoké 700 körül, elannyira, hogy egy német egyetem sem számlál annyi teológust, mint a hálai. Azonban nekem ezekkel kevés közöm lévén, csak az egy kancellár, ki a nevelésről írt munkájánál fogva lett előttem különösen becsessé, Niemeyer érdeklett közelebbről. Ő kormányzója egyszersmind August Hermann Francke intézvényeinek, akivel vérség szerint való atyafi is, minthogy öreganyja Francke leánya volt.

         Francke intézete /:Franke’s Stiftungen:/ szoros kapcsolatban áll az egyetemmel. Francke kénteleníttetvén a többi pietistákkal együtt Lipcsét elhagyni, először Erfurtba, onnét Halléba költözött. Az éppen akkor felállított egyetemnél a zsidó és görög nyelv tanítását s Glauchau külvárosi prédikátorságot vállalta fel. Látván hívei testi és lelki szükségét, nyomorúságát, szülőket szintúgy, mint szülötteket a maga házánál oktatgatta, sürgetőbb szükségeiken tehetsége szerént segétett, még a segedelemkérők száma annyira nem szaporodott, hogy maga vagyonát elégtelennek látta. Ekkor különös segedelmezés módról kezdett gondolkodni, s többek adakozása által segítve egy roppant épületet emelt, melynek hossza szinte 800 láb. Ehhez járult utóbb egy szintoly nagyságú. Azután több apróbbak. Ezeknek egyike az árvaház, melyben esztendőnként 100 árva szegény neveltetik, ingyen, úgy, hogy ezen számnak kétharmada férfi, egyharmada leánygyermekből áll. A férfi gyermekek többnyire mesterségre adatnak, kik közülök jelesb elmebeli tehetséggel bírnak, annak idejében az egyetemi leckékre bocsáttatnak, s még oskoláikat ki nem tanulták, az árvaházból ki nem bocsáttatnak.

         A második épület a Nevelő Ház  /:paedagogium:/, melybe nagyobb házból származott ifjak neveltetnek s taníttatnak, bizonyos somma fizetésért. A tanulmányok, szintúgy mint a tanítási rendszer különös nyomtatványban közöltetik a közönséggel. Azon nyomtatvány szerént 1) német nyelv, a deákkal, göröggel, s franciával egyetemben rendesen, az angol, olasz és zsidó csak privátim s különös fizetés mellett taníttatik. 2) a keresztény vallási tudomány szentírás olvasással. 3) ó- és újföld leírás. 4) ó- és újtörténetek. 5) természethistória. 6) mathézis. 7) fizika, s ezek mellett a német írásmód vagy stílus mind elmélkedőleg, mind gyakorlatilag. A mesterségek közül az ékes írás, rajzolás, muzsika, tánc, lovaglás és esztergálozás taníttatik.

         1809-ig volt Halléban egy református és evangélikus gimnázium is, de amely már nagyon elaljasodva lévén, egyesíttetett Halleische Haupt oder Lateinschule név alatt. A polgár vagy német oskola – deutsche oder Bürgerschule – az alacsonyabb és középrendeűk száűmára négy osztályban. Mindezen oskolák olyan viszonyban állanak egymáshoz, hogy az egyetemnél tanuló ifjak alkalmaztatnak, közülök mintegy 150-en, ezen különbféle intézeteknél, mint tanítók, minthogy felügyelés alatt gyakoroltatnak a tanításban, alkalmasb tanítók válnak belőlök idővel, s azért ezen ifjak öszveségét tekéntik s nevezik Schullehrerseminariumnak. Ím ezen intézvények egybeköttetése teszi azt, hogy Halléban oly számosan gyűlnek öszve kivált a szegényebb sorsú ifjak, minthogy könnyebb s olcsóbb élelmezés mellett ki is mívelhetik magokat.

         Francke intézetének valaha legfőbb segédforrása volt néhány arcanum [titkos szer – K. Kgy.], melyre egy patikáros adott recepteket, midőn őtet Francke halálos ágyán meglátogatá. Valaha 40000 tallért is behozott ezen titkos szer féle. Azonban most már nem igen jövedelmező, rész szerént mivel a míveltebbek ilyen titkos szerekre nem sokat adnak, rész szerént mivel azok mind a porosz, mind a szomszéd tartományokban tilosak. Többnyire az intézet patikájának rendes jövedelme hoz be valamelyest. Többet jövedelmez a Canstein féle Biblia intézet, mely Canstein által jövedelmének egy részével együtt Francke alapítványa gyarapítására hagyatott. Célja Bibliát olcsóbb – stereotypa – kiadásban terjeszteni; szintúgy jövedelmez egy könyvkereskedés is, melynek alapját egy hallei tanuló vetette meg az által, hogy az intézet javára Francke prédikációját megvette, kinyomtatta, s árulta. Utóbb Németország egyik leghíresebb könyvkereskedésévé vált. Most a klasszikusok s oskola könyvek olcsóbb kiadása által bejött tiszta nyereséggel szaporítja az intézet jövedelmét, mely némely fekvő jószágokon kívül a didactrumokból, melyet minden tanulók, s úgy nevezett Pensionsgeldből [ellátási díj – K. Gy.], melyet a paedagogiumbeli úrfiak fizetnek, s végre azon segedelem pénzből áll, melyet a mostani porosz király esztendőnként megadatni rendelt, melyet a vesztfáliai kormány nemcsak megadott, hanem öregbétett is. Most ahelyett a Magdeburg melletti Berger klastrom jövedelmét húzza. Az alamizsnák s hagyományok most igen ritkák s szűkek, rész szerént mivel az intézet igen nagy gazdagság hírében áll, rész szerént mivel a mostani század lelke nagyon különbözik a múltakétól, s az itt neveltek ha vissza emlékeznek is az itt tapasztalt jótéteményekről, hálájokat azonban tettel nem igen mutatják. Francke emlékének egy vasoszlopot szándék szentelni az új piacon, melyre már sok aláírások történtek. Azonban anélkül is ezereknek emlékében él ő, ha csak azon 4800 árvára gondolunk is, kik Francke alapítványában neveltettek egy század lefolyta alatt. Az intézet főbejárásának egyike felett ezen felírás olvasható: „Fremdling, was du erblickst, hat Glaube und Liebe vollendet. Ehre der stiftenden Geist glaubend und liebend wie Er.” Az egyik főépület homlokán ezen felírás van: „Francke’s Stiftungen”, igen helyesen a többesszámban [Francke alapítványai – K. Gy.], mert az árvaház, a nevelőház, a polgári oskola, a deák oskola, a könyvnyomtató, a könyvkereskedés, a gyógyszertár, a könyvtár, a gondviselők és oktatók lakásai mind megannyi különös intézet. A két főépület legszebb utcája Hallénak, a melléképületek, udvarok, kertek, a főépülettel egyetemben magok egy kis várost alakítanak, s ez mind egy szegény sorsú, bérbe fogadott épületben szállásoló szegény, de az emberiség javáért lángoló, elszánt akaratú, s minden akadályokkal bátran dacoló lelkész műve!

         Hát a híres egyetem épületét hogy számoljam el? Csudálatos, ha honomból idehozott képzetem kalauzol. Az egyetemnek a lovagiskolán kívül semmi középülete sincs. A várban – ez is csak igen hitvány kis ház – meg a mázsaházban van egy nagyobbacska szoba, melyben közleckék tartatnak. A tanítók tulajdon szállásaikon adnak leckét. A nagyhírű és tudományú Niemeyer nagy somma pénzt kapott egy az egyetem méltóságához illő középület felállítására. Ő ezen célra a játékszínt vette meg, s lerontatására csak 3000 tallért költött, de semmit sem épített. Ím ezzel a város játékszínétől meg van fosztva, s az egyetem szinte nélkülözi saját középületét. Valóban különös! Francke semmiből annyi sokat tudott előidézni, az isteni gondviselésbe helyezett bizodalmánál fogva, s munkássága által, s annak egy méltán nevezetes unokája a sokból semmit hozott elő!

         A lovagoskola egy nagy szennyes épület, négy magos falak fölé tett tetővel, igen egyszerű. A sima, de porral lepett fejér falakat egy szennyes olajfestés födi, alig vehetni ki rajta, hogy egy lovag van régi divatú német köntösben leábrázolva. Ezen épület közelében van a lósitálló, 12 darab paripa számára, melyeket André úr, testvére a brünninek, az egyetemi ifjúság kedvéért tart. Mind a 12 paripa kehes, s egyike patkány farkú volt. Szedett vedett, azonban a célnak mégis megfelelők. André úr lakásánál szokott a természetbúvárok társasága öszvegyűlni, s éppen a napokban vala ismét öszvegyűlendő, de amelyre többek szíves hívása ellenére sem ígérkeztem meg, főleg azon okból, hogy Dr. Nitsch úr, minden szívessége mellett is igen fájdalmasan érdekelte hazafiúi érzésemet, midőn azt mondá, hogy a Naturforschende Gesellschaft csak egy kis ásványgyűjteménnyel bír, csupán azzal, mellyel Dr. Z. egyesületnek is kedveskedni akart, valamint egyebeknek, melyektől tagnak választatni óhajtott, s ezt majd megvetőleg mondá. Én Dr. Z. urat nem ismérem személyesen, de nehezemre esett, hogy jelenlétemben egy érdemes hazámfiáról úgy szólott: egyéberánt oly kevéssé vágyódtam társok lenni, s legkevesebbé sem megvetésből, vagy kevésre becsülésből, mint nehezen szabadulhattam meg Lipcsében az anglusoktól, kik szabadkőmívessé lenni erőltettek. Ha a szabadkőmívesek társulata nem törvényellenes, miért gyülekeznek a tagok titkon? Ha törvényellenes, miért óhajtanék tagja lenni? Át nem látom. Minden ilyes egyesületi tagnak természetesen klötelezése van. Mit kössem én magamat a külföldhez, midőn első s legfőbb kötelezésem honomhoz vonz?

         Halle sóaknáiról már feljebb emlékeztem. Kétrendbeli sókutakat kell itt megkülönböztetni. A városon kívülit, melyet a királyi kamara míveltet, s avégett itt különös tisztséget is tart; meg a városban létezőt, melyet egy társulat míveltet. Ezen társulat Pfänner, s Pfännerschaftnak hívatik. A munkások Halloren nevet viselnek. Ezek a régi vendek ivadéki, következőleg tót fajzatok [szláv eredetű – K. Gy.], s itt a németség közepette bányászattal foglalatoskodik, midőn nálunk a tótos vidéken is németajkúak mívelik a bányákat! Ők megtartják most is régi viseletöket, szokásaikat, nyelvöket, ami alig volna lehető, ha házasságokban a németekkel öszvekeverednének. Van tulajdon bírájok is, aki a köztök támadott egyenetlenségeket eligazítja, noha már nincs tulajdon törvényük, s annyi szabadalmok, mint valaha. Minden fejedelem trónra léptekor megajándékozza őket egy zászlóval, s ezüst pohárral, jó úszóknak tartatnak. Nevökre s fajokra büszkék, legalább olyan érzéssel  látszott magát Hallornak mondani egy valóban szép barna fickó, ki kalauzom, s tolmácsom volt, s ki rendes vonásainál, szép sugár termeténél, s bőre színénél fogva inkább olasznak, mint akármi másnak látszott előttem. – A sós víz, die Soole, ötven rőfnyi mélységből szivattyúztatik fel; föld szint nagy kádokba gyűjtetik, s azokból nagy réz, tepszi forma, sikér edényekbe vezettetik. Ezen edények nagy katlanok fölé vannak illesztve, s befalazva. Alattok kőszénből, s részént gyeptőzegből tűz élesztetik, a vizes részek ezáltal kigőzölögvén, a só az edény fenekén megjegesedik – kristalizálódik. Ami megtörténvén, fűzvesszőből készült kosarakban a padlásra, mint száraztóra felhordatik; utóbb hordóba rakatik, s kereskedésbe adatik. Ezen sóskuak behoznak esztendőnként 200000 r[énes] tallért. A só az egész városban, kivált a Saale mellett, s a szabad térekenolyan formán virágzik ki a fekete gyeptőzeg földből, mint nálunk az alföldön a széksó. Látam egy szegény asszonyt egy darab forgács segétségével, könnybe borult szemekkel áskálni a savas földet marhája számára, amint mondá.

         Feltűnő különösségnek tetszett Halléban a vízhordás módja. A városban nincsenek olyan forma kutak, mint minálunk. Egy földbe leszúrt cső feladja a vizet, két-három lábnyi magasságra. A konyhabeli szolgáló csak a kifolyás alá tartja vedrét, melyet a vállára vett, s a nyakszirt erányába eső részén olyan formán, hogy az érintett részt megfekhesse, kupásan kivájt rúd végéről mind a két felül lelógat. Nálunk a fejen hordósa lévén szokásban a vizes sajtárnak, igen szembetűnőnek látszott ez előttem. A tejet is hasonló módon viszik árulni, vállra vett rúdnak mind a két végéről lefüggő vedrekben.

         Szinte feltűnő volt előttem az itteni egyetemi ifjak viselete, úgy nevezett ónémet szabású ruhában, hosszú hajjal, hátra tett sipkával, s többnyire igen nyers magaviselettel. Kalapot nemigen látni tanuló fején, hacsak nem a gimnázium féle nevendékek. Magokat tanítót is (sic) többnyire sipkában láttam, otthon legalább, kinn többynire nagyobb szélű fejér kalapban járnak. Itt már az ifjúság ád tónust.

fol. 2-11v.

Quart. Hung. 3727/2

1820. július 24-augusztus 5.

Részlet Európa miveltebb tartományiban tett utazási jegyzések

Gerics Pál által c. átdolgozott naplóból, a georgikoni tanárnak a Dessau, Zerbst, Potsdam útvonalon szerzett gazdálkodási tapasztalatairól és a reprezentatív fejedelmi székhelyeken tett megfigyeléseiről

Dessau egész környéke csupa díszkertnek látszik. A gazdaságos vagyis konyhakertek ezek közt szinte elenyésznek. Pompás a várkert, a nem nagy, de csinos hercegi lak előtt  s körül, melyet a Mulde hídja ékesít. A Georgenhaus pompás angolkertjével, a Luisium, s a Sieglitzerberg – úgy látszik mesterséges –, mely legfelemelkedetteb hely a környéken, az Elba, s nagy táj fölött uralkodik belvederjével. Egy fedett híd, mely első, amit e nemben láttam, nappal is setét lévén, estve szinte borzasztólag hatott reám a sűrű erdőben. Itt látám alkonyat felé a mostani herceget négyes fogásban, angol módra kocsi szerájában. A hercegi alk átellenében van a Marschtall 48 lóra, magos, szellő, ablakjai a lovak háta megett vannak, zöld függönyökkel bevonva. A sráglyák egyenesen állnak a vállú felett. A vállú alatt fiókok vannak, melyekben tartatik naponnand az alomszalma. Jeles épület a lovagoskola is. A híres Philantropium, mely 1774-ben a hercegi emberbarát bőkezűsége által, Basedow kormányzása alatt létre jött, már 1793 óta megszűnt lenni, s ha nem valósíthatá is a herceg emberbaráti szándékát ezen intézet által, legkevesebbé sem az ő bűne, hanem az uralkodni vágyó, s tűrhetetlen, s többet ígérő, mint cselekedni képes Basedowé volt. Mégis állandó marad ennek is az érdeme, minekutána ő fogta fel először gyakorlatilag azon eszméket, melyeket Locke s Jean Jacques Rousseau elméletileg kifejtetteket az emberiségnek a kitűzött célhoz való biztos kiképzésére, nevelésére, Salzman, Campe, Olivier, Kolbe, etc., nagy nevek maradnak azok sorában, kik az emberiségről állandós érdemet szerzettek. 

         Említést érdemel Dessauban a temetőhely is. Ez a városon kívül, egy ligetben van, rendes négyszegű tére téglafallal van bekerítve. – A térhez egy nagy kapu vezet, melynek ormozatján két genius egy törzsökre dől, lehajtott fővel, s aláfordított fáklyával. A törzsökből egy bokor mák nől ki. Fenn a remény képe vasmacskájával. A kapun belül levő tér egy keresztút által négy fő részre oszlik. A fal mellett, s alatt fűzbokrok vannak. A kapu ellenében, az anhalti hercegné egyszerű emléke látszik, balról szinte az út végében, Schwabe emléke, ezzel átellenében herceg Putiatin gyermekéé. Ezen utolsón azt találtam különösnek, hogy az emlékkőbe réztábla volt alkalmazva, s kesergő versek kottában belevésve voltak. Másolni kezdém, de a nap éppen reá sütvén, úgyis szenvedő szemeim hamar elhomályosodtak. Nyugtatni akarván, az ellenoldalra akarék árnyékba térni. Ilyesztő zörgés támad körülem, foglyok – perdix – voltak. Szemeim fájdalma miatt a kezdett halotti éneket nem folytathatván, fogadóm felé ballagtam.

         25. Istenhozzádot mondék a szép s csinos székesvárosnak, s átkeltem az Elbán, nem azon nevezetes fahídon, melyet a jénai csata után, a hátráló porosz sereg az utánok nyomuló franciák gátlása végett elrontottak, sem azon, melyet Napóleon Pozzi igazgatása alatt 48 óra folytában helyébe állétott, mert ez is megszűnt, hanem repülőn [pontonhíd – K. Gy.], mely addig fog tartatni, még állandó hídra szert tehetnek. A hídon túl ismét az anhalt-kötheni herceg birtoka van, egyharmad része t[udni]. i[llik]. az Anhalt-Zerbst Hercegségnek, s azzal mindjárt az első kis város Roβla. Zerbst az Elbától egy mértföldnyire van, a néhai székes város, mely valamennyi anhalti városok közt legnagyobb. Pompás a fejedelmi lak. A dél felül eső szoba pallózata ezüst erekkel meghatott ébenfa. Az egésu palota még soha sem volt egészen bebútorozva. Bútorai közt legnevezetesebb II. Katalin orosz cárnő képe, még mint Sophia, zerbsti hajadon hercegnőé; még ugyanannak bölcsője aranyozott angyal fejecskékkel. Az udvari kápolna sírboltjában nyugszik a kihalt anhalt-zerbsti fejedelmi ág. Ezek közt legpompásabb Christian August anhalt-zerbsti hercegé, II. Katarina attyáé. Az egész alkotvány arany oroszlányokon nyugszik, s tetején egy merő arany sas lebeg. Csuda, hogy az erre prédáló franciák kezeitől megmenekedhetett. A város házánál egy rozzant szekrényben tartatik egyebek közt egyike azon három bibliának, melyek Luther s több azzal egykorúaknak kézirataival bírnak, három kötetben, folio formában, Lucas Cranach számos képeivel 1541-ből.  Csudálni lehet, hogy a város szorultságban lévén Schuchtelen orosz generál által ajánlott 1000 aranyat nem fogadta el érte 1813-ban. Hogy a kedvelője akár a műnek, akár a régiségnek vagy ritkaságnak olcsóbb eszközökhöz nem nyúlt, hihetőleg az az oka, hogy az oroszok Borussiának frigyesei voltak ekkor, s a porosz tartományokban nem erőszakoskodhattak.

         26. Zerbstbe jöttöm keserves volt, a méll homok miatt, s igen lassú. Az erős lovaknak az üres kocsival is gyakortább meg kelle állni. Hogy ezen kellemetlenséget elhárítsam, egy kalauzt vevék fel a kocsi helyett, mellyel időt nyerni véltem. Kalauzom csaknem egyre futott egész Belzigig, a méll homok ellenére is. Csudálkoztam ezen, s minthogy nem érheték vele, kértem, ne sietne annyira, de okát adá azzal, hogy felesége éppen a múlt éjszaka szült, s még az éjjel vissza akar térni. Szegényt örömest visszaresztettem volna, ha mást kaphattam volna helyette! – Belzig már porosz város, egy homok puszta közepén álló hegyecskén álló fallal körülkerítve. Minthogy itt csak éjszakai állapodásom volt, s tapasztalásom semmi különössel nem szaporodott, szabad legyen az anhalt-kötheni hercegségekben tett utamra visszatekéntenem, s általánso észrevételeket tennem. Az anhalti hercegségek, amint feljebb is említém, szigetekként léteznek a porosz föld közepette, s oázisok gyanánt tekénthetők Brandenburg homoktengerére tekéntve, noha a zerbsti rész már maga is részét képezi a homok sivatagnak. Az egész rónateleket [síkság – K. Gy.] képez, kivévén a bernburginak nyugottsó [nyugati – K. Gy.] részét, amely igenis hegyes. S ez legregényesebb rész, már természettől, s elég mívelt. A hercegi jószágok nem adatnak ki haszonbérbe, mint a szomszéd kötheniek. Mindenik hercegségben van sok nemesi jószág, de amelyen nem mindenhol láthatni példás gazdaságot. Ezt nem mondhatni az anhalt-dessauiról, amelyben minden nemesi jószágok – Ritterschaften – a hercegi háztól megvásárolva lévén, az uralkodó herceg maga bír minden szabadítékos jószágot, s ebben látszik a mesterségnek legtöbb nyoma. Az utak gyümölcsfákkal vannak mindenütt mellékelve, s a gyalogok számára is különös utak készítve, s mellékjök keskenyebb fasorokkal szegve, mint a kocsiutaké. A földmívelési ipar szembetűnő. A termésváltozás általjában háromnyomatú, még a híres Nordmann-nál is, ahol magának ezen híres gazdának a szájából ezen szavakat hallottam: ich bin ein dreyfelderwirth! – Nem is említeném ezen szavakat, ha azok sajátszerű gúnymosollyal nem lettek volna mondva. S miért? Tán azt gondolá Nodmann úr, hogy én a termésváltozás eránt tett kérdésemmel a váltógazdálkodásnak általános pártfogója vagyok. A fák terméséből nagy a kivitel, különösen a borsdorfi almafajtákból, mely nagyban termesztetik a telek csekély kiterjedéséhez képest, s a Dessaui Hercegségben létező rendes politia a kártékonyságot eltávoztatja. Nemcsak a régibb dessaui birtokban tapasztaltatik ez, hanem az 1793-ban az anhalt-zerbsti ág kiholtával, a Dessaui-házra szállott zerbsti harmadrészben is. Zerbst már messziről igen szépen látszik a fitalabb fasorok közt, a sovány, homokos teleken is. Az áldott emlékű Leopold Ferenc terjeszté ki a dessaui rendelkezést a reá szállott zerbsti harmadrészre is. Négy garas büntetés van a gyümölcstorkoskodókra. Nagyobb lopás eránylag kétheti, s szinte félévi börtönnel büntettetik. A tenyésztést illetőleg, ménesről vagy gulyáról, szó se lehet. A borjúk fejőtékben, a csikók rúd mellett nevelkednek fel, s minthogy minden földmíves tart lovat, s tehenet, vagyonosabbja t[udni]. i[llik]. számos eladni való marha nevelkedhetik, s a lipcsei vásáron igen sok dessaui ló megfordul. Különös említést érdemel az, hogy nemcsak Dessauban, hanem minden anhalti hercegségekben el van fogadva a marhadög kármentő biztosítás, valamint a himlőoltás is általánosan be van hozva mind a három hercegségben. Az Elbán átkeltem óta, többnyire rengeteg erdőkben utaztam, s pedig majd tiszta fenyvesekben, majd ismét tölgyes, s bükkös erdőkben. Ezen utolsókban teménytelen a fekete áfonya – vaccinium myrtillus, Heidelbeere –, mely itten olyan formán használtatik frissítő gyanánt, mint minálunk az eper, de amelynél szeréntem legalább, mégis minden tekéntetben alább való!

         27. Belzigből Potsdamig tett utam csak annyiból emlékezetes, hogy a parasztok csúnya szitkok közt megtámadtak egy falu végén, amint kalauzom után olvasgatva ballagtam. Szerencsémre a mai nem volt oly erős gyalogló, mint a tegnapi. S mi volt megtámadtatásom oka? – Külsőmről azt vélték, hogy francia vagyok! Német szóejtésem az övékétől különböző lévén, nekem nem hittek, még kalauom nem lett bizonyságom, aki pedig szintoly kevéssé tudá, hogy mely föld szülötte vagyok. Megszabadulván tőlök végre, magok közt hallám őket versenegni, de semmit nem veheték ki beszédjökből valami érthetőt, mint ezen egy szót: „Neupreuβ”. Kérdém kalauzomtól, mit jelent ezen szó? Ő azt felelé, hogy őtet újburkusnak nevezik, mert szászos szóejtése van. Ő azért a névért szintúgy haragszik, mint a Muβpreuβért [kényszerporosz – K. Gy.], ami pedig ő reá, amint mondja, jobban illenék. Az ember csak nem elégedhet meg sorsával. A régi állapot mindég jobbnak tetszik a jelennél!

         Hogy a Havel partjához értem, egy nagy felvonható hídon kelle átkelnem. A széles vizen felül minden más színt ölte tüstént. A kopár homok helyett szép gyep, a rendetlen, s sokszor elenyésző út helyett mesterileg készült út nyúlt előttem, s buján zöldellő fák árnyéka alatt könnyű, sőt kellemetes volt a nap terhét viselnem. Örömest zsebembe tevém az unalmat űző könyvecskémet,  melynek eddig, csaknem egész nap hasznát vevém. Íme ezzel az úgy nevezett Potsdamsche Werderbe – Potsdami-szigetben – valék, melynek földét Havel, sok helyen tó formára elterülő folyama, mintegy négy mértföldnyire, körülvesz.

         28. Potsdam egy hasonnevű sziget keleti szélén fekvő város, Nuthe folyónak a Havelbe ömlésénél. Nem a régi időből való, mégis ó- és újvárosra oszlik. Az óváros keletről s délről Havel vizével határos, nyugatról s éjszakról Havel vizével élelmezett csatorna keríti. Ezen csatorna megett, hol kisebb, hol nagyob távolságra emelkedik fel a város fala, mely éjszakról egyenes, nyugotról három kisebb, keletről szintannyi, de nagyobb hajlással a vízparthoz vonul, amazoknak mindegyike két kapuval, ezen utolsó hárommal lévén ellátva. Az óváros csak néhány rövid, s úgy nevezett Breite Straβét kivévén, keskeny, de mégis rendes utcákból áll. Az újnak utcái szélesek is, hosszúk is, s rendesek is, s egy keskeny oldalról faragott kővel kirakott széles gyalogúttal – trottoirral – ellátvák. Épületei közt az óvárosban legszembetűnőbb a királyi palota korintusi oszlopzattal díszesítve. Igen rendszeres, s pompás épület, kivált keletre a víz felé néző oldala. Éjszakról a nagypiacra néz, ahonnét van a főbejárás, délről az úgy nevezett Lustgarten [mulató kert – K. Gy.] felé, ahol Neptun s Amphitrité bronz képe, tritonoktól s delfinektől körülvéve ékesíti egy faragott kővel vett tó közepét. Nyugotról van egy szabadon álló, pompás lovagoskola, templomai közt legnevezetesebb az úgy nevezett Hof- und Garnisonskirche [udvari és helyőrségi templom – K. Gy.], melynek szóló széke alatt van Friedrich Wilhelm I. márvány és Friedrich II. cinkoporsója. Itt vannak az utolsó francia háborúban elfoglalt ellenséges zászlók is felfüggesztve. A toronyban óramuzsika – Glockenspiel – van, első, amit utamban láttam. Nevezetes még a városháza is, mely az amsterdami városháznak kicsinyben utánozása. Atlasz tart tetején egy szörnyű nagy aranyozott földtekét. Az újvárosban nevezetes különösen az árvaház, s fegyvergyár, amaz 2600 katonaárvát táplál. Emez még egyetlen egész Poroszországban, s oly roppant kiterjedésű, hogy maga egy utcát foglal el. Egyik utcája, die Lindenstraβe két sor hársfával van beültetve. Úgy a széles utcának egy része. A Garnison, Wilhelm, s Plantage piac szinte, ezen utolsó közepét egy tó foglalja el, melynek közepén egy szigeten mulató ház van, valaha Friedrich Wilhelm pipázó helye volt. Van itt egy gazdasági egyesület, s ittlétem óta keletkezett egy kertész társaság is. A könyvtáros magyar nevet visel. Horvát úr azonban hon nem lévén, nem ismerkedhettem meg vele.

A Brandenburgi kapun kívül van egy szabadon álló diadalív is, Trajané utánzása. Emellett Sans Souci nevű kedvenc nyári palotájához juthatni nagy, vagy amint inkább szeretik a poroszok nevezni, egyetlen Friedrichnek. Ezen csinos kis alatt való épület egy kis hegynek tetején fekszik. Déli oldalán a bemenetel felett nagy bronz betűkkel van kiírva: Sans Souci. Valamint külseje igen egyszerű, úgy pompás a belseje. Pallója mozaikkal ékeskedik. A dolgozószobában megtartatik még a hátos szék és téntás asztal, valamint az alvó szobában Gusztáv Adolf képe, egyetlen ékessége ezen szobának. Nyugotra van a narancsház, s megette az a híres szélmalom, melyet Friedrich magáévá nem tehetett, de amelyet azóta elszegényedett tulajdonosa a mostani királynak önként eladott volna,  ha ez inkább nemes lekűleg szükségén segíteni, s a történethez tartozó malmot tovább is birtokában hagyni nem rendelte volna. Kelet felül van a híres vaslugas, Friedrich kedvenc sétahelye, meg a képes csarnok, mindezek egy vonalban, a malmon kívül, s köztök a képes csarnok legpompásabb. A nevezetes mesterművek, melyeket a franciák lefoglaltak, mind visszakerültek. Mind csupa remekek Raphaeltől, Tiziántól, Rubenstől, etc. Corregio egy képe különösen nevezetes, annyiból is, hogy valaha az orléans-i herceg birtokában volt, s az Io képét kimetszette, s megégette, s helyébe Coypellel rajzoltatott mást. Ezen kép Napóleon alatt ismét Párizsba kerülvén szinte kimentetett, s Prudhomme által mással pótoltatott ki. A lugas előtt állott valaha az igazság oszlopa, de 1806-ban, éppen áldozó napján, magától lerogyott. Megvan azonban még Friedrich kedvenc ebének temetője egy nagy márványtáblával fedve, szinte a lugas előtt. A palota előtt kőlépcsők vezetnek le a hegyoldalon egy szép tóhoz, melybenszépen letükrözi magát a csinos kertészi lak. A lépcső hat szakaszra oszlik, mindenik szakasz 12 fokból áll. Ahány a lépcsők szakasza, szintannyi a terasz száma, mind a kétfelül, s mindegyik terasz 500 lépés hosszú, s mindenik tartalék fala, a lépcsők megszakadásánál öveg házoknak van elrendelve, melyekben szőlő, barack és egyéb gyümölcs hajtatik. Az ablakok száma 896-ra megy. A teraszokon szabadon vannak a szőlőtőkék. Valamint felülről pompás a városra, s környékére a kilátás, úgy igen kellemetes alatt, a kertnek sík részén is minden, ami a szem előtt van. Das Japanische Haus [a japán ház – K. Gy.] igen pompás, kívülről is egészen megvan aranyozva. A kínai konyha a barátság temploma, meg a gömbölyeg Belvedere. Nyugotra egy erdőn át vezet egy árnyékos sétány az Új palotához. Az út egyenes, de mindamellett, hogy majd minden lépten nyomon van valami emlék, igen unalmas, mert se az emlékeken nincs valami jeles, ami a szivet vagy az elmét elfoglalhatná, se az ültetvények szabad kilátást nem engednek, vagy változatosságok által az unalmat elűzni nem képesek. Végre szembetűnik az Új vár – das Neue Schloβ – roppant négyszegű épület. Mindenhol öveg ajtókra, az ablakoktól meg sem különböztethetőkre. Elfárad a szem s elme annyi drágaság szemlélésében, mely ezen palotának mind külsején, mind belsejében látható.

Bő leírások vannak mindezekről nyomtatásban, s mindezek Horvát úrnál megkaphatók. Igen felette sajnálom, hogy Lee főkertész urat itthon nem találhatám, kihez Boos úr ajánlott volt Schönbrunnból. Utóbb azonban megismérkedhettem vele. Kisebb, de sokkal szebb a Heiligensse mellett leú úgy nevezett új kert, gyönyörű márvány palotájával, még inkábba a Páva-sziget – Pfauen Insel – a mostani porosz királynak kedvenc lakóhelye nyáron által.

29. Délután Paretzbe ballagtam ki, a királyi jószágra. Ez a Werderen kívül esik nyugotra, a Havelon kelle tehát átkelnem. Übel urat nem találám otthon, s még csak harmad napra haza jövendőt. Ő bírja haszonbérben ezen jószágot, melyet

30. Campke gyakornok mutatott el. 2000 birkát tart, nyáron legelőn, de a kosok nyáron által is aklon tartatnak zöld takarmánnyal. 8 darab kanca lovat tart dologra, egyszersmind tenyésztésre. Egy szép díszkert van a haszonbérlő lakása közelében. Midőn a külső gazdaságot megtekénteni akaránk, hertelen égi háború lepett meg bennünket. Egész bőrig átáztunk. A gyapjúnak köve 33 talléron kelt el. Még ez nap visszafordulék Potsdamba, s másnap

31. Jordan hadnaggyal Berlinbe mentem.

1. August – 5. szeptember. A múlt hónap utolsó napján gyönyörű jegenyesorokkal szegett úton, csinos mezei lakok, s szépen mívekt telkek közt érkeztem Berlinbe. Minden arra mutatott, székes városhoz közelítek. A lipcsei kapuhoz érvén, a magas fekete falak láttára alig hitethetém el magammal, hogy Európa egyik legsezbb városában leendek tüstént. Azonban a kaput meghaladván, a tágas, nyolcszegű Lipcsei tér, az ebből a Spittelmarktig nyúló, tágos, magas épületekkel szegett, s a Spittel templommal végződő pompás utca szinte meglepőleg hatott reám, midőn az út melletti ültetvények, a város magas falai semmi különös jelenetet sem engedtek sejdíteni. Kíváncsiságom nőtt a városnak jelesebb részét bekalandozni, mihelyst a fogadóban elrendeltem holmimat. Első dolgom volt másnap a cs[ászári]. k[irályi]. követnél, M[éltóságos]. gróf Zichy István úr őexcellenciánál tisztelkedni. Azután használni igyekeztem az időt, hogy mind helyben, mind a vidéken mennél többet gyarapodhasson tapasztalásom, utam fő célja tekéntetében. Egy hónapot szántam az itttartózkodásra.

Azonban éppen midőn további utamra készülnék, meglepett földim, Lehrmann József, ki szinte a Méltóságos gróf Festetics László őnagysága költségén, mint kertész, nálamnál későbben három holnappal indult útnak, s Boroszló által Berlinbe vette útját. Illő volt tehát, hogy mint már a hellyel, s több jeles férfiakkal isméretes, céljának könnyebben elérhetésére segédül szolgáljak, s továbbutazásomat még néhány nappal elhalasszam. (…)

Berlin székes városa Poroszországnak, róna teleken, sivatag homok pusztán fekszik, ahonnét nem éppen helytelenül hallám már Lipcsében az angol Everet által „great sandbox of Europe” (Európa nagy homoktartójának) neveztetni. Kerülete mintegy öt óra járásnyi, amennyiben magas kőfallal van körülvéve. Ezen falon 15 kapun által történik a ki- s bejárás. A kapuk többnyire mind jeles alkotásúak, azonban legpompásabb, s mását nem ismérő a Brandenburgi, mely az athenei propyleum formájára alkottatott 1789 és 1793 közt, szinte félmillió tallér költséggel. Áll annak fő része 12 korinthusi oszlopból, melyek párosával két sorba állítva öt nyílást engednek magok közt. Tetején ezen oszlopzatnak van egy négylovas didalszekér, Victoria képével, melyet Napóleon Berlin elfoglalása után Párizsba vitetett, de amelyet a poroszok Párizs bevétele után ismét visszahoztak.

fol. 32v-41

Quart. Hung. 3727/2

1820. augusztus 5-11.

Részlet Európa miveltebb tartományiban tett utazási jegyzések

Gerics Pál által c. átdolgozott naplóból, különös tekintettel Gericsnek a berlini egyetemről, a porosz főváros kórházairól és egyéb kiemelkedő intézményeiről szerzett tapasztalatairól, a jelesebb személyiségekkel

történt megismerkedéséről

         Az átellenben [színházzal] levő épület külseje egy régimódi szekrényformára mutat. Belseje azonban pompás, s gazdag. Különös nevezetességei Humboldt Sándor mexicoi képei s könyvei, melyek vászonra nyomtatván, s tekercs formába felsodortathatók. A katolikus templom igen egyszerű, pompás épület. Szent Hedvig tiszteletére készült, de portálja tán örökre végezetlen marad. A Pantheon mintájára épültnek mondatik.

         Mindezeknél a maga nemében még több érdekkel bíró az északi oldalon levő nagy, s egyszerűsége mellett is igen pompás épület, mellyet Nagy Friedrich, a hires hős Prinz Heinrich öcsének építtetett. Ez az opera piacot éjszakról határozza, úgyhogy a tért a hárs uca szélességével nagyobbítja egyik szárnyával a könyvtárra, másikkal az opera épülete felé nyúlván, s egy tágas, négyszegű udvart képezvén a piac felé! Ezen épületet rendelte a mostani király az általa 1809-ben alapított egyetemnek, mely szükségessé vált, minek utána a Westfáliai Királyság támadtával több egyetem, ú[gy]. m[int]. a hallei, wittenbergi, helmstädti, rintelni, s duisburgi Poroszországtól elesett. Legjobban el van látva az orvosi kar, nemcsak jeles személyzettel, kiknek nevök a mívelt világban egész tisztelettel említtetik, hanem gazdag gyüjteményekkel is, milyen a híres Walter féle kabinet, a természetiek gyűjteménye, etc. A bölcselkedők közt legnagyobb hírre kapott Hegel, s leckéire legjobban tolakodik a német fiatalság. Böck mint orientalista s ékesen szólást tanító is igen nevezetes. Ő tartott augusztus harmadikán egy jeles latin beszédet az egyetem nagy termében, a most uralkodó király dicséretére, ki ezen napon üllötte 50. születése napját Töplitzben, ahonnét ezen napra haza váratott. Az Opera Ferdinand Cortes előadásával akarta őt megtisztelni ezen napon, de amely meg nem jötte miatt továbbra hallasztatott. Ezen nagy sála végén, a szólószék ellenében befalazva van egy öntött vastábla, melyre 42, a háborúban elesett egyetemi tagok neve emlékül fel van jegyezve. Ezen épületben van felállítva a Justiniani-féle híres képgyűjtemény, melyet a porosz király néhány esztendők előtt Rómában szerzett meg. Ezen gyűjtemény egyesíttetni fog a királyi palotákban találtató egyéb kép- és szoborgyűjteményekkel, amely végre most készület tétetik egy nagy képes csarnok alkotására. Ennél azonban engem sokkal közelebbről érdekelt Walter múzeuma, az idegek, véredények, s egyéb egészséges s beteges állapotra tartozó készítvényei miatt megbecsülhetlen. Csak csontváz több van 400-nál. Doktor Rudolphi, kivel B[áró] Jacquin ajánlása ismérkedtetett meg, ad bemeneti jegyet a közönségnek szerdán és szombaton 4-6 órára, a tanulóknak 2-4-re. Nekem mindennapra 10-12 órára, s délután 4-6 órára. Ezen gyüjteményről Neyman bő lajstromot készített. – A Museum Zoologicum hasonlóképp gazdag; több nevezetes gyűjtemények lévén benne egyesítve, ú[gy]. m[int]. Gerresheim zoophytonjai, gróf Hofmansegg brazíliai madarai, s szoptatósai, Wildenow s Pallas madarai, Block halai, Neuwiedi Maximilián herceg, Freyreis, Sello, Olfers, Lichtenstein, etc. küldeményei. Erről készített lajstromot Dr. Lichtenstein, kivel gróf Itzenplitz ismérkedtetett meg. Ő látott el bemeneti jeggyel, mely mellett nemcsak a közönségnek szabadidőben, t[udni]. i[llik]. pénteken és kedden 12től 2ig, hanem más napokonn is megnézhettem a gyűjteményt. (…)

         Charité Berlinnek a legnagyobb s pompásabb ispotálya, a város éjszak-nyugoti szegletén. A fal mellett belülről roppant egy épület. Esztendőnként az eszelősökkel s terhes asszonyokkal együtt befogad mintegy 6 000 beteget. Főorvos Dr. Neumann, sebész Dr. Rust. A viselősökre és eszelősökre nézve Dr. Kluge, ugyanaz, ki a mesmerizmusról írt munkájával annyira elhíresedett, de amely által Dr. Wolfarttal sok ízetlenségbe is keveredett, annálfogva a mesmerizmust nem is gyakorolja, Wolfart magát tartván Mesmer apostolának, minthogy ő volt hozzá az Akadémiától kiküldve, ő vette magához Mesmer irományait, s ő is adta ki nyomtatásban. Dr. Wolfart a maga lakásában űzi a mesmerizmust. Ezen célra egy kerékded terem van elrendelve, olyanformán, hogy a terem közepén két bagnette van felállítva egy ölnyi távolságra egymástól. Fenn vas sadronyal [sic] van a két bagnette egymással öszve foglalva, s alább egy szőr zsineggel, melyet a magnetisálandók kezökkel megfognak. A boltozat közepéről Lüster helyett egy gömbölyeg tükör függ le, s műtétel alatt a mellékszobában zongorázás történik. A bagnettek karszékekkel vannak körül véve, s ezek ismét zöld selyem olasz falakkal. Első látogatásomkor Dr Wolfart urnál egy beteg vétetett fel cum induratione glandularum meseraicarum chronica. A jegyzőkönyvbe beíratott, s az emberi testet jelentő ezen képen a szenvedő rész egy ponttal  jegyeztetett meg. A mesmerizmus mindjárt bejegyeztetése után alkalmaztatott. A beteg néhány percenetek múlva szédelgett, köpködött, reszketett, köhögött, a hányás, s hasmenés erőltette. Ki kelle mennie. Wolfart úr ezt jó jelnek tartotta.

         Az állatorvosi intézet a Charitétől egy kőfal által van elválasztva. Igen szép helyzete van a néhai Reuss hercegségi kertben. Legemlékezetesebb épület benne az Amfiteátrum, melynek alaprajza görög keresztforma, távolról azonban tetszőleg kerékded épület, gömbölyű kúptetejére tekéntve kivált. A belseje egy gömbölyeg teremet [sic] ábrázol, mely a kúptetőről s körülötte levő ablakok által világíttatik meg. Közepét foglalja el egy asztal, mely elsüllyeszthető, s az épület alsó részében reá rakott készítményekkel együtt feltolható volt eredetileg. De már hat esztendő óta a műszerek elromolva lévén, az asztalt nem lehete azóta leszállítani. Az asztal körül tágas szabad hely van, s azon túl öt sor szék emelkedik körül egymás mögött úgy, hogy a következendő az előtte valónál mindég egy pár lábnyival magosabb. Azonban ezen székek sem használtatnak, mivel az épület nem lévén acustice építve, a tanító szava amaz amfiteátrális üléseken nem hallható. Ezen amfiteátrum körül egy földszint egy csarnok, melyben az intézet könyvtára, csontvázai, s égett borban tartott készítményei vannak elrendelve. Alatt van a boncoló műhely, de amely sötét, s nem elegendő szellős lévén, büdös is, s annál fogva a célnak ez sem felel meg.

         Egy költséges meleg ferdő is van az intézetnél felállítva, mely 4 000 tallérba került, de még csak egyszer használtatott, 16 esztendő előtt, akkor is belefúlt a beteg ló. A ferdőhely egy faragott kövekkel kirakott bassin, a leg méllebb része kerékded, a bejárás egy hosszas, négy szegü lejtő. A kerékded részére két csap szolgál be, egyik a kerten hosszat folyó patakocskából hideg vizet, a másik egy katlanba falazott nagy rézkazánból meleget ád. A bassin azonban olyan szűk, hogy egy nagy ló meg nem fordulhat benne, s ez is volt az oka, hogy azon egyetlen egy beteg, mely még eddig benne volt, meg nem fordulhatván, belefúlt. A bassin felett a padlás csapó ajtóval van ellátva, mely ha felnyittatik, a gőz kitakarodhatik a fördőből, s a levegő benne meg újíttathatik. A ferdő mellett van egy benyilló istálló is, mellyet fütteni lehet, hogy a fördőből kijövő beteg tüstént ollyan helyre vezettethetik, melyben se a levegő vonatnak, se meghűlés veszedelmének ki nincsen téve. – Célszerűbb ennél a hideg fördő, mely a városon kívül levő vasöntő intézet udvarából a Charité kertjébe, s onnét a város falán át az Állatorvosi Oskola telekén át folyván a Spreebe omlik [sic]. Ezen patak mellé van egy négyszegü tó ásva, úgyhogy egyik szegletével a patak partjához ér, s a pataktól csak egy zúgó által van elválasztva. Az ellenben át eső szegletnél van egy lejtő bejárás alkalmazva. Tágas lévén ezen tó, igen könnyű benne a fordulás, több lovakkal is egyszerre, s annál fogva könnyű s veszedelm nélküli a förösztés is. Annyival is inkább, hogy a zúgó felhuzatván, annyi viz eresztethetik a ferdőbe, amennyi szükséges. S a ronda víz a tó fenekéről kinyúló elvezető csatorna által elszármaztathatik. Ezt többször láttam használtatni, nem ugyan gyógyító szer gyanánt, hanem tisztaság kedvéért. – Ezen ferdő árnyékos fákkal van körülvéve, s közelében van szép gyöptér, részént fákkal beültetve, részént fák nélkül, hogy a beteg marhák, szükséghez képest árnyékos vagy nyílt helyen jártathassanak szabad levegőn. Van ezenkívül egy födött lovagiskola is, mely egyszerűsége által szintúgy ajánlható, mint célerányossága által téli rossz időkben való jártathatásokra.

Az elöljárók s tanítók lakása, ha nem pompás is, mint az eddig elszámlált épületek, de elég tágas s kényelmes. Szintazt mondhatni az istállókról is, melyek közt egy kisebb osztály a ragályos nyavalyában szenvedők számára is. Van az intézetnél egy patika, két kovácsműhely, s egy füves kert, melyben orvosi s pabularis plánták termesztetnek a tanulók kedvökért. Volt valaha még egy pompás kerti épület is, az előbbeni birtokos herceg Reuss idejéből. Minden falai tükörrel voltak befedve. Benne állott egy nagy elektronikai műszer, melyet a harlemi után legnagyobbnak mondottak. Azonban ezen épület szükségtelen lévén, minthogy a helyreállítás sok költségbe került volna, lerontatott, s a műszer széjjel bontatott. Most egy kamarában tartatik, de amelynek kulcsát nem kaphatván meg az elöljárók, a nagyságáról nevezetes műszert nem láthattam.

Az intézet fő ügyelője a mindenkori királyi főistállómester, jelenleg Jagow. Direktor az Oberstabsrossarzt Naumann, ki egyszersmind a patológiát s terápiát, farmakológiát, s patkolást tanítja, meg az úgy nevezett exterieurt. Dr. Reckleben az anatómiát, fiziológiát, sebészséget s a járvány nyavalyákat adja elő. Repetitorok: Dr. Gurlt, Halbach, és Dietrichs. Privát tanítók Dr. Lorinzer, s Dr. Schubart, mind igen jeles férfiak. A tanulók száma mindöszve 70-re megy, s közülök három királyi költségen tanul. A tanulók részént polgáriak, részént katonák. A tanulás ideje 3 esztendeig tart. Az intézet 1790-ben nyittatott ki. Kár, hogy midőn a kormány ezen intézet felállításakor semmi költséget sem kémélt, Langhans az épületek pompájára inkább, mint a célszerűségre tekéntett! – Se a leckékben, se a klinikumban nem fordult elő valamely nevezetes kóri eset, azon kívül, hogy egy lónak az orrában polypus fejlődött ki, mely által az orrlyukai be dugulván, az állat fulladás veszedelmébe esett. Hogy szabadon vehessen lélekzetet addig is, még a polypust kiirthatni, Dietrichs trachertomiát vitt rajta véghez még idejöttöm előtt. Egy csövet eresztett a metszett lyukba. Ilyen lovon, amint mondja, többször lovaglott Dietrichs úr Párizsból Alfortba, s vissza, midőn Franciaországban tartózkodott. A tanítók közül csak Dr. Lorintzer nem lakik az Intézet épületében, de ahhoz közel mégis a Nagy Friedrich utcában, az én szállásomnak tcaknem átellenében. Ő született cseh, s noha minden intézetbéli tanítók szívességét hálával említhetem, Lorintzer úrról mégis különösen kell emlékeznem, aki, mint minden cseh, kivel érintésbe jöttem, földijének vett, s úgy viseltetett hozzám valóban, mint honnosához. Üszögében volt a járvány tüdőnyavalya eránt való munkája, valamint ugyan azon tárgyról Dietrichsé is, melyek azóta közvilágosságot láttak. Dietrichs maga számára is tart különös ispotályt a városban, melyben amint mondja, inkább visznek beteg marhát a városiak, mint a királyi intézetbe. Miért inkább? Nem láthatám át; hacsak Dietrichs ur Naumann feletti ügyességét nem akarta ezzel sejtetni, anélkül, hogy azt kérdésemre is nyilván kimondaná. – Dietrichs úr egy gőzferdő eránt való tervet terjesztett fel a kormánynak, de amelyre még addig nem érkezett végzés.

Dorm és Pistorius pálinka égetőjét is meg tekéntém. Ezekről hosszas leírást adni itt feleslegesnek tartom, minthogy az már nyomtatásban is van a közönség előtt, s már minálunk magyaroknál is isméretes. Különös említést érdemel azonban a siketnémák s vakok intézete, melyeknek mindenike első a maga nemében, melyet láttam.

A vakok intézetét Zeune alapította, s 1806-ban október 4-én nyitotta ki. Itt egy sajátszerű világban leltem magamat, hol a világtalanok, kik nemcsak magoknak, hanem másnak is terhére volnának, a társas életben hasznos tagokká, s magok boldogokká tétetnek. A bemenetnél, az első szobában mindjárt figyelmeztetik a látogató, egy a bemenettel átellenben felfüggesztett tábla által, mely nagy, s annálfogva messziről is könnyen olvasható betűivel mindjárt szembetűnik, hogy szánakozását az itteni nevendékek világtalanságán szóval vagy sóhajtással ne nyilvánítsa. Pedig mi hajlandó erre az ember? S mi kártékony hatású lehet éppen azokra nézve, kiket boldogoknak látni óhajtunk?! – S valóban, ha valahol, igazán itt láttam boldogságot, s megelégedést, jókedvet minden ábrázaton, oly mértékben mint még sehol. Az olvasást úgy tanulják, hogy öszveszedik a betűket, s egymás mellé rakják. Az írásra kettős rámát használnak, mely közé csiptetik a papírost, melyre írni akarnak. A ráma felső része négy párhuzamos sodronnyal van ellátva, mely azon vonalt jeleli [sic] ki, melyen a betűk sora egy más után írandó. Számolást 100 fakockán, s az úgy nevezett orosz számoló táblán, mely hasonló a régi görög s római abakuszhoz, s áll egy rámába párhuzamosan becsinált 10 rúdból, s mindeniken fel s alá tolható csontgolyókból, mellyeken 10 000-ig lehet számlálni, tanulják. A geometria tanulására kemény papirosra csinált emelt vonalok használtatnak. A Föld isméretére Zeune által készült föld […], melyen a hegy, völgy, szárazföld, s vizek gipszöntésben vannak ábrázolva, vezéreltetnek. Mappájok is hasonló alkotásúak. Berlin alaprajza felemelt vonalakkal van elkészítve, s ezen egy vak gyermek útmutatást adott, hogy hol kelljen akármely helyre menni az intézetből; megmutatott minden utcát, piatcot, jelesebb épületet. A vallást, történetet, hangászatot hallásból tanulják, s jeles koncertet adtak. Szép kézműveket gyöngymunkákból is készítettek.

A süketnémák intézete nem kevesebbé volt érdekes, s Habermass tanitójok, maga is süketnéma, s ezen intézet nevendékje, csuda ügyességet fejtett ki, nemcsak az érzéki tárgyak eránt való közlésében, hanem az elvont tárgyakra nézve is, s mind csupa jelek által, bámulatos gyorsasággal. Dr. Grasshof szavak kimondására is tanítja őket, s a tanítványok tátott szájjal, s meredt szemmel figyelnek minden betű, s szótag kimondására, s annak utánzására. Ezt ugyan kínos nézni is, de a csüggedhetlen tanító fáradozásának az a következése, hogy beszélni is megtanítja őket, s így nemcsak kézi munkákra teszi őket alkalmatosakká, hanem elvontabb tárgyakról is, közlekedhetésre más embertársaival, kik eránt a sors nem volt oly mostoha, hogy a hallás, s beszéd jótéteményét megtagadta volna. A vakok közt majd mindegyik tanítványban jeles elmetehetséget lehetett észre venni. Itt sokakban az egész kép butaságot fejezett ki. Mind a két intézetben 6-8 esztendőt kell a nevendékeknek tölteni, kik 50 körül szoktak lenni esztendőnként. (…)

Solome úr, a bajor követség titoknoka elvezetett Monbijou-ba, egy a városban lévő királyi kert palotájába, ahol minden nevezetesebb görög és olasz művek gipszöntésben le vannak másolva, ú[gy]. m[int]. az Elgin féle márványok, római s Florenc képek etc. Ezen szép mesterségbeli régi nevezetességek közt láttatik egy ujjabb kori is, t[udni]. i[llik]. egy porfiroszlop sárga márvány – giallo antico – vase-val [sic], s Pius VII. római pápa címerével ékesítve, melyet Hardenberg hercegnek ajándékozott volt a szentatya. Ezen címer, mely bronzból van készítve, s az oszlop derekára szegezve, különösen felingerlé figyelmemet, mivel a paizs bal mezején három dombra emelt (nem dupla) kereszt szemlélhető, ezen felülírással: pax. Soká tűnődtem azon, mire való azon három domb, melyet kedves honom címerén is láthatni. Felvilágosítást senki se tudott adni. Azóta megfordulván Romában is, több címereken láttam, hol két, hol öt, hol három halmokat, s most nem gondolom már azt, hogy honom három hegyét akarták volna a pápai címeren példázni, pápai alattvalóság jeleül.

Hermbstät úr híres kémikus kabinetje igen gazdag természeti gyűjteménnyel, fizikusi s kémikai műszerekkel bír. Elektrikai műszerének vezetője vastagabb, mint a derekam, itt láttam először szeléniumot, melyet maga is igen nagy ritkaságnak tart.

Ím ezek a nevezetesebb helyek, melyeket Berlinben meglátogattam; hogy ne említsem a város egyéb részeit, melyeket ugyan látatlan nem hagyék, hanem utam céljára nem tartozván, bővebben nem vizsgáltam meg. Megjegyzem mindazáltal, hogy pompás utcái, rendes térei, s díszítményei, milyen p[éldának]. o[káért]. a gyönyörű Gens d’Arms piac, melynek közepét az új játékszín, de amely még nem nyittatott meg, s két egyforma kúptetejű templom foglalja el, a Wilhelmplatz, mely mint az éppen említett, hosszas négyszeget ábrázol, s minden szegletén nagy márvány képekkel ékesítve van, a hasonló alakú Pariser Platz, a már elején emlétett nyolcszegű Leipziger Platz, a kerékded Belle Alliance Platz, az egy óra hosszúságu nagy Fridrichstrasse, s az egész, kivált új városnak hosszú utcái, melyek tágasak, s egyenesek, rendezettek. Mindezek, mondom, Berlint Európa legszebb városai sorába emelik. A falon kívül a város mindenfelé csupa homok, s a legszebb mezei lakokhoz járulhatás is nehéz, s kellemetlen. Valamint az egész város gömbölyű kavicsokból álló – Rollsteine –rossz kövezetén is. Azonban ez is kivételt szenved, különösen ha a vándor a brandenburgi vagy potsdami kapun megyen ki a városból; emezen egy szép jegenyéssel szegett út, mívelt telkek közt vezet el egész Potsdamig, amazon egy 60 lábnyi széles, s lámpákkal ellátott gyönyörű út nyúlik el egész Charlottenburgig egy szép kis erdőn át, melyet Friedrich II által alakíttatott, mindjárt uralkodása kezdetén népkertté. S ez az a híres Thiergarten, mely azelőtt szinte a dönhofi s opera térig terjedt, s a városnak az új részét nagyobb részént elfoglalta.

A városon kívül első utam volt Charlottenburgba, ahová augusztus harmadikára, a porosz király születése napjára (a németek a születés napját innpelik inkább, mint a névnapot) Banquir Benecke által meg voltam híva. Az egész asztali edény, tálok, tányérok, poharak, tátzák [sic], etc., mind kristál [sic] övegből voltak. Különösnek találám, hogy az első tál után mindjárt tokajit hordoztak körül. Minden étel után más csemegebort, s utoljára champagnert, amellyel minden vendég a házi úr példájára üléséből felkelt, s a ma ötvenedik esztendejét megért fejedelem egészségéért ivott. Ezután Dr. Heim a doberani ferdőben levő háziasszony egészségéért ürített poharat, etc. Ebéd után Benecke úr nem engedett a csillagos s keresztes urakkal távozni, hanem elmutogatta egész házát, s kertjét, melyet csak három esztendő óta alkotott 21 öszvevásárolt paraszttelken. Az egész angol ízléssel van elrendelve. Noha a telek nagyobb része rossz homok, mindenféle ritka növény igen buján tenyészik. Benecke úr a homokot tímárcserrel ölte el, melyet nagy költséggel hordatott nagy távolságról is ide. A kertnek a lakházhoz közelebb eső róna része telek, még végre árnyékos fák alatt, szövevényes utakon az országúthoz nem ér. Itt vas stákétás kerítésen kelle átmenni, s az országúton, mely a kertet éppen középen hasítja két, csaknem egyforma nagyságú részre. A kocsikat, s egyéb járókat kelőket a ház előtt a kertben lenni vélné az ember, mert a kerítés távul esvén, a vékony vasrudak nem tűnnek szembe. Az országutat meghaladván hasonló kerítésen át juthatni a kert másik, s lejtős részébe, mely csakhamar egy víz rohanással, s egy kies tóval lepett meg. A szép völgyből majd síkra jutánk, jobbra a Flóra temploma díszelgett illatos virágok közt, balra fordulván a majorba jutánk. Itt mindenféle állatot lehete különös párkokban, s azokhoz tartozó épületekben látni. Szarvasokat, többféle majmokat, rókákat, fácányokat, gyöngytyúkokat, pulykákat, etc. A tehény- s lóistálló, a sertvésól s hidas mind góthus [sic] ízléssel készült épületek. Mindenekfelett emelkedik ki a galambház, melyet majd egy góthus templom tornyának lehetne tartani. A torony alja kút, mely veszedelem eltávoztathatása kedvéért födéllel van ellátva. Míg itt mindent megtekénténk, besetétedett. De visszafordulván az egész kertet kivilágítva találtam, s igen sajátszerűleg, bizonyos távolságra elvoltak a lámpák osztva, s ugy látszott, hogy csupa tulipán álléba menünk. A lámpák t[udni]. i[llik]. sárga, zöld és veres selyemből nyílt tulipán alakú tokokba voltak helyheztetve, s eszerént a kertet kellemesen világították meg, anélkül, hogy a világ fénye a szemnek alkalmatlanságot okozott volna. A kastélyban egy barlangforma szoba, melyhez felvonható hídon jutánk, különösen megtetszett. Padlása mohával volt berakva, a palló virágos ligethez hasonlóbb volt, mint egy szobához. Közepette ékeskedett a boldogult királyné fejér márvány képszobra. Különös volt a többi pompás szobák közt a ferdő is, melynek padlója közepét egy márvány bassin foglalta el. Berlinbe menet az egész utat lámpafényben úszni láttam, amivel a város éppen ellentétben volt, mert se a lámpák meg nem voltak gyújtva, se minden épület ki nem volt világitva, csak néhány egyes épületek itt ott, de a közönséges épületek, amelyeket láttam mind, s ezek többnyire áttetsző képekkel s felírásokkal is díszítve voltak. Ez volt az első ittlétem. Azután többször is megfordultam, egyszer a Spree gőzhajón mentem le, elsőn a maga nemében, melyet láttam, s többnyire a nagy útonn vissza, de amelyet többé lámpákkal kivilágítva nem találtam.   

Charlottenburg eredetileg egy kies nyári mulató kastély volt a Spree mellett, melyet Sophie Charlotte, első porosz királyné alkotott, s melyet ő a közeli Lietzow helységről Lützelburgnak nevezett. Mások azonban későbben az ő nevéről Charlottenburgnak nevezték. Jelenleg áll 430 házból, melyek többnyire nevezetes mezei lakok, a közeli székváros dúsabb lakosainak birtokában. De csakugyan mégis a királyi lak s a kedvelt királyné temető helye teszi nevezetessé. Szépsége a kertnek ő általa különösen nevelkedett. Steiner királyi főkertész megmutogatott minden nevezetességet. Egyszerű pompa uralkodik az egész királyi lakban. Legnagyobb egyszerűség azonban a király szobájában láttatik. Hálószobája egészen fejér mouselinnel van bevonva. Azon fülke vagy alkóv is, melyben egy puha fából készült, s hamuszínre festett ágya helyhezve van. Dolgozószobája kicsiny, de igen csinos. Egy mellékasztalon van mindenféle porosz katona pléhből vagy három ujjnyi nagyságra kimetszve, s mind a tiszt, mind a közlegény példány tulajdon öltözetében s fegyverében festve. (…) A király lakása felett egy emelettel feljebb van a megholt királynéé, melyben minden falak gobelin szőnyegekkel vannak bevonva, s hogy színök a világosságtól, portól ne szenvedjen, fejér gyolccsal befedve. Ezen fedelet csak a király különös engedelme vagy parancsolatja mellett szabad levonni, még akkor is, ha itt ebédel, amit pedig közönségesen szokott cselekedni.

A park igen szép, s minden buján nől benne, kivált a rhododenron, mely különösen nagy mennyiségben találtatik a nedves részeken. Minden dísze a kertnek azonban csak az angol ízlésű ültetvényektől van, mert az egész vidék, a Spree partját kivévén, kopár homok telek, melyen ritka helyen nyől [sic] valami. Annál több helyen láttatnak a homokbuckák, melyeket a szél egy, majd más helyre tesz által. Fő dísze s nevezetessége azonban az ültetvényeknek egy halotti kápolna, hosszas négyszegű alakban, s homlokzatán mellyhez egy téres fekete fenyő – pinus picea – sétány vezet, szabad oszlopzattal, belseje rendes négyszegű. A bemenet átellenében van a királyné emlékköve, fekvő alakban, Rauch műhelyéből, helyhezve, s az alatta levő boltban koporsaja. Ezen épület minden hónap 19-én nyitva áll minden embernek. Július 19-én – a királyné halála napján, melly 1810-ben történt – isteni szolgálat is tartatik, melyen a király közönségesen jelen szokott lenni.

Az előbb emlitett Thiergarten, a potsdami s brandenburgi kapu között, a berlinieknek az, ami Bécsben a Prater, vagy Pesten az úgy nevezett Stadtwaldli. Minden körű, s sorsú, s nemű ember megfordul benne, szórakozás, s mulatság kedvéért. Legelevenebb rész benne a Charlottenburgba vezető út melléke, melynek közelében van egyfelül az Unter den Zelten nevezetű hely sok vendéglő házokkal, másik felül az Exerzier Platz, melyet akkorának tartanak, mint az egész lipcsei belső várost. – A hely azonban, most legalább nem felel meg nevének, minthogy az most nem vadaskert, mint tán valaha lehetett, hanem csak egy mulató erdő, több vágásokban, melyek az úgy nevezett Zirkelhez vezető allék által osztva. Ezek majd angol, majd francia ízléssel elrendelve, nyugvó, s sétahelyekkel, különös díszétvényekkel [sic] ellátva. A többi közt emlékezetes a Louisensinsel, a Rousseau’s Insel. A bemenetnél való szabad téren Apolló s Herkules képe, egy pompás királyi mulató hely, bellevue, etc.

A város nyugoti oldalán a potsdami után van a nagy füves kert is, melynek Steinert kétlé, hogy párja volna gazdagságára nézve. A fajjok számát 13000re hallám mondatni. Jeles egy kert az igaz, de homokos teleke, róna földe nem alkalmas minden növény díszlésére. Wildenow alkotmánya. Kár, hogy oly távol van a várostól!  A dönhofi piacon levő első mérkőtől – Meilenstein – ¾ mérföldet számlálnak a füveskertig.

A kertből kijövén, furcsa esetem volt. Link úrtól nyert bemeneti jegyünkkel a Lipcsei utcán hosszat jövén, földimmel magyarul beszélék. Nem gondoltam, hogy valaki lesse szavaimat. A kertig elkésért egy ember, s még ott járkálánk, reánk a nagy ajtónál várt. Engedelmet kért, hogy megszólítani bátorkodik, de azon országban tapasztalt sok jótétemény emléke, melynek nyelvét szánkból hallá, tartózkodása meggyőzésére elég erőt adott neki. Alig végzé ezen szavakat, nevénél fogva szólítom őtet, mondván, hogy ő Flett, s az volt; tanuló koromban a pesti német játékszínen többnyire gazember szerepeket játszó, s most Berlinben francia nyelvmester. Én őtet a játékszínen kívül most látám először, de sajátságos beszélése módjáról képes volnék őtet akárhány ember közül megkülönböztetni, mióta Kotzebue Kreutzfahrerjében láttam s  hallottam. – Ennyit Berlin vidékének nyugoti részéről, melyen a székes városba jöttem.

Éjszaki részén, melyen azt elhagytam, csak a vasöntőről s Pankowról teszek említést. Amott Groujal direktor éppen odajöttömkor vette volt ki azon állás talapját, mely Luthernek Wittembergben felállítandó emlékszobrát tartandó vala. A vasdorongok elvagdalva kőszénnel váltva, rétegekként rakatnak egy fennálló nagy vashengerbe, a tűz alatta meggyújtatván egy hasonló vashenger tokban levő fújtató által a tűz szüntelen élesztetik, még a vas megolvadván alatt, a közellevő formába kifoly, amelyben meghűlni hagyatván, kész az öntés. Groujal (?) úr elvezetett az oraniai kapu s vasöntő intézet közt fekvő temetőbe, a hol a híres Fichte emléke látható szinte itt készült háromszegű vasobeliszkből áll a mellképe, kora s halála ideje egyik oldalon szemlélhető. Vezetőm nem győzé a boldogultat dícsérni, kinek neve azon vasoszlopnál állandóbban fenn fog maradni. Pankowban ebéden voltam Hermbstädt úrnál. General Treskow, a híres csillagász Bode, s Rosenfeld doktor chemie társaságában. Egy aratási innep szemlélője voltam itten. A környékbeli parasztleányok kalászokkal koszorúzva, énekkel s tánccal járnak házról házra, hogy valami kis ajándékot nyerjenek, mint minálunk a rózsával koszorúzott leánykák pünkösdkor.  Hermbstädt úr kolompér s dohány sokféle faját míveli mezei lakánál levő kis kertjében. Észrevételeit annak idején közzétenni szándékozik. Most még arról szólni nem akar. Hortensiát sehol se láttam olyan szépeket s nagyokat, mint itt. A föld, melyet a Hafenhaidéról hozatott, vasas részecskékkel bővelkedik, s kőszénporral. Ezen vegyítésű föld a hortensia virágát első esztendőben setét veresre, a másodikban kékre festi.

A Hafenhaide Berlin déli részén van, a Hallei kapun kívül, olyan forma tekéntetű mint gyermek koromban a Rákos mezeje volt, azzal a különbséggel mégis, hogy a puszta síkon emelkedő Templanerberg tetején egy óriás nagyságú vas emlék kezd emelkedni, melyet a „fejedelem a népnek” szentelni szándékozott, a franc nyűgtől szabadulási küzdésben kitüntetett hívségért és állhatatosságért. Az emlék gót ízlésben kezdetett, de igen lassan haladhat. Nyugoti részén a városnak egy népünnepnek voltam szemlélője, mely Bertalan napján szok [sic] tartatni esztendőnként, s „Stralaner Fischzug” neve alatt isméretes, csaknem ruháimat letépték rólam a halászok, hogy csónakjukba vonhassanak, s egy kis jutalmat nyerhessenek! – Érdekesebb volt azon utam, melyet ezen oldalról egy kevéssé távulabb Mögelinbe s Kunersdorfba tevék aug[usztus] 12. és 19. közt.

fol. 44-59v

Quart. Hung. 3727/2

1820. augusztus12-19.

Részlet Európa miveltebb tartományiban tett utazási jegyzések

Gerics Pál által c. átdolgozott naplóból, Gericsnek Albrecht Thaer möglini tanintézetében tett látogatásáról valamint különböző porosz főnemesi mintagazdaságokban tett megfigyeléseirő

Régen óhajtám már a nagy érdemű Thaernek mögelini híres intézetét látni. Vágyam teljesült, midőn aug[usztus]. 12-én Lands – s Straussbergen át ideérkezvén igen szíves fogadtatást találtam. Thaer Albrecht, tudva valólag, cellei orvos volt, mint atyja. Noha nagy hírre kapott annyira, hogy királyi orvosnak neveztetnék ki, a betegek gyógyításától vissza vonult, s egy kis mezei jószágot vásárolván, 1798-ban – tehát egy esztendővel későbben a Georgikonnál – gazdasági oskolát nyitott. 1804-ben a porosz király hívta meg, s ezen ország legtermékenyebb vidékén az úgy nevezett Oberbruchban Wollup és Theresienfeld között választást engedett. Thaer azonban a nagyobb kiterjedésű, de rossz földű Mögelinért Wollupot elcserélte. Mögelin akkor 1100 hold szántóföldből, 200 hold rétből, 500 hold erdőből állott. A régi formára míveltetett teleke, hármas nyomásban, 40 tehenet, 28 ökröt s négy lovat tartván csak. Thaer ezen birtokot utóbb több szomszéd telkek megvásárlása által nagyobbította, s javítását azzal kezdette, hogy a gabonatermesztést kisebb terjedésben űzte, de annál nagyobban a marhatakarmány termesztését, hogy több marhát tartván, trágyával jobban győzhesse földjeit, s azáltal a jószág tiszta jövedelmét öregbítse. Külön szakasztott 600 holdat, melyek a majorhoz közelebb esnek, s azért egy kevéssé a többinél jobb karban is voltak. Ezeket 100 holdas szakaszokra osztá, s hatos termésváltozással mívelé, hogy 1º erős trágyában kolompért, káposztát, répát, lóbabot termesztene, 2º árpát lóherrel, 3º lóhert, 4º részént búzát részént rozsot, 5º féltrágyában borsót, 6º ismét rozsot. A távolabb levő telkeket ötös szakaszban úgy mívelte, hogy egyik parragoltatott első esztendőn, ketteje rozzsal, s ketteje lóherrel vettetett el, s a parlaggal egyetemben 200 darab birkának legelőül szolgált. – Midőn gazdaságát így elrendelte, új épületeket is emeltetett azalatt, melyek minden pompa nélküliek ugyan, de a célnak megfelelnek. Egyéberánt semmi különöségök. Gazdasági épületei számában van az istállókon kívül egy ser- s pálinkaház, mint afféle szükséges alkotó része egy itteni jobb gazdaságnak. A maga s családja számára építetteken kívül, a tanulók kedvéért is emelt egy épületet, melyben mindegyik külön szobával láttathassanak. Az intézet megnyittatván, mindeddig „Königl[iches]. privilegirtes landwirtschaftliches Unterichts Institut” nevet viselt. Az idén „Königliche Academie des Landbaues zu Mögelin” nevezetet kapott, melyet pecsétjén is visel. Az intézet bír egy kis gyűjteménnyel, laboratorium chemicummal, mezei gazdasághoz tartozó szerszámok műhelyével, s egy konyha- s füvészkerttel. – A kabinet részént a háziállatok természethistóriáját, s növénytudományt illető herbariumból, részént kémiai, fizikai, s gazdasági eszközök s épületek mintája gyűjteményéből áll. Az ekeminták legszámosabbak. A mondottakon kívül különös említést érdemel az analizált földek gyűjteménye s elrendezése. A földnek fő alkotó részénél, s annak színénél fogva. Az itteni teleken a homok lévén fő alkotórész, a homokos földek foglalnak első helyet; s az öveg papiros földekének sárga színe már távulról jelenti azt. Azután a szénsavanyos mészföld lévén a fő alkotórész, az ilyen övegeken egy szelet fejér papiros van a födél szélén. Az agyag azután veres színü papirossal vagy kékkel van jelezve, a mint az agyag színe inkább vereses vagy kékes. Ez mind még Crome munkája.

A tanulók száma a szobák számáról itélve nem megy annyira, mint minálunk, amit azon környülményből is könnyen érthetni, hogy mindegyik 400 tallér pengőt köteles fizetni ebédért, vacsoráért, s szállásért, reggelivel, s ágybelivel magoknak kell ellátni magokat. Külön szobája van minden tanulónak, evéskor a házi úr asztalánál ülnek. Igen sajnálom, hogy a tanuló szobák csak egyikének volt lakosa ittlétemkor, s azon lakos tennen magam valék, mivel most szűnnapok lévén, itt nem tartattak most leckék, szeptemberben kezdendők. A tanítók csak hárman vannak az öreg Thaerrel egyetemben, s minthogy a tanulók többnyire csak esztendeig mulatnak itt – hihető a költség nagysága, stipendium vagy úgy nevezett kondíció nem léte miatt – mind a tanítók, mind a tanulók szerfelett terhelve lehetnek, ami érthető lészen ha a tanulmányok rendét előadom. Az öreg Thaer maga adja elő az allgemeine landwirtschaftliche Gewerbslehret, a tenyésztés s termesztés teóriáját, azon alapok szerént ezen utolsót, melyeket Körte úr, az öreg Thaer veje, s az intézetnek jövendőbeli kormányzója kémiai leckéiben megállapít; tavasz kezdetével a földmívelést gyakorlatilag is tanítja időszakaszonként, amint valamely mezei munka előadja magát. Körte úr télen a mathesis purat és kémiát a mineralógiával öszveszőve adja elő. Nyáron a botanikát és entomológiát, mathesis applicatat s physica experimentalist, s botanikai excursiókat tart. Störig úr télen zoonomico-pathologica leckéket ád s veterináriát tanít; nyáron a télen kezdett tárgyak folytatásán kívül kertmívelést, botanica applicatat a farmakológiával öszveszőve. Ezen rendes tanítókon kívül a tisztek is tanítanak, Crell inspektor oktatást ád a gyakorlati földmívelésben. Heinrich számtartó a számtartást s könyvvezetést mutatja. Ha felveszem Thaer munkáját, mely maga leckéinek alapul szolgál, az öregnek szüntelen beteges állapotját, ha nem említem a tárgyak sokféleségét, temérdekségét, a botanica applicatának például a farmakológiával öszveszövetését – mintha bizony a farmakológia csupán növényi szerekből állna – lehetetlen, hogy a tanulmányok rendesen, s kimerítőleg előadathassanak, s a tnítványok mindenről kelletiképpen okulhassanak. Ha az ifjú Thaer most két esztendeje Keszthelyen létekor haza gondolt volna, vagy kalauza ki éppen elmenőben volt, csak magát mondotta mindennek – s ha írni akart, többről is kellett volna, s többtől is kérdezősködnie – a magyarországi intézetről más véleményt adhatott volna.

Előadám kezdetben a gazdaság folytatását, mint azt részént az öreg Thaertől, részént a tisztektől s professzoroktól hallottakból adhatám, illő, hogy a gazdaság jelen állapotja eránt is szóljak valamit itt is azon kútfők, s tennen tapasztalásom után. – A termesztést illetőleg azt mondák, hogy jelenleg semmi bizonyos termésváltozáshoz nem kötik magokat. Alapul ugyan a feljebb megjegyzett hatos nyomás szolgál, de az szorosan nem tartatik meg. Annál kevesebbé az ötös szakaszban való gazdálkodás. A telek szépen míveltnek látszott sorban vető műszerrel, leginkább mag kémélése tekéntetéből. Mindamellett szomorú tekéntete volt a mezőnek, minthogy az aratásnak már nagyobb részént vége volt, s a gabona már be is takaríttatott, csak egy része volt még a zabnak lábon, de amelyről azt kell mondanom hogy legszebb amit ezen nemben egész idáig tett utamban láttam. Különös volt előttem a Hungerharke, egy óriási nagyságú gereblye, melyet egy ló húzott végig a teleken, melyről a lekaszált zab feltakaríttatott. Ezáltal igen nagy idő gazdálkodással öszvegereblyéltetett a hulladék zab, mely a gyűjtők gereblyéje alul kimaradott. Nem mondhatok annyit egyéb marhatakarmányról, amit a zabról mondék. A lucerna igen silány volt. A spergula arvensis, melyet pedig az öreg Thaer igen dícsér, olyan, hogy, a nálunk látottal majd alig tarthatni egyneműnek. De meg kell itt jegyezni, a különbséget ezen hitvány homokos telek, s a mi jó földünk közt.

A kukorica alig érdemelne említést, hacsak azt nem kellene róla megjegyeznem, hogy külföldön létem óta itt láttam egyedül kukoricát, egyedül takarmánynak vetve. – Igen kívántam látni rétjeiket, különösen amit Schwemmviehenek neveznek. Ez tavalyig egy mocsáros hely volt, s minthogy lecsapolni nem lehetett, a körülötte levő homokos partot mosatták le, s idővel szép rétté válhat még. Jelenleg azonban igen békarokkás. Nem örömest hallám, midőn elbeszélették, hogyan bosszankodott meg itten tavaly egy földimre az öreg Thaer, midőn amaz azt mondá, hogy jobb volna fűzfával  beültetni, melyre az okoskodó azt a feleletet kapta: ja freylich, wenn ich ein gestrippe und nicht lieber eine Viese haben wollte. Ezen történetet már Lichnowskyéknál hallám, kik éppen akkor itt jelen voltak. – A tenyésztésre nézve a birkatartás legfőbb ág. Isméretesek ezeránt folyt tollcsatái Ehrenfelsszel az öreg Thaernek, de érdemei is, melyet a juhtenyésztésre nézve magának szerzett. A törzsöknyáj Szászországban szereztetett, nevezetesen a dahlemi, macherni, s döberitzi nyájakból. Most az öszves szám 900-ra megy. – Lovakat 24 darabot tartanak földmívelésre, s egyéb gazdaságbeli dolgokra. A neveléssel azonban nem vesződnek. – Szintannyit mondhatni a szarvasmarhatartásról is, mely 16 darab jütlandi fajta tehényből áll, s csak házi szükségre használtatik. A faj nem tiszta, hanem a honiakkal kevert, mivel a marhadög a bikákat elemésztette, s azóta csak üsző borjúk neveltetnek fel, amennyiben a fenn kitett szám fenntartása megkívánja. (…)

Mögelinből egy rándulást tevék Kunersdorfba, Reichenowba, s Frankenfeldére. Először Kunersdorfban fordultam meg. Ministerné Reden, Itzenplitz grófnéhoz ajánlván, ő utána kérdezősködtem idejöttömkor. Egy kerti mulatóházra mutattak, amelybe bemenvén egészen zavarba jöttem, az asztalnál ellenembe át ülő férfias alaktól. Magas kerek kalap fedte fejét, hajfürtjei bal fülénél magosra voltak tupírozva. Nyaka magas keménygallérral, fülig felérővel, s felette elölről bokorra kötött kis fejér keszkenővel fedve. Széles melle sötétkék selyemzsinórral borított, s nyakig begombolt magyaros dolmánnyal. Kezében levő korbácsával suhogatott ültében. Asszonyt találni vélék, s íme férfiat láték előttem, gondolám. Ez iszen magában nem lett volna baj, hacsak férfi gyanánt nem szólítandám. Szerencsémre azonban megmentett ezen zavartól a grófné azáltal, hogy ülőhelyéről felkélt, s a felülről férfias alak tüstént kimutatta magát, hogy asszony, lovag ruhában. Levelemet átfutván néhány nyájas szócsere után az urához vezetett, kinek létéről nem is volt tudományom, azon vélekedésben lévén, hogy ő is özvegy, mint ajánlóném. A gróf igen derék, tanult, s sokat tapasztalt ember. Angolországban hét esztendeig lakott családostól, Heinrich fia is ott született. Igen sokat köszönhetek neki, nemcsak itt szerzett tapasztalásomért, hanem további utamra adott tanácsaiért, s ajánlásaiért is. Felejthetetlen fog ő előttem maradni örökké, mint Thaer, s hozzá tartozandói! – Még regvelire terétettek, a könyvtárt tekénténk meg. Nem számos, hanem válogatott munkákból áll a tudományok minden ágaira nézve, leginkább német, francia, s angol munkákból. (…)

Thaer képe felett függött egy még sokkal szebb, s valamivel nagyobb kép. Ez Emanuel Fellenbergé volt. Catel az udvari pap ezen körülményt különösen kiemelte: Fellenberg, úgy mond, Thaer felett van. Igen, mondám, nemo profeta in sua patria! De hiszen, Thaer nem porosz, hanem hannoverai, s tán ez Thaer bűne? Én mindenesetre a két képet egymás ellenében helyheztem volna, noha igen szépen látszik a kisebb kép a nagyobb alatt, s tán a gróf is azon tekéntetből rendelte így. Én mindenesetre félreértés elkerülése végett az egyik képet ide áttettem volna. Mindenik nagy s érdemes ember a maga nemében. Igen helyes, igen helyes! – mondá udvariasan a gróf, ki nem is sejtve, mindent hallott mögöttünk, midőn regvelire hívni jött. Nagyon szeretem ezt az észrevételt, s ha még itt szerencsém leend valaha, a két képet más helyzetben fogja találni. Megtette-e? Nem tudom. De ezt mondá.   

A regveli angolszerű volt. Mire annak vége lett, két csődör befogva készen várt. Ezekkel az Odera szakadékiba kirándultunk. Csudálnom kelle a buja termést ezen vidéken, kiáltó ellentétben levőt az eddig látott homokos telekkel, mely minden szorgalom s munka mellett is inkább kopárnak, mint termékenynek látszott előttem, egyes oázisforma darabokat kivéve, melyeken kívül a legmíveltebb telek is sivatagnak tetszett előttem ezen rekkenő melegben, s szárazságban, kivált most, midőn a gabona már betakaríttatott. Itt szorult meg tán Soltikoff? Kérdém. A gróf reám néze, egy kevéssé szemmeresztve, de csakhamar nyájasan lefelé mutatott, azon a tájon, úgy mond. A kunersdorfi csata hires arról, hogy Daun csaknem az egész porosz tábort tönkretette, minekutána Soltikoff alatt az osztrákokkal Frigyes oroszok által megverettek [sic]. Későn vevém észre, hogy porosz mágnással szólok, akinek méltán fájdalmat okozhatott a kunersdorfi csatára emlékeztetés, s egy magyartól éppen. Fájdalmat okozni pedig legkevesebbé sem volt célom a jó grófnak, vagy még zavarodást is okozni, ha szinte az illedelem nem kívánta volna is. Áttérék hát más tárgyra, körömet közelebbről illetőre, mintha a kunersdorfi ütközetnek csak neve, s nem egyszersmind minden környülményes története lett volna isméretes előttem, s felkiálték, hát ez az a hely, hol a nagy király annyi üldözöttnek menedéket adott?! A gróf azt mondá, hogy egyike azon helyeknek, igenis ez. Nemcsak menedéket adott, hanem legtermékenyebb földet tett használhatóvá, melyet az Odera beiszapolt. Nagy csatorna által új ágyat készíttetett a sokszor kiáradó s pusztittó folyamnak, azt magas töltésekkel megerősítette, áradásit meggátolta, s hajózásra is biztossá tette, valamint az átellenben levő Nerzcel s Vartával cselekedett, melyeknek vizeit rendezett csatornába felfogván, a Visztuláig öszvekötötte, s ezzel nemcsak java földet szerzett a földmívelésre, a levegőt egészségessé tette, hanem a kereskedésbe is új életet öntött. Benecke ház azon csatornán milliókat fordít a dungafákon, melyekkel nagy kereskedést űz biztosai által szinte Francia-, Portugál- és Spanyolországig. A Varta s Nerz-csatornán az Oderára, s azon a tengerre szállítván dungafáit. A töltésen innét buja rétek, java búza öld látható, búzaföld, ami az ország kiterjedéséhez képest igen kevés van más vidékeken. Hellyel-közzel vannak hupásabb helyek, melyek a folyam szinénél sokkal alább esnek, s azért le sem csapolhatók. Azonban ezek igen jövedelmeznek azáltal, hogy a távolabbi piacokat is ellátják hallal. Úgy látszott, hogy ezen beszéd alatt dagadott a jó gróf hazafi keble.

Ezen beszéd alatt elérénk a Busch nevű majorba, hol jütlandi tehenei szabadon legelnek. Napjában háromszor fejetnek meg, s nyáron által háromszor úsztattatnak, s egyszersmind megitattatnak. A gróf ennek tulajdonítja, hogy nála a lépfene nem dúlt, mint a környéken, ahol hasonlót nem cselekesznek. Buschsal határos a Horst, ahol csak ménesállás van, a szénapajták mindenhol úgy nevezett bohlendachra készültek. – Kunersdorfban is van egy hasonló fájin szép fejőte, de amely most nagyobb részént körömméregben szenved. Mindazonáltal valamint a buschiak, szabadon legelnek, s szabadon fejetnek meg. Emlékezetes az ezen körömnyavalyáról, hogy csak azon vidéken uralkodik, mely azon utat környékezi, melyen Neumarkból Berlinbe szoktak a göbölyök hajtatni, s azokon mutatkozott először is, melyek ezen göbölyök nyomán jártak. Ezen sántaság azonban nem csupán a szarvasmarhákon uralkodik, hanem a juhokon, sertvéseken, sőt még a baromfiakon is, amiből a betegségnek ragályos volta nyilván van. A juhok szenvednek még más nyavalyában is, ami még egészen új volt előttem. A kunersdorfi telek t[udni]. i[llik]. valamint a mögelini is igen homokos nagyobb részént. Gyomorférgek teremnek az ilyen telken legelő birkák gyomrában. Rudolphi itt látta azt, s leírván férgekről írt becses munkájában, azt strongylus contortusnak nevezte. Ezen nyavalyában elvész a birka, ha addig, még a nyavalya egészen el nem éri, az Odera szakadási telekre nem hajtatik. Melyek hasmenést kapnak, többnyire megszabadulnak. A gróf tapasztalásomat szívesen akarván gyarapítani, két birkát lemetszetett kedvemért, egyet melyben a nyavalya még csak kezdődőben volt, s másikat, melyben már egészen kifejlődött. Elszörnyedtem a gyomorférgek sokaságán.

fol. 59v-68

Quart. Hung. 3727/2

1820. szeptember 11-17.

Részlet Európa miveltebb tartományiban tett utazási jegyzések

Gerics Pál által c. átdolgozott naplóból, Gericsnek a mecklenburgi és pomerániai szántóföldi növénytermesztési és állattenyésztési gyakorlat kapcsán gyűjtött tapasztalatairól, a greifswaldi egyetemen szerzett benyomásairól, Rügen szigetének egyik mintagazdaságáról

Neubrandenburgba menet furcsán jártam. Kocsisom a hercegi palotába akart vinni, mely a kerékded város közepén levő négyszegű tér egyik oldalát képezi, de amely se nem oly nagy, se nem oly szép, mint a másik oldalon, de annak közelében levő nagy vendégfogadó. Szencsémre még idején észrevettem tévedésemet, az őrkatonát s házikóját megpillantván. No, már itt gondolám, hogy majd kaphatok levest, amit ezen vidéken ritka házban láthatni. Megrendeltem, de késsel lehetett vagy kellett volna metszeni, nem kalánnal enni. Semmi étele nem volt használható a pompás fogadónak. Mégis minden felette drága. Másfél tallért kelle fizetnem, hogy Hund (a kocsmáros valóságos neve) asztalánál ültem, s semmit sem ehettem. Elgondolhatni, hogy nem soká késtem az éhkoppi palotában, s jó reménységgel haladék előbbre, még Ihlenfeldbe értem. Amtmann Michaelis, gróf Zedtwitz ajánlására igen szívesen fogadott. Fiainak egyike az ifjú Thaerrel, ki most herceg Radziwiłł jószágai kormányzója, Keszthelyen is megfordult. Nemrég tért vissza angliai útjáról, s magával hozott egy jeles ifjat Lübeckből, az ottani postamester fiát, ki Hofwylban neveltetvén fel, Michaelis úrhoz, mint igen jeles gazdához kéretett, neve Piben. A tenyésztést illetőleg főág volt elejétől fogva a lótenyésztés. Ménese, mely mindöszve 120 darabra megy angol fajta, de a kancák nem henyék, hanem mindenféle dolgokra használtatnak. Csikai 16 hétig szopnak. Azután elválasztatván darált zabbal, s szénával tápláltatnak, még első esztendejöket betöltik. Akkor legelőre eresztetnek. Negyedik esztendős korokban istállóra álléttatnak, s taníttatnak. Ötödik esztendős korokban használtatnak, vagy eladatnak 80-200 Louis d’Oron. Hágó ménjeinek egyike már 33 esztendős, s még most is jól hágó, s termékeny. Egy másik, szinte mint amaz, világos pej. 500 Louis d’Ort örömest megadnának érte. Zabszalma, s estve egy marok széna eledelök, 3 merze zabbal (3/d Berliner Scheffel) megszerezve [sic]. Ha dolgoznak 3 rész zab, 2 rész árpa, egy rész búza- vagy rozskeverék adatik.

A szarvasmarhák száma 100 darabra megy. 20 darab a ház szükségére tartatik. 80 darab haszonbérbe van kiadva hollendereknek, (így neveztetik a tehén árendás itten), 16 tallér 16 garassal egy darabért, ami itt legnagyobb ár, s emellett a trágya a birtokosé. Ökröt nem tartanak, mert egy darab 16-20 Louis d’Oron vétethetik, holott egy tehén, mely jobban gyümölcsöz 6-8 Louis d’Ore, értetik az írlandi faj, mely itt s az egész vidéken legközönségesebb.

Nemes birkákat csak három esztendő óta tart, Morvaországban szerzetteket, Baron Geisler, Foker és Lambergtől szerzetteket, mindöszve 800 darabra megy nyája.  Gyapjokat az angolok vették meg eddig helyben. Tavaly 40 talléron, az idén 30-on. Néhány sertvést is tart íróval, savóval, kolompérral, de csak a házi szükségre.

A termesztés nála a mecklenburgiak módja szerént történik. Nagy része a teleknek, többnyire felénél több, parlagon hagyatik ezen vidéken, s legelő gyanánt használtatik. Mívelés alá csak annyi vétetik, menyit meggyőznek trágyával, s gabonát egymás után többször is termesztenek. Ihlenfeldben azonban a java teleknek, mely a tulajdonosok által míveltetnek, éppen fele van eke alatt, s fele parlagon hagyatik 10 esztendeig. Amely idő elmúltával a parlag felszántatik, s ilyen termésváltozással míveltetik: 1º gyenge trágyában dohány vagy reptze – zähe Brache, 2º téli vetés, többnyire búza, 3º nyári vetés, többnyire árpa, 4º trágyában dohány, 5º téli vetés, többnyire 3/5 búza, 2/5 rozs, 6º nyári vetés, többnyire 2/5 borsó 3/5 árpa, vagy kolompér, 7º nyári vetés, zab ritkábban árpa, lóherrel, 8º lóher, szénának az első kaszálás, 9º tehén legelő, 10º ökörlegelő. – Egyik szomszédjának hét szakaszban fordul a termésváltozás, ilyen formán: 1º gyenge trágyában dohány vagy repce, 2º téli vetés, 3º nyári termék, árpa vagy zab kolompérel, 4º árpa vagy lóherrel, 5º kaszáló, 6º legelő, 7º legelő. A másik szomszédjáé hat szakaszban míveltetik ilyen formán: 1º  trágyában dohány vagy reptze, 2º téli, 3º nyári vetés, 4º ismét nyári lóherrel, 5º lóher szénának, aután legelőnek, 6º legelőnek. Legelő kevés lévén, legelőszakaszokat kéntelenek többet tartani. A legelőszakaszok Koppel névvel nevezve lévén, gazdálkodások módja is Koppelwirtschaftnak neveztetik. Erre a gazdálkodás nemére egyéberánt a munkás kevés s drága volta, a trágya szüksége, meg az olcsóbb gazdálkodási mód is kénteleníti őket. – Michaelis úr földje nagyobb részént termékeny anyag, s ezt maga míveli. Kisebb része homokos, s ezt a molnár bírja haszonbérben Van egy szép kis erdeje, gyeptőzeg árka, malma, téglavető, s égetője, meg egy kis faoskolája.

12. Ihlenfeldtől búcsút vévén, Anklamnak vettem utamat. Azonban az eső megeredett, s Friedlandban maradni kénteleníttettem. Mecklenburgnak ezen oldalról szélső városában időzni kénteleníttetvén, Dörnwald helybeli sebészt kerestem fel, de nem azt találtam fel benne, kit véltem. Másnap

13. A határcsatornán – Landgraben –, mely Tollense vizétől Übermünde felé nyúlik, s ezen a részen Pomerániát Mecklenburgtól elválasztja, átkelvén, ahová már tegnap szándékoztam, csakugyan megérkeztem ma, szerencsésen. Itt egy még eddig nem tapasztalt látvány adta elő magát. Mindenfelé ahová mentem, a sok ludat lehete látnom, szabadban, amit eddig sehol sem láttam még eddig tett utamban. Fogadósom igen becsületes s értelmes embernek látszott. Mi természetesebb, hogy az ilyennel szóba ereszkedvén, a ludakat is előhoztam. Tetszett neki, hogy őnálok valami szokatlant láték. Azt az egész világon nem láthatni, úgy mond, a pomerániai ludak világszerte híresek. Ezen szavai fogadósomnak visszaemlékeztettek honomra, vissza arra, amit máshol már tapasztaltam. Emlékezetembe jött a kliphauseni herceg egy pár szava, melyet egy száraz lúd elmetélése után mondott, midőn megkínált: Pommersche Gans! – úgy mond, egy sokat vagy inkább nevezetest jelentő ábrázattal. Azonban meg kell vallanom, hogy az én magyar ínyemnek a nyers s füstölt lúd oly kevéssé teszett, mint ezen a tájon a kövesztetlen sonka. Alig nyelheték le egy kis szeletet. – Kérdém, hogy vajon minden sereg lúdnak egy tulajdonosa van-e? Vagy tán egy házhoz több sereg is tartozik? Gott bewahr! [Isten őrizz – K. Gy.] – több gazdák tartanak egy lúdőrt. Nem elég ha egynek 10-12 van?! – Elmosolyodtam reá, ki a Balaton vidékén egy parasztasszonynak is nagyobb sereg lúdját látta, mint itt tízé teszen mindöszve. Mondám ezt neki, s hihetlennek tetszett, de könnyen megfogta, midőn a környülményeket előadám neki, azon megjegyzéssel, hogy valamint gazd’ asszonyaink valami nagyot helyheznek a ludak sokaságába, mint jó házi gazdaságok egyik billegében, úgy haragusznak reá a gazdák, kivált olyan helyen, ahol nyáron által is maggal kell őket tartani. De az el nem fogultak megvallják, hogy ahol tavak, vagy folyóvizek vannak, a lúd s réce leggazdaságosabb valamennyi baromfi között, valamint a pulykák száraz pusztákon, feltévén azt, hogy közelleten nincs gabonavetés, amelyben kárt tehetnének, s amiért gyűlöltetnek a mezei gazdától, még tálban nincsenek. Hát uram! – úgy mond, hiszen minálunk is úgy van. Zsiba [kis liba – K. Gy.] legelőt mi is csak ott adunk, ahol puszta telek van, s közelleten tó vagy folyóvíz. De, mondok, miben áll a pomerániai ludak híre? Legjobb a húsa, azért, azt vevém feleletül. Tán valami különös eledellel hízlalják? Óh, igenis. Mi beáztatott borsót adunk nekik enni, mások meg száraz borsóval tömik, de ez nem jó, mert a cseléd, ha a lúd bögyét száraz borsóval telitömi, az italra feldagad a borsó, s bögye megreped. Azért jobbnak tartjuk 5-6 óráig friss vízben áztatni meg a borsót, tömés előtt, vagy ha ki ezt nem akarja, csak félig tömesse meg a lúdját. Vizet mindenesetre kell ketrecébe tenni, de hogy ne feredhessen, s tollát fészkét el ne rondítsa, legjobb hosszan a vályú közepére egy pálcát szegezni. Egyéberánt szűk fészket kell neki, setét és csendes helyen csinálni. Íme, mondom, mi is így szoktunk cselekedni, csakhogy mi nem a borsóval tömetjük ludainkat, hanem beáztatott kukoricával. Ezt nem tudta fogadósom. Micsoda? Megmagyarázám neki.

A tömés rendére nézve azt mondá, hogy első két hétben négyszer, harmadikban kétszer, s negyedik hétben csak egyszer napjában tömetnek. Azonban már harmadik hétben le szokták ölni a kereskedésbe adandókat, s csak a házi használatra valók hízlaltatnak tovább zsírjokért. A többi, amely nem oly kövér, alkalmatosb kereskedésre. Ezek salétrommal s sóval bedörgöltetnek, azután korpában jól megforgattatnak, s füstre akasztatnak, mint egy-két hétig. Akkor a korpa ledörgöltetik rólok, melybe csak azért forgattattak meg, hogy a lúdnak csak kevesebb füstszaga, s szebb színe legyen. Mások ugyanezt a célt érik el, ruhába varrás által, ami előbb történik, hogysem füstre akasztatnának. Ha a füstről levétetett a lúd, szellős s hűs kamrában tartatik, még vevőre nem talál. – Hát más hízlalás módjok nincsen? – kérdém. Lám minálunk árpa- vagy zabdara, vagy kukoricadara is adatik, minekutána az gombócokká gyúratott. Ezt nálunk is megteszik némelyek, úgy mond, de nem annyira árpa vagy zabdarával, mert ennek nagyobb szokott lenni az ára, hanem borsódarával. Azonban ezt a paszatolást nem mindenki szereti. No uram! – mondám, hát mi majd egyre jövünk ki, azzal az egy kivétellel mégis, hogy mi nem szoktuk ludainkat felfüstölni, s külkereskedésbe adni, s tán ezen utolsó körülménytől függ a pomerániai ludak világszerte híres volta. Minálunk csak a szomszéd városba hordják lúdjaikat paraszt gazd’ asszonyink, s ott elemésztik. Tengeri kereskedésünk nem lévén olyan kiterjedő, mint a tengerrel szomszéd anklamiaké (igen látható volt fogadósom ábrázatján az öröm erre a mondásra). Azonban tudok gazd’ asszonyokat, kik száz forintokat bevettek lúdjaikból, tudok olyakat, kik még többet bevettek pulykáikból. Ebből érthetni, hogy mennyi lúdja van némely helyeken olyik parasztnak is. Olyiknak mondom, mert hiszen nálunk is van elég szegény, kinek csak néhány lúdja van. Van olyan is, kinek egy sincs, ami gondolom, nemcsak minálunk, hanem más nemzeteknél is történik.

Íme uram, kivett eddigi hitemből, úgy mond, én biz eddig azt gondoltam, hogy a világon már több, s jobb lúd nem lehet, mint minálunk. De látom, hogy nem részrehajló, s a dolgot úgy adja elő, amint van. – Fogadósom megelégedettnek látszott, valamint én is ővéle voltam. Ebédemnek is vége lévén, kalauzom előállott, s ővéle továbbballagtam. Anklamban láttam az első tengeri révformát, mert az úgy nevezett Kleine Haff, a stettini tengeri révnek nyugoti része Peene folyó torkolatja felé nyúlik, s Anklam annak déli partján vagyon. Kicsiny a rév ugyan az ezután látottak közt, mégis nagy benyomást tett reám, mint első a maga nemében. – Kitzing nevű kalauzomnak több lévén a jóakaratja, mint ereje, Greifswaldig még ez nap csak úgy érhettem el, hogy többször vállamra kellett vándortáskámat vennem, hogy az utat velem elgyőzze. Szencsének tartám, hogy a Hold másodfertályába fordulóban volt, s tiszta lévén az idő, eléggé világított. Az út itt egyéberánt nemcsak jó, hanem pompásnak is mondható, annyiból legalább, hogy a mértföld jegyek berovátkolt magas kőoszlopokból állottak, melyek azon kívül, hogy tetejökön aranyozott nagy vaskorona  volt látható, a porosz fejér s fekete színnel – Leben und Tod [élet és halál – K. Gy.], azt hallám ezen színekkel billegeztetni – váltva sújtásosan volt befedve. Ez szépnek tetszett ugyan előttem, s még eddig a maga nemében egyetlennek. Azonban én inkább óhajtottam volna, hogy ezen szép és jó út inkább árnyékos fákkal lett volna mellékelve, mint a régiebb porosz tartományokban látám, s az eltévedéstől setétben sem kelle tartanom. Greifswaldban annyi volt a szálló az ajánlutt Deutsche Haus nevű fogadóban, hogy helyet nem kaphattam. A fogadós, kinek egész valója már első tekéntetre is ajánló levél volt előttem, egy közel levő privát házba késért el maga, s számomra szállást kért, még a Szent Kereszt napra öszvegyűlt számos vendégei eloszolván, maga is szállást adhat.

14. Nem szeretek az asztalról beszélni általjában, de ezen állatiságunkra emlékeztető helyen is fordul elő sokszor hol nemzeti sajátság, hol más emlékezetesség, amelynek nyomát egy vándor könyvében nem hagyni, vétek volna. Én kiskoromtól fogva levesen szokván ebédemet kezdeni, éjszaki német földön, ami nehezemre esett, egyik az, hogy levest nem ehettem. Húskedvelő se lévén egyéberánt is, kivált most undorodtam, különösen a hidegtől, s mellette kövértől, egész megrázkódtam, midőn a table d’hôre-nál [előétel – K. Gy.] a  nagy tengeri halat meglátám, kétujjnyi vastag szalonnájával. Hogy érintetlen vitték el tőlem, alig kell említenem. A leveses tál azonban kimondhatatlan örömet gerjesztett bennem, amit asztalnál még soha sem tapasztalék. Első kaptam az ízletes eledelből, mivel elnökösködő fogadósom 60 vendége közt annyira megkülönböztetett, hogy első helyre ültetett. Miért? Tán csak nem azért, hogy én jöttem egyedül gyalog, hanem tán inkább azért, hogy a városban legelőbbkelők után kérdezősködtem. Akármint legyen azonban, a daragombócleves, s Greifswald mindég eszembe jut azóta. A hideg hal csak előétel volt, ami el nem marad a pommerni nagyobb asztaltól, a többi étek az úgy nevezett Vorspeiβ [előétel – K. Gy.] után francia módon következvén. – Wahl úr Benecke ajánlására szívesen fogadott, s noha ajánlásom volt több egyetemi tanítókhoz is, kikkel megismerkedni akartam, maga elvezetett. Valamennyi közt Quistorpe – a mezei gazdaság tanítója – kitől pedig legtöbbet vártam, legfeszesebb, s semmit tevő volt erántam.  A többi között Tillberg legtöbb szívességgel volt erántam, mert azon kívül, hogy […] asztalánál az egész filozófiai kart, s a többi közül is néhányat kedvemért egyesítette, csaknem egész nap velem volt. Az ő társaságában látám az egyetem könyvtárát, múzeumát, füves kertjét, s a játékszínt. A könyvtárban emlékezetes Luther lakodalmi pohara, egész kelyhe alakú, s a rektor bársony palástja. A múzeumban Tillberg aurora borealist egy a levegőtől kiürült palackban.  A füves kert igen kicsiny s szegény, nem mondhatom egyéb emlékezetességét. (…)

16. Wahl úr ajánlásával Rügen szigetébe a stahlbrodei révnél keltem át. Losentitzet közel találám, s ott Generalmajor Dyck 83 esztendős öreg igen szívesen fogadott. Gazdasága legjelesebbnek tartatik Pomerániában. Fő cél nála a termesztés, nem a tenyésztés. A termésváltozás hét szakaszban történik olyan formán, hogy ketteje parlagon hagyatik legelőnek, a többi terem úgy, hogy 1.) trágyában búza, 2.) borsó, 3.) rozs, 4.) árpa, 5.) zab lóherrel vettetik, 6.) lóher – Kleebrache, 7.) ugar – Brache, lencse, len, lednek s kolompér, a 2. szám alatt termesztetik, megosztott szakaszban. Marhát csak annyit tart, amennyi a földmívelésre, s egyéb munkákra megkívántatik. Van itt 5, 6, s 9 szakaszú gazdaság is, amint Dyck úr mondja, legközönségesebb azonban a hétnyomatú. Az iszapos sárt, s a tengeri nyövényeket – Tang, Seegras – trágyának használják a tengerparti vidéken.

17. Garzig haladhatván csak, itt megháltam. Jó szállásom mellett is igen álmatlan éjem volt. Emlékeztem, hogy tiszta volt az ég, annál nagyobb volt csudálkozásom, hogy a tegnapi poros út sárossá vált, s ím erről ismértek meg, hogy idegen vagyok, mert másképp tudnom kellett volna, hogy a sár a reggeli bő harmattól támadt. Egyéberánt szomszédink, azt mondá fogadósom, sarunkkal csúfolnak bennünket, azt mondván, hogy télre eltesszük töltéseinket. – Innét Putbus felé menék. A herceg nem volt otthon. Hofrat Engelbrecht a hercegi kastélyt mutatta meg, melyben egy szép képcsarnok van. Gazdaságáról azt mondá, hogy 30 esztendőre haszonbérbe van adva, s ha Losentitzben megfordultam, se itt, se máshol nem fogok e tekéntetben semmi különöst látni. Egyébként minden helynek csaknem van valami különös helybeli nevezetessége, természeti többnyire, melyek festői ecsetet kívánnának. (…) Sok hegye völgye, s öblei különös változatosságot s festőit adnak ezen szigetnek, s az e tájon utazás annál kellemetesebb a vándornak, mennél untatóbb a szomszéd szárazföld egyformasága, róna teleke. A gabonát itt még csak most takarították be a mezőről.

fol. 73v-80v

Quart. Hung. 3727/2

1820. szeptember 20-27.

Részlet Európa miveltebb tartományiban tett utazási jegyzések

Gerics Pál által c. átdolgozott naplóból, az ivenacki és egy porosz királyi ménesbirtok működéséről gyűjtött tapapasztalatokról, továbbá egy porosz vámtiszttel történt találkozásának körülményeiről 

20. Ivenackig értem. Gróf Pless azt méltóztatott ebédje elvégezte után beküldött gróf Zedtwitztőli ajánlólevelmre kiizenni, hogy holnap regvel kilenc órakor az istállómestert hozzám fogja küldeni, hogy vele az istállót s a gazdaságot megláthassam. Ilyen készséghiányt egy gróftól annál kevesebbé vártam, mennél tisztább szívességet találtam ezen felvidéken szegénnél úgy, mint boldognál. Azonban az időnek ily tágítására is szükségem volt, s nem mulattam el használni. Helm istállómester csakugyan eljött másnap kilenc órakor, s elvezetett először a lóistállóba, mely a kastélyból kijövet balra esik. Félkört ábrázol az egész, közepén van a lovagoskola, melyből kijönni nem kéntelen a meghevült ló, s meghűlés veszedelmének kitétetni. 12 paripája közt állott Herodot, egy igen szép fejér ló, melyet Napóleon igen kedvelt, s hattyújának nevezett. Ezt Murat mint bergi herceg tette tulajdonává. Murat nápolyi királynak lévén kinevezve, ő a plessi lovakat elvitetni nem engedé, mivel nápolyi királlyá tétetvén, megszűnt bergi herceg lenni, s annál fogva megszűnt joga is a cleve-bergi vagyonra. Több lovakat vitetett el Napóleon a maga számára, s ezek közt Herodotot is, de amelyeket a poroszok utóbb visszafoglaltak. Ezen [sic] közt volt egy paripa csődör is, mely most 28 esztendősnek, s még most is szolgálatot tevőnek mondatik, akár mint paripa, akár mint hágómonyás.

         Az anyaménes 130 darabból áll, s háromféle lovakat nevel, t[udni]. i[llik]. paripákat, kocsislovakat, s dolgozókat. A két első célra angol kancák tartatnak, de nem henyén, hanem a tüzesebbeket , s gyengébbeket kivévén fuvarozásra, s más majorbeli dolgokra használnak, s részént angol, s részént arabs csődörökkel hágattatnak meg. Az utolsó célra honi fajta kancák fordíttatnak. Ezek rövid nyakúak, széles mellűek, csapott farúak. Szintazon nemes csődörökkel eresztetnek öszve (s hihető, hogy szaporaságok is, ha jelesebbek, nemes fajták gyanánt adatnak el). Meg kell vallani, hogy a lovak igen szépek és derékek, az angolféle anyáktól eredtek. A tüdőgyulladás leginkább uralkodik rajtok.

         Fejőtéje, vagy amint Éjszaki-Németországban általjában nevezni szokják [sic], Hollandereye, 38 darab részént jütlandi, részént fries- és seelandi tehénből áll, többnyire udvari szükségre. Juhai 800-ra mennek. Törzsök serege B[áró]. Geisslertől szerzett. Gyapja három esztendő óta eladatlan hever. Wagner, kinek nevét kelle viselnem egy darabig az öreg Menzelnél, éppen ittlétemkor szortírozta embereivel, s szortírozottan szándékozott azon portékát vásárra küldeni, melyet máskor helyben vettek meg. Ezen munkánál volt szerencsém Wagner urat személyesen is megismerni, szintúgy az itteni grófot is fiastól. Amabban a tudományt, s emberséget becsülni tanultam volna, valamint emezekben a bogaras, s akaratos embert, meg a felfuvalkodást gyűlölni, megvetni.

         A vadaskertben sok szép fejér szarvasokat láttam. – A földmívelése hetes nyomásban űzetik olyan formán, mint Ihlenfelden, azzal a különbséggel mégis, hogy itten egy rész trágyához két rész márgaföld kevertetik. Eddig dohányt míveltek, de már három esztendei termés eladatlan lévén még, s a nagy accise miatt a dohánymívelésből nem várhatván hasznot a gróf, a dohánymívelést már tettleg megszüntette az idénre, s jövendőre is megszüntetendi. A mezei gazdasággal pálinkafőzés s serkészítés is van öszvekötve, de amelyeknek semmi különössége.

         22. Többnyire Wagner úr társaságiban tellett el időm.

         23. Kijegyzett utamon egy vargainassal Mirowig, s

24. Herzsprungig haladhattam. Ezen utam igen kalandosszerű vala. Kalauzom, egy becsületes paraszt utas táskámat csak úgy vállalá el, ha nincs benne valami tiltott portéka. Meggyőződve látszott arról, kivált mikor azt jegyzém meg, hogy lelkisméretemet nem terhelhetém más szerncséje kockáztatásával, mégis remegett egy határőr megpillantására. Hogy ezzel öszvejövék, kérdeztetve kinyilvánítám, hogy úti szükségemre valónál kívül semmi sincs velem, s késznek mutatkoztam mindenemnek megmutatására. Udvariasan felmentett ezen alkalmatlanságtól, s velem jövén az első porosz helység fogadójába, csakhamar valami barátságszerű támodott köztünk, kivált minekutána néhány francia szavát többel váltottam fel. Egész lelkesedéssel volt a szép Franciaországért. Soká együtt dészeltünk a fogadóban. Elmente előtt kigombolván kaputját: ich bin ein Gränzjäger, Freund! – s jobbjával illetvén nyakáról lefüggő rézjegyét, most hivatalosan szólítom fel, úgy mond, vallja meg van-e valami tiltott portékája? – Most sem mondhatok többet, mint előbb. Tudom méltánylani a kötelesség szentségét, s ha csempész akarnék valamit, egy ilyen szegény embert – kalauzomra mutaték – hálául azért, hogy terhemet hurcolja, nem akarnék szerencsétlenné tenni. Megnyugtatásul íme megmutatom mindenemet, lássa előbb azonban úti levelemet, s ítélje meg ilyen foglalkozású emberhez, s még emellett idegenhez férhet-e a csempészkedés gyanúja. Szemmeresztve olvasá azt, s megelégedve adá vissza. Tessék magát megkémélni a további kimutatástól, mondja, s csókkal, öleléssel vált meg tőlem. A szegény paraszt nem titkolhatá álmélkodását, s nyilván kimondá, hogy soha senki sem hitetheti ővele el, hogy nekem nincs valami titkos mesterségem az ilyen félt, rettegett embereket annyira megszelédíteni. Elmosolyodtam reá, s néhány szó elég volt megnyugtatására. Tökéletes meggyőződésére-e egyszersmind?  Nem merném állítani. De erre nem is törekedtem. Nekem elég volt az, hogy nyugodt elmével, boszorkánymesterséget nem is érintve többé, a fentnevezett helyre elvezetett.

25. Németországban faluhelyeken szintúgy, mint városokban, a gyalogutas is szintoly jó fogadtatásra számolhat általjában, mint akármely pompás hintóban járó. A herzsprungi Krug azonban nem ezek közé tartozik. Első kivételnek találtam azt eddigi utamban. Egy kéve zsuppot kaphattam csak két pengő garasért egy éjcakára. Tisztának mondták ugyan, de alig terítém földre, s dűlék fölébe, midőn kétrendbeli lakost is meglehete különböztetnem, melyek első álmomból tüstént felvertek. Székre szerződtem hát, s szokatlan vadászatomat végezvén gondolkozásnak eredtem, mert noha fáradt tagjaim álomra hajoltak is, a holdvilágnál dolgozó lentörők, s már hajnaltájban öszvegyűlt serezők zaja aludni éppen nem engedett.  Innét jókorán kiindulván estvére Wusterhausenba megérkeztem. Utam mellékén sok lenföldet láttam.

26. Wusterhausennak magának nem lévén valami különössége reám nézve, regvel még Neustadt-an-der-Dosse felé kiballagtam, hogy az itt létező híres királyi ménest láthassam. Strobberg direktor igen szívesen fogadott, s három embert rendelt számomra, kik közül mindenik a maga osztályában az egész intézetet megmutatná. A telek egészen róna, kiterjedése ¾ mértföld. Közepén ezen teleknek emelkednek fel az intézet pompás épületei. Ezek közt legszembetűnőbb az igazgatóé, mely emeletes, s a tetején egy vert rézből készült, s megaranyozott ló két hátulsó lábán ágaskodva, a széltől forgattatik, s szélerány mutató – Wetterhahn – gyanánt szolgál. Ezen egy épület oldalát ábrázolja egy hosszas négyszegű udvarnak, melynek közepére, hasonlag négy oldalról hársfa sorokkal van beültetve, belül a fasorokon faoszlopok vannak rendet leásva, s lánccal öszvekötve. Ez a nyílt lovagoskola. Körüle vannak az istállók, kovácsműhely, s egyéb, méneshez tartozó épületek. Kalauzom egyike Strobberg úrral egyetemben először is a csődöristállóba vezetett. Ez is egy pompás téglaépület, 60 lóállással, kettős sorban. Minden lóállás hatlépésnyi hosszúságú, minden állásban van egy különös vályú öntött vasból, s felette egy kosárforma, vas vesszőből készült sráglya. Ki lehet mindeniket venni, s megtisztogatni. A palló kétszer égetett, s élire rakott téglából áll. A két sor lóállás közt nyúlik hosszat egy nyolclépésnyi szélességű folyosó, melyen hosszat mennek a rakott szénás szekerek, melyekről a széna az állás felett mind a két felül hosszat nyúló karokba – chor – hányatik, a folyosó felül levő nyíláson, s a sráglya fölé szolgáló lyukakon leeresztetik, minden álláshoz különösen. Az istálló egyik végén víztartó – reservoir – van, melyből csapfordítás által víz eresztetik minden vályúba; a másik végén van a lovászok szobája, melyből az istállóba is elláthatni. Az ezzel átellenben levő istálló hasonló nagyságú és alkotású. Egy kisebb, közben, csak 10 darab lóra van s az eddig leírtaktól abban különbözik, hogy fala rombusz formára metszett apró porcolán táblákkal van berakva a karórágasság kiiktatására. – A csődörök közt legtöbbre becsülik Keylon, meg az öreg Alahorst, mely turkmainatti fajta, s mindamellett, hogy 23 esztendős, eleget teszen kötelességének. Ezek szép lovak ugyan, de Eridanhoz, egy négyesztendős világos pej csődörhez [sic] foghatót még eddig nem láttam. Látni kellene azt. Leírása csupa poézisnek tetszhetne. Ez fogalmat adhat turkmainatti véréről, fajáról. Turkmainatti tudva valólag, Kairóban szemét hordó kordélyos volt. Egy lóismérő, mint valami különöst a maga nemében, megkedvelvén, megvásárlá, s a híres Kaunitznak ajánlá. Ausztriában nem tudák megbecsülni, s ide ajándékozák. Ki Turkmainatti fajzatját látta, nem fogja nagyollani [sic] ezen mondást, hogy legnemesebb arabs ló, mely Európába hozatott. Itt tartatik öt jeles csődör azon arabsok közül is, melyek, most októberben lesz négy esztendeje, 30 számmal Konstantinápolyon át Poroszországba szállíttattak. Ugyanazokkal jött kancák is vannak itten, mivel mind sínlődők, istállón tartatnak. Strobberg úr itt elvált tőlem, valamint első rendbeli kalauzom  is, kinek szerepét Strobberg úr maga vitte, s amaz csak néma követő volt.

Másik kalauzom a legelőre vezetett ki, mely szakaszokra van elosztva, árnyékot tartó fák, s azok alatt sűrű csemeték által. Minden másod hétben más szakaszban hajtatik mindenik osztálya a ménesnek. Három szakaszban, egy csatorna hosszat húzva, melynek közepe egy kerékded tóvá alakul, vizét a közeli Dosse folyóból veszi. Partja mind a tónak, mind a csatornának fákkal van beültetve, itató gyanánt szolgál. A többi szakaszokban kutak vannak több vályúkkal ellátva, hasonló célra. Az anyaménes 80 darab, részént angol, részént arabs eredetű kancákból áll. Ezek közt volt Igló is, egy szép setét pej kanca, melyet a porosz király lipcsei csata alatt lovaglott. A két s három esztendős csikók mindöszve csak 53-an voltak.

A telek egy része rét, s egy része szántóföld, melyben váltva zab s árpa termesztetik. Szénatermésök ritkán elég, a zab s árpa sohasem. A hiányt esztendőnként vettel kell pótolni. Harmadik kalauzom Lindenauban vezetett, mely a feljebb leírt épületekkel, két dupla soros hárs, s vadgesztenyefából álló sétánnyal függ öszve. Itt két nagy lóistálló van, melyeknek mindenike 60 darab lóállással van ellátva, olyan formán, mint az előbb leírtak. Közben van a fedett lóoskola. Ezen majornál vannak a csődörcsikók, s a közönség használatára engedtetni szokott csődörök, vagyis az úgy nevezett Landgestütt. Megtekéntém az ispotályt is Blank lóorvos társaságában. Igen sok megnyomorodott kancát láttam, melyek mind a csikózásban romlottak meg. Egy az anyaméh kidűlésével, több ugyanazon rész gennyedésével. Egy szédelgésben, melyen arteriotomia történt, egy metrorrhágiával, mely bőven öntöztetett friss vízzel, s belsőképpen fahéjjal orvosoltatott. Egy csökött csikó, mely bal pofáján […]. Blank úrban igen értelmes orvosra aláltam, tőle tudám meg, amit részént több a csikózásban megromlott anyák látásából gyaníthaték, hogy valami rendkívüli szerencsétlenségnek kellett történni, hogy esztendős csikót nem láthaték, s amit kalauzom velem tudatni nem akart. Több kanca elvetéllett, s abban romlott meg, 20 kanca csuklógyulladásban, s fenésedésben veszett el, de magok a kancák ép egészségben maradtak meg. Okát ezen rendkívüli szerencsétlenségnek még a Berlinből kiküldött orvosok sem puhatolhatták ki. Más helyen majd lesz alkalmam, midőn ezen nyavalya eránt tulajdon tapasztalásomat előadandom, ezen itteni bajra is visszatérni.

A lovakkal bánást illetőeleg meg kell jegyeznem, hogy a hágatás március elején kezdődik, s tart júniusig, s kézből történik, azaz, a csődörök a sárló kancához hosszú féken – auf der Lange – vezettetnek, aszerént, amint valamely csődörnek osztott kanca meghágatandó. Ha a sárló kanca csődörét el nem fogadja, más csődör vezettetik hozzá, önként értetődvén, hogy a hágatást a mustra, s a klasszifikáció megelőzi. – A csikók anyjokkal együtt éjjel-nappal legelőn vannak, külön legelőszakaszban

fol. 81-87

Quart. Hung. 3727/2

1820. október 12-17.

Részlet Európa miveltebb tartományiban tett utazási jegyzések

Gerics Pál által c. átdolgozott naplóból, Gericsnak a Hannoveri Királyságban szerzett gazdálkodási és állattenyésztési  tapasztalatairól, különös tekintettel a Georgia Augusta tanáraival történt megismerkedésére 

12-13. Hannoverában igen jó fogadtatást találtam Benecke s Hildebrand ajánlásai utánn. Bodemayer ausztriai konsul, Berzsenyi Dánielünk szakasztott formája magyarul szólított meg. Első magyar szó, melyet eddigi utamban idegen szájából hallottam. Vezetőm Amtsrath Grottét a kereskedővel felcserélvén, először ehhez, innét Brenalhez, innét ismét Voigthoz, meg innét a Burgstrasséba vezetett, ahol Grotte úr legutolszor fogadott lakást. Itt hallám, hogy Rajna mellékére utazott, még új lakása rendbe szedetik. Igen sajnálám, hogy vele meg nem ismérkedhettem, valamint Hausmann direktorral sem, ki Lippe-Detmoldba utazott el. Helyette azonban Günther fogadott el, ki az állatorvosi intézetet megmutatta. A múzeumot nem értvén ide, mellynek kultsa Hausmann urnál van. Ennek át ellenében van a Sectionssaal, s az auditorium, néhány patológikus készülettel, s orvosságokkal. Emlékezetet érdemel az itt látottak közt: 1º egy veder, melynek fenekéből egy öles tömlő sűrű küttölből (?) készítve, nyúlik ki, s egy csonka facsővel végződik. Ezt all-lövet – clysma – beadására használják, olyan lovaknál, melyekhez rugós voltok miatt bátran közeledni nem lehet. A veder egy falba vert szegre felfüggesztetik, minekutána az orvosi szer beleöntetett, a tömlő – Schlauch – végén levő facső megolajoztatván, a ló végbelébe dugatik, s a vederből tulajdon terhe által a bélcsatornába szivárog az orvosi szer. 2º A csikózáskor használtatni szokott eszközök, melyek Günther úrnak azóta megjelent munkájában leábrázolva vannak. – Ezen szobák szesszel világítására van ugyan rendelkezés téve, de ezen világítás neme mégsincs divatban. Az ispotály igen rozzant, s szűk egy épület, s jelenleg üres, dűlő félben lévén már, egészen újra vár. A pompás Marschstallban láthatám az isabellin csődöröket, s a lovag oskolában a szép ifjú [et, egészen fekete bársony öltözetben.

         Hannovera csak kisded város. Ó része egy tömkeleghez hasonlítható. Az új igen szépen rendezett, körüle az Esplanade, Németország egyik első fényű csillagának emlékével díszeskedik fejér márvány büsztje, egy kúptetős oszlopzat közt nyugszik, ezen felirással: „Genio Leibnitzii” – s ez eleget mond. A játékszínben kellemetesen tölt estvém, egy katonatiszt társaságában, ki angolnak tartott. Az épület nem legjobb ízléssel készült, s kicsiny. Azonban előfüggönye a legszebb minden eddig látottak közt külföldön. Apolló fejér lovakon vontatva míveltséget hoz az emberi nemzet vad állapotja fölé. A nyomorult míveletlen ember, vadak bőrével fedve könnyes szemekkel néz fel szalma fészkéről a nap istene felé. Óhajtva jöttét, s jót remélve. A lovak egyike délcegen tűnik elő, mint Hannovera címere. Apolló környezete a tudományok s mesterségek attribútumaival, egyenként igen jeles, s az egész, valóságos remeke Rombergnek.

         Hannoverából egy pompás sétány vezet Herrenhausenig, melynek kéjlakja a sétány végében igen szépen látszik sárgaréz kúptetejével. A kert francia ízléssel van elrendelve. A flóra igen gazdag benne, kivált az erikagyűjtemény. Igen jeles a narancsház, valamint a kerti nagy szála is. A kert közepén van egy szökőkút, mely embervastagságnyi sugarat lövell fel 120 lábnyi magosságra. Ezt azonban én nem láthatám, minthogy ezen vízjáték csak az esztendő szebb részében, azaz pünkösdtől fogva Sz[ent]. Mihály napig látható. Monbrillant és Marienwerdet is híresek.

         14. Goldingenben Amstrath Meyer haszonbérben bír az udvartól 1300 hold földet, 3000 darab nemesített juhot, 28 darab lovat hét fogásban, s négy ökröt egy fogásban tart. Ezen kívül néhány tehenet a háziszükségre, a többit az úgy nevezett Hollendereknek adta ki haszonbérben. A földmívelés három nyomatú, csak ennyit tanulhattam ki Assessor Lüpke úrtól, ki a szépfekvésű, de ronda majorban kalauzom volt. Maga Meyer úr beteg lévén, Hannoverában orvosoltatja magát. Pattensenbe menet tüskés borzokat láttam, útfélen, a környéken igen sok van, amint mondják.

         15. Kalenbergben özvegy Luppertné a haszonbérlő. Stein Verwalter mutatta meg a gazdaságot. A birtok 1000 hold földből áll, hármas nyomatú mívelés alatt, 3 ló s ugyanannyi ökör tartatik földmívelésre, s egyéb munkára, négyes fogásban. Breihahn nevű sert főznek búza s árpa vegyítékből; ez igen dícsért ital – akinek tetszik. Én ugyan a legjavát sem találtam kellemetes italnak. A pálinkafőzést igen nagyban űzetni hallottam. Azonban a faépület mekkoraságáról ítélve, mely most az épület újítása miatt megszüntetve van, csak olyan, mint nálunk egy falusi zsidóé. Három halastava is van, s nagy galambtenyésztése. Alfeldbe mentem, éjtcakára. A város vidéke igen szép, de belseje nem hasonló.

         16. Alfeldtől Einbeckig szinte igen szép vidéken utaztam, de az eső szűntelen alkalmatlankodván rajtam, a táj szépségének keveset örülhettem. Hasonlót tapasztaltam másnap.

17. Einbecktől Neuhausig. Azonban mindezen bajt feledtette velem Berte úr, a királyi ménes felügyelője, ki beteges létére is, teljes készséggel megmutatta a hely emlékezetességeit. Az itteni ménes angol s arabs kancákból áll, s valamint a memseni kocsilovakat, vagy hámosakat, úgy az itteni paripákat, vagyis nyereg alá valókat nevel. Csődöreik szinte angolok és arabok, melyek Hannoverában állanak, melyek részént magok közt párosíttatnak, t[udni]. i[llik]. az angol csődörök az angol kancákkal, az arabs csődörök az arabs kancákkal, mémely esetekben azonban az arabsok is öszveeresztetnek az angolokkal és viszont. Ezen kétrendbeli csődörökön kívül van egy 25 esztendős perzsa csődör is, mely Kelet-Indiában használtatott is tenyésztésre, s onnét Mr Forbes mint valami rendkívülit a maga nemében ajándékul küldé az angol királynak, ki azt a neuhausi pej ménes számára Hannoverába küldötte. Itt igen kedveltetik, s csudáltatik, nemcsak maga hanem ivadékja is. Ezen perzsa csődör alakjára nézve igen hasonlít a híres Jaffához, melyet Napóleon 50 000 frankon szerzett, s utóbb ausztriai zsákmánnyá vált. Boldogult gróf Festetics György őexcellenciája is meghágatott vele hat arabs kancát, s csikai igen jelesek lettek, mind termetökre, mind tehetségökre nézve. Nem oly dícséretes azon öt csődör, mely az idén küldetett Angliából az itteni ménes számára. Azokkal ugyan nem elégszenek meg. – A csődörök tavasszal vezettetnek ide, s csak egy negyed esztendeig mulatnak itten. Hágatás végeztével ismét Hannoverába visszavezetendők. A hágatásra egy különös kalodát csináltatott Berthe úr erős pallódeszkából. Ez egy hosszas négyszegű állás, mely három oldalról mintegy harmadfél lábnyi magosságra be van deszkázva. Egyik oldala a rövidebbek közül nyilván áll, de a két oldaldeszka felső szegleténél található lyukba eresztethető korlátfa által be is zárható. Ezen oldalon hátráltatással tolatik be a meghágandó kanca. Az ellenben által levő rövidebb oldal belül gömbölüre van csinálva, s kisimítva, hogy a ló meg ne sérthesse magát, s ezen résznek padlatja négy hüvelyknyivel alacsonyabb az előrész pallózatjánál. Ez azon okból van, hogy ha öszvértenyésztés végett lókancát akarnak szamármonyással öszveereszteni, a kanca hátulja alább essen, annyira, hogy a kisebb termetű szamármonyás a ló kancát felérhesse. Úgyszinte ha nagyobb termetű a meghágatandó angol kanca, a vele öszveeresztendő arabs csődörnél.  Ha a kanca egyforma termetű a csődörrel, akkor a hágató hely alacsonyabb része homokkal töltetik fel, annyira, hogy az állás elejéhez képest annak hátulja is eránylag magasítva lehessen. Önként értetődik azonban, hogy ezen állás a hágatásnak nem minden esetében használtatik, hanem csak akkor, midőn kéntető a párosítás, mivel a kanca nem akarja felvenni a neki szánt csődört.

A csikók anyjokkal együtt a legelőn tartatnak egész elválasztásig. Sz[ent]. Mihály nap tájban elválasztatván java parlag szénán kívül zabot kapnak darálva egy messzelytől [1 meszely – 0,4 l], idő haladtával 5-6 icéig [1 icce – 0,7 l] is emelkedve naponként, még jól szénára kapnak. Ezenkívül egy marok sót kapnak hetenként minden 20 darabra. Öreg lovaknak pedig ugyanannyit minden 10 főre, kivévén, ha emésztetjök lágy volna, amely esetben a sómennyiség vagy kevesíttetik, vagy egészen elfogatik. – A legelő hegyes, völgyes, de nem nagyon, a fűtermés elég buja, s nem iszapoltatik el úgy, mint a memseni. Nincs is annyi szerencsétlenség. A legelők három szakaszra vannak osztva a csődörök, s ugyanannyira a kancák számára, s minden szakasz bekerítve eleven gyepűvel, vízcsatornával s úsztatóval ellátva.

fol. 98-101v

Quart. Hung. 3727/2

1820. október 19-24.

Részlet Európa miveltebb tartományiban tett utazási jegyzések

Gerics Pál által c. átdolgozott naplóból, különös tekintettel a göttingeni Georgia Augusta tanáraival történt megismerkedésére 

19-24. Göttingen főhelye most egy hasonnevű hercegségnek, egy kies völgyben, melyet a Leine öntöz, s néhai erősségét, most kettős fasorokkal árnyékos sétánnyá változottat, övedz, s keresztülfoly. Alsó-Szászhon egyik legszebb városának tartatik. Azonban a szépség inkább külsejét, s helyzetét illeti, nem annyira belsejét, amely a mi szemeinknek régiséget mutató füstös épületeivel inkább komornak tetszhetnék. Azonban elég víg, s élénk, nem annyira 10000-re menő lakosai, mint a tanulók sokasága, s ifjúi elevensége által. Most pedig még csak gyűlni kezd az ifjúság a jövő hónap elején kezdődő új oskolai pályára, s máris nagyobb elevenséget mutat, mint a székesfőváros, Hannovera.

Megérkeztem tiszta estvéje jó előjel volt a következendő napra. Amit forrón óhajték, teljesült. Ittmulatásomra kiderült az idő, s egészségem is helyre jött. Korán regvel a szabadba menék, s a várost bástyáin megkerülvén, még a látogatás ideje közeledett, felmenék azon előhegyre, mely Göttingen keleti oldalán olyanformán emelkedik a Leine felett, mint Kemend vára a Szala mellett, csakhogy alakjára nézve a Sz[ent]. Mihály hegyéhez hasonlóbb. Rajta egy vártorony düledéke látható, meg egy nagy örvény – Erdfall – nyílása, melynek mélységét az üreg szűk volta, s görbe-görbe meredeke miatt meg nem határozhatni.

Több kővel neszét soká hallottam, még a tekervényes szoroson alá gördült. – Mögötte délkeletre die Gleichen nevű két egyforma csúcsos hegy, valami egy órányi távulságra magasodik. Két omladék váraival éjszakról Plesse, az előbb emlétett, délről Hanstein szinte regényes romokkal; Nyugatra Múzsa-tanya a Hainberg lábával. Leine nimfától ölelve ki hosszú útját itten végzeni látszanék, ha újabb hullámok a székesváros felé, s onnét Weserig nem űznék. A vidék nyugati része távul sem oly változatos és regényes, mint egyéb oldalról, de hullámzó teleke, szépen zöldellő rétjei, ligetjei elég festőivé teszik. Sokban hasonló ahhoz, amit a kemendi várfokról nyugot felé tekéntve láthatni.

Tegnap egész nap Göttingán függött elmém. Ma azért jövék a Hainbergre fel, hogy mennél hívebb képét vigyem el emlékezetemben, s íme keblemben hordozott honomat nem hagyhatám el! Be szeretjük az új tárgyakat ismértekkel öszvehasonlítani! Az idegent, hacsak távulról is, szeretett honunkbelihez illeszteni!!! – Azonban ha van is némi hasonlatosság a Szala s Leine, a kemendi várról látott, s a hainbergi közt, igen lényeges a különbség mégis éppen a fődologban. Értem az egyetemvárost, mely tán egyetlen a maga nemében. Nem ugyan épületeinek nagyszerűsége, szépsége vagy külső fénye által, mert mindezen tekéntetekben a berlinivel egyben sem hasonlíthatók, hanem az intézet mibenvoltára, annyi érdemes férfiakra, annyi jelességre nézve, mennyit a göttingai egyetem kezdetétől fogva mutathat, előttem felejthetetlenné lett.

Első utam az itteni tudósok Nestorához volt intézve, az öreg Blumenbachhoz. Néhány perc, s mint régi ismerősek úgy valánk. Kitárta előttem a remegő öreg gazdag múzeumát, csudálnom kelle azt az előző szívességet, készséget, mellyel mindent megmagyaráza. Az, aki már számtalanszor áldozá drága idejét nemcsak honosimnak, hanem idegeneknek is; az, aki nála létemkor is annyiszor félbe szakasztani kéntetett velem kezdett beszédét a szüntelen jövők s menők által; ki, ha tollat fogott kezébe baljával kelle reszkető jobbját tartani, hogy olvashatót írhasson. Gyűjteménye a természet tudományának minden ágára kiterjed, s a tudós világ előtt elég isméretes, számos munkáinál s azokban adott rajzolatinál fogva. A jó öreg nem elégedett meg azzal, hogy első alkalommal mindjárt órákat töltött velem, hanem máskorra is meghívott, s ha otthon nem találnám, a könyvtárban kérte magát felkerestetni! – Első félnapom így tellett el. – Minthogy már a természettudományokat illetőkön kezdém vizsgálódásomat, Mayer tanácsnok úrhoz mentem Lichtenberg múzeumát megtekéntendő. Olyan meleg fogadtatás után, mint Blumenbach után találtam, Mayer úr kézdörzsölése, ideje szűkével mentegetődzése, s egy bizonyos idő meghatározása, melyben tán leend érkezése velem foglalkozni, oly valami különösnek tetszett, hogy már bosszankodásra kész valék fakadni, mindamellett, hogy ez igen jószívűen, s mosollyal volt mondva. De éppen különös mosolygásán akadtam fenn, meg azon, hogy semmi olyas szorgos foglalatosságban találám. Azonban ábrázatján egy valami jót, s megnyugtatót olvastam; mert amint utóbb tapasztaltam, meglepni akart, s ahhoz készület s idő kellett. – A szabott időn bátor valék nála megjelenni. Várakozásom ellen kézsúrlót nem találék benne. Magyarul üdvözlött még csak félig beléptemkor, de szó ejtése csak betanult formát gyaníttatván velem Teutonia nyelvén tettem tiszteletemet. Pedig minő édes honja nyelvét idegen szájából hallani! – Én Mayer úrnál érzettem először, s most az „Isten hozta” is jól esett, ha egy kevéssé rosszabbacskán volt is mondva, mint gondolva. Lichtenberg múzeumában valánk, mely minden eddig látottat felülmúl a maga nemében, s ha ezután gazdagabbat látandok is, valahol nem kell felednem, hogy ennek is különös sajátságai vannak. Minden műszerek mind a tanítás folyama szerént vannak elrendelve, s akármely részét adja elő Mayer úr a fizikának, mindent rendben a maga helyére téve talál. – A mechanikához tartozó osztályban meglepett a whirling table – Schwungtisch –, melyen néhány percenet alatt megtetszik, hogy a földteke akármely formában lett is volna eredetileg, annak idő jártával szükségképpen gömbölyű formát kellett felvenni, s pedig olyant, mely az Egyenlítő alatt domborúbb, a göncöl alatt horpadtabb. Az optikában Zich nürembergi művész által készült szem, természeti nagyságban, mely kinyitható, s minden ízeire szétszedhető, egészen természeti szükséggel. Hogarth karikatúra képei fél cylinder tükörrel, etc. A fül alkotórészei, melyek azonban máshol is – nálunk is – láthatók. Muschenbroek szivattyúja, Lavoisier gasometruma; a hold tekéje olyan forma módon, mint

Lenne földtekéje. Musica electrica, pyrobolarium electricum, Columna Voltraiana cum 300 laminis. Kempelen beszélő műve, mely hangot szül, s kény szerént tagoltat, azonban a hang, ha nyerítő, inkább mint beszélő hangot szül is, nem szűn meg a maga nemében csuda mű lenni. Camera obscura, melyet egy csinosan bekötött könyvecskének tartottam volna, etc. Hátra volt még a meglepő rendkívüli újság. Oersted koppenhágai professzor azon találmánya, mely a Galvani idejétől fogva egész mostanig történtek közt legnevezetesebb, s sok új felfedezésnek termékeny anyja leszen. Értem azon viszonyt, mely az Electricitas és Magnetismus közt létez, amelyet a lefolyt oskolai esztendő nyarán, vagyis a most folyó 1820-ban Julius 21-én tapasztalt. (cf. experimenta circa efficaciam conflictus electrici in acum Magneticam, Hafniae 21 Julii 1820), s kihírdetett. Ez előttem még újság volt. Udvari tanácsnok Mayer úr már ide jöttömre felkészítette Galvani oszlopát, cin és réz karikákból, egyszer Kali causticum s sal Ammonicum vizes olvasztékjával, másikat konyha sónak kénsavas olvasztékjával. A mágnestő is kelletiképpen volt helyhezve, úgyhogy a tő az észak s déli sark közt lebegett. Mayer úr villámfolyamot eresztett az első oszlopból a tő felett, s a tő 50 foknyira elhajlott kelet felé. Azután a második oszlopból eresztett, hasonló erányban egy villanyfolyamot, s a tő 90 fokig elhajolt kelet felé. A függőleg eresztett villányfolyam a tőnek csak egy rázkódtatását okozta, de elhajlását legkevésbé se. Ím, ez volt szorgos dolgom, midőn először szerencsém volt, barátságos moyollyal mondja Mayer úr, mert ezen rendkívüli tünemény ismétlésével meg akarám lepni. Ne felejtse el van Marumot erről értesíteni. Ő bizonnyal nagyon fog örülni. A Museumba menet már vettem észre egy hazánk fiának a Nagy ajtóra bevágott nevét, de részént nem akarván Mayer úr beszéde folyamát félbe szakasztani, részént pirulván ilyen emléken, halgattam [sic] észrevételemről. Azonban kijövet Mayer úr maga figyelmeztete reá, s elolvasá: „Schilling János erdélyi fy.” „Ugy-é bizony, másképp hagyhatta volna fenn földi uram emlékét az egyetemnél?! – Mond törött hangon, s egy kevéssé erőlködve – a beszéd nehezemre esik, mert nincs gyakorlásom, de értek magyarul, s örömest olvasok.” A magyar litteratúrára fordult ezzel a beszéd. Ő szembetűnőleg részt vett előmenetele hallásán. Igen érzékenyen váltam meg Mayer úrtól.

A könyvtárban csakugyan felleltem udvari tanácsnok Blumenbach urat. A francia tudósok nagy munkája Egyiptomról volt előtte. Megmutatta a Nagykönyvtárt, mely 300 000 kötetből áll. Heyne rendelte el. Ő minden szakot egyformán látott el, ami jele bő tudományának, de az általa alkotott rend következtében legkönyebben [sic] használható is. Csudálkoznom kelle azonban azon, hogy minden betsületesen öltözött ember, s tanuló szabadon bolyonghatott [sic] benne, s könyvet is kivehetett; s mégsincs egy példa is a visszaélésre. Könyvek haza is adatnak, reverzális mellett. Az orvos tanulók közül legtöbben, s legszorgalmasabban munkálkodtak már. A nyílt szekrények híres emberek mellképeikkel ékeskednek, s egy részében az épületnek a régi remakek gipszöntésben vannak felállítva, ú[gy]. m[int]. a belvederi Apolló, Laokón, Borghese-küzdő, etc. Hogarth képeinek teljes gyűjteményét bírja a könyvtár Lichtenbergtől, ki egyedül azért engedte át azt az intézetnek, hogy a sok kíváncsiak látogatásától menekedhessen. Úgy járt ő ezzel, mondá Blumenbach úr, mint akinek szép felesége van. Innét elvezetett az egyetemi természet gyűjteménybe, mely gondviselése alatt van. Egy nagy giraffe áll őrt az ajtónál, minthogy bent elegendő helye nincs. Legszebb a madarak gyűjteménye, melyet Bonaparte Jeromos Amerikában szerzett, s mint vesztfáliai király ezen egyetemnek ajándékozott. Nem említem egyéb nevezetes darabjait, mivel azok a tudós s szorgalmas őr által a közönség előtt már úgyis isméretesek, annak becses munkáinál fogva. Külön is gondot fordított Blumenbach úr a Museum Ethnographicum gyarapítására, melynek a British Museumin kívül nincs is párja, nevezetesen Csendes-tenger szigeteit illetőkre nézve. Emlékezetes az Owaihy királynak certia coccineaból készült, s Cooknak barátsága jeleül adott palástja; egy antik alakú katonasisak, hasonló anyagból, szintilyen tollal volt mesterileg beborítva egy bálvány fő, melyet itt Schreckbildnek neveztek. Méltán ijszetőnek mondathatik, mert az ilyen pokolművet csak Brenghal féle fantázia szülhet. Nagy meredt szemei, s kitátott szája 90 kutyafogakkal kirakva borzasztó tekéntetet adnak a veres tollakkal beszedett ábrázatnak, Egy gyász öltözet Otaheitiből, melynek alapja csigaházakból készült apró táblácskákból áll. Az ábrázatot fedő része paradicsommadártollal, a középtestet födő része lecsüggő csigaházakból készült láncokkal van ékesítve. Csak amellett födő rész áll 1000 darab csigahéjból készült táblácskákból, melyeknek mindenikén két lyuk van fúrva, s ez mind ércszerszám nélkül készült! Karkötők hajból, s kandisznó agyaraiból, lánc egy darab csontból, buzogány, dzsida, fejszék, horgok, kések, csontból s éles kőből, oly ügyességgel készítve, hogy az itteni mesteremberek ércszerszámok segétségével sem mernék utánzásokat magokra vállalni. Kosarak kókuszdió kanasjaiból oly sűrűen s tömötten készítve, hogy a vizet megtarthassa. Kötények hasonló anyagból, fahéjából csupa verés által készült vászon, melybe úgy burkóznak bele. Képzeletet vehetni a híres Omay viseletéről, ki Angliában is megfordult, s Cookkal harmadik útjával hazájába ismét visszatért. Ennek képét Blumenbach úr is rézbe metszette, de humani generis varietate nativa írt becses munkájához. Iramszarvas csontjából készült tő, s ugyanannak beleiből készített finom cérna Lapplandból, etc. Niebuhr egyptomi múmiája a múzeum közepét foglalja el. Egy szekrényben tartatik egy természetes múmia is, ezen felülírással: Cord. Schachtrupp Kaufmann zu Herzberg am Harz gest[orben]. 1677 aetatis 71. Hannov. Magazin 1791 pag[ina]. 1047. melyet Blumenbach írt két kézzel. A test oly épen megmaradott, hogy vonásai is változatlan megmaradtak. Az idézett munkában, a hideg s szellős sírboltnak, meg a salétromnak tulajdoníttatik ezen test kiszáradása s épen megmaradása. Ilyen természetes múmiák vannak Quedlinburgban, s Bremában is, s már századosok honomban a lendvai várban hallottam hasonlót létezni, de magam még nem láttam.

A modellkammerben semmi különös emlékezetesség sincs reám nézve. Egy bányajárás, néhány erősségek, s a hamelni zúgó mintáján kívül, meg egy tengeri hajón, s várépítésre szolgáló eszközökén kívül többnyire mind töredékek.

Dr. Schrader elvezetett a füvészkertbe, melyet Haller alakított, utána Zinn, Büttner, Murray, s Hoffmann gyarapítottak. Ezen utolsó különösen megjavította, s nagyobbította azáltal, hogy a várost körüllevő ároknak s töltésnek egy nagy részét, vízi nyövények termeszthetése végett a kerthez foglalta, s a bástya alatt, egy föld alatti utat nyitott, mely által a kertnek régiebb részének közepén egy nagy övegház emeltetett nemrég. Közepe egy hexagont ábrázol, de amelynek csak fele látható kívülről, dél felé, s ez nemcsak három nagy ajtó által, hanem a tetőt képző övegablakok által felülről is  nyeri a világosságot, s meleget. Egy nagy Ynca gloriosa volt teljes virágzásban. Schrader úr azt mondá, hogy 9000 faj míveltetik jelenleg a füveskertben.

Udvari tanácsnok Stromayer úr, elmutatta chemica műhelyét, mely egy hosszas négyszegű szobát ábrázol, délről négy ablakkal megvilágítva. Minden kemencéje hordozható, mint a franvia kémikusoké. Ha kicsinyek is kemencéi, mégis képes akármely nagy meleget, amire szüksége van, támasztani. Éppen most kapott Párizsból egy kis platin retortát 300 forintért. Készítményei közt most láttam először a kaliumot in frati regulino egy kis övegben hermetice bezárva.

Meglátván eszerént a természettudománybeli intézvényeket, átmenék az orvosiakra, s egyebekre. – Első utam volt Dr. Osianderhez. Igen szíves fogadtatást találtam nála. Kabinetje gazdag, s nemcsak tanítószékét, a bábaságot illető, hanem az egész orvosi tudományra kiterjedő. Emlékezets többek közt egy szerecseny fej, mely égett borban tartva, de a világosság sugárnak kitéve van. Már egészen megfejéredett, csupán a nyaknak egy részét, melyen a bőr meg töretett, s annál fogva a világosság sugara reá nem hathatott, kivéve. Egy kilenc esztendős eb fontanellája még nyitva. Kölkéjé még inkább. Egy hatlábú spanyol kos két bélcsatornával, egy hím, s egy nőnemű nemzőrészszel, melynek mindenike jól kifejlődött. Kaponya gyűjteménye is igen gazdag, embrióktól kezdve a tökéletes kifejlődésig. Nevezetes emberek büsztjei gipszöntésben, ú[gy]. m[int]. Napoleoné Chandet márvány képe után, Paracelsusnak salzburgi monumentumjánál tartatott, s Sömmering Tamás által kinyert koponyája után. Ezen kaponya asszonyra mutat inkább, mint férfira. Igen kívánna Osiander úr heréltek kaponyájára is szert tenni, mint mellékdarabra Paracelsuséhoz. Még egy gyűjtőnek sem jutott eszébe monyás- s kancakaponya mellé herélt lóét, bika s tehényé mellé ökörét mellékelni. A herélt ló feje kancáéhoz, az ököré tehényéhez hasonlóbb. – Növénykészítményei közt igen szép a Nymphea alba s lurea tekercs edényei – Schraubengefäβe – eleven kénesővel töltve égett borban igen szépen elállanak nála, noha már az ezen készítmények 10 esztendősek. A Ricinus palma cleristi ilyen edényeit igen szépen mutatá. Minden készítmény felírással, s világosító történetes magyarázattal van ellátva, úgyhogy akárki is tanító nélkül használhassa. – Képes gyűjteményei közt Raphael másolatjai, az itteni egyetemi festész által másoltatva. II. Jósef császár s Mária Terézia képeik legbecsesebbek előtte. Osiander úrnál lévén többször félbeszakadt beszédünk, szűntelen közben jövők által, kik a jövő oskolai pályára jelentkeztek. Minden ifjút kitalált előre, melyik egyetemből jött légyen. Ezen sajátságok mind el fognak enyészni nemsokára, mondá egyszer, több igen helyes észrevételei közt. S én ezt igen könnyen elhiszem, már csak azért is, hogy az itteni egyetem tanítóiban egészen más társalkodási módot tapasztaltam, mint máshol, a minek nagy, s igen nagy befolyása van az ifjú kifejlődésére s mívelődésére nézve.

Himly úr még eddig üres klinikumjába elvezetett, Dr. Heisingen segédjével egyetemben. Semmi különöst sem láthaták benne megjegyzésre méltót. Gyűjteményében szembetűnő volt egy csontnövés – exotrosis – egy ló pofáján, Highmor barlangja [sic] erányában, meg egy lónak hátgerénce, melynek minden ízei öszvenyőltek, s megcsontosodtak. Ilyen a georgikoni gyüjteményben is van egy, amattól abban különböző, hogy az egészen megcsontosodott gerinc egy helyen meg van törve, amelly törés következésében azon ló tüstént öszverogyott. Az ilyen hátgerinc csontosodása igen gyakoriak mondja Himly úr Angliában a nagy terhe [sic] húzó lovaknál.

Dr. Lappe állatorvoslási tanítót igen szomorú helyzetben találám. Öccsével együtt a szoba közepén feküdt. Egy feldűlés következésében mindeniknek lába kitörve, s most a gerendáról lefüggő műszerbe szorítva lévén. Beszédünk a többi közt a tenyésztés körül forgott leginkább. Ő csak az Inzucht oltalmazója, s általjában a Krenzung ellen van. Ha törzsöknyájról van a szó, akkor igenis kezet fogok vele, s örömest én is abban az értelemben vagyok. De ha a nemesítésről van a szó, s nagyban, akkor csakugyan helyén találom azt amit a német Krenzungnak mond, de ez is kelletiképpen történjen. Mire mehetnének nagy birtokú földesuraink enélkül? Micsoda tőke kivántatnék arra? S herceg Eszterházy, ki 200 000-en jóval is felülszámlálja juhait, mikor jöhetne Inzucht utján ennyire, s mennyi tőkével?!

Dr. Hausmann-nál sem voltam szerencsésebb. Ő meg fülfájásban bekötött fővel szenvedett. Ő tanítja az ásványtudományt s a mezei gazdaságot. A gazdasági kertet csak magam tekéntém meg. A bemenetet az ócsillagvizsga-torony, meg egy más, néhai vártorony omladékja környezi. A kert azonban csak gazdasági növénymutatványokat termeszt, mint füvészkertekben szokás, nem pedig amint én vélém, különbféle mívelés módra példányt mutat. Oly buja vegetációt mint itt, alig vártam volna. Tuja, vadgesztenye, a kökény, a kötősás, soha még nem látott nagyságban tűntek előmbe. Egy függő kőris ága alá szúrt névtábla fa a kőris kérgével benőtt. Akarva hagyatott-e ez így, vagy feledékenységből, nem tudom. Mindenesetre emlékezetesnek tartom. A növények nevei azonban oly roszszul vannak feljegyezve a táblákra, hogy a kertész aligha tanult valaha deákul, s ha nem írná úgy fel amint azt tudós kéztől készült lajstromban vagy a füvészrendszerben feltalálja.

Az itteni egyetemnek is van lovagoskolája – Reitbahn –, mint egyébb németországiaknál.  Az intézet itt is minden külső pompa nélküli, de célszerű. A téli oskola egyszerű, de csinos épület, homlokán feliratul Georgius II olvastatik, két szárnyában van a lakóhely istálló. Ayrer úr maga körében igazán mester, a lóorvoslás rövid summáját, exterieurt, s a lovaglást tanítja. 34 darab paripát tart, mindenféle faj, többnyire csak szedett-vedett, azonban a kitűzött célra elég jó. Egy tripolitanus fejér lovat igen dícsért. El kelle hinnem, noha én nem láttam rajt sok dícsérendőt. Az udvarnak egy része nyári lovagoskolának van elkészítve, s három oldalról jegenyefákkal beültetve. A telek végén hosszat foly a Leinének városba nyomuló ága, s úsztató gyanánt használtatik. Az épület az egyetemé, a lovak, s azokra való gond Ayreré. Ő Magyarországban is megfordult, s több vidékét jól isméri.

Az uj obszervatórium legpompásabb épülete az egyetemnek, délkeleti részén, a városon kívül, egy magános helyen. Jeromos kormánya alatt épült. Sokkal gazdagabban találtam ellátva, mint utóbb a párizsit láttam, minden szükséges műszerekkel. Harding most a csillagász, ki mindent készséggel elmutatott. Egyebek közt Göttinga híres történet iróival s tanittóivalis megismérkedtem. Megelőző készséget s szivességet találtam valamennyinél, minden tudós feszesség nélkül. Saalfeldről azonban, ki Napóleon életét tán epébe mártott tollal a francia zendülettől kezdett újabb kortörténeteket, azomban igen jelesen, s olvashatólag írt, meg kell jegyeznem, hogy igen furcsán járt velem, vagyis inkább én ő véle. Midőn hozzája beléptem, felszökik iróasztala mellül, s széket nyújt. Nem is engedett addig szóhoz jutni, még le nem ültem. Ő olyannak nézett, mint aki leckéjére jelentkezni szándékozik. Igen elárulta, hogy hallgatói nem számosak, mert négy nagy kötetű s kötetlen 24 ½ tallérba tellő munkájából úgyis megtanulhatják. Hogy szóhoz juthattam, kisült, hogy csak tisztelkedni, s személyes isméretségébe jutni kivántam, hogy magam is tanító vagyok, noha jelenleg utazó. Zavarodásából nem tudtam másképp kivonni, mint rövid mulatás után – a távoztommal.

Az itteni egyetem, Georgia Augusta, II. György angol s hannoverai király által 1734-ben alapíttatott, s szeptember 17-én 1737-ben szenteltetett fel. Mindjárt eleinte igen jeles tanítókkal díszeskedvén, 1751-ben alakíttatott az itteni tudós társaság, matematikai, fizikai, s történeti szakaszokra osztva. Minden osztály esztendőnként 50 aranyot teszen fel jutalomkérdésekre. Minden egyetemi kar is 25 aranyot érő medaillal jutalmazza az itten tanulók számára feladott jutalomkérdéseket. – Egyéberánt mennyi legyen ezen egyetemnek, s tudós egyesületnek a tudományok minden ágairól szerzett érdeme, világszerte esméretesebb, hogysem azt fejtegetni kellene. Bürger emléke, házigazdám városon kívüli nagy mulatókertjében van. Mindamellett, hogy ezen kert a közönségnek nyitva áll, s a tanulóifjúságnak legkedveltebb mulató helye, menten maradt mégis minden karcolástól. Efelett csudálkoztomra az az észrevétel tétetett, hogy az emlékkő felállításakor egy különös tábla tétetett ki, melyen megkéretett mindenki, hogy ha becses nevét megörökíteni akarná ezen helyen, ne sajnálná azt ezen táblára feljegyezni, csak Bürger emlékkövét kímélené meg a sértegetéstől. Ittlétemkor már ilyen tábla nem létezett. Minden esetre az emlék óva maradott.

Október 25-én nehezen váltam meg Göttingától, az elfelejthetetlentől. De ennek is meg kelle végre lenni! – Utam igen kies tájon vezett Kassel felé. Ládámat Aachenbe, táskámat Frankfurtba előre küldvén, igen könnyű teherrel ballagtam le Werra völgyébe, melyet Hannovera paradicsomának neveznek. Akár a hegytetőről nézzen a vándor a völgybe, akár pedig a völgyben a Werra hídján állva, az erdős hegyektől környezett szép vidéket szemlélje, akár azon szegletet vizsgálja, melynél a Werra Fuldával egyesülvén Weser nevet veszen fel, tüstént megfoghatóvá lesz, miért inkább itt akarták a göttingai egyetemet felállítani, mint mostani helyén, minekutána el volt már végezve, hogy minden zajtól szabad helyen kell a múzsák templomának állani. Göttinga egészséges voltát előbb tudós vitatásokkal kellett megmutatni. Midőn Münden szépnek állíttatott, hol a vidék kiessége nemcsak alkalmas helyet nyújtana szórakozásra, komoly foglalatosságokba merült tanítóknak s tanulóknak, hanem bennök a költészeti tehetséget ébreszteni s táplálni is képes lenne. Azonban a dolgot közelebbről, s elfogultság nélkül tekéntve, szerintem alkalmasb helye van az egyetemnek Göttingában, mint Mündenben lett volna, ha már egyszer csendes magányban kellett annak létezni, mert ami az egészséget illeti, kételkedem, hogy Münden oly egészséges hely legyen mint Göttinga, mivel Mündent felül nagy hegyek környezik, Werra s Fulda szinte, melyek Mündennél egyesülnek, gyakori áradásoknak vannak kitéve; a mély völgy, mely eránylag igen keskeny levegő vonatot, majd szüntelen valót, a lég hertelen változtát okozhatja, mind megannyi körülmények, melyek az egészséget kockáztatják. Leine inkább patak, mint folyó lévén, nagyságára nézve olyan forma, mint a veszprémi Séd, áradásoknak nincs annyira kitéve, mint az előbb említett folyók, folyása tágos völgyben, s nem oly nagy hegyek közt lévén; kártékonnyá csak akkor válhatna, ha a város árkában megárasztatván elposványosodni engedtetne, amire éppen nincs szükség, mivel Göttingen megszűnvén erősség lenni, nincs a víz megárasztására semmi szükség, a folyóvíz pedig, ha ki nem árad gyakorta, a hely egészséges voltához többet ád, mint elveszen. A vidék szépségét illetőleg igaz, hogy Göttinga környéke nem bír oly idilli kiességgel, mint Mündené. Innét azonban nem következik az, hogy Göttinga vidéke kietlen puszta, mert több változatossággal bírnak közelleten, kisebbszerű halmai, s valóban festői tájok volnának sok helyen, ha a sok szép romok, milyen Hardenberg, Plesse, Hanstein, die zwey Gleichen, etc. regényessé nem tennék is. Enyhülésre, szórakozásra alkalmasb is Göttinga környéke, már csak azért is, hogy az öregek, tanítók nem oly örömest mászkálnak oly magos bérceken, milyenek vannak Münden körül; s ha kinek ebben telne kedve, nem messze van Hercynia, Mündennél minden tekéntetben érdekesb, s tanulságosb. Továbbá Münden nem is olyan csendes város, noha valamivel kisebb mint Göttinga, a virgonc ifjúság által okozott élénkséget ide nem értve, mert weseri kereskedés itt veszi kezdetét, s Münden a fuldai kereskedést Kasselig maga bírja kizárólag; s méltán kérdés támadhat, más politikai viszonyok közt nem lenne-é még a mündeni kereskedés a mostaninál még élénkebb, s annálfogva az alapító által kitűzött célnak kevesebbé megfelelő, az egyetemre nézve? Nem értem azt ide, hogy Münden éppen az ország szélén van, holott ez is nagy tekéntetet érdemel, s ezen tekéntetben Hannovera síkján, mint majd középponti helyen, alkalmasb helye lett volna. Szeréntem az nem állana ellent, hogy így az egyetem a székesvárosban létező volna, mert Hannovera is csak kis város, s az egyetemet nem inkább helyhezni vélném, hol az ifjú nemcsak a tudományokkal, hanem az élet minden viszonyaival együtt annak idejében megismérkedhetik, s pályája kezdetén nem lenne kéntelen annyiszor megütköznie, vagy sokszor pályáját is egészen eltévesztenie. Ím ilyenek valának elméleteim, midőn a Werra hídja felett megállapodtam, s az ószabású, s kőfallal kerített várost bejártam, s benne a magtárrá változott néhai hercegi laknál valami különös emlékezetességet nem találtam. Olvasóim meg fognak tán engedni, hogy ezen csupán tapasztalásnak szánt lapokban elméletekkel tán untattam. De mentsen itt ki azon vonzódás, melyet Göttinga eránt keblemben érzek!

fol. 103-115v.

Quart. Hung. 3727/2

1820. november 8-20.

Részlet Európa miveltebb tartományiban tett utazási jegyzések

Gerics Pál által c. átdolgozott naplóból, különös tekintettel Gericsnek Fulda, Frankfurt-am-Main környékén tett gazdálkodással kapcsolatos megfigyeléseire, a gazdasági, társadalmi, tudományos élet jelentős személyiségeivel történt találkozásaira, valamint a Rajna vidékén gyűjtött tapasztalataira 

        

8. Fulda tája igen festői lehet, amennyire a dél felé felszállongó ködben kivennem lehetett. Mindenfelé nagy, magas, csúcsos hegyeket lehetett látnom, hasonlókat a környékünkön kicsinyben látottakhoz, majd vár romokkal, majd kápolnákkal ékesítetteket. Azonban környülményeim nem engedték itt soká időzni. Lauterbachba vettem utamat. Landmarschall Riedesel urat ott feltalálandó. Fuldában örültem, hogy az idő délutánra felderülni készült. Azonban reménységemben felette csalatkoztam, minthogy a ködöt délután még sűrűbbnek kelle tapasztalnom, elannyira, hogy a délután beutazott táj milyenségéről legkisebb fogalmam se lehetett: csak azt az egyet tapasztalhattam, hogy mennél inkább közeledtem éjcakai állomásomhoz, annál gyakortább szakasztották meg utamat a patakok, ahonnét éjjeli szállásomat csupa pataknak keresztelhettem volna ezen nap tett utam emlékéül, ha azt már nem tették volna a németek Lauterbach nevezetökkel. Lauterbachban a Szamárnál szállottam Riedesel címerét viselő vendégfogadóban. A két testvér uraságot igen jó foglalaltosságban találtam. Oly nagy halom aranyat láttam előttök az asztalon, milyent még eddig sohasem. Azon osztozkodtak a két testvérek. Az öregebbik, a házi úr, grófné Reden levelét átfutván, otthagyá a fényes halmot, s karonfogva engem, a házi asszonynak bemutatott. Alig történhetett egy néhány szóváltás, már elő robogtak a Landmarschall befogott lovai. Ezekkel a sasseni majorba rándultunk ki. Pabst írnokával, kivel utóbb, mint hohenheimi Vervalterrel jöttem össze ismét. Ez az ifjú azzal kezdé meg a beszédét, hogy örömét nyilatkoztatá azon, hogy nem jártam úgy, mint urának nemrégiben egy vendége, akinek szinte befogatni akarván a Landmarschal egy öreg szolgája által, hogy a lovak mezei munkán távul vannak, s ha most mindjárt értök menne is, beestvélednék még minekelőtte haza jöhetnének. „Drum heist itzt nicht mehr ritt Esel, sondern geh Esel!”

         Az ilyen goromba elmélkedés ugyan kikerülhet némely elhagyott, s megbízott cselédtől, annyival is inkább, hogy az ilyen érzi kéméltetését, s éppen azért bízván el magát, kelletinél több szabadosságot is tesz magának, kivált ha azzal egyszersmind tunyaságát fedezheti. Mindenesetre jó ízűt lehet nevetnem a furcsa történeten, vagy inkább tán találmányon. Én legalább csak azt gondolám, amit az olasz szokott mondani: si non e vero, a ben trovato. – Sassenben egy széna mérője van a Landmarschallnak, mely a maga találmánya. Ezen eszköz tulajdonképpen egy Statera romana, mely a szénapadlás gerendájáról függ le, hosszabb ága a padlás azon nyílása alá szolgál, melyen a széna szok [sic] lehányatni. Ugyanezen hosszabb ágáról a mázsálónak egy zsák függ le, kifeszétett felső részével, a padlás nyílásához illeszthető. Alsó részén, vagyis fenekén egy csapóajtóval ellátott, mely a szénalehányás előtt bezáratik, s ha a kívánt mennyiség már lehányatott, kinyittathatik, s a zsák kiüríttethetik ismét újabb mennyiség mázsálhatására.

         Pálinkásházának 40 darab göbölyre való istállójának, valamint 600 darab birkára való aklának azonban semmi különössége. – Lauterbachban egy takaros mezei lakáson kívül egy pálinkaház, 30 tehényre való istálló, 350 darab hízlalni való ürüakol, s hat lóra való istálló van. Kocsis lovai igen szép mecklenburgiak. Juhai összes száma 900-ra megy. Itt Lauterbachban csak göbölyürük tartatnak, az anyák, bárányok s kosok részént Sassenben, részént Neuhofban Eisenach mellett. Gyapjút eddig a szállásoknak szokta eladni, jövő héten azonban Klotzhoz Frankfurtba szándékozik küldeni. Általjában ezen hegyes vidéken, Fuldától kezdve egész Lauterbach tájáig inkább állattenyésztés, mint földmívelés űzetik, mennyiben a földmívelés alatt a gabona termesztést szokták némelyek érteni. Azonban a földmívelésre mennyiben az a rétekkel való való bánást illeti, igen nagy gond fordíttatik, a sok patakvíz rétöntözésre használtatván leginkább. A patak vize már előre el van foglalva minden órára a tenyésztők által. Midőn a rétöntözés ideje közelget, minthogy mindenik tudja már előre a közegyezkedésből, melyik órában kerül a sor egyik szomszédról a másikra, s azon órát akár éjjelre esik az, akár nappalra, senki sem mulasztja el használás nélkül, amely kinek kinek a víz használatára van rendelve. Per a mulasztásért még soha egy sem támada, hanem azért igen is gyakorta, hogy előbb telekjökre eresztik némelyek a vizet, mint szomszédjok ideje kitellett volna. – A rétmívelésen kívül különös szorgalommal űzetik a len termesztés is, s az mind a városokban p[éldának]. o[káért]. Fuldában, Lauterbachban, mind a falukon, megszövetik, s részént Frankfurtban adatik el nagyobb mennyiségben, részént házaló kereskedők által hordatik el távul vidékekre is. A gabonabeli szükségöket egyéb vidékekről pótolják, leginkább a közel Wetterauból, ahová, s Main mellékére mennek aratni Fulda s Lauterbach környékbeliek, szintúgy mint minálunk a felső vármegyékből Somogyba mennek az aratók, vagy fölföldről kaszálni a hornyákok. A göböleiket is Frankfurtban vagy a Rajna melléki városokban szokták eladni. – A két testvérek osztályokat még nem végezték, hogy Sassenből visszaérkeztem, s Lauterbach környékét megtekéntettem. Nyugalomra lévén szükségem, annyival is inkább, hogy a lázrohamot közelgetni éreztem, búcsút venni akarék. A háziasszonysághoz közeledtem először, nem akarván a számolókat zavarba hozni. Szándékomat azoban észrevévé az ifjabb Riedesel, egyenesen hozzám jött, s marasztal csak egy kevéssé; azután a bárónéhoz fordul kérőleg, szíveskedne egy ajánló levelet Dr Harbaur németalföldi király főorvosához. Ezáltal nemcsak ígéret tétetvén, hanem tüstént iróeszközök vétetvén elő, kifordult, s nem sokára utána Dr. Rau jött be, Asculapnak igen méltó fia. Sejdítette Riedesel úr változásomat, s orvosért küldött, s ím így jöttem ezen érdemes férfiú isméretségébe. Nemcsak hogy ezeket tette velem Riedesel úr, hanem azon gyengéd s lekötelező mód által is Lauterbachot felejthetlenné tette. Érzékenyen váltam meg ezen úri családtól, s másnap

         9. Rumródig ballagtam. Kalauzom majd bajba kevert. Késem szélesebb s nagyobb ágát kinyitám, hogy egy pálcának valót messek az erdőben. A szegény kalauz elkezd rimánkodni, ne bántanám őtet. Ő senkinek sem vétett soha. Mire jutnának sok apró gyermekei, etc. A nyomorult bántása eszem ágában sem volt, semmi okom se lévén reá. De az ilyen rengeteg erdőben gyakor öldöklések történtek valaha, s ha most nem történnek is, az élők feje teli van banyaregékkel. Az első helységnél tovább semmi esetre se akart velem jönni. Nem gondolhatám, hogy többet zsaroljon tőlem, hanem mivel félt, amit remeteségéből is kivehettem, felbátorítám azonban, s Hungenig elvezetett, amire szükségem volt, hogy el ne tébolyodjak valahol, s mire a lázroham bekövetkezendő vala, éjjeli állomásomra megérkezhessek.

         10.  Hungenben csak nem oly keserves éjjelem volt, mint a másik éjcaka. Végre innét

         11.   Friedbergen át Frankfurtba megérkeztem. Wilbelben már ismét elért a lázroham, a Korona fogadó tulajdonosa látván állapotomat, csaknem erővel visszatartóztatott utam továbbfolytatásától. Minekutána kérelme s okoskodása hasztalan volt arra bírni, hogy vagy csak egy nap nyugodjam ki magamat nála, igen szívesen jegyzem fel itt azon jóindulatot, mely igazi emberiségből eredettnek, s a piszkos fogadó-politikától távul lenni látszott. – Mai s tegnapi utam a feljebb emlétett Wetteraun vitt által, vagyis Hessen-darmstadti Nagyhercegségnek azon tartományában, mely gabonatermesztéséről híres. Kevés örömöm lehetett azonban ezen a Wetter folyó által öntözött tájon a borult, s ködös, esős idő miatt. Ekéik az itteni parasztoknak egyszarvú, s az két ágra oszló. Az ökörnek szarva töve ki van tisztán vánkosozva, az iga a vánkos hegyé[re] kötve. Lovaik két nagykerekű taligát vonnak egyesben. Igen sok copfos urat látni mind falun, mind városon. A kamás vagyis nálunk úgy nevezett ezen gombos lábbeli a környéken igen közönséges. Ich empfehle mich ihnen a közönséges köszöntésmód, amely különösen meglepő volt reám nézve, midőn az Eisenachból kisétáló nevelőházbéli leányok serege Wartburgba mentemben ezen szavakkal üdvözölvén az egyszerű gyalogutast, andalgásomból felébresztettem.

         12-18. Majna melleti Frankfurt sok tekéntetben igen emlékezetessé vált reám nézve. Rövid idő alatt sokat láthaték s tapasztalhaték. Nem egészen idegen valék Frankfurtba jövet. Wesenberg úr még Berlinben tartózkodásom ideje alatt Frankfurtba jött. Ő és Jasso, szinte az ausztriai követségnél, különös szívességgel voltak erántam. Általok, s báró Grünne, németalföldi követ úr által ismérkedtem meg Bethmann úrral, s többekkel. Bethmann úr mindjárt kivitt magával Riedhof nevű jószágára; azalatt ebédre meghívatta azokat, kikkel való isméretségemet érdekesnek tartotta; ebéden magánál tartóztatott; annak végeztével villájába, s gyűjteményébe elküldött. Öszvepontosítani akarván könnyebb áttekinthetés végett az itten tapasztaltakat, noha nem örömest szólok az evésről, ivásról, következőleg az ebédlésről is, hacsak valami különös emlékezetesség nincs vele öszvekötve, mégis Bethmann úr pompás asztalát szó nélkül nem hagyhatom, az éppen előbb emlétett oknál fogva. Az asztali készület, valamint Charlottenburgban Benecke testvéreknél, ugy itt is sajátszerű volt. Nem szólok azokról, amilyeneket más nagy asztaloknál láthatni. Csak azt említem, ami az én figyelmemet, mi előttem még újság, különösen lefoglalta. Ez a porcolán edény volt, de amely Bethmann úr ízlése szerént sajátszerűleg készíttetett. Minden edény alja, s felül a pereme a legfinomabb fejér máz. A többi mind fekete volt; s ezen fekete mázba voltak mitológiai előadások egyszerű vonásokkal bevésve, s azon bevésett vonalak veres színnel befestve. A háziúr Hetrusk [sic] edények utánzásának mondá, amelyekről azonban csak utóbb Londoban, a Hamilton gyűjtemény látásakor lehetett tiszta fogalmam. Dr. Sömmering Tamás, a háziúron kívül legközelebbi szomszédom, deákul kezdett velem néhány szót váltani. Ez adott alkalmat, hogy ebéd után minden vendégek körül fogtak, s könnyűséggel vezetett deák beszédemet csudálták. Különösen a szapora beszédű Sömmeringnek lassan folyó deák szavaival egybe vetve. Ímé annyi utat, s országot bejárván már, csak itt, s ezen alkalommal beszéltem először Latium nyelvén! Ami ezek előtt oly feltűnő volt, nekem csak fájdalmat okozott. Vajha hazám fiai rosszabb deákok legyenek – beszédben – de annál jobb magyarok, s dicsőségnek tartsa mindegyik a kedves hon szép nyelvét nemcsak velősen érteni, hanem tisztán is beszéleni!!!

         Majna melletti Frankfurt egyike a négy szabad városoknak, melyek a német Frigyesekhez tartoznak, s üléshelye a német Frigyesek gyülekezetének. A Majna jobb partján fekszik, egy nagy róna tér közepén, s a bal parton fekvő Sachsenhausennal 14 íven nyugvó, s 330 lépésnyi hosszú kőhid által köttetik öszve. Régiebb része, mint minden régi városnak, szűk, görbe, sötét utcákból, dísztelen házokból áll. Újabb része azonban rendes, tágas utcákkal, palotaszerű házakkal dicsekedhetik, nevezetesen a Zeil, mely némileg a pesti úgy nevezett országúthoz hasonlítható; még inkább a Majna parton levő többemeletes házak egyenes sora, de amely, minthogy az épületek vakolatlanok, alig lehet árnyéka a pesti Duna-sornak, mely ha bellevue, s schöne Aussicht nevet nem visel is, csakugyan tízszerezve is megérdemelné azt efelett, akár az épületek milyenségére, akár a kilátás nagyobbszerűségére, s változatosságára nézve. Frankfurt környéke azonban mégis kellemetes benyomást okozhat a vándorban, nemcsak azért, hogy minden legkisebb telek különös szorgalommal míveltnek látszott még ezen késő időszakban is, hanem azért is, mivel a régi erősség lerontatván, s elegyengettetvén, a néhai magos bástyák, s a várárkok helyén szép házok, kertek angol ízléssel alakult sétányok készültek (hála nemzetem ébredésének, pesti környéken, mely még gyermekkoromban sivatag puszta volt, most már majd mindenütt a szorgalomnak, jólétnek, műveltségnek elég tanúit látni!). A kertek közt legemlékezetessebbnek találtam Rotschildét s Bethmann úrét; amazt inkább az ültetvényekre, ritka, s drága csemetékre, fákra, emezt a szépmesterséget, s régiséget illető gyűjteményre nézve. Danecker Ariadnéja egy különösen evégre épített templomforma szoba közepén foglal helyet, egy körülfordítható álláson (amint Ferenczynk pásztorlánya a pesti nemzeti gyűjteményben) párducán féloldalt lovagló módon. Az ablakfüggönyök vérveres selyemmel lévén bevonva, az azon által beható világosság a tiszta fejér márvány képnek majd csalódásig testszínt kölcsönöz.

         A mellékszobában több régiségek tartatnak, többnyire gipszöntésben. Ezek közt látható Otto Kotzebue óriási nagyságú képszobra, s az öreg Kotzebue képe, szinte gipszöntésben. Laokoón csoportja, Belvederei Apollo, Medicei Venus, etc. Mindez különös éldeletet adott már magában véve is, de amit különösen emelt az értelmes, s mívelt kalauz is; nemcsak a velem jött, hanem a gyűjtemény őrje is; s ezen utolsót különösen kell említenem annyiból, hogy hasonlót egész utamban nem tapasztaltam. 

Az őr életnemére nézve csak kertész, amihez mi nem szoktunk magas képzetet kapcsolni, de meg kell róla jegyeznem, hogy nem mindennapi fáradságáért nem fogadott el semmi jutalmat, ami pedig máshol mindenütt, ahol megfordultam, ha csak a tulajdonos maga nem kalauzolt, ha nem kivántatott is meg, de megváratott. Csak egy kivételt tehetek még erre nézve. Woburnban tudni illik, a Bedfordi herceg lakjában. Itt, nem gondolom, azért nem fogadtatott el semmi tőlem, mert az úr kocsiján, s egy előbbkelő [sic] emberével jöttem, hanem mivel maga az őr is műkedvelő – ami szinte nem csinos kertészruha alatt is igen észre vehető volt – valamint a vendég, s műkedvelő úr, mi tán eléggé kármenti őt, s annál nagyobb gyönyörűséget érez maga is, ha a műkedvelőnek tiszta éldeletet szerez.

A feljebb említett Riedhof, Frankfurttól mintegy félórányi járásra esik. Az egész major egy pompás nyolcszöget ábrázol, melyet kétoldalról emeletes épületek zárnak bé, nyolcadik oldalról vascserény kerítés, s annak közepén hasonló anyagból kapu van. Ezen oldalnak, vagyis a bejárásnak átellenében van az úrilak, mely maga egy oldalt képez a tágas nyolcszegben. Órás torony ékesíti a felső emeletet. A többi épületek szintoly magosak ugyan, mint a főépület, de egyszerűbbek, mint gazdaságbeliekhez illik. Malom, kovácsműhely, sütőhely, birkaakol, tehény-, s borjú-, s lóistállóra, meg pálinka- s serfőző helyre oszlik. Az akol 300 darab juhra van készítve. Ezek csupán azért tartatnak, mivel nyáron a város erdejében eltengődhetnek, télen pedig a pálinkafőző esőlékjével meghízhatnak, e lévén a cél, a gyapjúfinomításra éppen nincs ügyelet. A szarvasmarhák, mindöszve örege apraja 25-re megy. Közülök 12 svájcer tehény s egy bika; a ló helyben négy darab, a városban szintannyi. Felejtém feljebb a sertvésólat említeni. A sertvések szinte pálinka- s serfőzés esőlékjével tartatnak vesztfáli fajból, csupán kéziszükségre. A pálinka- s serfőzésnek nincs semmi különössége. A majorhoz tartozandó földek mívelése olyanformán megy véghez mint Schott úrnál, ki példánya Bethman úrnak, s ahol amint mondá igazabb tudósítást vehetek, mint ő adni képes volna. – Bethman úrnak van ezen kívül Frankfort közelében még egy más jószága is, Sandhofnak nevezé, de ez úgy mond – ist nur eine Wirtschaft. Ez a kifejezés nekem igen különösnek tetszett. Azt kérdém hát, hogy az is ilyenforma-e? Es ist eine Gastwirtschaft, lőn a felvilágosító felelet. Riedhof sem igazán rendszerénti mezei gazdaság, folytatá tovább. Mert csak azért tartom, hogy legyen helyem hová néha, mint tulajdonomba, szórakozás kedvéért kirándulhassak. Szorosan véve a majornak gazdaságosan, s nem pompával kell épülve lenni, s itt ha nincs is igen feles költség az épületekre nézve, hiba az, hogy annyi felé lévén tűz a majorban, veszedelem esetén az egész major elemésztethetik. Öszvefüggnek minden épületek, csupán a szebb tekéntet okáért, s azért, hogy az épületeknek külön készítésével sok teleket kellett volna feláldozni, ami itt ha kicsiny is, igen drága. Nagy mezei gazdaságot igen szeretnék szerezni, de itt az nem egykönnyen eszközölhető. Magyarországban akartam már jószágot venni, de lebeszéltek, annál az oknál fogva, hogy ott a birtok nem bizonyos, csak aggságot s pert nyernék öregségemre, amitől pedig irtózom, etc.

Schott, frankfurti postamester úrhoz Bethman úr ajánlott. Grünhof nevű birtokán emlékezetes a gyümölcsös, mely noha fiatal ültetés volt a jószág vételekor, mégis már veszni tért, mivel a telek vízforrásos, s ezen kívül az esővíz, s hólév is megáll rajta. Schott úr kitanulván a teleknek vizenyős voltát, mély árkot vonatott a gyümölcsös közepén. Ezenkívül minden két sor között ismét egy árkot, de a középsőnél sikérebbet, s a középső felé lejtőt, hogy a mellékárkokból a főárokba vehesse magát a víz, s a Majna folyójába eltakarodhasson. Minden árkot befedett rőzsével, s a fölé a kihányt földet elterítette, s valamint az egész gyümölcsös alját, úgy az árkok fölét is lóherrel bevetette. A lóher megmarad három esztendeig. Midőn vetést ujítani szükséges, azaz minden negyedik esztendőben, az árkok kitisztogattatnak, a rőzse akkorra megrohadván trágyának használtatik, s újjal pótoltatik, s mint előbb, ismét zabbal s lóherrel bevettetik. Ezen gyömölcsöse nagyobb hasznot hajt, mint szántóföldje, minthogy a gyümölcsöt drágán adhatja el a városban, s az alja nagyobb részént fedezi a szükséget marhatakarmányra nézve. A földmívelésnél főbb célja lévén a takarmány, s alombeli szükség fedezése, azon van, hogy mennél több takarmánya, s szalmája legyen. Ennélfogva 1º trágyába kolompért, répát termeszt, 2º bükkönyt vet, s ha alkalmas idő van felgyűjtéséhez, szénának készíti, ha pedig nincs, zöld trágyának alá szántatja, s zabbal meg lóherrel beveti,  3º  buzával, 4º ha feles trágyája van, trágyában kolompért s répát termeszt, ha nincs, ismét valami gabonanemet. Végre lucerna más lóherrel, s árpával. A majorban csak háziszükségre tart néhány tehenet istállón.

Schott úr a friedbergi úton is vett egy jószágot, az előbbeni szomszédságában, s annak rendezésére. Ezen teleket egészen gyümölcsössé, s alját lucernássá fordította, minthogy a telek száraz, s jó mély termőföld. Azonban, hogy a gyümölcsös a mély gyökeret vető lucerna által ne szenvedjen, vagy a lutcerna a fák által, a fák köre kiásatik, s a kör esztendőnként mindinkább kitágíttatik, amint a fák nevelkednek, s gyökereiket messzebb terjesztik. Emellett az ültetvények karójához egy T forma állás van kötve, hogy a ragadozó madarak, melyeknek száma itt nagy, ne az ültetvény gyenge ágaira, hanem ezen állásra szálljanak, s eszerént az ág a letöréstől menekedhessék. Az erősebb fáknál, melyeknél nincs karóra szükség, a legfelső ághoz köttetik az emlétett állás, úgyhogy az ág először ruhával tekertetik körül, azután vasgyűrűvel alkalmaztatik a fához, kötés helyett.

Rödelheimban Wöhler lovászmesternek a mezei gazdasága szint ilyenformán van elintézve, s egy kis pálinkaházzal is, ellátva. Azonban legemlékezetesebbnek találtam kálháját, melyet sohasem kell fűteni. Az egy vastáblákból készült oszlop, melynek közepén, mintegy fél magosságig az oszlopnak, egy vascső emelkedik. Ennek a csőnek tetején nyugszik egy víztartó edény, szinte vasból, melynek tőtikéje s csapja a falon által a konyhába szolgál, hogy ott mikor szükség van reá, friss vízzel megtöltethessék, s megmelegíttethessék. Az oszlop talapján van egy kis ajtócska, melynek felnyitása által a konyhában levő tüzelő melege a kálhára hathat, s azt megmelegítheti, anélkül, hogy kályhában s különösen tüzelni kelljen. Wöhler úr jelenlétemben egy lovat ügyesen englirozott. Bánása módja igen a mesterség isméretes, s máshol leírandó törvények szerént történt.

Frankfort távulabb vidékére, akármely igézők is a leírások, Taunus, Königstein, Altkönig, Feldbergről, etc. kirándulni sem a késő évszak, mely már mély hóval köszöntött be, sem egészségem állapotja, mely, ha a mindennapos láz kimaradt is, csakugyan gyenge karban volt, még nem engedte. Helyben azonban megtekéntém az érdekesb nevezetességeket, milyen Dr. Sömering s Wenzel kabinetje, Senkendorf intézete, melynek füvészkertjében az alapító emlékképe látható, s melynél most új épületek emeltetnek, a természeti gyűjteményt s könyvtárt befogadandók. A Römert, vagyis tanácsházat, hol a roppant koronázási terem, a nagytemplomot, hol valaha a császári választás s koronázás történt, etc. Mggi Minoprio, Klotz és Welker  gyapjúszortírozását, Wilmans úrral a kaszinót, etc. Ezekről nem szükség hoszszassan szólanom, tsak azt jegyzem még meg, hogy Frankfurt nagy kereskedést űz a Majnán és a Rajnán. Számos váltóházai vannak, melyek közt Bethmann úré legjelesebb volt valaha, mely azonban, mióta Rothschild testvérek Párizs elfoglalásából vissza tért 10 000 oroszt felruháztak, amire Bethmann úr volt ismételve megkérve, a Bethmann ház jelentősége Rothschildékére ment által. Megvan még a zsidó utcában az a füstös ház is, melyből ezen híres pénztőzsérek kikeltek. – Lehrmann Felső-Rajna vidékéről Frankfortba visszatére, s rövid mulatás után Hollandiába menendő vala. Öszvejövén itt vele, amint Berlinben találkozásunkkor remélém, Rajna legkiesebb vidékét vele együtt akarván beutazni.

18. A majnai posta hajóval Mainzba indultam. Hajónk Höchstnél állott meg délben. A nap melegen sütött; a sok hó nagy részét felolvasztotta. Kellemetes volt utunk. Még a lemenő nappal a hideg mindinkább növekvén, a hajóban veszteg létünkben minden érzékünk a hideg által el nem fásult. Hochheim jobbunkra maradt, a Majna mellett, közel annak a Rajnába esése felett. A rajnai borok legjavának egyike itt terem, s Hochheimről nevezik az angolok a rajnai borokat általjában hoc névvel. Legbecsesebbnek tartatik ezen hegyen a nagyprépostság szőleje, mely 8 holdból áll. Minden holdon van 4 100 tőke, amelyeknek mindenike egy aranyra becsültetik. Terem benne esztendőnként 12 hordó bor. Minden hordó 7 ½ ohm, s becse legalább 1500 fl[oreni]. egynek-egynek. Éjszakról a város oltalmazza a hideg szél ellen ezen hegyet, mely délnek lejt, s a napkeltétől nyugtáig fűtheti, egy patak folyja körül, mely száraz időben igen jótékony, de annál kártékonyabbá válhatna máskor, ha az sok költséges csatornák által el nem vezettetnék, s kiáradása nem gátoltatnék. Noha elfásulva érkezénk Mainz révpartjára, a telehold által megvilágosított vidék különös bájban tűnt elejbénk. De nem anadaloghatánk soká, mert az itteni őrök elég gorombán megragadtak úti levelünkért, melyet végre visszanyervén, dermedező tagjainkat a fogadóban engesztelni sieténk. De szobánkban kályha se volt. Kandalló mellé ülénk hát a közszobában, s hogy kevéssé megmelegedtünk, megtekénténk a nagy hajóhidat, mely a Majna befolyása alatt a Rajna két partját öszve köti hosszában 766 lépést, s 56 hajót olvastunk meg. A híd végére érvén ismét kérdőre vontak bennünket, de a hídfőnél levő erősségbe, Castelba, be sem eresztettek. A hídon alul 13 malmot olvastunk meg, hasonlót azokhoz, milyeneket Pestnél a Dunán láthatni.

19. Éjféltájban felszedetett a híd, mert attól tartottak, hogy regvelre befagy a folyó. Regvel nem mert megindulni a hajó, mely mindennap Mainzból Kölnbe szokott menni, a nagy hideg miatt. A Bingenig menő Journaliernak nevezett kocsi csak délután volt indulandó. Addig a városban körültekinténk. Először is a híres Eichel vagy másképp Drusensteint néztük meg. Formátlan kő és földhalom ez, omladéka Drusus erősségének. Egy romladozott grádicson jutánk fel a halom tetejére, ahonnét igen szép kilátást nyertünk a gyönyörű környékre, Mainnak a Rajnába folyására. Drusus monumentumjának is mondják ezen helyet, annál fogva, hogy Eutropiusban állítólag ezen hely olvasható: Drusus, qui apud Moguntiacos Monumentum habet… (…) Azonban a rómaiak Moguntiacuma nem terjedett egészen a Rajnáig, mint az utóbbi Moguntia, melyet a frankok állítottak helyre, s Nagy Károly juttatott legnagyobb fényre. A 30 esztendős háborúban is sokat szenvedett a svédek által. Többször jutott azóta francia kézre, s csakugyan azok is pusztították el legjobban. Azonban Napóleon annyira megerősítette, hogy most méltán számítatik Németország legjelesebb erős várai sorába. 1814 óta ismét Németországhoz, nevezetesen a Hessen-darmstadti Hercegséghez tartozik, de a hess katonákon kívül ausztriai és porosz őrséget is tartozik befogadni. Drusus idejéből valónak tartatik még egy vízvezető is Zahlbachnál, melynek romjai 59 ívekre mutatnak. A főtemplom jeles, s sok emlékekkel díszes egy épület, de amelyek a franciák által nagyon megrongáltattak. Legépebben maradott meg Albert kardinál érsek emlékköve, ugyan azé, ki Tetzel Jánost kiküldé prédikélni, s kinek Luther először tett panaszt. Frauenlob, azon híres troubadurnak, kinek testét a mainzi asszonyok vitték a székestemplomba, egészen elrontatott, de amellyet Vogt Miklós megújíttatott. Egyéb épületei közt legemelékezetesebb a német vitézi rend háza, melyben Napóleon megszállott, s mellette a fegyvertár. Ezek adnak Mainznak legnagyobb díszt a Rajna felül. A hajdanta leggazdagabb német egyetem épülete most az ausztriai őrsereg laktanyája, valamint a Napóleon által épített líceum a burkusoké. Tudományos, s régiséget illető gyűjteményei egyesítve vannak a könyvtárban, melynek a híres Müller János és Forster volt őrje. Napóleonra emlékeztet vissza még a rajnai rév is, melyet ő iszonyú költséggel készíttetett, s szabad révvé nyilatkoztatott a rajnai hajókázás, s kereskedés elősegétésére. A töltés kőfallal van megerősítve, s a rév úgy intézve el, hogy a víznek mind alacson, mind magos állásánál ki lehessen kötni. A rév azon helyen van, hol valaha a híres Martinsburg, az elektorok rezidenciája létezett. Ezt a franciák először ispotállyá, utóbb puskaporműhellyé változtatták, de 1797-ben meggyulladott, s lerontatott, s így helyével a rév nagyítására, s anyagával annak kiépítésére szolgált. – Végre megindult a journalier. Vele meg mi is magyarok, meg egy német törvénytudó, kinek kellemes társasága a komor ködössé vált délutánt igen gyönyörködtetővé, az ilyenkor hosszúnak tetszhető időt igen röviddé tevé. Útunk Niederingelheimon át vezetett, hol még Nagy Károly császár híres palotájának romjai láthatók. Mi a ködben nem valánk elég szerencsések ezt láthatni, sem a Rheingaut, mely regényes tájékával a Rajna jobbpartján látható lett volna, tiszta időben. Bingenben éjcakáztunk. Ez a hely a Rajna balpartján épült, azon szegleten, melyet Nahe folyója Rajnába ömlésénél képez. Drusus lehetett ennek is az építője, minthogy a Nahe feletti régi híd, s egy kút mai napig is Drusus nevét viseli.

20. Hogy felvirradtunk, kitekénténk ablakunkon, melyből Reichardt annyi sok szépet látott ugyanittlétekor. Mi csak ködöt láthatánk ma is. Hajóra ültünk, hogy Koblenzbe menjünk. Bingennél egy fordulatot tesz a Rajna nyugot-éjszak felé, s 2 000 lábnyi szélessége majd felényire öszveszorul a hegyek közt. Alig haladánk egy óra negyednyi távulságra, a mesés Mäusethurmot elértük, mely eredetileg a rajnai vámosok állomása volt, s éjcakán által egyszersmind világítótorony gyanánt szolgált. Utóbb nagyobb bátorság kedvéért ágyúkkal is elláttatott. Az ágyúkat ónémet nyelven Musserienek is nevezték, innét származott a Mussethurm, s utóbb a csintalan barátok által Mäusethurm nevezet is. Ezen tornyon alul esik a rossz hirű Bingenloch, valaha a Rajna Scyllája s Charybdisse, melyről azt regélte hajósunk a közmonda után, hogy amely hajókat örvényébe sodrott, azoknak töredéki S[ank]t Goarnál vettettek ki. Nagy sziklák állottak ki a folyó ágyában egyik parttól a másikig, melyek a Rajna folyásának gátat vetettek, s szinte Speyerig terjedő tavat okoztak. Már Nagy Károly kihányatott néhány sziklát ezek közül, annyira, hogy ezen veszélyes helyen, apró hajókkal legalább már akkor át lehetett evezni. A 16. században a hollandus kereskedők, s ezek példájára a frankfurtiak, hogy rajnai kereskedésöket könnyítsék, s biztosabbá tegyék, végre a franciák is sok sziklákat vettettek ki, mégis veszedelmes volt nagyobb hajókkal, kivált sikér vízzel, a hajókázás, úgyhogy a Rajnán leszállítandó portékák Bingenben rakattak le, s Rüdesheim, s Asmanshausen közt tengelyen mozdíttattak tovább, még végre a franciák erőlködésének sikerült újabb időkben ezen helyen nagy hajókat is át szállíthatni. Még most is láthatók néhány félszerek Asmanshausenban, melyek a Bingenből szárazon szállított portékáknak lerakóhelyül szolgáltak addig, még ismét hajóra vitethetnek.

fol. 137-151v.