PHILOSOPHIA egy

Körmöczi János: Az emberség megtanulásának oskolája. Egy halotti beszéd [...]. Református Kollégium betűivel, Kolozsvár, 1802.

Körmöczi János (1762–1836) Pákei Józsefről (1759–1802), egykori tanárárról, a kolozsvári unitárius kollégium filozófia professzoráról tartott gyászbeszédében a nevelés és a humanitás problémáját helyezte középpontba. Az itt közölt szöveg az ember mivoltát „a mivé kell lennem“ kérdés különféle aspektusú kifejtései nyomán határozza meg. A kulturális vonatkozások („külső pallérozódás“) összetevőinek feltárását követően az ember erkölcsi mivoltát taglalja, részben vallási konnotációban, részben pedig a filozófia (főként ókori) klasszikusaira való hivaztkozások jegyében. E szöveg a magyarországi Fichte-recepciónak is fontos dokumentuma. Körmöczi János, 1796-os jénai peregrinációjához kapcsolódóan, 1797-ben ültette át magyarra Johann Gottlieb Fichte A gondolatszabadság visszakövetelése Európa fejedelmeitől, akik azt ezidáig elnyomták (Zurückforderung der Denkfreiheit von den Fürsten Europens, die sie bisher unterdrückten) című 1793-ban keletkezett írását, ilymódon ez a legelső magyar Fichte-fordításunk. A fordítás közreadására a Fichte filozófiájával kapcsolatos hivatalos elutasítás miatt nem kerülhetett sor, így csupán egyetlen részletét jelentette meg, éppen a Pákei Józsefről tartott gyászbeszédében. Ezt a rövid részletet a 17. szövegoldal alján félkövér betűvel jeleztük. Mivel a nyomtatvány oldalszámokat nem tartalmaz, a szövegoldalak számát szögletes zárójelben adtuk meg. A betűhív átiratban megőriztük az eredeti szövegben található nagybetűket, kurziválásokat és aláhúzásokat is.

AZ EMBERISÉG MEG-TANULASÁNAK OSKOLÁJA

EGY HALOTTI BESZÉD,

MELYET NÉHAI TEST TUDOS PÁKEI PÁKEI JÓ 'SEF URNAK

Az Erdéllyi Unitária Eklé'siák nágy érdemü GENERALIS NOTARlUSsának, a' Kolo'svári Unitáriun Kolégyiom' Filosofiát tanitó PROFESSORának, és ORDINARIUS RECTORának, az Erdéllyi Császári K. Könyv-VisgáIó HívataI TAGJÁnak, érdemlett utolsó Tisztesség meg-adására; írt. és el-is mondott a' Kolosvári Unitárium Templomban 1802-ben Martius' 21-dik napján

NAGY AITAI KÖRMÖTZl JÁNOS A’ Kolosvári Unitárium Kolégyiomban Mathesist és Physicát tanitó Professor.

KOLO'SVÁRATT Nyomt. a' Réf. Kol. Betüivel 1802-dik Esztendőben

Gratum en, qaod Patriae Civem populoquge

JUVENAL. Sat. 14.

Ut autem una summa rem totam explicem, esti haud

injuria vaticinari potius, quam praecipere videri pos-

sum ita pronuntio: Unum esse primum, idemque et

medium, et ultimum in hac re Caput, educationem

rectam legitimamque institfltionem.

PLVTARCHUS de Liberorum Educatione

Imprimatur.

Claudiopoli die 10. Aprilis 1802

STEPHANUS KOSZTA. mp.

Confiliarius Gubernialis.

[1]

|: Mi vóltam – mi vagyok, és mivé kell lennem? Az embert maga magával meg-esmértetni, végsö el-rendeltetésére meg-tanitani leg felségesebb tárgya az Okosságnak, az ember' Tanitójának, Törvény adójának, és ezen törvények’ ki hirdetőjének, a Filosofiának; de óh mely keskeny bírodalom az Okosságnak Monárkiája! Óh melly rövid határok közzé szorittatik, melly sok ellenségek által ostromoltatik ennek az Isten' Vitzéjének Akadémiája! Hányak a' fejek, mellyekben ennek Királlyi-tanitói széke ostromolhatatlan lában állana – hányak a' Szívek, mellyekben törvényt szabó hatalma, lsteni méltosága szerént tiszteltetnek? Mi vóltam — mi vagyok, 's mivé kell lennem? Ezen három kérdéseknek józan meg-fejtése az emberi értelemnek leg nemesebb letzkéje, ezekben vagyon el-rejtve az embernek maga meg-esmérése, 's végső el-rendeltetése – ezekből folynak nemesebb kötelsségei, és az örökkévalóságra minden kinézései; 's ugyan azért ezen három Kérdések legterhesebb Problemai az emberi értelemnek: :| ezerek már az esztendők, hogy a tanittó Okosság ezeket fejtegeti; ezerek az útak, melyeken magyarázgatja, 's miben áll ma fáradozásai' Resultatuma? Por voltam, por vagyok s viszont porrá lészek. E' tsalhatatlan Resultatum; ezt

[2]

kiáltja az a' Sár-ház, mellyben múlatozunk, az a' por-köntös, mellyet viselünk, és testnek nevezünk; erre tanit változó földünk' golyóbissának természete, mellyen lakozunk, 'és a' melyből élünk; erre tanit a' törvény, mely azon természeti dolgok' sorához kötözött, mellyek a' semmiségnek méhéből ki-jőnek, bizonyos formában vagynak, és el-enyésznek; de csak ezen értelemben meg-állapodni, annyit tészen, mint magunkat tsupán testeknek tartani. Az ember két külömböző természetü részekből áll: Testből, és Lélekből, a' test érezhető, és romlandó rész, por vólt ez, és viszont porrá lészen; a' Lélek a' teremtésnek leg-felségesebb része romolhatatlan – a' lelek semmi vólt; a' semmiből a' teťemtés által lett valamivé, és örökre-is lészen egy bóldog, vagy bóldogtalan valami – ez is a' Józan Okosságnak letzkéje, mely akkor születik, mikor a' legnemesebb gondolat fogantatik a' Lelekben – Óh mely sokak ezen szükséges Igazságnak tsalhatatlan próbái – Óh mely sokak mégis ezen szükséges Igasságnak szájjal vagy tselekedettel alatson tagadói! – Kérdezzétek-meg a' Természet’ Orákulumait, hánnyátok fel és visgáljátok meg az 'emberi cselekedeteknek Arkivumait, s mind a két pont aránt tökélletesen meg fogtok gyözettetni: a’ változó világban a' változhatatlan Istennek ezen nagy munkájában, minden természeti dolog el-vátozik de azért, hogy egy ujj ábrázatot öltözzen magára – az életből az halál, és az haláľ méhéből az élet származik az halál által minden testi dolog egy ujj életnek kellemetes tavaszára készittetik – egyedül az ember; az ember egyedül az, a' ki úgy él, mintha örökre el-alunnék – Mi vóltam, mi vagyok, 's mivé kell lennem? Ezen három kérdéseknek pedig a' lélekre-is ki-terjesztése; józan meg-fontolása, és meg fejtése, a' bőltsesség Oskolájának bé-végezése; valaki ezen három Kérdéseket maga magának meg-fejtette, meg tanulta és a' követésre fel-tette, az az emberiséget fel-öltözte, és a' valoságos emberi nevezetre magát méltóvá tette – Ezekben vagyon az én mostani szomorú beszélgetésemnek fundamentuma.

Néma kő-falak – Mu'sáknak szenteltetett kies lak 'hellyek! hogy változék ti Örömetek' Innepe' napja, gyásznak és szomorúságnak Innepévé? Imé a' tü kebeletekben vólt igen kedves, eleven, és egésséges Tanittónak szólló nyelve meg-kötődett, és én, a' kinek

[3]

az halál a' maga törvénnyét ábrázatomra, mint 'az hatandóság' egy táblájára, olvasható betükkel fel-mettzette, én szóllok az ő meg-hidegedett Hamvai felett! – Tsak illyen látjátok-é az Egeknek rendelése – így döjti ki az Halálnak mérges fele az ép, eröss és az egésséges tzedrusokat; a' midön a' fáradásra indult gyenge tsemeték; talám nagyobb viszontagságoknak kiállására; talám a' sebessen utazók akadályjára, egy néhány pertzentésekig még meghagyatnak. Fel-állottam azért minder Rend szomorú kedves halgatóim fel-állottam én-is; hogy a' leg gyászosbb kötelesség szerént, amaz URban bóldogúl ki-múlt Tiszteletes Férjfiunak Tisztelendő PÁKEI PÁKEI JÓ’SEF Urnak, az Erdélyi Unitária Sz. Eklé'siák' nagy érdemü Generális Notáriussának, a' Kolo'svári Unitárium Kolégyiom Filosofiát tanittó Professorának, és igen szerettetett Ordinárius Rectorának, az Erdélyi Császári Kir. Könyvvi'sgáló Hivataľ egyik Tagjának utolsó tisztességet tégyek – Egy jó ember, egy hasznos ember, egy köz jóra született ember-felett panegyrisálok; egy oly' ember felett, a' ki közjóra törekedő ügyekezetei, fáradhatatlan gondosságai Emberiséget mútató, Emberiséget-tanittó tselekedetei állal magát a közönséges emberek' számából kivette; 's maga példájával ki-mútatta, 's meg-bizonyitotta: mi légyen egy valoságos ember; miről szólhatnék azért méltábban ő felette mint az Emberiségröl és a' valóságos Emberről – Óh vajha azért az ö betses Hamvať méltó érdeméhez mérsékelt lehetne az én beszédem! – mellyet ha nem igérhet-is az én gyengeségem, 's gyenge egésségem, haljátok-meg a' rendet, mellyet tartani fogok Beszédemben – Szóllok

I-ször: Az emberben lévő valóságos Emberiségről, 's úgy-is szóllok, mint az emberi nemnek fő tárgyáról.

II-szor: Fel-keresem az Emberiségnek Hazájában az Emberiségnek Oskoláját, ebben tüteket-is bévezetlek, egy néhány letzkéket veletek együtt meg-tanulok 's ezzel Beszédemet bé-végzem.

EGy Tanittó, egy Nevelő, egy Philosophiae Professor szomorú Beszédem' tárgya; valamit azért én mondani akarok, a' nem lészen egy Ujjságokkal megfüzött Halotti Beszéd; hanem egy érzékeny vissza-emlékezés arra, a' ki egy Nevelő, egy Tanittó vólt, és a' ki már nincsen – 's egy tartozó hálá-adás jó szivének fáradozásért –

[4]

a' többi tüteket illet, a' tü részetek és sorsotok; kénszeritelek azért tüteket az Emberiségnek érzésére, a' mely leg szentebb érzés kebeleitekben, vetkezzetek-le minden részre hajló unalmat;

öltözzétek fel a' figyelmet, 's halgassatok-meg engemet is békességes türéssel – minden meg-rostálás nélkül szovaimat el-ne fogadjátok, azomban a' nélkül meg se vessétek – Ez a' meg-rostálás szülje tü bennetek az Igazságnak szeretetét, és az én gyengeségemnek elfedezését —

I-ső Rész: Miben áll az Emberiség az emberben?

'|: Egy Ember, és egy valoságos Ember, az emberi nem, és az Emberiség nagyon külomböző dolgok egymástól. Egy Jamaica Sziget-béli ember tsak öt-ig se tud számlálni; 's egy Nevvton millio világokról beszéll; Egy pallérozott Társasági tartományban egy Gyermek sok mért földeket el-útaz égész bátorsággal; Ujj Zélándiába, és más vad Szigetekben az idegen Utazót a' lakosok egyben-szaggatják, és meg-is eszik – Egy bóldogtalan Káliforniai lakósnak egész bírtoka, egy nyíl a' lövésre, egy hegyes tsont a' gyökér ásásra, egy béka tekenyő a' víz-meritésre, egy hójag ennek hordozására, mindent valami tsak élő-állat meg-eszik a' denevértől fogva le a hernyóig; egy Brittusnak ellenben milliok jövedelmei, aranyból, ezüstből készülnek edényjei, az íz', és a’ gyönyörüség' egy kis italára-is a' világnak öt részeit adóztatja. Egy bóldogtalan Pescherák az hidegben mezitelen reszketve nyomorog, a' fa mohán alszik, tüzről, köntösről, meleg szobáról képzelete sintsen; egy Brittus ellenben biborban, bársonyban öltözik, a’ szárazon és a’ tengernek habjai' hátán-is fényes palotákban lakozik, tsak maga ki-mútatásáért-is egy drága Bánkonéttal gyujtia-meg Pipáját :| – Mondjátok meg már énnékem, mellyikben találjátok itt az Emberiséget – melyikban látjátok a' valosagos Embert? Az emlitettem bóldogtalanok is atyánkfiai, Felebarátink, az emberi nemnek valoságos tagjai; de mit láttok bennek? Egy mezitelen állatot emberi formában; a' Thémis partján pedig egy valoságos embert Emberiségnek méltoságában – Az Ember, és a' valoságos Ember, az emberi Nem, és az Emberiség külomböző dolgok egymástól – Az Emberi Nem' nevezetével úgy élünk, és azért; hogy ez a' Nem minden más teremtett dolgok' nemeitől meg külömböztefsék; az Emberiség nevezete pedig csak az oktalan állatiságnak tettetik ellenébe, és a

[5]

valoságos Embernek meg-esmértető bélyegeit foglalja magában – |: Az emberi-Nemnek tagjává lenni – és emberi formát viselni, a’formáló bőlts természetnek és a' születésnek ajándéka; de valoságos Emberré lenni, az Emberiséget fel-öltözni, a' nevelésnek, tanitásnak és a' társasági életnek szüleményje – Az emberi Szívben oly' sok-félék az erők, és a' tehetségek' hogy ha mindenť valami a' történetnek ki-hagyunk, az Ember nem egyéb: hanem egy bizonyos erőknek, és tehetségeknek Summája, mely a' tsetsemőben, és a' fel-serdültben , az ifjuban, és a' vénben, egy pallérozott Nevvtonban, és egy Feneloni Antropophagban, ember húst evöben ugyan azon egy – Az egész tapasztalható külömbség ezen erőknek aluvó, heverő, nyugovó, vagy munkálkodó grádussaiban vagyon: Azok az erők, és tehetségek, mellyekkel még úgy nem élhetünk, a' mint azoknak természetéhez, és az adakozó bölts-természeť tzéljaihoz mérsékelve élnünk, és azokat használnunk kellene, ezek az erők, mondom, még alusznak, hevernek, nem tökéletes erők; ha pedig tsak azokkal az erőkkel élünk, mellyeket a' természeti ösztönök fel-ébresztenek, és bizonyos tárgyakra vezetnek, ezzel még tsak állatok' vagyunk, emberi formát viselünk; de az Emberiséget nem esmérjük – Ha az ember a' természeti ösztönök által fel-ébresztetetť erőknek ki-fejtödését, nevekedését, erősedését elésegitti, ekkor nevel, ha pedig azok' formálásában, bizonyos tárgyokra való vezérlésében fáradozik, ekkor Tanit – A' nevelésben, tanitásban tehát nem lehet semmit-is a' Szívbe belé nyomni, mint egy viasz-táblában, hanem az abban az el-rejtett erők magvainak természeti rend-szerént való ki-fejtödését, nevekedését kell segitteni, és bizonyos tárgyakra utasitván ki-formálni :| – Ha ezen erőket semmi tárgyakra-nézve nem használhatjuk, úgy a' mint azoknak-természetéhez mérsékelve használni kellene; – az hiba vagyon az erőknek ki-nem fejtödésében; ha pedig tsak bizonyos tárgyakra nézve nem használhatjuk; az hiba vagyon az erők' formálásának el-mulatásában; az első a' Nevelés', a' második a' Tanittás' nem létének hibája – a' Nevelés' Tanittás' nem-léte, ha a társasági életen kivül valoság' következése, ez a' vadságnak állapotja; ha pedig a' társasági életben történik; pallérozatlanságnak neveztetik, 's akár mi légyen is az oka; mindenkor az Emberiségnek nem esmérése, vagy undok meg-tapodása – De hagyjuk mi ezen analytica ezen psycologico-antropologica gondolatokat a' Nevelőknek,

[6]

Tanittóknak, azoknak az Emberiség' formálóinak, és végyük mü példára a' dolgot – A' Társaságban, akár-mely emberi társaságban-is vagynak jók, vagynak gonoszok; vagynak virtuosusok, és vétkesek – Okának kell lenni ennek a' szembe-tünhető nagy külömbségnek, nem valami külső jó, vagy gonosz lelkek' bé-folyása, segedelme, vagy intselkedése ennek az oka, nem; hanem az emberi szív természetében kell ennek okának lenni – Ennek ki-keresése, és meg gyógyittása az Emberiség' barátjának leg-szentebb kötelessége – Keressétek-fel azért forrásait azoknak a' gonoszoknak, mellyek az embert a' társágban-is oktalan állattá tészik, a' Lelket meg-ölik, keressétek-fel a' vétkeknek, és meg-észégyenittik a' Nemzeteket; nyomoruságoknak, üldözéseknek, gyilkolásoknak, egy-szóvaI mindenféle veszedelmeknek kútfejeit, keressétek-fel, és meg-látjátok, bogy mind ezek, az emberi Nemnek kettös eredendő büneiből; mert azoknak nevezhetem, a' tudatlanságból és ennek édes leányá'ból a’ Superstitiobol, vagy babonaságból szármoznak; a' vétkek’ szikrái a' szivben el-rejtett indulatoknak magvai, ezek okai, és fészkei minden tselekedeteinknek ezeknek természeti rendszerénť való kifejtésében, erösittésében, törvényes, természetes, és szükséges tárgyokra való vezérlélekben áll az emberi szívnek formálása mely a' Nevelésnek, tanittásnak munkája; ettől függ, és ennek elmulatásától minden társasági életnek boldogsága, vagy boldogtahnsága a' tévelygések az értelemnek; a' bünök az akaratnak betegségei A' Lélek', az Elme', és a' Szív' betegségei ezek; illyeneknek kell lenni tehát a' gyógyittó szereknek is – A' meggyógyittásnak egész mestersége itt áll, a' tudatlanság’ setétségének' el-üzésében, a' Superstitio homályjának el-oszlatásában vagy más szókkal: Az Emberiségnek fel-öltözésében. – |:' Az Emberiségnek fel-öltözése az emberben az Értelemre nézve a' meg-világosodás akaratra-nézve; az Erköltsi tökéletsedés – a' külső, és haszonra fordithato dolgokra nézve, ezeknek egy erköltsi valosághoz mersekelt okos használása, vagyis: a' külsö pallérozódás. Ez az három tészi az emberben a' valoságos Emberiséget – az hól nem látod, 's fel-találod ezeket, ne keresd ott a' valoságos Emberiséget – Az hol, és' a' mely mértékben, ebben vagy amabban fel-találod ezeket, azon mértékben tisztelheted bennek az Emberiséget – El válhatatlan ez az három egymástól: Meg-világosodás az erkölcsökben tökélletesedni, annyit tészen mint gyertya

[7]

nélkül való lámpással a' sötétben botlás-nélkül járni. Meg-világosodás-nélkül az erköltsi tökéletesedésre való buzgó törekedés mit szokott 'ülni Bigotteriát – Enthusiasmust – Fanaticusságot – a' Szív betegségei ezek, és oly’ ragadósak mint a' Pestis; egyről milliokra ki-terjednek, egész Nemzeteknek testét, lelkét meg-vesztegetik' mássá 'teremtik – Erköltsi tökéletesedés-nélkül pedig meg-világosodni annyi: mint lélek-nélkül lélekzetet venni – A beteges gyenge szem, ha a' Nápra tekint megszokott vakulni' hitetlenek, Vallástalanok, lstent-tagadók ezek a Keresztyén Vallás' erkölcsi Virtús' szentséges köteleinek egyben-szaggatói, az emberi értelem tévelygéseinek mindannyi szomoru bizonyságai – A' külső pallérozódás, a' belső pallérozódás, a' megvilágosodás, erköltsi tökéllestesedés-nélkül tsak a' módinak, a' luxusnak, a' testiségnek épitti az Oltárokat, mellyéke az emberi-Nemnek jobb részt magát meg-áldozza, hogy az húsz és harmintz eszťendők-közöt-is már az éleť érdeme et enyésszen. Ez az három tehát együtť-véve égyenlá lépetekkel tökélletesitvé tészi az emberben a' valoságos Emberiséget. :|

Az egész emberi-Nem világi életének fö tárgya ennek az Emberiségnek meg-tanulása; Mire való vólna külömben az a' felséges, és tsudálatos Organisatio az egész emberi Nem' minden tagjaiban? Hogy a' szem által által látott képek, külömbözö érzékenységeink érzései nem tsak érezhető hangban foglaltassanak, hanem 'érthető hanggal, és oly' belső erővel közöltenek: hogy gondolat ki-tételei légyenek, és gondolatokat szüljenek – hogy á' meg látott szín tónussá, a tónus gondolattá, a' gondolat le-festhető értelmes hanggá váltózzék, és más lelkében is érzéseink' typussá légyen? Ez a' teremtésen-kivül a' leg-nagyobb tsoda a' teremtésben! – Ez a' mi bennünk 'lévő erőknek, Ösztönöknek, Organumoknak isteni Concertje beszélhetés' tehetsége, az Emberiségnek leg-első meg-esmertető béjege, és tsalhatatlan jele annak, hogy az Emberiség' leg-első megtanulására hivattattunk –

Nintsen-é egy felséges Isteni Szózat-is ő mi kebeleinkben, a' mely a' leg-tisztább, és leg-érthetőbb hanggal jobbulásť, tökélletesedést, a' Jóban, az Igázság' követésében, a' Virtus gyakorlásában örök elö-lépést parantsol? És óh ha ezen Isteni szózat-is megtsalhat! Igy hasonló a' mi sorsunk az Ixion’ kerekéhez – egy Sisifusi kőre, egy Tantalusi törekedésre vagyunk kárhoztatva; akarnunk kell, törekednünk kell azon-kívül, hogy fáradozásaik' gyümöltséť,

[8]

a' törtértént dolgok' tükörében' az Historiában meg-pillanthatnok a' tzélhoz közelithetnénk – minden tselekedeteink ollyanok, mint a' jég' hátára tett épület: mint a' tenger' habjaira lett irás; a’ jég el-olvad, az hab le-roskad, és oda vagynak a' mi palotáink, 'mint a' mi gondolataink; mire valók tehát azok a' fáradozások, mellyeket az a' felséges Kéz világi 'rövid életünk' minden napjaira kisosztott? mire valók a' terhek' mellyeknek hordozásai a' Sírnak széléig nyomnak? Ki kérdeztetett-meg közzüllünk kiván é ezen kerületben születtetni, – Kivánja-é ezeket fel venni? Vegyétek számba az szerentsés, és szerentsétlen Századokat, fontoljátok-meg a' böltsességnek, és' bolondságnak' az örömnek, és a' fájdalomnak, az okosságnak, és a' teli indulatoknak summáit, és mondjátok-meg nem egy közönséges Circalom-é a' mi futásunk, mely-szerént a' porból fel-emelkedünk, mint egy Meteor az áerben, a' fatum' és a' szerentse' játékául megjelenünk, 's evel a' porba örökre ismét vissza esünk? Nem! nem Szomorú Hallgatóim! – A' Teremtő Bőltsesség nem játzik egy ily' nevetséges Comédiát a' föld töredékeny gyermekeivel! – A' születés-által tsak úgy léptetett bé münket e’ világi életben, mint egy Oskolában, és a' természet tanittó vesszeje alá bizott, a' Szívben bé-nyomott erők, ösztönök, és tehetségek-által, az Emberiség' meg tanulásának Problemáját letzkéül előnkbe ki-szabta, és ennek meg-fejtését fő tárgyunkká tette – A föld ezen Tanittó-Mester tudományos Auditóriuma. A' Népek, Nemzeťek, Familiák, küssebb, és nagyobb Társaságok ezen Nevelő Háznak külömböző Classisai – Az a' világosság, a' mely-által látunk, ezen Tanitónak tsak egy Abecedariuma, mel:yben a' Szem ezer szinekben, és formákban kezdi a' természeť dolgait, mint annyi betüket meg-esmérni, és mind-addig Syllabikálni, mig a' -fül, és a' több érzékenységek-is fel ébrednek; hogy a' képzeleteknek; gondolatoknak teremtéseire egyesülhssenek, mellyeket, a' Lélek' parantsolatait, a kezek, és lábak; mint hív szólgák véghez vigyék – Mit bizonyit az a' külömbség az emberi tselekedetekben, mellyet a' történt dolgoknak Ekhoja, az Historia zengedettet füleinkben? Azt, tsalhatatlanul azt bizonyitja: hogy minden Halandók az a' fógyatkozás, a' szükség, és a’ gyarkorlás álta ezen letzkének meg'-tanulásában fáradoznak – Az emberi kezek teremtményjei; a' böltsesség' monumentumjai, a' mesterségek tudományok, találmányok, küssebb vagy nagyobb embe-

[9]

ri társaságok’, Constitutiók’, törvény adások', Vallások, Oskolák fundálásai; mind ezek az Emberiség' Problemája' megfejtésének ujjabb, meg ujjabb Próba-tételei – Igaz ugyan, hogy mind azok a tselekedetek, mellyek által ezen próba-tételek meg estének, ollyanok: mint az órák' pendulumai' mozgása, mellyek jobbról, balra egyik vég-pontról, a másikba sietnek, a' mint ezt az Aristoteles, és Pláto; Epiktét és Zéno' két vég-pont felé siető gondolatjai mútatják; azomban az-is igaz, hogy a' mi mezitelen okosságot, és a’ köz morált illeti, ebben Socrates, és Confutzius, Zoroaster, és Plátó, Seneca, és Cicero, a' minden lelkek' réguláiban már öszve találkoztak, és az egész, emberi-Nem' gondolkodó fejeivel azon egy ponra dolgoztanak, egy módon kezdették a' dolog' meg-fejtését – Igy vólt ez, így vagyon, és Így lészen, míg az Emberiség' emlitettem fő pontjai egy tökélletes egyarányuságot érnek — Óh bölts Atyja s nevelöje az Halandóknak! – Mely rövid; de mely fontos a' letzke, mellyet te világ rövid életünk' minden napjaira ki szabtál! – Tsak az Okosságot és az Egyenességeť parantsoltad, hogy meg tanuljuk, és azt igérted, hogy ezeknek követése, gyakorlassal lépésről lépésre a' Lelket világossággal, a’ szívet jósággal, az életet boldogsággal, és gyönyörüséggel bé tölti. – Az érzés, az értelem, az okosság, a' leiki-esméreti a' Vallas azt kiáltják, tanitják minékünk, hogy te münket meg nem tsalhatsz – A' mü tulajdon hibánk, a' mü tudatlanságunkból, follyó tévelygések' következése tehát az: hogy mü boldogtalanok, és szerentsétlenek vagyunk –

Jertek azért bóldogságot szerető szómorú kedves Halgatóim! keressük-fel mü az Emberiségnek Hazáját, 's ebben az Emberiségnek Oskoláját, és tanuljunk a' mü elönkbe szabott letzkéből egynéhány pontokat.

II-dik Rész. |: Az Emberiség a’ társasági élettel születik; de kissebb, vagy nagyabb gradumai függenek a' társaságok' nemétől, nagyságától, is tartósságától, a' társasági bölcs igazgatástól, de nevezetesen az erkölcsi igazgatástól, a' neveléstöl, és tanitástól – Az egyes ember okossá nem-lehet, beszélleni nem-tanulhat; beszéd nélkül nintsen az Emberiségnek hellye; a' mi az agy-velő a' Lélekre-nézve a' testben: 'éppen az; egyik másnak a' társaságban az Emberiségre :| – Ha az emberi társaságok' eredetét fel-keressük; ezt Vadász, Halász, vagy Vándor-pásztori életben találjuk –

[10]

Ezek az emberi társaságok' leg-első nyomai, ezekben láttatnak az emberi értelem' fel-ébredései, ezek az Emberiségnek leg-elsőbb mintegy fogantatásai – A' Traditio, az Historia a' Sz. Írás bizonyságunk ebben. A' Vadászi Halász, Pásztori könnyü élet, az egész földnek szabados Paraditsomi szabad életet képzeltet, friss áer baľsamozza a' lak-helyjeket, Várasi gőz nem mérgesitti a' tüdőket, az éhség meg-fűszerezi az eledeleket, a' madarak' éneklése bál-házakká tészi a' fák' híves árnyékait – |:' Ez a' képzelt arany-idő, ez a' képzelt ártatlanságnak állapotja (mert az hól nints' törvény, nints tulajdon, nincsen ott még vétek) ez a' szabad, és könnyü éleť módja az oka, hogy millionként az emberek az Emberiségnek ezen alatson pontján meg-állapodtanak, 's ma is megállapodnak mind addig, mig a' találmányok' édes Annya a' Szükség a' Gabona-szemeket meg-esmérteti, és az embert szántó vetövé formálja; szántást vetésť, bizonyos eszközök meg határozott birtok nélkül nem-lehet gyakorolni; ez a' szükség szüli a' leg első mesterségeket és kénszeritti bizonyos helyben lakásra az embereket; igy formálódnak a' faluk, és Városak, a' fekvő és más örökségbéli tulajdonok, itt kezdenek ki-fejtődni az emberi Jussok, és kötelességek, itt kezdenek az emberi szívben fel ébredett erők bizonyos; de már szabados, Vagy tilalmas tárgyokra-is ki-repdesni – az értelem' Vagy az indulatok' vezérlései 'alatt magokkal, és a' természettel-is táborba szállani; itť kezd hát születni a' Virtus, és a' vétek; itt születik már az Emberiség-is. Az Enyim és a' Tiédből származó tzívódások' el-igazittására; a' Gonoszság' erőszak-tévő kezei' megkötésére hozatnak a' törvények és a' fenyittékek; – hogy ezen homlok verejtékével nemes éleť módját a' tsendesség, és bátorság megédesittené az egyenesség, és igazság gyönyörüségessé tenné, a' nyugodalom, és a' Virtus követné; s azért állittatnak-fel a Bírói Székek és az Igazgatói Hatalmok – Igy születik a' Társaságok' kebelében az emberiség igy kezd a' társasági bölts Igazgatás alatť ennek édes Anyai apolgató karjai között nevekedni az Emberiség – igy kezd a' büntető fegyver, és a' törvény által mindeneknek taníttatni az Emberiség; az Emberiségnek tehát szülötte földje; és Hazája a' Társasági élet, leg-elsö Oskolája pedig a' fegyver, és a’ törvény. :|

A' Társaságok' fő tzélja tagoknak boldogsága; miért nem boldogok tehát minden társaságok mi az oka, hogy a' Bírák'

[11]

kezében lévé büntető fegyver, és a' törvények melett is nem: kézönséges a' bóldogság mert hogy a' boldogság nem-közönséges ezt a' minden-napi tapasztalás bizonyitja: |: A' Faluk' lakosi, a' nagyobb rész oly' tudatlan vadságban tébolyog, mintha őket a' remészet a' setétség' országára, és a' setétség' országa angyalai' élete' módjára kárhoztatta vótna – A' Városi bátorság ma is ujj mesterségeket gondol, nem annyiba köz boldogittó haszonra, mint a' luxus’ és bujaság' Oltárai' fel-épittésére; a' dolog-tétel ma is nem-közönséges többire tsak rabok', szólgák' dólga :| – Semmit nem dolgozni, másnak véres-verejtékéből élni, ezerek-előtt ma is annyit tészen mint nagynak lenni – a' fösvény magához szívja a gazdagságoľ és a' kik azt teremtették, az ő lábai előtt hevernek a' porban – az árvák, özvegyek' könyhullatásai, a' sohajtások, mellyeket a' Jóknak eröszakos kitsikorásai ki-sajtóllnak, a' Thronusig fel hatnak: mi az oka tehát hogy az emberi szívet viselő Monárkák’ atyai gondoskodásai – az Élöl Járók' szorgalmaos vigyázásai, a büntető fegyver, és a' törvények mellett is nem közönséges a boldogság? – Óh mely kézzel fogható ennek az oka! Nem közönséges a' boldogság; mert nem közönséges az Emberiségnek formálása; nem közönséges a' Nevelés és a Tanitás – A Boldogság az Emberiségnek Leánya; az Emberiség a’ társasági élettel születik, a' társasagi bölts igazgatás alatt kezd nevekedni; de az erköltsi Igazgatás, nevelés, tanittás által mégyen tökélletességre; a' boldogságot tehát tsak a' büntető fegyveri kezéből várni annyit teszen: mint a' következendő szerentsét a' marha bélből jövendölni – Semmi törvény nem elegseges a' boldogságot a társaságnak meg-szerezni, valamely törvény nem elégséges a vétkekenek minden forrásait bé-dugni – a’ Szív’ formálatától függ itt az egész dolog – Ez az Emberiségnek Oskolája. Setétség országának minden épületei azon mertékbe önként magokra-is 'le fognak roskadni, melyben e' Nevelő Házak, Oskolák meg-épülnek – Nevelők, Tanitók! Itt vólna az a' szent pont, melybél titeket, 's Hivataitok fontosságát az egész világnak ki mutathatnám; de halgatok, hogy ne légyek Cicero a maga Házáért – A' világnak érzése tsak a' jelen-valókra ragadtatik, a közönséges látásnak horisonja a’ jelen-való idö-szakasz; de a tü érzésteknek, kiket a' jól-tévő isteni gondviselés az Emberiség' formálóivá 'tett; szentebbnek kell lenni a' tü látástoknak a' következendő Századokra is

[12]

ki kell terjedni; mert az Üdö-szakaszokban uralkodó lélek, a’ bóldogság, vagy bóldogtalanság a’ tü kezeitektől függ, – nem elégséges ugyan a' Világ a' Virtust nem-elégséges a' tü fáradozástokat is meg jutalmoztatni; de ezért el ne tsüggedjetek; légyetek az Emberiségnek szeretői, tanittói, és gyarappitói, kövessétek az Idvezitőt az Emberiségnek ama leg szentebb barátját, a' ki az Emberiséget szájjal, és tselekedettel is tanitotta. |: Mi vólt fő tárgya, fő tzélja ezen Mennyből jött Tanitó-Mesternek? Az, hogy a' Keresztyén vallást a' Szív' formálásának az Emberiség', meg-tanulásának Oskolájává tégye – Hány ezer milliók nem tanulták ebben az Oskolában az Emberiséget? Mi rontotta le a' bálvány Isteneknek Óltárait? – Mi emelte-fel a' virágzó Nemzeteket a' vadságnak állapotjából, 's a' Nemzeti Gyermekségből? – minek köszönheti a' Keresztyén Europa a' maga Emberiségét? A' Keresztyén Vallásnak mint az Emberiség' Oskolájának tanulásának. Úgy jelent-meg ez a' Mennyei Tanittó: mint Világnak világossága: mint az Ut, az Igazság és az Élet, és azért hogy á' tudatlanság' vas lántzait el-szaggassa, Setétségnek országát el-törölje, az egyenes útat meg-mutassa, az el-esett Igazságot fel emelje, az Életnek érdemeit meg-esmértesse, egy szóval azért: hogy a' Lelket világossággal, a' Szivet jósággal bé-töltse, és az emberi Nemet bóldogitsa, s az Világosságnak országát fundalja – :|

Az éjtszaka el-múlt, a' Nap fel-támadott, Mennyeknek Országa el közelitett; de ha ollyanok nem lésztek, mint a' gyermekek; nem mehettek-bé a' Mennyeknek országába: ezek az Idvezitő szavai Sz. Halgatóim! Jertek azért menjünk az Emberiségnek Oskolájába, légyünk gyermekek; hogy lílek szerént való joságos emberekké fel-nevekedhessünk – Hallottuk azt: mi' légyen Emberiség az emberben, tanuljuk-meg már' azt-is: mi légyen az Emberiséget fel-öltözni, és valoságos emberré lenni – A' Valoságos ember, három tekintetben tünhetik szemeink eleiben: Mi légyen ő természetére, természetéböl follyó Jussaira, 's ezeken fundált méltoságára nézve – Az Emberiség' Oskolájaban tehát tsak három lészen a letzke, mellyek közzül ez az

I-sö. Letzke; Hogy az ember a' maga: természetét meg- tanúlja, és magát meg-esmérje. Az ember temészetére-nézve két részekből áll: testből és lélekből, a' test érezhető és és romlando resz a' lelek romolhatatlan, és láthatatlan Testére-nézve az ember egy

[13]

érzékeny állat: Lelkére-nézve egy erköltsi va1óság, mint állat az ember-is a földnek szólgál, és ehez ragad, mint lakó hellyéhez; mint erköltsi valóság, az halhatatlanságnak magvait hordozza; kebelében, mellyek egy más plánta-kertet kivánnak – mint állat az ember-is el-éri itť azt, a' mit organisatiojára nézve el-érhet; a' természeti ösztön ebben bátor vezetője, tsak szólga ő testére nézve a' Mennyei 'gazdának Házában, és tartozik engedni; mint erköltsi valóság itt vég tzélját el-nem éri 'minden kinézései az örökkévaloságban határozódnak, ezen tekintetben nem szólga; hanem fiu, és szabados a' Mennyei Atya Házában, és arra hivattatott hogy itt tanuljon, a' természetet régulázza, és rajta uralkodjék, ez a' kinézés a' természet törvénnyein fundáltatik, és kóltsa mindazoknak a' titkoknak melyeket az emberi természetben, és az emberi természeť nem esméréséből follyó tévelygésekben tapasztalunk: a’ test, és a' lélek, az érzékenység, és az értelem egy kettös természetet formálnak az emberbe, 's ezen kettös természeť meg-esmesmérésébőľ lehet megítélni: melyik részt illeti a’ Kormány – Az érzekenységeket nem lehet meg fojtani, nem; mert ezek-által érezzük, és használjuk mi ezt a' Világot; ezek a' tsatornák, mellyeken a külsö dolgok belénk fólynak; ezeknek köszönhetjük a bennünk lévő erők' fel-ébredéseit, képzeleteinket, gondolatainkat; ezek tészik munkába az okosság' erejét; ezek szerzik minden örömeinkeť, mellyek oly' sok félék , és sorra egymást fel-váltók, a' mely igazak; és ártatlanok; mü tehát érzés-béli gyönyötüsérekkel is élhetünk; 's úgyis tartozunk élni, amint mostani kettes természelünkhez mérsékelt az élet; de mellyik részt illeti az elsöség? A Test inden organumaival együtt-is tsak annyi a' Léleknek, mint a’ Musika a' Musikusnak; az érzékenységeknek tsak annyi bé-folyása vagyon az erköltsi törvényekre, mint a' mu'sikának a'

mu'sikai régulákra; nem a mu'sika szabja a' régulákat, nem az érzékenységek formálják az erkölcsi törvényeket, ha két egymás mellé húrok közzül az egyiket meg-ütöd, a' más annak hangját utánna hangzja az Organisatio tsak egy mu'sikát ábrázol az emberben, az a' fántásia, vagy a' képzelödés-bcli erő által az' közöltetnek az értelemmel; a’ fántasia tehát tsak ollyan mint egy palló 's az-is a' haszna, hogy által menjen az ember egyik partról a' másra, az érzékenységek' Világából, az értelem" országába, az öt érzések határaitól az hatodik

[14]

nak 'az erkőltsi érzésnek hazájába, 's innet-is az igazság' meg-állitásának az okosság' törvényt-szabó hatalmának Birói széke eleiben; leg-szebb Uraság az okosságé; leg-terhesebb fogság az indulatoké, ebben tsak állatok, amabban valoságos emberek vagyunk.

Az emberi kettős természet’ Tudománnyából az Emberiségnek első pontjára-nézve két fontos letzkét lehet tanulni:

(a) A' test, és a' lélek', az érzékenység, és az értelem egy kettős természetet formálnak az emberben, az emberen-kivül pedig két egymássaI ellenkező országokat fundálnak: a’ testek és a' lel lek' országait, az érzékenység', és az értelem', az állatiság', és az emberiség' a' gonoszság', és az erköltsiség, a' setétseg', és a' világosság', egy szóval az ördög' és az Isten országait – a' midön tehát a' testnek, vagy a' léleknek által engeded a kormányt, evel már azt-is meg-határoztad, mellyik országnak akarsz tagjává lenni; vigyázz hát ember, meg-ne tsald magadat, ne sántikálj két-felé, válas zd a' jobb részt, válaszd ezt örökre, és állandóul –

(b) A' testek' országából, a' lelkek' országába, az érzékenységek' országából, az értelem' országába tsak egy az által-menö út, t. i. a' fantásia vagy a' képzelödés-béli erő; ez az erő leg veszedelmesebb ellensége az embernek; valakik a' testek' országából a' letkek országába indulnak, 's ezen az uton meg-állapodnak, azok többé sem a' testek’, sem a' lelkek' országához nem-tartoznak; hanem a' között a' kettö között fel-épittik magoknak a' Bolonságok’ Országát – Azok a tsudállatos hazug képek, kisértetek, boszorkányok, tüzes Sárkányok, el ragadtatások, Lelkekkel való titkos szövetségek ’s a' t. A'vén szülék' Oskoláiban follyó minden tsuda történetek, tsak a' fantázia teremtménnyei, 's a' bolondságok' országának darabjai; fel-hevült képzeletü Román-Ólvasók, a’ meg-bolondulásig szerelmesek, á' meg-tébolyodásig buzgok –a’ babonások, Enthusiásták, Fanátikusok, s ezeknek minden seregei á' fantásia rabjai – a' fantásia tirannisál mind-ezeken – Tanuld-meg hát ember; hogy 'ezen az uton soha meg-ne állapodjál, ha látod, hogy ez a' Tyrann' emelgeti firhangját, mozgatja penzelét, ’s készül; hogy tsudállatos Scenáit elödbe terjeszsze; fordurj-el tőlle; nyomd-el uralkodását a' valóságos dolgokkal való foglalatoskodásai, meg-ne álj; siess az értelem' országába – De

Az Emberiség' második pontjára nézve-is fontos letzkéül azt kell itt meg-tanulni; bogy lehessen a' tselekedeteimknek erköltsi

[15]

érdemét meg-ítélni – A' Teremtő bőltsesség az emberi tselekedetekre három forrásokat nyitott az emberi természetben; de. ezeket meg-rostáló Ítélő-Székeket-is állitott. – |: Az I-sö forrása a' tselekedeteknek az a' midön tselekedeteket szülő és és meg-határozó rugok a’ tsupa természeti Ösztönök – Ide az Okosságnak semmi bé-folyása nintsen, ezek állati tselekedetek, ’s a' kinek minden cselekedetei ezen forrásból erednek, a' még tsak az állatok’ Országának tagja – tanulj innen ember; ha a' születés által emberi formát nyertél, és az emberi Nemnek tagjává lettél; Kereső az emberi tselekedetek' tisztább forrását siess az emberiségre :| – A' 2-dik Forrása a' tselekedeteknek az: A' midőn a' tselekedeteket meg-határozó rugók a' maga-szeretet pontjai. Ide az Értelemnek-is bé-folyása vagyon, hogy az ember magát mással való egyben hasonlitásból bóldognak, vagy bóldogtalannak ítélje, magának mások elött érdemet szerezzen, vagy magát másoknál érdemesebbé tégye; Olly' szükséges is ez a' maga-szeretet a' leleknek mint a' lélekzet vétel a' testnek; ez a' főbb ösztön az Emberiségre – az egész Emberi-nem tselekedeteinek jobb része ebből a' forrásból ered; de éppen ebből a' forrásból szármoznak a’ legundokabb mutskok, és híbák-is – Itt kezd a’ test a' lélekkel, az érzékenység az értelemmel, a’ tselekedet erköltsi jósága aránt perlekedni – A’ Bíró ritkán nézi itt nagyittó. üveg nélkül a' dolgot – A Virtus, a' vétek nem jelennek meg itt természeti formájokban; hanem maskura ruhákban, a' vétek itť nem természetes oka az emberi bóldogság' elrontásának; hanem egy meg-hargudott Birónak meg-sértése – a' kit ajándékokkal, szép kéresekkel esmét meg-engesztelhetsz – Ez a' Szék parantsolja, hogy szeressed a' Virtust; de a' jutalomért, – parantsolja , hogy a' vetkektől el-távozzál; de a büntetésért; és így a' poklok' minden tüzes kinnyait, az Ördögök minden kinzó Seregeit ösztönökül fel vészi, a' midén in merito fóly a' dolog, még-is el-vesziti a’ szegény lélek a' pert, és a' Bíró, a' ki' eddig szunnyákólt, ekkor fel-ébred, és hogy a' dolog el-hibázódott hohéroddá válik; ez a' Szentek nyelvén a lelki-esméret-foruma – Mit bizonyíttanak azok az irtozatos vonaglások, kétségben-esések, meg-háborodáfok amaz utolsó pillantatban mellyben tsak az Igazság' szava hallattatik – miért ollyan irtozatos a' jol-tévő Halálnak az a' képe, mely felrántja az éleť firhangját előttünk, és az Örökkévalóságot meg

[16]

pillantatja mi velünk? azért; mert tselekedeteink nem a' tiszta forrrásból eredtenek, és az Igazság' mérő-serpenyőjében hijánosok – Tanulj ebből ember, esmérkedjél-meg az emberi tselekedetek' legtisztább forrásával, és az emberi személlyességnek forumával, ebből fólyjanak s ezen dőljenek el minden tselekedeteid. – |: Az Ember tselekedeteinek 3-dik Forrása az: A' midön a' tselekedetet meg-határozó rugó az erköltsi törvénynek képzelete – Ez a' legtisztábbik forrás – ez az emberi személyességnek ítélő széke – az erköltsi törvény a' Szentség Idéáljának egy tüköre, mellyben az erköltsi tökélletes valóság az Istenség mint egy originál elönkbe állittatik, a' kihez magunkat naponként tselekedeteink által hasonlóbbá tenni változhatatlan kötelességül parantsoltatik – Itt a' Virtus, és a' vétek természeti mezittelen valóságokban nézettetnek, a' virtus azért, hogy virtus szerettetik a' vetek azért, hogy vétek kerültetik – az Igazság azért: hogy Igazság követtetik; a tselekvés' maximái minden értelemmel és szabad akarattal bíró valóságok' tselekedeteinek mérték sinórul szóĺgálhatnák – ebből a' forrásból erednek a' yalóságos ember' tselekedetei – :|

Nem ezek a' durva tagok tehát; mellyeket ti szemetekkel láttok, természetére nézve a' valóságos ember, nem; hanem az, a mind ezeket magáénak nevezheti, ezeket mozgathatja, akarhat, gondólhat, okoskódhatik, halhatatlan, láthatatlan mint maga a' lelkek' Attya. Óh te láthatatlan Emberem! Ez az érezhető test tsak lakó hellyed és oskolád, mellyben születésed az értelem' fel-ébredése – életed, nevekedésed a' tökélletesedés; halálod ebből való ki-költözés', és egy tökélletesebb, életnek el-kezdése – Bátor vagyok azért a' te szélvészeid aránt Oh természet, a' te erőiď zürzavarja meg-nem rettent engemet; fel-ragadhatsz ugyan az idők' keringői által engemet-is míg testemre nézve rész lészek benned, ’s annyiban, törvényeid alatt élek de az erköltsi valóság az Én minden időváltozás felett felséges; meg-rettenthetetlen bátorsággal botsátom azért magamat ama' nagy éjtzakának irtozatos tengerében – ha érzékenységeim el-enyésznek is; ha értelmemmel, okosságommal való élétemnek itt vége lészen-is – de hiszem hogy ekkor egy jóbb életre által lépek, 's bőv mértékben mindent meg-nyerek, valamit itt a’ veled való ütközetekben el-vesztettem – Ez a valóságos ember’ reménysége – A' ki már maga természetét eképpen esméri; ez az Emberirég' Osko-

[17]

lájában az első letzkét megtanúlta; ez természetére nézve egy valóságos ember – az Emberiség Oskolájában ez a

II-dik Letzke: Hogy az ember a' maga természetéből folyó Jussait meg-tanúlja, meg-örizze és használja. Mi légyen az ember Jussaira nézve, ezt a világi Törvény-tudók az Irott Törvényekből szokták tanitani; az Emberiség' Oskolájában manualis Codex az embernek természete, ezt az Emberiség' Attya maga irta, és ő nyomta kebeleinkben; leg tisztábban beszéll azérť erröl az ISTEN mi velünk az emlitett Könyvben Valahol erő, ösztön, természeti szükség vagyon; ezek ISTENi adómányok, és ISTENi Jusnak tsalhatatlan. béllyegei – Valahol az ISTEN által égy' bizonyos tzél, és tárgy tétettetik, az eszközök arra ki rendeltetnek, az ezekkel való élés kötelességgé tétettetik, ott, az ISTENi Jussoknak nyomai el-törölhetetlenek. Vegyétek-fel már az emberi természetet vi’sgáljátok-meg ebben az erőket, ösztönöket, tehetségeket, keressétek-fel a’ tzélt mely elinkbe: tétettetett, az eszközöket, melĺyek arra vezetnek, a' Kötelességeket, mellyek az ezekkel való élésre szorittanak, 's meg-tanuljátok ezekből, mik légyenek az' emberi természetből folyó Jussok. Nem tzélom ugyan az embert természetéből folyó minden Jussok’ ki-fejtegetése; az idő rövidsege el-tilt engemet ettől; elégedjetek-meg azért ha egy néhányokat meg-emlitek. |: Szabadon gondólkodni azt emberi értelemnek az állati értelemtől megkülömböztető béjege – Az állatokban is vagynak képzeletek, de ezek óly szükségesen' fólynak egy-másból mint az Orák kerekei' mozgása egy másból – ezen vak mechanismusnak munkálón ellent állani' s képzeleteink sorának tulajdon erővel, szabad akarat szerént, egy meghatározott útat mutatni' s ez emberi tulajdonság minél nagyobb mértékben meg-vagyon e' valakiben, annál inkább ember az az ember :| – Szabadon gondólkodni annyit tészen, mint szabadon akarni, vagy a’ gondolatokban a' szabadsagot kimutatni, éppen annyi, mint az akaratban szabadságot mutatni; ez az emberi személlyességnek fundamentoma, ez által az ember egy szabad erköltsi valóság, ez által mondhatja: én vagyok; Az embernek természetéből folyó első Jussa tehát ez: hogy szabadon gondoljon és akarjon, vagy Személy légyen – Az embert Szemelyesség abbban áll: hogy az ember bizonyos belső és külső erők által a’

[18]

maga Emberiségét ki-mutathassa, hogy lélek maga belső és külső munkásságának tzélt, és tárgyot önként-valóságból, és szabadon választhasson, gondolatait, ítéleteit, akaratjait, ki nézéseit valóságosithassa; beszéddel, vagy írással másokkal-is közölhesse. Az emberi személlyességtől, vagy erköltsi valósági lételtől el-válhatatlan Jús tehát": A' Gondolatoknak közölhetése Jussa – Nem az Amfion hegedüje épitette a' városokat, nem a' varás’ló-veszszők változtatták paraditsom kertekké a' puszta hellyeket: hanem a' beszélhetés tehetsége – e' fundálta az emberi társaságokat, e' kötötte a' szereteť frigy-kötéseit, ez osztogatta a' törvényeket, ez jöhet lelkünk a' leg első, és legsutólsó gondolkodóval-is esmérettségben – Olvasod ma is Homer' énekeit, Ossián panaszait, holott ezen éneklőknek árnyéka sok századokkal ezelőtt el enyészett; de Okosságok, Irás-béli jegyek által Örokkévalóvá lett; a’ teremtő böltsesség által tehát a' mi erköltsi nemesedésünkre adattatott fő eszközök a' Beszéd és Irás mestersége – Vagyon jussa tehát az embernek nem tsak szabadon gondolni, és akarni, hanem a' maga gondolatjait ki-nézéseit Beszéddel és Irással másokkal-is közleni. Vagyon Jussa mind-azokkal az eszközökkel szabadon élni, mellyek el-rendeltetésére, lelki és erköltsi pallérozására a' Szentség' Idéáljához való közelitésre néznek és tartoznak – Tsak ezen Jus által vagyon az ember egyben köttetésben a' lelkek' Országával, ez átaI bizonyithatja-meg, hogy ő polgár nem tsak az emberi társaságban; hanem a' lelkek és erköltsök' világában-is, melynek első tagja az ISTEN – ez a' lelket a' lélekkel beszélgetteti – ez 'az Emberi Nemnek leg-édesebb Commerciuma – ez a' szabad és örömmel való gazdálkodás a' leg-nemesebb kíntsek' tárházából – e' nélkül az emberi személlyesség, szabadság, lelkiség semmit sem ér – A Királyoknak, Féjedelmeknek, Elöl-járóknak – ezeknek Emberiség' bóldogságára vigyázó Örzö-Angyaloknak sints' Jussa az embert az Emberiségnek ezen Jussaitól meg-fosztani – Véllek való viszsza élésünket meg-szorithatják, sőt kötelességek-is meg-szorítani, beszédéinknek Irásainknak bizonyos határt vetni, ha a' Társaság, és ennek tagjai valósággal szenvednének, ha azok a’ drága kintsek: az élet 'és a' szabadság, a' Tulajdon és a' bátorság, a' közönséges tsendesség, és a' bóldogság, mellyeket örizetek alá bíztunk, emlitett Jussaink' élésével meg rontatnának, és veszedclemben forognának, ekkor a’ Népek' Attyai tartoznak' Jus-

[19]

saink' használását meg-szorittani, de azoktól minket meg-fosztani, egészszen meg-fosztani nints' Jussa egy Halandónak-is – nints' ha körüllettünk minden világok el-vesznek is, ha minden népek ezek’ rontsalekjai alá temettetnek-is – ezen Világok' rontsólék darabjaáira, minden népekre, és réánk-is ezek alatt gondot visel az, a' ki nékünk ezeket a' Jussokat adta, mellyeket mü ily' szenteknek tartunk – A' ki már a' maga természetéből folyó Jussait lyeneknek lenni megtanulta, e' képpen őrizi, és használja, ez az Emberiség Oskolájában a' második Letzkét is ki-tanulta, tudja és Jussaira nézve-is egy valóságos ember.

Az emberi természetnek meg-esmérése, az abból folIyó Jussoknak meg-tanulása, és használása bizonyos méltóságot szül az emberben, melly az Emberiség' Méltóságának neveztetik – Az Emberiség' Oskolájában tehát ez az

III dik Letzke: Hogy az ember az Emberiség' Méltóságát meg esmérje, és azzal meg-egyező tselekedetek' gyakorlására törekejék Ez a' leg-nagyobb tudomány; a' leg-szentebb Letzke a' világon. Ez a' Letzke azon szent éjtzaka homállyának fátyolát, mely ezt az életet el-választja a' következendötől, el-veszi az ember' szemei elöl, és a' lelket bé-tölti Mennyei Világossággal, a' lélek úgy kezdi már magát nézni, mint az Örokkévalóságnak egy gyermekét, ezt a' világot pedig és a’ maga testét, mint tanulására rendeltetett hellyeket, mellyekben ő, mint halhatatlanságnak fia, a' szenvedések és nyomoruságok, az örömek, és fájdalmak között, világosságnak, és szabadságnak fiává fel-nevekedett; azon törekedik tehát egész ügyekezettel, hogy világosság' és szabadság' fiának méltóságával meg egyezők légyenek minden tselekedetei, Erröl bizonyságot-is tészen

I-sőben: Az határ és részre hajlás nélkül való közönséges emberi szeretetnek ki-mutatása által. Egyenes jól-tévö indulattal viseltetik mind azokhoz, valakik emberi formával és emberi természettel bírnak, minden vallás, nemzet-béli külömbbség nélkül, egy belső örömet érez ember társai látásából, tiszteli bennek Okos természeteket, halhatatlan lelkek' nemességét, el-rendeftetések' nagyságát – Hogy szokások és erköltsök', gondolkodások' módja külömböz az övéitől; hogy az Igazság' világa fényessebb, vagy homályossabb nállok; hogy a’ mesterségekben, tudományokban elő-mentek, vagy nemzeti Gyermekségben meg-álapodtak, ezek sze-

[20]

retetét meg-nem óltják, meg se gyengittik; mind ezekre való tekintet, és személy válogatás nélkül annyi örömet és nyugodalmat szerez ember-társainak, a' mennyit tsak lehettséges, 's abban vagyon fő öröme, hogy környéke lakóinak óly' jól-tévöje légyen, mint maga az ISTEN e’ világnak – Ez, a' Jól-tévő Szeretet tsak a' valóságos ember' tulajdona – Az Emberiség' tsetsemő korában, 's alsobb grádussain esméretlen dolog – A' 'Sidó Status' fundálója Mo'ses tsak azok' szeretetét tette vólt nemzeti törvénnyé, a kik a' Nemzet istenét JEHOVÁt tisztelték, a' több népeket a' fölď szinéről el-törleni, s gyülölni parantsólt – a' meg-világosodott gondolatu Görög, az a' fél ember, örömmel tsergedeztette maga vérét Hazájáért, Szabadtságáért Görög Felebarátjáért; de a' maga Nemzetén kivül valókat Barbarusoknak nevezte, és gyülölte – A’ Római Pólgár az Emberiség’ hajnalának is az Monopolistája; vitézi bátórságával: 's fene' dühösségévelt tsak egy világot tüzzel fel-perľselő Fáéton vólt. Az Emberiség', Barátja az Üdvezitő vólť az első, a' ki a Nemzgti köz-falt le rontotta a’ közönséges emberi szeretetet tanitotta, és. a' ki ezt gyakorolja ISTEN Fiának, lelki-embernek nevezte, e vólt fő pontja Moráljának, mellyet se Plátó, se Socrates nem tanitott, ezt a' maga követő meg-esmértető béjegévé tette – ez a’ Keresztyén Vallásnak, Morálnak fundamentoma, ez az Emberiség' méltoságával meg-egyező cselekedeteknek-is édes Annya, 's meg' esmértető béjege. De bizonyságoť tészen

II szor |: A' Köz jóra való törekedéssel. Nem csak Hazájáról, Nemzetéről 's a' jelen-való idő-szakaszróI gondoskodik; hanem más Tartományokról, Népekröl, és a' következendő Századokrol-is – valami ember-társai sorsát jobbitja; vagy terhesitti, valami azok természetével Jussaivaľ egyez; vagy ellenkezik, e' mind fontos dolog elötte – ezekben a' jót elé' mozditja és a' mennyiben rajta álľ a' gonoszt meg-akadályoztattya, nem, szóll nem gondól, nem-is tselekszik ollyast, melly által a' virtus, a’ nyugodalom, az okos vallás ember-társai’ bóldogsága meg-romoljék :| – Nem a' babonás személlyeket gyülöli; hanem a’ dolgot magát; mert ezek’ veszedelmes forrásait esméri a' pólgári Köz-jóra, a' Nevelés' megjobbitására, ha valamit tehet, ezt meg-tenni leg-fentebb a' kötelességének esméri, a’ Rang-béli külömbbség fontos, és szükségesdolog elötte, az ebböl folyo szokások, és szabadság

[21]

meg megszorittásai tisztes pontok – minden-féle jóra törekedik; de egyben se kiván Monopolista lenni; ha a' szükséges világosság terjed; a' boldogság nevekedik, az erkölcsiség; a' szeretet gyarapodik, betsülli mind azokat, valakik ebbe lépést tettenek, azon kivül, hogy, meg sértését érezné, hogy ebben más-is munkás vólt, és a' tiszteleť koszoruja mással is közös – De végre bizonyságot tészen abban

III-szor. Hagy a’ maga tulajdon fakjában, Hivatalában egy nevezetes ember kiván lenni. Az emberi erö, véges erő – Szeretetűnk' tárgyai ugyan minden emberek; de munkásságunk határok közzé vagyon szoritva; |: nem szólgálhatunk az emberi Nem' minden tagjainak; de igen az Hazának; nem minden ember-társainknak de igen a' Statusnak a' Környéknek, a’ melyben élünk. az Haza tehát, és a' Status az a' tulajdonképpen való világ , melly a' miénk, erre terjed-ki közelebbről a' mi munkásságunk, ennek szólgálattyára kötelez minket az háládatosság; mert ennek kehelében' vettük az életet ennek apolgató karjai közt vettük a' jóllételt, a' tökélletededést, ennek kintses tár-házából fólynak gyönyörüségeink batorságunk, bóldogságunk, ebből potoltatnak szükségeink – itt esméretes a' mi munkásságunk – itt munkásságunkra egy bizonyos tárgy, és mezö mutattatik – munkánk kötelesséeggé tétettetik,'s meg-is jutalmoztatik; itt a' köz jót tárgyozó igyekezeteink, 's ki-nézeseink egyesült erővel elő segittetnek 's a'. t. :| – A' valóságos ember tehát itt a' maga nevenek megfelelni törekedik – Fő körelessége, 's törekedése az, hogy a' maga fakját érdemmel bé-töltse – valamit Hivatala kötelessegül parantsol azt híven, példáson tellyesitti, az alatson, is gyalázatos politika, a' privať haszon és commoditás, a' köz jóra törekedés' lelkét benne megnem öli, nem; sőt ez elevenitti, e' vezérli minden lépéseiben, 's mint hiv szólga, úgy jár el a' maga dólgában hogy a’ Mennyei Atyának Itélő-széke előtt-is hívnek talaltassék, és az hív szolgának ditséretét meg-halhassa jutalmát vehesse: Jól vagyon jó, és hív szólgám, kevesen vóltál hív többre bízlak ez után, a' te Uradvak örömebe. –

[22]

•          *          *          *          *          *          *          *          *          *          *          *

Illyen vala törekedése, illyen vala a' maga munkásságára ki- szabott mezőn maga ki-mutatása amaz Úrban bóldogúl kimúlt Tisztes Férfiúnak Tisztelendő PÁKEI JO'SEF Urnak, a' kit a' bőlts Teremtőnek szabados tettzése 1759-ben November 10-dikén léptete bé e' világi életnek Oskolájába ama' példás életü keresztyén szüléktől Néhai Tekintetes PÁKEI PAKE JÓ'SEF Úrtól, mint édes Attyátóľ, és Néhai Tekint. RAZMÁNY HEDVIGA Asszonytól mint édes Annyától, létt születése által – A' Szomszédság barátokat tsinál: Ötet is a' kedvező szerentse mint ha a' Mu'sáknak örökés Barátjává szűlte vólna; ezeknek éppen tö Szomszédságában helyheztette, 's csak hamar u. m. 1765-ben véllek meg is esmertette, mely fent esméretségét szorgalmatos igyekeszete által annyira nevelte, hogy már 1776-ban a' Mu'sák megnyert barátságának jeléül azoknak bizonyos rendeben' az úgy vettetett Togatusok' Seregében bé-is irattatott, úgy fólytatta 's úgy végezte itt-is tanulását, hogy a' közönséges akarat a' Mu'sáknak örökös Barátságára, méltónak ítélvén |: 1781-ben a' külsö Országi Fővebb oskolákban ólly' tzélIal fél-is inditotta; hogy az Emberiség' Tudománnyának azon drága kintseit, mellyeket eddig tulajdon kintses tár-háza gazdagittására gyüjtögetett, ott mint a' nagyobb Világ' Nevelő Házában többekkel-is meg-tetézze, :| 's Hazájában viszsza térvén; a' közönséges haszonra ki tégye – A' jó ki-nézés, jó választás, jó véget-is ére; ugyan-is munkás szorgalmatosságaival törekedései' tzélját el érvén 1785-ben szerentsésen Hazájába viszsza jöve, 's Munkásságára ki-mutatott Filo'sofiai mezejére ki álla – Óh mely nagy bőltsesség a' bőltsességnek mezeien, a' valóságos bőltsességet oktogatni – melly szent Hivatal ­– melly nemes Kötelesség a’ fel-ébredctt emberi értelmet a' legszentebb fő tárgyokra, a’ Virtus' az Istenség’ és az Halhatatlanságra vezérelvén a lelket világossággal, a' Szívet jósággal, a' Társaságot boldogsággal, az életet örömmcl, és gyönyorüseggel bé-tőlteni! A Filosofia Kíntstár-házából erednek a’ bóldogságnak ezen forrásai – a' Filosofia Mezejének gyümöltsei ezek a' Mennyei Plánták. Ezen a’ mezön dólgozott, ezen fáradozott a' bóldogul ki-múlt PÁKEl JO'SEF; dólgozott, és fáradozott nem úgy mint fiú, mint az Emberiségnek egy Ba-

[23]

rátja egy Tanitója; és Szeretője – Meg-is jutalmaztatťák az egek egyenes fáradozását elsőben is egye szelid, egy' tsendes, egy ártatlanéletü Házas-Társsal, ama' bóldog emlékezetü tisztelletes férjfiú A. RÁKOSI Tisztelendö KOVÁTSI TAMÁS Uramnak ezer Sz. Eklé'sia vólt hív Lelki-Tanitóiának, és a' moftan-is özvegyi Sórsban életben lévő Tiszt. Sz. ÁBRAHÁM1 LOMBÁRD MÁRIA Aszszonynak kedves Léányokkal a már Özvegyi árvaságra mradott KOVÁTSI MÁRI Ával – meg-jutalmaztatták az ettől született öt kedves Magzatokkal, 's ezek közzül nevezetesen a' ma is életben lévő árva PÁKEI SÁNDORra1, és PÁKEI THÉRÉ'SIÁvaI, de meg jutalmaztatta a' 'Közönség is; a' midön 1786-ban a' maga Fő Consistoriuma Generalis Notariussává választotta meg az Ország, midőn 1791-ben a' maga törvényes Gyülésében a’ Litterária Regnicolaris Deputatio Tagjává ki-nevezte – meg ez az I. Deputatio melly szerént a' maga Actuariusává tette – meg a’ Felsőbbség, á' Felséges Fő Kormány-Szék, midőn 1798-ban az Erdélyi Császári K. Könyv-visgáló Hivatal Tagjává nevezte – végezetré meg-tetézre maga jutalmát a' Közönség azzal-is, hogy 1798-ban a' maga leg-drágább Kintsének Örizőjévé, a' Kolo'svári Unitárium Kollégyiom Ordinárius Rectorává tette – Ezek az Hivatalok az ő érdemének jutalmai ezek zöldellő borostyán-koszoruk valának az ö fején, mellyek sem a' fel-tévőknek, sem a' viselőnek gyalázattyára meg-nem hervadának; mert a’ vatalóságos érdemnek gyökere zöldellövé tészi vala – ezen Hivatalait, kotelességeit, a' szorgalmatos fáradozás, a' munkás ügyekezetü vigyázás kedvesekké; a’ Köz jóra törekedés' lelke könnyüekké és gyönyörüségesekké tette – ezeknek hív fólytatása, vólt az ő elementuma, melyben életet örömet, és nyugodalmat talált mind addig, míg ezen folyó Esztenddben Fébruárius 13.kán egy véletlen Halál életének 43-dik Esztendejében mind ezeknek véget vetett.

Tekintetes KOVATSI MÁRIA, Mára valósággal, keserüségnek Léánya! – Imé el-esék a' te fejednek ékes Koronája', elvéteték mellőled a' gyámól – oda vagyon az hív Barát – az édes Atya – az egyenes szívűrü Házas-Társ – Timántes Kép-Iró a Diána óltárára áldozatul ítéltetett Ifigénia Fátumát le-festvén, az édes Attya siránkozó képét nem tudta le írni; hanem egy fedél alá el rejtve festette: Nem írhatom-le, nem is festhetem én le a' te fájdalmaidat; hanem légyen az a' fedél, melly alá ezeket e1-

[24]

rejtéd az Ur' szentséges akarattyán való Keresztyéni meg-nyugovás, légyen az a' titkos fedél, a' mely rejtve tartja még szemeis előtt azt a' drága kincset, melly a' te el-vesztett kintsednek még némi némü ki porolására lehet – adjanak az egek a' te szívednek örömet, és vígasztalást – légy árva Házadnak ezután-is bőlts épitője, ’s árváidnak okos nevelője, a' kikben deritse-fel az Úr a’ te hívségedért Örömednek Napját!

Árva PÁKEI SÁNDOR, árva PÁKEI THERÉ'SIA egy pár testvér az örömben, egy pár testvér a' kererüségben – látjátok mely páros 'az öröm és a' fájdalom – alig derült vala fel az örömnek napja a' tü egetekre, 's imé az Halálnak mérges szele örömeteknek napját vastag gyászszal bé borittá; meg-hólt a' tü édes Atyátok; de él a' tü édes Anyátók az árva KOVÁTSI MÁRIA; legyetek ennek engedelmesek, a' virtust szeressétek, a' vallást tiszteljétek; így lészen az árváknak édes Attya, a' tü édes Atyátok.

Egy kedves fiú Testvére Tekintetes PÁKEI PÁKEl JÁNOS Ur, a' Kolo'svári Tekintetes Magistratusnak egyik érdemes Sénátora, és hív életed Párja Tekintetes RÁKOSI N. JUDITH Aszszony – Tekint. PÁKEI BORBÁRA Aszszony, Székely Udvarhelyi Tekintetes SZELES LÁZÁR Urnak az Er'sebeth városi Császári K. Harmintzadi Hivataľ Contralorjának kedves élete Párja. Úgy N vólt Kedves Testvére N. PÁK'EI HEDVIGA Aszszonynak Nemzetes HEGEDÜS JOSEF Uramtol mint Férjétől maradott árvái HEGEDÜS KÁROLY és HEGEDÜS JOSEF! – A' Vérnek , a' Barátságnak, és a' költsönös oröm érzésnek Kötele vala az, mely titeket egyekké tett vala – de imé a’ kegyetlen halál eztet el-szaggatá – el-szakada a' példás atyafiságnak, és Barátságnak kötele; el-alutt a' PÁKEI JO'SEF, de él még ő köztetek a' maga árván hagyatott házában; ne alugyék-el azért a' testvéri indulat bennetek, légyetek ez-után-is testvérek kedves árváihoz – légyetek egy test, egy vér; és egy lélek – az Ég jutalmazza meg hiv Atyafiságtok' – Szemeitek' gyönyörüségei a' kisded PÁKEI KRISTINA, és a' SZELES LÁSZLÓ légyenek Atyai örömeteknek állandó gyönyörüségei –

Tiszteletes Sz. ÁBRAHÁMI LOMBÁRD MÁRIA Aszszony, A. RÁKOSI N. Tiszt. KOVÁTSI TAMÁS Uramnak árva Özvegye! Tekintetes KOVÁTSI 'SU'SÁNNA Aszszony N. Tekintetes Huszár László; Ur' árva özvegye! Árva az édes Anya – árva a' nagyobb testvér, árva már a' KOVATSI MARIA-is. Látjatok­-é melly vélet-

[25]

len utóll ére tüteket az árva kenyérben – árvák vagytok PAKEI JO'SEF-ben-is gyámol nélkül maradtatok, egynek el-este hármos tsapással keseritte benneteke, Légyen már az Ur Özvegyi Sorsotok' Segédje, dólgaitok' Igazgatóia és fivetek' Vigasztalója. Tekintetes KOVÁTSI LŐRINTZ Úr! Tégedet rendeltek az Egek ezen hármos tsapásból folyó terhek' könnyebbitésére; az Anyai tisztelet vérnek kötelei rakják azt a' terhet vállaidra, viseljed ezért ezeknek-is terheket tanátsoddal, vigasztalásoddal – örizze az Ur a' te házodat az özvegyi keserü kenyértől, adjon né'ked tökélletes örömet kedves életed Párjában a' T. Szakál Annában, és kedves Gyermekeidben.

Tiszteletes PÁKEI JUDITH Aszszony, Néhai bóldog emlékezetü Kolo'svári Professor T. Fejérvári Sámuel Úr árva özvegye, és bárom kedves Léányaid: Méltóságos Itélő-Mester ENLAKI SALA MIHÁLY Úr' Kedves élete Párja Tekintetes FEJÉRVÁRI JULIÁNA Aszszony. Tekintetes BÖLÖNI SIKÓ ISTVÁN Úr’ kedves élete párja Tekintetes FEJÉRVÁRI KLÁRA Asszony, és Tekint. KÖPETZI N. JO'SEF Úr kedves élete Párja FEJERVÁRJ ANNA Asszony! Imé az igaz atyafi az Urnak kegyelméből a’ tü népes szép Házaitoknak örömére, a’ tü atyafiságtok' tör’sökéből elé állott Nevelő, és Tanittó el aluvék, de nem alutt-el , és halhatatlan az az egyenesség, mellyel ő viseltetett tü hozzátok; ne alugyék-ki azért a’ tü atyafiságtok’ szeretete-is az ő árva Háza aránt, a' jót, mellyet hozzá mutattatok, jutalmazzák-meg néktek az egek bőv mértékben, légyenek gyermekeitek asztaltok körül mint az ólaj veszszők, és mint az ISTEN kertének plántái!

Tekintetes és Tiszteletes Pákei és Kovátsi Házokhoz tartozó közelebb, és távulabb lévő atyafi Familiák: Tekintetes SIMON, FODOR, EPERJESI, GYERGYAI, BEDÖ HÁZI, O'SVÁTH, RÁKOSI, KOMJÁTSZEGI, és VÁRADJ Familiák! Tudjátok-é hogy mindnyájon tsak egy Familia, egy Tör'söknek unokái vagyunk – a' rothadást atyánknak, a' férgeket atyánkfiainak szóllithattyuk; ha tsak a' testnek élünk; éljetek azért tü a' leleknek, éljeték mint a' Mennyei Atyának tselédi, mint fiak, mint örökösök; hogy örökös légyen örömetek.

Méltóságos, és Tisztelendő Unitárium Fő Consistorium, ennek Méltóságos, és Tiszt. Elöll-ülői! Fő Tisztelendő LÁZÁR ISTVAN Ur az Erdélyi Unitária Sz. Ekklésiák' nagy erdemü SUPER- [sic!]

[26]

PÁKEI JO'SEF szomoru nevezet, szomoru kedvet emlékezet: Imé vég-bútsut vevél Te az egész Világtól, Barátidtól, Jó-akaróidtól, és mindenektől de nem Vészsz tőllem soha örökre vég bútsút; nyers Iészen és kedves örökre a' te emlékezeted az én szívemben – a’ kiben egy Nevelőmet — Tanittómat , Szólga-Tarsomat, Barátomat; óly Barátomat pedig, a' kit nem a' test, nem a' vér; nem a' világ, nem az egyarányú testi hajlandóság; hanem a' legszentebb érzés tett vala Barátommá ezt a' leg elsó és leg-utolsó Barátomat el- vesztettem – Nyugodjanak áldott Hamvaid tsendesen ! – Lelked – EL-MONDÁM

Körmöczi János székfoglaló beszéde a rektori hivatal elfoglalásakor. Kolozsvár, 1802. (Kolozsvári Unitárius Kollégium Könyvtára. Kézirattár. A Román Tudományos Akadémia Fiókkönyvtára megőrzésében, MsU. 1610/B, 112 r – 123 r)

Körmöczi János kolozsvári székfoglaló beszédét a Román Akadémia kolozsvári könyvtárában az unitárius egyház letéteként őrzött Körmöczi-hagyatékban a püspök prédikációi közé sorolták be, „latin nyelven” megjegyzéssel, holott az egy teljes Fichte mű, az Einige Vorlesungen über die Bestimmung des Gelehrten (1794) részben magyar, részben latin fordítása. Az itt közölt szöveg alapján Körmöczi Jánost nem csupán egy, hanem immár két fordítása alapján tarthatjuk a legkorábbi magyar Fichte-interpretátornak. Körmöczi nem szó szerinti átültetést végzett, söt teljes bekezdéseket is kihagyott, s Fichte „Elöljáróbeszéd”-éből csupán egy bekezdésnyi magyar nyelvű kivonatot készített, ám magyar intertpretációja pontosan követi Fichte művének gondolatmenetét. Az alábbiakban a fordítás első két magyar nyelvű fejezetétét, illetve a harmadik magyar nyelvű rész részleteit közöljük (112 r –118 v, illetve ). A négyrészes Fichte beszéd (Előadások a tudás emberének rendeltetéséről) Berényi Gábor fordításában megjelent 1976-os fordításában e három fejezet „Az ember rendeltetéséről általában”, „A rendek különbözőségéről a társadalomban”, illetve „A tudás emberének rendeltetéséről” címet viseli. A negyedik, az „Azon rousseau-i állítások vizsgálata, amelyek a művészeteknek és a tudományoknak az emberiség javára gyakorolt hatásával kapcsolatosak” című részt Körmöczi végig latinra fordította le. A kézirat oldalszámozását és Körmöczi eredeti aláhúzásait is megtartottuk, de eltekintünk a magyar szövegen belüli összefüggő latin nyelvű részletek közlésétől. A kihagyott latin részeket kerek, az olvashatatlan szavakat szögletes zárójelbe tett pontok jelzik. Ugyancsak szögletes zárójelben szerepel a rövidítések feloldása.

112 r

Az tudosok destinatiója

Hogy ez az Ideal a’ valóságos világban. Magamnak objektiva reali[zál]ni […] kaphat, ez igaz, de tsak empiritis erősittünk, hogy a világban levő valóság ideál szerént ítéltessék, és azok által kik erre vocatiót és erőt éreznek modificáltassék. A’ melyet a’ ki ilyen és elmulat, arra az emberi nem nemesedése planumában kevés calculáltatott – az ilynekre a’ jól tévő természet korán essőt és napfényt szolgáltot hogy vegetáló életeket folytathassák.

Az embernek mint embernek destinatiójárol.

Mi egy személy destinatiója – mi ennek relatiója az emberi nemhez, és az ebben lévő bizonyos státusokhoz – mi eszközök által érheti el leg bátorságosabb ezen felséges desti[nati]ót?

Egy tudos annyiban mondatik tudosnak a’ mennyiben másoknak ellenébe vetettetik, kik nem tudosok; a tudos conceptussa emergal per collationem, et respectu ad societatem: a societas név alat nem értetik tsak a status, hanem mind okos emberek aggregátuma, kik egymással in spatis élnek s ez által reciprocus respectusba tetettetnek.

A tudosnak destinatioja tehát tsak in societate gondolhato. Mi egy tudos vocatiója, ez ezt a’ kérdést feltészi: |: Mi declinatiója az embernek a’ társaságban? e pedig ezt: Mi az embernek qua embernek declinatiója? quaremus qua ember úgy vétetik, isolalva és minden nexuson kívűl, mely necessaris az emberi név conceptuss foly. :|

Az egész filosofia, minden emberi gondolat és tudomány, az egész tanulás, valamit én taníthatok, elő adhatok, mindaz nem tzélozhat egyébre, mint a’ felvett kérdések megfejtéseire, és nevezetesen a’ leg utolsó kérdésre t. i. Mi az embernek mint embernek declinatiója, ’s melyek az eszközök, melyek által ezt leg bátorságosabban elérheti –

Ezen destinatiója érezhetése possibilitássára nem; de igen tiszta, világos tőkéletes belé való látásra az egész filosófia, még pedig fundamentumos és tökéletes essentiáju filosofia praerequiráltatik – az embernek ezen declinatiója az én mai praedictiom tárgya – a’ mit én hát mondani akarok erről. Ma tökélletes deductiót és szép ex suis fundamentis nem tehetek, ha ezen

112 v

[…] filosofiát pertractálni nem akarom. De építhetek én a tű érzé[seitekre] latjátok hogy a’ kérdés, melyre felelni akarok: Mi a tudos vocatioja vagy quod id est: que est vocatio veri hominis. (…)

Az ámi az emberben tulajdonképpen való lelkiség, a’ purum ego, necessario pro seu isolatum – és minden tekinteten kívül valamire magam kívűl mi légyen erre felelni nem lehet, és valósággal véve contradictiót foglal magát ennek solutiója. Nem igaz ugyan, hogy a’ purum ego a non ego produktuma volna, – így nevezem én mind azt, valami az egon kívül gondoltatik. Az egotól különböző, és ennek ellenére véttetik (…) és maga helyén meg mutatom, hogy az ego magát nem tudja sibi conscius fieri nec protest, hanem tsupán a maga empirico determimatiojában, és ezen empirica determinatiók necessaris valamit az egon kívül lenni fel tésznek; az emberi testis, melyet az ember magáénak nevez, mar valami az egon kívüllevő – ezen union nexuson kívül nemis volna ember, hanem valami egyébb általunk nemis gondolható, ha olyan a mi nemuis res cogitone visa res cogitata, valaminek nevezhetik.

|: Mi tehat az embernek qua embernek destinatioja? Ex conceptu Homo mi competal néki, mely a nem embernek nem competal, mivel külömböz ő mind állatoktól, kik nem emberek?

Itt valami positivumból: én vagyok ki nem indulhatok ezert egy hypothetica poo[propositio]bol kell ki indulnom, mely az emberi érzést kiolthatatlan – és mely az egész filosofia resultatuma, meg mutathato. Á pro[positi]o ez: A’ mely bizonyos hogy az ember bir okossággal, oly bizonyos, hogy ő tulajdon magának czélja. Ő nem azért vagyon, mivel néki lenni kell. Az ő tulajdon léte fő tzélja a maga lételének. qod ided est. contradictio nélkül nem lehet az emberlétel tzeljáról kérdezni. ezen absoluta létel charactere, lenni önnön magáért definitioja az embernek, a mennyiben ő okos teremtménynek neveztetik.

De az embernek nem tsak az absolutalétel competál, hanem ezen létel bizonyos és különös destinatio is – ő nem tsak vagyon, hanem ő valahol valami is, nem tsak azt mondja, hogy én vagyok, hanem mellétészi én ez, vagy az vagyok. A’ mennyiben ő in genere vagyon, ő egy okos valóság. :| A’ mennyiben pedig ő valami, mi ő? már erre feleljünk meg. –

Az a’ mi ő, nem azért az, mivel ő vagyon, hanem azért, hogy vagyon valami rajta kívül is. – az a priori conscientia conscientia ali cuius destina[ti]onis in nobis, non est possibilis, nisi sub suppoo[positi]ne non ego, ennek a’ non egonak, az ember passiva tehetségeire, melyet mü sensualitásnak nevezünk, agelni kell. A mennyiben tehát az ember valami, ő egy érzékeny állat. De a fennebb mondottak szerint az ember egy okos valóság is, és az ő okosságának a sensualitás által nem kell elnyomattatni, hanem mind a kettőnek meg kell állni együtt. Ezen értelemben a felső poo [propositio] az ember vagyon, mivel ő vagyon. ezzé változik: az embernek azzá kell lenni, ami ő, necessario tsak azért, mivel vagyon. (…)

113 r

contradictio nélkül nem lehet az emberi létel tzéljáról kérdezni. – ezen absoluta létet charaktere, lenni őnnőn magáért, charactere v. destinatiója az embernek, a’ mennyiben ő okos teremtésnek nézettetik.

De az embernek nem tsak az absolutalétel competál, hanem ezen tétel bizonyos és különös destinatioi – ő nem tsak vagyon, hanem ő valahol valami is, nem tsak azt mondja, hogy én vagyok, hanem mellétészi én ez, vagy amaz vagyok. A’ mennyiben ő in genere vagyon, ő egy okos valoság. A’ mennyiben pedig ő valami, mi ő? már erre feleljűnk meg. –

|: Az, a’ mi ő, nem azért az, mivel ő vagyon, hanem azért, hogy vagyon valami rajta kívül is. – az a priori conscientia ali in nobis, non est possibilis, nisi suppo[siti]one non ego, ennek a’ non egonak, az ember passiva tehetségeire, melyet mű sensualitásnak nevezünk, agelni kell. A mennyiben tehát az ember valami, ő egy érzékeny állat. De a’ fennebb mondottak szerint az ember egy oly valóság is, és az ő okosságának a’ sensualitás által nem kell elnyomattatni, hanem mind a’ kettőnek meg kell állani egyűt. Ezen értelemben a felső p[r]o[positi]o az ember vagyon, mivel ő vagyon. Ezzé változik: az embernek azzá kell lenni, ami ő, (…) :|

113 v

(…)

Nem tsak az akaratnak kell magával egyezőnek lenni, erről tsak a morál szól – hanem az ember minden ereji, melyek magokra tsak egy erő és tsak több objektumokra valo applicatioban különbözők, mind ezek perfecta identitásba kell hogy attemperaltassanak.

|: De az ego empirica destinatioi nagyreszint nem maguktól függenek, hanem ab extra egyéb valamitől. Az akarat ugyan maga periferiájában az objectumok extensiojában, melyekre ez mehet, minek utána az ember ezt meg esméri absoluta libera, a’ mint ezt suo loco meg mutatom, de az érzés és az ezt feltévő representa[ti]o nem szabad, hanem az egon kívül valo dolgoktól fűg, melyeknek nem az identitas hanem a varietas characterek. Ha tehát az ego ezekre nézve is szüntelen magaval egyezzen e kevantatik, ugy ezen dolgokra, melyektől az érzés és representatio füg, immediatate agalnia kell, erre törekednie, ezeket modificalni és maga egoja tiszta formájával egyezésre kell hoznia, hogy azokrol valo képzeletei, a’ mennyivel ezek azok tulajdonságaitól függenek, azon formával egyezzenek. A’ dolgok ezen modificatioja a minek a’ mű azokról valo szükk conceptusaink szerent kell lennie, a tsupa akarat által meg nem ertetik hanem erre egy bizonyos activitas kévántatik, mely a’ gyakorlás által szereztetik és tökéletesitetik. :|

14 r

Továbbá a’ mi még fontosabb, a’ mű empiricum és determinabile egonk, a dolognak meg nem akadályoztatott reá való befolyásával, melyre szoktunk bizni addig magunkat mindig gond nélkül, míg az okosság fel nem ébred, bizonyos hajtogatást viszen […] mely a purum ego formájának lehetetlen hogy egyezzen, mivel a’ rajtunk kívül valo dolgokról jön ez. Ezeknek ki oltására és a’ mű eredeti formáinak vissza állítására a tsupa akarat viszont nem elégséges, hanem erreis meg kevantatik az az emlitett activitas, prudentias, peritia, Gestrichlichkeit, mely az exercitium által szereztetik és neveltetik.

|: Ezen tehetségnek megszerzése, mely által az okosság felébredése előtt, és a’ magunk actuositása érzése előtt születet hibás meditatiok el nyomása és kiiktatássa tehessen, rész szerént pedig a rajtunk kívül levő dolgok modifikaltassanak és conceptussaink szerént változtassanak, ezen tehetségének meg szerzése culturának neveztetik ezen tehetség bizonyos gradussanak meg szerzése is cultura. A cultura tehát bizonyos gradusok szerént vagyon, és indefinitus gradusok lehetnek ebben. Ez utolsó és fő medium az emberi vég tzélra a’ maga magával valo tökélletes egyetértésnek consensusa, ha az ember mint okos erző valóság, ugy nézettetik, ha pedig tsak ugy nézettetik mint érzékeny állat, e’ maga a vég tzél. A sensualitást ki kell pallérozni: ez a fő és vég pont, a’ mit egy érzékeny állat aránt fel lehet venni. :|

(…)

14 v

(…) Nem igaz hogy az ember a boldogságra való vágyakozásaival az erköltsi jóra deponáltatnék, sőt inkább a boldogság conceptussaira és az erre valo vagyakodas az ember erköltsi természetéből ered; nem az a jo, a mi boldoggá tész, hanem tsak az tészen boldoggá a’ mi jo. Erköltsiség nélkül semmi boldogság nem lehetséges. Kedves érzések vagynak ugyan erköltsiség nélkül, sőt az erköltsiség ellen való törekedésben is – de ez nem boldogság, hanem a’ boldogságnak ellene mondo rugok.

Minden okosság nélkül valoknak meghodoltatása, szabadon és tulajdon törvény szerént ezeken uralkodni fő tzélja az embernek, mely fő tárgy tökeletesen el nem erettethető és örökre el érés nelkül kell maradnia ha az ember meg nem szűnik embernek lenni, és ha Istenné nem kell lennie. Az emberi conceptusban magában vagyon, hogy az ő végtzélja el nem érhető, és az utak ezen végtzélja számtalannak s annál fogva nemis destinatioja az embernek ezen tzél elérése. De ezen tzélhoz szüntelen közelíthet, s közelítenie kell: azert ezen tzélhoz valo közelittése in indefinitum valoságos destinatioja za embernek. Mint egy okos, de véges, egy érzékeny de szabad valoságnak.

Ha azon tökéletes conceptust secum tökelletessegnek nevezzük, a’ leg felségesebb értelmében, igy ez a tökéletesség a fő és el nem erettethető tzélje az embernek. De in indefinitum tökéletessége az ő destinatiója. |: Azért vagyon az ember, hogy szüntelen erköltsiképpen tökéletesebbé légyen és mindent valamit sensualét maga körül lát, sensualiter in societate vero m [modo] moraliter jobbá tégyen s az által maga is boldogabbá légyen. :|

Ez az ember definitioja quotenus isolalva h. e. sineres pedu ad cutia sibi similia nézettetik. Mű nem vagyunk isolálva, és jóllehet én ma már visgálatimot, az okos teremtések ursalis nexussára terjeszthetem, mégis azon nexusra kell egy nehány pillanatot vetnem, melyre én ma veletek lépek.

115 r

Az a’ felseges destinatio, melyről ma néktek rövidesen szóllok az melyet néktek jo reménysegű iffjak tisztaban akarok leirni bé látásotokba nyomni – melyet leg megfontoltabb targyatokká, és egész életetek minden lépésetek mérték sinorjavá ohajtom tenni. Azon iffjak kiknek destinatiojanak s részek egész erővel az emberiségre dolgozni és majd szűkebb vagy tágabb terűletekben taníttás, vagy tselekedet, v. mind a kettő által azon kiformálást melyet tű nyertetek, tágasíttani, és a főld minden rekeszeiben a’ mü atyafisagos emberi neműnket a’ culturának egy felsőbb poltzára jol tevőleg felsegitteni – azon iffjaktol kiknek pallérozásában nagy hihetőséggel én millio még nem született emberekig pallérozok. Ha tük kőzülletek azon jóltévő praejudiciummal volnának arántam, hogy én ezen kűlőnős rendeltetésem érdemét érzem hogy én gondolataimban, vanittásaimban fő tzelommá tészem, bennetek a’ culturának elő mozdíttására az emberisegnek fel emelése és mind azokban, valakikkel egy kőzőnseges contactus pontra erhettek, tőrekedni és segítséggel lenni. És hogy én minden philosophiat és tanulmányt semminek tartok, mely ezen tárgyre nem tzelozna tű igy itéltek én rollam, eppen jol itéltek az én akaratomrol. De az én erőm mennyibe felelhet meg ezen ohajtásomnak, ez nem tsupán tőlem fűg. Rész szerént fűg ez a’ kőrnyülállásoktol melyek nintsenek hatalmunkban, rész szerént tűlletek fűg, a’ tű figyelmetességetektül, melyre én őrőmmel teljes reménységgel praenumeralok a’ tű hozzám valo confidentiátoktol melybe magamat ajánlom, és tselekedeteimmel ajánlani meg probálom.

Második praelectio.

Az embernek destinatiojáról in societate.

Sok kérdésekre kell felelni a filosophianak, minek elötte tudomány és tudományrol valo tanittás lehetne: oly kérdések, melyeket a’ mindent meg határozo dogmaticusok elfelejtettek, és melyeket a’

115 v

scepticusok tsak az oktalanság veszedelmei v. a’ gonoszság, vagy mind a’ kettő meg feddésére bátorkodnak megmozdíttani. Ez az én fatumom is, ezen publica praelectiokban, melyekben superficialis tenni, s futva tractalni nem akarok midőn valamit ex fundo tudni hiszek, midőn a’ nehézségeket nem akarom el mellozni és titkon el rejteni, melyeket tsak látok – ez mondom fatumom, hogy sok ily meg se mozdított kérdéseket kell mozgatnom, azonkivűl hogy tőkéletesen ki mozdithatnám – és azon veszedelemre kell ki ternem hogy balul v. rosszul értettessék a’ további gondolkodásra tsak utat mutatok, utasittasokat tehetek, a’ midőn az egész dolgot tökélletesen exhaurialni ohajtanám. Én kőztetek sok popularis philosopusokat gondolhatnék lenni (opinor) kik mind faradság tartos gondolkodások nélkűl a’ tsupa emberi értelem ereje által melyet tű jozannak neveztek minden nehézségeket igen kőnnyen solválnak, igy én ezen tanittoi székben gyakran rebegés nélkűl fel sem álhatnék.

Ezen kérdések köze tartozik nevezetesen ez a’ kettö, melyekre valo fundamentumos felelet nélkül semmi […] nem lehet: 1. Mi joggal nevezheti az ember a’ testi világnak egy meghatározott részét maga testének? Hogy jön arra, hogy ezt mint maga testét ugy s mint a’ maga énjéhez tartozot nezze, holot ez annak éppen ellenébe tetettetik és 2. Hogy mégyen az ember arra, hogy magán kivűl más okos valoságok létét fel végye, meg esmérje. Holot ezen a’ maga pura conscientiájában immediaté nem adattattak?

|: En ma az ember destinatiojat in societate valo meg mutatni és ezen problema solutioja, az utolso kérdes solutiojat praesupponálja társaságnak nevezem az okos valosagoktol egy máshoz valo relatioját. A társaság conceptussa impossibilis, azon felvétel nélkül hogy mű rajtunk kívül valosággal okos valoságok légyenek es azon characterek nélkül, melyek által mű azokat mind

116 r

azokbol a valoságokbol, melyek nem okosok, s annál fogva a tarsasághoz tartoznak, meg különböztetjük. Hogy jövünk mü azon felvételre és melyek azok a charakterek? :| Ezekre kell elsöbb felelnünk.

1.: Mű mind azt hogy hozzánk hasonlo okos valoságok vagynak rajtunk kívül, mind pedig ezek megesmértető jeleit az experientiabol tudjuk. Igy felelnek a’ koros filosofica inquisitiokhoz nem szokot emberek, de e semmi felelet a mü kérdésünkre, ezen experientiát meg tették az egoistak is, kik mind azonáltal fundamental nem resultáltattak. Az experimentia tsak annyit tanit, hogy az okos teremtésekröl extra nos vagyon képzelet a’ mü empirica conscientiankban, és ez aránt nints semmi controversia, ezt egy egoista se akarta. De az a’ kérdés: valoban ezen képzeletnek ezen kívül valami objectum respondente? valyon ezen képzeletröl való függesen kivűl, s ha igy nem representálnok is, volnanak extra nos okos teremtések, és erről az experientia semmit se tanithat, s ez oly bizonyos, mint az, hogy az experientia representationak systemaja.

Az experientia tsak annyit tanithat, hogy dantur effectus, qui effectis causas raonatium sunt similes. De az hogy hac cauusa, qua latia ra[ti]onalia praesto sunt, docere nequit, eus erim posse, non est objectum experimentiae.

Mü introducaljuk az ily enseket az experimentiában, mű bizonyos tapasztalatokat a rajtunk kívül lévő ens ra[tio]nalek létéről magyarázzuk. De mi joggal magyarázzuk ezt? Ezen jognak az usus elött kell meg mutattatni, mert a jus válora ezen fundáltatik, és az ususra nem fundaltatik (…).

A filosofia theoreticus campussa a’ criticusok fundamentuma által exhausialtatot – és minden kérdések melyekre még meg nem feleltettek, a practicum principiumot kell hogy resolvaltassanak, a’ mint én ezt tsak historice fogom elé adni (…)

A fö az emberben, sup. dictis, az identitasra valo ösztön (…)

116 v

Az ő conceptussainak nem kel contradicalni semminek, ugy hogy léte v. nem léte azon conceptusoknak correspondealo objectumokk indifferens elotte nem lehet (…)

117 r

(…)

Az embernek mint okos valosagnak gyökeres ösztöne, míg rajta kívül lévő okos valosagok léte fel vétele, ezt tsak azon conditio alat veheti fel, hogy ezek által dicto sensu társaságba lépik, a’ társasági ösztön ergo az ember gyökere, ösztöne.az ember társasági eletre hivattatot ezért abbanis kell élnie, ő nem tökéletes ember, s magának ellenkezik ha isolálva él. Ime mely fontos a’ tarsaságot, az empiria különös conditionált nemével a’ társaságnak, a’ státussal egybe nem zavarni. |: A státushoz való élés nem absolutus scopussa az embernek, hanem tsak bizonyos conditiok alat fel vehető eszköz egy társaság tökéletes fundalására. A’ status természete eppen oly mint mas mind emberi institutumoké, melyek tsupa eszkőzök, a’ magok tulajdon semmivé valo tételekre. Minden uralkodás igazgatás tzelja az hogy az igazgatást superthummá tégye. :| Még nints az az üdő pont, és én nem is tudom, ham myriad esztendők, v. myriad myriadum annos van addig […] Nints meg most azon üdő pont. De bizonyos nego a’ priori kimutathato emberi lépesei semitaja ér egy oly pontot, melyben minden statusbeli connexis superflua lesz. Ez a’ pont az, melyben az erő v. tőkéletleg versutia helyet, a’ tsupa okosság fog fő itélő biroul megesmértetni. Meg esmertetni, mondom, mert hibazni, és hibabol az ember ember társát akkoris meg sértheti de mindenben meg kell lenni azon joakaratnak, hogy hibábol

117 v

az ember ember társát akkoris megsértheti, de mindenben meg kell lenni azon jo akaratnak, hogy hibabol magokat meg tsalattathatnak meg esmerjék, és ha megtsalattattak, ezt meg esmerjék, jobbitsak és a’kárkit satisfacial […]; a’ mig ez az üdvpont el nem jön nemis vagyunk müse valosagos emberek.

Ex dictis commercium per libertatem et positioris character societatis. Ez maga magának tárgy – de ezen erősittés által, a nem ragadtatik, hogy az intextum speciesse specialis tőrvény szerént ne eshessék, mely egy meghatározottabb scopust is fundálhat. A’ fő ösztön e vala hogy ra[ti]onale nobis sim. Enseket v. embereket találjunk az ember conceptussa idealis, mivel az ember qua ember fő tzélja el nem erheto. Minden individuumban singulare ideal van, mely a mo[d]obis ugyan egy, de in gradibus különböző – és mindenik a’ maga idealjahoz mersekelve rostalja es méri meg a’ kit embernek fel vészen és meg esméri, (…) s hogy a pallerozot a pallerozatlanra itt rész szerént a’ mű ítélet tételünk tsal meg. Mivel gyümöltset varunk akkor midőn a’ meg tsak evolvalodhatik. – Partis quod altior multis gradibus superet incultas – és igen kevés contactus pont lehet közöttek, keveset ágálhatnak egy másra – mely egy oly környül állás, mely a’ culturát igen meg állitja – de in toto sumptus certo vincit melior. Mely egy megvigasztalo nyugodalom v. meg nyugtato vigasztalás az ember és az igazság barátjára nézve, a’ midőn sötétsegnek a’ vilagossaggal publica luctáját nézi – a’ vilagosság bizonyoson győz végezetre – az üdőt nem lehet meg határozni, de ez záloga a’ közel valo gyözedelemnek ha kéntelenittetik a’ setétség publica luctaba botsátkozni. Ez a homály szereti, és veszedelem a vége, ha a’ vilagossagra ki lepni kéntelenit.

118 r

Es egesz eddig elé valo inquisitionk resultatuma ez: az ember társaság életre hivattatott. – És azon facultások köze. melyekre in priore praetectione valo destinatioja szerent tökéletesedni tartozik, tartozik a societas is.

Ez a’ socialitasra valo destina[ti]o ha az emberi valoság tisztájábol születik is, mégis tsak stimulus, és subordinalva van a fő lexnek, continuae convenientie tecum seu legi morali: és ez által kell tökéletesebb meg határoznia és bizonyos regula alá szorittatnia, és ha ezen regulát feltaláljuk, feltaláltuk az embernek a societasban valo determinatiojat is. Mely tárgya minden eddig valo vizsgálatunktol.

Az absolutus consensus lexe által a’ társasági stimulus tsak négative határoztatik meg. Nem lehet ennek sibi contradicere – ezen stimulus a commerciumra költsönző intexturára (Einwirkung) költsönös adásra és elvévésre – költsönös szenvedésre és tselekedésre néz – nem tsak a’ tsupa causalitásra, actualitásra, melyben a’ más rész tsupán passivé légyen – ez az ösztön arra néz, hogy extra nos szabad ra[ti]onale enseke leljen és azokkal communisra lépjen – nem nez, ez a subordinaora, mint a’ testi világban esik. – hanem a’ cordinatiora – |: ha a rajtunk kívül találhato okos valosagok nem lennének szabadok, igy az ő theoretica activitasokra lehetne praenumeralni és nem az ő szabad praedica ra[ti]ojokra – és ezekkel nem lehetne társaságba lépni – hanem mint alkalmatos állatokon uralkodni és evel azok társasági ösztönök contradictioban tettetnék – sőt mit mondok: őket magokkal contradictioban tészik – söt nem is birunk igy még ezen felséges örömmel – az emberiség bennünk így még ki se bomlott – a’ fél emberiség gradussán állunk, avagy a’ rabságban még a szabadságra munkásságra meg nem értünk – sem körülettünk ohajtanak szabad valoságot látni akarni. – igy rabok vagyunk és rabokat ohajtunk látni. Rousseau cit.: Némely magát más urának tartja, aki azonban nagyobb rab annál. Melius dixisset: Valaki magát más urának tartja, ő maga valoságos rab. :| És ha e nem mindenkor igazis, de igaz hogy mindenkor rab lelke van, és az első erősebb előtt ki őtet üldözi, alatsonul szokott mászkálni – tsak az szabad, a’ ki magán kívül és maga körűl

118 v

mindeneket szabaddá akar tenni, és egy bizonyos befolyás által, melynek oka nem mindenkor tapasztaltatik observ valosággal szabaddá tészen – ennek szemei elöt szabadabban lélegzetünk – semm által el nyomattava, meg szorittatva magunkat nem érezzük egy szokatlan kedvet érezünk mindenné lenni, mindent elfeledni, valamit a’ a’ mit magunk aránt valo Achtung meg nem tilt.

Az ember oktalan dolgokkal élhet mint eszközzel maga tzeljára, de ö az emberrel áki okos valoság, sőt az embert a’ maga tulajdon tzéljára se lehet magát magára mint eszközt ugy hasznalni, senkinek nem szabad mint holt ma[teria]at vagy állatot maga tzeljara annak szabadságára valo tekinteten kívül, használni – semmi okos valoságot annak maga akaratja ellen nem szabad virtusossá, böltsé, szerencséssé tenni a’ maga tulajdon munkája és fáradságán kívül – fel tévén azért hogy az ember valamit megnem tehet – legalább tartozik akarni, ha ha contradictioban nem akar jőni magával.

A tökélletes formalis consensussal cum se, a társasagi stimulus positivéis determinaltatik és ebböl jön ki az ember specialis determinatioja a’ societasban: az emberi nemhez tartozo minden individuumok különbözők, tsak az a’miben mind egyeznek, az ő végczéljukban a’ tökéletesedésben – A tökeletesedes tsak egy modon van determinalva, ha ezen végtzélt minnyajon elérhetnők tökéletesen hasonlok lennénk […] De in societate minden törekedik mást legalább conceptussa szerént tökéletessé tenni, és a maga idealja szerent azt fel emelni – Ez a’ társaság vég tárgya a tökéletes egység és egyet értés minden tagokra nézve – de ez a tzél el érése, az absolut perfectio eléréset praesupponálja és e szinten oly el nem erethető, mint amaz, valamíg az ember ember, és Istenné nem lesz. A tökélletes egység a végtzél hát, de nem az ember determinatioja in societate.

De közeliteni ehhez szüntelen e tzél és tartozik –ezen közelittést az egység és egyet értésre unionak nevezhetjük. Tehát az unio, mely in tempore mind erőssebb, extensive nagyobb légyen valosagos destina[ti]o […] ez az unio pedig tsak a’ tökéletesség által lehetséges. Ez lehet mondani hogy mások […] reánk folyasából valo tökéletesedésünk destnationk in societate.

119 r

Ezen determinationk el érésére egy aptitudo kell, mely a cultura által nyerettethetik, ez az aptitudo két nemű: aptitudo dandi, res in alius qua eus liberum legendi – et reciprocitas v. apptitudo recipiendi, v. ex actione alior in nos optimam usum habendi. De […] suo loco. Nevezetesen az utolsot az első nagy gradusa meletis meg kel tartani. Secus meg állunk vagy vissza mégyünk ritkan valaki oly tökéletes, hogy más talán kitsinek tetsző altalis semmi oldalról ne palleroztasson.

Nem tudok felségesebb ideát ezen közönséges actuositasnal (…) akár ki légy emberi format mutato – egy tagja vagy azon nagy communitas haszontalan tagok actioi által propagáltatókig az actio, agalok én is rad, teis rám. Senki valaki az okosság béjegét viseli; ha senki ferus is – Ram nézve mint ok nélkül ha nem látokis egy mást – a köz vocas az hogy jok légyünk, és jobbokká lenni törekedjünk – s ha millió esztendők mulva lészen is ez, mi ez? el jo az üdő pont, melyben […] megfelel s veled jol tészek s rólla joltetelt vészek, és a te szivedig a’ költsönös adás és vevés nemes kötele által egybe köttetik.

3. praelectio

De diversitate status in societate.

(…)

C)

Körmöczi János jegyzetei Lichtenberg 1796/97-es kísérleti fizikai előadásairól

(Kolozsvári Unitárius Kollégium Könyvtára. Kézirattár. A Román Tudományos Akadémia Fiókkönyvtára megőrzésében, MsU 782)

Az alábiakban Körmöczi Jánosnak a Georg Christoph Lichtenberg 1796/97-es – a göttingeni professzor nagyrészt saját fejlesztésű kísérleti eszközeivel demonstrált – kísérleti fizikai előadásairól készített, ábrákkal ellátott magyar, illetve részben latin nyelvű jegyzeteit tesszük közzé. Mivel a szöveg nem koherens és sok rövidítést tartalmaz, az egyes pontok betűhív átiratán kívül lábjegyzetben megadtuk a szövegrész központozással ellátott, mai helyesírás szerinti változatát is, s – a Stefan Weigerttel írott cikkünk alapján – kísérletet tettünk a rövidítések feloldására, illetve helyenkénti értelmezésére. Körmöczi eddig kiadatlan jegyzeteinek tudománytörténeti súlyát az adja, hogy ezek alapján pontosíthatók Gamauf Gottfried Lichtenberg kísérleteiről 1808–1814 között öt kötetben megjelentetett leírásai. Körmöczi jegyzetei a magyarországi természettudományos tudásáramlás, s elsődlegesen a Lichtenberg által megalapozott kísérleti fizika meghonosítása szempontjából is fontosak, ugyanis Körmöczi a kolozsvári unitárius kollégiumban végzett fizikai kísérleteihez beszerzett elekrofizikai eszközökkel megismételte Lichtenberg itt leírt kísérleteinek egy részét, köztük a pozitív és negatív töltések esetében más-más mintázatú Lichtenberg-ábrákat eredményező Staubfiguren-kísérleteket is.

[32 verso]

De Mana electrica, electricitate

|: Experim 1. Ezen machina fa lábon áll ab. in b jukos úgy hogy a cd üveg által mehet rajta és a két végin tzernáról egy kis aranyos angelica füg e. f. egy darabb flanec lévén az asztalon, ehez Bernsteint dörgölt és admóveálván ipsi e vel f. elsöben attrehálta azután el rugta. :|

2. büdös kövelis így procedált

3. üveg tsőt dörgölvén evel is

|: B. Hufelandi dissertatio inauguralis, de usu electricitas Pikel experimenta physico medica de calore animali. B. egy 12 eszt. öreg 15 esztendeig nem mozgathatta egy karját, és 1747be ez által meg gyogyittatot. :|

4. aranyfüstet vagdalva az asztalon az ily dörgelt tsővel tántzolttott az aerben is

B. Ideo electrica ea esse, melyeket ha libera manu tartasz indicia electricitatis praebent. et

Anelectrica

[33 recto ]

contra – B. omnia corpora sunt Ides electrica ha szén metalli partic. vagy víz nints bennek az pium és chamhor contra Mussembroek obs. Tabella deberet contronvi, que gradumvel proport. Mae elctricae in corporibus contentus exhiberet ubi solum 4 classes dari deberent v. c. 3.2.1.0. a proportione mae sese exerentis.

Partantior distinctio in Conductore, et non conductores electricitatis. Seu symperi eletrica et idio electricica et idio electrica. Ideo electrica, non conductore, pro isolatione inserviant. vide p. ubu.

|: A kis machinán producalt experimentumok

1. A kis elektromos machina AB, ee a […] kék üvegből, mint alábbi, ee mutatja az ii pulvillusokkal az c manubriummal fordíttatván az üveg ampánán D pro isola[ti]one ált conductor ee magába vészi a maot, ab egy kis pleh discus f. g. más discus erre kis bubák hányatnak papirbol és fordittatv a mach. tántzolnak, a fel […] :|

2. Egy kis basison hét tsengettyű lévén tsak a középső volt isolálva evel játszodot.

3. egy tollat adhibeált

4. üveg tollal vel bokrétával. vide auth. pag 470. in notis ad § 509.

[33 verso]

6. vulcant producalt tangyéárra egy piram v. conus formára opro porondot töltet, és a conductort rea igazitván széjjel hánta –

7. vizbe mártot spongiát midőn nem tsepeget víz belőlle reá föggesztet, és a machina actioja által tsepegni kezdet.

8. Spiritus vinibe űttetvén, minek utána ez egy káfés kalánba az egy gyertyán meg melegittetet volna, meggyult és éget.

9. Terpentin olajat tőltet pari modo

10. drótra gyapotot tekert, hartzpulverrel behintette, egy virtua fortificator ma meggyújtotta

B é ha nagy lángol égis, a második schlag által el oltatik – ita ámit a menkő meg üt és ég, ha secundaris ismét oda üt, el alszik az égés –

|: A producált 10 tekézést. in puncto A a tekéző statiójaennek jobb keze mobilis, in B van a golyót visszaverő machina in C az öblös kanál, melybe a golyót veszi és az ef csatornában vetvén az az fnél tarto kézbn megy, in D vannak a tekék melyek selyemmel sponte fel állittatnak. B a machina also rejtekében drotokon állanak ezek és a conductor a drotok egybe menésére igazittatvan, ez által foly az aduositás – :|

2. Egy ily forma quadrat egy machinulában mesterségesen tsengettyűk lévén igazíttatva, az x hez igazíttatván a conductor a cd forogni kezd, az által a musika foly –

[34 recto ]

Uj sectio: Inventum Lichtenbergii in hac erit

Electricitas contraria

1a Epocha de electricitate contraria ez: a Bernstein büdöskő dörgöltetvén attrahuntet repellant devia corpora, vitroeus tubus vero attibus repellit et inde attraluit. B ezek alternatim memmek, ha a dörgölt electrumbol nyér a’ kis corpus electricitát, az üveg már repellalja et contra. sokáig ebből a diversa electricitas concludáltatot a resinosa és vitrea p. 474.B. a matgeschliftes glass resinosást ád.

2a Epocha electricitas est positiva et negativa. Franklin selt ponit maam electricam ubiquis in omnibus corporibus dari, et in aquilibrio esse, és míg így van est in statu mae electricitatis, iam si est ea que per naturam ei conpetit aliquid electricitas, si vero acquirat positiva orieto.

obs. a resinosa electricitas és a negativa egy a vitrea és positiva itten egy. ezt lehet probalni abbol, hogy at tubus vitreus á flanerret dőrgőltetvén positivát kap a flanerből belé megy a flaner pedig a naturae reservuárból occuperalja in instanti, ha pedig isolalt pulvilhussal dörgöled a’ vitrum positivát, de a’ pulvillus negativát exeral. ex c: ab manubrium pulvilli est vitreum, AB vitreus rebus. vide tabellamp. 478.

|: Probaito positiva et negativa electricitas ex diversa figura quod inventum Lichtenbergii est. vide p. 480. Citate et eius opera. Probaus exper. […] pleh discust vagy mást resinaval béönt, és egy tőltsér szára forma pleh tsőt melynek küssebb vége obsturálva van és egy varro tő áll ki belőle azon tangyérra letesz, az vitrum armatum also felével, és azutan felső felével meg erinti, B. in divertis lévén a pleh tső, ez után le vévén gyenge porondal bé hintvén igen diversa figurat mutat, a positiva quasi solis, a negativa quasi lunae esset vide figuras. :|

Obs. Clavis electricitatis est: in athmosphaera corporis positive electrisati negative electrisate corpus: ezt probálva subo vitreo positive electricitato; és a kis pleh tsővet a fonalon levő aranyos papirossal.

[35 recto]

A’ mely szobában sokan vagynak, az áer coductor lesz. Luftleiter a transpiratio et expicatio által, és az experimentumok nem procedalnak.

iam In explorare Henliano generali fig 1. két ily quadrat üveg közi aranyfustet tett és el lővén el olvadot, B primo enélkül el lövetve az üveget szélyel hánta.

2. vas drotot applicalt oda, és in instanti az explosioval el olvadot, guttatim szélyel folyt az asztalon.

3. Kártyát applikált kettőt belöl aranyfüst levén.

4. jo féle silber üveg között

5. silber faden ugyan üveg közöt.

6. puskaport elefánt tsont kis pixisben mely ugy volt készitve hogy a belé’ menő drot nem érte egy mást, ezt meg töltette puska porral, de az el sütes után tsak füstet adot fel nem lobbant. Xao: igen jo volt a conductor rea. mivel

7. ugyan azon pixisben és azon modalitással fel lobbant, és nemis pukkant az explosiokor ha in folkommen lett a conductor mely úgy esik hogy

[35 verso]

a pixis mellet a drot da és a más conductor drot ba az asztalon ujjal tsinalt víz lineaval connectaltatnak v. c.: ab és evel fel lobban.

8. Taplot tartot a batterias üveg golypbissához de ugy hogy a taplotol egy kis madzag ment és communicalodot a batteria also felevel.

|: 9. Nevezetes experim egy nagy ökör hojogat meg tőltet gas oxigenium és hydrogeniummal, melyek en proportione voltak hogy 3/4 inflam luft.1/4 oxygenium volt, a’ hojag szája egy ily forma fából készült dugora abcd volt kötvee, a dugon keresztül menő két drot az AC es BD a dugoban lévő üveg tsőkkel isolaltatattak út eeeé. e meg lévén és a hojag más felén rés bezáratván fel kőttetet az gerendában, sorban álottak mind a tanulok és egyenes lineat formaltak a Bvel communicalt a conductor, az Aval a sor legénység, a leg végsőnek egy vas volt kezében melyhez ertetven az explorátort, a hojagbéli aer detonált, iuxta processum. víz let belöllek és akkorat szollot, hogy ött ablak karika romlot el – :|

[36 recto]

10. Egy kis phosphorust vágván egy vas végibe út a dugta, és mint a taplot oly modalitassal a batteria gombjahoz értetvén, nagyon fel lobbant és szélyel hánta, evvel vigyázni kell, mert ha roszszal állasz reád veti.

11. quadrat deszkát melynek szegletei nem voltak mind fig. ertendit kettőt hozott elő, ezeknek egyik egyik oldala és szeleik bé volt hannifoliummal boritva, egyet az asztalon isolalt 4 üveg frömpekre tett, a mást az aerben a padlásrol le függen, ad distantiam hand magnam, igazitot, a felsőre a conductort, port hányt az alsora, és circum ágáltatván a machina ha az ujjával nyomta alsot, a por elsőt exhibealt, tanczolt, v. c. electricus aer lett a kettö között.

|: Obj. a véber elektroforja nem derek. egy réméra fekete ráfa, másra zöld lévén szegezve, alul dörgölte és indicia dabat electricitatis, így tükört dörgölvén ez is reá tévén a discust. :|

B. 1 rész colophorium 9 resz szurok 2 rész fejér viasz

[36 verso]

5 rész velentzei terpentint uj fazekban főzz meg és ebből keszits electrophorumot. mely meglesz ha egy oly deszkara tőlted és perfecte protuber autia nelkül bé fogja, lehet egyet készítteni, melyre diccus kétszer tetethessék le, és és négy digit. didistantia a szele felöl.

sem alol staniol v. aranyos papiros légyen. Ha a disens rézből keszül jo, ha fábol, staniol burittása légyen.

vel: 2 resz spanyol viasz 1 resz terpentinvel

|: 12. Electrica pistoleta, egy üvegben gas hydrogeniumot, töltvén, az electrica pistolelat meg töltsed száraz porundal, és az g hydrogeniumos üveg dugoját el vévén a pitoljt rea kell applicalni, ebböl a porond lefoly az üvegben, és abbol az gas in flammabis let kinyomja mely az athmospheriens aerel a porund közül uniálódva a pistoljba mégyen, ekkor dugod bé a pitolj jukát kork dugoval, a’ serpenyojehez tartva a gyertyat, fel lobban, és nagyot szol. :|

[az ábra alatt:]

[37 recto]

a pistoleta lantorna köttetik reá ab ez elszakad és pukkan

Lampas electrica, egy üvegből, a más rézből volt készitve. Volta condensátorja.

|: Electrometer mitsodás vide in Pankl. ha az asztal felé le botsátod le ereszkedik mert huzottatik az asztalrol et contra, igy kétszer haromszor tévén, condensator lesz. :|

Ha üvegre tészed a’ tángyért sok gyűl, ha az aerben tartod még több, mert az aer jobban isolál.

2. Ha márványon ez halb leiter v. condensator.

3. Perfect leiter – Lichtenberg találmánya.

4. Caqvallo leiterje – a’ holt szén egetes is azt mutatja, durch dauf per negativan.

5. A gyertya rajta égvén, az electriens tsővel nagy effectust mutat, rao, mert a gyertya égés nagy ableiter.

tsupa flenerbol tekerő fórura két karikákra applicálván és pulvillust accomodálván reá, de ennek sok meleg kell.

A’ harlemi publico sumptu készült, e lapos, de jobb a’ cylindere, és oltsobb, mégis el elduplicálván nagy effectusokat ád. a’ parisi spiegel glasbol készült s láb ött tzol a diametere 65 tzol a perph. oly nagy

[37 verso]

az effectussa hogy 1 egy # foknyi flosset 80szor exoneralt, 20 tzol arany […] egy szikrával elolvaszthatsz rajta.

obser. Ha felette erős a’ machina az isolatio semmit se használ, proportionate az erősségihez nem lehet meggyujtani a’ maat. fejérüveg ide nem jó, az üvegkészitésbe több ereje lesz ha kevés alkali lesz adva, a Blau üveg lesz jobb.

készittenek nemelyek machinat gumilakbol is. A flanelből valo 2 lábnyi karikán 6 lab hoszszan volt

observas quod non sint diversa positiva et negativa electricitas. objectis. a fen függö globulusok attractiojabol v. recessussábol egy mastol.

1 casus. si utraque sunt positiva electrica, 2 si utraque negative. 3 si unus globus positive, alter negative, ex superius dietis patet quando adse audere, recedere debeant, cum ad aequilibrium sese disponere conenct; AB a positiva mellett az aer electricus, ha mind a ketto positive electricus, az aer duplason positive electricus. et conatu exonerandi recedunt. et contra. ha egy positive a más negative ez amattol kaphat vide reliqua in authore.

[38 recto]

et conatu exonerandi recedunt. et contra. és a levegő lemond a megkísérelt visszavonulni. és fordítva. ha ez egy amattol kaphat a negatív, többi részt lád a szerzőnél.

De calore et eius Principio2. posuit substantiam esse id quod calorem causat; prima resicito. mert az experimentumok contra vagynak, nevezetesen a’ calor latens ez ellen van a’ vizbe midön jéggé akar is válni.

D)

Georg Christoph Lichtenberg tanúsítványa Körmöczi János számára

(Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltára, Kolozsvár, Körmöczi János püspök hagyatéka. Peregrinációs dokumentimok és levelek, 7.1.)

Az Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltára Kolozsvárott Körmöczi János göttingeni peregrinációjának számos dokumentumát őrzi. A jénai, illetve göttingeni egyetemek nyomtatott tanrendjei és rendtartásai és a Körmöczi által otthonról kapott leveleken kívül ennek az anyagnak a részét képezi az a Georg Christoph Lichtenbergtől kapott tanúsítvány is, amelyben a professzor igazolja, hogy az erdélyi peregrinus szorgalmasan látogatta kísérleti fizikai, asztronómiai és meteorológiai előadásait.

Herr Johannes Körmözzi [sic!] aus Sieben- / bürgen hat meine sämtlichen Vorlesungen/ so wohl über Experimental-Physik, / als {über} Astronomie, Meteorologie und / die Theorie der Erde mit unausgeseztem / Fleiße besucht. Dieses bezeuge ich nicht / allein freywillig und mit wahrem Ver- / gnügen, sondern rechne mir auch das Zutrauen / eines solchen Schülers zur größten Ehre.

Göttingen den 4^ten Sept^ris 1797.

Lichtenberg

königl. großbritt. Geh[eim]rath

und Professor der Philosophie