A digitális forrásatológia használatához

KRÁSZ Lilla

A DIGITÁLIS FORRÁSANTOLÓGIA HASZNÁLATÁHOZ

A tudományos tudás áramlásának mintázatai a Magyar Királyságban, 1770-1830 tematikájú alapkutatási projektum keretében végzett munkánk során összesen hét tudásterület (történettudomány; klasszika-filológia - esztétika; filozófiatörténet; államtudományok - statisztika; etnológia - antropológia; medicina; ökonómia - agrártudományok) viszonylatában azt vizsgáltuk, hogyan és milyen személyi, intézményi és mediális csatornákon keresztül képződik különböző karakterű tudásformákból tudományos diszciplína. A 18–19. század fordulóján Európa-szerte megjelenő tudományos diszciplína az az új séma, amely az általunk vizsgált időintervallumban respublica litterariaként rekonstruálható írástudók/tudósok egy meghatározott hálózatán belül közös kérdésfeltevéseket és eszmei alapokat, közös (szak)nyelvi kódokat, önálló, az adott diszciplínát megjeleníteni képes publikációs tevékenységet feltételez, intézményesült formában pedig az egyetemeken önálló professzúrával, önálló módszertannal, önálló tankönyvprogrammal és szakfolyóiratokkal rendelkezik. A vizsgálat tárgyát képező tudásterületek körét a göttingeni eredetű Wissenschaft vom Menschen narratíva [Hans Erich Bödeker, Philippe Büttgen, Michel Espagne (Hrsg.): Die Wissenschaft vom Menschen in Göttingen. Skizze einer Fragestellung. In: Die Wissenschaft vom Menschen in Göttingen um 1800. Hrsg. Uők. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2007. 11-20.] mentén határoztuk meg. A narratíva alkalmasnak tűnt annak az „antropológiai fordulatként” is értelmezhető, látványos változást jelző tudománytörténeti tradíciónak a megragadására, amelyben a „szekularizált, naturalizált és historizált embert”, annak életvilágait, cselekvési tereit és ezek struktúráit megjelenítő tudásterületek fokozatosan új rendszerbe szerveződtek. Az általunk vizsgált hét tudásterület magyarországi diszciplinarizálódását alapvetően meghatározták a különböző erősségű és szélességű európai tudásáramlási folyamatok. A külső, elsősorban Göttingenből és más bécsi, német, angol oktatási centrumokból, alternatív tudományos közegekből érkező hatáselemek és ezeknek belső, a korabeli Magyarország társadalmi, politikai, kulturális, etnikai és vallási adottságaihoz igazodó adaptációs folyamatai jelentősen hozzájárultak ahhoz az átrendeződéshez, ami a tudományok világában bekövetkezett.

Ezen premisszák mentén került meghatározásra a kutatás időkerete is: az orvosi fakultás megalapításával 1770-től lett teljes a nagyszombati, majd később Budára, illetve Pestre költöztetett egyetem szervezete, a 19. század első évtizedeiben jelentek meg az első magyarországi kiadású tudományos szakfolyóiratok és 1830-ra alakultak ki a Magyar Tudományos Akadémia tudományos osztályai. Bár a 18. század utolsó harmada és a 19. század első évtizedei közötti időszakra a történészek egy jelentős része mint a kései felvilágosodás zárt filozófiai rendszert alkotó korszakára, a modernitás kezdetére tekint, kutatásaink során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal célravezetőbb ezt a több szempontból paradigmák közötti, átmenetnek tekinthető időszakot folyamatként értelmezni [a felvilágosodás folyamatként való értelmezéséhez lásd: Hans Erich Bödeker, Martin Gierl: Einleitung. In: Jenseits der Diskurse, Aufklärungspraxis und Institutionenwelt in europäisch komparativer Perspektive. Hrsg. Uők. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2007. 13.], amelyben új diskurzusközösségek, új identitások, új beszédmódok, a kíváncsiság vezérelte új megismerési mintázatok jelentek meg.

A kutatás általános célkitűzéseként arra törekedtünk, hogy a fentebb vázolt tudásáramlási folyamatok szem előtt tartásával, valamennyi vizsgált tudásterület vonatkozásában a kik? hol? mit? hogyan? olvastak, jegyzeteltek, írtak, kompiláltak, gyűjtöttek, s mindezt mire használták, kiknek, milyen utakon közvetítették kérdések megválaszolásához kerüljünk közelebb. A projekt keretében végzett kutatásaink képi ábrázolásokkal illusztrált szintéziskötet formájában közölt eredményeit [A tudás hálózatai. Európai tudásáramlás – magyarországi tudományosság, 1770–1830. Szerk. Krász Lilla. Budapest: Corvina, 2022. / The Networks of Knowledge. The Circulation of Knowledge in Europe – Hungary’s Scientific Life, 1770-1830. Ed. Lilla Krász. Wien: Praesens Verlag, 2022.] a megismerés és tudástermelésben, a tudás közvetítésében és megosztásában 1) aktorként megjelenő tudósprofilok, 2) episztémikus színterek, 3) a „tudás/tudománycsinálás” (Wissen-schaffen) gyakorlatai 4) és mediális közege alkotta négyszintű rendszerben helyeztük el.

Ezen négy szempont mentén került összeállításra a kutatás során feltárt jelentős mennyiségű, eddig ismeretlen, elsősorban kéziratos, kisebb részben egykorú nyomtatott magyar, latin és német nyelvű forrásokból álló, közel 45 szerzői ív terjedelmű jelen antológia. A különböző műfajú és különböző nyilvánosságú itt közölt forrásszövegek, úgy mint egyetemi tudományos-értekezések/commentatiók, egyetemi előadásjegyzetek, utazási instrukciók, útinaplók, jelentések és egodokumentumok (halotti beszéd, testamentumok) nyomán kibontakoznak a korabeli beszéd- és írásmódok, azok specifikus nyelv- és fogalomhasználata, de ugyanígy folyamatában ragadható meg a gondolkodási stílus (Denkstil), a „tudás/tudománycsináláshoz” köthető cselekvések fejlődése, a dolgok és összefüggések észlelését, megfigyelését aktuálisan meghatározó fókuszpontok változásai. A forrásszövegek digitális formában történő közlése lehetővé teszi, hogy a - hasonló vállalkozások esetében - szokványos személyi és térbeli kapcsolati hálózatokon túl, egy specifikusan a szóban forgó korszakra és tematikára kidolgozott, háttéradatbázisban definiált, fő- és alkategóriákból álló, plauzibilisként elgondolt fogalmi háló segítségével könnyen kereshetővé, olvashatóvá és a későbbiekben adatvizualizációk formájában láthatóvá tegyük a diszciplinarizálódás mintázatait, belső történéseit és összefüggésrendszerét. A fogalmi háló kategóriái úgy kerültek kialakításra, hogy az összesen 19 korszak- és témaspecifikus főfogalomhoz az adott szöveghely kapcsolódó tartalmi, nyelv- és fogalomhasználati karaktere által kirajzolt alkategóriákat rendeltünk.

A fogalmi háló főkategóriái és példák a kapcsolódó alkategóriák megadásához:

1. ÁLLAM → államformák, politikai határ, államleírás, szuverén, kormányformák, …
2. EMBERI ERŐFORRÁSOK → vallás, életmód, oktatás, népsűrűség, járványok, népbetegségek, ösztönök, az ember rendeltetése, …
3. ESZKÖZÖK → elektromos kísérleti eszköz, mérőeszköz, malom, cséplőgép, …
4. HATALOM → törvények, uralkodó, hatalommegosztás, vezetői réteg, földek elosztása, …
5. IDEGENSÉGÉLMÉNYEK → démonizálás, összehasonlítás, ellenségképek, asszimiláció, szomszédos népekkel való viszony, …
6. IGAZGATÁS ÉS ADMINISZTRÁCIÓ → kormánytisztviselők, hatalomkorlátozás, helytartósági jogkörök, magisztrátus, uralkodói privilégiumok és hatáskörök, …
7. KULTÚRTÁJ → kikötő, ház/kunyhó, épületek, kert, lakókörnyezet, urbanitás, …
8. RENDÉSZET → orvosi statisztika, egészségügyi szolgáltatások igénybevétele, …
9. RESPUBLICA LITTERARIA → peregrináció, tudós társaság, botanikus kert, egyetemi gyűjtemények, anatómiai színház, könyvtár, …
10. RÍTUSOK → kannibalizmus, érzelmek megélése, kizárás, szentségek, misztériumok, …
11. TÁRSADALMI NEMEK → női vallásgyakorlás, férfi- és női testcsonkítás, külső jegyek, nemek szerinti cselekvések és tilalmak, …
12. TÁRSADALOM → társiasság, társadalmi tagazódás, közjó előmozdítása, közösség szolgálata, az ember társadalmi relációi, …
13. TECHNOLÓGIA → rétművelés, legeltetés, állattartás, talajművelés, ásványfeldolgozás, ételkészítés, eszközkészítés, …
14. TERMÉSZETFELFOGÁS → kulturális klímaelmélet, kulturális földrajz, klimatikus viszonyok,
15. TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK → ásványok, rét és mező, szántóföld, …
16. TESTFELFOGÁS → betegségtünetek, betegségek általános lefolyása, betegség fordulópontjai, terápiaformák, …
17. TESTHASZNÁLAT → testdíszítés, tetoválás, tisztálkodás, fej- és hajviselet, …
18. TÖRTÉNETISÉG → az emberiség kialakulása, statisztika és történelem, Európa történelme, történeti korszakok, a történetírás módszertana, …
19. TUDOMÁNYOSSÁG → etnográfiai profil, tanszékalapítás, politikatudományi tanrend, …

Miként azt a fentiekben felvázoltak is mutatják, egy olyan nyitott rendszert igyekeztünk létrehozni, amely egyfelől lehetővé teszi a közölt források többszintű - műfajonkénti, tartalmi szempontú, valamint személyi, térbeli és fogalomhasználati kapcsolati hálók szerinti - olvasását, másfelől vertikálisan és horizontálisan folyamatosan bővíthető. Célunk a megkezdett munka folytatása, egyrészt a már a rendszerben szereplő műfajok további szövegekkel történő bővítése, másrészt a hét tudásterület viszonylatában a műfaji spektrum kiszélesítése. A DigiTudásáramlás (DITU) / DigiCirculation_of_Knowledge (DICIKO) platform ugyanakkor alkalmas arra is, hogy más tudás/tudományterületek (pl. lélektudomány, botanika, kémia, fizika, matematika stb.) is bevonásra, megjelenítésre kerüljenek. A platformot - a magyarországi és a nemzetközi tudományosság körében történő megismertetése és bevezetése érdekében - tudományos közösségi internetes felületeken és workshopok formájában kívánjuk népszerűsíteni, hogy ezáltal bővíteni tudjuk a 18–19. századforduló évtizedeinek tudománytörténetével foglalkozó, a korszakhoz és tematikához kapcsolódó forrásszövegek rendszerünkben történő publikálására nyitott kollégák hálózatát.

Valamennyi forrásszöveget az adott nyelvre vonatkozó általános archeográfiai szabályok figyelembevételével adtuk közre. A magyar, latin és német nyelvű szövegeket betűhíven közöljük. A szövegen belül a szögletes zárójelbe tett három pont […] arra utal, hogy a szó vagy szövegrész olvashatatlan. Amennyiben a közölt szövegben áthúzások, alá- és föléírások, vagy más kéztől származó bejegyzések találhatóak, azt lábjegyzetben jelezzük. A forrásközlés során tett mindennemű utólagos kiegészítés (pl. rövidítések feloldása) szögletes zárójelben került elhelyezésre.