PHILOSOPHIA egy

Körmöczi János: Az emberség megtanulásának oskolája. Egy halotti beszéd (...). Kolozsvár: Református Kollégium betűivel, 1802.

REGESZTA

Körmöczi János (1762–1836) Pákei Józsefről (1759–1802), egykori tanárárról, a kolozsvári unitárius kollégium filozófia professzoráról tartott gyászbeszédében a nevelés és a humanitás problémáját helyezte középpontba. Az itt közölt szöveg az ember mivoltát „a mivé kell lennem“ kérdés különféle aspektusú kifejtései nyomán határozza meg. A kulturális vonatkozások („külső pallérozódás“) összetevőinek feltárását követően az ember erkölcsi mivoltát taglalja, részben vallási konnotációban, részben pedig a filozófia (főként ókori) klasszikusaira való hivaztkozások jegyében. E szöveg a magyarországi Fichte-recepciónak is fontos dokumentuma. Körmöczi János, 1796-os jénai peregrinációjához kapcsolódóan, 1797-ben ültette át magyarra Johann Gottlieb Fichte A gondolatszabadság visszakövetelése Európa fejedelmeitől, akik azt ezidáig elnyomták (Zurückforderung der Denkfreiheit von den Fürsten Europens, die sie bisher unterdrückten) című 1793-ban keletkezett írását, ilymódon ez a legelső magyar Fichte-fordításunk. A fordítás közreadására a Fichte filozófiájával kapcsolatos hivatalos elutasítás miatt nem kerülhetett sor, így csupán egyetlen részletét jelentette meg, éppen a Pákei Józsefről tartott gyászbeszédében. Ezt a rövid részletet a 17. szövegoldal alján félkövér betűvel jeleztük. Mivel a nyomtatvány oldalszámokat nem tartalmaz, a szövegoldalak számát szögletes zárójelben adtuk meg. A betűhív átiratban megőriztük az eredeti szövegben található nagybetűket, kurziválásokat és aláhúzásokat is.

AZ EMBERISÉG MEG-TANULASÁNAK OSKOLÁJA

EGY HALOTTI BESZÉD,

MELYET NÉHAI TEST TUDOS PÁKEI PÁKEI JÓ 'SEF URNAK

Az Erdéllyi Unitária Eklé'siák nágy érdemü GENERALIS NOTARlUSsának, a' Kolo'svári Unitáriun Kolégyiom' Filosofiát tanitó PROFESSORának, és ORDINARIUS RECTORának, az Erdéllyi Császári K. Könyv-VisgáIó HívataI TAGJÁnak, érdemlett utolsó Tisztesség meg-adására; írt. és el-is mondott a' Kolosvári Unitárium Templomban 1802-ben Martius' 21-dik napján

NAGY AITAI KÖRMÖTZl JÁNOS A’ Kolosvári Unitárium Kolégyiomban Mathesist és Physicát tanitó Professor.

KOLO'SVÁRATT Nyomt. a' Réf. Kol. Betüivel 1802-dik Esztendőben

Gratum en, qaod Patriae Civem populoquge

JUVENAL. Sat. 14.

Ut autem una summa rem totam explicem, esti haud

injuria vaticinari potius, quam praecipere videri pos-

sum ita pronuntio: Unum esse primum, idemque et

medium, et ultimum in hac re Caput, educationem

rectam legitimamque institfltionem.

PLVTARCHUS de Liberorum Educatione

Imprimatur.

Claudiopoli die 10. Aprilis 1802

STEPHANUS KOSZTA. mp.

Confiliarius Gubernialis.

[1]

|: Mi vóltam – mi vagyok, és mivé kell lennem? Az embert maga magával meg-esmértetni, végsö el-rendeltetésére meg-tanitani leg felségesebb tárgya az Okosságnak, az ember' Tanitójának, Törvény adójának, és ezen törvények’ ki hirdetőjének, a Filosofiának; de óh mely keskeny bírodalom az Okosságnak Monárkiája! Óh melly rövid határok közzé szorittatik, melly sok ellenségek által ostromoltatik ennek az Isten' Vitzéjének Akadémiája! Hányak a' fejek, mellyekben ennek Királlyi-tanitói széke ostromolhatatlan lában állana – hányak a' Szívek, mellyekben törvényt szabó hatalma, lsteni méltosága szerént tiszteltetnek? Mi vóltam — mi vagyok, 's mivé kell lennem? Ezen három kérdéseknek józan meg-fejtése az emberi értelemnek leg nemesebb letzkéje, ezekben vagyon el-rejtve az embernek maga meg-esmérése, 's végső el-rendeltetése – ezekből folynak nemesebb kötelsségei, és az örökkévalóságra minden kinézései; 's ugyan azért ezen három Kérdések legterhesebb Problemai az emberi értelemnek: :| ezerek már az esztendők, hogy a tanittó Okosság ezeket fejtegeti; ezerek az útak, melyeken magyarázgatja, 's miben áll ma fáradozásai' Resultatuma? Por voltam, por vagyok s viszont porrá lészek. E' tsalhatatlan Resultatum; ezt

[2]

kiáltja az a' Sár-ház, mellyben múlatozunk, az a' por-köntös, mellyet viselünk, és testnek nevezünk; erre tanit változó földünk' golyóbissának természete, mellyen lakozunk, 'és a' melyből élünk; erre tanit a' törvény, mely azon természeti dolgok' sorához kötözött, mellyek a' semmiségnek méhéből ki-jőnek, bizonyos formában vagynak, és el-enyésznek; de csak ezen értelemben meg-állapodni, annyit tészen, mint magunkat tsupán testeknek tartani. Az ember két külömböző természetü részekből áll: Testből, és Lélekből, a' test érezhető, és romlandó rész, por vólt ez, és viszont porrá lészen; a' Lélek a' teremtésnek leg-felségesebb része romolhatatlan – a' lelek semmi vólt; a' semmiből a' teťemtés által lett valamivé, és örökre-is lészen egy bóldog, vagy bóldogtalan valami – ez is a' Józan Okosságnak letzkéje, mely akkor születik, mikor a' legnemesebb gondolat fogantatik a' Lelekben – Óh mely sokak ezen szükséges Igazságnak tsalhatatlan próbái – Óh mely sokak mégis ezen szükséges Igasságnak szájjal vagy tselekedettel alatson tagadói! – Kérdezzétek-meg a' Természet’ Orákulumait, hánnyátok fel és visgáljátok meg az 'emberi cselekedeteknek Arkivumait, s mind a két pont aránt tökélletesen meg fogtok gyözettetni: a’ változó világban a' változhatatlan Istennek ezen nagy munkájában, minden természeti dolog el-vátozik de azért, hogy egy ujj ábrázatot öltözzen magára – az életből az halál, és az haláľ méhéből az élet származik az halál által minden testi dolog egy ujj életnek kellemetes tavaszára készittetik – egyedül az ember; az ember egyedül az, a' ki úgy él, mintha örökre el-alunnék – Mi vóltam, mi vagyok, 's mivé kell lennem? Ezen három kérdéseknek pedig a' lélekre-is ki-terjesztése; józan meg-fontolása, és meg fejtése, a' bőltsesség Oskolájának bé-végezése; valaki ezen három Kérdéseket maga magának meg-fejtette, meg tanulta és a' követésre fel-tette, az az emberiséget fel-öltözte, és a' valoságos emberi nevezetre magát méltóvá tette – Ezekben vagyon az én mostani szomorú beszélgetésemnek fundamentuma.

Néma kő-falak – Mu'sáknak szenteltetett kies lak 'hellyek! hogy változék ti Örömetek' Innepe' napja, gyásznak és szomorúságnak Innepévé? Imé a' tü kebeletekben vólt igen kedves, eleven, és egésséges Tanittónak szólló nyelve meg-kötődett, és én, a' kinek

[3]

az halál a' maga törvénnyét ábrázatomra, mint 'az hatandóság' egy táblájára, olvasható betükkel fel-mettzette, én szóllok az ő meg-hidegedett Hamvai felett! – Tsak illyen látjátok-é az Egeknek rendelése – így döjti ki az Halálnak mérges fele az ép, eröss és az egésséges tzedrusokat; a' midön a' fáradásra indult gyenge tsemeték; talám nagyobb viszontagságoknak kiállására; talám a' sebessen utazók akadályjára, egy néhány pertzentésekig még meghagyatnak. Fel-állottam azért minder Rend szomorú kedves halgatóim fel-állottam én-is; hogy a' leg gyászosbb kötelesség szerént, amaz URban bóldogúl ki-múlt Tiszteletes Férjfiunak Tisztelendő PÁKEI PÁKEI JÓ’SEF Urnak, az Erdélyi Unitária Sz. Eklé'siák' nagy érdemü Generális Notáriussának, a' Kolo'svári Unitárium Kolégyiom Filosofiát tanittó Professorának, és igen szerettetett Ordinárius Rectorának, az Erdélyi Császári Kir. Könyvvi'sgáló Hivataľ egyik Tagjának utolsó tisztességet tégyek – Egy jó ember, egy hasznos ember, egy köz jóra született ember-felett panegyrisálok; egy oly' ember felett, a' ki közjóra törekedő ügyekezetei, fáradhatatlan gondosságai Emberiséget mútató, Emberiséget-tanittó tselekedetei állal magát a közönséges emberek' számából kivette; 's maga példájával ki-mútatta, 's meg-bizonyitotta: mi légyen egy valoságos ember; miről szólhatnék azért méltábban ő felette mint az Emberiségröl és a' valóságos Emberről – Óh vajha azért az ö betses Hamvať méltó érdeméhez mérsékelt lehetne az én beszédem! – mellyet ha nem igérhet-is az én gyengeségem, 's gyenge egésségem, haljátok-meg a' rendet, mellyet tartani fogok Beszédemben – Szóllok

I-ször: Az emberben lévő valóságos Emberiségről, 's úgy-is szóllok, mint az emberi nemnek fő tárgyáról.

II-szor: Fel-keresem az Emberiségnek Hazájában az Emberiségnek Oskoláját, ebben tüteket-is bévezetlek, egy néhány letzkéket veletek együtt meg-tanulok 's ezzel Beszédemet bé-végzem.

EGy Tanittó, egy Nevelő, egy Philosophiae Professor szomorú Beszédem' tárgya; valamit azért én mondani akarok, a' nem lészen egy Ujjságokkal megfüzött Halotti Beszéd; hanem egy érzékeny vissza-emlékezés arra, a' ki egy Nevelő, egy Tanittó vólt, és a' ki már nincsen – 's egy tartozó hálá-adás jó szivének fáradozásért –

[4]

a' többi tüteket illet, a' tü részetek és sorsotok; kénszeritelek azért tüteket az Emberiségnek érzésére, a' mely leg szentebb érzés kebeleitekben, vetkezzetek-le minden részre hajló unalmat;

öltözzétek fel a' figyelmet, 's halgassatok-meg engemet is békességes türéssel – minden meg-rostálás nélkül szovaimat el-ne fogadjátok, azomban a' nélkül meg se vessétek – Ez a' meg-rostálás szülje tü bennetek az Igazságnak szeretetét, és az én gyengeségemnek elfedezését —

I-ső Rész: Miben áll az Emberiség az emberben?

|: Egy Ember, és egy valoságos Ember, az emberi nem, és az Emberiség nagyon külomböző dolgok egymástól. Egy Jamaica Sziget-béli ember tsak öt-ig se tud számlálni; 's egy Nevvton millio világokról beszéll; Egy pallérozott Társasági tartományban egy Gyermek sok mért földeket el-útaz égész bátorsággal; Ujj Zélándiába, és más vad Szigetekben az idegen Utazót a' lakosok egyben-szaggatják, és meg-is eszik – Egy bóldogtalan Káliforniai lakósnak egész bírtoka, egy nyíl a' lövésre, egy hegyes tsont a' gyökér ásásra, egy béka tekenyő a' víz-meritésre, egy hójag ennek hordozására, mindent valami tsak élő-állat meg-eszik a' denevértől fogva le a hernyóig; egy Brittusnak ellenben milliok jövedelmei, aranyból, ezüstből készülnek edényjei, az íz', és a’ gyönyörüség' egy kis italára-is a' világnak öt részeit adóztatja. Egy bóldogtalan Pescherák az hidegben mezitelen reszketve nyomorog, a' fa mohán alszik, tüzről, köntösről, meleg szobáról képzelete sintsen; egy Brittus ellenben biborban, bársonyban öltözik, a’ szárazon és a’ tengernek habjai' hátán-is fényes palotákban lakozik, tsak maga ki-mútatásáért-is egy drága Bánkonéttal gyujtia-meg Pipáját :| – Mondjátok meg már énnékem, mellyikben találjátok itt az Emberiséget – melyikban látjátok a' valosagos Embert? Az emlitettem bóldogtalanok is atyánkfiai, Felebarátink, az emberi nemnek valoságos tagjai; de mit láttok bennek? Egy mezitelen állatot emberi formában; a' Thémis partján pedig egy valoságos embert Emberiségnek méltoságában – Az Ember, és a' valoságos Ember, az emberi Nem, és az Emberiség külomböző dolgok egymástól – Az Emberi Nem' nevezetével úgy élünk, és azért; hogy ez a' Nem minden más teremtett dolgok' nemeitől meg külömböztefsék; az Emberiség nevezete pedig csak az oktalan állatiságnak tettetik ellenébe, és a

[5]

valoságos Embernek meg-esmértető bélyegeit foglalja magában – |: Az emberi-Nemnek tagjává lenni – és emberi formát viselni, a’formáló bőlts természetnek és a' születésnek ajándéka; de valoságos Emberré lenni, az Emberiséget fel-öltözni, a' nevelésnek, tanitásnak és a' társasági életnek szüleményje – Az emberi Szívben oly' sok-félék az erők, és a' tehetségek' hogy ha mindenť valami a' történetnek ki-hagyunk, az Ember nem egyéb: hanem egy bizonyos erőknek, és tehetségeknek Summája, mely a' tsetsemőben, és a' fel-serdültben , az ifjuban, és a' vénben, egy pallérozott Nevvtonban, és egy Feneloni Antropophagban, ember húst evöben ugyan azon egy – Az egész tapasztalható külömbség ezen erőknek aluvó, heverő, nyugovó, vagy munkálkodó grádussaiban vagyon: Azok az erők, és tehetségek, mellyekkel még úgy nem élhetünk, a' mint azoknak természetéhez, és az adakozó bölts-természeť tzéljaihoz mérsékelve élnünk, és azokat használnunk kellene, ezek az erők, mondom, még alusznak, hevernek, nem tökéletes erők; ha pedig tsak azokkal az erőkkel élünk, mellyeket a' természeti ösztönök fel-ébresztenek, és bizonyos tárgyakra vezetnek, ezzel még tsak állatok' vagyunk, emberi formát viselünk; de az Emberiséget nem esmérjük – Ha az ember a' természeti ösztönök által fel-ébresztetetť erőknek ki-fejtödését, nevekedését, erősedését elésegitti, ekkor nevel, ha pedig azok' formálásában, bizonyos tárgyokra való vezérlésében fáradozik, ekkor Tanit – A' nevelésben, tanitásban tehát nem lehet semmit-is a' Szívbe belé nyomni, mint egy viasz-táblában, hanem az abban az el-rejtett erők magvainak természeti rend-szerént való ki-fejtödését, nevekedését kell segitteni, és bizonyos tárgyakra utasitván ki-formálni :| – Ha ezen erőket semmi tárgyakra-nézve nem használhatjuk, úgy a' mint azoknak-természetéhez mérsékelve használni kellene; – az hiba vagyon az erőknek ki-nem fejtödésében; ha pedig tsak bizonyos tárgyakra nézve nem használhatjuk; az hiba vagyon az erők' formálásának el-mulatásában; az első a' Nevelés', a' második a' Tanittás' nem létének hibája – a' Nevelés' Tanittás' nem-léte, ha a társasági életen kivül valoság' következése, ez a' vadságnak állapotja; ha pedig a' társasági életben történik; pallérozatlanságnak neveztetik, 's akár mi légyen is az oka; mindenkor az Emberiségnek nem esmérése, vagy undok meg-tapodása – De hagyjuk mi ezen analytica ezen psycologico-antropologica gondolatokat a' Nevelőknek,

[6]

Tanittóknak, azoknak az Emberiség' formálóinak, és végyük mü példára a' dolgot – A' Társaságban, akár-mely emberi társaságban-is vagynak jók, vagynak gonoszok; vagynak virtuosusok, és vétkesek – Okának kell lenni ennek a' szembe-tünhető nagy külömbségnek, nem valami külső jó, vagy gonosz lelkek' bé-folyása, segedelme, vagy intselkedése ennek az oka, nem; hanem az emberi szív természetében kell ennek okának lenni – Ennek ki-keresése, és meg gyógyittása az Emberiség' barátjának leg-szentebb kötelessége – Keressétek-fel azért forrásait azoknak a' gonoszoknak, mellyek az embert a' társágban-is oktalan állattá tészik, a' Lelket meg-ölik, keressétek-fel a' vétkeknek, és meg-észégyenittik a' Nemzeteket; nyomoruságoknak, üldözéseknek, gyilkolásoknak, egy-szóvaI mindenféle veszedelmeknek kútfejeit, keressétek-fel, és meg-látjátok, bogy mind ezek, az emberi Nemnek kettös eredendő büneiből; mert azoknak nevezhetem, a' tudatlanságból és ennek édes leányá'ból a’ Superstitiobol, vagy babonaságból szármoznak; a' vétkek’ szikrái a' szivben el-rejtett indulatoknak magvai, ezek okai, és fészkei minden tselekedeteinknek ezeknek természeti rendszerénť való kifejtésében, erösittésében, törvényes, természetes, és szükséges tárgyokra való vezérlélekben áll az emberi szívnek formálása mely a' Nevelésnek, tanittásnak munkája; ettől függ, és ennek elmulatásától minden társasági életnek boldogsága, vagy boldogtahnsága a' tévelygések az értelemnek; a' bünök az akaratnak betegségei A' Lélek', az Elme', és a' Szív' betegségei ezek; illyeneknek kell lenni tehát a' gyógyittó szereknek is – A' meggyógyittásnak egész mestersége itt áll, a' tudatlanság’ setétségének' el-üzésében, a' Superstitio homályjának el-oszlatásában vagy más szókkal: Az Emberiségnek fel-öltözésében. – |:' Az Emberiségnek fel-öltözése az emberben az Értelemre nézve a' meg-világosodás akaratra-nézve; az Erköltsi tökéletsedés – a' külső, és haszonra fordithato dolgokra nézve, ezeknek egy erköltsi valosághoz mersekelt okos használása, vagyis: a' külsö pallérozódás. Ez az három tészi az emberben a' valoságos Emberiséget – az hól nem látod, 's fel-találod ezeket, ne keresd ott a' valoságos Emberiséget – Az hol, és' a' mely mértékben, ebben vagy amabban fel-találod ezeket, azon mértékben tisztelheted bennek az Emberiséget – El válhatatlan ez az három egymástól: Meg-világosodás az erkölcsökben tökélletesedni, annyit tészen mint gyertya

[7]

nélkül való lámpással a' sötétben botlás-nélkül járni. Meg-világosodás-nélkül az erköltsi tökéletesedésre való buzgó törekedés mit szokott 'ülni Bigotteriát – Enthusiasmust – Fanaticusságot – a' Szív betegségei ezek, és oly’ ragadósak mint a' Pestis; egyről milliokra ki-terjednek, egész Nemzeteknek testét, lelkét meg-vesztegetik' mássá 'teremtik – Erköltsi tökéletesedés-nélkül pedig meg-világosodni annyi: mint lélek-nélkül lélekzetet venni – A beteges gyenge szem, ha a' Nápra tekint megszokott vakulni' hitetlenek, Vallástalanok, lstent-tagadók ezek a Keresztyén Vallás' erkölcsi Virtús' szentséges köteleinek egyben-szaggatói, az emberi értelem tévelygéseinek mindannyi szomoru bizonyságai – A' külső pallérozódás, a' belső pallérozódás, a' megvilágosodás, erköltsi tökéllestesedés-nélkül tsak a' módinak, a' luxusnak, a' testiségnek épitti az Oltárokat, mellyéke az emberi-Nemnek jobb részt magát meg-áldozza, hogy az húsz és harmintz eszťendők-közöt-is már az éleť érdeme et enyésszen. Ez az három tehát együtť-véve égyenlá lépetekkel tökélletesitvé tészi az emberben a' valoságos Emberiséget. :|

Az egész emberi-Nem világi életének fö tárgya ennek az Emberiségnek meg-tanulása; Mire való vólna külömben az a' felséges, és tsudálatos Organisatio az egész emberi Nem' minden tagjaiban? Hogy a' szem által által látott képek, külömbözö érzékenységeink érzései nem tsak érezhető hangban foglaltassanak, hanem 'érthető hanggal, és oly' belső erővel közöltenek: hogy gondolat ki-tételei légyenek, és gondolatokat szüljenek – hogy á' meg látott szín tónussá, a tónus gondolattá, a' gondolat le-festhető értelmes hanggá váltózzék, és más lelkében is érzéseink' typussá légyen? Ez a' teremtésen-kivül a' leg-nagyobb tsoda a' teremtésben! – Ez a' mi bennünk 'lévő erőknek, Ösztönöknek, Organumoknak isteni Concertje beszélhetés' tehetsége, az Emberiségnek leg-első meg-esmertető béjege, és tsalhatatlan jele annak, hogy az Emberiség' leg-első megtanulására hivattattunk –

Nintsen-é egy felséges Isteni Szózat-is ő mi kebeleinkben, a' mely a' leg-tisztább, és leg-érthetőbb hanggal jobbulásť, tökélletesedést, a' Jóban, az Igázság' követésében, a' Virtus gyakorlásában örök elö-lépést parantsol? És óh ha ezen Isteni szózat-is megtsalhat! Igy hasonló a' mi sorsunk az Ixion’ kerekéhez – egy Sisifusi kőre, egy Tantalusi törekedésre vagyunk kárhoztatva; akarnunk kell, törekednünk kell azon-kívül, hogy fáradozásaik' gyümöltséť,

[8]

a' törtértént dolgok' tükörében' az Historiában meg-pillanthatnok a' tzélhoz közelithetnénk – minden tselekedeteink ollyanok, mint a' jég' hátára tett épület: mint a' tenger' habjaira lett irás; a’ jég el-olvad, az hab le-roskad, és oda vagynak a' mi palotáink, 'mint a' mi gondolataink; mire valók tehát azok a' fáradozások, mellyeket az a' felséges Kéz világi 'rövid életünk' minden napjaira kisosztott? mire valók a' terhek' mellyeknek hordozásai a' Sírnak széléig nyomnak? Ki kérdeztetett-meg közzüllünk kiván é ezen kerületben születtetni, – Kivánja-é ezeket fel venni? Vegyétek számba az szerentsés, és szerentsétlen Századokat, fontoljátok-meg a' böltsességnek, és' bolondságnak' az örömnek, és a' fájdalomnak, az okosságnak, és a' teli indulatoknak summáit, és mondjátok-meg nem egy közönséges Circalom-é a' mi futásunk, mely-szerént a' porból fel-emelkedünk, mint egy Meteor az áerben, a' fatum' és a' szerentse' játékául megjelenünk, 's evel a' porba örökre ismét vissza esünk? Nem! nem Szomorú Hallgatóim! – A' Teremtő Bőltsesség nem játzik egy ily' nevetséges Comédiát a' föld töredékeny gyermekeivel! – A' születés-által tsak úgy léptetett bé münket e’ világi életben, mint egy Oskolában, és a' természet tanittó vesszeje alá bizott, a' Szívben bé-nyomott erők, ösztönök, és tehetségek-által, az Emberiség' meg tanulásának Problemáját letzkéül előnkbe ki-szabta, és ennek meg-fejtését fő tárgyunkká tette – A föld ezen Tanittó-Mester tudományos Auditóriuma. A' Népek, Nemzeťek, Familiák, küssebb, és nagyobb Társaságok ezen Nevelő Háznak külömböző Classisai – Az a' világosság, a' mely-által látunk, ezen Tanitónak tsak egy Abecedariuma, mel:yben a' Szem ezer szinekben, és formákban kezdi a' természeť dolgait, mint annyi betüket meg-esmérni, és mind-addig Syllabikálni, mig a' -fül, és a' több érzékenységek-is fel ébrednek; hogy a' képzeleteknek; gondolatoknak teremtéseire egyesülhssenek, mellyeket, a' Lélek' parantsolatait, a kezek, és lábak; mint hív szólgák véghez vigyék – Mit bizonyit az a' külömbség az emberi tselekedetekben, mellyet a' történt dolgoknak Ekhoja, az Historia zengedettet füleinkben? Azt, tsalhatatlanul azt bizonyitja: hogy minden Halandók az a' fógyatkozás, a' szükség, és a’ gyarkorlás álta ezen letzkének meg'-tanulásában fáradoznak – Az emberi kezek teremtményjei; a' böltsesség' monumentumjai, a' mesterségek tudományok, találmányok, küssebb vagy nagyobb embe-

[9]

ri társaságok’, Constitutiók’, törvény adások', Vallások, Oskolák fundálásai; mind ezek az Emberiség' Problemája' megfejtésének ujjabb, meg ujjabb Próba-tételei – Igaz ugyan, hogy mind azok a tselekedetek, mellyek által ezen próba-tételek meg estének, ollyanok: mint az órák' pendulumai' mozgása, mellyek jobbról, balra egyik vég-pontról, a másikba sietnek, a' mint ezt az Aristoteles, és Pláto; Epiktét és Zéno' két vég-pont felé siető gondolatjai mútatják; azomban az-is igaz, hogy a' mi mezitelen okosságot, és a’ köz morált illeti, ebben Socrates, és Confutzius, Zoroaster, és Plátó, Seneca, és Cicero, a' minden lelkek' réguláiban már öszve találkoztak, és az egész, emberi-Nem' gondolkodó fejeivel azon egy ponra dolgoztanak, egy módon kezdették a' dolog' meg-fejtését – Igy vólt ez, így vagyon, és Így lészen, míg az Emberiség' emlitettem fő pontjai egy tökélletes egyarányuságot érnek — Óh bölts Atyja s nevelöje az Halandóknak! – Mely rövid; de mely fontos a' letzke, mellyet te világ rövid életünk' minden napjaira ki szabtál! – Tsak az Okosságot és az Egyenességeť parantsoltad, hogy meg tanuljuk, és azt igérted, hogy ezeknek követése, gyakorlassal lépésről lépésre a' Lelket világossággal, a’ szívet jósággal, az életet boldogsággal, és gyönyörüséggel bé tölti. – Az érzés, az értelem, az okosság, a' leiki-esméreti a' Vallas azt kiáltják, tanitják minékünk, hogy te münket meg nem tsalhatsz – A' mü tulajdon hibánk, a' mü tudatlanságunkból, follyó tévelygések' következése tehát az: hogy mü boldogtalanok, és szerentsétlenek vagyunk –

Jertek azért bóldogságot szerető szómorú kedves Halgatóim! keressük-fel mü az Emberiségnek Hazáját, 's ebben az Emberiségnek Oskoláját, és tanuljunk a' mü elönkbe szabott letzkéből egynéhány pontokat.

II-dik Rész. |: Az Emberiség a’ társasági élettel születik; de kissebb, vagy nagyabb gradumai függenek a' társaságok' nemétől, nagyságától, is tartósságától, a' társasági bölcs igazgatástól, de nevezetesen az erkölcsi igazgatástól, a' neveléstöl, és tanitástól – Az egyes ember okossá nem-lehet, beszélleni nem-tanulhat; beszéd nélkül nintsen az Emberiségnek hellye; a' mi az agy-velő a' Lélekre-nézve a' testben: 'éppen az; egyik másnak a' társaságban az Emberiségre :| – Ha az emberi társaságok' eredetét fel-keressük; ezt Vadász, Halász, vagy Vándor-pásztori életben találjuk –

[10]

Ezek az emberi társaságok' leg-első nyomai, ezekben láttatnak az emberi értelem' fel-ébredései, ezek az Emberiségnek leg-elsőbb mintegy fogantatásai – A' Traditio, az Historia a' Sz. Írás bizonyságunk ebben. A' Vadászi Halász, Pásztori könnyü élet, az egész földnek szabados Paraditsomi szabad életet képzeltet, friss áer baľsamozza a' lak-helyjeket, Várasi gőz nem mérgesitti a' tüdőket, az éhség meg-fűszerezi az eledeleket, a' madarak' éneklése bál-házakká tészi a' fák' híves árnyékait – |:' Ez a' képzelt arany-idő, ez a' képzelt ártatlanságnak állapotja (mert az hól nints' törvény, nints tulajdon, nincsen ott még vétek) ez a' szabad, és könnyü éleť módja az oka, hogy millionként az emberek az Emberiségnek ezen alatson pontján meg-állapodtanak, 's ma is megállapodnak mind addig, mig a' találmányok' édes Annya a' Szükség a' Gabona-szemeket meg-esmérteti, és az embert szántó vetövé formálja; szántást vetésť, bizonyos eszközök meg határozott birtok nélkül nem-lehet gyakorolni; ez a' szükség szüli a' leg első mesterségeket és kénszeritti bizonyos helyben lakásra az embereket; igy formálódnak a' faluk, és Városak, a' fekvő és más örökségbéli tulajdonok, itt kezdenek ki-fejtődni az emberi Jussok, és kötelességek, itt kezdenek az emberi szívben fel ébredett erők bizonyos; de már szabados, Vagy tilalmas tárgyokra-is ki-repdesni – az értelem' Vagy az indulatok' vezérlései 'alatt magokkal, és a' természettel-is táborba szállani; itť kezd hát születni a' Virtus, és a' vétek; itt születik már az Emberiség-is. Az Enyim és a' Tiédből származó tzívódások' el-igazittására; a' Gonoszság' erőszak-tévő kezei' megkötésére hozatnak a' törvények és a' fenyittékek; – hogy ezen homlok verejtékével nemes éleť módját a' tsendesség, és bátorság megédesittené az egyenesség, és igazság gyönyörüségessé tenné, a' nyugodalom, és a' Virtus követné; s azért állittatnak-fel a Bírói Székek és az Igazgatói Hatalmok – Igy születik a' Társaságok' kebelében az emberiség igy kezd a' társasági bölts Igazgatás alatť ennek édes Anyai apolgató karjai között nevekedni az Emberiség – igy kezd a' büntető fegyver, és a' törvény által mindeneknek taníttatni az Emberiség; az Emberiségnek tehát szülötte földje; és Hazája a' Társasági élet, leg-elsö Oskolája pedig a' fegyver, és a’ törvény. :|

A' Társaságok' fő tzélja tagoknak boldogsága; miért nem boldogok tehát minden társaságok mi az oka, hogy a' Bírák'

[11]

kezében lévé büntető fegyver, és a' törvények melett is nem: kézönséges a' bóldogság mert hogy a' boldogság nem-közönséges ezt a' minden-napi tapasztalás bizonyitja: |: A' Faluk' lakosi, a' nagyobb rész oly' tudatlan vadságban tébolyog, mintha őket a' remészet a' setétség' országára, és a' setétség' országa angyalai' élete' módjára kárhoztatta vótna – A' Városi bátorság ma is ujj mesterségeket gondol, nem annyiba köz boldogittó haszonra, mint a' luxus’ és bujaság' Oltárai' fel-épittésére; a' dolog-tétel ma is nem-közönséges többire tsak rabok', szólgák' dólga :| – Semmit nem dolgozni, másnak véres-verejtékéből élni, ezerek-előtt ma is annyit tészen mint nagynak lenni – a' fösvény magához szívja a gazdagságoľ és a' kik azt teremtették, az ő lábai előtt hevernek a' porban – az árvák, özvegyek' könyhullatásai, a' sohajtások, mellyeket a' Jóknak eröszakos kitsikorásai ki-sajtóllnak, a' Thronusig fel hatnak: mi az oka tehát hogy az emberi szívet viselő Monárkák’ atyai gondoskodásai – az Élöl Járók' szorgalmaos vigyázásai, a büntető fegyver, és a' törvények mellett is nem közönséges a boldogság? – Óh mely kézzel fogható ennek az oka! Nem közönséges a' boldogság; mert nem közönséges az Emberiségnek formálása; nem közönséges a' Nevelés és a Tanitás – A Boldogság az Emberiségnek Leánya; az Emberiség a’ társasági élettel születik, a' társasagi bölts igazgatás alatt kezd nevekedni; de az erköltsi Igazgatás, nevelés, tanittás által mégyen tökélletességre; a' boldogságot tehát tsak a' büntető fegyveri kezéből várni annyit teszen: mint a' következendő szerentsét a' marha bélből jövendölni – Semmi törvény nem elegseges a' boldogságot a társaságnak meg-szerezni, valamely törvény nem elégséges a vétkekenek minden forrásait bé-dugni – a’ Szív’ formálatától függ itt az egész dolog – Ez az Emberiségnek Oskolája. Setétség országának minden épületei azon mertékbe önként magokra-is 'le fognak roskadni, melyben e' Nevelő Házak, Oskolák meg-épülnek – Nevelők, Tanitók! Itt vólna az a' szent pont, melybél titeket, 's Hivataitok fontosságát az egész világnak ki mutathatnám; de halgatok, hogy ne légyek Cicero a maga Házáért – A' világnak érzése tsak a' jelen-valókra ragadtatik, a közönséges látásnak horisonja a’ jelen-való idö-szakasz; de a tü érzésteknek, kiket a' jól-tévő isteni gondviselés az Emberiség' formálóivá 'tett; szentebbnek kell lenni a' tü látástoknak a' következendő Századokra is

[12]

ki kell terjedni; mert az Üdö-szakaszokban uralkodó lélek, a’ bóldogság, vagy bóldogtalanság a’ tü kezeitektől függ, – nem elégséges ugyan a' Világ a' Virtust nem-elégséges a' tü fáradozástokat is meg jutalmoztatni; de ezért el ne tsüggedjetek; légyetek az Emberiségnek szeretői, tanittói, és gyarappitói, kövessétek az Idvezitőt az Emberiségnek ama leg szentebb barátját, a' ki az Emberiséget szájjal, és tselekedettel is tanitotta. |: Mi vólt fő tárgya, fő tzélja ezen Mennyből jött Tanitó-Mesternek? Az, hogy a' Keresztyén vallást a' Szív' formálásának az Emberiség', meg-tanulásának Oskolájává tégye – Hány ezer milliók nem tanulták ebben az Oskolában az Emberiséget? Mi rontotta le a' bálvány Isteneknek Óltárait? – Mi emelte-fel a' virágzó Nemzeteket a' vadságnak állapotjából, 's a' Nemzeti Gyermekségből? – minek köszönheti a' Keresztyén Europa a' maga Emberiségét? A' Keresztyén Vallásnak mint az Emberiség' Oskolájának tanulásának. Úgy jelent-meg ez a' Mennyei Tanittó: mint Világnak világossága: mint az Ut, az Igazság és az Élet, és azért hogy á' tudatlanság' vas lántzait el-szaggassa, Setétségnek országát el-törölje, az egyenes útat meg-mutassa, az el-esett Igazságot fel emelje, az Életnek érdemeit meg-esmértesse, egy szóval azért: hogy a' Lelket világossággal, a' Szivet jósággal bé-töltse, és az emberi Nemet bóldogitsa, s az Világosságnak országát fundalja – :|

Az éjtszaka el-múlt, a' Nap fel-támadott, Mennyeknek Országa el közelitett; de ha ollyanok nem lésztek, mint a' gyermekek; nem mehettek-bé a' Mennyeknek országába: ezek az Idvezitő szavai Sz. Halgatóim! Jertek azért menjünk az Emberiségnek Oskolájába, légyünk gyermekek; hogy lílek szerént való joságos emberekké fel-nevekedhessünk – Hallottuk azt: mi' légyen Emberiség az emberben, tanuljuk-meg már' azt-is: mi légyen az Emberiséget fel-öltözni, és valoságos emberré lenni – A' Valoságos ember, három tekintetben tünhetik szemeink eleiben: Mi légyen ő természetére, természetéböl follyó Jussaira, 's ezeken fundált méltoságára nézve – Az Emberiség' Oskolájaban tehát tsak három lészen a letzke, mellyek közzül ez az

I-sö. Letzke; Hogy az ember a' maga: természetét meg- tanúlja, és magát meg-esmérje. Az ember temészetére-nézve két részekből áll: testből és lélekből, a' test érezhető és és romlando resz a' lelek romolhatatlan, és láthatatlan Testére-nézve az ember egy

[13]

érzékeny állat: Lelkére-nézve egy erköltsi va1óság, mint állat az ember-is a földnek szólgál, és ehez ragad, mint lakó hellyéhez; mint erköltsi valóság, az halhatatlanságnak magvait hordozza; kebelében, mellyek egy más plánta-kertet kivánnak – mint állat az ember-is el-éri itť azt, a' mit organisatiojára nézve el-érhet; a' természeti ösztön ebben bátor vezetője, tsak szólga ő testére nézve a' Mennyei 'gazdának Házában, és tartozik engedni; mint erköltsi valóság itt vég tzélját el-nem éri 'minden kinézései az örökkévaloságban határozódnak, ezen tekintetben nem szólga; hanem fiu, és szabados a' Mennyei Atya Házában, és arra hivattatott hogy itt tanuljon, a' természetet régulázza, és rajta uralkodjék, ez a' kinézés a' természet törvénnyein fundáltatik, és kóltsa mindazoknak a' titkoknak melyeket az emberi természetben, és az emberi természeť nem esméréséből follyó tévelygésekben tapasztalunk: a’ test, és a' lélek, az érzékenység, és az értelem egy kettös természetet formálnak az emberbe, 's ezen kettös természeť meg-esmesmérésébőľ lehet megítélni: melyik részt illeti a’ Kormány – Az érzekenységeket nem lehet meg fojtani, nem; mert ezek-által érezzük, és használjuk mi ezt a' Világot; ezek a' tsatornák, mellyeken a külsö dolgok belénk fólynak; ezeknek köszönhetjük a bennünk lévő erők' fel-ébredéseit, képzeleteinket, gondolatainkat; ezek tészik munkába az okosság' erejét; ezek szerzik minden örömeinkeť, mellyek oly' sok félék , és sorra egymást fel-váltók, a' mely igazak; és ártatlanok; mü tehát érzés-béli gyönyötüsérekkel is élhetünk; 's úgyis tartozunk élni, amint mostani kettes természelünkhez mérsékelt az élet; de mellyik részt illeti az elsöség? A Test inden organumaival együtt-is tsak annyi a' Léleknek, mint a’ Musika a' Musikusnak; az érzékenységeknek tsak annyi bé-folyása vagyon az erköltsi törvényekre, mint a' mu'sikának a'

mu'sikai régulákra; nem a mu'sika szabja a' régulákat, nem az érzékenységek formálják az erkölcsi törvényeket, ha két egymás mellé húrok közzül az egyiket meg-ütöd, a' más annak hangját utánna hangzja az Organisatio tsak egy mu'sikát ábrázol az emberben, az a' fántásia, vagy a' képzelödés-bcli erő által az' közöltetnek az értelemmel; a’ fántasia tehát tsak ollyan mint egy palló 's az-is a' haszna, hogy által menjen az ember egyik partról a' másra, az érzékenységek' Világából, az értelem" országába, az öt érzések határaitól az hatodik

[14]

nak 'az erkőltsi érzésnek hazájába, 's innet-is az igazság' meg-állitásának az okosság' törvényt-szabó hatalmának Birói széke eleiben; leg-szebb Uraság az okosságé; leg-terhesebb fogság az indulatoké, ebben tsak állatok, amabban valoságos emberek vagyunk.

Az emberi kettős természet’ Tudománnyából az Emberiségnek első pontjára-nézve két fontos letzkét lehet tanulni:

(a) A' test, és a' lélek', az érzékenység, és az értelem egy kettős természetet formálnak az emberben, az emberen-kivül pedig két egymássaI ellenkező országokat fundálnak: a’ testek és a' lel lek' országait, az érzékenység', és az értelem', az állatiság', és az emberiség' a' gonoszság', és az erköltsiség, a' setétseg', és a' világosság', egy szóval az ördög' és az Isten országait – a' midön tehát a' testnek, vagy a' léleknek által engeded a kormányt, evel már azt-is meg-határoztad, mellyik országnak akarsz tagjává lenni; vigyázz hát ember, meg-ne tsald magadat, ne sántikálj két-felé, válas zd a' jobb részt, válaszd ezt örökre, és állandóul –

(b) A' testek' országából, a' lelkek' országába, az érzékenységek' országából, az értelem' országába tsak egy az által-menö út, t. i. a' fantásia vagy a' képzelödés-béli erő; ez az erő leg veszedelmesebb ellensége az embernek; valakik a' testek' országából a' letkek országába indulnak, 's ezen az uton meg-állapodnak, azok többé sem a' testek’, sem a' lelkek' országához nem-tartoznak; hanem a' között a' kettö között fel-épittik magoknak a' Bolonságok’ Országát – Azok a tsudállatos hazug képek, kisértetek, boszorkányok, tüzes Sárkányok, el ragadtatások, Lelkekkel való titkos szövetségek ’s a' t. A'vén szülék' Oskoláiban follyó minden tsuda történetek, tsak a' fantázia teremtménnyei, 's a' bolondságok' országának darabjai; fel-hevült képzeletü Román-Ólvasók, a’ meg-bolondulásig szerelmesek, á' meg-tébolyodásig buzgok –a’ babonások, Enthusiásták, Fanátikusok, s ezeknek minden seregei á' fantásia rabjai – a' fantásia tirannisál mind-ezeken – Tanuld-meg hát ember; hogy 'ezen az uton soha meg-ne állapodjál, ha látod, hogy ez a' Tyrann' emelgeti firhangját, mozgatja penzelét, ’s készül; hogy tsudállatos Scenáit elödbe terjeszsze; fordurj-el tőlle; nyomd-el uralkodását a' valóságos dolgokkal való foglalatoskodásai, meg-ne álj; siess az értelem' országába – De

Az Emberiség' második pontjára nézve-is fontos letzkéül azt kell itt meg-tanulni; bogy lehessen a' tselekedeteimknek erköltsi

[15]

érdemét meg-ítélni – A' Teremtő bőltsesség az emberi tselekedetekre három forrásokat nyitott az emberi természetben; de. ezeket meg-rostáló Ítélő-Székeket-is állitott. – |: Az I-sö forrása a' tselekedeteknek az a' midön tselekedeteket szülő és és meg-határozó rugok a’ tsupa természeti Ösztönök – Ide az Okosságnak semmi bé-folyása nintsen, ezek állati tselekedetek, ’s a' kinek minden cselekedetei ezen forrásból erednek, a' még tsak az állatok’ Országának tagja – tanulj innen ember; ha a' születés által emberi formát nyertél, és az emberi Nemnek tagjává lettél; Kereső az emberi tselekedetek' tisztább forrását siess az emberiségre :| – A' 2-dik Forrása a' tselekedeteknek az: A' midőn a' tselekedeteket meg-határozó rugók a' maga-szeretet pontjai. Ide az Értelemnek-is bé-folyása vagyon, hogy az ember magát mással való egyben hasonlitásból bóldognak, vagy bóldogtalannak ítélje, magának mások elött érdemet szerezzen, vagy magát másoknál érdemesebbé tégye; Olly' szükséges is ez a' maga-szeretet a' leleknek mint a' lélekzet vétel a' testnek; ez a' főbb ösztön az Emberiségre – az egész Emberi-nem tselekedeteinek jobb része ebből a' forrásból ered; de éppen ebből a' forrásból szármoznak a’ legundokabb mutskok, és híbák-is – Itt kezd a’ test a' lélekkel, az érzékenység az értelemmel, a’ tselekedet erköltsi jósága aránt perlekedni – A’ Bíró ritkán nézi itt nagyittó. üveg nélkül a' dolgot – A Virtus, a' vétek nem jelennek meg itt természeti formájokban; hanem maskura ruhákban, a' vétek itť nem természetes oka az emberi bóldogság' elrontásának; hanem egy meg-hargudott Birónak meg-sértése – a' kit ajándékokkal, szép kéresekkel esmét meg-engesztelhetsz – Ez a' Szék parantsolja, hogy szeressed a' Virtust; de a' jutalomért, – parantsolja , hogy a' vetkektől el-távozzál; de a büntetésért; és így a' poklok' minden tüzes kinnyait, az Ördögök minden kinzó Seregeit ösztönökül fel vészi, a' midén in merito fóly a' dolog, még-is el-vesziti a’ szegény lélek a' pert, és a' Bíró, a' ki' eddig szunnyákólt, ekkor fel-ébred, és hogy a' dolog el-hibázódott hohéroddá válik; ez a' Szentek nyelvén a lelki-esméret-foruma – Mit bizonyíttanak azok az irtozatos vonaglások, kétségben-esések, meg-háborodáfok amaz utolsó pillantatban mellyben tsak az Igazság' szava hallattatik – miért ollyan irtozatos a' jol-tévő Halálnak az a' képe, mely felrántja az éleť firhangját előttünk, és az Örökkévalóságot meg

[16]

pillantatja mi velünk? azért; mert tselekedeteink nem a' tiszta forrrásból eredtenek, és az Igazság' mérő-serpenyőjében hijánosok – Tanulj ebből ember, esmérkedjél-meg az emberi tselekedetek' legtisztább forrásával, és az emberi személlyességnek forumával, ebből fólyjanak s ezen dőljenek el minden tselekedeteid. – |: Az Ember tselekedeteinek 3-dik Forrása az: A' midön a' tselekedetet meg-határozó rugó az erköltsi törvénynek képzelete – Ez a' legtisztábbik forrás – ez az emberi személyességnek ítélő széke – az erköltsi törvény a' Szentség Idéáljának egy tüköre, mellyben az erköltsi tökélletes valóság az Istenség mint egy originál elönkbe állittatik, a' kihez magunkat naponként tselekedeteink által hasonlóbbá tenni változhatatlan kötelességül parantsoltatik – Itt a' Virtus, és a' vétek természeti mezittelen valóságokban nézettetnek, a' virtus azért, hogy virtus szerettetik a' vetek azért, hogy vétek kerültetik – az Igazság azért: hogy Igazság követtetik; a tselekvés' maximái minden értelemmel és szabad akarattal bíró valóságok' tselekedeteinek mérték sinórul szóĺgálhatnák – ebből a' forrásból erednek a' yalóságos ember' tselekedetei – :|

Nem ezek a' durva tagok tehát; mellyeket ti szemetekkel láttok, természetére nézve a' valóságos ember, nem; hanem az, a mind ezeket magáénak nevezheti, ezeket mozgathatja, akarhat, gondólhat, okoskódhatik, halhatatlan, láthatatlan mint maga a' lelkek' Attya. Óh te láthatatlan Emberem! Ez az érezhető test tsak lakó hellyed és oskolád, mellyben születésed az értelem' fel-ébredése – életed, nevekedésed a' tökélletesedés; halálod ebből való ki-költözés', és egy tökélletesebb, életnek el-kezdése – Bátor vagyok azért a' te szélvészeid aránt Oh természet, a' te erőiď zürzavarja meg-nem rettent engemet; fel-ragadhatsz ugyan az idők' keringői által engemet-is míg testemre nézve rész lészek benned, ’s annyiban, törvényeid alatt élek de az erköltsi valóság az Én minden időváltozás felett felséges; meg-rettenthetetlen bátorsággal botsátom azért magamat ama' nagy éjtzakának irtozatos tengerében – ha érzékenységeim el-enyésznek is; ha értelmemmel, okosságommal való élétemnek itt vége lészen-is – de hiszem hogy ekkor egy jóbb életre által lépek, 's bőv mértékben mindent meg-nyerek, valamit itt a’ veled való ütközetekben el-vesztettem – Ez a valóságos ember’ reménysége – A' ki már maga természetét eképpen esméri; ez az Emberirég' Osko-

[17]

lájában az első letzkét megtanúlta; ez természetére nézve egy valóságos ember – az Emberiség Oskolájában ez a

II-dik Letzke: Hogy az ember a' maga természetéből folyó Jussait meg-tanúlja, meg-örizze és használja. Mi légyen az ember Jussaira nézve, ezt a világi Törvény-tudók az Irott Törvényekből szokták tanitani; az Emberiség' Oskolájában manualis Codex az embernek természete, ezt az Emberiség' Attya maga irta, és ő nyomta kebeleinkben; leg tisztábban beszéll azérť erröl az ISTEN mi velünk az emlitett Könyvben Valahol erő, ösztön, természeti szükség vagyon; ezek ISTENi adómányok, és ISTENi Jusnak tsalhatatlan. béllyegei – Valahol az ISTEN által égy' bizonyos tzél, és tárgy tétettetik, az eszközök arra ki rendeltetnek, az ezekkel való élés kötelességgé tétettetik, ott, az ISTENi Jussoknak nyomai el-törölhetetlenek. Vegyétek-fel már az emberi természetet vi’sgáljátok-meg ebben az erőket, ösztönöket, tehetségeket, keressétek-fel a’ tzélt mely elinkbe: tétettetett, az eszközöket, melĺyek arra vezetnek, a' Kötelességeket, mellyek az ezekkel való élésre szorittanak, 's meg-tanuljátok ezekből, mik légyenek az' emberi természetből folyó Jussok. Nem tzélom ugyan az embert természetéből folyó minden Jussok’ ki-fejtegetése; az idő rövidsege el-tilt engemet ettől; elégedjetek-meg azért ha egy néhányokat meg-emlitek. |: Szabadon gondólkodni azt emberi értelemnek az állati értelemtől megkülömböztető béjege – Az állatokban is vagynak képzeletek, de ezek óly szükségesen' fólynak egy-másból mint az Orák kerekei' mozgása egy másból – ezen vak mechanismusnak munkálón ellent állani' s képzeleteink sorának tulajdon erővel, szabad akarat szerént, egy meghatározott útat mutatni' s ez emberi tulajdonság minél nagyobb mértékben meg-vagyon e' valakiben, annál inkább ember az az ember :| – Szabadon gondólkodni annyit tészen, mint szabadon akarni, vagy a’ gondolatokban a' szabadsagot kimutatni, éppen annyi, mint az akaratban szabadságot mutatni; ez az emberi személlyességnek fundamentoma, ez által az ember egy szabad erköltsi valóság, ez által mondhatja: én vagyok; Az embernek természetéből folyó első Jussa tehát ez: hogy szabadon gondoljon és akarjon, vagy Személy légyen – Az embert Szemelyesség abbban áll: hogy az ember bizonyos belső és külső erők által a’

[18]

maga Emberiségét ki-mutathassa, hogy lélek maga belső és külső munkásságának tzélt, és tárgyot önként-valóságból, és szabadon választhasson, gondolatait, ítéleteit, akaratjait, ki nézéseit valóságosithassa; beszéddel, vagy írással másokkal-is közölhesse. Az emberi személlyességtől, vagy erköltsi valósági lételtől el-válhatatlan Jús tehát": A' Gondolatoknak közölhetése Jussa – Nem az Amfion hegedüje épitette a' városokat, nem a' varás’ló-veszszők változtatták paraditsom kertekké a' puszta hellyeket: hanem a' beszélhetés tehetsége – e' fundálta az emberi társaságokat, e' kötötte a' szereteť frigy-kötéseit, ez osztogatta a' törvényeket, ez jöhet lelkünk a' leg első, és legsutólsó gondolkodóval-is esmérettségben – Olvasod ma is Homer' énekeit, Ossián panaszait, holott ezen éneklőknek árnyéka sok századokkal ezelőtt el enyészett; de Okosságok, Irás-béli jegyek által Örokkévalóvá lett; a’ teremtő böltsesség által tehát a' mi erköltsi nemesedésünkre adattatott fő eszközök a' Beszéd és Irás mestersége – Vagyon jussa tehát az embernek nem tsak szabadon gondolni, és akarni, hanem a' maga gondolatjait ki-nézéseit Beszéddel és Irással másokkal-is közleni. Vagyon Jussa mind-azokkal az eszközökkel szabadon élni, mellyek el-rendeltetésére, lelki és erköltsi pallérozására a' Szentség' Idéáljához való közelitésre néznek és tartoznak – Tsak ezen Jus által vagyon az ember egyben köttetésben a' lelkek' Országával, ez átaI bizonyithatja-meg, hogy ő polgár nem tsak az emberi társaságban; hanem a' lelkek és erköltsök' világában-is, melynek első tagja az ISTEN – ez a' lelket a' lélekkel beszélgetteti – ez 'az Emberi Nemnek leg-édesebb Commerciuma – ez a' szabad és örömmel való gazdálkodás a' leg-nemesebb kíntsek' tárházából – e' nélkül az emberi személlyesség, szabadság, lelkiség semmit sem ér – A Királyoknak, Féjedelmeknek, Elöl-járóknak – ezeknek Emberiség' bóldogságára vigyázó Örzö-Angyaloknak sints' Jussa az embert az Emberiségnek ezen Jussaitól meg-fosztani – Véllek való viszsza élésünket meg-szorithatják, sőt kötelességek-is meg-szorítani, beszédéinknek Irásainknak bizonyos határt vetni, ha a' Társaság, és ennek tagjai valósággal szenvednének, ha azok a’ drága kintsek: az élet 'és a' szabadság, a' Tulajdon és a' bátorság, a' közönséges tsendesség, és a' bóldogság, mellyeket örizetek alá bíztunk, emlitett Jussaink' élésével meg rontatnának, és veszedclemben forognának, ekkor a’ Népek' Attyai tartoznak' Jus-

[19]

saink' használását meg-szorittani, de azoktól minket meg-fosztani, egészszen meg-fosztani nints' Jussa egy Halandónak-is – nints' ha körüllettünk minden világok el-vesznek is, ha minden népek ezek’ rontsalekjai alá temettetnek-is – ezen Világok' rontsólék darabjaáira, minden népekre, és réánk-is ezek alatt gondot visel az, a' ki nékünk ezeket a' Jussokat adta, mellyeket mü ily' szenteknek tartunk – A' ki már a' maga természetéből folyó Jussait lyeneknek lenni megtanulta, e' képpen őrizi, és használja, ez az Emberiség Oskolájában a' második Letzkét is ki-tanulta, tudja és Jussaira nézve-is egy valóságos ember.

Az emberi természetnek meg-esmérése, az abból folIyó Jussoknak meg-tanulása, és használása bizonyos méltóságot szül az emberben, melly az Emberiség' Méltóságának neveztetik – Az Emberiség' Oskolájában tehát ez az

III dik Letzke: Hogy az ember az Emberiség' Méltóságát meg esmérje, és azzal meg-egyező tselekedetek' gyakorlására törekejék Ez a' leg-nagyobb tudomány; a' leg-szentebb Letzke a' világon. Ez a' Letzke azon szent éjtzaka homállyának fátyolát, mely ezt az életet el-választja a' következendötől, el-veszi az ember' szemei elöl, és a' lelket bé-tölti Mennyei Világossággal, a' lélek úgy kezdi már magát nézni, mint az Örokkévalóságnak egy gyermekét, ezt a' világot pedig és a’ maga testét, mint tanulására rendeltetett hellyeket, mellyekben ő, mint halhatatlanságnak fia, a' szenvedések és nyomoruságok, az örömek, és fájdalmak között, világosságnak, és szabadságnak fiává fel-nevekedett; azon törekedik tehát egész ügyekezettel, hogy világosság' és szabadság' fiának méltóságával meg egyezők légyenek minden tselekedetei, Erröl bizonyságot-is tészen

I-sőben: Az határ és részre hajlás nélkül való közönséges emberi szeretetnek ki-mutatása által. Egyenes jól-tévö indulattal viseltetik mind azokhoz, valakik emberi formával és emberi természettel bírnak, minden vallás, nemzet-béli külömbbség nélkül, egy belső örömet érez ember társai látásából, tiszteli bennek Okos természeteket, halhatatlan lelkek' nemességét, el-rendeftetések' nagyságát – Hogy szokások és erköltsök', gondolkodások' módja külömböz az övéitől; hogy az Igazság' világa fényessebb, vagy homályossabb nállok; hogy a’ mesterségekben, tudományokban elő-mentek, vagy nemzeti Gyermekségben meg-álapodtak, ezek sze-

[20]

retetét meg-nem óltják, meg se gyengittik; mind ezekre való tekintet, és személy válogatás nélkül annyi örömet és nyugodalmat szerez ember-társainak, a' mennyit tsak lehettséges, 's abban vagyon fő öröme, hogy környéke lakóinak óly' jól-tévöje légyen, mint maga az ISTEN e’ világnak – Ez, a' Jól-tévő Szeretet tsak a' valóságos ember' tulajdona – Az Emberiség' tsetsemő korában, 's alsobb grádussain esméretlen dolog – A' 'Sidó Status' fundálója Mo'ses tsak azok' szeretetét tette vólt nemzeti törvénnyé, a kik a' Nemzet istenét JEHOVÁt tisztelték, a' több népeket a' fölď szinéről el-törleni, s gyülölni parantsólt – a' meg-világosodott gondolatu Görög, az a' fél ember, örömmel tsergedeztette maga vérét Hazájáért, Szabadtságáért Görög Felebarátjáért; de a' maga Nemzetén kivül valókat Barbarusoknak nevezte, és gyülölte – A’ Római Pólgár az Emberiség’ hajnalának is az Monopolistája; vitézi bátórságával: 's fene' dühösségévelt tsak egy világot tüzzel fel-perľselő Fáéton vólt. Az Emberiség', Barátja az Üdvezitő vólť az első, a' ki a Nemzgti köz-falt le rontotta a’ közönséges emberi szeretetet tanitotta, és. a' ki ezt gyakorolja ISTEN Fiának, lelki-embernek nevezte, e vólt fő pontja Moráljának, mellyet se Plátó, se Socrates nem tanitott, ezt a' maga követő meg-esmértető béjegévé tette – ez a’ Keresztyén Vallásnak, Morálnak fundamentoma, ez az Emberiség' méltoságával meg-egyező cselekedeteknek-is édes Annya, 's meg' esmértető béjege. De bizonyságoť tészen

II szor |: A' Köz jóra való törekedéssel. Nem csak Hazájáról, Nemzetéről 's a' jelen-való idő-szakaszróI gondoskodik; hanem más Tartományokról, Népekröl, és a' következendő Századokrol-is – valami ember-társai sorsát jobbitja; vagy terhesitti, valami azok természetével Jussaivaľ egyez; vagy ellenkezik, e' mind fontos dolog elötte – ezekben a' jót elé' mozditja és a' mennyiben rajta álľ a' gonoszt meg-akadályoztattya, nem, szóll nem gondól, nem-is tselekszik ollyast, melly által a' virtus, a’ nyugodalom, az okos vallás ember-társai’ bóldogsága meg-romoljék :| – Nem a' babonás személlyeket gyülöli; hanem a’ dolgot magát; mert ezek’ veszedelmes forrásait esméri a' pólgári Köz-jóra, a' Nevelés' megjobbitására, ha valamit tehet, ezt meg-tenni leg-fentebb a' kötelességének esméri, a’ Rang-béli külömbbség fontos, és szükségesdolog elötte, az ebböl folyo szokások, és szabadság

[21]

meg megszorittásai tisztes pontok – minden-féle jóra törekedik; de egyben se kiván Monopolista lenni; ha a' szükséges világosság terjed; a' boldogság nevekedik, az erkölcsiség; a' szeretet gyarapodik, betsülli mind azokat, valakik ebbe lépést tettenek, azon kivül, hogy, meg sértését érezné, hogy ebben más-is munkás vólt, és a' tiszteleť koszoruja mással is közös – De végre bizonyságot tészen abban

III-szor. Hagy a’ maga tulajdon fakjában, Hivatalában egy nevezetes ember kiván lenni. Az emberi erö, véges erő – Szeretetűnk' tárgyai ugyan minden emberek; de munkásságunk határok közzé vagyon szoritva; |: nem szólgálhatunk az emberi Nem' minden tagjainak; de igen az Hazának; nem minden ember-társainknak de igen a' Statusnak a' Környéknek, a’ melyben élünk. az Haza tehát, és a' Status az a' tulajdonképpen való világ , melly a' miénk, erre terjed-ki közelebbről a' mi munkásságunk, ennek szólgálattyára kötelez minket az háládatosság; mert ennek kehelében' vettük az életet ennek apolgató karjai közt vettük a' jóllételt, a' tökélletededést, ennek kintses tár-házából fólynak gyönyörüségeink batorságunk, bóldogságunk, ebből potoltatnak szükségeink – itt esméretes a' mi munkásságunk – itt munkásságunkra egy bizonyos tárgy, és mezö mutattatik – munkánk kötelesséeggé tétettetik,'s meg-is jutalmoztatik; itt a' köz jót tárgyozó igyekezeteink, 's ki-nézeseink egyesült erővel elő segittetnek 's a'. t. :| – A' valóságos ember tehát itt a' maga nevenek megfelelni törekedik – Fő körelessége, 's törekedése az, hogy a' maga fakját érdemmel bé-töltse – valamit Hivatala kötelessegül parantsol azt híven, példáson tellyesitti, az alatson, is gyalázatos politika, a' privať haszon és commoditás, a' köz jóra törekedés' lelkét benne megnem öli, nem; sőt ez elevenitti, e' vezérli minden lépéseiben, 's mint hiv szólga, úgy jár el a' maga dólgában hogy a’ Mennyei Atyának Itélő-széke előtt-is hívnek talaltassék, és az hív szolgának ditséretét meg-halhassa jutalmát vehesse: Jól vagyon jó, és hív szólgám, kevesen vóltál hív többre bízlak ez után, a' te Uradvak örömebe. –

[22]

•          *          *          *          *          *          *          *          *          *          *          *

Illyen vala törekedése, illyen vala a' maga munkásságára ki- szabott mezőn maga ki-mutatása amaz Úrban bóldogúl kimúlt Tisztes Férfiúnak Tisztelendő PÁKEI JO'SEF Urnak, a' kit a' bőlts Teremtőnek szabados tettzése 1759-ben November 10-dikén léptete bé e' világi életnek Oskolájába ama' példás életü keresztyén szüléktől Néhai Tekintetes PÁKEI PAKE JÓ'SEF Úrtól, mint édes Attyátóľ, és Néhai Tekint. RAZMÁNY HEDVIGA Asszonytól mint édes Annyától, létt születése által – A' Szomszédság barátokat tsinál: Ötet is a' kedvező szerentse mint ha a' Mu'sáknak örökés Barátjává szűlte vólna; ezeknek éppen tö Szomszédságában helyheztette, 's csak hamar u. m. 1765-ben véllek meg is esmertette, mely fent esméretségét szorgalmatos igyekeszete által annyira nevelte, hogy már 1776-ban a' Mu'sák megnyert barátságának jeléül azoknak bizonyos rendeben' az úgy vettetett Togatusok' Seregében bé-is irattatott, úgy fólytatta 's úgy végezte itt-is tanulását, hogy a' közönséges akarat a' Mu'sáknak örökös Barátságára, méltónak ítélvén |: 1781-ben a' külsö Országi Fővebb oskolákban ólly' tzélIal fél-is inditotta; hogy az Emberiség' Tudománnyának azon drága kintseit, mellyeket eddig tulajdon kintses tár-háza gazdagittására gyüjtögetett, ott mint a' nagyobb Világ' Nevelő Házában többekkel-is meg-tetézze, :| 's Hazájában viszsza térvén; a' közönséges haszonra ki tégye – A' jó ki-nézés, jó választás, jó véget-is ére; ugyan-is munkás szorgalmatosságaival törekedései' tzélját el érvén 1785-ben szerentsésen Hazájába viszsza jöve, 's Munkásságára ki-mutatott Filo'sofiai mezejére ki álla – Óh mely nagy bőltsesség a' bőltsességnek mezeien, a' valóságos bőltsességet oktogatni – melly szent Hivatal ­– melly nemes Kötelesség a’ fel-ébredctt emberi értelmet a' legszentebb fő tárgyokra, a’ Virtus' az Istenség’ és az Halhatatlanságra vezérelvén a lelket világossággal, a' Szívet jósággal, a' Társaságot boldogsággal, az életet örömmcl, és gyönyorüseggel bé-tőlteni! A Filosofia Kíntstár-házából erednek a’ bóldogságnak ezen forrásai – a' Filosofia Mezejének gyümöltsei ezek a' Mennyei Plánták. Ezen a’ mezön dólgozott, ezen fáradozott a' bóldogul ki-múlt PÁKEl JO'SEF; dólgozott, és fáradozott nem úgy mint fiú, mint az Emberiségnek egy Ba-

[23]

rátja egy Tanitója; és Szeretője – Meg-is jutalmaztatťák az egek egyenes fáradozását elsőben is egye szelid, egy' tsendes, egy ártatlanéletü Házas-Társsal, ama' bóldog emlékezetü tisztelletes férjfiú A. RÁKOSI Tisztelendö KOVÁTSI TAMÁS Uramnak ezer Sz. Eklé'sia vólt hív Lelki-Tanitóiának, és a' moftan-is özvegyi Sórsban életben lévő Tiszt. Sz. ÁBRAHÁM1 LOMBÁRD MÁRIA Aszszonynak kedves Léányokkal a már Özvegyi árvaságra mradott KOVÁTSI MÁRI Ával – meg-jutalmaztatták az ettől született öt kedves Magzatokkal, 's ezek közzül nevezetesen a' ma is életben lévő árva PÁKEI SÁNDORra1, és PÁKEI THÉRÉ'SIÁvaI, de meg jutalmaztatta a' 'Közönség is; a' midön 1786-ban a' maga Fő Consistoriuma Generalis Notariussává választotta meg az Ország, midőn 1791-ben a' maga törvényes Gyülésében a’ Litterária Regnicolaris Deputatio Tagjává ki-nevezte – meg ez az I. Deputatio melly szerént a' maga Actuariusává tette – meg a’ Felsőbbség, á' Felséges Fő Kormány-Szék, midőn 1798-ban az Erdélyi Császári K. Könyv-visgáló Hivatal Tagjává nevezte – végezetré meg-tetézre maga jutalmát a' Közönség azzal-is, hogy 1798-ban a' maga leg-drágább Kintsének Örizőjévé, a' Kolo'svári Unitárium Kollégyiom Ordinárius Rectorává tette – Ezek az Hivatalok az ő érdemének jutalmai ezek zöldellő borostyán-koszoruk valának az ö fején, mellyek sem a' fel-tévőknek, sem a' viselőnek gyalázattyára meg-nem hervadának; mert a’ vatalóságos érdemnek gyökere zöldellövé tészi vala – ezen Hivatalait, kotelességeit, a' szorgalmatos fáradozás, a' munkás ügyekezetü vigyázás kedvesekké; a’ Köz jóra törekedés' lelke könnyüekké és gyönyörüségesekké tette – ezeknek hív fólytatása, vólt az ő elementuma, melyben életet örömet, és nyugodalmat talált mind addig, míg ezen folyó Esztenddben Fébruárius 13.kán egy véletlen Halál életének 43-dik Esztendejében mind ezeknek véget vetett.

Tekintetes KOVATSI MÁRIA, Mára valósággal, keserüségnek Léánya! – Imé el-esék a' te fejednek ékes Koronája', elvéteték mellőled a' gyámól – oda vagyon az hív Barát – az édes Atya – az egyenes szívűrü Házas-Társ – Timántes Kép-Iró a Diána óltárára áldozatul ítéltetett Ifigénia Fátumát le-festvén, az édes Attya siránkozó képét nem tudta le írni; hanem egy fedél alá el rejtve festette: Nem írhatom-le, nem is festhetem én le a' te fájdalmaidat; hanem légyen az a' fedél, melly alá ezeket e1-

[24]

rejtéd az Ur' szentséges akarattyán való Keresztyéni meg-nyugovás, légyen az a' titkos fedél, a' mely rejtve tartja még szemeis előtt azt a' drága kincset, melly a' te el-vesztett kintsednek még némi némü ki porolására lehet – adjanak az egek a' te szívednek örömet, és vígasztalást – légy árva Házadnak ezután-is bőlts épitője, ’s árváidnak okos nevelője, a' kikben deritse-fel az Úr a’ te hívségedért Örömednek Napját!

Árva PÁKEI SÁNDOR, árva PÁKEI THERÉ'SIA egy pár testvér az örömben, egy pár testvér a' kererüségben – látjátok mely páros 'az öröm és a' fájdalom – alig derült vala fel az örömnek napja a' tü egetekre, 's imé az Halálnak mérges szele örömeteknek napját vastag gyászszal bé borittá; meg-hólt a' tü édes Atyátok; de él a' tü édes Anyátók az árva KOVÁTSI MÁRIA; legyetek ennek engedelmesek, a' virtust szeressétek, a' vallást tiszteljétek; így lészen az árváknak édes Attya, a' tü édes Atyátok.

Egy kedves fiú Testvére Tekintetes PÁKEI PÁKEl JÁNOS Ur, a' Kolo'svári Tekintetes Magistratusnak egyik érdemes Sénátora, és hív életed Párja Tekintetes RÁKOSI N. JUDITH Aszszony – Tekint. PÁKEI BORBÁRA Aszszony, Székely Udvarhelyi Tekintetes SZELES LÁZÁR Urnak az Er'sebeth városi Császári K. Harmintzadi Hivataľ Contralorjának kedves élete Párja. Úgy N vólt Kedves Testvére N. PÁK'EI HEDVIGA Aszszonynak Nemzetes HEGEDÜS JOSEF Uramtol mint Férjétől maradott árvái HEGEDÜS KÁROLY és HEGEDÜS JOSEF! – A' Vérnek , a' Barátságnak, és a' költsönös oröm érzésnek Kötele vala az, mely titeket egyekké tett vala – de imé a’ kegyetlen halál eztet el-szaggatá – el-szakada a' példás atyafiságnak, és Barátságnak kötele; el-alutt a' PÁKEI JO'SEF, de él még ő köztetek a' maga árván hagyatott házában; ne alugyék-el azért a' testvéri indulat bennetek, légyetek ez-után-is testvérek kedves árváihoz – légyetek egy test, egy vér; és egy lélek – az Ég jutalmazza meg hiv Atyafiságtok' – Szemeitek' gyönyörüségei a' kisded PÁKEI KRISTINA, és a' SZELES LÁSZLÓ légyenek Atyai örömeteknek állandó gyönyörüségei –

Tiszteletes Sz. ÁBRAHÁMI LOMBÁRD MÁRIA Aszszony, A. RÁKOSI N. Tiszt. KOVÁTSI TAMÁS Uramnak árva Özvegye! Tekintetes KOVÁTSI 'SU'SÁNNA Aszszony N. Tekintetes Huszár László; Ur' árva özvegye! Árva az édes Anya – árva a' nagyobb testvér, árva már a' KOVATSI MARIA-is. Látjatok­-é melly vélet-

[25]

len utóll ére tüteket az árva kenyérben – árvák vagytok PAKEI JO'SEF-ben-is gyámol nélkül maradtatok, egynek el-este hármos tsapással keseritte benneteke, Légyen már az Ur Özvegyi Sorsotok' Segédje, dólgaitok' Igazgatóia és fivetek' Vigasztalója. Tekintetes KOVÁTSI LŐRINTZ Úr! Tégedet rendeltek az Egek ezen hármos tsapásból folyó terhek' könnyebbitésére; az Anyai tisztelet vérnek kötelei rakják azt a' terhet vállaidra, viseljed ezért ezeknek-is terheket tanátsoddal, vigasztalásoddal – örizze az Ur a' te házodat az özvegyi keserü kenyértől, adjon né'ked tökélletes örömet kedves életed Párjában a' T. Szakál Annában, és kedves Gyermekeidben.

Tiszteletes PÁKEI JUDITH Aszszony, Néhai bóldog emlékezetü Kolo'svári Professor T. Fejérvári Sámuel Úr árva özvegye, és bárom kedves Léányaid: Méltóságos Itélő-Mester ENLAKI SALA MIHÁLY Úr' Kedves élete Párja Tekintetes FEJÉRVÁRI JULIÁNA Aszszony. Tekintetes BÖLÖNI SIKÓ ISTVÁN Úr’ kedves élete párja Tekintetes FEJÉRVÁRI KLÁRA Asszony, és Tekint. KÖPETZI N. JO'SEF Úr kedves élete Párja FEJERVÁRJ ANNA Asszony! Imé az igaz atyafi az Urnak kegyelméből a’ tü népes szép Házaitoknak örömére, a’ tü atyafiságtok' tör’sökéből elé állott Nevelő, és Tanittó el aluvék, de nem alutt-el , és halhatatlan az az egyenesség, mellyel ő viseltetett tü hozzátok; ne alugyék-ki azért a’ tü atyafiságtok’ szeretete-is az ő árva Háza aránt, a' jót, mellyet hozzá mutattatok, jutalmazzák-meg néktek az egek bőv mértékben, légyenek gyermekeitek asztaltok körül mint az ólaj veszszők, és mint az ISTEN kertének plántái!

Tekintetes és Tiszteletes Pákei és Kovátsi Házokhoz tartozó közelebb, és távulabb lévő atyafi Familiák: Tekintetes SIMON, FODOR, EPERJESI, GYERGYAI, BEDÖ HÁZI, O'SVÁTH, RÁKOSI, KOMJÁTSZEGI, és VÁRADJ Familiák! Tudjátok-é hogy mindnyájon tsak egy Familia, egy Tör'söknek unokái vagyunk – a' rothadást atyánknak, a' férgeket atyánkfiainak szóllithattyuk; ha tsak a' testnek élünk; éljetek azért tü a' leleknek, éljeték mint a' Mennyei Atyának tselédi, mint fiak, mint örökösök; hogy örökös légyen örömetek.

Méltóságos, és Tisztelendő Unitárium Fő Consistorium, ennek Méltóságos, és Tiszt. Elöll-ülői! Fő Tisztelendő LÁZÁR ISTVAN Ur az Erdélyi Unitária Sz. Ekklésiák' nagy erdemü SUPER- [sic!]

[26]

PÁKEI JO'SEF szomoru nevezet, szomoru kedvet emlékezet: Imé vég-bútsut vevél Te az egész Világtól, Barátidtól, Jó-akaróidtól, és mindenektől de nem Vészsz tőllem soha örökre vég bútsút; nyers Iészen és kedves örökre a' te emlékezeted az én szívemben – a’ kiben egy Nevelőmet — Tanittómat , Szólga-Tarsomat, Barátomat; óly Barátomat pedig, a' kit nem a' test, nem a' vér; nem a' világ, nem az egyarányú testi hajlandóság; hanem a' legszentebb érzés tett vala Barátommá ezt a' leg elsó és leg-utolsó Barátomat el- vesztettem – Nyugodjanak áldott Hamvaid tsendesen ! – Lelked – EL-MONDÁM