Bethlen Miklós Bethlen Gergelynek, S. d. (1683 június)
Adatlap
S. d., [?, 1683 junius]
Édes bátyámuram. Az itt való salaguardok a harang félreverésről megtudták, hogy idejött valami had, s kérdezték, micsoda had, mondották, hogy erdélyi had, s kérdezték, mire való? mert hiszen ide alább is vagyon had, hát az is mire való? Mondta a szolgám: az arra való, hogy a kóborló tatárt ha kapja, levágja. Mondták emezek: igen jól vagyon, a kánnak avval békességet, kedves dolgot cselekszenek, mert ezek az ebek a kánt sem ismerik. Midőn a szolgám mondta volna, miért járnak olyan lassan, lám a kapucsi basa sietteti őket, azt mondta, hogy őket bizony a kapucsi basa nem sietteti, mert a dolog nem is siető, más az, hogy amint őnekik mondták, nem messze immár a német, ahova kell nekik menniük. Midőn a szolgám kérdezte, miért kerülnek Kolozsvár felé, azt mondták, minket a magyarok visznek, a ti emberetek, a kán másfelé ment volna, de azt mondták, hogy az az út igen szoros, azért fordult erre. Noha hitvány ember szavai, mégis meg akartam kegyelmednek írni. Ajánlom Istennek kegyes oltalmába kegyelmedet.
Kegyelmed atyafia, szolgája Bethlen Miklós.
Igen köteles szeretettel megszolgálnám kegyelmednek, ha mód van benne, adjon vagy húsz lovast az én Kamarásra menő szolgám mellé, hadd vigyáznának ott, az erdőkön bátran eljárhatnának, s az faluban is strázsákkal, míg a derékhad oda érkeznék, mert az had lassan jár, addig a nyargalója mindent elkövet; bizony megköszönöm, s szolgálom kegyelmednek. A vitézeknek is megjutalmaztatom fáradságukat.