ANTHROPOLOGIA 4
Benkő Ferenc<ref>Benkő Ferenc (1745-1816) református lelkész, tanító és természettudós. Természethistóriát, geográfiát és német nyelvet tanított a nagyenyedi (Aiud/Straßburg am Mieresch) kollégiumban. Parnassusi Időtőtés címmel szerkesztett ismeretterjesztő olvasmány-gyűjteményt, amelyben Tahitiről és Óceánia más szigeteiről is írt, és geográfiai kurzusának a tananyagába is belefoglalta az azokról szóló új ismereteket. Abban, hogy felfigyelt James Cook utazásaira, minden bizonnyal közrejátszottak 1776 körüli jénai és göttingeni egyetemi tanulmányai. Ásványtani érdeklődéséhez egy a természethistória - s azon belül, az etnográfiai/etnológiai részletek - iránti különös érzékenység társult.</ref> geográfiája, 1796 (részlet)
Benkő Ferenc. „A’ Világnak V-dik Része Otahaitirol.<ref>Tahiti.</ref> Az ujsagot szeretőknek kedvekért.” In Parnassusi Időtőtés, 1793. Negyedik darab, Kolosváratt: Hochmeister Márton,<ref>Hochmeister, Martin (1767-1837) erdélyi szász könyvkiadó és nyomdász, Nagyszebenben/Sibiu/Hermannstadt működött.</ref> 1796. 11-20.
Regeszta
Benkő Ferenc geográfiája (Kolozsvár, 1796) tömör és részletes etnográfiai profilt - „természeti és Pólitziai le-írás”t – foglal magában Óceániáról, mindenekelőtt Tahiti szigetéről. Ennek egyes részei, elemei közvetlenül Georg Forster Tagebuchján (1776-1780) alapulnak, hivatkozottan is. Benkő műve mégsem tekinthető a mai értelemben vett fordításnak, hanem sokkal inkább adaptációnak - egyes helyeken oldalszám-hivatkozásokkal, más helyeken (többségében) anélkül. Az effajta adaptáció a korszakban jellemző, megszokott módszer volt magyar nyelvű tudományos – így etnológiai/antropológiai - szövegek létrehozásában. Forster Tagebuchjának e magyar nyelvű „újramondása” - mely James Cook utazásainak mindeddig ismert négy különböző magyar nyelvű adaptációja közül az egyik -, közvetetten a brit hajónapló- és népleírás-instrukciók hagyományán alapul. A Göttingent járt szerző – és mások - munkásságának eredményeképpen ez a hagyomány eljutott Magyarországra, és mintát kínált etnográfiai profilok hazai elkészítéséhez. Benkő leírása Tahitiról a református kollégiumi oktatás részét is képezte: nagyenyedi geográfia kurzusának egyik fejezete volt.
A’ VILÁGNAK V. RÉSZE OTAHAITI<ref>Tahiti.</ref> vagy KOOKIA.<ref>Tahiti James Cook vezetéknevéből származó régi elnevezése magyar nyelven.</ref> §. I. A’ Világnak V-dik Részéről.
Valamint Amérika sok időkig esméretlen vólt az Európaiak előtt, mellyet a’ Tizennegyedik Századnak vége felé Kolumbus<ref>Kolumbusz Kristóf (1451-1506), genovai olasz hajós, spanyol szolgálatban, négy hajóutat tett Közép- és Dél-Amerikába (1492-1504).</ref> fel-talált, és Amerikus jobban-is meg-visgálván, rólla azt a’ nagy roppant Világot a’ Föld golyobissának leg-nagyobb negyedik részét Amérikának nevezték: Éppen ugy történet viszont a’ dolog egy ujjabb világnak fel-találásával: Ánglia ugyan-is ujjabb földeket kereső Hajókat küldvén ki a’ Déli Tengerekre, 1767-ben Ánglus Hajós Kapitány Vallis<ref>Wallis, Samuel (1728-1795) brit tengerész és felfedező. 1766-ban eljutott Tahitira. Őtőle maradt fenn az első európai írott feljegyzés erről a szigetről.</ref> talált Ámérika, és Ásia között a’ Társoság szigetek<ref>Társaság-szigetek, szigetcsoport Polinéziában, a Csendes-óceánban.</ref>re, mellyeknek Déli szélességek a’ 15 és 18. Nap nyugoti hoszszak az 225. és 235-dik gradusok között vagyon, mellyeket az utánn háromszori úttyában egymás után 1769-től fogva 1779-ig Ánglus Tengeri Kapitány Kook vagy Kuk<ref>Cook, James (1728-1779), brit tengerész, térképész, a Brit Királyi Haditengerészet kapitánya. Három expedíciót vezetett a Csendes-óceán térségébe (1768-1771, 1772-1775, 1776-1779/80). A harmadik során Hawai szigetén megölték a bennszülöttek (1779), hajóit a helyettese, John Gore vezette vissza Angliába. </ref> a’ közönséges ki-mondás szerint, jokban-is meg-visgálván, és őket körül járván, időn ezek a’ nagy Szigetek, egy nagy Világhoz hasonlóknak találtatnának, sok Királlyok alatt élvén, a’ magok nyelveken a’ leg-nagyobbról OTAHAITInak;<ref>Tahiti.</ref> a’ sokszor ott meg-fordúltt felkeresőjökről pedig KOOKiának neveztetett.
Fekvése, és Szomszédjai. Ezeket a’ Déli nagy Tenger<ref>Csendes-óceán.</ref> körül vévén, az határai tsak az Tengerek. Fekszik pedig a’ közép, és Bak abrontsa között az Forró Ég szakaszszában. Dél felől Szomszédjai sok külömböző némellyek közel, mások száz Tengeri mértföldekre-is eső Szigetek. Napkelet felől fenn Sz. Kristina, Mendoka, Margareta, a’ Bak jegy abrontson allól Pithairris, Vaihu, és Sz. Dániel. Dél felől esméretlen, egy néhány közel lévő szigeteken u. m. Ohietera, Glocester, Osnabrükön kívül, mellyek a’ Bak jegy abrontsa körül vagynak, és Otahaitihoz számláltatnak, Napnyúgott felőll által ellenben az Hibrides,<ref>Új Hebridák, azaz a Vanuatu szigetcsoport Melanéziában, a Csendes-óceánban.</ref> alább sok száz mértföldekkel Uj Zélándia, mellyen keresztül ment Kook Kapitány Otahaitiban. Északfelől a’ Tekenős-békák szigete vagy Schildkröten Insel az hol 300. fontos Tekenős-békák-is találtattak, fellyebb Sandwich<ref>Hawaii (régebben: Sandwich-szigetek), szigetcsoport Polinéziában, a Csendes-óceánban.</ref>, és Ovajhi,<ref>O’ahu, a Hawaii-szigetcsoport harmadik legnagyobb szigete Polinéziában, a Csendes-óceánban.</ref> mellynek északi szélessége a 22 grádus alatt vagyon, az hol Kook Kapitányt harmadik úttyában, az ott való erőszakoskodásért Orono<ref>Orono, a béke és a jólét istensége Hawaii polinéz hiedelmek szerint. (A hajónapló tanúsága szerint első odaérkezésekor magát Cook-ot nevezték „Orono”-nak a bennszülöttek. Az említett „erőszakoskodás” azonban a második odaérkezésekor, azaz a visszatérésekor történt, amikor már nem Orono ünnepségeinek az ideje volt a szigeten, hanem a háború istenségéé.)</ref> Királyán a’ Szigetnek, a’ Lakosok meg-ölvén, meg-is ették, 14-dik Ferbruarii 1779-dik Esztendőben. Forster <ref>Forster, Johann Georg Adam (1754-1794), német természettudós, utazó, útibeszámolók szerzője, a brit Royal Society tagja, James Cook második óceániai expedíciójának (1772-1775) résztvevője.</ref>Tagebuck [Tagebuch] einer Entdek [Entdechungs-] Reise Berl[in]. 1781. pag. 302.
El-osztatik ez az Ujj világ IV. Részekre I. Otahaiti a’ közelebb hozzá tartozó 4. Szigetekkel, mellyek Maarea, Tedhorua, Eimeo, és Tapoamanáo. II. A’ Társaság Szigetek. 6. Hauhajné<ref>Huahine, a Társaság-szigetek egyike Francia Polinéziában, a Csendes-óceánban.</ref>, O Rajettéa<ref>Ra’iateia, a Társaság-szigetek egyike Francia Polinéziában, a Csendes-óceánban.</ref>, O Taha, Barabora<ref>Bora Bora (Pora Pora), a Társaság-szigetek egyike Francia Polinéziában, a Csendes-óceánban.</ref>, Tubai, és Maurua. III. A’ Baráttságos Szigetek, Turtlé, A’ Namoka, Tonga Tabu <ref>Tonga-szigetek, a Barátság-szigetek egyike Polinéziában, a Csendes-óceánban.</ref>, Eauvhé Pylstárt, Navigateurs, és Sz. Bernárdes Inseln. IV. A’ széllyel szórt Szigetek, mind a’ négy Ég szakaszszára 21. Savako, Palmerston, Hervei, Scylli, O Hiérva, Glocester Trépid, Lov-Island, König Georgs, Dissapointement, Dog vagy Kutya Sziget, Sarlotta, Mendoka, O Hiverrova, Hood Vaitahu, Ónatejó, Magdalena, Schildkrot, és végre fen Észak felé O Vajhi több másokkal.
§. 2.
OTAHAITIROL
I.OTAHAITI <ref>Tahiti.</ref>a’ leg-nagyobb Sziget, a’ mellyről ezt az egész Ujj Világot kezdik nevezni. Déli szélessége a’ 17. Nap-nyugoti hoszsza a 227. grad[us]. alatt vagyon. Ennek természeti, és Pólitziai le-írásától a’ többek-is keveset külömböznek. El-osztása tsak annyiban tudatik, hogy vagynak benne sok Erié nevet viselő Elől-járók, vagy a’ nép Fejedelmei, egy akkori OTU, nevű hatalmas Király alatt, a’ kinek Felesége, és a’ sziget Királynéja vólt Obéréa,<ref>Purea (Oberea vagy Oborea, 1767-1769-ből ismert az európai feljegyzésekben), Tahiti polinéz (Teva) női főnöke. Samuel Wallis (1728-1795) és James Cook (1728-1779) expedíciói, akik találkoztak vele, európai fogalommal élve „királynőnek” (queen) nevezték.</ref> a’ kitől, ersőssen halgattanak, és a’kiknek igen nagy tisztességet tésznek, mind a’ békességben mind a’ hadakozásban. Neveztes Várossaik, vagy Faluik nintsenek; mert szerte széllyes laknak, kiki a’ maga gyümölts és köntösfái között a’ maga familiájával. – El-osztatik 2. fél Szigetre melynek a’ Nap-nyugoti fele Opourconu vagy O Tahájtinue, nagy O Tahajti, egy része Mataore jó ki-kötő hellyel. A’ kisebb fele Teiarrabu vagy kis O Tahajti a’ ki-kötö hellye O Aitipieho. – Első fel-találója vólt de Quiros<ref>Queirós, Pedro Fernandes de (1563–1614) Spanyolország szolgálatában álló portugál tengerész. Részt vett a Csendes-óceán spanyolok általi felderítésében (1595–1596), és vezette az ún. ismeretlen déli föld (Terra Australis) megtalálására indított expedíciót (1605-1606).</ref> 1606-ban, és Sagittáriának nevezte. Azután Anglus Kapitány Vallis<ref>Wallis, Samuel (1728-1795) brit tengerész és felfedező. 1766-ban eljutott Tahitira. Tőle maradt fenn az első európai írott feljegyzés erről a szigetről.</ref> 1767-ben III. György Király Szigetének nevezte. Bugenvilli<ref>Bougainville, Louis Antoine de, (1729–1811), francia tengerésztiszt és felfedező, az első francia, aki körülhajózta a földet (1763), és eljutott a Csendes-óceánon Tahiti szigetére (1767).</ref> tanulta-ki 1768-ban a’ Tahiti nevét. Kook Kapitány háromszor jobban meg-visgálta, és ott mulatott 1769-ben rá-találván, mely két szigetnek egy illyen 8. formája vagyon.
A’ Sziget körül vagyon véve a’ Tengerbe fekvő Kláris Kösziklákkal, mellyek között igen jó ki kötö hellyet találván, nevezték az Anglusok Port Royálnak vagy Király ki-kötő hellyének, mellynek Oaite Piha az ott lévö neve. Ben a’ közepin nagy hegyek vagynak tsak nem minden Szigetben, mind Otahajtiban-is, mellyek sok szigetekben Tüz-okádók, a’ Tenger mellyéke itten teres, teli mindenféle kenyér gyümölts, Kokos-dio, Pálma, Pisány, Khinai Pappirosfa, több más Szederjfákkal, és Méznáddal, mellyet az édességéért rágnak, ezekkel tüzelnek, a’ gyümöltsökkel élnek, a’ belső hajokból köntöst keszitenek, a’ Levelekkel a’ Kunyho-házaikat fedik. Teli vagyon sok egyéb még esméretlen Plántákkal, jó legelőkkel; egy szóval jól-lehet a’ forró ég szakaszszában esik, mindazonáltal igen egésséges kedves levegőjü hely, kellemetessé tévén a’ sok tsergedező vizek, és a’ Tengerről lengedező szelek, úgy annyira hogy sok Europaiak kivánták vólna ott maradni, és gyakran a’ végre meg is szöktek a’ Kook Kapitány emberei.
A’ LAKOSSAI. Szálas, erőss, izmos emberek, a’ Férjfiak nagyok, szakállasok, hoszszú oláhoson kötött hajokat viselnek. Az Aszszonyok kissebbek, kivált az ajjassa<ref>köznép</ref> apró, az hajokat röviden vágják, mind a két Nem a’ fejit tollakkal, ’s virágokkal ékesitti, a’ fejek ékességek matéria, és fa-levél, sapkájoknak Tomán a neve, szinek olaj-szín barna, ruhások, és tsak a’ nagy melegben, vagy tisztelet végett a’ Nagyok előtt szokták magokat félig meg-mezitelenitteni, jó úszók, jó halászok, és jó tsólnokászok, ’s minden nap háromszor ferednek: reggel, estve, és délben. Hadakozó eszközeik a’ botok, Kö-Tsákányok, hoszszú fa ’Sidák<ref>dzsidák</ref> mellyeknek a’ végeken éles tsontok vagynak, a’ fegyver fogható Népét mintegy 6780ra vetik, a’kik a’ Király és az Érie Elöljáróik után erőssen halgatnak, és azoknak mindenben tsak egy jel adásra-is engedelmesek, melyre nevezetes példa, hogy ha legkissebb lopás esik, melly a’ napkeleti Indusoknak közönséges nyavallyájok, még-is a’ leg-kisebb portékát kevés idő alatt elé tudják keritteni.
Életek módja minthogy fözni tellyességgel nem tudnak; azért tsak sültel, süteménnyel, és nyers gyümöltsökkel élnek. A’ Napkeleti szigetekben leg-bövebb lévén a’ Sertés, és a’ Kútya mindenütt, mellyek igen kövérek, ugy itt-is némely madarakan kívül, semmi egyéb más, annyival inkább vad állatok nintsenek, hanem Sertés, Kutya, és Egér, a’ Sertést, és Kutyát sülve eszik, két kö-között sütvén, ugy az halakat, mint nálunk is az Oláhok a’ Palatsintájokat, és a’ Zarándiak a’ Tseszt<ref>beazonosíthatatlan</ref> alatt a’ Máléjokat [puliszka]; eszik pedig Kenyér gyümöltsel, a’melly ezeknek az Országoknak tulajdona, nagy fákan termő, kenyérnyi nagyságú gyümölts, melynek a’ belét nyersen-is eszik, de másképpen-is valami gödörbe meg-savanyitván, ’és a’ felső hajától megtisztitván, tsinálnak belőlle sült Tésztát-is kenyér hellyett, az ételek hát a’ sült halak, Sertés, Tengeri Rákok, minden féle meg-nevezett gyümöltsök, és minthogy igen sokat esznek, ezek mindenkor elé-járnak, kinek kinek különös kosara, lévén a’ mellyekben a’ maradékot ismét el-teszik. Tálok a’ Kokos Dio-haj, valamint a’ víz edények-is, és a’ nagy Tsiga hajak, mellyek kés gyanánt-is szolgálnak, Italok a’ víz, és a’ Kokosdio leve, a’ bort, és erös italt tsak ritkán szeretik még-is vagyon valami részegitő italok némely Szigeteknek, de a’mellyel ritkán élnek, valami plántákból készitvén, az Uraknak, és Aszszonyságoknak az Inasok rakják az ételt a’ szájokba, itt az Aszszonyok a’ Férjfiakkal nem észnek, szép idöben kün a’ pásiton, egyébkor a’ kunyhojok szénás pádimentomán<ref>padlatán</ref> ebédelnek, nagy ehetők, és nagy alvók, az halászaton, és köntös tsináláson kívül, melly az Aszszonyok dolga, az egész életek az étel, és az álom, a’ szép árnyékokban a’ gyümöltsfák között, mellyeket szorgalmatosan plántálnak, és nevelnek, az eledelek, és köntösökért.
Magok viselete, és Erköltsek. Az Otahájti nép nevezetesen jó kedvü, nyájas, baráttságos, vendégeskedő, erköltsös a’ többi felett, és a’ fejérnépe szemérmetesebb sokkal inkább, mint másutt. A’ Nös-paráznaságot keményen meg-büntetik, mellynek másutt kitsiny a’ büntetése. – Az Ánglusokhoz ezek leg-jobbak vóltak, és örömmel fogadták öket mindenkor; azt ki-vévén, hogy itt-is estek lopások, de a’kit rajta értek, a’ Király, és az Elöl-járók meg-büntették; nevezetes, hogy az örömöket-is valamint a’ szomorúságokat, az ábrázattyoknak meg-vérezések által szokták jelenteni, vagyon a’ mennyire sajdithatták közöttök valami szokott titkos Arreoi Társalkodás, és egy Timorodi tántz tartás Neme-is, ahol hol sok útálatos erköltstelenséget visznek véghez; de az hová a’ nagyok nem mennek, idegennek pedig nem szabad látni. A’ Leányok itt-is örömest társalkodtanak az Ánglusokkal, kevésbé az Aszszonyok, a’ szerelmes hizelkedésnek pedig nagy mesterei.