Difference between revisions of "HISTORIA 1"

From wikibase-docker
(create page)
 
 
(10 intermediate revisions by 2 users not shown)
Line 1: Line 1:
 +
'''Koppi Károly: ''Praelectionum historicarum tomus I.'' Pestini, 1788. 1−38.'''
 +
 
'''REGESZTA'''
 
'''REGESZTA'''
  
Koppi Károly (1744 – 1801) piarista szerzetes 1784 és 1795 között a historia universalis professzora volt a pesti egyetemen. Egyetemes történelemről szóló előadásainak 1788-ban megjelent első kötete Nagy Sándor haláláig ad áttekintést, a további korszakokra vonatkozó koncepciója kéziratos előadásjegyzetekből rekonstruálható. Jelen szövegközlés a kötet teljes, korszerű, a kortárs külföldi szakirodalmat is integráló módszertani bevezetőjét tartalmazza, mely áttekinti a történetírás célját, tárgyát, módszereit, segédtudományait, kronologikus felosztását, forrásait, hagyományait és közlésformáit. A  bevezető egy részletének magyar fordítása a ''Magyarországi gondolkodók, 18. század'', szerk. Tüskés Gábor; Lengyel Réka, Budapest, Kortárs Kiadó, 2010 kötet 732-738. oldalán olvasható. Az értekezés eredeti formájában lábjegyzeteket tartalmaz, ezek a szövegközlésben az eredeti szövegbeli helyükre beszúrva, szögletes zárójellel keretezve, kisebb betűmérettel elkülönítve jelennek meg.  
+
''Koppi Károly (1744 – 1801) piarista szerzetes 1784 és 1795 között a historia universalis professzora volt a pesti egyetemen. Egyetemes történelemről szóló előadásainak 1788-ban megjelent első kötete Nagy Sándor haláláig ad áttekintést, a további korszakokra vonatkozó koncepciója kéziratos előadásjegyzetekből rekonstruálható. Jelen szövegközlés a kötet teljes, korszerű, a kortárs külföldi szakirodalmat is integráló módszertani bevezetőjét tartalmazza, mely áttekinti a történetírás célját, tárgyát, módszereit, segédtudományait, kronologikus felosztását, forrásait, hagyományait és közlésformáit. A  bevezető egy részletének magyar fordítása a Magyarországi gondolkodók, 18. század, szerk. Tüskés Gábor; Lengyel Réka, Budapest, Kortárs Kiadó, 2010 kötet 732-738. oldalán olvasható. Az értekezés eredeti formájában lábjegyzeteket tartalmaz, ezek a szövegközlésben az eredeti szövegbeli helyükre beszúrva, szögletes zárójellel keretezve, kisebb betűmérettel elkülönítve jelennek meg.'' 
  
''CAROLI KOPPI<nowiki><ref>Koppi Károly (1744 – 1801) történetíró, az egyetemes történelem professzora a pesti egyetemen, piarista szerzetes.</ref></nowiki> VNIVERSALIS HISTORIAE PROLEGOMENA''
+
''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9390 CAROLI KOPP]I<ref>Koppi Károly (1744 – 1801) történetíró, az egyetemes történelem professzora a pesti egyetemen, piarista szerzetes.</ref> VNIVERSALIS HISTORIAE PROLEGOMENA''
  
Koppi Károly'',<nowiki><ref>Koppi Károly (1744 – 1801) történetíró, az egyetemes történelem professzora a pesti egyetemen, piarista szerzetes.</ref></nowiki> Praelectionum historicarum tomus I.'' Pestini,<nowiki><ref>Pest: szabad királyi város a Duna keleti partján, ma Budapest keleti része.</ref></nowiki> 1788, 1-38.
+
[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9390 Koppi Károly]'', Praelectionum historicarum tomus I.'' [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q1307 Pestini],<ref>Pest: szabad királyi város a Duna keleti partján, ma Budapest keleti része.</ref> 1788, 1-38.
  
  
§ I. Rerum humanarum vicissitudines quarum nostra interest meminisse, complectitur ''Historia''. Ex his, quia non omnes singulis cognosci necesse est, pro diuersa Societatis Descriptione, Studiorumque ad communem felicitatem contendentium Varietate diuersae quoque natae sunt ''Historiae''. Illa summa, omnis humanae Commutationis capita, in certa ''Loculamenta'', Historia ad quae omnia faca referantur, distributa Vniuersalem efficiunt. [''Historiae Vniuersalis'' Nomenclatura, quod ea contra, ac intelligi volumus, quidam ad ''Vniuersam'' abutantur, bene intelligi debet. Vniuersalis Memorabiliora refert, cuiusuis demum Classis, et Ordinis, Rationis, aut Temporis; neque nudis solum Factis recensendis occupatur, sed per omnia Pragmatica est, in aperiendis Factorum Fontius, eorum Connexione, aut Sequelis; sicque Animos Historiae Lectorum Doctrina multo vtilissima imbuit.] ''Vniuersam'' pro omnibus totius Orbis cogniti sex iam poene millibus annorum consistentis euentibus accipi velim. [''Vniuersi'' Populorum omnium Euentus, et Anecdota vix vlla iam Memoria retinentur. Nunc plane et fiunt in dies plurima, et ad vnguem conscribuntur: quo fiet vt istae tot ''particulares'', aut ''Singulares'' Historiae praecipuis tantum capitibus con strictae, sponte Vniuersales euadant. Fuere etiam apud veteres multa, quae cum nihil in eorum Fortunis commutarint, sciueris, an non, patum refert. Ex de prehendis solum voluptatem ''Antiquarii'' capiuut. Inter Vetustates Herculaneas<nowiki><ref>Herculaneum: az ókori római város, Pompeiivel együtt pusztult el Kr.u. 79. augusztus 24-én a Vezúv kitörése miatt. Olaszország Campania tartományában a jelenlegi Ercolano város területén állt. </ref></nowiki> nuper erutas talia jam in lucem protracta sunt, quae nullo Historiae damno delitescere poterant. Sunt, quae tantum miramur.] ''Particularis'' eo diuersa est, quod vnius solum Populi ''Fortunas, Mores, Leges, Foedera, Studia, peractaque seu domi, siue foris Facinora'' complectatur. [''Liuius.<nowiki><ref>Titus Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) ókori római történetíró, főműve: Ab Urbe condita.</ref></nowiki> Tacitus.<nowiki><ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref></nowiki> Dionysius Halicarnasseus.<nowiki><ref>Dionüsziosz Halikarnasszeusz (Kr.e. 54 – Kr.e. 8) hellenisztikus görög szónok és történetíró, történeti főműve: Rómaiké archaiologia.</ref></nowiki> Dio Cassius''.<nowiki><ref>Lucius (Claudius) Cassius Dio Cocceianus (155 / 163 – 229) hellenisztikus görög történetíró, történeti főműve: Rómaiké isztoria.</ref></nowiki> etc.] Ab omnibus Singularis differt; vt quae vnius tantum Vrbis Fata, Bellum vnius Gentis, aut Viri unde celebris casus, aut vices enumerat. [''Salustius.<nowiki><ref>Caius Sallustius Crispus (Kr.e. 86 – Kr.e. 35) római államférfi, történetíró, főbb művei: De coniuratione Catilinae; Bellum Iugurthinum; Historiae.</ref></nowiki> Thucidides''.<nowiki><ref>Thuküdidész (Kr.e. 460 – 395) ókori görög történetíró, főműve: A peloponnészoszi háború története.</ref></nowiki>] Vitas describere ''Biographorum'' est. [''Plutarchus.<nowiki><ref>Plutarkhosz / Lucius Mestrius Plutarchus (46/48 – 125) ókori görög és latin nyelvű történetíró, életrajzokat tartalmazó főműve: Bioi paralelloi.</ref></nowiki> Cornelius Nepos''.<nowiki><ref>Cornelius Nepos (Kr.e. 100 körül – Kr.e. 27) római történetíró, legismertebb műve: De viriis illustribus.</ref></nowiki>]
+
§ I. Rerum humanarum vicissitudines quarum nostra interest meminisse, complectitur ''Historia''. Ex his, quia non omnes singulis cognosci necesse est, pro diuersa Societatis Descriptione, Studiorumque ad communem felicitatem contendentium Varietate diuersae quoque natae sunt ''Historiae''. Illa summa, omnis humanae Commutationis capita, in certa ''Loculamenta'', Historia ad quae omnia faca referantur, distributa Vniuersalem efficiunt. [''Historiae Vniuersalis'' Nomenclatura, quod ea contra, ac intelligi volumus, quidam ad ''Vniuersam'' abutantur, bene intelligi debet. Vniuersalis Memorabiliora refert, cuiusuis demum Classis, et Ordinis, Rationis, aut Temporis; neque nudis solum Factis recensendis occupatur, sed per omnia Pragmatica est, in aperiendis Factorum Fontius, eorum Connexione, aut Sequelis; sicque Animos Historiae Lectorum Doctrina multo vtilissima imbuit.] ''Vniuersam'' pro omnibus totius Orbis cogniti sex iam poene millibus annorum consistentis euentibus accipi velim. [''Vniuersi'' Populorum omnium Euentus, et Anecdota vix vlla iam Memoria retinentur. Nunc plane et fiunt in dies plurima, et ad vnguem conscribuntur: quo fiet vt istae tot ''particulares'', aut ''Singulares'' Historiae praecipuis tantum capitibus con strictae, sponte Vniuersales euadant. Fuere etiam apud veteres multa, quae cum nihil in eorum Fortunis commutarint, sciueris, an non, patum refert. Ex de prehendis solum voluptatem ''Antiquarii'' capiuut. Inter Vetustates [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8363 Herculaneas]<ref>Herculaneum: az ókori római város, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8371 Pompeii]vel együtt pusztult el Kr.u. 79. augusztus 24-én a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8372 Vezúv] kitörése miatt. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2710 Olaszország] Campania tartományában a jelenlegi Ercolano város területén állt. </ref> nuper erutas talia jam in lucem protracta sunt, quae nullo Historiae damno delitescere poterant. Sunt, quae tantum miramur.]               '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11160 |:]</big>''' ''Particularis'' eo diuersa est, quod vnius solum Populi ''Fortunas, Mores, Leges, Foedera, Studia, peractaque seu domi, siue foris Facinora'' complectatur. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11160 :|]</big>''' [''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9391 Liuius].<ref>Titus Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) ókori római történetíró, főműve: Ab Urbe condita.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8655 Tacitus].<ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9392 Dionysius Halicarnasseus].<ref>Dionüsziosz Halikarnasszeusz (Kr.e. 54 – Kr.e. 8) hellenisztikus görög szónok és történetíró, történeti főműve: Rómaiké archaiologia.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9393 Dio Cassius]''.<ref>Lucius (Claudius) Cassius Dio Cocceianus (155 / 163 – 229) hellenisztikus görög történetíró, történeti főműve: Rómaiké isztoria.</ref> etc.] Ab omnibus Singularis differt; vt quae vnius tantum Vrbis Fata, Bellum vnius Gentis, aut Viri unde celebris casus, aut vices enumerat. [''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9394 Salustius].<ref>Caius Sallustius Crispus (Kr.e. 86 – Kr.e. 35) római államférfi, történetíró, főbb művei: De coniuratione Catilinae; Bellum Iugurthinum; Historiae.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8690 Thucidides]''.<ref>Thuküdidész (Kr.e. 460 – 395) ókori görög történetíró, főműve: A peloponnészoszi háború története.</ref>] Vitas describere ''Biographorum'' est. [''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8684 Plutarchus].<ref>Plutarkhosz / Lucius Mestrius Plutarchus (46/48 – 125) ókori görög és latin nyelvű történetíró, életrajzokat tartalmazó főműve: Bioi paralelloi.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9395 Cornelius Nepos]''.<ref>Cornelius Nepos (Kr.e. 100 körül – Kr.e. 27) római történetíró, legismertebb műve: De viriis illustribus.</ref>]
  
  
§ II. Multae praeter eas, quas diximus, Quatuor Classes Species Historiarum in quatuor diuidi Historiarum classes possunt. Atque rectius illi Historias omnes describunt, qui primo ''Rerum'', quas continent, tum ''Historiae Extensionis'', tandem ''Temporis'', ac denique ''Modi enarrandi'' habita ratione Vniuersas complexi sunt. a) Ob ''Res'' ipsas [Nulla res est, quae non suam habeat ''Historiam''. Rerum, circa quas cogitationes humanae versantur, Historia primus ad ''certitudinem'' gradus est; omnes Scientiae et Artes a quodam Capite, et Fonte arcessentur; omnibus igitur Historia Lucem dederit; quo sensu Diodorus Siculus<nowiki><ref>Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti áttekintése: Bibliothéké. </ref></nowiki> Historiam Philosophiae μητροπολιν dixit.] vel b) ''Politica'' est Historia [Intelligitur Nexus Populorum, Diuersitas, Imperia, Regna, Respublicae etc.]; vel c) ''Ecclesiastica'' [Religiones; Ritus; Secessiones; Mutationes; Accessiones; et similia.], vel d) ''Litteraria'' [Aetates Scientiarum, et Artium; Sedes; Migrationes; lacturae; Inuentiones; aut Restitutiones; Societates; Successiones; Scriptores; Patrocinia Virorum Potentium; Musea, Bibliothecae.], e) ''Ciuilis'' [Formae Regiminis. Potestas Legum ferendarum; Magistratus; Systema Belli; Artes Ciuium; Occupationes; Commercia; Mores Populorum.], aut f) ''Naturalis'' [Omnia ea, circa quae Physica versatur, Historiam habent, quae ''Naturalis'' dicitur. Hinc mirari subit, ''Mineris'' Solum, ''Plantis'', aut ''Animalibus'' eam tribui. Pertinet huc ''Astrorum, Ignis, Aquarum, Lucis'', etc. Historia.]. Ob ''Narrationis Extensionem'' est ''Uniuersalis'' [Vniuersalem Historiam per quatuor Monarchias tractare imperitorum est; id quod adhuc dicta satis declarant.], ''Particularis'', aut ''Singularis''. Ad ''Tempus'' pertinet, vt aetate antiqua, media, aut recentiore scriptas discrimines. ''Modi'' demum est, quo res proferuntur; cum hi Pragmatico-Philosophice referunt; illi Annales scribunt; aut Chronica; aliis ''Synchronisticae'' Tabellae praeplacent, alii ''Ethnographice'' progrediuntur. Atque ego illos demum in quacunque harum versari facilius, et cum fructu video, qui prius operam in Vniuersali collocarunt. Plane quod Praeceptores Geographi agere solent, vt non prius singularis cuiuspiam Regionis mappam Discipulis ediscendam proponant, quam illi in Generali, ad Vniuersi totius situm, et Descriptionem Animo imprimendam, sedulo versati fuerint.
 
  
 +
§ II. Multae praeter eas, quas diximus, '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11162 |:]</big>''' Quatuor Classes Species Historiarum in quatuor diuidi Historiarum classes possunt. Atque rectius illi Historias omnes describunt, qui primo ''Rerum'', quas continent, tum ''Historiae Extensionis'', tandem ''Temporis'', ac denique ''Modi enarrandi'' habita ratione Vniuersas complexi sunt. a) Ob ''Res'' ipsas [Nulla res est, quae non suam habeat ''Historiam''. Rerum, circa quas cogitationes humanae versantur, Historia primus ad ''certitudinem'' gradus est; omnes Scientiae et Artes a quodam Capite, et Fonte arcessentur; omnibus igitur Historia Lucem dederit; quo sensu [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8702 Diodorus Siculus]<ref>Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti áttekintése: Bibliothéké. </ref> Historiam Philosophiae μητροπολιν dixit.] vel b) ''Politica'' est Historia [Intelligitur Nexus Populorum, Diuersitas, Imperia, Regna, Respublicae etc.]; vel c) ''Ecclesiastica'' [Religiones; Ritus; Secessiones; Mutationes; Accessiones; et similia.], vel d) ''Litteraria'' [Aetates Scientiarum, et Artium; Sedes; Migrationes; lacturae; Inuentiones; aut Restitutiones; Societates; Successiones; Scriptores; Patrocinia Virorum Potentium; Musea, Bibliothecae.], e) ''Ciuilis'' [Formae Regiminis. Potestas Legum ferendarum; Magistratus; Systema Belli; Artes Ciuium; Occupationes; Commercia; Mores Populorum.], aut f) ''Naturalis'' [Omnia ea, circa quae Physica versatur, Historiam habent, quae ''Naturalis'' dicitur. Hinc mirari subit, ''Mineris'' Solum, ''Plantis'', aut ''Animalibus'' eam tribui. Pertinet huc ''Astrorum, Ignis, Aquarum, Lucis'', etc. Historia.]. Ob ''Narrationis Extensionem'' est ''Uniuersalis'' [Vniuersalem Historiam per quatuor Monarchias tractare imperitorum est; id quod adhuc dicta satis declarant.], ''Particularis'', aut ''Singularis''. Ad ''Tempus'' pertinet, vt aetate antiqua, media, aut recentiore scriptas discrimines. ''Modi'' demum est, quo res proferuntur; cum hi Pragmatico-Philosophice referunt; illi Annales scribunt; aut Chronica; aliis ''Synchronisticae'' Tabellae praeplacent, alii ''Ethnographice'' progrediuntur. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11162 :|]</big>''' Atque ego illos demum in quacunque harum versari facilius, et cum fructu video, qui prius operam in Vniuersali collocarunt. Plane quod Praeceptores Geographi agere solent, vt non prius singularis cuiuspiam Regionis mappam Discipulis ediscendam proponant, quam illi in Generali, ad Vniuersi totius situm, et Descriptionem Animo imprimendam, sedulo versati fuerint.
  
§. III. Nec Historiae quidem Studio sua Historiae desunt Fata; nam et haec rudi, facilique Memoria coepta, aut corrupta fuit; mox Monumentis firmabatur; jam labascebat; cum Seculis, Moribusque mutabatur. Aduertere ad id animum Rerum humanarum periti; dignumque censuere Scientiam tantae vtilitatis Legibus ''Theoriae'' moderari. Ita sensim ipsa suam accepit Historiam. [Lucianus<nowiki><ref>Szamoszatai Lukianosz (Kr.u. 120 – 180) szír származású görög szatíraíró, említett szatírája: Hogyan írjunk történelmet? (Quomodo Historia sit scribenda?)</ref></nowiki> Tom. II. operum ''Quomodo Historia sit scribenda''. I. M. Heineccius<nowiki><ref>Johann Michael Heineccius (1674 – 1722) német teológus, pecséttani szakértő, említett műve: Historia historiae, seu de fatis studii historico-chronici apud varias gentes schediasma historicum, Helmstadt, 1703.</ref></nowiki> de ''Historia Historiae, seu Fatis Studii historici. Carl Renatus Hausens<nowiki><ref>Karl Renatus Hausen (1740 – 1805) német történész, a hallei, majd a frankfurti egyetem professzora, említett művei: Rede von der Theorie der Geschichte. Bey dem Geschlusse der Vorlesungen, auf der Universität Leipzig gehalten im Jahnre 1765. In: ders. Versmischte Schriften, Halle, 1766, 130-134.; Versuch einer Geschichte des menschlichen Geschlechts, I, Ueber die Theorie der Geschichte und Historiomathie, Halle, 1771, 1-16.</ref></nowiki>'' Theorie der Geschichte, und Historiomathie: initio Tomi I. C. G. Heyne<nowiki><ref>Christian Gottlob Heyne (1729 – 1812) német filológus, göttingeni professzor, említett műve: Vorrede. In: Allgemeine Weltgeschichte. Im Englischen herausgegeben von Wilh. Guthrie und Joh. Gray, II, übersetzt und verbessert von Christian Gottlob Heyne, Troppau, 1785.</ref></nowiki> ''Vorrede zur allgemeinen Veltgeschichte des Guthrie,<nowiki><ref>William Guthrie (1708 – 1770) skót újságíró és történész, említett társszerzős műve: A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, London, 1764-1767.</ref></nowiki> und Gray'',<nowiki><ref>John Gray (1714 – 1811) jogász, fiziokrata, társszerzőként együttműködött William Guthrie-vel a A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, London, 1764-1767 köteteiben.</ref></nowiki> Tom. ll.] Aptos Studiis nostris, et Animorum Incitationi Scriptores deligere, eisque in Rem nostram rede vti posse [Carl Renatus Hausen,<nowiki><ref>Karl Renatus Hausen (1740 – 1805) német történész, a hallei, majd a frankfurti egyetem professzora, kapcsolódó művei: Rede von der Theorie der Geschichte. Bey dem Geschlusse der Vorlesungen, auf der Universität Leipzig gehalten im Jahnre 1765. In: ders. Versmischte Schriften, Halle, 1766, 130-134.; Versuch einer Geschichte des menschlichen Geschlechts, I, Ueber die Theorie der Geschichte und Historiomathie, Halle, 1771, 1-16.</ref></nowiki> Nic. Lenglet du ''Fresnoy<nowiki><ref>Nicolas Lenglet Du Fresnoy (1674 – 1755) francia történész, geográfus, filozófus, említett műve: Méthode pour étudier l’histoire: Où après avoir établi les principes & l’ordre qu’on doit tenir la lire utilement, on fait les remarques nécessaires pour ne se pas laisser tromper dans sa lecture : avec un catalogue des principaux historiens, & des remarques critiques sur la bonté de leurs ouvrages, & sur le choix des meilleures editions, Brussels, 1714. </ref></nowiki> Methode pour étudier l' Historie, avec une Catalogue des principaux Historiens,'' etc.] ''Historiomathia'' nos docet; vt quae Monumenta, eorumque Diuersitatem, aut vsum complectatur. Quod si quis Animum ad scribendum adpulit, ''Praecepta Historiographica'' [Iudicio opus est, vt aptus rerum scribendarum delectus fiat; si ''digna'' sint, si ''noua, miranda''que, videndum. Hic, sicubi, quantụm quis ingenio valeat, apparet. Tria sunt poene genera obiectorum, ad quae, velut scopum, Historia dirigitur: Facta nempe, quae tam mentibus nostris, quam Politicae Nationum lucem adfundunt. Tum ea, quae ''Artes'', atque ''Scientias'' reddunt illustriores. Ac demum illa, quae vim in mortalium ''Animos, Characteres, virtutes'', aut ''Vitia'' habere solent. Accedit, cuius aetatis scribatur Historia; quo Statu Regiminis; qua Forma Ciuitatis; aut Indole Populorum. Multum differunt Historiae Graecorum atque Romanorum Libertatis tempore scriptae, ab aliis, quae tardius exaratae sunt. ''Liuius.<nowiki><ref>Titus Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) ókori római történetíró, főműve: Ab Urbe condita.</ref></nowiki> Tacitus.<nowiki><ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref></nowiki> Lampridius.<nowiki><ref>Aelius Lampridius (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik írójaként tartja számon a hagyomány.</ref></nowiki> Capitolinus''.<nowiki><ref>Julius Capitolinus (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik írójaként tartja számon a hagyomány.</ref></nowiki> Multa Historiam, vt Facta ipsa, commutant, aut perturbant; id quod ex Fontibus patebit. Viuentium Principum Historiae vix a quoquam recte lucubrantur.] bene nouerit, oportet. Vbique autem, quo tam prona in Errores Hominum Narratio metu, ac suspicione Ars Critica nos liberet, opem Artis ''Criticae'' [Pulcerrima Logicae Pars est ''Criterium'' ''Veritatis'', praecipue circa Facta historica. Canones ibi propositi Familiares reddendi sunt.] Regulae nobis ferent. Vel ipsa cupiditas Historiae cognoscendae, vel scribendae prope abest, vt erret.
 
  
 +
§. III. Nec Historiae quidem Studio sua Historiae desunt Fata; nam et haec rudi, facilique Memoria coepta, aut corrupta fuit; mox Monumentis firmabatur; jam labascebat; cum Seculis, Moribusque mutabatur. Aduertere ad id animum Rerum humanarum periti; dignumque censuere Scientiam tantae vtilitatis Legibus ''Theoriae'' moderari. Ita sensim ipsa suam accepit Historiam. [[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9396 Lucianus]<ref>Szamoszatai Lukianosz (Kr.u. 120 – 180) szír származású görög szatíraíró, említett szatírája: Hogyan írjunk történelmet? (Quomodo Historia sit scribenda?)</ref> Tom. II. operum ''Quomodo Historia sit scribenda''. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9397 I. M. Heineccius]<ref>Johann Michael Heineccius (1674 – 1722) német teológus, pecséttani szakértő, említett műve: Historia historiae, seu de fatis studii historico-chronici apud varias gentes schediasma historicum, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2531 Helmstadt], 1703.</ref> de ''Historia Historiae, seu Fatis Studii historici. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9398 Carl Renatus Hausen]s<ref>Karl Renatus Hausen (1740 – 1805) német történész, a hallei, majd a frankfurti egyetem professzora, említett művei: Rede von der Theorie der Geschichte. Bey dem Geschlusse der Vorlesungen, auf der Universität Leipzig gehalten im Jahnre 1765. In: ders. Versmischte Schriften, Halle, 1766, 130-134.; Versuch einer Geschichte des menschlichen Geschlechts, I, Ueber die Theorie der Geschichte und Historiomathie, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2308 Halle], 1771, 1-16.</ref>'' Theorie der Geschichte, und Historiomathie: initio Tomi I. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3821 C. G. Heyne]<ref>Christian Gottlob Heyne (1729 – 1812) német filológus, göttingeni professzor, említett műve: Vorrede. In: Allgemeine Weltgeschichte. Im Englischen herausgegeben von Wilh. Guthrie und Joh. Gray, II, übersetzt und verbessert von Christian Gottlob Heyne, Troppau, 1785.</ref> ''Vorrede zur allgemeinen Veltgeschichte des [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9399 Guthrie],<ref>William Guthrie (1708 – 1770) skót újságíró és történész, említett társszerzős műve: A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q208 London], 1764-1767.</ref> und [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9400 Gray]'',<ref>John Gray (1714 – 1811) jogász, fiziokrata, társszerzőként együttműködött William Guthrie-vel a A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q208 London], 1764-1767 köteteiben.</ref> Tom. ll.] Aptos Studiis nostris, et Animorum Incitationi Scriptores deligere, eisque in Rem nostram rede vti posse [Carl Renatus Hausen,<ref>Karl Renatus Hausen (1740 – 1805) német történész, a hallei, majd a frankfurti egyetem professzora, kapcsolódó művei: Rede von der Theorie der Geschichte. Bey dem Geschlusse der Vorlesungen, auf der Universität Leipzig gehalten im Jahnre 1765. In: ders. Versmischte Schriften, Halle, 1766, 130-134.; Versuch einer Geschichte des menschlichen Geschlechts, I, Ueber die Theorie der Geschichte und Historiomathie, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2308 Halle], 1771, 1-16.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9401 Nic. Lenglet du ''Fresnoy'']''<ref>Nicolas Lenglet Du Fresnoy (1674 – 1755) francia történész, geográfus, filozófus, említett műve: Méthode pour étudier l’histoire: Où après avoir établi les principes & l’ordre qu’on doit tenir la lire utilement, on fait les remarques nécessaires pour ne se pas laisser tromper dans sa lecture : avec un catalogue des principaux historiens, & des remarques critiques sur la bonté de leurs ouvrages, & sur le choix des meilleures editions, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2400 Brussels], 1714. </ref> Methode pour étudier l' Historie, avec une Catalogue des principaux Historiens,'' etc.] '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11162 |:]</big>''' ''Historiomathia'' nos docet; vt quae Monumenta, eorumque Diuersitatem, aut vsum complectatur. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11162 :|]</big>''' Quod si quis Animum ad scribendum adpulit, '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11162 |:]</big>''' ''Praecepta Historiographica'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11162 :|]</big>''' [Iudicio opus est, vt aptus rerum scribendarum delectus fiat; si ''digna'' sint, si ''noua, miranda''que, videndum. Hic, sicubi, quantụm quis ingenio valeat, apparet. Tria sunt poene genera obiectorum, ad quae, velut scopum, Historia dirigitur: Facta nempe, quae tam mentibus nostris, quam Politicae Nationum lucem adfundunt. Tum ea, quae ''Artes'', atque ''Scientias'' reddunt illustriores. Ac demum illa, quae vim in mortalium ''Animos, Characteres, virtutes'', aut ''Vitia'' habere solent. Accedit, cuius aetatis scribatur Historia; quo Statu Regiminis; qua Forma Ciuitatis; aut Indole Populorum. Multum differunt Historiae Graecorum atque Romanorum Libertatis tempore scriptae, ab aliis, quae tardius exaratae sunt. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9391 Liuius].<ref>Titus Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) ókori római történetíró, főműve: Ab Urbe condita.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8655 Tacitus].<ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9402 Lampridius].<ref>Aelius Lampridius (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik írójaként tartja számon a hagyomány.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9426 Capitolinus]''.<ref>Julius Capitolinus (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik írójaként tartja számon a hagyomány.</ref> Multa Historiam, vt Facta ipsa, commutant, aut perturbant; id quod ex Fontibus patebit. Viuentium Principum Historiae vix a quoquam recte lucubrantur.] bene nouerit, oportet. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11163 |:]</big>''' Vbique autem, quo tam prona in Errores Hominum Narratio metu, ac suspicione Ars Critica nos liberet, opem Artis ''Criticae'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11163 :|]</big>''' [Pulcerrima Logicae Pars est ''Criterium'' ''Veritatis'', praecipue circa Facta historica. Canones ibi propositi Familiares reddendi sunt.] Regulae nobis ferent. Vel ipsa cupiditas Historiae cognoscendae, vel scribendae prope abest, vt erret.
  
§. IV. Scriptores Vniuersalis Historiae, atque Methodos, quarum singuli aliam, atque Vniuersalis aliam confectati fuerunt, diuersas daturi, illud monendum Lectores duximus, alios ex ingenio suo scripsisse, alios, ne quid simile cum aliis haberent, nouam cogitasse; esse singulis Patronos, et Defensores; ex quibus illi haud recte censent, qui cum vnius ductu in Historia profecerint, eundem aliis necessarium imponant. Duces sequendi sunt, sed tempori, ingeniisque accomodati. Nullum perfectum ex Vetustate Exemplum Historiae ''Vniuersalis'' superest. Hinc illa hodiernorum Diuersitas. Commemoratur tamen Herodotus<nowiki><ref>Halikarnasszoszi Hérodotosz (Kr.e. 484 – 425) görög történetíró, főműve: Hisztoriai.</ref></nowiki> [''Herodotus<nowiki><ref>Halikarnasszoszi Hérodotosz (Kr.e. 484 – 425) görög történetíró, főműve: Hisztoriai.</ref></nowiki>'' Historiae Pater ''Episodice'' scripsit. Hanc scribendi rationem proposuit I. C. Gattererus<nowiki><ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, említett műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, Halle, 1767-71.</ref></nowiki> in ''Vniuersali Bibliotheca Historica'' Dissert. II. seu. Allgemeine Historische Bibliothek von Mitgliedern … Erster Band. 2. Sed vero ipse hanc Methodum, dum suam Historiam Vniuersalem concinnaret, non obseruauit.], Polybius<nowiki><ref>Polübiosz (Kr.e. 200 körül – 118) görög történetíró, államférfi, főműve: Hisztoriai.</ref></nowiki> [''Polybius'',<nowiki><ref>Polübiosz (Kr.e. 200 körül – 118) görög történetíró, államférfi, főműve: Hisztoriai.</ref></nowiki> et ''Diodorus Siculus'',<nowiki><ref>Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti áttekintése: Bibliothéké.</ref></nowiki> saepe Episodia miscent, prior praecipue. ''Diodorus Siculus<nowiki><ref>Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti áttekintése: Bibliothéké.</ref></nowiki>'' tamen, et ''Pompeius Trogus'',<nowiki><ref>Gnaeus Pompeius Trogus (Kr.e. 1. sz. – Kr. u. 1. sz.) gall származású római történetíró, főműve: Historiae Philippicae.</ref></nowiki> vt plurimum ''Ethnographi'' sunt.], Diodorus Siculus,<nowiki><ref>Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti áttekintése: Bibliothéké.</ref></nowiki> Trogus.<nowiki><ref>Gnaeus Pompeius Trogus (Kr.e. 1. sz. – Kr. u. 1. sz.) gall származású római történetíró, főműve: Historiae Philippicae.</ref></nowiki> Recentiores iam plures reperias alios, qui Vniuersam Historiam composuere [''Carolus Rollinus'',<nowiki><ref>Charles Rollin (1661 – 1741) francia történetíró, kapcsolódó művei: Histoire Ancienne, Paris, 1730-1738; Traité des Études, Paris, 1726-1731.</ref></nowiki> ''Societas Eruditorum Angliae'', cuius vasta volumina traduxere in Germanicum, potisque illustrauere ''Sigismundus lacobus Baumgarten'',<nowiki><ref>Siegmund Jakob Baumgarten (1706 – 1757) protestáns német teológus, a hallei egyetem professzora, említett műve az általa angolból kiadott Uebersetzung der Allgemeinen Welthistorie die in England durch eine Gesellschaft von Gelehrten ausgefertiget worden, Halle, 1746-1757.</ref></nowiki> dein ''lohannes Salomo Semler'',<nowiki><ref>Johann Salomo Semler (1725 – 1791) német egyháztörténész, Siegmund Jakob Baumgarten halála után folytatta az Uebersetzung der Allgemeinen Welthistorie die in England durch eine Gesellschaft von Gelehrten ausgefertiget worden kiadását (Halle, 1761Ö.</ref></nowiki> curante ''Gatterero;<nowiki><ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, említett műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, Halle, 1767-1771.</ref></nowiki> Guthrie,<nowiki><ref>William Guthrie (1708 – 1770) skót újságíró és történész, említett társszerzős műve: A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, London, 1764-1767.</ref></nowiki> et Gray;<nowiki><ref>John Gray (1714 – 1811) jogász, fiziokrata, társszerzőként együttműködött William Guthrie-vel A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, London, 1764-1767 köteteiben.</ref></nowiki> Friedericus Eberhardus Boysen'';<nowiki><ref>Friedrich Eberhard Boysen (1720 – 1800) német egyháztörténész, orientalista, a Baumgarten és Semler által kiadott egyetemes történeti sorozat kiadásának folytatója Baumgarten és Semler után (Die allgemeine Welthistorie die in England durch eine Gesellschaft von Gelehrten ausgefertiget worden sind: In einem vollständigen und pragmatischen Auszuge. Alte Historie, Halle, 1771).</ref></nowiki> etc. monumenta vetustatis sollicite collegerunt.], alios vero egregiis libris, quos ''Manuales'' dicunt, vsui discentium aptatis celebres. [''Gatterer;<nowiki><ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, Halle, 1767-71.</ref></nowiki> Schlözer;<nowiki><ref>August Ludwig von Schlözer (1735 – 1809) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó művei: Vorstellung seiner Universalhistorie, Göttingen und Gotha, 1772-1773.; Weltgeschichte nach ihren Hauptteilen im Auszug und Zusammenhange, Wien, 1786.;</ref></nowiki> Hausen;<nowiki><ref>Karl Renatus Hausen (1740 – 1805) német történész, a hallei, majd a frankfurti egyetem professzora, kapcsolódó művei: Rede von der Theorie der Geschichte. Bey dem Geschlusse der Vorlesungen, auf der Universität Leipzig gehalten im Jahnre 1765. In: ders. Versmischte Schriften, Halle, 1766, 130-134.; Versuch einer Geschichte des menschlichen Geschlechts, I, Ueber die Theorie der Geschichte und Historiomathie, Halle, 1771, 1-16.</ref></nowiki> Schrök;<nowiki><ref>Johann Matthias Schröckh (1733 – 1808) német történész, költő, orvos, kapcsolódó művei: Lehrbuch der allgemeinen Weltgeschichte zum Gebrauche bei dem ersten Unterrichte der Jugend, Berlin und Stettin, 1774; Allgemeine Weltgeschichte für Kinder, Leipzig, 1779–1784; Einleitung zur Universalhistorie, Berlin, 1757.</ref></nowiki> Remer;<nowiki><ref>Julius August Remer (1738 – 1803) német történész, egyetemi professzor Helmstedtben, kapcsolódó művei: Handbuch der allgemeinen Geschichte, Braunschweig, 1771.; Tabellarische Uebersicht der wichtigsten statistischen Veränderungen in den vornehmsten europäischen Staaten, Braunschweig, 1786–1794.</ref></nowiki> Millot;<nowiki><ref>Claude-François-Xavier Millot (1726 – 1785) francia történész, jezsuita, kapcsolódó műve: Éléments d'histoire générale ancienne et moderne, Paris, 1772–1783.</ref></nowiki> Gruber;<nowiki><ref>Gregor Maximilian Gruber (1739– 1799 ) osztrák piarista történész, bécsi egyetemi professzor, kapcsolódó műve: Abriß academischer Vorlesungen über die synchronistische Universalhistorie zum Leitfaden seiner Zuhörer, Wien,  1777-1780.</ref></nowiki> Offerhaus<nowiki><ref>Leonard Offerhaus (1699 – 1779) németalföldi német történész, professzor Groningenben, kapcsolódó műve: Compendium historiae Universalis, quo res sacrae ac profanae in orbe et ecclesia gestae brevissime exhibentur, Groningen, 1751, 1756.</ref></nowiki>'' etc.] Vniuersi Methodum aliam prae aliis deamant, sed non ideo aliorum improbandae. Placuit quibusdam Historiam ''Episodiis'' dispungere, sicque filum Narrationis pertendere [''Episodica'' methodus est, eiusdem aetatis Nationum minus praecipuarum in dominantis Populi Historiam aptata Implexio, qua nihil necessarii ad plenam notitiam praetermittatur. Exemplum dat Gatterer<nowiki><ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, említett műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, Halle, 1767-1771.</ref></nowiki> dicto loco.] Nonnulli singula in Periodos certis ''Epochis'' terminatas dispescunt; cui prudenti consilio; ''Synchronismum'' addunt. [Vocatus Methodus ''Ethnographico-Synchronistica'' a nobis toto cursu obseruanda.] Sola Methodus ''Ethnographica'' laudatur aliis. ''Synchronismus'' vel solus, quo eiusdem temporis ''Facta'' simul se in conspectu collocent, aliquibus praeplacet.  [Talis est Theodorus Berger<nowiki><ref>Theodor Berger (1683 – 1773) német történész említett művei: Historiam Universalem Per Synchronismum Tradendam Indultu Facultatis Philosophicae Lipsiensis, Leipzig, 1728; Synchronistischen Universal-Historie, Leipzig, 1729.</ref></nowiki> in suis 38. tabellis. Cui similes libri nobis nonnisi cuiuspiam Lexici loco esse debent. Historiam certe vix inde didicerimus. Huc refer illos indices chronologicos, quibus tam libenter vel nuper aliqui, libri scholastici loco, vtebantur, nullo operae pretio.] Aliis, velut ''Chronicis'', sicca, et omni connexione destituta Factorum serie satisfit.
 
  
 +
§. IV. Scriptores Vniuersalis Historiae, atque Methodos, quarum singuli aliam, atque Vniuersalis aliam confectati fuerunt, diuersas daturi, illud monendum Lectores duximus, alios ex ingenio suo scripsisse, alios, ne quid simile cum aliis haberent, nouam cogitasse; esse singulis Patronos, et Defensores; ex quibus illi haud recte censent, qui cum vnius ductu in Historia profecerint, eundem aliis necessarium imponant. Duces sequendi sunt, sed tempori, ingeniisque accomodati. Nullum perfectum ex Vetustate Exemplum Historiae ''Vniuersalis'' superest. Hinc illa hodiernorum Diuersitas. Commemoratur tamen [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8657 Herodotus]<ref>Halikarnasszoszi Hérodotosz (Kr.e. 484 – 425) görög történetíró, főműve: Hisztoriai.</ref> [''Herodotus'' Historiae Pater ''Episodice'' scripsit. Hanc scribendi rationem proposuit [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9403 I. C. Gattererus]<ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, említett műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2308 Halle], 1767-71.</ref> in ''Vniuersali Bibliotheca Historica'' Dissert. II. seu. Allgemeine Historische Bibliothek von Mitgliedern … Erster Band. 2. Sed vero ipse hanc Methodum, dum suam Historiam Vniuersalem concinnaret, non obseruauit.], [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8689 Polybius]<ref>Polübiosz (Kr.e. 200 körül – 118) görög történetíró, államférfi, főműve: Hisztoriai.</ref> [''Polybius'', et ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8702 Diodorus Siculus]'',<ref>Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti áttekintése: Bibliothéké.</ref> saepe Episodia miscent, prior praecipue. ''Diodorus Siculus'' tamen, et ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9404 Pompeius Trogus]'',<ref>Gnaeus Pompeius Trogus (Kr.e. 1. sz. – Kr. u. 1. sz.) gall származású római történetíró, főműve: Historiae Philippicae.</ref> vt plurimum ''Ethnographi'' sunt.], Diodorus Siculus,<ref>Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti áttekintése: Bibliothéké.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9404 Trogus].<ref>Gnaeus Pompeius Trogus (Kr.e. 1. sz. – Kr. u. 1. sz.) gall származású római történetíró, főműve: Historiae Philippicae.</ref> Recentiores iam plures reperias alios, qui Vniuersam Historiam composuere [''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9405 Carolus Rollinus]'',<ref>Charles Rollin (1661 – 1741) francia történetíró, kapcsolódó művei: Histoire Ancienne, Paris, 1730-1738; Traité des Études, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2719 Paris], 1726-1731.</ref> ''Societas Eruditorum Angliae'', cuius vasta volumina traduxere in Germanicum, potisque illustrauere ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9406 Sigismundus lacobus Baumgarten]'',<ref>Siegmund Jakob Baumgarten (1706 – 1757) protestáns német teológus, a hallei egyetem professzora, említett műve az általa angolból kiadott Uebersetzung der Allgemeinen Welthistorie die in England durch eine Gesellschaft von Gelehrten ausgefertiget worden, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2308 Halle], 1746-1757.</ref> dein ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9407 lohannes Salomo Semler]'',<ref>Johann Salomo Semler (1725 – 1791) német egyháztörténész, Siegmund Jakob Baumgarten halála után folytatta az Uebersetzung der Allgemeinen Welthistorie die in England durch eine Gesellschaft von Gelehrten ausgefertiget worden kiadását ([https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2308 Halle], 1761).</ref> curante ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9403 Gatterero];<ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, említett műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2308 Halle], 1767-1771.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9399 Guthrie],<ref>William Guthrie (1708 – 1770) skót újságíró és történész, említett társszerzős műve: A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, London, 1764-1767.</ref> et [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9400 Gray];<ref>John Gray (1714 – 1811) jogász, fiziokrata, társszerzőként együttműködött William Guthrie-vel A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q208 London], 1764-1767 köteteiben.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9408 Friedericus Eberhardus Boysen]'';<ref>Friedrich Eberhard Boysen (1720 – 1800) német egyháztörténész, orientalista, a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9406 Baumgarten] és [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9407 Semler] által kiadott egyetemes történeti sorozat kiadásának folytatója Baumgarten és Semler után (Die allgemeine Welthistorie die in England durch eine Gesellschaft von Gelehrten ausgefertiget worden sind: In einem vollständigen und pragmatischen Auszuge. Alte Historie, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2308 Halle], 1771).</ref> etc. monumenta vetustatis sollicite collegerunt.], alios vero egregiis libris, quos ''Manuales'' dicunt, vsui discentium aptatis celebres. [''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9403 Gatterer];<ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2308 Halle], 1767-71.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8649 Schlözer];<ref>August Ludwig von Schlözer (1735 – 1809) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó művei: Vorstellung seiner Universalhistorie, Göttingen und Gotha, 1772-1773.; Weltgeschichte nach ihren Hauptteilen im Auszug und Zusammenhange, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q165 Wien], 1786.;</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9398 Hausen];<ref>Karl Renatus Hausen (1740 – 1805) német történész, a hallei, majd a frankfurti egyetem professzora, kapcsolódó művei: Rede von der Theorie der Geschichte. Bey dem Geschlusse der Vorlesungen, auf der Universität Leipzig gehalten im Jahnre 1765. In: ders. Versmischte Schriften, Halle, 1766, 130-134.; Versuch einer Geschichte des menschlichen Geschlechts, I, Ueber die Theorie der Geschichte und Historiomathie, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2308 Halle], 1771, 1-16.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9409 Schrök];<ref>Johann Matthias Schröckh (1733 – 1808) német történész, költő, orvos, kapcsolódó művei: Lehrbuch der allgemeinen Weltgeschichte zum Gebrauche bei dem ersten Unterrichte der Jugend, Berlin und Stettin, 1774; Allgemeine Weltgeschichte für Kinder, Leipzig, 1779–1784; Einleitung zur Universalhistorie, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2368 Berlin], 1757.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8650 Remer];<ref>Julius August Remer (1738 – 1803) német történész, egyetemi professzor Helmstedtben, kapcsolódó művei: Handbuch der allgemeinen Geschichte, Braunschweig, 1771.; Tabellarische Uebersicht der wichtigsten statistischen Veränderungen in den vornehmsten europäischen Staaten, Braunschweig, 1786–1794.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9411 Millot];<ref>Claude-François-Xavier Millot (1726 – 1785) francia történész, jezsuita, kapcsolódó műve: Éléments d'histoire générale ancienne et moderne, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2719 Paris], 1772–1783.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9412 Gruber];<ref>Gregor Maximilian Gruber (1739– 1799 ) osztrák piarista történész, bécsi egyetemi professzor, kapcsolódó műve: Abriß academischer Vorlesungen über die synchronistische Universalhistorie zum Leitfaden seiner Zuhörer, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q165 Wien],  1777-1780.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9413 Offerhaus]<ref>Leonard Offerhaus (1699 – 1779) németalföldi német történész, professzor Groningenben, kapcsolódó műve: Compendium historiae Universalis, quo res sacrae ac profanae in orbe et ecclesia gestae brevissime exhibentur, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8439 Groningen], 1751, 1756.</ref>'' etc.] Vniuersi Methodum aliam prae aliis deamant, sed non ideo aliorum improbandae. Placuit quibusdam Historiam '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 |:]</big>''' ''Episodiis'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 :|]</big>''' dispungere, sicque filum Narrationis pertendere [''Episodica'' methodus est, eiusdem aetatis Nationum minus praecipuarum in dominantis Populi Historiam aptata Implexio, qua nihil necessarii ad plenam notitiam praetermittatur. Exemplum dat Gatterer<ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, említett műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, Halle, 1767-1771.</ref> dicto loco.] Nonnulli singula in Periodos certis '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 |:]</big>''' ''Epochis'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 :|]</big>''' terminatas dispescunt; cui prudenti consilio; ''Synchronismum'' addunt. [Vocatus Methodus ''Ethnographico-Synchronistica'' a nobis toto cursu obseruanda.] Sola Methodus '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 |:]</big>''' ''Ethnographica'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 :|]</big>''' laudatur aliis. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 |:]</big>''' ''Synchronismus'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 :|]</big>''' vel solus, quo eiusdem temporis ''Facta'' simul se in conspectu collocent, aliquibus praeplacet.  [Talis est [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9414 Theodorus Berger]<ref>Theodor Berger (1683 – 1773) német történész említett művei: Historiam Universalem Per Synchronismum Tradendam Indultu Facultatis Philosophicae Lipsiensis, Leipzig, 1728; Synchronistischen Universal-Historie, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q1685 Leipzig], 1729.</ref> in suis 38. tabellis. Cui similes libri nobis nonnisi cuiuspiam Lexici loco esse debent. Historiam certe vix inde didicerimus. Huc refer illos indices chronologicos, quibus tam libenter vel nuper aliqui, libri scholastici loco, vtebantur, nullo operae pretio.] Aliis, velut ''Chronicis'', sicca, et omni connexione destituta Factorum serie satisfit.
  
§. V. Cum in sola ''Ethnographica'' Narratione, aliae eiusdem temporis Historiae poene e memoria elabantur, in ''Synchronistica'' autem, velut solutis vinculis, nihil certo necti possit, vtramque coniungere oportet ita, vt definitis ''Periodis'' certis, et quantum fieri potest, vniuersalibus [Haud pridem in Periodos recte diuidere coeperunt periti Historiae Vniuersalis. Antea in Quatuor Monarchias ineptissima omnium facta descriptio. Quidam ''Diluuium, Abrahamum,<nowiki><ref>Ábrahám: bibliai személy, akit az iszlám is tisztel, az Ószövetség szerint az izraeliták, izmaeliták, midianiták és edomiták ősatyja.</ref></nowiki> Troianum Excidium,<nowiki><ref>Trója: a Homérosz Iliász című eposzából ismert háború helyszíne, ma Törökországban, az Ida hegy lábánál található.</ref></nowiki> Vrbem conditam, Salomonis<nowiki><ref>Salamon (Kr.e. 1000 – 928) Izrael harmadik királya, az első jeruzsálemi templom építtetője.</ref></nowiki> Templum, Captiuitatem Babylonicam'',<nowiki><ref>Babilon: ókori mezopotámiai akkád–amorita város volt az Eufrátesz partján, a mai Irak területén, a Sumér és Akkád Birodalom központja.</ref></nowiki> et similia pro Epochis, et terminis Periodorum assumsere. Sed vero istis non nisi in Particularibus Historiis locus est. Natales Christi ad ''Ecclesiasticam'' solum pertinent.] omnes Historiae ''Synchronae'' ab eadem ''Epocha'' Ethnographice deductae, in alia rursum omnes conquiescant. Accedit ad discendi facilitatem, si, quo Nationes ''Synchronae'' inter se connectuntur prius exponamus, quam eorum narretur Historia. Nectuntur autem ''Religione, Systemate Politico, Scientiarum et Artium Incremento, Statu Ciuitatis'', ad quem multa pertinent. [Ad Ciuitatis Statum retuleris ea, quae Patriae Ciues characterisant, velut ''Forma Regiminis; maior minorue Libertas; Potestas ferendarum Legum'', et ''Magistratus''; ''vires domesticae ad propulsandum Hostem; occupationes Ciuium circa Agriculturum, Artefacta mercaturam'' etc.] ''Epochae'' vero terminandis ''Periodis'' velut maxime vniuersales accipi debent: ''Gentium Migratio Babylone;<nowiki><ref>Babilon: ókori mezopotámiai akkád–amorita város volt az Eufrátesz partján, a mai Irak területén, a Sumér és Akkád Birodalom központja.</ref></nowiki> Mors Alexandri M.;<nowiki><ref>III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.</ref></nowiki> Pugna Actiaca;<nowiki><ref>Actium: Görögország nyugati részében található terület, mai nevén Punta. Az actiumi csata Kr.e. 31-ben zajlott le, Octavianus legyőzte Marcus Antonius, ezzel egyeduralmi pozícióra téve szert a Római Birodalomban.</ref></nowiki> Migratio Populorum post Christum natum; Restitutum Imperium Occidentis; Restitutae Scientiae; Turbae Religionariae Reformationis''. Harum si qua longior est, in alias subdiuidenda est. [Liceat facilitatis caussa Octo Vniuersalis Historiae Periodos bifariam diuidere, ita vt ''Vetus Historia'' 4. complectatur, et ''Noua'' itidem 4.; illa ad Quintum vsque Seculum extensa sit; nouaque inde ad nos proteadatur.] Facta, quae Epocharum loco adsummuntur, si non ad omne genus humanum pertinent, saltem maiorem adficere debent. Neque ideo illae Nationes, quae parum cum aliis nexum habuere, reticendae: sed suis locis referri pro magnitudine debent.
 
  
 +
§. V. Cum in sola ''Ethnographica'' Narratione, aliae eiusdem temporis Historiae poene e memoria elabantur, in ''Synchronistica'' autem, velut solutis vinculis, nihil certo necti possit, vtramque coniungere oportet ita, vt definitis ''Periodis'' certis, et quantum fieri potest, vniuersalibus [Haud pridem in Periodos recte diuidere coeperunt periti Historiae Vniuersalis. Antea in Quatuor Monarchias ineptissima omnium facta descriptio. Quidam ''Diluuium, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q795 Abrahamum],<ref>Ábrahám: bibliai személy, akit az iszlám is tisztel, az Ószövetség szerint az izraeliták, izmaeliták, midianiták és edomiták ősatyja.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8364 Troianum Excidium],<ref>Trója: a Homérosz Iliász című eposzából ismert háború helyszíne, ma Törökországban, az Ida hegy lábánál található.</ref> Vrbem conditam, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9415 Salomonis]<ref>Salamon (Kr.e. 1000 – 928) Izrael harmadik királya, az első jeruzsálemi templom építtetője.</ref> Templum, Captiuitatem [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8365 Babylonicam]'',<ref>Babilon: ókori mezopotámiai akkád–amorita város volt az Eufrátesz partján, a mai Irak területén, a Sumér és Akkád Birodalom központja.</ref> et similia pro Epochis, et terminis Periodorum assumsere. Sed vero istis non nisi in Particularibus Historiis locus est. Natales Christi ad ''Ecclesiasticam'' solum pertinent.] '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 |:]</big>''' omnes Historiae ''Synchronae'' ab eadem ''Epocha'' Ethnographice deductae, in alia rursum omnes conquiescant. Accedit ad discendi facilitatem, si, quo Nationes ''Synchronae'' inter se connectuntur prius exponamus, quam eorum narretur Historia. Nectuntur autem ''Religione, Systemate Politico, Scientiarum et Artium Incremento, Statu Ciuitatis'', ad quem multa pertinent. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 :|]</big>''' [Ad Ciuitatis Statum retuleris ea, quae Patriae Ciues characterisant, velut ''Forma Regiminis; maior minorue Libertas; Potestas ferendarum Legum'', et ''Magistratus''; ''vires domesticae ad propulsandum Hostem; occupationes Ciuium circa Agriculturum, Artefacta mercaturam'' etc.] '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11166 |:]</big>''' ''Epochae'' vero terminandis ''Periodis'' velut maxime vniuersales accipi debent: ''Gentium Migratio [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8365 Babylone];<ref>Babilon: ókori mezopotámiai akkád–amorita város volt az Eufrátesz partján, a mai Irak területén, a Sumér és Akkád Birodalom központja.</ref> Mors [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9416 Alexandri M].;<ref>III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.</ref> Pugna [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8366 Actiaca];<ref>Actium: [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2492 Görögország] nyugati részében található terület, mai nevén Punta. Az actiumi csata Kr.e. 31-ben zajlott le, Octavianus legyőzte Marcus Antonius, ezzel egyeduralmi pozícióra téve szert a Római Birodalomban.</ref> Migratio Populorum post Christum natum; Restitutum Imperium Occidentis; Restitutae Scientiae; Turbae Religionariae Reformationis''. Harum si qua longior est, in alias subdiuidenda est. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11166 :|]</big>''' [Liceat facilitatis caussa Octo Vniuersalis Historiae Periodos bifariam diuidere, ita vt ''Vetus Historia'' 4. complectatur, et ''Noua'' itidem 4.; illa ad Quintum vsque Seculum extensa sit; nouaque inde ad nos proteadatur.] Facta, quae Epocharum loco adsummuntur, si non ad omne genus humanum pertinent, saltem maiorem adficere debent. Neque ideo illae Nationes, quae parum cum aliis nexum habuere, reticendae: sed suis locis referri pro magnitudine debent.
  
Periodus I. ab Orbe condito ad Migrationem Babylonicam,<nowiki><ref>Babilon: ókori mezopotámiai akkád–amorita város volt az Eufrátesz partján, a mai Irak területén, a Sumér és Akkád Birodalom központja.</ref></nowiki> seu 1809. M.
 
  
II. ab hac ad mortem Alexandri,<nowiki><ref>III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.</ref></nowiki> Seu Mundi 3660.
 
  
III. ab huius morte ad Actiacam Pugnam,<nowiki><ref>Actium: Görögország nyugati részében található terület, mai nevén Punta. Az actiumi csata Kr.e. 31-ben zajlott le, Octavianus legyőzte Marcus Antonius, ezzel egyeduralmi pozícióra téve szert a Római Birodalomban.</ref></nowiki> seu Mundi 3953.
+
'''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11166 |:]</big>''' Periodus I. ab Orbe condito ad Migrationem [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8365 Babylonicam],<ref>Babilon: ókori mezopotámiai akkád–amorita város volt az Eufrátesz partján, a mai Irak területén, a Sumér és Akkád Birodalom központja.</ref> seu 1809. M.  
  
IV. a Pugna Actiaca<nowiki><ref>Actium: Görögország nyugati részében található terület, mai nevén Punta. Az actiumi csata Kr.e. 31-ben zajlott le, Octavianus legyőzte Marcus Antonius, ezzel egyeduralmi pozícióra téve szert a Római Birodalomban.</ref></nowiki> ad Populorum migrationem Seculi V. post Christum.
+
II. ab hac ad mortem [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9416 Alexandri],<ref>III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.</ref> Seu Mundi 3660.
 +
 
 +
III. ab huius morte ad [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8366 Actiacam Pugnam],<ref>Actium: [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2492 Görögország] nyugati részében található terület, mai nevén Punta. Az actiumi csata Kr.e. 31-ben zajlott le, Octavianus legyőzte Marcus Antonius, ezzel egyeduralmi pozícióra téve szert a Római Birodalomban.</ref> seu Mundi 3953.
 +
 
 +
IV. a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8366 Pugna Actiaca]<ref>Actium: [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2492 Görögország] nyugati részében található terület, mai nevén Punta. Az actiumi csata Kr.e. 31-ben zajlott le, Octavianus legyőzte Marcus Antonius, ezzel egyeduralmi pozícióra téve szert a Római Birodalomban.</ref> ad Populorum migrationem Seculi V. post Christum.
  
 
Nouae:
 
Nouae:
  
Periodus I. a Migratione ad Carolum M.<nowiki><ref>I. Nagy Károly / Carolus Magnus (742 – 814) 768-tól frank király, a Frank Birodalom ura.</ref></nowiki> seu a Christi 400 - 800.  
+
Periodus I. a Migratione ad [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9417 Carolum M].<ref>I. Nagy Károly / Carolus Magnus (742 – 814) 768-tól frank király, a Frank Birodalom ura.</ref> seu a Christi 400 - 800.  
  
 
II. vsque ad restitutas Scientias Seculo XIII. exeunte.  
 
II. vsque ad restitutas Scientias Seculo XIII. exeunte.  
Line 39: Line 43:
 
III. vsque ad Reformationem Religionariam, quae initio Seculi XVI. accidit.  
 
III. vsque ad Reformationem Religionariam, quae initio Seculi XVI. accidit.  
  
IV. in nobis terminetur.
+
IV. in nobis terminetur. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11166 :|]</big>'''
 +
 
 +
 
  
  
§. VI. Non eodem Vetustas modo Res suas posteris consignauit. Antequam Scripturarum characteres reperti essent, aut in vsum accepti, ''Traditione vocali, Carminibus, mutisque Monumentis'' facta notabantur. ''Narrationes'' deficiente hominum aetate, aut ingenio, diuitisque Societatibus, vel quouis adfectu perceptae erroribus patebant. ''Carmina'' [Versiculis ante Scripturam ad cantum recitandis vtebantur; his placendo docuerunt ''Orpheus,<nowiki><ref>Orpheusz: trák származású költő a görög mitológiában. Őt tartották a lant feltalálójának.</ref></nowiki> Linus'',<nowiki><ref>Linusz: mitikus görög költő, egyesek szerint Apollón fia, aki az istennel is dalnokversenyre kelt.</ref></nowiki> aut similes. Bardorum apud Gentes Litterarum expertes, Carminis prima cura fuit; quales ''Tacitus<nowiki><ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref></nowiki>'' apud Germanos, ''Priscus Rhetor<nowiki><ref>Priszkosz rhétor (410 – 472 körül) késő ókori görög diplomata, történetíró. Attila hun uralkodó udvarában történő követségéről beszámoló történeti műve csak részletekben maradt fenn.</ref></nowiki>'' apud Hunnos, et Conuiuium Attilae<nowiki><ref>Attila / Etele (410 – 453) az európai hun törzsek utalkodója.</ref></nowiki> descripserunt.], et ''Cantus'' incitatione Animorum furebant. Sequebantur ''Signa'' [Signa dein obscura diuturnae memoriae non seruitura, seu ''Monumenta muta'' notandis factis introducta sunt. Talia legas Genes. 28. et 31. Iosue 4. Signabantur Scenitis valles, fontes, aut colles; iuuere posita aedificia, festi dies, aut ritus populares.]; ex his ''Imagines'', primo Rebus ''propriae'', dein cum non sufficerent, ''allegoricae''; tum ''hieroglyphicae''; tandem ''Litterae'', sine quibus ceterae raro, nunquam sine interpretibus intelligebantur, cum tamen huic hominum generi non semper tuto fidatur. Plurima certitudine nitebantur monumenta, quae magis quid elsent, agnoscebantur; quaeque nobis vocalia dici possunt [''Vocalia'' sunt plurima. Inscriptiones sunt infinitae. Memorentur ''Marmoru Cornitis Arundeliae'',<nowiki><ref>Arundel: település Angliában, Nyugat-Sussexben. Arundeli márvány: ókori görög véseteket tartalmazó szobrok és feliratok gyűjteménye, melyet Thomas Howard, Arundel 21. earl-je gyűjtött össze a 17. században, jelenleg az oxfordi Ashmolean Museum gyűjteményében található.</ref></nowiki> quae Historiam a Cecrope<nowiki><ref>Kekropsz: a görög mitológia szerint Attika első királya és Athén alapítója, aki a földből született, félig kígyótestű lény volt.</ref></nowiki> vsque ad 106. Olympiadem, seu annos circiter 350. complectuntur. Sunt et alia; velut ''Taurinensia;<nowiki><ref>Taurinum: Turin, város Észak-Itáliában, Piemontban.</ref></nowiki> Affricana; Romana; Graeca'' etc. quibus referta sunt Musea ''Florentinum,<nowiki><ref>Florentia: Firenze, itáliai város, Toszkánában.</ref></nowiki> Vindobonense,<nowiki><ref>Vindobona: Bécs, Ausztria fővárosa.</ref></nowiki> Clementinum<nowiki><ref>Klementinum: történelmi épületegyüttes Prága központjában, Csehországban.</ref></nowiki>'' etc.  κυρβεις Graecorum, seu ''Columnae trium laterum'' incisis Legibus insignes hic locum habent.] uti sunt Inscriptiones in ''Marmoribus, Columnis, Statuis, Altaribus, Templis, Arcubus, Porticibus, Sepulchris, Vrnis, Vasis, Tabulis'' in quois ''Leges, Consuetudines, Foedera, Nummi; Diplomata''; denique ''Scriptores''. Sunt alia, quae absque scriptura intelligi nihilominus possunt; velut ''Trophea'' sunt; ''Picturae'' publicae Praeliorum, Nauigationum, aut singularium Facinorum παστεστγα Acu ''Phrygia'', vel ''Musiuo'' opere etc. ''Gemmae caelatae, Columnae, Obelisci'' etc. quae non inepte semiuocalia adpellaueris. [In Picturis veterum plurima ''Mythologia'' est; quae ad Statuas, Telas, Stragula, Geminas, Annulos, Tabulas, Nummos, Ignes festiuos etc. translata studio peculiari condisci meretur, ne ignorantibus, monumenta muta euadant]. Memorabilis illa Thami Aegyptii Regis<nowiki><ref>Thamus: mitikus egyiptomi király, történetét Platón mellett Thamos, Egyiptom királya címmel Tobias Philipp von Gebler dolgozta fel, Mozart zenéjével. </ref></nowiki> cum Taaut vel Theutho<nowiki><ref>Thot (Theut) egyiptomi isten, akit az írás feltalálójának tartottak.</ref></nowiki> Expostulatio est apud Platonem<nowiki><ref>Platón (Kr.e. 427 – 347), ókori görög filozófus, említett műve: Phaidrosz.</ref></nowiki> in Phaedro, quod Litteris ab ipso inuentis confisi homines cultum Memoriae negligant. Sed vero illae diuinum inuentum sunt. Miserrima Historiae cum sola Memoria, aut simplicibus monumentis conditio foret.
+
§. VI. Non eodem Vetustas modo Res suas posteris consignauit. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11167 |:]</big>''' Antequam Scripturarum characteres reperti essent, aut in vsum accepti, ''Traditione vocali, Carminibus, mutisque Monumentis'' facta notabantur. ''Narrationes'' deficiente hominum aetate, aut ingenio, diuitisque Societatibus, vel quouis adfectu perceptae erroribus patebant. ''Carmina'' [Versiculis ante Scripturam ad cantum recitandis vtebantur; his placendo docuerunt ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9418 Orpheus],<ref>Orpheusz: trák származású költő a görög mitológiában. Őt tartották a lant feltalálójának.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9419 Linus]'',<ref>Linusz: mitikus görög költő, egyesek szerint Apollón fia, aki az istennel is dalnokversenyre kelt.</ref> aut similes. Bardorum apud Gentes Litterarum expertes, Carminis prima cura fuit; quales ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8655 Tacitus]<ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref>'' apud Germanos, ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9420 Priscus Rhetor]<ref>Priszkosz rhétor (410 – 472 körül) késő ókori görög diplomata, történetíró. Attila hun uralkodó udvarában történő követségéről beszámoló történeti műve csak részletekben maradt fenn.</ref>'' apud Hunnos, et Conuiuium [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9421 Attilae]<ref>Attila / Etele (410 – 453) az európai hun törzsek utalkodója.</ref> descripserunt.], et ''Cantus'' incitatione Animorum furebant. Sequebantur ''Signa'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11167 :|]</big>''' [Signa dein obscura diuturnae memoriae non seruitura, seu ''Monumenta muta'' notandis factis introducta sunt. Talia legas Genes. 28. et 31. Iosue 4. Signabantur Scenitis valles, fontes, aut colles; iuuere posita aedificia, festi dies, aut ritus populares.]; ex his ''Imagines'', primo Rebus ''propriae'', dein cum non sufficerent, ''allegoricae''; tum ''hieroglyphicae''; tandem ''Litterae'', sine quibus ceterae raro, nunquam sine interpretibus intelligebantur, cum tamen huic hominum generi non semper tuto fidatur. Plurima certitudine nitebantur monumenta, quae magis quid elsent, agnoscebantur; quaeque nobis vocalia dici possunt [''Vocalia'' sunt plurima. Inscriptiones sunt infinitae. Memorentur ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8367 Marmoru Cornitis Arundeliae]'',<ref>Arundel: település [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q298 Angliában], Nyugat-Sussexben. Arundeli márvány: ókori görög véseteket tartalmazó szobrok és feliratok gyűjteménye, melyet Thomas Howard, Arundel 21. earl-je gyűjtött össze a 17. században, jelenleg az oxfordi Ashmolean Museum gyűjteményében található.</ref> quae Historiam a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8671 Cecrope]<ref>Kekropsz: a görög mitológia szerint [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q7819 Attika] első királya és [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2342 Athén] alapítója, aki a földből született, félig kígyótestű lény volt.</ref> vsque ad 106. Olympiadem, seu annos circiter 350. complectuntur. Sunt et alia; velut ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2862 Taurinensia];<ref>Taurinum: [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2862 Turin], város Észak-Itáliában, Piemontban.</ref> Affricana; Romana; Graeca'' etc. quibus referta sunt Musea ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q128 Florentinum],<ref>Florentia: Firenze, itáliai város, Toszkánában.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q165 Vindobonense],<ref>Vindobona: Bécs, Ausztria fővárosa.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8375 Clementinum]<ref>Klementinum: történelmi épületegyüttes [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q757 Prága] központjában, Csehországban.</ref>'' etc.  κυρβεις Graecorum, seu ''Columnae trium laterum'' incisis Legibus insignes hic locum habent.] uti sunt '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11167 |:]</big>''' Inscriptiones in ''Marmoribus, Columnis, Statuis, Altaribus, Templis, Arcubus, Porticibus, Sepulchris, Vrnis, Vasis, Tabulis'' in quois ''Leges, Consuetudines, Foedera, Nummi; Diplomata''; denique ''Scriptores''. Sunt alia, quae absque scriptura intelligi nihilominus possunt; velut ''Trophea'' sunt; ''Picturae'' publicae Praeliorum, Nauigationum, aut singularium Facinorum παστεστγα Acu ''Phrygia'', vel ''Musiuo'' opere etc. ''Gemmae caelatae, Columnae, Obelisci'' etc. quae non inepte semiuocalia adpellaueris. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11167 :|]</big>''' [In Picturis veterum plurima ''Mythologia'' est; quae ad Statuas, Telas, Stragula, Geminas, Annulos, Tabulas, Nummos, Ignes festiuos etc. translata studio peculiari condisci meretur, ne ignorantibus, monumenta muta euadant]. Memorabilis illa [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9422 Thami Aegyptii Regis]<ref>Thamus: mitikus egyiptomi király, történetét [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q314 Platón] mellett Thamos, Egyiptom királya címmel Tobias Philipp von Gebler dolgozta fel, Mozart zenéjével. </ref> cum [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9423 Taaut vel Theutho]<ref>Thot (Theut) egyiptomi isten, akit az írás feltalálójának tartottak.</ref> Expostulatio est apud [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q314 Platonem]<ref>Platón (Kr.e. 427 – 347), ókori görög filozófus, említett műve: Phaidrosz.</ref> in Phaedro, quod Litteris ab ipso inuentis confisi homines cultum Memoriae negligant. Sed vero illae diuinum inuentum sunt. Miserrima Historiae cum sola Memoria, aut simplicibus monumentis conditio foret.
  
  
§. VII. Historiis legendis alii fallunt Tempora; alii Varietate Rerum mirandarum delectantur aut Iudiciorum Grauitate. Sed necdum hic Operae Pretium constituitur. Praecipua enim Historiarum Vtilitas est recte factorum Indolem intelligere; ex aliis se, suamque Ciuitatem noscere; Felicitatem Fortunaeque Vices emetiri; in has Animum obfirmare; moderari praesentia, et futura prouidere. ''Lectores'' aeque, ac ''Scriptores'', vbi semel huc Animum Scriptorum adpulere; diuerso plane modo incitantur. Quidam per omnia Sacris tantum intenti; nonnulli profanis quoque. Alii libenter Artes Belli exercitas, structas Acies, Machinarum Adparatum, et similia, persequuntur, cum alii Pacis Artibus, et pluribus, et sibi iucundioribus delectentur. Verbo omnis Vitae, aut Societatis Pars, omnis Ordinis Homines aliter in rem suam vtuntur Historiis. Idem plane ''Scriptoribus'' inest. Singuli poene aliis ad scribendum Animis accedunt. Quare scire oportet: qui Vir fuerit; cuius Ordinis; Temporis; qua Conditionis, Sortisque Felicitate, quid tandem intenderit; quid vt plurimum toto Opere eminere, Lectorumque Animos rapere voluerit; quae tunc Respublica; atque illa quidem singularis Auctoris cuiuspiam ''Incitatio'', quae toto saepe Libro se se noscendam praebet, Gallis ''L'Esprit de l' Histoire'', Germanis ''Geist der Geschichte'' dicitur; ego quia latinum non habemus, ''Indolem Historicam'' adpello. [''Polybius<nowiki><ref>Polübiosz (Kr.e. 200 körül – 118) görög történetíró, államférfi, főműve: Hisztoriai.</ref></nowiki>'' a ''Tacito'',<nowiki><ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref></nowiki> cum vterque Romanam describeret Historiam, immensum differt. Graecus ille Bella Romanorum pugnandique Methodum, summa cum diligentia graece conscriplit, seu, vt Romanis sibi plurimum addictis gratificaretur, siue Popularibus suis nupero Bello Achaico victis, si quid se dignum cogitent, laturus Opem. Tacitus<nowiki><ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref></nowiki> per omnia publicae Rei curandae peritus videri voluit. ''Polybio<nowiki><ref>Polübiosz (Kr.e. 200 körül – 118) görög történetíró, államférfi, főműve: Hisztoriai.</ref></nowiki>'' egregie vtatur Belli Dux, ''Folardi<nowiki><ref>Jean Charles, Chevalier Folard (1669  – 1752) francia katona, katonai író, a szöveg Polübiosz-kommentárjaira utal.</ref></nowiki>'' exemplo. ''Tacitum<nowiki><ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref></nowiki>'' pessimorum Principum Ingenia, Artesque enarrantem, qui ipsi mali esse cupiunt, siue Delectu, probant. Eius Libri, qui supersunt, multa docent, seu a quibus abhorreamus sive quae sequamur. Sensa depromit libere, certo respirantis Reipublicae Argumento. ''Lampridius,<nowiki><ref>Aelius Lampridius (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik szerzőjeként tartja számon a hagyomány.</ref></nowiki> Vopiscus,<nowiki><ref>Flavius Vopiscus Syracusius (3-4. sz.) ókori római történetíró, a Historia Augusta egyik szerzőjeként tartja számon a hagyomány.</ref></nowiki> Capitolinus<nowiki><ref>Julius Capitolinus (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik szerzőjeként tartja számon a hagyomány.</ref></nowiki>'' etc. tecti sunt. ''Diodorus Siculus<nowiki><ref>Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti műve: Bibliothéké. </ref></nowiki>'' sollicitus earum Gentium Descriptor est, apud quas peregrinus diuersabatur. ''Xenophon<nowiki><ref>Xenophón (Kr.e. 427 – 355), athéni katona, Szókratész tanítványa, történetíró, történeti művei: Anabaszisz; Hellénika.</ref></nowiki>'' multa Cyro<nowiki><ref>Ifjabb Kürosz (? – Kr.e. 401.) II. Dareiosz perzsa nagykirály és Parüszatisz fia, hadvezér, trónkövetelő.</ref></nowiki> addidit, vt egregium Principem effingeret. ''Liuium<nowiki><ref>Titus Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) ókori római történetíró, főműve: Ab Urbe condita.</ref></nowiki>'' in Republica scripsisse vel inde aduertas, quod frequentes Orationes, non nisi apud liberum Populum vsitatas, interspergat; ''Heroum'' Characteres magno Studio exornet, atque sollicite ''Portenta'', et saepe vtiles ad rudem Plebem continendam Superstitiones commemoret. Ita enim fieri debuit, vt saluam Libertatem contra Exteros Armis, contra Ciues perduelles Eloquentia, contra Populum autem omnium inconstantissimum, Religione defende ''Plinius<nowiki><ref>Caius Plinius Secundus Maior (Kr.u. 24 – 79) római író, polihisztor, kapcsolódó műve: Historia Naturalis.</ref></nowiki>'' curiose multa compilauit, vt Lectores Vim Naturae admirari faciat. ''Plutarchum<nowiki><ref>Plutarkhosz / Lucius Mestrius Plutarchus (46/48 – 125) ókori görög és latin nyelvű történetíró, életrajzokat tartalmazó főműve: Bioi paralelloi.</ref></nowiki>'' ex Contubernio, et Familiaritate Principis agnoscas. ''Benignus Bossuet'',<nowiki><ref>Jacques-Bénigne Bossuet (1627 – 1704) francia püspök, teológus, író, akadémikus, kapcsolódó műve: Discours sur l'Histoire universelle, Paris, 1681.</ref></nowiki> ut ad recentiores veniamus, per totam Ecclesiae Historiam Fontes Reformationum, Fleuri<nowiki><ref>Claude Fleury (1640 – 1723) francia egyházi író, jogász, kapcsolódó műve: Les Devoirs des maîtres et des domestiques, Paris, 1688,</ref></nowiki> autem veteris cum moderna Disciplina Contentionem persequitur. ''Voltairius<nowiki><ref>François-Marie Arouet, Voltaire (1694 – 1778) francia író, filozófus, kapcsolódó műve: Essai sur les mœurs et l'esprit des nations, Paris, 1756.</ref></nowiki>'' Historiam Opinionibus suis saepe inuitam coëgit suffragari. ''Peregrinantes'' multi, vt alia ex aliis, aut mirati sunt, aut non sunt adsecuti, ita credulis referunt. Sunt denique tales etiam, qui ne legi quidem se sperant, nisi aut ''Extraordinaria'' scribant, aut ''Paradoxa''. Multa hinc cogere licet; sed, illud inprimis: multa Prudentia, Crisique opus esse, quem hodiernus aliquis veterem Scriptorem ubi imitandum proponat; vel unum nostris Temporibus per omnia adcommodatum vix reperiamus.] Hac cognita saepe reperias Impedimenta, quae nudam occulant Veritatem; videas, quo inter se differant Scriptores; quem imitere tempore; aut ubi diffidas caute.
+
§. VII. Historiis legendis alii fallunt Tempora; alii Varietate Rerum mirandarum delectantur aut Iudiciorum Grauitate. Sed necdum hic Operae Pretium constituitur. Praecipua enim Historiarum Vtilitas est recte factorum Indolem intelligere; ex aliis se, suamque Ciuitatem noscere; Felicitatem Fortunaeque Vices emetiri; in has Animum obfirmare; moderari praesentia, et futura prouidere. ''Lectores'' aeque, ac ''Scriptores'', vbi semel huc Animum Scriptorum adpulere; diuerso plane modo incitantur. Quidam per omnia Sacris tantum intenti; nonnulli profanis quoque. Alii libenter Artes Belli exercitas, structas Acies, Machinarum Adparatum, et similia, persequuntur, cum alii Pacis Artibus, et pluribus, et sibi iucundioribus delectentur. Verbo omnis Vitae, aut Societatis Pars, omnis Ordinis Homines aliter in rem suam vtuntur Historiis. Idem plane ''Scriptoribus'' inest. Singuli poene aliis ad scribendum Animis accedunt. Quare scire oportet: '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 |:]</big>''' qui Vir fuerit; cuius Ordinis; Temporis; qua Conditionis, Sortisque Felicitate, quid tandem intenderit; quid vt plurimum toto Opere eminere, Lectorumque Animos rapere voluerit; quae tunc Respublica; atque illa quidem singularis Auctoris cuiuspiam ''Incitatio'', quae toto saepe Libro se se noscendam praebet, Gallis ''L'Esprit de l' Histoire'', Germanis ''Geist der Geschichte'' dicitur; ego quia latinum non habemus, ''Indolem Historicam'' adpello. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 :|]</big>''' [''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8689 Polybius]<ref>Polübiosz (Kr.e. 200 körül – 118) görög történetíró, államférfi, főműve: Hisztoriai.</ref>'' a ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8655 Tacito]'',<ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref> cum vterque Romanam describeret Historiam, immensum differt. Graecus ille Bella Romanorum pugnandique Methodum, summa cum diligentia graece conscriplit, seu, vt Romanis sibi plurimum addictis gratificaretur, siue Popularibus suis nupero Bello Achaico victis, si quid se dignum cogitent, laturus Opem. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8655 Tacitus]<ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref> per omnia publicae Rei curandae peritus videri voluit. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8689 Polybio]<ref>Polübiosz (Kr.e. 200 körül – 118) görög történetíró, államférfi, főműve: Hisztoriai.</ref>'' egregie vtatur Belli Dux, ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9424 Folardi]<ref>Jean Charles, Chevalier Folard (1669  – 1752) francia katona, katonai író, a szöveg Polübiosz-kommentárjaira utal.</ref>'' exemplo. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8655 Tacitum]<ref>Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.</ref>'' pessimorum Principum Ingenia, Artesque enarrantem, qui ipsi mali esse cupiunt, siue Delectu, probant. Eius Libri, qui supersunt, multa docent, seu a quibus abhorreamus sive quae sequamur. Sensa depromit libere, certo respirantis Reipublicae Argumento. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9402 Lampridius],<ref>Aelius Lampridius (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik szerzőjeként tartja számon a hagyomány.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9425 Vopiscus],<ref>Flavius Vopiscus Syracusius (3-4. sz.) ókori római történetíró, a Historia Augusta egyik szerzőjeként tartja számon a hagyomány.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9426 Capitolinus]<ref>Julius Capitolinus (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik szerzőjeként tartja számon a hagyomány.</ref>'' etc. tecti sunt. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8702 Diodorus Siculus]<ref>Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti műve: Bibliothéké. </ref>'' sollicitus earum Gentium Descriptor est, apud quas peregrinus diuersabatur. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8685 Xenophon]<ref>Xenophón (Kr.e. 427 – 355), athéni katona, Szókratész tanítványa, történetíró, történeti művei: Anabaszisz; Hellénika.</ref>'' multa Cyro<ref>Ifjabb Kürosz (? – Kr.e. 401.) II. Dareiosz perzsa nagykirály és Parüszatisz fia, hadvezér, trónkövetelő.</ref> addidit, vt egregium Principem effingeret. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9391 Liuium]<ref>Titus Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) ókori római történetíró, főműve: Ab Urbe condita.</ref>'' in Republica scripsisse vel inde aduertas, quod frequentes Orationes, non nisi apud liberum Populum vsitatas, interspergat; ''Heroum'' Characteres magno Studio exornet, atque sollicite ''Portenta'', et saepe vtiles ad rudem Plebem continendam Superstitiones commemoret. Ita enim fieri debuit, vt saluam Libertatem contra Exteros Armis, contra Ciues perduelles Eloquentia, contra Populum autem omnium inconstantissimum, Religione defende ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8645 Plinius]<ref>Caius Plinius Secundus Maior (Kr.u. 24 – 79) római író, polihisztor, kapcsolódó műve: Historia Naturalis.</ref>'' curiose multa compilauit, vt Lectores Vim Naturae admirari faciat. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8684 Plutarchum]<ref>Plutarkhosz / Lucius Mestrius Plutarchus (46/48 – 125) ókori görög és latin nyelvű történetíró, életrajzokat tartalmazó főműve: Bioi paralelloi.</ref>'' ex Contubernio, et Familiaritate Principis agnoscas. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9427 Benignus Bossuet]'',<ref>Jacques-Bénigne Bossuet (1627 – 1704) francia püspök, teológus, író, akadémikus, kapcsolódó műve: Discours sur l'Histoire universelle, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2719 Paris], 1681.</ref> ut ad recentiores veniamus, per totam Ecclesiae Historiam Fontes Reformationum, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9428 Fleuri]<ref>Claude Fleury (1640 – 1723) francia egyházi író, jogász, kapcsolódó műve: Les Devoirs des maîtres et des domestiques, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2719 Paris], 1688,</ref> autem veteris cum moderna Disciplina Contentionem persequitur. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9429 Voltairius]<ref>François-Marie Arouet, Voltaire (1694 – 1778) francia író, filozófus, kapcsolódó műve: Essai sur les mœurs et l'esprit des nations, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2719 Paris], 1756.</ref>'' Historiam Opinionibus suis saepe inuitam coëgit suffragari. ''Peregrinantes'' multi, vt alia ex aliis, aut mirati sunt, aut non sunt adsecuti, ita credulis referunt. Sunt denique tales etiam, qui ne legi quidem se sperant, nisi aut ''Extraordinaria'' scribant, aut ''Paradoxa''. Multa hinc cogere licet; sed, illud inprimis: multa Prudentia, Crisique opus esse, quem hodiernus aliquis veterem Scriptorem ubi imitandum proponat; vel unum nostris Temporibus per omnia adcommodatum vix reperiamus.] Hac cognita saepe reperias Impedimenta, quae nudam occulant Veritatem; videas, quo inter se differant Scriptores; quem imitere tempore; aut ubi diffidas caute.
  
  
§. VIII. Eandem Indolem historicam a ''Scriptoribus'', aut ''Lectoribus'' ad ipsa ''Facta'' proferamus. Quaeri nempe solet, vnde tanta Factorum Varietas, tam incredibilis Rerum Commutatio proueniat? id si sciamus, ad intima Historiarum penetrauimus. Nempe ante omnia ''Sensuum Experientia, Inuentorum Memoria, Adfectuumque Concitationes'', Animos mortalium perpetuae Rerum Commutationi intentos excitant ad plura ''experienda'', inque Vsum, cum opus est, deducenda. Ex his primae, sed et plurimae nascuntur Historiae; adeo, vt, vbi Rerum Inopia est, et Barbaries, ibi nec multa liceat experiri, nec diuersitate Mens capiatur, nec irritetur frequens Adfectus; hinc etiam Facinora modica, quae Historia digna sint, rarique Aulus eueniant. [''Boeotiorum'' vix tantillas habemus Histo. rias, quas vel vicini notassent; quod omnium Rerum Inopia premerentur. Idem de Barbaris Iudicium esto, antequam in Europam immigrassent. Primae sunt Artes, quas Necessitas docuit; atque his pares etiam Historiae. ''Atheniensis'' Artibus exculti Populi multae sunt Historiae. ''Annales'' Romanorum, cum prope Culmen erant, increuerunt.] Climatibus tribuendum est aliquid; sed non, quantum Montesquieu<nowiki><ref>Charles-Louis de Secondat, Montesquieu (1689 – 1755) francia író, filozófus, kapcsolódó műve: De l'esprit des lois, Genéve, 1748.</ref></nowiki> videbatur. [''Climata'' possunt aliquid in Corpora, quibus intimo Nexu Animi sociantur. Sed vel ''Climatis'' Vires per sequentia elidi docent ''Romani'' hodierni; aut ''Setinenses'', siue hodierni ''Athenienses''.] Summa vis inest ''Educationi'' [Seueritas ''Spartanorum'' in Iuuentute educanda Rempublicam peperit, quam nemo hodie Populorum imitetur. Neque nos certiores sumus Aurum Commodis humanis necessarium esse, quam ''Lacones'', qui contra sentiebant.]; ''Regiminis Formae'' [Quae Diversitas est Romanorum eorum qui circa ''Bella Punica'' vixerunt, ab iis qui sub ''Caesaribus'', sub ''Gothis, Longobardis, Franconibus'', aut ''Pontificibus Romanis'' exstiterunt? Qui ''Athenienses'' sub ''Regibus'', et in ''Republica''?]; ''Religioni'' [''Phocense'' Belium, et hinc natam ''Macedoniae<nowiki><ref>Makedónia: ókori állam a Balkán északi területén, az ókori görög területekkel volt határos.</ref></nowiki>'' Regum Magnitudinem Religio confiavit; velut etiam Foedus Septem Belgicarum Prouinciarum.<nowiki><ref>Republic of the Seven United Netherlands: 1588-1795 közötti államalakulat, 7 provinciából álló konföderáció Európa északnyugati részén. A provinciák: Duchy of Guelders, County of Holland, County of Zeeland, Lordship of Utrecht, Lordship of Overijssel, Lordship of Frisia, Lordship of Groningen.</ref></nowiki> Omnium Gentium Numina Patriae inferre Romani Religionis esse putarunt; hinc illa Fiducia.]; ''Legibus et Consuetudinibus'' [''Romani'' suos Mores, Leges, Coloniasque victis Populis inducendo, Tenebras, quibus sepiebantur, discusserunt.]; ''Artibus exercitis'' [Quanti Laboris, quot Machinarum Opus sit Artibus inductis Nationem commutare, multorum instar Exemplorum sit Petrus I.<nowiki><ref>I. Nagy Péter (1672 – 1725) orosz nagyherceg, 1682-től orosz cár.</ref></nowiki> Russorum Princeps.]; ''Bellis'' [Alexandri M.<nowiki><ref>III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.</ref></nowiki> felices ad Persarum Magos, et Indorum Brachinanes Progressus Graecorum Philosophiam locupletarunt.]; ''Praeiudiciis'' [Spartani ante Pleniluvium a Bello abhorrentes integram Victoriae de Persis relatae Gloriam reliquere Atheniensibus. Praeiudiciorum infinita est Frequentia, et ''Vis Religionis, Formae Regiminis, Gustus Seculi'' etc. cui Maria praeesset Angliae,<nowiki><ref>I. Mária (1516 – 1558) angol és ír királynő 1553-tól.</ref></nowiki> multi Scriptores ''Imperium Feminarum'' impugnauerunt; dum Elisabetha:<nowiki><ref>I. Erzsébet (1533 – 1603) 1558-tól Anglia és Írország királynője, a Tudor-ház utolsó uralkodó tagja.</ref></nowiki> inprimis laudauerunt]; ''Exemplis'' [Exempla vicinorum Principes, eorumque Ministros attentos reddunt. Ludouici XIV.<nowiki><ref>XIV. Lajos (1638 – 1715) 1643-tól haláláig Franciaország és (III. Lajos néven) Navarra királya.</ref></nowiki> numerosus, isque statiuus Miles Tacticam Europae commutauit etc.]; ''Aemulationi vicinorum'' [Aemulationes ''Athenarum'',<nowiki><ref>Athén: ókori görög városállam Attika félszigetén, ma Görögország fővárosa.</ref></nowiki> et ''Spartae'';<nowiki><ref>Spárta: ókori dór állam volt a Peloponnészoszi-félszigeten.</ref></nowiki> dein ''Romae'',<nowiki><ref>Róma: a Római Birodalom fővárosa, közép-Itáliában, a Tiberis partján. Ma Olaszország fővárosa.</ref></nowiki> et ''Carthaginis'';<nowiki><ref>Karthágó: ókori főníciai telepesek, a punok városa Észak-Afrikában, a Tuniszi-tó keleti partján, közel a mai Tunézia fővárosához, Tuniszhoz.</ref></nowiki> nuper ''Galliae'',<nowiki><ref>Gallia: Franciaország, a kor egyik legerősebb Nyugat-európai állama.</ref></nowiki> et ''Austriae'',<nowiki><ref>Ausztria: a Habsburg Birodalom központja, területe lényegében megegyezik a mai Ausztriáéval.</ref></nowiki> nulla vnquam delebit Obliuio. Ex his nascuntur ''Aquilibria Politica''.]; ''commutatae vnde Fortunae'' [Multae, et saepius magnae Populorum Conuersiones, et Historiae a Charactere, atque Indole, vnius Personae dependent. ''Philippus Macedo;<nowiki><ref>II. Philipposz / Fülöp (Kr.e. 382 – 336) Kr.e. 355-től Makedónia királya, Nagy Sándor apja.</ref></nowiki> Jul. Caesar;<nowiki><ref>Caius Iulius Caesar (Kr.e. 100 – Kr.e. 44) római hadvezér és államférfi.</ref></nowiki> Adolphus Gustauus''.<nowiki><ref>II. Gusztáv Adolf (1594 – 1632) Svédország királya, híres hadvezér.</ref></nowiki>]; Ad haec exigantur Historiae, necesse est, vt sincerae sint, aut vt ''Pragmatice'' cognoscantur. [''Pragmatice'' scitur Historia, cum Facti Origo, Fontesque, Progressus, atque natae inde Sequelae cognoscuntur. Ad quam inprimis ''Indoles Historiarum'' pertinet.] Vnde illud etiam consequitur tam Nationibus singulis, quam Seculis suam esse ''Indolem Factorum''.  
+
§. VIII. Eandem Indolem historicam a ''Scriptoribus'', aut ''Lectoribus'' ad ipsa ''Facta'' proferamus. Quaeri nempe solet, vnde tanta Factorum Varietas, tam incredibilis Rerum Commutatio proueniat? id si sciamus, ad intima Historiarum penetrauimus. Nempe ante omnia '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 |:]</big>''' ''Sensuum Experientia, Inuentorum Memoria, Adfectuumque Concitationes'', Animos mortalium perpetuae Rerum Commutationi intentos excitant ad plura ''experienda'', inque Vsum, cum opus est, deducenda. Ex his primae, sed et plurimae nascuntur Historiae; adeo, vt, vbi Rerum Inopia est, et Barbaries, ibi nec multa liceat experiri, nec diuersitate Mens capiatur, nec irritetur frequens Adfectus; hinc etiam Facinora modica, quae Historia digna sint, rarique Aulus eueniant. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11164 :|]</big>''' [''Boeotiorum'' vix tantillas habemus Histo. rias, quas vel vicini notassent; quod omnium Rerum Inopia premerentur. Idem de Barbaris Iudicium esto, antequam in Europam immigrassent. Primae sunt Artes, quas Necessitas docuit; atque his pares etiam Historiae. ''Atheniensis'' Artibus exculti Populi multae sunt Historiae. ''Annales'' Romanorum, cum prope Culmen erant, increuerunt.] '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11169 |:]</big>''' Climatibus tribuendum est aliquid; sed non, quantum [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8651 Montesquieu]<ref>Charles-Louis de Secondat, Montesquieu (1689 – 1755) francia író, filozófus, kapcsolódó műve: De l'esprit des lois, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q202 Genéve], 1748.</ref> videbatur. [''Climata'' possunt aliquid in Corpora, quibus intimo Nexu Animi sociantur. Sed vel ''Climatis'' Vires per sequentia elidi docent ''Romani'' hodierni; aut ''Setinenses'', siue hodierni ''Athenienses''.] Summa vis inest ''Educationi'' [Seueritas ''Spartanorum'' in Iuuentute educanda Rempublicam peperit, quam nemo hodie Populorum imitetur. Neque nos certiores sumus Aurum Commodis humanis necessarium esse, quam ''Lacones'', qui contra sentiebant.]; ''Regiminis Formae'' [Quae Diversitas est Romanorum eorum qui circa ''Bella Punica'' vixerunt, ab iis qui sub ''Caesaribus'', sub ''Gothis, Longobardis, Franconibus'', aut ''Pontificibus Romanis'' exstiterunt? Qui ''Athenienses'' sub ''Regibus'', et in ''Republica''?]; ''Religioni'' [''Phocense'' Belium, et hinc natam ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8368 Macedoniae]<ref>Makedónia: ókori állam a Balkán északi területén, az ókori görög területekkel volt határos.</ref>'' Regum Magnitudinem Religio confiavit; velut etiam Foedus Septem [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8415 Belgicarum Prouinciarum].<ref>Republic of the Seven United Netherlands: 1588-1795 közötti államalakulat, 7 provinciából álló konföderáció Európa északnyugati részén. A provinciák: Duchy of Guelders, County of Holland, County of Zeeland, Lordship of Utrecht, Lordship of Overijssel, Lordship of Frisia, Lordship of Groningen.</ref> Omnium Gentium Numina Patriae inferre Romani Religionis esse putarunt; hinc illa Fiducia.]; ''Legibus et Consuetudinibus'' [''Romani'' suos Mores, Leges, Coloniasque victis Populis inducendo, Tenebras, quibus sepiebantur, discusserunt.]; ''Artibus exercitis'' [Quanti Laboris, quot Machinarum Opus sit Artibus inductis Nationem commutare, multorum instar Exemplorum sit [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3681 Petrus I.]<ref>I. Nagy Péter (1672 – 1725) orosz nagyherceg, 1682-től orosz cár.</ref> Russorum Princeps.]; ''Bellis'' [[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9416 Alexandri M.]<ref>III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.</ref> felices ad Persarum Magos, et Indorum Brachinanes Progressus Graecorum Philosophiam locupletarunt.]; ''Praeiudiciis'' [Spartani ante Pleniluvium a Bello abhorrentes integram Victoriae de Persis relatae Gloriam reliquere Atheniensibus. Praeiudiciorum infinita est Frequentia, et ''Vis Religionis, Formae Regiminis, Gustus Seculi'' etc. cui [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3271 Maria praeesset Angliae],<ref>I. Mária (1516 – 1558) angol és ír királynő 1553-tól.</ref> multi Scriptores ''Imperium Feminarum'' impugnauerunt; dum [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q211 Elisabetha]:<ref>I. Erzsébet (1533 – 1603) 1558-tól Anglia és Írország királynője, a Tudor-ház utolsó uralkodó tagja.</ref> inprimis laudauerunt]; ''Exemplis'' [Exempla vicinorum Principes, eorumque Ministros attentos reddunt. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3636 Ludouici XIV].<ref>XIV. Lajos (1638 – 1715) 1643-tól haláláig Franciaország és (III. Lajos néven) Navarra királya.</ref> numerosus, isque statiuus Miles Tacticam Europae commutauit etc.]; ''Aemulationi vicinorum'' [Aemulationes ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2342 Athenarum]'',<ref>Athén: ókori görög városállam [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q7819 Attika] félszigetén, ma [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2492 Görögország] fővárosa.</ref> et ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q7825 Spartae]'';<ref>Spárta: ókori dór állam volt a Peloponnészoszi-félszigeten.</ref> dein ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2777 Romae]'',<ref>Róma: a Római Birodalom fővárosa, közép-Itáliában, a Tiberis partján. Ma Olaszország fővárosa.</ref> et ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8369 Carthaginis]'';<ref>Karthágó: ókori főníciai telepesek, a punok városa Észak-Afrikában, a Tuniszi-tó keleti partján, közel a mai Tunézia fővárosához, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q7853 Tunisz]hoz.</ref> nuper ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2467 Galliae]'',<ref>Gallia: Franciaország, a kor egyik legerősebb Nyugat-európai állama.</ref> et ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2262 Austriae]'',<ref>Ausztria: a Habsburg Birodalom központja, területe lényegében megegyezik a mai Ausztriáéval.</ref> nulla vnquam delebit Obliuio. Ex his nascuntur ''Aquilibria Politica''.]; ''commutatae vnde Fortunae'' [Multae, et saepius magnae Populorum Conuersiones, et Historiae a Charactere, atque Indole, vnius Personae dependent. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9430 Philippus Macedo];<ref>II. Philipposz / Fülöp (Kr.e. 382 – 336) Kr.e. 355-től Makedónia királya, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9416 Nagy Sándor] apja.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8656 Jul. Caesar];<ref>Caius Iulius Caesar (Kr.e. 100 – Kr.e. 44) római hadvezér és államférfi.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3545 Adolphus Gustauus]''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3545 .]<ref>II. Gusztáv Adolf (1594 – 1632) Svédország királya, híres hadvezér.</ref>]; Ad haec exigantur Historiae, necesse est, vt sincerae sint, aut vt ''Pragmatice'' cognoscantur. [''Pragmatice'' scitur Historia, cum Facti Origo, Fontesque, Progressus, atque natae inde Sequelae cognoscuntur. Ad quam inprimis ''Indoles Historiarum'' pertinet.] Vnde illud etiam consequitur tam Nationibus singulis, quam Seculis suam esse ''Indolem Factorum''. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11169 '''<big>:|</big>''']
 +
  
  
 
§. IX. Ita Monumentis quibusuis vti posse, quo certa, plenaue Notitia Factorum habeatur, certae quaedam Scientiae, Auxilia historica dictae Viam communiunt, sine quibus nuspiam progredi liceat. Sunt Vero :  
 
§. IX. Ita Monumentis quibusuis vti posse, quo certa, plenaue Notitia Factorum habeatur, certae quaedam Scientiae, Auxilia historica dictae Viam communiunt, sine quibus nuspiam progredi liceat. Sunt Vero :  
  
I. ''Chronologia'', et ''Geographia''; sine his vbique caecutias. Prior recto Ordine, quo Res acciderunt, collocat, certis, que Epochis Memoriam adiuuat. Alia ''Mathematica'' est, alia ''Historica'', prior diuersas docet ''Temporis'' Diuisiones; ista vero, quo Tempore quid acciderit. Ex diuersa supputandi Ratione, dịuersam Viam Scriptores inierunt. Sequendi sunt optimi. [Quidam Studio Chronologiae abrepti toti sunt in soluendis Difficultatibus, uniendis Sententiis, componendisque Litibus diuersa setientium. Isthoc reliquendum est iis, qui inanissimo hoc Labore delectantur, aut Otio abundant. Admiranda fuit diligentia ''Petauii,<nowiki><ref>Denis Pétau / Dionysius Petavius (1583 – 1652) francia jezsuita teológus, kapcsolódó műve: Opus de doctrina temporum, Venetii, 1627.</ref></nowiki> Tournéminis,<nowiki><ref>René Joseph de Tournemine (1661 – 1739) francia jezsuita teológus, filozófus. Kapcsolódó műve: Tabulae chronologiae sacrae Veeris ac Novi Testamenti, Paris, 1706.</ref></nowiki> et Usherii,<nowiki><ref>James Ussher / Usher (1581 – 1656) ír egyházi vezető, tudós, kapcsolódó kronológiai művei: Annales veteris testame.nti, a prima mundi origine deducti, London, 1648; De Macedonum et Asianorum anno solari dissertatio, London, </ref></nowiki> Strauchịus,<nowiki><ref>Aegidius Strauch (1632 – 1682) német matematikus és teológus, kapcsolódó műve: De computo Gregoriano, Wittenberg, 1660.</ref></nowiki> et Beueregius<nowiki><ref>William Beveridge (1637 – 1708) angol püspök, egyháztörténész. Kapcsolódó műve: Institutionum chronologicarum libri II, una cum totidem arithmetices chronologicae libellis, London, 1639.</ref></nowiki>'' compendiis placent. Creatio Mundi ante Christum quater mille circiter Annis accidisse, arbitrarie accipitur. Sed tamen vt vt fuerit, fixa semel ''Epocha'' remanendum. Ita etiam Aera ''Nabonassaris<nowiki><ref>Nabû-nāṣir (? – Kr.e. 734) Kr.e. 747-től Babilon uralkodója.</ref></nowiki>'' 747; ''Aera Hispanica'' 38. Aera Christi Sexto primum Seculo inualuit. Sunt qui nos quatuor Annis minus computare dicunt. Ante hanc usi sunt ''Aera Martyrum, seu Diocletionea''.<nowiki><ref>Caius Aurelius Valerius Diocletianus (244 – 311) 284 és 305 között római császár.</ref></nowiki>]  
+
I. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 |:]</big>''' ''Chronologia'', et ''Geographia''; '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 :|]</big>''' sine his vbique caecutias. Prior recto Ordine, quo Res acciderunt, collocat, certis, que Epochis Memoriam adiuuat. Alia ''Mathematica'' est, alia ''Historica'', prior diuersas docet ''Temporis'' Diuisiones; ista vero, quo Tempore quid acciderit. Ex diuersa supputandi Ratione, dịuersam Viam Scriptores inierunt. Sequendi sunt optimi. [Quidam Studio Chronologiae abrepti toti sunt in soluendis Difficultatibus, uniendis Sententiis, componendisque Litibus diuersa setientium. Isthoc reliquendum est iis, qui inanissimo hoc Labore delectantur, aut Otio abundant. Admiranda fuit diligentia ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9431 Petauii,]<ref>Denis Pétau / Dionysius Petavius (1583 – 1652) francia jezsuita teológus, kapcsolódó műve: Opus de doctrina temporum, Venetii, 1627.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9432 Tournéminis],<ref>René Joseph de Tournemine (1661 – 1739) francia jezsuita teológus, filozófus. Kapcsolódó műve: Tabulae chronologiae sacrae Veeris ac Novi Testamenti, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2719 Paris], 1706.</ref> et [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9433 Usherii],<ref>James Ussher / Usher (1581 – 1656) ír egyházi vezető, tudós, kapcsolódó kronológiai művei: Annales veteris testame.nti, a prima mundi origine deducti, London, 1648; De Macedonum et Asianorum anno solari dissertatio, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q208 London], </ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9434 Strauchịus],<ref>Aegidius Strauch (1632 – 1682) német matematikus és teológus, kapcsolódó műve: De computo Gregoriano, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q15 Wittenberg], 1660.</ref> et [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9435 Beueregius]<ref>William Beveridge (1637 – 1708) angol püspök, egyháztörténész. Kapcsolódó műve: Institutionum chronologicarum libri II, una cum totidem arithmetices chronologicae libellis, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q208 London], 1639.</ref>'' compendiis placent. Creatio Mundi ante Christum quater mille circiter Annis accidisse, arbitrarie accipitur. Sed tamen vt vt fuerit, fixa semel ''Epocha'' remanendum. Ita etiam Aera ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9436 Nabonassaris]<ref>Nabû-nāṣir (? – Kr.e. 734) Kr.e. 747-től [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8365 Babilon] uralkodója.</ref>'' 747; ''Aera Hispanica'' 38. Aera Christi Sexto primum Seculo inualuit. Sunt qui nos quatuor Annis minus computare dicunt. Ante hanc usi sunt ''Aera Martyrum, seu [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9437 Diocletionea]''.<ref>Caius Aurelius Valerius Diocletianus (244 – 311) 284 és 305 között római császár.</ref>]  
  
II. ''Geographiae'' magis adhuc extensus Vsus est. Non idem semper Terrarum Situs exstitit, seu politicus, siue ''physicus''. Mutationes induxere ''Diluuium, Ignes subterranei, Motus Terrae, Maria, Flumina, Bella, Migrationes, humanae Operae'' etc. [Memorant vetustissimi Scriptores. Insulas Maris Caspii<nowiki><ref>Kaszpi-tenger: a Föld legnagyobb tava, jelenleg Oroszország, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Kazahsztán és Irán határán található.</ref></nowiki> quaspiam, quae nuspiam hodie comparent. Surrexere nouae, quibus non ita pridem Russi dedere Nomina. ''Herculanum'',<nowiki><ref>Herculaneum: ókori római város, a jelenlegi olaszországi Ercolano város területén, Pompeiivel egyidejűleg pusztult el Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörése miatt.</ref></nowiki> et ''Pompeios<nowiki><ref>Pompei: ókori római város, a jelenlegi olaszországi Nápoly megyében, Herculaneummal egyidejűleg pusztult el Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörése miatt.</ref></nowiki>'' Vrbes quondam imperante Tito<nowiki><ref>Imperator Titus Caesar Vespasianus Augustus (Kr.u. 39 – 81) 79-től római császár.</ref></nowiki> Laua Vesuuii<nowiki><ref>Vezúv: (olaszul: Vesuvio) az olaszországi Nápoly közelében található, aktív vulkán.</ref></nowiki> obrutas, nostro Tempore detexerunt; habetque veri simile Britanniam<nowiki><ref>Britannia: Nagy Britannia Egyesült Királysága, nyugat-európai szigetország.</ref></nowiki> a Gallia,<nowiki><ref>Gallia: Franciaország, a kor egyik legerősebb Nyugat-európai állama.</ref></nowiki> Siciliam<nowiki><ref>Szicília: a Földközi-tenger legnagyobb szigete, illetve az itt elterülő Nápoly és Szicília Királysága.</ref></nowiki> ab Italia<nowiki><ref>Itália: az Appennini-félsziget területe, illetve az itt elhelyezkedő államalakulatok összefoglaló neve.</ref></nowiki> abruptam esse; crebrasque Insulas quas Septentrionalem Asiam inter, et Americam reperias, Signa esse Terrae Fato Temporum interruptae, etc. Hoc Anno 1787. pluribus Locis Montes subruti sunt. ''Canalis'' in Occitania<nowiki><ref>Occitania: francia, spanyol, olasz területeket is lefedő régió, ahol az occitan nyelv használata volt jellemző.</ref></nowiki> per Montes Medios ''Malpa'',<nowiki><ref>Malpas: kelet-francia helység.</ref></nowiki> et ''Escamaze<nowiki><ref>Escamaze: hegység Dél-Franciaországban.</ref></nowiki>'' Ductus ingens Gallorum Gloria est; iungitur Mare Mediterraneum<nowiki><ref>Mare Mediterraneum: Földközi-tenger, északról Európa, keletről Ázsia, délről pedig Afrika határolja.</ref></nowiki> Oceano, perruptis Montibus, aut per eorum Viscera transactis Aquis, Navigiorum patientibus, etc. Praecipui de Geographia Scriptores sunt, ''Strabo;<nowiki><ref>Sztrabón (Kr.e. 63 – Kr.u. 23) ókori utazó, földrajzi író, főműve: Geógraphika hüpomnémata.</ref></nowiki> Pomponius Mela;<nowiki><ref>Pomponius Mela (Kr.u. 1. sz.) ókori római földrajztudós, főműve: De chorographia.</ref></nowiki> Anonymi vetera Romanorum Itineraria; Tabula Pentingeriana;<nowiki><ref>Tabula Peutingeriana / Peutinger Table, a Római Birodalom területére vonatkozó itinerarium, szerzője ismeretlen.</ref></nowiki> Cluuerius;<nowiki><ref>Philipp Clüver / Cluverius (1580 – 1622) német geográfus és történész. Kapcsolódó műve: Introductio in Universam Geographiam, Leiden, 1624–1629.</ref></nowiki> Cellarius;<nowiki><ref>Christoph Keller Cellarius (1638 – 1707) német klasszikafilológus, kapcsolódó műve: Geographia Antiqua, Dublin, 1761.</ref></nowiki> D'Anville'',<nowiki><ref>Jean-Baptiste Bourguignon d'Anville (1697 – 1782) francia geográfus és kartográfus.</ref></nowiki> et oppido bene meritus ''Büsching''.<nowiki><ref>Anton Friedrich Büsching (1724 – 1793) német geográfus, történész, teológus, kapcsolódó műve: Erdebeschreibung, 1754-1761.</ref></nowiki> Physicam Terrae Descriptionem dedere ''Büffon;<nowiki><ref>Georges-Louis Leclerc, Comte de Buffon (1707 – 1788) francia matematikus, enciklopedista, főműve: Histoire naturelle, générale et particuliére, Paris, 1749-1764.</ref></nowiki> Varingenius;<nowiki><ref>Nem azonosítható szerző.</ref></nowiki> Tobernus Bergmannus''.<nowiki><ref>Torbern Olaf Bergman (1735 – 1784) svéd kémikus és mineralógus, kapcsolódó műve: Opuscula physica et chemica, Stockholm, 1779-1788.</ref></nowiki> Neque vnquam, Posteritati recte consulturi, deesse patiemur Geographos seu physicos, siue vel inprimis politicos. Non paruo nostro Damno, deerant medio Aeuo ''Büschingii''.<nowiki><ref>Anton Friedrich Büsching (1724 – 1793) német geográfus, történész, teológus, kapcsolódó műve: Erdebeschreibung, 1754-1761.</ref></nowiki>] vt quidem hodie innotuit Orbis, ita Calculum iniuere Geographi, vt 9 288 009 milliarium quadratorum complecti dicant. Aquas 2/3 Partes Supeficiei occupare; ''notas'' Terras ¾ Europam, Africam, Asiam, et Americam comparari inter se, vt 1. 4. 5. 7.  
+
II. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 |:]</big>''' ''Geographiae'' magis adhuc extensus Vsus est. Non idem semper Terrarum Situs exstitit, seu politicus, siue ''physicus''. Mutationes induxere ''Diluuium, Ignes subterranei, Motus Terrae, Maria, Flumina, Bella, Migrationes, humanae Operae'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 :|]</big>''' etc. [Memorant vetustissimi Scriptores. Insulas [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8370 Maris Caspii]<ref>Kaszpi-tenger: a Föld legnagyobb tava, jelenleg Oroszország, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Kazahsztán és Irán határán található.</ref> quaspiam, quae nuspiam hodie comparent. Surrexere nouae, quibus non ita pridem Russi dedere Nomina. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8363 Herculanum]'',<ref>Herculaneum: ókori római város, a jelenlegi olaszországi Ercolano város területén, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8371 Pompeii]vel egyidejűleg pusztult el Kr.u. 79-ben a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8372 Vezúv] kitörése miatt.</ref> et ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8371 Pompeios]<ref>Pompei: ókori római város, a jelenlegi olaszországi Nápoly megyében, Herculaneummal egyidejűleg pusztult el Kr.u. 79-ben a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8372 Vezúv] kitörése miatt.</ref>'' Vrbes quondam imperante [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9438 Tito]<ref>Imperator Titus Caesar Vespasianus Augustus (Kr.u. 39 – 81) 79-től római császár.</ref> Laua [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8372 Vesuuii]<ref>Vezúv: (olaszul: Vesuvio) az olaszországi [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2674 Nápoly] közelében található, aktív vulkán.</ref> obrutas, nostro Tempore detexerunt; habetque veri simile [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2672 Britanniam]<ref>Britannia: Nagy Britannia Egyesült Királysága, nyugat-európai szigetország.</ref> a [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2467 Gallia],<ref>Gallia: Franciaország, a kor egyik legerősebb Nyugat-európai állama.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q3155 Siciliam]<ref>Szicília: a Földközi-tenger legnagyobb szigete, illetve az itt elterülő Nápoly és Szicília Királysága.</ref> ab [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q294 Italia]<ref>Itália: az Appennini-félsziget területe, illetve az itt elhelyezkedő államalakulatok összefoglaló neve.</ref> abruptam esse; crebrasque Insulas quas Septentrionalem Asiam inter, et Americam reperias, Signa esse Terrae Fato Temporum interruptae, etc. Hoc Anno 1787. pluribus Locis Montes subruti sunt. ''Canalis'' in [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8373 Occitania]<ref>Occitania: francia, spanyol, olasz területeket is lefedő régió, ahol az occitan nyelv használata volt jellemző.</ref> per Montes Medios ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8374 Malpa]'',<ref>Malpas: kelet-francia helység.</ref> et ''Escamaze<ref>Escamaze: hegység Dél-Franciaországban.</ref>'' Ductus ingens Gallorum Gloria est; iungitur [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q7814 Mare Mediterraneum]<ref>Mare Mediterraneum: Földközi-tenger, északról Európa, keletről Ázsia, délről pedig Afrika határolja.</ref> Oceano, perruptis Montibus, aut per eorum Viscera transactis Aquis, Navigiorum patientibus, etc. Praecipui de Geographia Scriptores sunt, ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8688 Strabo];<ref>Sztrabón (Kr.e. 63 – Kr.u. 23) ókori utazó, földrajzi író, főműve: Geógraphika hüpomnémata.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9439 Pomponius Mela];<ref>Pomponius Mela (Kr.u. 1. sz.) ókori római földrajztudós, főműve: De chorographia.</ref> Anonymi vetera Romanorum Itineraria; Tabula Pentingeriana;<ref>Tabula Peutingeriana / Peutinger Table, a Római Birodalom területére vonatkozó itinerarium, szerzője ismeretlen.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9440 Cluuerius];<ref>Philipp Clüver / Cluverius (1580 – 1622) német geográfus és történész. Kapcsolódó műve: Introductio in Universam Geographiam, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2605 Leiden], 1624–1629.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9441 Cellarius];<ref>Christoph Keller Cellarius (1638 – 1707) német klasszikafilológus, kapcsolódó műve: Geographia Antiqua, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2438 Dublin], 1761.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9442 D'Anville]'',<ref>Jean-Baptiste Bourguignon d'Anville (1697 – 1782) francia geográfus és kartográfus.</ref> et oppido bene meritus ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9443 Büsching]''.<ref>Anton Friedrich Büsching (1724 – 1793) német geográfus, történész, teológus, kapcsolódó műve: Erdebeschreibung, 1754-1761.</ref> Physicam Terrae Descriptionem dedere ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9444 Büffon];<ref>Georges-Louis Leclerc, Comte de Buffon (1707 – 1788) francia matematikus, enciklopedista, főműve: Histoire naturelle, générale et particuliére, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2719 Paris], 1749-1764.</ref> Varingenius;<ref>Nem azonosítható szerző.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9445 Tobernus Bergmannus]''.<ref>Torbern Olaf Bergman (1735 – 1784) svéd kémikus és mineralógus, kapcsolódó műve: Opuscula physica et chemica, Stockholm, 1779-1788.</ref> Neque vnquam, Posteritati recte consulturi, deesse patiemur Geographos seu physicos, siue vel inprimis politicos. Non paruo nostro Damno, deerant medio Aeuo ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9443 Büschingii]''.<ref>Anton Friedrich Büsching (1724 – 1793) német geográfus, történész, teológus, kapcsolódó műve: Erdebeschreibung, 1754-1761.</ref>] vt quidem hodie innotuit Orbis, ita Calculum iniuere Geographi, vt 9 288 009 milliarium quadratorum complecti dicant. Aquas 2/3 Partes Supeficiei occupare; ''notas'' Terras ¾ Europam, Africam, Asiam, et Americam comparari inter se, vt 1. 4. 5. 7.  
  
III. ''Genealogia'', quae ipsa Historiae Pars est, Populorum aut Familiarum Progressum, aut Interitum, pro Historiarum Nexu, vel Caussa Criterii edocet. Nihil mirandum est Regum inprimis, et Principum Catalogum texi; nam hi Fortunas Populorum commutant; ab his coeptis maximis Initia, aut Exitus additi. Studium obscuris illis Seculis, quibus vi, non Iure nascendi Haereditates, vt plurimum eripiebantur, penitus negledum fuit. [Libri Genealogici sunt'': Iacob. Frid. Reiamanni<nowiki><ref>Jacob Friedrich Reimmann (1668 – 1743) német teológus, filozófus, történész; említett művei: Poesis Germanorum … Bekandte und Unbekandte Poesie der Deutschen, Leipzig, 1703; Versuch einer Einleitung in die Historiam Literariam, Halle/Saale ,1708–1713</ref></nowiki>'' Historia Litteraria de Fatis Studii Genealogici. ''Reineri Reineccii<nowiki><ref> Reiner Reineccius / Reinhard Reyneke (1545 – 1595) német történész, humanista, említett műve: Syntagma de familiis quae in monarchiis tribus prioribus rerum potitae sunt, Basel, 1574—1578.</ref></nowiki>'' Syntagma de Familiis. ''Gebhardi<nowiki><ref>Johann Ludwig Levin Gebhardi (1699 – 1764) német történész, genealógus, említett műve: Der europäischen Kaiser- und Königlichen Häuser historische und genealogische Erläuterung, Lüneburg, 1730-1731.</ref></nowiki>'' der Europaeischen Kaiser, und Königlichen Häuser Historische, und Genealogische Erläuterung. ''Gattereri'',<nowiki><ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Grundriß der Genealogie, Göttingen, 1788; Einleitung in die synchronistische Universalhistorie zur Erläuterung seiner synchronistischen Tabellen, Göttingen, 1771.</ref></nowiki> et plurium Tabellae.]
+
III. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 |:]</big>''' ''Genealogia'', '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 :|]</big>''' quae ipsa Historiae Pars est, Populorum aut Familiarum Progressum, aut Interitum, pro Historiarum Nexu, vel Caussa Criterii edocet. Nihil mirandum est Regum inprimis, et Principum Catalogum texi; nam hi Fortunas Populorum commutant; ab his coeptis maximis Initia, aut Exitus additi. Studium obscuris illis Seculis, quibus vi, non Iure nascendi Haereditates, vt plurimum eripiebantur, penitus negledum fuit. [Libri Genealogici sunt'': [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9446 Iacob. Frid. Reiamanni]<ref>Jacob Friedrich Reimmann (1668 – 1743) német teológus, filozófus, történész; említett művei: Poesis Germanorum … Bekandte und Unbekandte Poesie der Deutschen, Leipzig, 1703; Versuch einer Einleitung in die Historiam Literariam, Halle/Saale ,1708–1713</ref>'' Historia Litteraria de Fatis Studii Genealogici. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9447 Reineri Reineccii]<ref> Reiner Reineccius / Reinhard Reyneke (1545 – 1595) német történész, humanista, említett műve: Syntagma de familiis quae in monarchiis tribus prioribus rerum potitae sunt, Basel, 1574—1578.</ref>'' Syntagma de Familiis. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9448 Gebhardi]<ref>Johann Ludwig Levin Gebhardi (1699 – 1764) német történész, genealógus, említett műve: Der europäischen Kaiser- und Königlichen Häuser historische und genealogische Erläuterung, Lüneburg, 1730-1731.</ref>'' der Europaeischen Kaiser, und Königlichen Häuser Historische, und Genealogische Erläuterung. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9403 Gattereri]'',<ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Grundriß der Genealogie, Göttingen, 1788; Einleitung in die synchronistische Universalhistorie zur Erläuterung seiner synchronistischen Tabellen, Göttingen, 1771.</ref> et plurium Tabellae.]
  
IV. ''Heraldica'' priori coniungi solet, estque Scientia Scutorum. Etsi non in Scutis solum, sed in quibusuis ''Armis, Galeis, Vexillis, Sigillis, Vestibus'', aut reliqua ''Supellectile'', plurimum autem in ''Nummis'' expressa quaedam Signa non Familias solum, sed et Originem, celebriaque Facta, et multam Historiam continent. Ex hac Scientia Auxilia promuntur ad nectendas Familias, aut Diplomata discernenda. Temporibus ''Cruicatarum'' Expeditionum aut coepit hoc Genius Ornamenti, aut excultum est. Ceterum ''Heraldica'' ad eam, vt plurimum Eruditionem pertinet, quae proprie elegantiorum Hominum esse solet. Sociantur huic Cognitio ''Hastiludiorum'', et ''Ordinum Equestrium''. [De Heraldica legantur: ''Ludov. loach. Stollii<nowiki><ref>Ludwig Joachim Stoll (1673 – 1689) német heraldikus, említett műve: De artis heraldicae origine et natura exercitatio, Leipzig, 1688.</ref></nowiki>'' Exercitationes duae Artis Heraldicae Origine, et Natura. ''Thomae Gore<nowiki><ref>Thomas Gore (1632–1684) angol heraldikus, említett műve: Catalogus alphabetice digestus, plerorumque omnium authorum qui de re heraldica Latine, Gallice, Italice, Hispanice, Germanice, Anglice, scripserunt: interspersis hic illic qui claruerunt in re antiquaria, ea saltem parte quæ heraldriæ facem accendit, Oxford, 1668.</ref></nowiki>'' Catalogus omnium Auctorum de ''Re Heraldica. Claud François Menestrier.<nowiki><ref>Claude-François Ménestrier (1631 – 1705) francia jezsuita, heraldikus, kapcsolódó műve: Traité des tournois, joustes, carrousels et autres spectacles publics, Lyon, 1669.</ref></nowiki> Philippus Iacob. Spenner.<nowiki><ref>Philipp Jakob Spener (1635 – 1705) német pietista teológus, kapcsolódó műve: Operis heraldici pars generalis & specialis, Frankfurt, 1717.</ref></nowiki> Gatterer'',<nowiki><ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Abriss der Heraldik, Göttingen, 1773.</ref></nowiki> et alii. De Hastiludiis ''Georgius Rixner;<nowiki><ref>Georg Rüxner (1494 – 1526) német herold, említett művének kiadása: Turnierbuch. Reprint der Prachtausgabe Simmern 1530, hrsg. von Willi Wagner, Solingen, 1997,</ref></nowiki> Carolus du Fresne<nowiki><ref>Charles du Fresne, sieur du Cange (1610 – 1688) történész, kapcsolódó műve: Glossarium ad scriptores mediae et infimae latinitatis, Paris, 1678.</ref></nowiki>'' Ordines Equestres. ''Franciscus Menenius;<nowiki><ref>Nem azonosítható szerző.</ref></nowiki> Hyppolitus Helyot'',<nowiki><ref>Pierre Hyppolite Hélyot (1660 – 1716) francia szerzetes, egyháztörténész, kapcsolódó műve: Histoire des ordres monastiques, religieux et militaires, et des congregations seculieres de l'un & de l'autre sexe, qui ont esté establies jusqu'à present, Paris, 1714-1719.</ref></nowiki> etc.]
+
IV. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 |:]</big>''' ''Heraldica'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 :|]</big>''' priori coniungi solet, estque Scientia Scutorum. Etsi non in Scutis solum, sed in quibusuis ''Armis, Galeis, Vexillis, Sigillis, Vestibus'', aut reliqua ''Supellectile'', plurimum autem in ''Nummis'' expressa quaedam Signa non Familias solum, sed et Originem, celebriaque Facta, et multam Historiam continent. Ex hac Scientia Auxilia promuntur ad nectendas Familias, aut Diplomata discernenda. Temporibus ''Cruicatarum'' Expeditionum aut coepit hoc Genius Ornamenti, aut excultum est. Ceterum ''Heraldica'' ad eam, vt plurimum Eruditionem pertinet, quae proprie elegantiorum Hominum esse solet. Sociantur huic Cognitio ''Hastiludiorum'', et ''Ordinum Equestrium''. [De Heraldica legantur: ''Ludov. loach. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9449 Stollii]<ref>Ludwig Joachim Stoll (1673 – 1689) német heraldikus, említett műve: De artis heraldicae origine et natura exercitatio, Leipzig, 1688.</ref>'' Exercitationes duae Artis Heraldicae Origine, et Natura. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9450 Thomae Gore]<ref>Thomas Gore (1632–1684) angol heraldikus, említett műve: Catalogus alphabetice digestus, plerorumque omnium authorum qui de re heraldica Latine, Gallice, Italice, Hispanice, Germanice, Anglice, scripserunt: interspersis hic illic qui claruerunt in re antiquaria, ea saltem parte quæ heraldriæ facem accendit, Oxford, 1668.</ref>'' Catalogus omnium Auctorum de ''Re Heraldica. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9451 Claud François Menestrier.]<ref>Claude-François Ménestrier (1631 – 1705) francia jezsuita, heraldikus, kapcsolódó műve: Traité des tournois, joustes, carrousels et autres spectacles publics, Lyon, 1669.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9452 Philippus Iacob. Spenner].<ref>Philipp Jakob Spener (1635 – 1705) német pietista teológus, kapcsolódó műve: Operis heraldici pars generalis & specialis, Frankfurt, 1717.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9403 Gatterer]'',<ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Abriss der Heraldik, Göttingen, 1773.</ref> et alii. De Hastiludiis ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9453 Georgius Rixner];<ref>Georg Rüxner (1494 – 1526) német herold, említett művének kiadása: Turnierbuch. Reprint der Prachtausgabe Simmern 1530, hrsg. von Willi Wagner, Solingen, 1997,</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9454 Carolus du Fresne]<ref>Charles du Fresne, sieur du Cange (1610 – 1688) történész, kapcsolódó műve: Glossarium ad scriptores mediae et infimae latinitatis, Paris, 1678.</ref>'' Ordines Equestres. ''Franciscus Menenius;<ref>Nem azonosítható szerző.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9455 Hyppolitus Helyot]'',<ref>Pierre Hyppolite Hélyot (1660 – 1716) francia szerzetes, egyháztörténész, kapcsolódó műve: Histoire des ordres monastiques, religieux et militaires, et des congregations seculieres de l'un & de l'autre sexe, qui ont esté establies jusqu'à present, Paris, 1714-1719.</ref> etc.]
  
V. ''Diplomata'' non solum Principum Litteras, in publicum datas, Chartas, aut Bullas, sed cuiuscunque demum Generis Scripta, quibus Iura, et Negotiationes Hominum sanciuntur, significant. Prima eorum Vtilitas ''ciuilis'' est, altera ''historica''. Ingens Historiae Fons sunt Diplomata, ''sincera'' si sint. Duo, et quod excurrit Secula sunt, quod magno Eruditionis Commodo vti Diplomatis rursum, vera dein ab adulterinis secernere coeperint Viri praestantes ''Mabillonius,<nowiki><ref>Jean Mabillon (1632 – 1707) francia bencés szerzetes, a diplomatika alapítója, kapcsolódó műve: De re diplomatica, Paris, 1681.</ref></nowiki> Papebrochius,<nowiki><ref>Daniel Papebroch (1628 – 1717) németalföldi jezsuita tudós, bollandista, kapcsolódó műve: Propylaeum antiquarium, circa veri ac falsi discrimen in vetustis membranis, Antwerpen, 1675.</ref></nowiki> Muratorius'',<nowiki><ref>Ludovico Antonio Muratori (1672 – 1750) itáliai pap, történész, numizmatikus, kapcsolódó műve: Antiquitates italicae medii aevi, Milano, 1744-1749.</ref></nowiki> atque alii. Vel inde Vtilitas patet; quod tam studiose quidam illa supponant. Sancta cultis quibusque Gentibus Cura Diplomatum fuit; ''Phoenices'' enim, ''Aegyptii, Iudaei, Babylonii, Persae, Graeci, Romani'' non nisi Sacerdotibus, idque in Templis, et Sacellis custodienda tradiderunt. Et retineri facilius poterat, quod  Sacrum habebatur. [Scriptores sunt ''loh. Mabillonius'',<nowiki><ref>Jean Mabillon (1632 – 1707) francia bencés szerzetes, a diplomatika alapítója, kapcsolódó műve: De re diplomatica, Paris, 1681.</ref></nowiki> doctissimus Benedictinus de Re Diplomatica. ''Daniel Papebrochius;<nowiki><ref>Daniel Papebroch (1628 – 1717) németalföldi jezsuita tudós, bollandista, kapcsolódó műve: Propylaeum antiquarium, circa veri ac falsi discrimen in vetustis membranis, Antwerpen, 1675.</ref></nowiki> Daniel Baringius,<nowiki><ref>Daniel Eberhard Baring (1690 – 1753) német történész, paleográfus, kapcsolódó műve: Key of a Diplomatic, Hannover, 1737.</ref></nowiki> Scipio Maffeus,<nowiki><ref>Francesco Scipione Maffei (1675 – 1755) velencei író és kritikus, kapcsolódó műve: Galliae antiquitates quaedam selectae atque in plures epistolas distributae ad Parisiunum exemplar Iterum Edita, Paris, 1737.</ref></nowiki> Muratorius,<nowiki><ref>Ludovico Antonio Muratori (1672 – 1750) itáliai pap, történész, numizmatikus, kapcsolódó műve: Antiquitates italicae medii aevi, Milano, 1744-1749.</ref></nowiki> Gatterer'',<nowiki><ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Abriss der Diplomatik, Göttingen, 1798.</ref></nowiki> etc.]
+
V. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 |:]</big>''' ''Diplomata'' [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 '''<big>:|</big>'''] non solum Principum Litteras, in publicum datas, Chartas, aut Bullas, sed cuiuscunque demum Generis Scripta, quibus Iura, et Negotiationes Hominum sanciuntur, significant. Prima eorum Vtilitas ''ciuilis'' est, altera ''historica''. Ingens Historiae Fons sunt Diplomata, ''sincera'' si sint. Duo, et quod excurrit Secula sunt, quod magno Eruditionis Commodo vti Diplomatis rursum, vera dein ab adulterinis secernere coeperint Viri praestantes ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9456 Mabillonius],<ref>Jean Mabillon (1632 – 1707) francia bencés szerzetes, a diplomatika alapítója, kapcsolódó műve: De re diplomatica, Paris, 1681.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9457 Papebrochius],<ref>Daniel Papebroch (1628 – 1717) németalföldi jezsuita tudós, bollandista, kapcsolódó műve: Propylaeum antiquarium, circa veri ac falsi discrimen in vetustis membranis, Antwerpen, 1675.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9458 Muratorius]'',<ref>Ludovico Antonio Muratori (1672 – 1750) itáliai pap, történész, numizmatikus, kapcsolódó műve: Antiquitates italicae medii aevi, Milano, 1744-1749.</ref> atque alii. Vel inde Vtilitas patet; quod tam studiose quidam illa supponant. Sancta cultis quibusque Gentibus Cura Diplomatum fuit; ''Phoenices'' enim, ''Aegyptii, Iudaei, Babylonii, Persae, Graeci, Romani'' non nisi Sacerdotibus, idque in Templis, et Sacellis custodienda tradiderunt. Et retineri facilius poterat, quod  Sacrum habebatur. [Scriptores sunt ''loh. Mabillonius'',<ref>Jean Mabillon (1632 – 1707) francia bencés szerzetes, a diplomatika alapítója, kapcsolódó műve: De re diplomatica, Paris, 1681.</ref> doctissimus Benedictinus de Re Diplomatica. ''Daniel Papebrochius;<ref>Daniel Papebroch (1628 – 1717) németalföldi jezsuita tudós, bollandista, kapcsolódó műve: Propylaeum antiquarium, circa veri ac falsi discrimen in vetustis membranis, Antwerpen, 1675.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9459 Daniel Baringius],<ref>Daniel Eberhard Baring (1690 – 1753) német történész, paleográfus, kapcsolódó műve: Key of a Diplomatic, Hannover, 1737.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9460 Scipio Maffeus],<ref>Francesco Scipione Maffei (1675 – 1755) velencei író és kritikus, kapcsolódó műve: Galliae antiquitates quaedam selectae atque in plures epistolas distributae ad Parisiunum exemplar Iterum Edita, Paris, 1737.</ref> Muratorius,<ref>Ludovico Antonio Muratori (1672 – 1750) itáliai pap, történész, numizmatikus, kapcsolódó műve: Antiquitates italicae medii aevi, Milano, 1744-1749.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9403 Gatterer]'',<ref>Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Abriss der Diplomatik, Göttingen, 1798.</ref> etc.]
  
VI. Affine Studium est ''Sphragisticae'', quod Sigilla contemplatur; magnaque Pars est ipsius Diplomaticae. [Multa in hanc lucubrarunt ''Papebrochius;<nowiki><ref>Daniel Papebroch (1628 – 1717) németalföldi jezsuita tudós, bollandista, kapcsolódó műve: Propylaeum antiquarium, circa veri ac falsi discrimen in vetustis membranis, Antwerpen, 1675.</ref></nowiki> Mabillonius;<nowiki><ref>Jean Mabillon (1632 – 1707) francia bencés szerzetes, a diplomatika alapítója, kapcsolódó műve: De re diplomatica, Paris, 1681.</ref></nowiki> Heineccius,<nowiki><ref>Johann Gottlieb Heineccius (1681 – 1741) német jogász, kapcsolódó műve: De veteribvs Germanorvm aliarvmqve nationvm sigillis, Frankfurt and Leipzig, 1719.</ref></nowiki> Muratorius<nowiki><ref>Ludovico Antonio Muratori (1672 – 1750) itáliai pap, történész, numizmatikus, kapcsolódó műve: De sigillis medii aevi dissertatio, 1750.</ref></nowiki>'' Tomo III. Historiae Medii Aeui Dissert. XXXV. ''Domenico Manni<nowiki><ref>Domenico Maria Manni (1690 – 1788) itáliai polihisztor, kiadó, említett műve: Osservazioni istoriche sopra i sigilli antichi de' secoli bassi, Firenze, 1739-1786.</ref></nowiki>'' Osservazioni istoriche sopra i' Sigilli antichi de Secoli bassi. Sigilla Comitum Flandriae egregie illustrata edidit ''Oliuarus Uredus''.<nowiki><ref>Olivier de Wree / Vredius (1596–1652) németalföldi neolatin költő és történész, említett műve: Sigilla Comitvm Flandriæ Et Inscriptiones Diplomatvm Ab Iis Editorvm Cvm Expositione Historica Olivari Vredi, Bruxelles, 1639.</ref></nowiki> Collegit Gemmas sculptas, in Lucemque protulit ''Michael Angelus Causeus<nowiki><ref>Michel-Ange de la Chausse (1660 – 1724) római tudós antikvárius, említett műve: Le gemme antiche figurate di Michelangelo Causeo de la Chausse, Roma, 1700.</ref></nowiki>'' elegantissimo Opere Romae edito huius Tituli: ''Le Gemme antiche figurate'' etc.]
+
VI. Affine Studium est '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 |:]</big>''' ''Sphragisticae'', '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 :|]</big>''' quod Sigilla contemplatur; magnaque Pars est ipsius Diplomaticae. [Multa in hanc lucubrarunt ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9457 Papebrochius];<ref>Daniel Papebroch (1628 – 1717) németalföldi jezsuita tudós, bollandista, kapcsolódó műve: Propylaeum antiquarium, circa veri ac falsi discrimen in vetustis membranis, Antwerpen, 1675.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9456 Mabillonius];<ref>Jean Mabillon (1632 – 1707) francia bencés szerzetes, a diplomatika alapítója, kapcsolódó műve: De re diplomatica, Paris, 1681.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q10328 Heineccius],<ref>Johann Gottlieb Heineccius (1681 – 1741) német jogász, kapcsolódó műve: De veteribvs Germanorvm aliarvmqve nationvm sigillis, Frankfurt and Leipzig, 1719.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9458 Muratorius]<ref>Ludovico Antonio Muratori (1672 – 1750) itáliai pap, történész, numizmatikus, kapcsolódó műve: De sigillis medii aevi dissertatio, 1750.</ref>'' Tomo III. Historiae Medii Aeui Dissert. XXXV. ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9461 Domenico Manni]<ref>Domenico Maria Manni (1690 – 1788) itáliai polihisztor, kiadó, említett műve: Osservazioni istoriche sopra i sigilli antichi de' secoli bassi, Firenze, 1739-1786.</ref>'' Osservazioni istoriche sopra i' Sigilli antichi de Secoli bassi. Sigilla Comitum Flandriae egregie illustrata edidit ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9462 Oliuarus Uredus]''.<ref>Olivier de Wree / Vredius (1596–1652) németalföldi neolatin költő és történész, említett műve: Sigilla Comitvm Flandriæ Et Inscriptiones Diplomatvm Ab Iis Editorvm Cvm Expositione Historica Olivari Vredi, Bruxelles, 1639.</ref> Collegit Gemmas sculptas, in Lucemque protulit ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9463 Michael Angelus Causeus]<ref>Michel-Ange de la Chausse (1660 – 1724) római tudós antikvárius, említett műve: Le gemme antiche figurate di Michelangelo Causeo de la Chausse, Roma, 1700.</ref>'' elegantissimo Opere Romae edito huius Tituli: ''Le Gemme antiche figurate'' etc.]
  
VII. ''Nummaria'', seu ''Numismatica'' Notitiam, Explanationemque Nummorum significat. De horum Origine, Dignitate Vtilitateque innumera dici possent; tanta nempe, quanta Cel. Ezechiel Spanhemius<nowiki><ref>Ezechiel, Freiherr von Spanheim (1629 – 1710) genovai tudós és diplomata, említett műve: Dissertationes de praestantia et usu numismatum antiquorum, Amsterdam, 1671.</ref></nowiki> Dissert. de ''Praestantia'', et ''Vsu Numismatum antiquorum'' Romae edita complexus est. Certe Historiam superiorum Seculorum Barbarie neglectam ex ''Nummis'' vt plurimum, post Diplomata, licuit restaurare. Nullo Monumento Vetustas magis conseruatur, quam ''Nummis''; vt qui ceterorum Interitum superent, et ad Separationem minus promto Volumine; et perpetua ob Pretium Cura; ac denique Frequentia, et Multiplicitate. [Qui de hoc argumento Scriptores consuli possunt, sunt: ''Phil. Labbeus<nowiki><ref>Philippe Labbe (1607 – 1667) francia jezsuita író, tudós, említett műve: Bibliotheca bibliothecarum curis secundis auctior: accedit Bibliotheca nummaria in duas partes tributa, Rothomagi, 1678.</ref></nowiki>'' in Bibliotheca Nummaria; ''And. Morellus;<nowiki><ref>André / Andreas Morell (1646 – 1703) rajzművész, a párizsi királyi pénzverde tagja, kapcsolódó műve: Thesaurus Morellianus, Sive Familiarum Romanarum Numismata Omnia: Accedunt Nummi Miscellanei, Urbis Romae, Hispanici & Goltziani Dubiae Fidei Omnes, Amsterdam, 1734.</ref></nowiki> Anselmus Bandurius;<nowiki><ref>Anselmo Banduri (1671 – 1743) bencés tudós, raguzai numizmatikus és archeológus, kapcsolódó műve: Bibliotheca nummaria sive auctorum qui de re nummaria scripserunt, Hamburg, 1719.</ref></nowiki> Carolus Patinus;<nowiki><ref>Charles Patin (1633 – 1693) francia orvos és numizmatikus, kapcsolódó műve: Thesaurus numismatum e musaeo Caroli Patini, Amsterdam, 1672.</ref></nowiki> Franciscus Comes Mediobarbus;<nowiki><ref>Franciscus Biragus Mediobarbus (1645 – 1697) milánói jogász, numizmatikus, Adolph Occo Imperatorum Romanorum Numismata kötetének kiadója (1683, 1730).</ref></nowiki> loa. Vaillantius;<nowiki><ref>Johann Fon Vaillant (1632 - 1706) orvos, numizmatikus, kapcsolódó műve: Numismata Aera Imperatorum, Augustarum, et Caesarum, in Coloniis, Municipiis, et Urbibus Jure Latio Donatis, ex Omni Modulo Percussa, Paris, 1695.</ref></nowiki> Laurentius Patarol'';<nowiki><ref>Lorenzo Patarol (1674 – 1757) velencei származású író, polihisztor, kapcsolódó műve: Series Augustorum, Augustarum, Caesarum, et Tyrannorum Omnium, Venetiis, 1722.</ref></nowiki> reperias hodie ''Numophylacia'': velut ''Christinae Sueuicae<nowiki><ref>Krisztina (1626 – 1689) Svédország királynője 1632 és 1654 között, híres érem- és régiséggyűjteménye volt.</ref></nowiki> Romae;<nowiki><ref>Róma: közép-itáliai város, ma Olaszország fővárosa.</ref></nowiki> Vindobonense<nowiki><ref>Bécs: ausztriai város, ma Ausztria fővárosa.</ref></nowiki>'' etc. Habent singulae Nationes suorum Nummorum Lucubratores. De Re Monetaria Hungariae exactur adhuc Opus non habemus; nam ''Mellen<nowiki><ref>Jacob von Mellen (1659 – 1707) német író, teológus, említett műve: Series regum Hungariae e nummis aureis. Eine Reihe Ungarischer Könige aus goldenen Münzen. Ins Teutsche gebracht, mit Anmerk. erläutert und durch eine Anzahl seltener Goldstücken und Ducaten, Breslau, Leipzig, 1750.</ref></nowiki>'' Aureos quosdam refert. Alii pauculos hinc inde o latos Numulos descripserunt, vt ''Böhmen'' in Groschen - Cabinet aut ''Palma<nowiki><ref>Palma Károly Ferenc (1735 – 1787) magyar történetíró, püspök, említett műve: Heraldicae regni Hungariae specimen, regia, provinciarum, nobiliumque scuta complectens, Vindobonae, 1766.</ref></nowiki>'' in Heraldica Regni Hungariae etc.]
+
VII. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 '''<big>|:</big>'''] ''Nummaria'', seu ''Numismatica'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 :|]</big>''' Notitiam, Explanationemque Nummorum significat. De horum Origine, Dignitate Vtilitateque innumera dici possent; tanta nempe, quanta Cel. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9464 Ezechiel Spanhemius]<ref>Ezechiel, Freiherr von Spanheim (1629 – 1710) genovai tudós és diplomata, említett műve: Dissertationes de praestantia et usu numismatum antiquorum, Amsterdam, 1671.</ref> Dissert. de ''Praestantia'', et ''Vsu Numismatum antiquorum'' Romae edita complexus est. Certe Historiam superiorum Seculorum Barbarie neglectam ex ''Nummis'' vt plurimum, post Diplomata, licuit restaurare. Nullo Monumento Vetustas magis conseruatur, quam ''Nummis''; vt qui ceterorum Interitum superent, et ad Separationem minus promto Volumine; et perpetua ob Pretium Cura; ac denique Frequentia, et Multiplicitate. [Qui de hoc argumento Scriptores consuli possunt, sunt: ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9465 Phil. Labbeus]<ref>Philippe Labbe (1607 – 1667) francia jezsuita író, tudós, említett műve: Bibliotheca bibliothecarum curis secundis auctior: accedit Bibliotheca nummaria in duas partes tributa, Rothomagi, 1678.</ref>'' in Bibliotheca Nummaria; ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9466 And. Morellus;]<ref>André / Andreas Morell (1646 – 1703) rajzművész, a párizsi királyi pénzverde tagja, kapcsolódó műve: Thesaurus Morellianus, Sive Familiarum Romanarum Numismata Omnia: Accedunt Nummi Miscellanei, Urbis Romae, Hispanici & Goltziani Dubiae Fidei Omnes, Amsterdam, 1734.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8425 Anselmus Bandurius];<ref>Anselmo Banduri (1671 – 1743) bencés tudós, raguzai numizmatikus és archeológus, kapcsolódó műve: Bibliotheca nummaria sive auctorum qui de re nummaria scripserunt, Hamburg, 1719.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9468 Carolus Patinus];<ref>Charles Patin (1633 – 1693) francia orvos és numizmatikus, kapcsolódó műve: Thesaurus numismatum e musaeo Caroli Patini, Amsterdam, 1672.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9469 Franciscus Comes Mediobarbus];<ref>Franciscus Biragus Mediobarbus (1645 – 1697) milánói jogász, numizmatikus, Adolph Occo Imperatorum Romanorum Numismata kötetének kiadója (1683, 1730).</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9470 loa. Vaillantius];<ref>Johann Fon Vaillant (1632 - 1706) orvos, numizmatikus, kapcsolódó műve: Numismata Aera Imperatorum, Augustarum, et Caesarum, in Coloniis, Municipiis, et Urbibus Jure Latio Donatis, ex Omni Modulo Percussa, Paris, 1695.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9471 Laurentius Patarol]'';<ref>Lorenzo Patarol (1674 – 1757) velencei származású író, polihisztor, kapcsolódó műve: Series Augustorum, Augustarum, Caesarum, et Tyrannorum Omnium, Venetiis, 1722.</ref> reperias hodie ''Numophylacia'': velut ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9472 Christinae Sueuicae]<ref>Krisztina (1626 – 1689) Svédország királynője 1632 és 1654 között, híres érem- és régiséggyűjteménye volt.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2777 Romae];<ref>Róma: közép-itáliai város, ma Olaszország fővárosa.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q165 Vindobonense]<ref>Bécs: ausztriai város, ma Ausztria fővárosa.</ref>'' etc. Habent singulae Nationes suorum Nummorum Lucubratores. De Re Monetaria Hungariae exactur adhuc Opus non habemus; nam ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9473 Mellen]<ref>Jacob von Mellen (1659 – 1707) német író, teológus, említett műve: Series regum Hungariae e nummis aureis. Eine Reihe Ungarischer Könige aus goldenen Münzen. Ins Teutsche gebracht, mit Anmerk. erläutert und durch eine Anzahl seltener Goldstücken und Ducaten, Breslau, Leipzig, 1750.</ref>'' Aureos quosdam refert. Alii pauculos hinc inde o latos Numulos descripserunt, vt ''Böhmen'' in Groschen - Cabinet aut ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9474 Palma]<ref>Palma Károly Ferenc (1735 – 1787) magyar történetíró, püspök, említett műve: Heraldicae regni Hungariae specimen, regia, provinciarum, nobiliumque scuta complectens, Vindobonae, 1766.</ref>'' in Heraldica Regni Hungariae etc.]
  
VIII. Notitia Morum, et Consuetudinum antiquarum, Rituumque, aut Instrumentorum peculiare quoddam Studium, quod hodie ''Antiquariam'' vocant, mirum quam illustrat Historiam. Infinitum prope hoc Studium iisdem, quibus Historia Limitibus continetur. Vel solos Titulos huc pertinentium Materiarum recensere longi Operis est. [De Diis, et Mythologia; de Sacerdotibus; de Templis, et Lucis, de Ritibus sacris; de Votis, et Anathematis; de 0raculis; Auguriis; Sortibus; De Moribus; de Diguitatibus, et Titulis; de Legibus; Sepulcrorum Ritu; Ponderibus, et Mensuris; Militia; Vestitu; Re Cibaria; Triclinio; Mercimoniis, etc. praecipui Scriptores ''Fabricius<nowiki><ref>Johann Albert Fabricius (1668 – 1736) német klasszikafilológus, említett művei: Bibliotheca græca: sive, Notitia scriptorum veterum græcorum, quorumcunque monumenta integra, Hamburg, 1708-1728; Bibliotheca latina sive notitia Auctorum Veterum Latinorum, Hamburg, 1721.</ref></nowiki> in Bibliotheca antiquaria; Bernardus de Montefalconio;<nowiki><ref>Dom Bernard de Montfaucon (1655 – 1741) francia bencés tudós, paleográfus, az egyházatyák műveinek egyik kiadója, kapcsolódó műve: L'antiquité expliquée et representée en figures, Paris, 1719-1724.</ref></nowiki> Paullus Manutius;<nowiki><ref>Paulus Manutius /Paolo Manuzio (1512 – 1574) velencei nyomdász, humanista, Cicero-kommentárok szerzője.</ref></nowiki> Eduardus Corsini<nowiki><ref>Edoardo Corsini (1702 – 1765) piarista történész, említett műve: Fasti attici in quibus archontum Atheniensium series philosophorum aliorumque illustrium virorum aetas atque praecipua Atticae historiae capita per Olympicos annos disposita describuntur novisque observationibus illustrantur, Florentiae, 1743.</ref></nowiki>'' in Fastis atticis.] Huic iungi ''Statistica'' solet; quae ''Scientia'' est ''Politicae'', ''Religionis, Ciuilisque Nexus'' Populorum viuentium; nam si haec de emortuis quaeras ad ''Studium Antiquitatis'' tua Quaestio referenda est. [''Statisticae'' veteris per Historiam sparsae nullum peculiare Exemplar habemus. Hinc omnis huius Cura ad Eruderatores Antiquitatis pertinet. Recentiores quidam de vetustorum quorumdam Statu Ciuitatis egere: vt ''Carolus Sigonius,<nowiki><ref>Carolus Sigonius / Carlo Sigonio (1524 – 1584) itáliai humanista, kapcsolódó műve: Fasti consulares, ac Triumphi acti à Romulo Rege usque ad Ti. Caesarem iusdem in fastos, et triumphos, id est, in universam Romanam historiam Commentarius, Basileae, 1550.</ref></nowiki> Petrus Cunaeus'',<nowiki><ref>Petrus Cunaeus / Peter van der Kun (1586 – 1638) németalföldi humanista, kapcsolódó műve: De Republica Hebraeorum, Amsterdam, 1666.</ref></nowiki> etc. de ''Statistica'' vero meriti sunt ''Ġottfr. Achenvall;<nowiki><ref>Gottfried Achenwall (1719 – 1772) német filozófus, történész, közgazdász, jogász és statisztikus, kapcsolódó műve: Abriß der neuen Staatswissenschaft der vornehmen Europäischen Reiche und Republiken, Göttingen, 1749.</ref></nowiki> Nicolaus Bellus,<nowiki><ref>Michael Caspar Lundorp / Nicolaus Bellus / Gregor Erhardi (1580 – 1629) német író, történész, kapcsolódó műve: Politische Schatzkammer oder Form zu regieren, Frankfurt, 1624.</ref></nowiki> Bielfeld;<nowiki><ref>Jakob Friedrich von Bielfeld (1717 – 1770) német író, kameralista porosz államférfi, kapcsolódó írása: Institutions Politiques, La Haye, 1760.</ref></nowiki> Euerhardus Otto;<nowiki><ref>Everard Otto (1685 - 1756) német író, jogászprofesszor, kapcsolódó műve: Primae lineae notitiae rerum publicarum, Utrecht, 1726.</ref></nowiki> Büsching'',<nowiki><ref>Anton Friedrich Büsching (1724 - 1793) német teológus, geográfus, kapcsolódó műve: Vorbereitung zur gründlichen und nützlichen Kenntniß der geographischen Beschaffenheit und Staatsverfassung der europäischen Reiche und Republiken, welche zugleich ein allgemeiner Abriß von Europa ist, Frankfurt und Leipzig, 1778.</ref></nowiki> etc.]
+
VIII. Notitia Morum, et Consuetudinum antiquarum, Rituumque, aut Instrumentorum peculiare quoddam Studium, quod hodie '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 |:]</big>''' ''Antiquariam'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 :|]</big>''' vocant, mirum quam illustrat Historiam. Infinitum prope hoc Studium iisdem, quibus Historia Limitibus continetur. Vel solos Titulos huc pertinentium Materiarum recensere longi Operis est. [De Diis, et Mythologia; de Sacerdotibus; de Templis, et Lucis, de Ritibus sacris; de Votis, et Anathematis; de 0raculis; Auguriis; Sortibus; De Moribus; de Diguitatibus, et Titulis; de Legibus; Sepulcrorum Ritu; Ponderibus, et Mensuris; Militia; Vestitu; Re Cibaria; Triclinio; Mercimoniis, etc. praecipui Scriptores ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9475 Fabricius]<ref>Johann Albert Fabricius (1668 – 1736) német klasszikafilológus, említett művei: Bibliotheca græca: sive, Notitia scriptorum veterum græcorum, quorumcunque monumenta integra, Hamburg, 1708-1728; Bibliotheca latina sive notitia Auctorum Veterum Latinorum, Hamburg, 1721.</ref> in Bibliotheca antiquaria; [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9476 Bernardus de Montefalconio];<ref>Dom Bernard de Montfaucon (1655 – 1741) francia bencés tudós, paleográfus, az egyházatyák műveinek egyik kiadója, kapcsolódó műve: L'antiquité expliquée et representée en figures, Paris, 1719-1724.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9477 Paullus Manutius];<ref>Paulus Manutius /Paolo Manuzio (1512 – 1574) velencei nyomdász, humanista, Cicero-kommentárok szerzője.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9478 Eduardus Corsini]<ref>Edoardo Corsini (1702 – 1765) piarista történész, említett műve: Fasti attici in quibus archontum Atheniensium series philosophorum aliorumque illustrium virorum aetas atque praecipua Atticae historiae capita per Olympicos annos disposita describuntur novisque observationibus illustrantur, Florentiae, 1743.</ref>'' in Fastis atticis.] Huic iungi '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 |:]</big>''' ''Statistica'' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11170 :|]</big>''' solet; quae ''Scientia'' est ''Politicae'', ''Religionis, Ciuilisque Nexus'' Populorum viuentium; nam si haec de emortuis quaeras ad ''Studium Antiquitatis'' tua Quaestio referenda est. [''Statisticae'' veteris per Historiam sparsae nullum peculiare Exemplar habemus. Hinc omnis huius Cura ad Eruderatores Antiquitatis pertinet. Recentiores quidam de vetustorum quorumdam Statu Ciuitatis egere: vt ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9479 Carolus Sigonius,]<ref>Carolus Sigonius / Carlo Sigonio (1524 – 1584) itáliai humanista, kapcsolódó műve: Fasti consulares, ac Triumphi acti à Romulo Rege usque ad Ti. Caesarem iusdem in fastos, et triumphos, id est, in universam Romanam historiam Commentarius, Basileae, 1550.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9480 Petrus Cunaeus]'',<ref>Petrus Cunaeus / Peter van der Kun (1586 – 1638) németalföldi humanista, kapcsolódó műve: De Republica Hebraeorum, Amsterdam, 1666.</ref> etc. de ''Statistica'' vero meriti sunt ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9481 Ġottfr. Achenvall];<ref>Gottfried Achenwall (1719 – 1772) német filozófus, történész, közgazdász, jogász és statisztikus, kapcsolódó műve: Abriß der neuen Staatswissenschaft der vornehmen Europäischen Reiche und Republiken, Göttingen, 1749.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9482 Nicolaus Bellus],<ref>Michael Caspar Lundorp / Nicolaus Bellus / Gregor Erhardi (1580 – 1629) német író, történész, kapcsolódó műve: Politische Schatzkammer oder Form zu regieren, Frankfurt, 1624.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9483 Bielfeld];<ref>Jakob Friedrich von Bielfeld (1717 – 1770) német író, kameralista porosz államférfi, kapcsolódó írása: Institutions Politiques, La Haye, 1760.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9484 Euerhardus Otto];<ref>Everard Otto (1685 - 1756) német író, jogászprofesszor, kapcsolódó műve: Primae lineae notitiae rerum publicarum, Utrecht, 1726.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9443 Büsching]'',<ref>Anton Friedrich Büsching (1724 - 1793) német teológus, geográfus, kapcsolódó műve: Vorbereitung zur gründlichen und nützlichen Kenntniß der geographischen Beschaffenheit und Staatsverfassung der europäischen Reiche und Republiken, welche zugleich ein allgemeiner Abriß von Europa ist, Frankfurt und Leipzig, 1778.</ref> etc.]
  
  
§. X. Satis iam et Originem Cognitionis Historicae, et Auxilia Compendio dixisse videor. Etsi, mea quidem Sententia, ad eadem Auxilia pertineat nosse: quo modo Res, Factumve vicinis, aut remotis cognosci, communicarique potuerit; id quod si Indagine diligente adsequimur, sit, vt Nexum Gentium, et Linguarum, Originem Legum, Morum, et Consuetudinum, verbo Fontes, et Capita multarum Rerum deprehendamus [Nemo adhuc inter Auxilia historica retulit, quod sciam, eorum Mediorum Cognitionem, quibus Res, et Facta ad re motiores etiam Prouincias Terra, Marique dissitas transferri possint. Istis certe propius examinatis multa sentiremus aliter, ac sentiamus; nec temere negaremus multa; esset sincerior Critica; compluresque cessarent Altercationes.] Communicari autem possunt [Commercia cum vicinis vetarunt ''Lacones'', et ante ipsos Moyses,<nowiki><ref>Mózes: bibliai alak, a hagyomány az Ószövetség első öt könyvének szerzője, a választott népet vezette ki Egyiptomból Kánaán földjére.</ref></nowiki> vt Reipublicae Commutationes euitent. Chartaginenses ampliorem Orbis Notitiam habuere.] Mercimoniis, et Nauigationibus [Romanorum Religionem auxere Bella; eadem cum Asiaticis gesta ''Opes'', et ''Monarchium'' procurauere. Alexandri<nowiki><ref>III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.</ref></nowiki> de Persis, Indisque Victoriae Graecorum Philosophiam percoluere.]; Bellis [Peregrinatione in Aegyptum<nowiki><ref>Egyiptom: ókori állam a Nílus folyó partján, Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában.</ref></nowiki> et Phoeniciam<nowiki><ref> Főnícia: ókori állam, mely a mai Libanon, Izrael, Szíria és Palesztina egyes területeit foglalta magába.</ref></nowiki> Graeci profecerunt''. Musaeum,<nowiki><ref>Athéni Muszaiosz: mitikus attikai ókori görög költő, főpap, filozófus. </ref></nowiki> Homerum,<nowiki><ref>Homérosz (Kr. e. 8. sz.?) görög költő, az Iliasz és az Odüsszeia szerzője a hagyomány szerint.</ref></nowiki> Lycurgum,<nowiki><ref>Lükurgosz (Kr. e. 8. sz.) mitikus spártai törvényhozó, az ókori spártai állam alkotmányának megalkotója.</ref></nowiki> Thaletem,<nowiki><ref>Milétoszi Thalész (Kr.e. 624 – 546) a hét ókori bölcs egyike, matematikus és filozófus, a materialista milétoszi filozófiai iskola megalapítója.</ref></nowiki> Solonem,<nowiki><ref>Szolón (Kr.e. 638 – 558) ókori athéni politikus, hadvezér, költő, a hét görög bölcs egyike, Athén alkotmányának létrehozója.</ref></nowiki> Pythagoram'',<nowiki><ref>Szamoszi Püthagorasz (Kr.e. 570 – 495) preszókratikus filozófus és matematikus, a püthagoreus filozófiai iskola megalapítója.</ref></nowiki> pluresque alios notauit Diodorus Siculus<nowiki><ref>Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti műve: Bibliothéké.</ref></nowiki> L. I. Nro. 96. Edit. Vessel. Ex hodiernis Itinerariis, et aditis Nationibus quanta in humanam Societatem commoda? quam diuersae de Natura Sententiae? aut quae etiam in Mores, aut Luxum Vis? America per Hispanos subiecta nihil maius in Philosophiam peccari potuit, quam quod eorumdem America norum ad Simplicitatem Naturae propius accedentium Mores, ac Ritus, perfecte notati non sint. ''Chinenses'', si ipse ''Voltairus<nowiki><ref>François-Marie Arouet, Voltaire (1694 – 1778) francia író, filozófus, kapcsolódó műve: Essai sur les mœurs et l'esprit des nations, Paris, 1756.</ref></nowiki>'' adiisset, minores sua Admiratione, ex aggeratisque Laudibus suis reperisset.]; Peregrinationibus Eruditorum, aut Missionariorum [''Migrationis Arabicae'' vestigia in sacris, et profanis Europaeorum Negotiis diu visebantur. Gustus Gothici necdum apud mortales euiluerunt. ''Leges'' autem ''Francicae'', aut ''Longobardicae'' cum ''Moribus'', et ''Consuetudinibus'' ad ipsos Hungaros, Gentem a Franconibus, et Suecis toto Coelo diuersam translatae sunt. Romanorum Coloniae maximam Orbis Partem ad Linguam suam, ad Religionem, Cultumque traduxerant.]; Migrationibus, et Coloniis [Americam ab Asiae Parte Septentrionali abruptam fuisse Insulae interspersae testantur. Hinc cesset America esse pro Prae-Adamitis Argumentum. Navigia saepe Ventis abrepta ad loca dissita, saepeque inhospita penetrarunt. Romani Bello Punico II. ex Naui forte allata Carthaginensi<nowiki><ref>Karthágó: ókori főníciai telepesek, a punok városa Észak-Afrikában, a Tuniszi-tó keleti partján, közel a mai Tunézia fővárosához, Tuniszhoz.</ref></nowiki> Nauticam didicere, Herculanum.<nowiki><ref>Herculaneum: ókori római város, a jelenlegi olaszországi Ercolano város területén, Pompeiivel egyidejűleg pusztult el Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörése miatt.</ref></nowiki> Insulae emersae.]; Naturae Mutationibus inopinatis, et Physicis Casibus.  
+
§. X. Satis iam et Originem Cognitionis Historicae, et Auxilia Compendio dixisse videor. Etsi, mea quidem Sententia, ad eadem Auxilia pertineat nosse: quo modo Res, Factumve vicinis, aut remotis cognosci, communicarique potuerit; id quod si Indagine diligente adsequimur, sit, vt Nexum Gentium, et Linguarum, Originem Legum, Morum, et Consuetudinum, verbo Fontes, et Capita multarum Rerum deprehendamus [Nemo adhuc inter Auxilia historica retulit, quod sciam, eorum Mediorum Cognitionem, quibus Res, et Facta ad re motiores etiam Prouincias Terra, Marique dissitas transferri possint. Istis certe propius examinatis multa sentiremus aliter, ac sentiamus; nec temere negaremus multa; esset sincerior Critica; compluresque cessarent Altercationes.] Communicari autem possunt [Commercia cum vicinis vetarunt ''Lacones'', et ante ipsos [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9485 Moyses],<ref>Mózes: bibliai alak, a hagyomány az Ószövetség első öt könyvének szerzője, a választott népet vezette ki Egyiptomból Kánaán földjére.</ref> vt Reipublicae Commutationes euitent. Chartaginenses ampliorem Orbis Notitiam habuere.]   '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11169 |:]</big>''' Mercimoniis, et Nauigationibus [Romanorum Religionem auxere Bella; eadem cum Asiaticis gesta ''Opes'', et ''Monarchium'' procurauere. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9416 Alexandri]<ref>III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.</ref> de Persis, Indisque Victoriae Graecorum Philosophiam percoluere.]; '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11169 :|]</big>''' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11171 |:]</big>''' Bellis [Peregrinatione in [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q2445 Aegyptum]<ref>Egyiptom: ókori állam a Nílus folyó partján, Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában.</ref> et [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q7818 Phoeniciam]<ref> Főnícia: ókori állam, mely a mai Libanon, Izrael, Szíria és Palesztina egyes területeit foglalta magába.</ref> Graeci profecerunt''. [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9486 Musaeum],<ref>Athéni Muszaiosz: mitikus attikai ókori görög költő, főpap, filozófus. </ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9487 Homerum],<ref>Homérosz (Kr. e. 8. sz.?) görög költő, az Iliasz és az Odüsszeia szerzője a hagyomány szerint.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8674 Lycurgum],<ref>Lükurgosz (Kr. e. 8. sz.) mitikus spártai törvényhozó, az ókori spártai állam alkotmányának megalkotója.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9488 Thaletem],<ref>Milétoszi Thalész (Kr.e. 624 – 546) a hét ókori bölcs egyike, matematikus és filozófus, a materialista milétoszi filozófiai iskola megalapítója.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8673 Solonem],<ref>Szolón (Kr.e. 638 – 558) ókori athéni politikus, hadvezér, költő, a hét görög bölcs egyike, Athén alkotmányának létrehozója.</ref> [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9489 Pythagoram]'',<ref>Szamoszi Püthagorasz (Kr.e. 570 – 495) preszókratikus filozófus és matematikus, a püthagoreus filozófiai iskola megalapítója.</ref> pluresque alios notauit [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8702 Diodorus Siculus]<ref>Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti műve: Bibliothéké.</ref> L. I. Nro. 96. Edit. Vessel. Ex hodiernis Itinerariis, et aditis Nationibus quanta in humanam Societatem commoda? quam diuersae de Natura Sententiae? aut quae etiam in Mores, aut Luxum Vis? America per Hispanos subiecta nihil maius in Philosophiam peccari potuit, quam quod eorumdem America norum ad Simplicitatem Naturae propius accedentium Mores, ac Ritus, perfecte notati non sint. ''Chinenses'', si ipse ''[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9429 Voltairus]<ref>François-Marie Arouet, Voltaire (1694 – 1778) francia író, filozófus, kapcsolódó műve: Essai sur les mœurs et l'esprit des nations, Paris, 1756.</ref>'' adiisset, minores sua Admiratione, ex aggeratisque Laudibus suis reperisset.]; '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11171 :|]</big>'''              '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11172 |:]</big>''' Peregrinationibus Eruditorum, aut Missionariorum [''Migrationis Arabicae'' vestigia in sacris, et profanis Europaeorum Negotiis diu visebantur. Gustus Gothici necdum apud mortales euiluerunt. ''Leges'' autem ''Francicae'', aut ''Longobardicae'' cum ''Moribus'', et ''Consuetudinibus'' ad ipsos Hungaros, Gentem a Franconibus, et Suecis toto Coelo diuersam translatae sunt. Romanorum Coloniae maximam Orbis Partem ad Linguam suam, ad Religionem, Cultumque traduxerant.]; Migrationibus, et Coloniis [Americam ab Asiae Parte Septentrionali abruptam fuisse Insulae interspersae testantur. Hinc cesset America esse pro Prae-Adamitis Argumentum. Navigia saepe Ventis abrepta ad loca dissita, saepeque inhospita penetrarunt. Romani Bello Punico II. ex Naui forte allata [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8369 Carthaginensi]<ref>Karthágó: ókori főníciai telepesek, a punok városa Észak-Afrikában, a Tuniszi-tó keleti partján, közel a mai Tunézia fővárosához, Tuniszhoz.</ref> Nauticam didicere, [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8363 Herculanum].<ref>Herculaneum: ókori római város, a jelenlegi olaszországi Ercolano város területén, Pompeiivel egyidejűleg pusztult el Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörése miatt.</ref> Insulae emersae.]; '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11172 :|]</big>''' '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11173 |:]</big>''' Naturae Mutationibus inopinatis, et Physicis Casibus. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11173 :|]</big>'''
 +
  
  
§. XI. Cum ea sit mortalium Indoles, vt Factorum Narratione omnis fere, nisi qui atra bile correptus sibi ipsi oneri est, delectetur, vix opus est Iuuentuti sponte currenti ad Historiam calcar addere. Vt tamen Scientiae omnium patentissimae ''Vtilitas'' clarior sit, notandum est, hanc bifariam diuidi, nempe in ''Generalem'', et ''Particularem''. Ad illam spectat 1. Quod sciendi Cupiditati egregie satis faciat. 2. Quod Animos instruat, praeparetque ad Societatem, Statumque ciuilem. 3. Mortales edoceat se ipsos ex aliis noscere. 4. Effecum det, ne omnia ipsi experiendo perpetuo Pueri simus. 5. Magistra Vitae recte instituendae sit. [Ciceronis<nowiki><ref>Marcus Tullius Cicero (Kr.e. 106 – 43) ókori római író, filozófus és politikus, említett műve: Epistula ad Lucceium = Epistulae ad Familiares.</ref></nowiki> Locus in Epistola ad Lucceium<nowiki><ref>Lucius Lucceius (Kr.e. 1. század) római államférfi, író, Cicero barátja.</ref></nowiki> perelegans est. Omnia iam, quae fiunt, poene acciderunt; Prudentia humana, seu Prouidentia eo maior est, quo magis intelligitur Nexus Factorum humanorum. Homines semper aequales Historiarum Indole discernuntur. Difficilia sunt sine Exemplis Pericula; tutiusque est errare non posse, quam inter anxias Hominum spes non errasse''. Vide supra initium'' § 7.] 6. Aperte conuincat Homines altioris Gubernii, Prouidentiaeque diuinae. 7. Comparet denique Orbis Incolas ad veram Philosophiam, aequa Iudicia, Molitionum Vires, Mentium Capacitatem, Rerum Commutationes, aut Minas interitus. ''Particularem'', quisque pro Studii sui Ratione experitur. Aliud enim curat ille, qui ad Clauum sedet, ''Minister Status''; alia in Historia reperit Belli Dux; diuersa ''Theologus, Litterator, Antiquarius'' aliique. Illud curam seruandarum Historiarum acuere debet: quod omnes Artes, quaecunque demum illae sint, perditae restitui rursum possint, Historia perdita non possit.
+
§. XI. Cum ea sit mortalium Indoles, vt Factorum Narratione omnis fere, nisi qui atra bile correptus sibi ipsi oneri est, delectetur, vix opus est Iuuentuti sponte currenti ad Historiam calcar addere. Vt tamen Scientiae omnium patentissimae ''Vtilitas'' clarior sit, notandum est, hanc bifariam diuidi, nempe in ''Generalem'', et ''Particularem''. Ad illam spectat '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11174 |:]</big>''' 1. Quod sciendi Cupiditati egregie satis faciat. 2. Quod Animos instruat, praeparetque ad Societatem, Statumque ciuilem. 3. Mortales edoceat se ipsos ex aliis noscere. 4. Effecum det, ne omnia ipsi experiendo perpetuo Pueri simus. 5. Magistra Vitae recte instituendae sit. [[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q8692 Ciceronis]<ref>Marcus Tullius Cicero (Kr.e. 106 – 43) ókori római író, filozófus és politikus, említett műve: Epistula ad Lucceium = Epistulae ad Familiares.</ref> Locus in Epistola ad [https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q9490 Lucceium]<ref>Lucius Lucceius (Kr.e. 1. század) római államférfi, író, Cicero barátja.</ref> perelegans est. Omnia iam, quae fiunt, poene acciderunt; Prudentia humana, seu Prouidentia eo maior est, quo magis intelligitur Nexus Factorum humanorum. Homines semper aequales Historiarum Indole discernuntur. Difficilia sunt sine Exemplis Pericula; tutiusque est errare non posse, quam inter anxias Hominum spes non errasse''. Vide supra initium'' § 7.] 6. Aperte conuincat Homines altioris Gubernii, Prouidentiaeque diuinae. 7. Comparet denique Orbis Incolas ad veram Philosophiam, aequa Iudicia, Molitionum Vires, Mentium Capacitatem, Rerum Commutationes, aut Minas interitus. '''<big>[https://eltedata.elte-dh.hu/wiki/Item:Q11174 :|]</big>''' ''Particularem'', quisque pro Studii sui Ratione experitur. Aliud enim curat ille, qui ad Clauum sedet, ''Minister Status''; alia in Historia reperit Belli Dux; diuersa ''Theologus, Litterator, Antiquarius'' aliique. Illud curam seruandarum Historiarum acuere debet: quod omnes Artes, quaecunque demum illae sint, perditae restitui rursum possint, Historia perdita non possit.

Latest revision as of 10:55, 26 November 2022

Koppi Károly: Praelectionum historicarum tomus I. Pestini, 1788. 1−38.

REGESZTA

Koppi Károly (1744 – 1801) piarista szerzetes 1784 és 1795 között a historia universalis professzora volt a pesti egyetemen. Egyetemes történelemről szóló előadásainak 1788-ban megjelent első kötete Nagy Sándor haláláig ad áttekintést, a további korszakokra vonatkozó koncepciója kéziratos előadásjegyzetekből rekonstruálható. Jelen szövegközlés a kötet teljes, korszerű, a kortárs külföldi szakirodalmat is integráló módszertani bevezetőjét tartalmazza, mely áttekinti a történetírás célját, tárgyát, módszereit, segédtudományait, kronologikus felosztását, forrásait, hagyományait és közlésformáit. A  bevezető egy részletének magyar fordítása a Magyarországi gondolkodók, 18. század, szerk. Tüskés Gábor; Lengyel Réka, Budapest, Kortárs Kiadó, 2010 kötet 732-738. oldalán olvasható. Az értekezés eredeti formájában lábjegyzeteket tartalmaz, ezek a szövegközlésben az eredeti szövegbeli helyükre beszúrva, szögletes zárójellel keretezve, kisebb betűmérettel elkülönítve jelennek meg.

CAROLI KOPPI[1] VNIVERSALIS HISTORIAE PROLEGOMENA

Koppi Károly, Praelectionum historicarum tomus I. Pestini,[2] 1788, 1-38.


§ I. Rerum humanarum vicissitudines quarum nostra interest meminisse, complectitur Historia. Ex his, quia non omnes singulis cognosci necesse est, pro diuersa Societatis Descriptione, Studiorumque ad communem felicitatem contendentium Varietate diuersae quoque natae sunt Historiae. Illa summa, omnis humanae Commutationis capita, in certa Loculamenta, Historia ad quae omnia faca referantur, distributa Vniuersalem efficiunt. [Historiae Vniuersalis Nomenclatura, quod ea contra, ac intelligi volumus, quidam ad Vniuersam abutantur, bene intelligi debet. Vniuersalis Memorabiliora refert, cuiusuis demum Classis, et Ordinis, Rationis, aut Temporis; neque nudis solum Factis recensendis occupatur, sed per omnia Pragmatica est, in aperiendis Factorum Fontius, eorum Connexione, aut Sequelis; sicque Animos Historiae Lectorum Doctrina multo vtilissima imbuit.] Vniuersam pro omnibus totius Orbis cogniti sex iam poene millibus annorum consistentis euentibus accipi velim. [Vniuersi Populorum omnium Euentus, et Anecdota vix vlla iam Memoria retinentur. Nunc plane et fiunt in dies plurima, et ad vnguem conscribuntur: quo fiet vt istae tot particulares, aut Singulares Historiae praecipuis tantum capitibus con strictae, sponte Vniuersales euadant. Fuere etiam apud veteres multa, quae cum nihil in eorum Fortunis commutarint, sciueris, an non, patum refert. Ex de prehendis solum voluptatem Antiquarii capiuut. Inter Vetustates Herculaneas[3] nuper erutas talia jam in lucem protracta sunt, quae nullo Historiae damno delitescere poterant. Sunt, quae tantum miramur.] |: Particularis eo diuersa est, quod vnius solum Populi Fortunas, Mores, Leges, Foedera, Studia, peractaque seu domi, siue foris Facinora complectatur. :| [Liuius.[4] Tacitus.[5] Dionysius Halicarnasseus.[6] Dio Cassius.[7] etc.] Ab omnibus Singularis differt; vt quae vnius tantum Vrbis Fata, Bellum vnius Gentis, aut Viri unde celebris casus, aut vices enumerat. [Salustius.[8] Thucidides.[9]] Vitas describere Biographorum est. [Plutarchus.[10] Cornelius Nepos.[11]]


§ II. Multae praeter eas, quas diximus, |: Quatuor Classes Species Historiarum in quatuor diuidi Historiarum classes possunt. Atque rectius illi Historias omnes describunt, qui primo Rerum, quas continent, tum Historiae Extensionis, tandem Temporis, ac denique Modi enarrandi habita ratione Vniuersas complexi sunt. a) Ob Res ipsas [Nulla res est, quae non suam habeat Historiam. Rerum, circa quas cogitationes humanae versantur, Historia primus ad certitudinem gradus est; omnes Scientiae et Artes a quodam Capite, et Fonte arcessentur; omnibus igitur Historia Lucem dederit; quo sensu Diodorus Siculus[12] Historiam Philosophiae μητροπολιν dixit.] vel b) Politica est Historia [Intelligitur Nexus Populorum, Diuersitas, Imperia, Regna, Respublicae etc.]; vel c) Ecclesiastica [Religiones; Ritus; Secessiones; Mutationes; Accessiones; et similia.], vel d) Litteraria [Aetates Scientiarum, et Artium; Sedes; Migrationes; lacturae; Inuentiones; aut Restitutiones; Societates; Successiones; Scriptores; Patrocinia Virorum Potentium; Musea, Bibliothecae.], e) Ciuilis [Formae Regiminis. Potestas Legum ferendarum; Magistratus; Systema Belli; Artes Ciuium; Occupationes; Commercia; Mores Populorum.], aut f) Naturalis [Omnia ea, circa quae Physica versatur, Historiam habent, quae Naturalis dicitur. Hinc mirari subit, Mineris Solum, Plantis, aut Animalibus eam tribui. Pertinet huc Astrorum, Ignis, Aquarum, Lucis, etc. Historia.]. Ob Narrationis Extensionem est Uniuersalis [Vniuersalem Historiam per quatuor Monarchias tractare imperitorum est; id quod adhuc dicta satis declarant.], Particularis, aut Singularis. Ad Tempus pertinet, vt aetate antiqua, media, aut recentiore scriptas discrimines. Modi demum est, quo res proferuntur; cum hi Pragmatico-Philosophice referunt; illi Annales scribunt; aut Chronica; aliis Synchronisticae Tabellae praeplacent, alii Ethnographice progrediuntur. :| Atque ego illos demum in quacunque harum versari facilius, et cum fructu video, qui prius operam in Vniuersali collocarunt. Plane quod Praeceptores Geographi agere solent, vt non prius singularis cuiuspiam Regionis mappam Discipulis ediscendam proponant, quam illi in Generali, ad Vniuersi totius situm, et Descriptionem Animo imprimendam, sedulo versati fuerint.


§. III. Nec Historiae quidem Studio sua Historiae desunt Fata; nam et haec rudi, facilique Memoria coepta, aut corrupta fuit; mox Monumentis firmabatur; jam labascebat; cum Seculis, Moribusque mutabatur. Aduertere ad id animum Rerum humanarum periti; dignumque censuere Scientiam tantae vtilitatis Legibus Theoriae moderari. Ita sensim ipsa suam accepit Historiam. [Lucianus[13] Tom. II. operum Quomodo Historia sit scribenda. I. M. Heineccius[14] de Historia Historiae, seu Fatis Studii historici. Carl Renatus Hausens[15] Theorie der Geschichte, und Historiomathie: initio Tomi I. C. G. Heyne[16] Vorrede zur allgemeinen Veltgeschichte des Guthrie,[17] und Gray,[18] Tom. ll.] Aptos Studiis nostris, et Animorum Incitationi Scriptores deligere, eisque in Rem nostram rede vti posse [Carl Renatus Hausen,[19] Nic. Lenglet du Fresnoy[20] Methode pour étudier l' Historie, avec une Catalogue des principaux Historiens, etc.] |: Historiomathia nos docet; vt quae Monumenta, eorumque Diuersitatem, aut vsum complectatur. :| Quod si quis Animum ad scribendum adpulit, |: Praecepta Historiographica :| [Iudicio opus est, vt aptus rerum scribendarum delectus fiat; si digna sint, si noua, mirandaque, videndum. Hic, sicubi, quantụm quis ingenio valeat, apparet. Tria sunt poene genera obiectorum, ad quae, velut scopum, Historia dirigitur: Facta nempe, quae tam mentibus nostris, quam Politicae Nationum lucem adfundunt. Tum ea, quae Artes, atque Scientias reddunt illustriores. Ac demum illa, quae vim in mortalium Animos, Characteres, virtutes, aut Vitia habere solent. Accedit, cuius aetatis scribatur Historia; quo Statu Regiminis; qua Forma Ciuitatis; aut Indole Populorum. Multum differunt Historiae Graecorum atque Romanorum Libertatis tempore scriptae, ab aliis, quae tardius exaratae sunt. Liuius.[21] Tacitus.[22] Lampridius.[23] Capitolinus.[24] Multa Historiam, vt Facta ipsa, commutant, aut perturbant; id quod ex Fontibus patebit. Viuentium Principum Historiae vix a quoquam recte lucubrantur.] bene nouerit, oportet. |: Vbique autem, quo tam prona in Errores Hominum Narratio metu, ac suspicione Ars Critica nos liberet, opem Artis Criticae :| [Pulcerrima Logicae Pars est Criterium Veritatis, praecipue circa Facta historica. Canones ibi propositi Familiares reddendi sunt.] Regulae nobis ferent. Vel ipsa cupiditas Historiae cognoscendae, vel scribendae prope abest, vt erret.


§. IV. Scriptores Vniuersalis Historiae, atque Methodos, quarum singuli aliam, atque Vniuersalis aliam confectati fuerunt, diuersas daturi, illud monendum Lectores duximus, alios ex ingenio suo scripsisse, alios, ne quid simile cum aliis haberent, nouam cogitasse; esse singulis Patronos, et Defensores; ex quibus illi haud recte censent, qui cum vnius ductu in Historia profecerint, eundem aliis necessarium imponant. Duces sequendi sunt, sed tempori, ingeniisque accomodati. Nullum perfectum ex Vetustate Exemplum Historiae Vniuersalis superest. Hinc illa hodiernorum Diuersitas. Commemoratur tamen Herodotus[25] [Herodotus Historiae Pater Episodice scripsit. Hanc scribendi rationem proposuit I. C. Gattererus[26] in Vniuersali Bibliotheca Historica Dissert. II. seu. Allgemeine Historische Bibliothek von Mitgliedern … Erster Band. 2. Sed vero ipse hanc Methodum, dum suam Historiam Vniuersalem concinnaret, non obseruauit.], Polybius[27] [Polybius, et Diodorus Siculus,[28] saepe Episodia miscent, prior praecipue. Diodorus Siculus tamen, et Pompeius Trogus,[29] vt plurimum Ethnographi sunt.], Diodorus Siculus,[30] Trogus.[31] Recentiores iam plures reperias alios, qui Vniuersam Historiam composuere [Carolus Rollinus,[32] Societas Eruditorum Angliae, cuius vasta volumina traduxere in Germanicum, potisque illustrauere Sigismundus lacobus Baumgarten,[33] dein lohannes Salomo Semler,[34] curante Gatterero;[35] Guthrie,[36] et Gray;[37] Friedericus Eberhardus Boysen;[38] etc. monumenta vetustatis sollicite collegerunt.], alios vero egregiis libris, quos Manuales dicunt, vsui discentium aptatis celebres. [Gatterer;[39] Schlözer;[40] Hausen;[41] Schrök;[42] Remer;[43] Millot;[44] Gruber;[45] Offerhaus[46] etc.] Vniuersi Methodum aliam prae aliis deamant, sed non ideo aliorum improbandae. Placuit quibusdam Historiam |: Episodiis :| dispungere, sicque filum Narrationis pertendere [Episodica methodus est, eiusdem aetatis Nationum minus praecipuarum in dominantis Populi Historiam aptata Implexio, qua nihil necessarii ad plenam notitiam praetermittatur. Exemplum dat Gatterer[47] dicto loco.] Nonnulli singula in Periodos certis |: Epochis :| terminatas dispescunt; cui prudenti consilio; Synchronismum addunt. [Vocatus Methodus Ethnographico-Synchronistica a nobis toto cursu obseruanda.] Sola Methodus |: Ethnographica :| laudatur aliis. |: Synchronismus :| vel solus, quo eiusdem temporis Facta simul se in conspectu collocent, aliquibus praeplacet.  [Talis est Theodorus Berger[48] in suis 38. tabellis. Cui similes libri nobis nonnisi cuiuspiam Lexici loco esse debent. Historiam certe vix inde didicerimus. Huc refer illos indices chronologicos, quibus tam libenter vel nuper aliqui, libri scholastici loco, vtebantur, nullo operae pretio.] Aliis, velut Chronicis, sicca, et omni connexione destituta Factorum serie satisfit.


§. V. Cum in sola Ethnographica Narratione, aliae eiusdem temporis Historiae poene e memoria elabantur, in Synchronistica autem, velut solutis vinculis, nihil certo necti possit, vtramque coniungere oportet ita, vt definitis Periodis certis, et quantum fieri potest, vniuersalibus [Haud pridem in Periodos recte diuidere coeperunt periti Historiae Vniuersalis. Antea in Quatuor Monarchias ineptissima omnium facta descriptio. Quidam Diluuium, Abrahamum,[49] Troianum Excidium,[50] Vrbem conditam, Salomonis[51] Templum, Captiuitatem Babylonicam,[52] et similia pro Epochis, et terminis Periodorum assumsere. Sed vero istis non nisi in Particularibus Historiis locus est. Natales Christi ad Ecclesiasticam solum pertinent.] |: omnes Historiae Synchronae ab eadem Epocha Ethnographice deductae, in alia rursum omnes conquiescant. Accedit ad discendi facilitatem, si, quo Nationes Synchronae inter se connectuntur prius exponamus, quam eorum narretur Historia. Nectuntur autem Religione, Systemate Politico, Scientiarum et Artium Incremento, Statu Ciuitatis, ad quem multa pertinent. :| [Ad Ciuitatis Statum retuleris ea, quae Patriae Ciues characterisant, velut Forma Regiminis; maior minorue Libertas; Potestas ferendarum Legum, et Magistratus; vires domesticae ad propulsandum Hostem; occupationes Ciuium circa Agriculturum, Artefacta mercaturam etc.] |: Epochae vero terminandis Periodis velut maxime vniuersales accipi debent: Gentium Migratio Babylone;[53] Mors Alexandri M.;[54] Pugna Actiaca;[55] Migratio Populorum post Christum natum; Restitutum Imperium Occidentis; Restitutae Scientiae; Turbae Religionariae Reformationis. Harum si qua longior est, in alias subdiuidenda est. :| [Liceat facilitatis caussa Octo Vniuersalis Historiae Periodos bifariam diuidere, ita vt Vetus Historia 4. complectatur, et Noua itidem 4.; illa ad Quintum vsque Seculum extensa sit; nouaque inde ad nos proteadatur.] Facta, quae Epocharum loco adsummuntur, si non ad omne genus humanum pertinent, saltem maiorem adficere debent. Neque ideo illae Nationes, quae parum cum aliis nexum habuere, reticendae: sed suis locis referri pro magnitudine debent.


|: Periodus I. ab Orbe condito ad Migrationem Babylonicam,[56] seu 1809. M.

II. ab hac ad mortem Alexandri,[57] Seu Mundi 3660.

III. ab huius morte ad Actiacam Pugnam,[58] seu Mundi 3953.

IV. a Pugna Actiaca[59] ad Populorum migrationem Seculi V. post Christum.

Nouae:

Periodus I. a Migratione ad Carolum M.[60] seu a Christi 400 - 800.

II. vsque ad restitutas Scientias Seculo XIII. exeunte.

III. vsque ad Reformationem Religionariam, quae initio Seculi XVI. accidit.

IV. in nobis terminetur. :|



§. VI. Non eodem Vetustas modo Res suas posteris consignauit. |: Antequam Scripturarum characteres reperti essent, aut in vsum accepti, Traditione vocali, Carminibus, mutisque Monumentis facta notabantur. Narrationes deficiente hominum aetate, aut ingenio, diuitisque Societatibus, vel quouis adfectu perceptae erroribus patebant. Carmina [Versiculis ante Scripturam ad cantum recitandis vtebantur; his placendo docuerunt Orpheus,[61] Linus,[62] aut similes. Bardorum apud Gentes Litterarum expertes, Carminis prima cura fuit; quales Tacitus[63] apud Germanos, Priscus Rhetor[64] apud Hunnos, et Conuiuium Attilae[65] descripserunt.], et Cantus incitatione Animorum furebant. Sequebantur Signa :| [Signa dein obscura diuturnae memoriae non seruitura, seu Monumenta muta notandis factis introducta sunt. Talia legas Genes. 28. et 31. Iosue 4. Signabantur Scenitis valles, fontes, aut colles; iuuere posita aedificia, festi dies, aut ritus populares.]; ex his Imagines, primo Rebus propriae, dein cum non sufficerent, allegoricae; tum hieroglyphicae; tandem Litterae, sine quibus ceterae raro, nunquam sine interpretibus intelligebantur, cum tamen huic hominum generi non semper tuto fidatur. Plurima certitudine nitebantur monumenta, quae magis quid elsent, agnoscebantur; quaeque nobis vocalia dici possunt [Vocalia sunt plurima. Inscriptiones sunt infinitae. Memorentur Marmoru Cornitis Arundeliae,[66] quae Historiam a Cecrope[67] vsque ad 106. Olympiadem, seu annos circiter 350. complectuntur. Sunt et alia; velut Taurinensia;[68] Affricana; Romana; Graeca etc. quibus referta sunt Musea Florentinum,[69] Vindobonense,[70] Clementinum[71] etc.  κυρβεις Graecorum, seu Columnae trium laterum incisis Legibus insignes hic locum habent.] uti sunt |: Inscriptiones in Marmoribus, Columnis, Statuis, Altaribus, Templis, Arcubus, Porticibus, Sepulchris, Vrnis, Vasis, Tabulis in quois Leges, Consuetudines, Foedera, Nummi; Diplomata; denique Scriptores. Sunt alia, quae absque scriptura intelligi nihilominus possunt; velut Trophea sunt; Picturae publicae Praeliorum, Nauigationum, aut singularium Facinorum παστεστγα Acu Phrygia, vel Musiuo opere etc. Gemmae caelatae, Columnae, Obelisci etc. quae non inepte semiuocalia adpellaueris. :| [In Picturis veterum plurima Mythologia est; quae ad Statuas, Telas, Stragula, Geminas, Annulos, Tabulas, Nummos, Ignes festiuos etc. translata studio peculiari condisci meretur, ne ignorantibus, monumenta muta euadant]. Memorabilis illa Thami Aegyptii Regis[72] cum Taaut vel Theutho[73] Expostulatio est apud Platonem[74] in Phaedro, quod Litteris ab ipso inuentis confisi homines cultum Memoriae negligant. Sed vero illae diuinum inuentum sunt. Miserrima Historiae cum sola Memoria, aut simplicibus monumentis conditio foret.


§. VII. Historiis legendis alii fallunt Tempora; alii Varietate Rerum mirandarum delectantur aut Iudiciorum Grauitate. Sed necdum hic Operae Pretium constituitur. Praecipua enim Historiarum Vtilitas est recte factorum Indolem intelligere; ex aliis se, suamque Ciuitatem noscere; Felicitatem Fortunaeque Vices emetiri; in has Animum obfirmare; moderari praesentia, et futura prouidere. Lectores aeque, ac Scriptores, vbi semel huc Animum Scriptorum adpulere; diuerso plane modo incitantur. Quidam per omnia Sacris tantum intenti; nonnulli profanis quoque. Alii libenter Artes Belli exercitas, structas Acies, Machinarum Adparatum, et similia, persequuntur, cum alii Pacis Artibus, et pluribus, et sibi iucundioribus delectentur. Verbo omnis Vitae, aut Societatis Pars, omnis Ordinis Homines aliter in rem suam vtuntur Historiis. Idem plane Scriptoribus inest. Singuli poene aliis ad scribendum Animis accedunt. Quare scire oportet: |: qui Vir fuerit; cuius Ordinis; Temporis; qua Conditionis, Sortisque Felicitate, quid tandem intenderit; quid vt plurimum toto Opere eminere, Lectorumque Animos rapere voluerit; quae tunc Respublica; atque illa quidem singularis Auctoris cuiuspiam Incitatio, quae toto saepe Libro se se noscendam praebet, Gallis L'Esprit de l' Histoire, Germanis Geist der Geschichte dicitur; ego quia latinum non habemus, Indolem Historicam adpello. :| [Polybius[75] a Tacito,[76] cum vterque Romanam describeret Historiam, immensum differt. Graecus ille Bella Romanorum pugnandique Methodum, summa cum diligentia graece conscriplit, seu, vt Romanis sibi plurimum addictis gratificaretur, siue Popularibus suis nupero Bello Achaico victis, si quid se dignum cogitent, laturus Opem. Tacitus[77] per omnia publicae Rei curandae peritus videri voluit. Polybio[78] egregie vtatur Belli Dux, Folardi[79] exemplo. Tacitum[80] pessimorum Principum Ingenia, Artesque enarrantem, qui ipsi mali esse cupiunt, siue Delectu, probant. Eius Libri, qui supersunt, multa docent, seu a quibus abhorreamus sive quae sequamur. Sensa depromit libere, certo respirantis Reipublicae Argumento. Lampridius,[81] Vopiscus,[82] Capitolinus[83] etc. tecti sunt. Diodorus Siculus[84] sollicitus earum Gentium Descriptor est, apud quas peregrinus diuersabatur. Xenophon[85] multa Cyro[86] addidit, vt egregium Principem effingeret. Liuium[87] in Republica scripsisse vel inde aduertas, quod frequentes Orationes, non nisi apud liberum Populum vsitatas, interspergat; Heroum Characteres magno Studio exornet, atque sollicite Portenta, et saepe vtiles ad rudem Plebem continendam Superstitiones commemoret. Ita enim fieri debuit, vt saluam Libertatem contra Exteros Armis, contra Ciues perduelles Eloquentia, contra Populum autem omnium inconstantissimum, Religione defende Plinius[88] curiose multa compilauit, vt Lectores Vim Naturae admirari faciat. Plutarchum[89] ex Contubernio, et Familiaritate Principis agnoscas. Benignus Bossuet,[90] ut ad recentiores veniamus, per totam Ecclesiae Historiam Fontes Reformationum, Fleuri[91] autem veteris cum moderna Disciplina Contentionem persequitur. Voltairius[92] Historiam Opinionibus suis saepe inuitam coëgit suffragari. Peregrinantes multi, vt alia ex aliis, aut mirati sunt, aut non sunt adsecuti, ita credulis referunt. Sunt denique tales etiam, qui ne legi quidem se sperant, nisi aut Extraordinaria scribant, aut Paradoxa. Multa hinc cogere licet; sed, illud inprimis: multa Prudentia, Crisique opus esse, quem hodiernus aliquis veterem Scriptorem ubi imitandum proponat; vel unum nostris Temporibus per omnia adcommodatum vix reperiamus.] Hac cognita saepe reperias Impedimenta, quae nudam occulant Veritatem; videas, quo inter se differant Scriptores; quem imitere tempore; aut ubi diffidas caute.


§. VIII. Eandem Indolem historicam a Scriptoribus, aut Lectoribus ad ipsa Facta proferamus. Quaeri nempe solet, vnde tanta Factorum Varietas, tam incredibilis Rerum Commutatio proueniat? id si sciamus, ad intima Historiarum penetrauimus. Nempe ante omnia |: Sensuum Experientia, Inuentorum Memoria, Adfectuumque Concitationes, Animos mortalium perpetuae Rerum Commutationi intentos excitant ad plura experienda, inque Vsum, cum opus est, deducenda. Ex his primae, sed et plurimae nascuntur Historiae; adeo, vt, vbi Rerum Inopia est, et Barbaries, ibi nec multa liceat experiri, nec diuersitate Mens capiatur, nec irritetur frequens Adfectus; hinc etiam Facinora modica, quae Historia digna sint, rarique Aulus eueniant. :| [Boeotiorum vix tantillas habemus Histo. rias, quas vel vicini notassent; quod omnium Rerum Inopia premerentur. Idem de Barbaris Iudicium esto, antequam in Europam immigrassent. Primae sunt Artes, quas Necessitas docuit; atque his pares etiam Historiae. Atheniensis Artibus exculti Populi multae sunt Historiae. Annales Romanorum, cum prope Culmen erant, increuerunt.] |: Climatibus tribuendum est aliquid; sed non, quantum Montesquieu[93] videbatur. [Climata possunt aliquid in Corpora, quibus intimo Nexu Animi sociantur. Sed vel Climatis Vires per sequentia elidi docent Romani hodierni; aut Setinenses, siue hodierni Athenienses.] Summa vis inest Educationi [Seueritas Spartanorum in Iuuentute educanda Rempublicam peperit, quam nemo hodie Populorum imitetur. Neque nos certiores sumus Aurum Commodis humanis necessarium esse, quam Lacones, qui contra sentiebant.]; Regiminis Formae [Quae Diversitas est Romanorum eorum qui circa Bella Punica vixerunt, ab iis qui sub Caesaribus, sub Gothis, Longobardis, Franconibus, aut Pontificibus Romanis exstiterunt? Qui Athenienses sub Regibus, et in Republica?]; Religioni [Phocense Belium, et hinc natam Macedoniae[94] Regum Magnitudinem Religio confiavit; velut etiam Foedus Septem Belgicarum Prouinciarum.[95] Omnium Gentium Numina Patriae inferre Romani Religionis esse putarunt; hinc illa Fiducia.]; Legibus et Consuetudinibus [Romani suos Mores, Leges, Coloniasque victis Populis inducendo, Tenebras, quibus sepiebantur, discusserunt.]; Artibus exercitis [Quanti Laboris, quot Machinarum Opus sit Artibus inductis Nationem commutare, multorum instar Exemplorum sit Petrus I.[96] Russorum Princeps.]; Bellis [Alexandri M.[97] felices ad Persarum Magos, et Indorum Brachinanes Progressus Graecorum Philosophiam locupletarunt.]; Praeiudiciis [Spartani ante Pleniluvium a Bello abhorrentes integram Victoriae de Persis relatae Gloriam reliquere Atheniensibus. Praeiudiciorum infinita est Frequentia, et Vis Religionis, Formae Regiminis, Gustus Seculi etc. cui Maria praeesset Angliae,[98] multi Scriptores Imperium Feminarum impugnauerunt; dum Elisabetha:[99] inprimis laudauerunt]; Exemplis [Exempla vicinorum Principes, eorumque Ministros attentos reddunt. Ludouici XIV.[100] numerosus, isque statiuus Miles Tacticam Europae commutauit etc.]; Aemulationi vicinorum [Aemulationes Athenarum,[101] et Spartae;[102] dein Romae,[103] et Carthaginis;[104] nuper Galliae,[105] et Austriae,[106] nulla vnquam delebit Obliuio. Ex his nascuntur Aquilibria Politica.]; commutatae vnde Fortunae [Multae, et saepius magnae Populorum Conuersiones, et Historiae a Charactere, atque Indole, vnius Personae dependent. Philippus Macedo;[107] Jul. Caesar;[108] Adolphus Gustauus.[109]]; Ad haec exigantur Historiae, necesse est, vt sincerae sint, aut vt Pragmatice cognoscantur. [Pragmatice scitur Historia, cum Facti Origo, Fontesque, Progressus, atque natae inde Sequelae cognoscuntur. Ad quam inprimis Indoles Historiarum pertinet.] Vnde illud etiam consequitur tam Nationibus singulis, quam Seculis suam esse Indolem Factorum. :|


§. IX. Ita Monumentis quibusuis vti posse, quo certa, plenaue Notitia Factorum habeatur, certae quaedam Scientiae, Auxilia historica dictae Viam communiunt, sine quibus nuspiam progredi liceat. Sunt Vero :

I. |: Chronologia, et Geographia; :| sine his vbique caecutias. Prior recto Ordine, quo Res acciderunt, collocat, certis, que Epochis Memoriam adiuuat. Alia Mathematica est, alia Historica, prior diuersas docet Temporis Diuisiones; ista vero, quo Tempore quid acciderit. Ex diuersa supputandi Ratione, dịuersam Viam Scriptores inierunt. Sequendi sunt optimi. [Quidam Studio Chronologiae abrepti toti sunt in soluendis Difficultatibus, uniendis Sententiis, componendisque Litibus diuersa setientium. Isthoc reliquendum est iis, qui inanissimo hoc Labore delectantur, aut Otio abundant. Admiranda fuit diligentia Petauii,[110] Tournéminis,[111] et Usherii,[112] Strauchịus,[113] et Beueregius[114] compendiis placent. Creatio Mundi ante Christum quater mille circiter Annis accidisse, arbitrarie accipitur. Sed tamen vt vt fuerit, fixa semel Epocha remanendum. Ita etiam Aera Nabonassaris[115] 747; Aera Hispanica 38. Aera Christi Sexto primum Seculo inualuit. Sunt qui nos quatuor Annis minus computare dicunt. Ante hanc usi sunt Aera Martyrum, seu Diocletionea.[116]]

II. |: Geographiae magis adhuc extensus Vsus est. Non idem semper Terrarum Situs exstitit, seu politicus, siue physicus. Mutationes induxere Diluuium, Ignes subterranei, Motus Terrae, Maria, Flumina, Bella, Migrationes, humanae Operae :| etc. [Memorant vetustissimi Scriptores. Insulas Maris Caspii[117] quaspiam, quae nuspiam hodie comparent. Surrexere nouae, quibus non ita pridem Russi dedere Nomina. Herculanum,[118] et Pompeios[119] Vrbes quondam imperante Tito[120] Laua Vesuuii[121] obrutas, nostro Tempore detexerunt; habetque veri simile Britanniam[122] a Gallia,[123] Siciliam[124] ab Italia[125] abruptam esse; crebrasque Insulas quas Septentrionalem Asiam inter, et Americam reperias, Signa esse Terrae Fato Temporum interruptae, etc. Hoc Anno 1787. pluribus Locis Montes subruti sunt. Canalis in Occitania[126] per Montes Medios Malpa,[127] et Escamaze[128] Ductus ingens Gallorum Gloria est; iungitur Mare Mediterraneum[129] Oceano, perruptis Montibus, aut per eorum Viscera transactis Aquis, Navigiorum patientibus, etc. Praecipui de Geographia Scriptores sunt, Strabo;[130] Pomponius Mela;[131] Anonymi vetera Romanorum Itineraria; Tabula Pentingeriana;[132] Cluuerius;[133] Cellarius;[134] D'Anville,[135] et oppido bene meritus Büsching.[136] Physicam Terrae Descriptionem dedere Büffon;[137] Varingenius;[138] Tobernus Bergmannus.[139] Neque vnquam, Posteritati recte consulturi, deesse patiemur Geographos seu physicos, siue vel inprimis politicos. Non paruo nostro Damno, deerant medio Aeuo Büschingii.[140]] vt quidem hodie innotuit Orbis, ita Calculum iniuere Geographi, vt 9 288 009 milliarium quadratorum complecti dicant. Aquas 2/3 Partes Supeficiei occupare; notas Terras ¾ Europam, Africam, Asiam, et Americam comparari inter se, vt 1. 4. 5. 7.

III. |: Genealogia, :| quae ipsa Historiae Pars est, Populorum aut Familiarum Progressum, aut Interitum, pro Historiarum Nexu, vel Caussa Criterii edocet. Nihil mirandum est Regum inprimis, et Principum Catalogum texi; nam hi Fortunas Populorum commutant; ab his coeptis maximis Initia, aut Exitus additi. Studium obscuris illis Seculis, quibus vi, non Iure nascendi Haereditates, vt plurimum eripiebantur, penitus negledum fuit. [Libri Genealogici sunt: Iacob. Frid. Reiamanni[141] Historia Litteraria de Fatis Studii Genealogici. Reineri Reineccii[142] Syntagma de Familiis. Gebhardi[143] der Europaeischen Kaiser, und Königlichen Häuser Historische, und Genealogische Erläuterung. Gattereri,[144] et plurium Tabellae.]

IV. |: Heraldica :| priori coniungi solet, estque Scientia Scutorum. Etsi non in Scutis solum, sed in quibusuis Armis, Galeis, Vexillis, Sigillis, Vestibus, aut reliqua Supellectile, plurimum autem in Nummis expressa quaedam Signa non Familias solum, sed et Originem, celebriaque Facta, et multam Historiam continent. Ex hac Scientia Auxilia promuntur ad nectendas Familias, aut Diplomata discernenda. Temporibus Cruicatarum Expeditionum aut coepit hoc Genius Ornamenti, aut excultum est. Ceterum Heraldica ad eam, vt plurimum Eruditionem pertinet, quae proprie elegantiorum Hominum esse solet. Sociantur huic Cognitio Hastiludiorum, et Ordinum Equestrium. [De Heraldica legantur: Ludov. loach. Stollii[145] Exercitationes duae Artis Heraldicae Origine, et Natura. Thomae Gore[146] Catalogus omnium Auctorum de Re Heraldica. Claud François Menestrier.[147] Philippus Iacob. Spenner.[148] Gatterer,[149] et alii. De Hastiludiis Georgius Rixner;[150] Carolus du Fresne[151] Ordines Equestres. Franciscus Menenius;[152] Hyppolitus Helyot,[153] etc.]

V. |: Diplomata :| non solum Principum Litteras, in publicum datas, Chartas, aut Bullas, sed cuiuscunque demum Generis Scripta, quibus Iura, et Negotiationes Hominum sanciuntur, significant. Prima eorum Vtilitas ciuilis est, altera historica. Ingens Historiae Fons sunt Diplomata, sincera si sint. Duo, et quod excurrit Secula sunt, quod magno Eruditionis Commodo vti Diplomatis rursum, vera dein ab adulterinis secernere coeperint Viri praestantes Mabillonius,[154] Papebrochius,[155] Muratorius,[156] atque alii. Vel inde Vtilitas patet; quod tam studiose quidam illa supponant. Sancta cultis quibusque Gentibus Cura Diplomatum fuit; Phoenices enim, Aegyptii, Iudaei, Babylonii, Persae, Graeci, Romani non nisi Sacerdotibus, idque in Templis, et Sacellis custodienda tradiderunt. Et retineri facilius poterat, quod  Sacrum habebatur. [Scriptores sunt loh. Mabillonius,[157] doctissimus Benedictinus de Re Diplomatica. Daniel Papebrochius;[158] Daniel Baringius,[159] Scipio Maffeus,[160] Muratorius,[161] Gatterer,[162] etc.]

VI. Affine Studium est |: Sphragisticae, :| quod Sigilla contemplatur; magnaque Pars est ipsius Diplomaticae. [Multa in hanc lucubrarunt Papebrochius;[163] Mabillonius;[164] Heineccius,[165] Muratorius[166] Tomo III. Historiae Medii Aeui Dissert. XXXV. Domenico Manni[167] Osservazioni istoriche sopra i' Sigilli antichi de Secoli bassi. Sigilla Comitum Flandriae egregie illustrata edidit Oliuarus Uredus.[168] Collegit Gemmas sculptas, in Lucemque protulit Michael Angelus Causeus[169] elegantissimo Opere Romae edito huius Tituli: Le Gemme antiche figurate etc.]

VII. |: Nummaria, seu Numismatica :| Notitiam, Explanationemque Nummorum significat. De horum Origine, Dignitate Vtilitateque innumera dici possent; tanta nempe, quanta Cel. Ezechiel Spanhemius[170] Dissert. de Praestantia, et Vsu Numismatum antiquorum Romae edita complexus est. Certe Historiam superiorum Seculorum Barbarie neglectam ex Nummis vt plurimum, post Diplomata, licuit restaurare. Nullo Monumento Vetustas magis conseruatur, quam Nummis; vt qui ceterorum Interitum superent, et ad Separationem minus promto Volumine; et perpetua ob Pretium Cura; ac denique Frequentia, et Multiplicitate. [Qui de hoc argumento Scriptores consuli possunt, sunt: Phil. Labbeus[171] in Bibliotheca Nummaria; And. Morellus;[172] Anselmus Bandurius;[173] Carolus Patinus;[174] Franciscus Comes Mediobarbus;[175] loa. Vaillantius;[176] Laurentius Patarol;[177] reperias hodie Numophylacia: velut Christinae Sueuicae[178] Romae;[179] Vindobonense[180] etc. Habent singulae Nationes suorum Nummorum Lucubratores. De Re Monetaria Hungariae exactur adhuc Opus non habemus; nam Mellen[181] Aureos quosdam refert. Alii pauculos hinc inde o latos Numulos descripserunt, vt Böhmen in Groschen - Cabinet aut Palma[182] in Heraldica Regni Hungariae etc.]

VIII. Notitia Morum, et Consuetudinum antiquarum, Rituumque, aut Instrumentorum peculiare quoddam Studium, quod hodie |: Antiquariam :| vocant, mirum quam illustrat Historiam. Infinitum prope hoc Studium iisdem, quibus Historia Limitibus continetur. Vel solos Titulos huc pertinentium Materiarum recensere longi Operis est. [De Diis, et Mythologia; de Sacerdotibus; de Templis, et Lucis, de Ritibus sacris; de Votis, et Anathematis; de 0raculis; Auguriis; Sortibus; De Moribus; de Diguitatibus, et Titulis; de Legibus; Sepulcrorum Ritu; Ponderibus, et Mensuris; Militia; Vestitu; Re Cibaria; Triclinio; Mercimoniis, etc. praecipui Scriptores Fabricius[183] in Bibliotheca antiquaria; Bernardus de Montefalconio;[184] Paullus Manutius;[185] Eduardus Corsini[186] in Fastis atticis.] Huic iungi |: Statistica :| solet; quae Scientia est Politicae, Religionis, Ciuilisque Nexus Populorum viuentium; nam si haec de emortuis quaeras ad Studium Antiquitatis tua Quaestio referenda est. [Statisticae veteris per Historiam sparsae nullum peculiare Exemplar habemus. Hinc omnis huius Cura ad Eruderatores Antiquitatis pertinet. Recentiores quidam de vetustorum quorumdam Statu Ciuitatis egere: vt Carolus Sigonius,[187] Petrus Cunaeus,[188] etc. de Statistica vero meriti sunt Ġottfr. Achenvall;[189] Nicolaus Bellus,[190] Bielfeld;[191] Euerhardus Otto;[192] Büsching,[193] etc.]


§. X. Satis iam et Originem Cognitionis Historicae, et Auxilia Compendio dixisse videor. Etsi, mea quidem Sententia, ad eadem Auxilia pertineat nosse: quo modo Res, Factumve vicinis, aut remotis cognosci, communicarique potuerit; id quod si Indagine diligente adsequimur, sit, vt Nexum Gentium, et Linguarum, Originem Legum, Morum, et Consuetudinum, verbo Fontes, et Capita multarum Rerum deprehendamus [Nemo adhuc inter Auxilia historica retulit, quod sciam, eorum Mediorum Cognitionem, quibus Res, et Facta ad re motiores etiam Prouincias Terra, Marique dissitas transferri possint. Istis certe propius examinatis multa sentiremus aliter, ac sentiamus; nec temere negaremus multa; esset sincerior Critica; compluresque cessarent Altercationes.] Communicari autem possunt [Commercia cum vicinis vetarunt Lacones, et ante ipsos Moyses,[194] vt Reipublicae Commutationes euitent. Chartaginenses ampliorem Orbis Notitiam habuere.] |: Mercimoniis, et Nauigationibus [Romanorum Religionem auxere Bella; eadem cum Asiaticis gesta Opes, et Monarchium procurauere. Alexandri[195] de Persis, Indisque Victoriae Graecorum Philosophiam percoluere.]; :| |: Bellis [Peregrinatione in Aegyptum[196] et Phoeniciam[197] Graeci profecerunt. Musaeum,[198] Homerum,[199] Lycurgum,[200] Thaletem,[201] Solonem,[202] Pythagoram,[203] pluresque alios notauit Diodorus Siculus[204] L. I. Nro. 96. Edit. Vessel. Ex hodiernis Itinerariis, et aditis Nationibus quanta in humanam Societatem commoda? quam diuersae de Natura Sententiae? aut quae etiam in Mores, aut Luxum Vis? America per Hispanos subiecta nihil maius in Philosophiam peccari potuit, quam quod eorumdem America norum ad Simplicitatem Naturae propius accedentium Mores, ac Ritus, perfecte notati non sint. Chinenses, si ipse Voltairus[205] adiisset, minores sua Admiratione, ex aggeratisque Laudibus suis reperisset.]; :| |: Peregrinationibus Eruditorum, aut Missionariorum [Migrationis Arabicae vestigia in sacris, et profanis Europaeorum Negotiis diu visebantur. Gustus Gothici necdum apud mortales euiluerunt. Leges autem Francicae, aut Longobardicae cum Moribus, et Consuetudinibus ad ipsos Hungaros, Gentem a Franconibus, et Suecis toto Coelo diuersam translatae sunt. Romanorum Coloniae maximam Orbis Partem ad Linguam suam, ad Religionem, Cultumque traduxerant.]; Migrationibus, et Coloniis [Americam ab Asiae Parte Septentrionali abruptam fuisse Insulae interspersae testantur. Hinc cesset America esse pro Prae-Adamitis Argumentum. Navigia saepe Ventis abrepta ad loca dissita, saepeque inhospita penetrarunt. Romani Bello Punico II. ex Naui forte allata Carthaginensi[206] Nauticam didicere, Herculanum.[207] Insulae emersae.]; :| |: Naturae Mutationibus inopinatis, et Physicis Casibus. :|


§. XI. Cum ea sit mortalium Indoles, vt Factorum Narratione omnis fere, nisi qui atra bile correptus sibi ipsi oneri est, delectetur, vix opus est Iuuentuti sponte currenti ad Historiam calcar addere. Vt tamen Scientiae omnium patentissimae Vtilitas clarior sit, notandum est, hanc bifariam diuidi, nempe in Generalem, et Particularem. Ad illam spectat |: 1. Quod sciendi Cupiditati egregie satis faciat. 2. Quod Animos instruat, praeparetque ad Societatem, Statumque ciuilem. 3. Mortales edoceat se ipsos ex aliis noscere. 4. Effecum det, ne omnia ipsi experiendo perpetuo Pueri simus. 5. Magistra Vitae recte instituendae sit. [Ciceronis[208] Locus in Epistola ad Lucceium[209] perelegans est. Omnia iam, quae fiunt, poene acciderunt; Prudentia humana, seu Prouidentia eo maior est, quo magis intelligitur Nexus Factorum humanorum. Homines semper aequales Historiarum Indole discernuntur. Difficilia sunt sine Exemplis Pericula; tutiusque est errare non posse, quam inter anxias Hominum spes non errasse. Vide supra initium § 7.] 6. Aperte conuincat Homines altioris Gubernii, Prouidentiaeque diuinae. 7. Comparet denique Orbis Incolas ad veram Philosophiam, aequa Iudicia, Molitionum Vires, Mentium Capacitatem, Rerum Commutationes, aut Minas interitus. :| Particularem, quisque pro Studii sui Ratione experitur. Aliud enim curat ille, qui ad Clauum sedet, Minister Status; alia in Historia reperit Belli Dux; diuersa Theologus, Litterator, Antiquarius aliique. Illud curam seruandarum Historiarum acuere debet: quod omnes Artes, quaecunque demum illae sint, perditae restitui rursum possint, Historia perdita non possit.

  1. Koppi Károly (1744 – 1801) történetíró, az egyetemes történelem professzora a pesti egyetemen, piarista szerzetes.
  2. Pest: szabad királyi város a Duna keleti partján, ma Budapest keleti része.
  3. Herculaneum: az ókori római város, Pompeiivel együtt pusztult el Kr.u. 79. augusztus 24-én a Vezúv kitörése miatt. Olaszország Campania tartományában a jelenlegi Ercolano város területén állt.
  4. Titus Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) ókori római történetíró, főműve: Ab Urbe condita.
  5. Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.
  6. Dionüsziosz Halikarnasszeusz (Kr.e. 54 – Kr.e. 8) hellenisztikus görög szónok és történetíró, történeti főműve: Rómaiké archaiologia.
  7. Lucius (Claudius) Cassius Dio Cocceianus (155 / 163 – 229) hellenisztikus görög történetíró, történeti főműve: Rómaiké isztoria.
  8. Caius Sallustius Crispus (Kr.e. 86 – Kr.e. 35) római államférfi, történetíró, főbb művei: De coniuratione Catilinae; Bellum Iugurthinum; Historiae.
  9. Thuküdidész (Kr.e. 460 – 395) ókori görög történetíró, főműve: A peloponnészoszi háború története.
  10. Plutarkhosz / Lucius Mestrius Plutarchus (46/48 – 125) ókori görög és latin nyelvű történetíró, életrajzokat tartalmazó főműve: Bioi paralelloi.
  11. Cornelius Nepos (Kr.e. 100 körül – Kr.e. 27) római történetíró, legismertebb műve: De viriis illustribus.
  12. Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti áttekintése: Bibliothéké.
  13. Szamoszatai Lukianosz (Kr.u. 120 – 180) szír származású görög szatíraíró, említett szatírája: Hogyan írjunk történelmet? (Quomodo Historia sit scribenda?)
  14. Johann Michael Heineccius (1674 – 1722) német teológus, pecséttani szakértő, említett műve: Historia historiae, seu de fatis studii historico-chronici apud varias gentes schediasma historicum, Helmstadt, 1703.
  15. Karl Renatus Hausen (1740 – 1805) német történész, a hallei, majd a frankfurti egyetem professzora, említett művei: Rede von der Theorie der Geschichte. Bey dem Geschlusse der Vorlesungen, auf der Universität Leipzig gehalten im Jahnre 1765. In: ders. Versmischte Schriften, Halle, 1766, 130-134.; Versuch einer Geschichte des menschlichen Geschlechts, I, Ueber die Theorie der Geschichte und Historiomathie, Halle, 1771, 1-16.
  16. Christian Gottlob Heyne (1729 – 1812) német filológus, göttingeni professzor, említett műve: Vorrede. In: Allgemeine Weltgeschichte. Im Englischen herausgegeben von Wilh. Guthrie und Joh. Gray, II, übersetzt und verbessert von Christian Gottlob Heyne, Troppau, 1785.
  17. William Guthrie (1708 – 1770) skót újságíró és történész, említett társszerzős műve: A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, London, 1764-1767.
  18. John Gray (1714 – 1811) jogász, fiziokrata, társszerzőként együttműködött William Guthrie-vel a A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, London, 1764-1767 köteteiben.
  19. Karl Renatus Hausen (1740 – 1805) német történész, a hallei, majd a frankfurti egyetem professzora, kapcsolódó művei: Rede von der Theorie der Geschichte. Bey dem Geschlusse der Vorlesungen, auf der Universität Leipzig gehalten im Jahnre 1765. In: ders. Versmischte Schriften, Halle, 1766, 130-134.; Versuch einer Geschichte des menschlichen Geschlechts, I, Ueber die Theorie der Geschichte und Historiomathie, Halle, 1771, 1-16.
  20. Nicolas Lenglet Du Fresnoy (1674 – 1755) francia történész, geográfus, filozófus, említett műve: Méthode pour étudier l’histoire: Où après avoir établi les principes & l’ordre qu’on doit tenir la lire utilement, on fait les remarques nécessaires pour ne se pas laisser tromper dans sa lecture : avec un catalogue des principaux historiens, & des remarques critiques sur la bonté de leurs ouvrages, & sur le choix des meilleures editions, Brussels, 1714.
  21. Titus Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) ókori római történetíró, főműve: Ab Urbe condita.
  22. Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.
  23. Aelius Lampridius (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik írójaként tartja számon a hagyomány.
  24. Julius Capitolinus (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik írójaként tartja számon a hagyomány.
  25. Halikarnasszoszi Hérodotosz (Kr.e. 484 – 425) görög történetíró, főműve: Hisztoriai.
  26. Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, említett műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, Halle, 1767-71.
  27. Polübiosz (Kr.e. 200 körül – 118) görög történetíró, államférfi, főműve: Hisztoriai.
  28. Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti áttekintése: Bibliothéké.
  29. Gnaeus Pompeius Trogus (Kr.e. 1. sz. – Kr. u. 1. sz.) gall származású római történetíró, főműve: Historiae Philippicae.
  30. Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti áttekintése: Bibliothéké.
  31. Gnaeus Pompeius Trogus (Kr.e. 1. sz. – Kr. u. 1. sz.) gall származású római történetíró, főműve: Historiae Philippicae.
  32. Charles Rollin (1661 – 1741) francia történetíró, kapcsolódó művei: Histoire Ancienne, Paris, 1730-1738; Traité des Études, Paris, 1726-1731.
  33. Siegmund Jakob Baumgarten (1706 – 1757) protestáns német teológus, a hallei egyetem professzora, említett műve az általa angolból kiadott Uebersetzung der Allgemeinen Welthistorie die in England durch eine Gesellschaft von Gelehrten ausgefertiget worden, Halle, 1746-1757.
  34. Johann Salomo Semler (1725 – 1791) német egyháztörténész, Siegmund Jakob Baumgarten halála után folytatta az Uebersetzung der Allgemeinen Welthistorie die in England durch eine Gesellschaft von Gelehrten ausgefertiget worden kiadását (Halle, 1761).
  35. Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, említett műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, Halle, 1767-1771.
  36. William Guthrie (1708 – 1770) skót újságíró és történész, említett társszerzős műve: A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, London, 1764-1767.
  37. John Gray (1714 – 1811) jogász, fiziokrata, társszerzőként együttműködött William Guthrie-vel A General History of the World, from the Creation to the Present Time, 1-20, London, 1764-1767 köteteiben.
  38. Friedrich Eberhard Boysen (1720 – 1800) német egyháztörténész, orientalista, a Baumgarten és Semler által kiadott egyetemes történeti sorozat kiadásának folytatója Baumgarten és Semler után (Die allgemeine Welthistorie die in England durch eine Gesellschaft von Gelehrten ausgefertiget worden sind: In einem vollständigen und pragmatischen Auszuge. Alte Historie, Halle, 1771).
  39. Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, Halle, 1767-71.
  40. August Ludwig von Schlözer (1735 – 1809) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó művei: Vorstellung seiner Universalhistorie, Göttingen und Gotha, 1772-1773.; Weltgeschichte nach ihren Hauptteilen im Auszug und Zusammenhange, Wien, 1786.;
  41. Karl Renatus Hausen (1740 – 1805) német történész, a hallei, majd a frankfurti egyetem professzora, kapcsolódó művei: Rede von der Theorie der Geschichte. Bey dem Geschlusse der Vorlesungen, auf der Universität Leipzig gehalten im Jahnre 1765. In: ders. Versmischte Schriften, Halle, 1766, 130-134.; Versuch einer Geschichte des menschlichen Geschlechts, I, Ueber die Theorie der Geschichte und Historiomathie, Halle, 1771, 1-16.
  42. Johann Matthias Schröckh (1733 – 1808) német történész, költő, orvos, kapcsolódó művei: Lehrbuch der allgemeinen Weltgeschichte zum Gebrauche bei dem ersten Unterrichte der Jugend, Berlin und Stettin, 1774; Allgemeine Weltgeschichte für Kinder, Leipzig, 1779–1784; Einleitung zur Universalhistorie, Berlin, 1757.
  43. Julius August Remer (1738 – 1803) német történész, egyetemi professzor Helmstedtben, kapcsolódó művei: Handbuch der allgemeinen Geschichte, Braunschweig, 1771.; Tabellarische Uebersicht der wichtigsten statistischen Veränderungen in den vornehmsten europäischen Staaten, Braunschweig, 1786–1794.
  44. Claude-François-Xavier Millot (1726 – 1785) francia történész, jezsuita, kapcsolódó műve: Éléments d'histoire générale ancienne et moderne, Paris, 1772–1783.
  45. Gregor Maximilian Gruber (1739– 1799 ) osztrák piarista történész, bécsi egyetemi professzor, kapcsolódó műve: Abriß academischer Vorlesungen über die synchronistische Universalhistorie zum Leitfaden seiner Zuhörer, Wien,  1777-1780.
  46. Leonard Offerhaus (1699 – 1779) németalföldi német történész, professzor Groningenben, kapcsolódó műve: Compendium historiae Universalis, quo res sacrae ac profanae in orbe et ecclesia gestae brevissime exhibentur, Groningen, 1751, 1756.
  47. Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, említett műve: Allgemeine historische Bibliothek von Mitgliedern des Königlichen Instituts der historischen Wissenschaften zu Göttingen, Hrsg. v. J.Ch. Gatterer, Halle, 1767-1771.
  48. Theodor Berger (1683 – 1773) német történész említett művei: Historiam Universalem Per Synchronismum Tradendam Indultu Facultatis Philosophicae Lipsiensis, Leipzig, 1728; Synchronistischen Universal-Historie, Leipzig, 1729.
  49. Ábrahám: bibliai személy, akit az iszlám is tisztel, az Ószövetség szerint az izraeliták, izmaeliták, midianiták és edomiták ősatyja.
  50. Trója: a Homérosz Iliász című eposzából ismert háború helyszíne, ma Törökországban, az Ida hegy lábánál található.
  51. Salamon (Kr.e. 1000 – 928) Izrael harmadik királya, az első jeruzsálemi templom építtetője.
  52. Babilon: ókori mezopotámiai akkád–amorita város volt az Eufrátesz partján, a mai Irak területén, a Sumér és Akkád Birodalom központja.
  53. Babilon: ókori mezopotámiai akkád–amorita város volt az Eufrátesz partján, a mai Irak területén, a Sumér és Akkád Birodalom központja.
  54. III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.
  55. Actium: Görögország nyugati részében található terület, mai nevén Punta. Az actiumi csata Kr.e. 31-ben zajlott le, Octavianus legyőzte Marcus Antonius, ezzel egyeduralmi pozícióra téve szert a Római Birodalomban.
  56. Babilon: ókori mezopotámiai akkád–amorita város volt az Eufrátesz partján, a mai Irak területén, a Sumér és Akkád Birodalom központja.
  57. III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.
  58. Actium: Görögország nyugati részében található terület, mai nevén Punta. Az actiumi csata Kr.e. 31-ben zajlott le, Octavianus legyőzte Marcus Antonius, ezzel egyeduralmi pozícióra téve szert a Római Birodalomban.
  59. Actium: Görögország nyugati részében található terület, mai nevén Punta. Az actiumi csata Kr.e. 31-ben zajlott le, Octavianus legyőzte Marcus Antonius, ezzel egyeduralmi pozícióra téve szert a Római Birodalomban.
  60. I. Nagy Károly / Carolus Magnus (742 – 814) 768-tól frank király, a Frank Birodalom ura.
  61. Orpheusz: trák származású költő a görög mitológiában. Őt tartották a lant feltalálójának.
  62. Linusz: mitikus görög költő, egyesek szerint Apollón fia, aki az istennel is dalnokversenyre kelt.
  63. Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.
  64. Priszkosz rhétor (410 – 472 körül) késő ókori görög diplomata, történetíró. Attila hun uralkodó udvarában történő követségéről beszámoló történeti műve csak részletekben maradt fenn.
  65. Attila / Etele (410 – 453) az európai hun törzsek utalkodója.
  66. Arundel: település Angliában, Nyugat-Sussexben. Arundeli márvány: ókori görög véseteket tartalmazó szobrok és feliratok gyűjteménye, melyet Thomas Howard, Arundel 21. earl-je gyűjtött össze a 17. században, jelenleg az oxfordi Ashmolean Museum gyűjteményében található.
  67. Kekropsz: a görög mitológia szerint Attika első királya és Athén alapítója, aki a földből született, félig kígyótestű lény volt.
  68. Taurinum: Turin, város Észak-Itáliában, Piemontban.
  69. Florentia: Firenze, itáliai város, Toszkánában.
  70. Vindobona: Bécs, Ausztria fővárosa.
  71. Klementinum: történelmi épületegyüttes Prága központjában, Csehországban.
  72. Thamus: mitikus egyiptomi király, történetét Platón mellett Thamos, Egyiptom királya címmel Tobias Philipp von Gebler dolgozta fel, Mozart zenéjével.
  73. Thot (Theut) egyiptomi isten, akit az írás feltalálójának tartottak.
  74. Platón (Kr.e. 427 – 347), ókori görög filozófus, említett műve: Phaidrosz.
  75. Polübiosz (Kr.e. 200 körül – 118) görög történetíró, államférfi, főműve: Hisztoriai.
  76. Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.
  77. Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.
  78. Polübiosz (Kr.e. 200 körül – 118) görög történetíró, államférfi, főműve: Hisztoriai.
  79. Jean Charles, Chevalier Folard (1669  – 1752) francia katona, katonai író, a szöveg Polübiosz-kommentárjaira utal.
  80. Publius / Caius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 – 117 / 120) római történetíró, főbb művei: De origine, situ, moribus ac populis Germanorum; Annales.
  81. Aelius Lampridius (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik szerzőjeként tartja számon a hagyomány.
  82. Flavius Vopiscus Syracusius (3-4. sz.) ókori római történetíró, a Historia Augusta egyik szerzőjeként tartja számon a hagyomány.
  83. Julius Capitolinus (3. sz.) római történetíró, a Historia Augusta egyik szerzőjeként tartja számon a hagyomány.
  84. Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti műve: Bibliothéké.
  85. Xenophón (Kr.e. 427 – 355), athéni katona, Szókratész tanítványa, történetíró, történeti művei: Anabaszisz; Hellénika.
  86. Ifjabb Kürosz (? – Kr.e. 401.) II. Dareiosz perzsa nagykirály és Parüszatisz fia, hadvezér, trónkövetelő.
  87. Titus Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) ókori római történetíró, főműve: Ab Urbe condita.
  88. Caius Plinius Secundus Maior (Kr.u. 24 – 79) római író, polihisztor, kapcsolódó műve: Historia Naturalis.
  89. Plutarkhosz / Lucius Mestrius Plutarchus (46/48 – 125) ókori görög és latin nyelvű történetíró, életrajzokat tartalmazó főműve: Bioi paralelloi.
  90. Jacques-Bénigne Bossuet (1627 – 1704) francia püspök, teológus, író, akadémikus, kapcsolódó műve: Discours sur l'Histoire universelle, Paris, 1681.
  91. Claude Fleury (1640 – 1723) francia egyházi író, jogász, kapcsolódó műve: Les Devoirs des maîtres et des domestiques, Paris, 1688,
  92. François-Marie Arouet, Voltaire (1694 – 1778) francia író, filozófus, kapcsolódó műve: Essai sur les mœurs et l'esprit des nations, Paris, 1756.
  93. Charles-Louis de Secondat, Montesquieu (1689 – 1755) francia író, filozófus, kapcsolódó műve: De l'esprit des lois, Genéve, 1748.
  94. Makedónia: ókori állam a Balkán északi területén, az ókori görög területekkel volt határos.
  95. Republic of the Seven United Netherlands: 1588-1795 közötti államalakulat, 7 provinciából álló konföderáció Európa északnyugati részén. A provinciák: Duchy of Guelders, County of Holland, County of Zeeland, Lordship of Utrecht, Lordship of Overijssel, Lordship of Frisia, Lordship of Groningen.
  96. I. Nagy Péter (1672 – 1725) orosz nagyherceg, 1682-től orosz cár.
  97. III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.
  98. I. Mária (1516 – 1558) angol és ír királynő 1553-tól.
  99. I. Erzsébet (1533 – 1603) 1558-tól Anglia és Írország királynője, a Tudor-ház utolsó uralkodó tagja.
  100. XIV. Lajos (1638 – 1715) 1643-tól haláláig Franciaország és (III. Lajos néven) Navarra királya.
  101. Athén: ókori görög városállam Attika félszigetén, ma Görögország fővárosa.
  102. Spárta: ókori dór állam volt a Peloponnészoszi-félszigeten.
  103. Róma: a Római Birodalom fővárosa, közép-Itáliában, a Tiberis partján. Ma Olaszország fővárosa.
  104. Karthágó: ókori főníciai telepesek, a punok városa Észak-Afrikában, a Tuniszi-tó keleti partján, közel a mai Tunézia fővárosához, Tuniszhoz.
  105. Gallia: Franciaország, a kor egyik legerősebb Nyugat-európai állama.
  106. Ausztria: a Habsburg Birodalom központja, területe lényegében megegyezik a mai Ausztriáéval.
  107. II. Philipposz / Fülöp (Kr.e. 382 – 336) Kr.e. 355-től Makedónia királya, Nagy Sándor apja.
  108. Caius Iulius Caesar (Kr.e. 100 – Kr.e. 44) római hadvezér és államférfi.
  109. II. Gusztáv Adolf (1594 – 1632) Svédország királya, híres hadvezér.
  110. Denis Pétau / Dionysius Petavius (1583 – 1652) francia jezsuita teológus, kapcsolódó műve: Opus de doctrina temporum, Venetii, 1627.
  111. René Joseph de Tournemine (1661 – 1739) francia jezsuita teológus, filozófus. Kapcsolódó műve: Tabulae chronologiae sacrae Veeris ac Novi Testamenti, Paris, 1706.
  112. James Ussher / Usher (1581 – 1656) ír egyházi vezető, tudós, kapcsolódó kronológiai művei: Annales veteris testame.nti, a prima mundi origine deducti, London, 1648; De Macedonum et Asianorum anno solari dissertatio, London,
  113. Aegidius Strauch (1632 – 1682) német matematikus és teológus, kapcsolódó műve: De computo Gregoriano, Wittenberg, 1660.
  114. William Beveridge (1637 – 1708) angol püspök, egyháztörténész. Kapcsolódó műve: Institutionum chronologicarum libri II, una cum totidem arithmetices chronologicae libellis, London, 1639.
  115. Nabû-nāṣir (? – Kr.e. 734) Kr.e. 747-től Babilon uralkodója.
  116. Caius Aurelius Valerius Diocletianus (244 – 311) 284 és 305 között római császár.
  117. Kaszpi-tenger: a Föld legnagyobb tava, jelenleg Oroszország, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Kazahsztán és Irán határán található.
  118. Herculaneum: ókori római város, a jelenlegi olaszországi Ercolano város területén, Pompeiivel egyidejűleg pusztult el Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörése miatt.
  119. Pompei: ókori római város, a jelenlegi olaszországi Nápoly megyében, Herculaneummal egyidejűleg pusztult el Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörése miatt.
  120. Imperator Titus Caesar Vespasianus Augustus (Kr.u. 39 – 81) 79-től római császár.
  121. Vezúv: (olaszul: Vesuvio) az olaszországi Nápoly közelében található, aktív vulkán.
  122. Britannia: Nagy Britannia Egyesült Királysága, nyugat-európai szigetország.
  123. Gallia: Franciaország, a kor egyik legerősebb Nyugat-európai állama.
  124. Szicília: a Földközi-tenger legnagyobb szigete, illetve az itt elterülő Nápoly és Szicília Királysága.
  125. Itália: az Appennini-félsziget területe, illetve az itt elhelyezkedő államalakulatok összefoglaló neve.
  126. Occitania: francia, spanyol, olasz területeket is lefedő régió, ahol az occitan nyelv használata volt jellemző.
  127. Malpas: kelet-francia helység.
  128. Escamaze: hegység Dél-Franciaországban.
  129. Mare Mediterraneum: Földközi-tenger, északról Európa, keletről Ázsia, délről pedig Afrika határolja.
  130. Sztrabón (Kr.e. 63 – Kr.u. 23) ókori utazó, földrajzi író, főműve: Geógraphika hüpomnémata.
  131. Pomponius Mela (Kr.u. 1. sz.) ókori római földrajztudós, főműve: De chorographia.
  132. Tabula Peutingeriana / Peutinger Table, a Római Birodalom területére vonatkozó itinerarium, szerzője ismeretlen.
  133. Philipp Clüver / Cluverius (1580 – 1622) német geográfus és történész. Kapcsolódó műve: Introductio in Universam Geographiam, Leiden, 1624–1629.
  134. Christoph Keller Cellarius (1638 – 1707) német klasszikafilológus, kapcsolódó műve: Geographia Antiqua, Dublin, 1761.
  135. Jean-Baptiste Bourguignon d'Anville (1697 – 1782) francia geográfus és kartográfus.
  136. Anton Friedrich Büsching (1724 – 1793) német geográfus, történész, teológus, kapcsolódó műve: Erdebeschreibung, 1754-1761.
  137. Georges-Louis Leclerc, Comte de Buffon (1707 – 1788) francia matematikus, enciklopedista, főműve: Histoire naturelle, générale et particuliére, Paris, 1749-1764.
  138. Nem azonosítható szerző.
  139. Torbern Olaf Bergman (1735 – 1784) svéd kémikus és mineralógus, kapcsolódó műve: Opuscula physica et chemica, Stockholm, 1779-1788.
  140. Anton Friedrich Büsching (1724 – 1793) német geográfus, történész, teológus, kapcsolódó műve: Erdebeschreibung, 1754-1761.
  141. Jacob Friedrich Reimmann (1668 – 1743) német teológus, filozófus, történész; említett művei: Poesis Germanorum … Bekandte und Unbekandte Poesie der Deutschen, Leipzig, 1703; Versuch einer Einleitung in die Historiam Literariam, Halle/Saale ,1708–1713
  142. Reiner Reineccius / Reinhard Reyneke (1545 – 1595) német történész, humanista, említett műve: Syntagma de familiis quae in monarchiis tribus prioribus rerum potitae sunt, Basel, 1574—1578.
  143. Johann Ludwig Levin Gebhardi (1699 – 1764) német történész, genealógus, említett műve: Der europäischen Kaiser- und Königlichen Häuser historische und genealogische Erläuterung, Lüneburg, 1730-1731.
  144. Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Grundriß der Genealogie, Göttingen, 1788; Einleitung in die synchronistische Universalhistorie zur Erläuterung seiner synchronistischen Tabellen, Göttingen, 1771.
  145. Ludwig Joachim Stoll (1673 – 1689) német heraldikus, említett műve: De artis heraldicae origine et natura exercitatio, Leipzig, 1688.
  146. Thomas Gore (1632–1684) angol heraldikus, említett műve: Catalogus alphabetice digestus, plerorumque omnium authorum qui de re heraldica Latine, Gallice, Italice, Hispanice, Germanice, Anglice, scripserunt: interspersis hic illic qui claruerunt in re antiquaria, ea saltem parte quæ heraldriæ facem accendit, Oxford, 1668.
  147. Claude-François Ménestrier (1631 – 1705) francia jezsuita, heraldikus, kapcsolódó műve: Traité des tournois, joustes, carrousels et autres spectacles publics, Lyon, 1669.
  148. Philipp Jakob Spener (1635 – 1705) német pietista teológus, kapcsolódó műve: Operis heraldici pars generalis & specialis, Frankfurt, 1717.
  149. Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Abriss der Heraldik, Göttingen, 1773.
  150. Georg Rüxner (1494 – 1526) német herold, említett művének kiadása: Turnierbuch. Reprint der Prachtausgabe Simmern 1530, hrsg. von Willi Wagner, Solingen, 1997,
  151. Charles du Fresne, sieur du Cange (1610 – 1688) történész, kapcsolódó műve: Glossarium ad scriptores mediae et infimae latinitatis, Paris, 1678.
  152. Nem azonosítható szerző.
  153. Pierre Hyppolite Hélyot (1660 – 1716) francia szerzetes, egyháztörténész, kapcsolódó műve: Histoire des ordres monastiques, religieux et militaires, et des congregations seculieres de l'un & de l'autre sexe, qui ont esté establies jusqu'à present, Paris, 1714-1719.
  154. Jean Mabillon (1632 – 1707) francia bencés szerzetes, a diplomatika alapítója, kapcsolódó műve: De re diplomatica, Paris, 1681.
  155. Daniel Papebroch (1628 – 1717) németalföldi jezsuita tudós, bollandista, kapcsolódó műve: Propylaeum antiquarium, circa veri ac falsi discrimen in vetustis membranis, Antwerpen, 1675.
  156. Ludovico Antonio Muratori (1672 – 1750) itáliai pap, történész, numizmatikus, kapcsolódó műve: Antiquitates italicae medii aevi, Milano, 1744-1749.
  157. Jean Mabillon (1632 – 1707) francia bencés szerzetes, a diplomatika alapítója, kapcsolódó műve: De re diplomatica, Paris, 1681.
  158. Daniel Papebroch (1628 – 1717) németalföldi jezsuita tudós, bollandista, kapcsolódó műve: Propylaeum antiquarium, circa veri ac falsi discrimen in vetustis membranis, Antwerpen, 1675.
  159. Daniel Eberhard Baring (1690 – 1753) német történész, paleográfus, kapcsolódó műve: Key of a Diplomatic, Hannover, 1737.
  160. Francesco Scipione Maffei (1675 – 1755) velencei író és kritikus, kapcsolódó műve: Galliae antiquitates quaedam selectae atque in plures epistolas distributae ad Parisiunum exemplar Iterum Edita, Paris, 1737.
  161. Ludovico Antonio Muratori (1672 – 1750) itáliai pap, történész, numizmatikus, kapcsolódó műve: Antiquitates italicae medii aevi, Milano, 1744-1749.
  162. Johann Christoph Gatterer (1727 – 1799) német történész, göttingeni professzor, kapcsolódó műve: Abriss der Diplomatik, Göttingen, 1798.
  163. Daniel Papebroch (1628 – 1717) németalföldi jezsuita tudós, bollandista, kapcsolódó műve: Propylaeum antiquarium, circa veri ac falsi discrimen in vetustis membranis, Antwerpen, 1675.
  164. Jean Mabillon (1632 – 1707) francia bencés szerzetes, a diplomatika alapítója, kapcsolódó műve: De re diplomatica, Paris, 1681.
  165. Johann Gottlieb Heineccius (1681 – 1741) német jogász, kapcsolódó műve: De veteribvs Germanorvm aliarvmqve nationvm sigillis, Frankfurt and Leipzig, 1719.
  166. Ludovico Antonio Muratori (1672 – 1750) itáliai pap, történész, numizmatikus, kapcsolódó műve: De sigillis medii aevi dissertatio, 1750.
  167. Domenico Maria Manni (1690 – 1788) itáliai polihisztor, kiadó, említett műve: Osservazioni istoriche sopra i sigilli antichi de' secoli bassi, Firenze, 1739-1786.
  168. Olivier de Wree / Vredius (1596–1652) németalföldi neolatin költő és történész, említett műve: Sigilla Comitvm Flandriæ Et Inscriptiones Diplomatvm Ab Iis Editorvm Cvm Expositione Historica Olivari Vredi, Bruxelles, 1639.
  169. Michel-Ange de la Chausse (1660 – 1724) római tudós antikvárius, említett műve: Le gemme antiche figurate di Michelangelo Causeo de la Chausse, Roma, 1700.
  170. Ezechiel, Freiherr von Spanheim (1629 – 1710) genovai tudós és diplomata, említett műve: Dissertationes de praestantia et usu numismatum antiquorum, Amsterdam, 1671.
  171. Philippe Labbe (1607 – 1667) francia jezsuita író, tudós, említett műve: Bibliotheca bibliothecarum curis secundis auctior: accedit Bibliotheca nummaria in duas partes tributa, Rothomagi, 1678.
  172. André / Andreas Morell (1646 – 1703) rajzművész, a párizsi királyi pénzverde tagja, kapcsolódó műve: Thesaurus Morellianus, Sive Familiarum Romanarum Numismata Omnia: Accedunt Nummi Miscellanei, Urbis Romae, Hispanici & Goltziani Dubiae Fidei Omnes, Amsterdam, 1734.
  173. Anselmo Banduri (1671 – 1743) bencés tudós, raguzai numizmatikus és archeológus, kapcsolódó műve: Bibliotheca nummaria sive auctorum qui de re nummaria scripserunt, Hamburg, 1719.
  174. Charles Patin (1633 – 1693) francia orvos és numizmatikus, kapcsolódó műve: Thesaurus numismatum e musaeo Caroli Patini, Amsterdam, 1672.
  175. Franciscus Biragus Mediobarbus (1645 – 1697) milánói jogász, numizmatikus, Adolph Occo Imperatorum Romanorum Numismata kötetének kiadója (1683, 1730).
  176. Johann Fon Vaillant (1632 - 1706) orvos, numizmatikus, kapcsolódó műve: Numismata Aera Imperatorum, Augustarum, et Caesarum, in Coloniis, Municipiis, et Urbibus Jure Latio Donatis, ex Omni Modulo Percussa, Paris, 1695.
  177. Lorenzo Patarol (1674 – 1757) velencei származású író, polihisztor, kapcsolódó műve: Series Augustorum, Augustarum, Caesarum, et Tyrannorum Omnium, Venetiis, 1722.
  178. Krisztina (1626 – 1689) Svédország királynője 1632 és 1654 között, híres érem- és régiséggyűjteménye volt.
  179. Róma: közép-itáliai város, ma Olaszország fővárosa.
  180. Bécs: ausztriai város, ma Ausztria fővárosa.
  181. Jacob von Mellen (1659 – 1707) német író, teológus, említett műve: Series regum Hungariae e nummis aureis. Eine Reihe Ungarischer Könige aus goldenen Münzen. Ins Teutsche gebracht, mit Anmerk. erläutert und durch eine Anzahl seltener Goldstücken und Ducaten, Breslau, Leipzig, 1750.
  182. Palma Károly Ferenc (1735 – 1787) magyar történetíró, püspök, említett műve: Heraldicae regni Hungariae specimen, regia, provinciarum, nobiliumque scuta complectens, Vindobonae, 1766.
  183. Johann Albert Fabricius (1668 – 1736) német klasszikafilológus, említett művei: Bibliotheca græca: sive, Notitia scriptorum veterum græcorum, quorumcunque monumenta integra, Hamburg, 1708-1728; Bibliotheca latina sive notitia Auctorum Veterum Latinorum, Hamburg, 1721.
  184. Dom Bernard de Montfaucon (1655 – 1741) francia bencés tudós, paleográfus, az egyházatyák műveinek egyik kiadója, kapcsolódó műve: L'antiquité expliquée et representée en figures, Paris, 1719-1724.
  185. Paulus Manutius /Paolo Manuzio (1512 – 1574) velencei nyomdász, humanista, Cicero-kommentárok szerzője.
  186. Edoardo Corsini (1702 – 1765) piarista történész, említett műve: Fasti attici in quibus archontum Atheniensium series philosophorum aliorumque illustrium virorum aetas atque praecipua Atticae historiae capita per Olympicos annos disposita describuntur novisque observationibus illustrantur, Florentiae, 1743.
  187. Carolus Sigonius / Carlo Sigonio (1524 – 1584) itáliai humanista, kapcsolódó műve: Fasti consulares, ac Triumphi acti à Romulo Rege usque ad Ti. Caesarem iusdem in fastos, et triumphos, id est, in universam Romanam historiam Commentarius, Basileae, 1550.
  188. Petrus Cunaeus / Peter van der Kun (1586 – 1638) németalföldi humanista, kapcsolódó műve: De Republica Hebraeorum, Amsterdam, 1666.
  189. Gottfried Achenwall (1719 – 1772) német filozófus, történész, közgazdász, jogász és statisztikus, kapcsolódó műve: Abriß der neuen Staatswissenschaft der vornehmen Europäischen Reiche und Republiken, Göttingen, 1749.
  190. Michael Caspar Lundorp / Nicolaus Bellus / Gregor Erhardi (1580 – 1629) német író, történész, kapcsolódó műve: Politische Schatzkammer oder Form zu regieren, Frankfurt, 1624.
  191. Jakob Friedrich von Bielfeld (1717 – 1770) német író, kameralista porosz államférfi, kapcsolódó írása: Institutions Politiques, La Haye, 1760.
  192. Everard Otto (1685 - 1756) német író, jogászprofesszor, kapcsolódó műve: Primae lineae notitiae rerum publicarum, Utrecht, 1726.
  193. Anton Friedrich Büsching (1724 - 1793) német teológus, geográfus, kapcsolódó műve: Vorbereitung zur gründlichen und nützlichen Kenntniß der geographischen Beschaffenheit und Staatsverfassung der europäischen Reiche und Republiken, welche zugleich ein allgemeiner Abriß von Europa ist, Frankfurt und Leipzig, 1778.
  194. Mózes: bibliai alak, a hagyomány az Ószövetség első öt könyvének szerzője, a választott népet vezette ki Egyiptomból Kánaán földjére.
  195. III. Alexandrosz / Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) makedón uralkodó, híres hadvezér.
  196. Egyiptom: ókori állam a Nílus folyó partján, Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában.
  197. Főnícia: ókori állam, mely a mai Libanon, Izrael, Szíria és Palesztina egyes területeit foglalta magába.
  198. Athéni Muszaiosz: mitikus attikai ókori görög költő, főpap, filozófus.
  199. Homérosz (Kr. e. 8. sz.?) görög költő, az Iliasz és az Odüsszeia szerzője a hagyomány szerint.
  200. Lükurgosz (Kr. e. 8. sz.) mitikus spártai törvényhozó, az ókori spártai állam alkotmányának megalkotója.
  201. Milétoszi Thalész (Kr.e. 624 – 546) a hét ókori bölcs egyike, matematikus és filozófus, a materialista milétoszi filozófiai iskola megalapítója.
  202. Szolón (Kr.e. 638 – 558) ókori athéni politikus, hadvezér, költő, a hét görög bölcs egyike, Athén alkotmányának létrehozója.
  203. Szamoszi Püthagorasz (Kr.e. 570 – 495) preszókratikus filozófus és matematikus, a püthagoreus filozófiai iskola megalapítója.
  204. Diodórosz Szikulosz (Kr.e. 90 – Kr.e. 27) ókori görög történetíró, világtörténeti műve: Bibliothéké.
  205. François-Marie Arouet, Voltaire (1694 – 1778) francia író, filozófus, kapcsolódó műve: Essai sur les mœurs et l'esprit des nations, Paris, 1756.
  206. Karthágó: ókori főníciai telepesek, a punok városa Észak-Afrikában, a Tuniszi-tó keleti partján, közel a mai Tunézia fővárosához, Tuniszhoz.
  207. Herculaneum: ókori római város, a jelenlegi olaszországi Ercolano város területén, Pompeiivel egyidejűleg pusztult el Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörése miatt.
  208. Marcus Tullius Cicero (Kr.e. 106 – 43) ókori római író, filozófus és politikus, említett műve: Epistula ad Lucceium = Epistulae ad Familiares.
  209. Lucius Lucceius (Kr.e. 1. század) római államférfi, író, Cicero barátja.