ANTHROPOLOGIA 2

Vetsei Pataki István<ref>Vetsei P. István (?-1743), református lelkész, Debrecenben tanult. Előbb bihari, majd szatmári második prédikátor volt. Emberölés ellene irányuló gyanúja miatt Magyarország különböző helyein bújkált, majd Németországba (Lipcsébe) ment. 1737-ben hazajött, Baranya megyében Terehegyen viselt papi hivatalt és orvosi gyakorlatot is folytatott. Elfogták és Siófokon bebörtönözték. Később újra pap lett a Tolna megyei Dorogon (Tolna m.), majd Szentgyörgyön. 1741-ben megszökött, Nagyszombatban katolizált. A püspöki tizedek beszedőjeként halt meg. Munkája, a Magyar geografiája... melly külső dolgok olvasásában gyönyörködő magyarok kedvekért még 1741. Pétsen irattatott volt. Most pedig számtalan hibáiból megjobbíttatván ki-bocsáttatott. Nagy-Károly, 1757.</ref> geográfiája, 1757 (részlet)

Vetsei P. István: Magyar Geografia, Az az: ez egész világ nagy részeinek…rendes és rövid le-írása , Nagy-Károly<ref>Nagykároly/Carei, város Romániában.</ref>: Bíró Mihály,<ref>Bíró Mihály (?-?), nyomdász, Nagykároly/Carei.</ref> 1757. 429-430.

Regeszta

Vetsei Pataki Iatván, Magyar Geografiája (1757) a mindeddig ismert leggazdagabb tárháza a brazíliai őslakosság démonizálásának. Nem említi ugyan konkrétan a tupinambá indiánokat, de az idézett részletben tettenérhető vizualitás, ördögi reprezentáció a Theodor de Bry (1528-1598) által Hans Staden (1525-1576) 1557. évi brazíliai útibeszámolójának illusztrálásához készült metszeteket idézi. Az indiánok démonizálása, kannibalizálása sűrűn átszövi a Brazíliáról szóló részletet, a szó szoros értelmében szemmel látható jellegzetessége annak. Kutatásaim szerint Staden sötét, kannibalisztikus beszámolójából már Frölich Dávid késmárki/bártfai tudós kalendáriuma (Schreib-Kalender) hosszabb német nyelvű kivonatot közölt az 1640-ik évben. Az ördögimádáson túl a lajhár és az oposszum megjelenése Vetsei művében ugyancsak a korabeli vizuális ábrázolások hatását mutatja: a két állat a legkorábbi vizuális Amerika-szimbólumok közé tartozik.

Negyedik Rész BRASILIA,<ref>Brazília, Dél-Amerika.</ref> Amerikának legnagyobb Földe; hoszsza 600; széle 450. Mértföld, a’ partjai esméretesek, de belső részei  esméretlenek. Népei sivatag parasztok, ellenségeiknek húsokkal élnek, kiket közönséges helyre kivisznek ’s egy közzülök arra felszenteltetett lévén, úgy agyon tsapja, hogy több ütés néki ne kelljen, így osztán nagy tántzolással ’s örömmel eltépik, nyársakra húzván megsütik, nagy énekléssel megeszik, a’ sirját [zsírját] újjaikról-is leszopogatván. Az Ördögöt magát, ki sok jelenéseket ’s feleleteket tészen nékiek imádják; Bűvös-bájosaik, boszorkányaik és jövendőmondóik száma nélkül valók, az Ördögöt énekléssel tisztelik, béleseket osztogatnak magok között, mellyel a’ tsalárd Ördög mit majmozzon közöttök, nem tudatik.

Brasilia egész Hazája a’ nádméznek, innen szállíttatván nagyobb részént Európába, vagyon Brasiliai fájok-is bővön. Ambrájok, Salsaparillájok és Santagójok; több drágalátos jókkal együtt.  Vagynak igen nyelves Pellikánok-is e’ földön; |selymek, aranyok, ezüstök, jáspis nevű drága kövök, kristáljok bővőn. Vagyon egy tsuda állatis nálok, melly szüntelen mozogván sőt kelvén-is, mindazáltal 24. órák alatt egy hajításnyira sem mehet.<ref>lajhár</ref> Más ollyan vagyon, melly kölykeit mihelyt kikölyközi hátára felszedi, helyből helybe úgy hordozza<ref>oposszum</ref>; ismét ollyan-is vagyon egy, mellynek a’ természet a’ hasa alatt tarisznyát adott, abban szedi kölykeit, úgy viszi a’ hova akarja és ott kirakja.

Brasiliának a’ partjait a’  Belgák bírták; de 1640-ben a’ Portugallusok tőlök elvették, már most azoké, a’ Frantzia is bírta, Déli-Frantziát; de ezek-is elvesztették. Elosztatik a’ Partya XIV. Kapitányságokra, mellyekben sok erős Városok és Várak építtettenek, ezek az emlékezetesebbek: S. Salvator,<ref>Salvador da Bahia, Brazília.</ref> Olynda,<ref>Olinda, Pernambuco állam, Brazília.</ref> S. Spiritus,<ref>Espirito Santo állam, Brazília.</ref> mellyekből 30 hajók nádmézzel tellyesek, jőnek minden fél Esztendőben Európába.