OECONOMIA 2

From wikibase-docker

Gerics Pál angliai levelei megbízója, gróf Festetics László számára, 1821. július 4. − 1823. március 3.

(Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Festetics Levéltár P 274 Központi Birtokigazgatás és Gazdálkodás 3. d. jelentések 5. Gerics Pál jelentései külföldi útjáról 1820−1825)

REGESZTA

Az utazása előtt kézhez vett instrukció szerint Gericsnek rendszeresen tájékoztatnia kellett megbízóját, valamint a központi birtokigazgatás irányító testületét, a Directiót. A gróf Festetics László számára küldött beszámolóknak nem volt kötelező tartalmi előírása, viszont a Directiónak küldött jelentésekben bizonyos kérdésekre mindig ki kellett térnie, vagyis milyen útvonalat követett, kivel találkozott, milyen intézményeket keresett fel, milyen szakkönyveket olvasott, illetve vásárolt meg, továbbá milyen útvonalon kíván továbbhaladni, illetve a rendelkezésére bocsátott pénzeszközöket hogyan használta fel.


1.

Brüsszel, 1821. július 4.

Beszámoló Gerics hollandiai tartózkodásáról, angliai útjának előkészületeiről

Nagyméltóságú Gróf! Kegyelmes Uram!

Április negyedikén költ levelét július másodikán vettem, – mondhatom – egy leírhatatlan örömmel. De, hogy az ahhoz mellékelt supplement, melyet legaláb­bis egy fertály esztendővel előbbre várhattam, nem tovább folytatandó, hanem hátra hagyott utamat tárgyazta, csak elküldtem. Hollandia isméti beutazására rendet (sic) időm eltellett, előbb, hogysem instrukcióm megérkezett volna. Június végére halasztott instrukcióm se érkezett még meg. Mindent szívesen, s készséggel megtennék, valamit tisztem pontosan teljesíteni parancsol. Alig határozhatom el, mit tegyek, midőn egyszerre annyi egymással összeütköző környülállások adják magokat elő! - |: Sok tanakodás után végre abban állapod­tam meg, hogy még vagy egy hétig Brüsszel környékén várakozzak, ha talán ez idő alatt Kegyelmes Uram további rendelése, melyet utolsó levelem, de még inkább Kegyelmes Uram utolsó rendjeinek következésében minden órára remélek, megérkezne, azután pedig – ha hasztalan várakoztam volna – Hollan­dia felé meginduljak. Ez az út, terheinek ellenére is, kellemes leszen, a haszon miatt, melyet általa remélek. De Angliába teendő utam majd olyan idő szakaszra fog esni, amelyben más idegen onnét kikívánkozik. :| Légyen az akármint azon­ban, Kegyelmes Uram utolsó levelére haladék nélkül értekezni kötelességem.

Kegyelmes Uram utolsó rendelésében azt méltóztatott meghagyni, hogy több értelmes férfiaktól, s nevezetesen Van Marumtól[1] tanulván ki, mint lehetne az angliai utat mennél nagyobb haszonnal elintézni. – Erről gondoskodtam ugyan, noha tudósítást adni elmulattam. Van Marum úr tanácsával mindazonáltal él­nem nem lehetett, minthogy Haarlemben létemkor, felesége halála miatt szomorú volt, s ajánlásomat is csak Bennet[2] úr által fogadtatta el. Ez így lévén, ha most tüstént Harlemben teremhetnék is, alig bátorkodhatnék nála alkalmatlankodni, azért is, hogy Lehrmannt is elég hidegen fogadta, s kevésbé járt néki kezére. - Azonban mások tanácsát kikérni, most is, el nem mulattam, nevezetesen a Nie­derlandi Archiater Harbauer[3] úrét, kihez Landmarschal Riedesel György[4] úr Ő Excellenciája ajánlott volt. - Ha minden tanácsokat egy sommába veszek, azokat íme következendő pontokban adhatom elő, tudni illik: |:) Mindenek azt javallották, hogy előbb Franciaországban, nevezetesen az al­fort-i oskolánál[5] fordulnék meg, s azután mennék Angliába.

) Hogy a nemesebb fajú lovakkal való bánás miatt Hampton Court, Petworth, New Market, New Malton és Cheveleyre, a terhe hordók miatt különösen Lon­don vidékére kellene figyelmeznem.

) Hogy a mezei gazdaságnál használtatni szokott lófajjal való bánásra nézve mindent feltalálnék a yorki grófságban.

) Hogy a birkákkal, s szarvasmarhákkal való bánás módját Anglia déli részén, az az a szorosb értelemben úgy nevezett Angliában jól felvehetném, ahol egy­szersmind a rét-, s földmívelésben fellelhetnék mindent, valami csak egy mezei gazdát illethet, kivált a királyi jószágokon, yorki herceg,[6] Lord Egremont,[7] Bedford,[8] etc. birtokain, John Bulmer,[9] M. Lee[10] s több más kisebb, nagyobb árendásoknál; csak hogy evégett

) Olyas időszakaszt kellene választanom, melyben a telek a víztől, a levegő a sűrű ködtől szabadabb, tehát nem a késő őszt, annál kevesebbé a telet. – A kézi művekre nézve

) London s annak környéke egyetlen egy pont, ahol nem csupán csak a nem­zeti művek, hanem a világ egyéb részeiről is legnagyobb mennyiségben talál­tatnak az emberi szorgalomnak mindenféle gyümölcsei

) Valamint az elkészülés, a nemzet szokásaival, tartományával való előleges isméret elkerülhetetlenül szükséges, az előre elkészítése a Marcheroutenak[11] hasztalan lenne, minthogy annak elintézése leginkább londoni ajánlásimtól, s ott teendő isméretségeimtől függene. :|

Ezekből azt vélem, hogy ha még a nyár közepével Angliába mehetnék, leg­jobb volna télen Párizsban vagy Alfortban lennem; vagy ha ez a hollandi út, vagy instrukciómnak még tovább késte miatt nem lehetne a telet Párizsban vagy Alfort-ban töltenem, s úgy tavasz féllel Angliába átutaznom. Én ennek egyikétől sem vagyok idegen; csak Kegyelmes Uram rendelését vehetném már egyszer! Azonban ha Angliában kellene telelnem, jó kedvvel megindulnom lehetetlen leszen; nem azért, mintha a jóakarat vagy készség héjával[12] volnék, hanem mivel előre látom, hogy a téli rövid, s alkalmatlan napokban, kevésre mehetek, egyéb eránt erősen meg vagyok győződve, hogy Kegyelmes Uram úgy fogja ezutáni utamat is kegyesen elintézni, hogy az idő és költségnek uzso­rájával mennél több hasznos isméreteket gyűjthessek az uradalom javára.

Azon ifjú, ki Madame Genlis Manuelje[13] fordítását magára vállalta, Sommerhausen Heinrichnak[14] nevezi magát. Beszéde hebegős, s érthetetlen lévén, semmi tisztsé­get nem visel, hanem írás, s fordítás által érdemel magának valamit, s úgy éldegél. Lakása: Rue aux Choux Nro 77. – További aggódása Kegyelmes Uram­nak ezen munka miatt nem leszen szükséges, minthogy az már 1819-ben Am­szterdamban francia, angol, s német textussal egyetemben kijött már, de amelyről nekem egy brüsszeli könyvárus se tudott hírt mondani. Lehrmann megszerzette ezt Amszterdamban létekor. A Donner[15] kegyesen asszignált 700 forintokat 1810 frankban és solfban felvettem, amely ízbéli kegyességét Kegyeémes Uramnak alázatosan köszönöm.

         Sajnálkodva kelle értenem, hogy némely magyar kifejezéseim, minden iegyekezetem ellenére is érthetetlenek voltak, s arra adának alkalmatosságot, hogy az mondatnék felőlem, mintha én új szavakat gondoltam volna ki. Amellett, hogy ebbéli hibámért alázatosan engedelmet kérek, csak azt jegyzem meg, hogy én egy írásomban sem éltem még más szavakkal, mint amelyek klasszikus íróinknál folyamban vannak. Ahol csak egy szó, vagy csak gyaníthatóképpen adhatna is alkalmat az érthetetlenségre, vagy félremagyarázásra, zárjelekkel, deák, német, etc. kifejezésekkel éltem. Példát adhat erre talán minden relációm, sőt Kegyelmes Uramhoz írt leveleim is, amelyekben mindazonáltal az ilyes zárjelekkel s magyarázatokkal visszatartózkodva éltem, minthogy az, úgy tetszék, egy kevessé (sic) talán illetlen is, felesleges is. Azt az egy esetet nem értem ide, midőn a passust útilevélnek bérmáltam. De itt is a szót „passus” zár közé szorítottam. – Annyi bizonyos, hogy a tiszta magyar kifejezésnek barátja, úgy az idétlen neologizmusnak – mint minden miszticizmusnak esküdt ellensége vagyok: s ha eddig azon voltam, hogy értelmesek legyenek szavaim – amit mindezen megkívánhat tőlem méltán, annál inkább pedig jó Uraságom –, megkettőztetett igyekezettel azon leszek ezután, hogy magyar kifejezéseim mennél értelmesebbek legyenek.

         Hogy két hónapi relációmat egybeforrasztottam, okaimat előadám. Ezek ugyan ki nem mentenek igaz, mert az elejbém szabott törvénynek nem tettem eleget. Ezután ilyenféle feddést nem fogok megérdemelni, csak most nyerjek engedelmet. – Azt az egyet remélem, tunyaságról (sic) senki sem fog vádolni. – Vajha a szóban levő idő alatt olyas környülállások közt lehettem volna, hogy bebizonyíthatnám, minő kevéssé felejtkezém meg kötelességeimről! – Senkinek nem lehetne nagyobb vigasztalása, s belső megelégedése (vajki szép jutalom ez!); mintha én szüntelen, sok, szép isméretekkel gyarapodhatnék, s azokról értekezheznék! – Ennyit Kegyelmes Uram utolján vett levelére. Instrukcióm tartalékját[16] a lehetségig teljesíteni kötelességem.

Lehrmann július elsőjén érkezett meg ide. Vele együtt az új passusunkat a Cs[ászári]. követnél megvizíroztattuk.[17] Az előbbenieket ím ezennel, amint parancsolni méltóztatott, megküldjük.

Niederlandban ezután minden marhás gazda esztendőnként bizonyos somma pénzt fog fizetni marhájáról. Ezen módon egy kapitalis gyűjtetik, amelyből járvány nyavalya – epizooti[18] – idején, a veszendő marhák vagy dögletes betegsé­gek által marhájokban kárt vallott gazdák indemnizáltatnak.[19] Ha valahol, az én honomban igazán szükség volna ilyenről gondoskodni. A gazdának ahhoz nem volna oka marhája nyavalyáját, tán más ezerek helyrehozhatatlan kárával, eltitkolni, ha veszendő marháját bejelentvén, kárát megtéríttetni remélhetné.

Csak úgy zárhatom bé levelemet, ha erős eltökélésemet, melyet utam kezdetén tettem, most ismét megújítom. – Vajha oly szerencsés legyek, hogy utam által uraságomnak, hazámnak használhattam! – Méltóztasson tovább is kegyes oltalmában megtartani, amelyért bizodalommal esdekelvén, mély tisztelettel vagyok s maradok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje

Brüsszelben július 4-én 1821. legkisebb szolgája Gerics Pál m[aga] k[ezével]

fol. 421-422v

2.

London, 1811. augusztus 9.

Beszámoló különleges angol patkók beszerzéséről és Richard Brighttal történt megismerkedéséről.

Nagyméltóságú Gróf!

Kegyelmes Uram!

Noha csak tegnapelőtt eresztém útnak júliusban tett utam eránt írt jelentésemet, lehetetlen volt mindazonáltal tennem, hogy ezen jó alkalmat ne használjam, s néhány rendek által Kegyelmes Uramat ne üdvözöljem.

Különös újsággal kedveskedni ezúttal nincsen szerencsém, minthogy amit, Ang­lia nyugati részében emlékezetest találtam, azt rész szerént Bath-ban, rész sze­rént Londonban költ leveleimben sommásan leírtam. |: Azonban, az ide mellékelt könyvecskét, melynek címje ez: “Interesting particulars, relative to that great national undertaking, the Breakwater, now constructing in Plymouth found & C” s amelyről júliusi relációmban említést tettem. Remélem kedvesen fogja venni Kegyelmes Uram, valamint azon patkó exemplárt is, melyet Bracy Clark,[20] s társai közönségessé tenni igyekeznek. Ezen patkót B. Clark ,,Steel tablet expoun­ding shoe”-nak nevezte, hogy megkülönböztesse attól, melyet 1809-ben talált, s expounding shoe nevezet alatt ismeretessé tett, de amely a várakozásnak nem felelt meg. Az úgynevezett „Steel tablet” által nagy javítást tett találmányán a tudós B. Clark, de éppen ez által drágábbá is tette, úgyhogy azok, kik a patkó alkalmatos voltán kifogást tenni nem tudtak, annak árát drágállották. :| Hogy tehát a drágaság a jó ügynek ne ártson, B. Clark a birminghami vashámorban készíttet ilyes patkókat, amelyek illendőbb áron fognak kelni: az ide mellékelt patkót Bristolban szerzettem, Hart[21] műhelyéből. – A többi két patkó New Marketból való, a versenyt futó lovak lábára. Neve racing plate.

Doctor Richard Bright[22] úrral megismérkedtem végre.

Míg Londonban leend, mindenben segédül lenni ígérkezett. Különösen tiszteli Kegyelmes Uramat. Remélem, a cséplő machina modelák, s az azokkal levő egyéb holmi már megérke­zettek, valamint az azóta útnak eresztett leveleim is. Mindenesetre alázatosan kérem Kegyelmes Uramat, hogy az elsőbbekre nézve kivált tudósíttatni ne ter­heltessen. Egyéberánt is további instrukciómat, melyet áprilisban költ levelében megígérni méltóztatott, remélem, ha az eddig meg nem történt, rövid idő alatt útnak eresztetni méltóztatik. Midőn ez eránt alázatos esedezésemet megismét­lem, további ke[gye]sségébe ajánlván maradok, mély tisztelettel,

Kegyelmes uram lekötelezettje legkisebb szolgája

Londonban Augusztus 9-én 1811-ben Gerics Pál m[aga] k[ezével]

fol. 424-424v.


3.

London, 1821. augusztus 31.

Gerics benyomásai a genti gazdasági társaságról és Kewban, a botanikuskertben tett látogatásáról.

London, augusztus 31. 1821.

Nagyméltóságú Gróf! Kegyelmes Uram!

E folyó hónap tizedikén hagytam el Lehrmann-nal együtt Brüsszelt; tizenhatodikban a tengerszoroson által kelvén a Hesperiák[23] kertjébe megérkeztem, s íme most Londonból van szerencsém tudósítást adni. – Brüsszelből Gentnek; onnét Lille-nek, s Calais-nak vettük utunkat. |: Gentben a többi között megismérkedhed­tem Chemia Professor Hauff Károly[24] úrral, aki az univerzitás épületeibe elveze­tett, s Delbecque[25] secretáriussal megismérkedtetett. Vélém, hogy a genti gazda­ságbeli társaság, mely annáljairól annyira elhíresedett, gazdag szerszámos kamarával fog bírni; azonban, egy eke s lenvágó modelájoknál, egyebek nin­csen; Delbecque ezt is haszonvehetetlennek mondá. Az univerzitás gyűjteményei között emlékezetes a Museum Physicochemicum, kivált az optikához tartozó instrumentumokra nézve. Ezek közt emlékezetes egy nagy cső, melyben az úgy nevezett tubus Gregorianus,[26] Newton[27] és Huygens[28] csője egyesülve van. Ezen kívül egy kaleidoszkóp, amely legalábbis kétszáz esztendős lehet. :| Ebben az objektum szegletre öszvemenő tükrök köré van fixálva, amidőn az újabb időkben feltaláltban az objektum mozogható (sic). Ez az, amiről több újságok említést tettek néhány esztendőkkel előbb annak megmutatására, hogy a kaleidoszkóp nem új találmány. Egyéb gyűjteményei az univerzitásnak csak kezdetben  van­nak. A Museum Naturalium csak kezdetben van, többnyire minden prepará­tumok az idén készültek. Legbecsesebbek a szeletek, mellyek az Anatomia Comparativa kedvéért szereztetnek öszve. A helye mindenik gyűjteménynek olyan, hogy a portól, s fal nedvességtől csak elromolhatnak. Azonban a város költségén készül az univerzitásnak most egy épületje, amelyre már egy milli­om forintok vannak szánva. Ebben három igen nagy szála[29] már nagyobb részént el van készülve az említett gyűjtemények tartására s elrendelésére, használására. Ennél a tudománybeli intézetnél az vetetett törvényül, hogy az épületekre a városnak kell gondjának lenni; a többire pedig mind a kormányozó széknek. – A Schelde mellett sok és nagy kiterjedésű vászon fejérítések vannak, de ame­lyekben Hauff úr bizonyítása szerént semmi különös mesterségjök sincsen. A vásznat lúggal pázgollyák,[30] s a Schelde vízével öntözik a megfejéredésig. - |: Az univerzitás füves kertje mint egy 7000 speciest számlál, Mussje[31] főker­tész szava szerént. Az Agave americana[32] éppen virágzásban volt, valamint a Cactus speciosissimus[33] is, amelyet a brüsszeliek újságjaikban is hírleltek. :|Flandria mezein, átmentünkkor a gabonát már nagyobb részén learatva talál­tuk, de a szorgalomnak jó művelésnek nyomait azért lehetetlen volt mindenhol meg nem ismérni. A telek (sic) mindenhol eleven sövénnyel kerétik bé, amely ékességül szolgál ugyan, de még annál nagyobb haszonul, minthogy az bizo­nyos idő elfolyta után tüzelő materiálét ád, s addig is a mívelt homokot a szél ellen oltalmazza. Szebbnél szebb len földeket láttam, de azon rekeszeket, mellyel a lent – Schwerzként[34] – oltalmaznák, a megdűlés ellen, sehol sem. Talán csak most nem volt, s az általam beutazott környéken, erre szükség.

A tengerszoroson déli 12 órától fogva estvéli nyolcig voltunk. A tengeri betegségen mindenönk minden további következés nélkül által esett.

Dovertől fogva egész Londonig míveltebbnél míveltebb tájékot látánk, noha hellyel ­közzel elég kopár teleket is vehetnénk észre. Ez a környék úgy elfoglala engem, hogy első pillanatban alig csodálhatám sok innét megfordultak anglomániáját. Londonban báró Moser[35] utasítása után Hauptman Bauer[36] Kais[erliche]. Oster[reichischer]. Gesandschafts-Cavalierral megismérkedtünk, aki Weatherley[37] úrhoz egy aján­lást adott. Ez amit előmentségünkre[38] tehet, ígérete szerént el nem fogja mulatni. |: Eddig vele egyetemben Esterházy őhercegsége[39] istállóját, egy porcolán (sic) immobiliás boltot, s egy kocsimagazint, meg egy mészárszéket látánk. Campe,[40] Hunneman[41] és Poland[42] házával megismérkedénk, valamint van Mons,[43] ajánlá­sa után a Horticultural Society secretáriusával, Sabine[44] úrral is, akinek eszköz­lése és közbenjárása által Lord Bedford,[45] Egremont,[46] Guildford[47] s többekhez ajánlást még ebben a két napban remélek. Kew-ben[48] megfordultunk már egyszer, de a nagy kincsek közt 3-4 óráig való lételünk se volt elég, hogy Európának a külföldi nyövevényekben való gazdagságát egészen átnézhettük volna. :| Vezérünk Bauer[49] úr volt, egy feldspergi születésű német. Ennek [Aitonnak][50] s a kertnek kedvéért még egyszer meg kell fordulnunk Kew-ben. - Lehrmann szeptember tizedikéig szándékozik itt maradni. Addig együtt London környékét bejárni igyekszünk. Akkor én vele együtt Brightwhelmstone-ig lemegyek, s azután Petworth-nek Lord Egremonthoz, Heytesburynak Mr. Everetthez[51] veszem utamat, onnét azt továbbfolytatni szándékozom úgy, hogy Holy Headnél Dublin­ba általkeljek, s ha innét Irlandot bejártam, Port Patrick, Glasgow és Edinburgh felé indulok, s Yorkon által Londonba vissza. Teljes erőmmel azon leszek, hogy jó uraságomnak, s kedvelt hazámnak javára mennél többet tehessek. – Weather­ley úr kívánja általam Kegyelmes Uramat üdvözöletni. – Én pedig további ke­gyességéért alázatosan esedezvén, mély tisztelettel vagyok s maradok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje, legkisebb szolgája

Gerics Pál

fol. 425-426v.

4.

London, 1821. szeptember 25.

Beszámoló az angol parkokról, a királyi ménesről és Lord Egremont mintagazdaságáról.

London szeptember 25. 1821.

Nagyméltóságú Gróf! Kegyelmes Uram!

Valamint Londonba megérkeztemről értekezni el nem mulattam, úgy tovább itt tartózkodásom eránt is alázatos jelentésemet megküldeni elmúlhatatlan köteles­ségemnek tartom.

Még Lehrmann – szeptember 14-dikén – Londont el nem hagyta, véle együtt jártam meg a városban s környékén levő párkokat, füvész, s kereskedő kerteket: azután pedig egyedül jártam utam célja után; és azt vallhatom, hogy tapasztalásbeli gyarapodásommal megelégszem.

|: Az angol parkok a természetes együgyüség80 által ajánlják magokat. Bennek legnagyobb gond van a pázsitra, kivált a' szembe tűnőbb helyeken. A the plea­sure ground Hampton Courtban, Windsorban, Cumberland Lodge, és Royal Cottage nevű párkokban a pázsit, mind rakott gyöpből áll, s minden kilenced nap megkaszáltatik. Az öntözésre nincsen szükség, a gyakorta való eső, s csaknem szüntelen való köd miatt. A pázsit szépsége annyira érdeklett, hogy lehetet­len volt a fűnemek neve után kérdezősködnöm. Azon a helyen ahol a gyöpöt felvágják Cynosorus cristatus,[52] s több por és Festuca[53] szemeket találtam. Meg­jegyzést érdemel az, hogy a szénának se a réten, se a szénapiacon azt a kellemetes szagát nem érezhetni, amelyet minálunk tapasztalhatunk. Az é az oka, hogy többnyire tökéletes megérése előtt vágják le a füvet, vagy az, hogy a gyakran borult ég s nedvesb levegő miatt az aroma kelletiképpen nem fejlődhetik ki, mint minálunk. Ha arra gondolok, hogy minálunk se várják a füvek tökéletes megérését, kivált a sarjúzásnál; meg arra, hogy itt is ugyanazon fűnemek vannak nagyobb mennyiségben, melyek minálunk, mindent az utolsóbbra hárítani haj­landó vagyok, annyival inkább, minthogy Hollandiában is hasonló tapasztalást tettem. – Lord Egremont parkja Petworth-ben úgy látszék, még a ház előtt is, csak úgy vetett pásít, mégis olyan szép csaknem, mint a feljebb említetteknél a rakott. :|

A szénájára nézve mégis semmi különbséget sem találtam. – A fák többnyire kevés számmal vannak, vagy egyenként szanaszét, s csak a széleken, úgy mint a S[aint]. James parkban, vagy kisebb csoportokban, úgy mint a Hyde Parkban. |: Többet együtt, úgy hogy erdőnek lehetne mondani, még eddig csak Richmond­ban, Kew-ben, s a windsori nagy parkban láttam. Az egyenes rendbe rakott fákat, kivált megnyirbálva, gyűlölik az anglusok. A windsori kis párk avenue is ki fog vágatni, Aiton szavaként. Innét azt vélhetné valaki, hogy itt allée sincs. Én már csak három helyen emlékezem alléera London vidékén, ti. a S[aint]. James Mall, mintegy 1000 lépés hosszaságon, a Hampton Court-i avenue, és a windsori Long Walkra. Az elsőnek semmi különössége sincs. :| A két utolsóban a szélesen kiterjedés legemlékezetesebb. Az allée szélessége mintegy 200 lépésnyi, s igen szép pázsitja van, amelynek közepén olyan szélességű göbécsezett[54] út van, hogy egy kocsi a másikát kísérheti. De minő jussal tarthatják a Long Walkot első allée-nak egész Európában? Azt meg nem mondhatnám.

|: A füvészkertek közt a kew-i leggazdagabb a külföldi növényekre nézve, minthogy ide gyűjtetik először a világ minden részéről öszve. :| |: – Kár, hogy a Parlament már nem sokat ügyel reá! - Nagyobb sommát nem aplaidálnak[55] a kertre, mint már reá van szánva. Azért az övegházak s emberek száma nem szaporodhat. Ha p[éldának]. o[káért]. 200 új plánta megérkezik, az ugyanannyit ismét kiszorít az övegházakból, s veszendővé lesz. Sehol se láttam még azt a jó intézetet a füvek – gramina[56] – eránt, mint amelyet itt volt látni alkalmam. A füvek t[udni]. i[llik]. nemek szerént ágyakra úgy vannak felosztva, hogy az ágyak választékja nem ásatik meg, s a föld csak a plánta körül porkáltatik[57] fel, így az általgyöke­rezés könnyen megakadályoztathatik, egyébként is a tisztaságra itt megkettőz­tetett igyekezettel ügyelnek. A többi eránt hónapi relációmban bővebben értekez­ni el nem mulatom. A melegházakról mindazonáltal megjegyzem itt is azt, hogy azok többnyire gőzzel fűtnek (sic), úgy, hogy a gőz nem csak a vascsőn által melegít, s így egy izgató – irritamentum – gyanánt szolgál, hanem apró csapokon kény szerént a levegőbe ki is jöhet, s a plántának táplálást is adhat. A szőlőmívelés meleg házakban igen nagy, kivált Grange-nél Dalstonban. Egyes nagy tükéket (sic) Hampton Courtban láthattam és Cumberland Lodge-ben. A Hamp­ton Court-i tőke 1769. esztendőben ültettetett egy esztendőben 2272 fejet ter­mett, az idén is igen sok van rajta. Az övegház, amelyet egészen be van (sic), 72 láb hosszaságú, és 20 láb szélességű. Gyökere a házon kívül szinte a Thamesig elterjed, amely ha igaz, a gyökere legalábbis 100 lépésnyire terjed. A Cumber­land Lodge-ben levő tőke kisebb valamivel, minthogy csak egy 70 lábnyi hosszú és 16 lábnyi széles melegházat fed bé. :| De még ez nagyobb ereje beli, minthogy még csak 18 esztendős. Ezen most mintegy másfél ezer fej volt, noha már sokat leszedtek róla. Petworth-ben a szőlőveszők most a házon kívül vannak, s csak későbben hajtják be a melegházba.

|: Ménest mindeddig még csak kettőt láthattam. Hampton Courton a királyét,[58] és Petworth-ben Lord Egremontét. Hampton Courtban csak három monyás[59] van most, egy fejér arabs, igen derék, mintegy 20 esztendős, neve Malcolme, egy három esztendős bluthengst renn race,[60] igen szép, s jó erejebeli, csakhogy a talpának van most az egyik első lábán baja. Neve Waterloo. A harmadik egy ügyefogyott bluthengst, ugyanannyi idős mint az előbbeni, de nevet csak úgy kap, ha jól tud futni. A kancák 23-an vannak, s többnyire más monyassával eresztetnek öszve. Híres monyasok tartatnak némely a privatusok[61] által, vagy egész egyesületek által, s 10-20-25 guineáért[62] hágáskor használtathatnak. Itt Rubens, Soarcer és Blooke monyasok csikai legszebbek voltak. A legelő igen nagy a ménesnél, s nagy költséggel 32 kerítéssel ugyanannyi részre fel van osztva, 12 kerítések, a csikók számára mintegy öt ölnyi nagyságnak, a többi­ek mind nagyobbak. Egy kerítésben csak 2-3 darab van, négyen felül soha sincs. Minden kerítésben egy fészer van 10-15 lépésnyire körüldeszkázva, alatt szalmával beterítve, s vizes, abrakos vályúkkal, színes sráglyával provideálva.[63] A víz csők segítségével van a vályúkhoz vezetve. Az ajtóknál cilinderek van­nak függős erányba úgy helyeztetve, hogyha a ló hozzájok ér, körülfordul, s magában kárt nem tesz. :| – Csak akkor eresztetnek öszve a lovak egymással, ha mind a két nemű a harmadik esztendőt meghaladta, úgy mindazonáltal, hogy az atyafiságot szorgalmatosan elkerülik. Mindég a legelőn vannak, esztendőt által, ha a rossz idő a fészerbe szorítja őket, a szénán kívül, amely valamely kevés mennyiségben mindég van a sráglában, lucernát, v[agy] sárgarépát rág­va s korpával meghintve kapnak, zabot csak egy marokkal közbe közbe. – |: A petworth-i ménesnél számosabban vannak a monyások, minthogy Lord Egre­mont semmi idegen monyást nem használ soha ménesénél. Én négy igen derék úgy nevezett bluthengstet láttam: Octavius, egy fején szürke, mely a vörsönt futásba[64] már többször premiumot kapott. Frolik,[65] Wellbone[66] és Johanna, amely legtöbbre becsültetik. A párosításban itt is elkerültetik az atyafiság. Az elörökölő csonthibájú (mit erblicken knochen fehlern behaftet)[67] lovak a párosítástól kizáratnak, amellyel mások kevesebbé törődnek. – A legelőn kívül kapnak minden nap korpát egy iccére valót, s egy marok zabot, vagy rozsot. A legelő itt is osztályokra van szabva, de a kerítések se nem oly nagyok, se nem oly szépek mint Hampton Courtban. :|

A hypiátriában[68] igen sok újra találtam, minthogy a klíma mineműsége, s még inkább a lónak kevés kímélése sok betegségre ád okot. |: Legszámosabb a sánta­ságnak sokféle neme, melyet most Sewell[69] a lábszár érző inának által vágása által gyógyít. Ez a felfedezés neki sok ellenséget, de egyszersmind nagy nevet s becsületet szerzett. Ez az operáció azonban mások által csak palliativumnak[70] tartatik, s csak ott használható, ahol még organikus hiba nem fejtődött ki. – White[71] a tetanust – Wilkinson[72] módja szerént úgy gyógyítja, hogy érvágás után, ha erre szükség van, a hátgerinc hosszat, valamint a görcsös tagot is ter­penténnel békeni, s frissen lenyúzott birka bőrrel befödi, ópiumot, kámfort uncia[73] számra ád (electuariumban)[74] s (distérban).[75] :| Itt azonban az a kérdés forog mindég fenn, ha a ló ér-e annyit, mint amennyibe a kúra kerül. A takonynak – Rotz – semmi antidotuma[76] nem lévén a Manke[77] gennyességet próbálták beótani, olyan formán E[dward]. Jenner[78] a tehénhimlővel bánt. De a tapasztalásoknak szaporodni kell még, hogy egy pro servativumra indukciót[79] lehessen csinálni. A nagy hajtás a publikus kocsiknál a tüdőbéli, gyomor, s bélbeli gyakori betegségekre ád alkalmat, olyanokra, amelyek nálunk névnél fogva is alig isméretesek, úgy a tüdőnek azon betegsége, amelyet broken wind névvel neveznek, ilyen állapotban a tüdő vagy megszakad, vagy a funkciója úgy elváltozik, hogy sokszor egészen a tüdő masszája a levegő által tetsző hólyagokra kifeszül, s minden ugró ereje elveszvén öszve annál kevesebbé eshetik, mennél inkább a megszorult levegő cellulákban[80] a test melege által kifeszül. Ezt az állapotot az asztmával – Dampf – könnyen fel lehetne cserélni, ha a betegség kezdetére vissza nem menne az ember, s úgy arra, amit lát, ítéletet tenne. Én ezt az állapotot tán legalkalmatosabban Emphysema salmonalisnak[81] nevezhetném. A gyomor s bél gyengeségét pedig, mely a sok hajtás s egyszersmind koplalás, kifáradás, azután rendetlen, s felettébb való abrakolás által csak – dispepsia chronicának.[82] A catarrhusnak[83] egy veszedelmes neme, melyet itt distemper[84] névvel neveznek, nemcsak az úgy nevezett stage coach[85] lovaknál, hanem a méneseknél is gyakorta sok károkat tesz. A klíma változó temperatúrája ád okot erre, s különösen a nedves hideg rossz kimenetre ha a revellensek,[86] s a vérzés nem használ, többnyire kárba vész a ló.

Majort, vagy úgy nevezett farmot még csak egyet látogathattam meg, Sussexen tudni illik, Petworth-ban, Lord Egermontnál. Ez a legjobb gazdaságnak tartatik a környéken, amelyen a földmívelés nemigen nagyon haladott elő, akár a föld terméketlenségére, akár az ügyetlenség miatt (amint magok mondják, want of agricultural skill), ami valóban csudálhatni olyan nagy város közellétén, oly sok jó utak mellett. A legszebb párkok az idomatlan pusztával váltva vannak Londontól két három mért földön túl szinte az Oakhamba félre vezető útig. Helyesen mondja azért báró Kevenberg,[87] hogy az a szörnyű sok pénz, mely subscriptió[88] által köznyomorúság könnyebbítésére, vagy enyhítésére eszten­dőnként öszveadatik, az ilyes helyek urbariálására[89] fordíttatnék, s egyszeri adás­sal nem rövid ideig tartó, hanem állandó jó eszközöltetnék. – |: Most a barom-­tenyésztés van inkább divatban az egész Surrey és Sussex grófságokban, noha egyes helyeken mindazonáltal jó gazdaságokra találhatni. Azt mondják, hogy egy acre rentje[90] itt alig megy két shillingen felül, holott az Norfolkban, Bedfordban, Northumberlandban ötvent is meghalad. A barmok [között] első itt is a ló, tulajdon tűzhely után, a kívánságok sorában. E tekéntetben is a már felhozott petworth-i lótenyésztés első. A szarvas marhának egy különös schlag­ja, Sussex race, [91] míveltetik leginkább, úgyhogy azok inkább hízlalásra, mint más célokra tartatnak. A tehenek igen kevés, de jó tejet adnak. Az ökrök mezei munkákra is használtatnak, de nem addig, míg egészen elvénülnek, s a hízlalásra alkalmatlanabbak lehetnek. A juhfaj, South-Down race-nak neveztetik, a sussexi főbb hegyekről, s télen nyáron kinn vannak a szabadon. Formájok olyan, mind (sic) az úgy nevezett heide schnulok.[92] :| Hízlalásra tartatnak főképp. Lord Egre­montnak juhai az ezer számot nem haladják meg. – Csak elámultak hát Kegyel­mes Uram 50000-én. – |: A földet úgy míveli Lord Egremont árendása, hogy trágyában turnipsot[93] vet. Azután lóhert zabbal termeszt, azt első esztendőben szénára, másodikban részént szénázásra, részént legelőre használja, azután búzát vet. :| – Reménységem van, hogy októberben a legjobb mezei gazdaságokat megláthatom mind Angliában, mind Skóciában.

|: A Simpathelnak nevezett asclepias syriaca[94] fajról azt hallám, hogy vele csak próbák tetettek, a pamut szövéseknél, úgyhogy egyrészt a pamut (gossipium)[95] helyett, ebből a sympathelből (asclepien) vettek volna, azon célból, hogy a ma­teriának nagyobb fényt szerezzenek, anélkül hogy selymet vegyítsenek a pam­ut közé, nevezetesen az úgy nevezett satinet,[96] velveret,[97] velvantin[98] szöveteknél tettek próbát, de azzal olyan formán jártak, mint a franciák, kik a dictonia gran­dit[99] termesztését hajófa végett projektálták. :| Fája ennek elég kemény, s a víz erejével soká truccol,[100] de meleget kíván, s állandót.

|: Meglátogattam Lancaster[101] iskoláját is egyszer, hogy helyes megfogásom,[102] legyen ezen kölcsönös tanulás s tanítás módról, melyre igen keveset adtam eddig azért, mivel a somogyi falusi oskolában, Lancaster nélkül is megvolt nálunk a „mutua instructió”,[103] de amely az oskolamester tunyaságából vagy kórbeli aggságából eredeti, s csak rossz lehetett, midőn az egész oskola egy céda, de a tanítótól szeretett gyermek gondjára bízatott. De más vélekedésre jövék, hogy a csuda rendet, s előmenetelt látám, melyet Lancaster mély belátása, s jó szíve szerze. Az individuális kimívelés a nevelésben s tanításban tagadhatatlanul be­csesb, de ha valamely surrogatum[104] jó, hasznos, úgy valóban az Lancaster metódusa a szegénység mívelésére, s méltán használtatik az Európának min­den országában, csak minálunk nem. Pedig ha Pestalótzi[105] bemenetelt lelhetett, miért nem inkább ez is? :| – Lehetetlen volt ekkor hazánk Bedfordjára nem gondol­kodnom!

Utolsó levelemben azt írám, hogy Oxfordon, Holyheadon által Irlandba veszem utamat, s onnét Port Patricknál Skóciába átkelvén Edingburgh-on, Yorkon, s Cam­bridge által Londonba ismét visszajövök, azonban másoknak helyesb tanácsára hajolván az utat megfordítva teendem, úgyhogy először Woburnba Lord Bed­fordhoz, onnét Cambridge-be, és úgy tovább megyek. – Utam célját, s Kegyel­mes Uram akaratját szemem előtt viselem, hogy további kegyességéhez méltó lehessek, amelyért alázatosan esedezvén, mély tisztelettel vagyok s maradok

Kegyelmes uramnak lekötelezettje legkissebb szolgája

Gerics

fol. 427-429v

5.

Ez a levél datálatlan, de Gerics Londonba indulásának előzményeivel kapcsolatos részletekről tudósít.

Nagyméltóságú Gróf!

Kegyelmes Uram!

Véget értem már a hollandi útban is, szerencsésen. Kegyelmes Uram kegyes paran­csit szemem előtt tartám. Mennyire mentem? Az ide mellékelt relációm, tanúm fog lenni. Megküldöm ezúttal azon modellákat, melyeket Kegyelmes Uram Doelból kívánni méltóztatott. Hozzáadék egy más hollandi eszközt is, kicsiny­ben; s rövid idő alatt talán küldhetnék ugyan azon tájékot illetőket ismét. Most az angliai út van előttünk mindenönknek. Az alkalmas időt vesztegelni itt nem akarjuk tovább. Reméljük, hogy Kegyelmes Uramnak erántunk való kegyes rendeléseit Londonban veendjük. Gróf Mier[106] őexcellenciáját, és C. J. Donnert megkértük, hogy ha valami hozzánk szóló innét eltávoztunk után kezekhez jövendene, azt őexcellenciája a londoni udvarnál levő császári királyi követünkhez küldeni méltóztatnék, C. J. Donner pedig azon házhoz, melyhez minket ajánlott volt Londonba.

Éppen indulni akarnánk, midőn tegnap Klotz és Velker[107] házától Kegyelmes Uram assignatiója ide megérkezett. Azt mind a ketten felezve Londonra és Párizsra felvettük. Méltóztassék Kegyelmes Uram ez ízbéli kegyességéért aláza­tos köszönetünket kegyesen elfogadni, s arról meggyőződve lenni, hogy az ilyes nagy áldozatját Kegyelmes Uram szándoka szerént az uradalom s haza javára használni igyekezzünk. Mély tisztelettel maradok egyéb eránt is

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje legkisebb szolgája

Gerics Pál

fol. 430-430v.

6.

Liverpool, 1821. október 15.

Beszámoló az írországi út elmaradásáról és egy woburni minta alapján készített mázsáló szerkezet modelljének beszerzéséről.

Nagyméltóságú Gróf!

Kegyelmes Uram!

|: A múlt hónap huszonhatodikán indultam ki Londonból a schotlandi útra azzal a szándékkal, hogy utóbbi levelem értelméhez képest Yorkon által Edinburgh-ba, onnét Glasgow-ra által Port Patrickba s Irlandba menjek. Azonban Yorkba nyer-hetvén ajánló leveleket, minekutána Bedford, Cambridge, Norfolk, s leicesteri grófságokat megjártam, Manchester s Liverpool felé intéztem utamat. :| Itt is gyümölcstelen volt az ígéretek után való fáradozás. Mit tévő legyek? A fordu­latot ellenkező erányban Glasgow felé egyenesen teendem, lemondván az irlandi útról, minthogy el nem gondolhatom úgy is, mennyibe egyezne meg Kegyelmes Uram akaratjával, ha a mostani környülállások közt oda mennék, oda ahol utam céljára egyéb eránt se sok gyarapodást remélhetek. Egy ösztönöm volt csak ezen útra, t[udni]. i[llik]. a Gieseke[108] mineralogie professzorral való megismérkedés, de ez sincs otthon amint hallám.

Eddig tett utamban gyűjtött tapasztalásimról, az ide mellékelt hónapi relációban, amint kötelességem kívánja, előadám, amennyiben azok a közelebb elmúlt hónapra tartoznak.

Az októberben gyűjtöttek eránt is rövid idő múlva értekezni fogok. Itt csak arról emlékezem, hogy eddig tett utamban a leghíresebb gazdaságokat látni volt al­kalmatosságom, nevezet szerént a bedfordi hercegét Woburban, Crockfordét[109] Newmarket mellett, Coke-ét Holkham Hallban,[110] Smith-ét[111] Dishleyben, ahol Bakewell[112] fajával is megismérkedhettem. |: Legtöbb féle gazdaságbeli eszközö­ket Holkham Hallban láttam, de amelyeknek megszerzése eránt kicsinyben - modelában - Weatherleyvel előbb szükség lesz értekeznem, minthogy nem tudhatom még minő eszközöket küldött Kegyelmes Uramnak. A bedfordi her­ceg jószágán a többi között különösen megtetszett egy mázsa, mely a terhes szekerek, göbölök[113] [...] mérésére használtatni szok (sic).

Ilyen formák vannak a vámházaknál is (bey der Turnpike) a publikus utakon. Ezen mázsa a földszínnel (horizon) egy erányos, s éppen azért a szekeret, marhát könnyen reá állíthatni s megmérhetni. :| – Azonban a woburni mechani­kus csak a csupa[114] modeláért 10 font sterlinget kérvén a modela készíttetésbe mindaddig akadni nem bártorkodom, még vagy vissza nem tértemmel Lon­donba illendőbb áron modelát nem szerezhetek, vagy Kegyelmes Uramtól 15 forintoknál többre meghatalmazva nem leszek. Az anglusok általjában a modela készítésre igen nehezen határozzák el magokat, s ha az megtörténik, amint veszem észre, kevéssel jön a munka modelája olcsóbban, mint az egész eszköz nagyban. De a nagynak meg a transportja, annyi távolságra, mennyire nem menne?! -

Igen óhajtva várom Kegyelmes Uram további kegyes rendeléseit. Weatherley úr megígérte, hogy Edinburgh-ba írand nekem, s ha Kegyelmes Uramtól vagy a Te[kin]t[e]tes Directiótól valami érkezend, utánam küldendi. –

Midőn e rendbéli kegyességéért alázatosan könyörgök, magamat további kegyes oltalmába ajánl­ván vagyok s maradok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje, legkisebb szolgája

Liverpoolba[n] október 15-én 1821-ben Gerics Pál

fol. 431-432v.

7.

Edinburgh, 1821. október 29.

Beszámoló egy skóciai tejgazdaságról és Sir John Sinclairrel való találkozásról.

Edinburgh október29dikén 1821

Nagyméltóságú Gróf!

Kegyelmes Uram!

Elértem végre Skóciát is. S minekutána a környéken néhány gazdaságokat meglá­togattam, elmúlhatatlan kötelességemnek tartám Kegyelmes Uramat innét is üdvözölni, s tett utam eránt tudósítani.

Itt a földet általjában nagyobb szorgalommal mívelve találtam, mint Anglia északi részén, de se Cockford, se Coke Esquire birtokának mását nem leltem fel; annál kevesebbé a bedfordi herceg woburni jószágának. Azonban Harley[115] gazdaságát Willowbankban, Glasgow-hoz közel, a maga nemében egyetlen egynek mondha­tom, amely mind a honiak, mind az idegenek figyelmét teljes mértékben megér­demli. Ezen gazdaságnak fő célja a téjnek (sic) mennél nagyobb mennyiségben le­hető megszerzése. Mellékes cél a városbéliek mulatása, ferdők, olvasó s játszó szobák. Én itt csak arról emlékezem, ami a mezei gazdát illeti, s csak röviden, minthogy a dolognak bővebb előadását az októberi relációmban rövid idő alatt megküldendem. – Száz darab marha van öszveállítva egy tágas istállóban, az úgy nevezett short horned cattle[116] fajból, melyet Hollandiából származottnak tartanak. Az elrendelés négyes sorban úgy vagyon, hogy minden sor között hosszat szabadjárás van.

|: Az épület tágas; alatt három rendű boltokra van, úgy hogy több helyeken lyukak vannak hagyva rajta, amelyeken a ganéj a boltozatok alá le, s ottan öszvetakarít­tatik. Egy felül a boltok alá szekérrel is lejárhatni, s a trágyát úgy kitisztítani, másfelül a ganéj levet egy szivattyú által lajtba húzhatni, s a földre kivitetni. - Felül a padláson esik bé a világosság, a födélen hagyott ablakokon. :| – Ami az intézetet legemlékezetesebbé teszi, az a gőz műszer – Dampfmaschine –, amely­nek segétségével nem csak a kolompért, s répát megfőzi, hanem a vágó szer­számot s köpülőt mozgásba hoz, minden szobákat elmelegít, a fürdőt, konyhát, pék vagy sütőházat, mosóházat meleg vízzel elgőz (sic). Tudni illik egy távolról való forrásvíz rejtek csatornák segétségével az udvarba van vezetve, úgyhogy itten esése is van a víznek. A víz az udvaron két felé osztatik; egy része hidegen oszol el, csévék által mindenhová, ahol csak szükség lehet a hideg vízre; más része egy nagy kádhoz hasonló réz fazékba – Dampfkessel – van vezetve. Ebből azután a víz rész szerént gőz formában, rész szerént mint meleg víz a feljebb említett célokra használtatik. Az egész majorban mindenhol van hideg, s meleg víz, anélkül hogy valahol szivattyúzni vagy meregetni kellene. A csap fordítása elégséges erre mindenhol. Harley rövid idő alatt rézre metszésekkel együtt közre bocsátja intézete sommás leírását. – Ezen kívül a gazdaságon kívül remélem, hogy ami itt figyelmet érdemel, megláthatok mindent.

|: Sir John Sinclair,[117] ez az éltes tisztes öreg, aki igyekezetemben nagyon részt vett, s szerencsére érdemesített, segétségét örömest megígérte. Örült, ő felette, hall­ván, hogy a magyar mezei gazdaság is gyámatyára talált Kegyelmes Uramban. Meghagyta, hogy Kegyelmes Uramat nevével tisztelni el ne mulassam. Ezt én ezennel igen örömest teljesítem, s a tőle nyert ajándékból, az ide mellékelt réz metszéssel mely minden magyart érdekelhetne, Kegyelmes Uramat is részel­tetni bátorkodom. :| Méltóztassék azt szokott kegyességével elfogadni. – Vajha nem ily csekélységgel, hanem mással lehetne kedveskednem!

|: A mezei gazdaságra Sir John Sinclair erőlködése után ugyancsak van Edinburgh-­ban egy tanító szék felállítva. Doctor Covenory[118] van ezzel megbízva. Ez egy igen derék ember lehet. S éppen azért sajnálom, hogy minden ajánlásom mellett sincs reményem vele megismérkedhetni, minthogy utazásáról, melyet tapasztalása öregbítése végett teszen, hat hetek előtt nem várják vissza. A vete­rináriára[119] se itt, se a többi univerzitásoknál nincs tanító szék. Vannak azonban igen értelmes lóorvosok, kik privatim ebben a részben is oktatást adnak. Ezek közül Burt,[120] akinek csak egy tanítványa van, igen épületes volt reám nézve társaságával. :| Az általa feltalált expansion shoe-t,[121] valamint más egyéb modelá­kat, s magvakat, melyeket öszveszereztem egy alkalmatossággal a még szerzen­dőkkel megküldeni el nem mulasztom.

|: Sinclair úr isméretségén kívül emlékezetet érdemel P. Monró,[122] aki nem régiben a felfútt kérődzők torkába elasticus csőt tolni javaslott, D. Cowper,[123] Hooker,[124] Millar,[125] Bell,[126] Drury,[127] James,[128] Fellborg,[129] s Patrick Neil[130] a Caledonian Harticular (sic)[131] és Vernerian (sic) Society[132] secretáriusával tett isméretség. :|

Az aratásba itt október végével értek csak véget. Hanem ez rendkívül való dolog, az idei esztendő mostohasága miatt, amint mondják. Télen egy hét sincs, hogy kinn ne dolgozhatnának.

Egy anglus a füst megemésztésével itt igen nagy figyelmet vont magára. Nagy érdemet szerez magának, ha próbatételei nagyban is elsülnek. Miben álljon titka tulajdonképpen? Nem tudom. Annyi bizonyos már régen, hogy a gyertya­füst, ha láng ér hozzá meggyúl; mért nem gyúlna meg hát a kőszénfüst, csak benne a caloricum excessive[133] koncentráltasson. De éppen ez nehézség.

Ismét London felé veszem vissza utamat, s csak november huszadika táján remélem, hogy megérkezhetem. Mély tisztelettel vagyok, s maradok

Kegyelmes Uramnak kötelezett legkisebb szolgája

Gerics Pál m[aga]. k[ezével].

fol. 433-435v.

8.

Woodstock, 1821. november 30.

Beszámoló Gerics átkelési kísérletéről Írországba, a vasútról, egy papírmalomról, valamint blenheimi látogatásáról.

Nagyméltóságú Gróf! Kegyelmes Uram!

A múlt hónap utolsóján indultam ki Edinburgh-ból Londonba visszafelé. Sir John Sinclair úrtól s másoktól nyert ajánlásimmal West Lothianban, Northumber­landban s a yorki grófságban tartózkodtam leginkább, még nem avégett Liver­poolba jöttem, hogy az innét minden nap menő paketbottal[134] Dublinba általkeljek. Hogy ezen feladott útra ismét elszántam magamat, fő okom volt az, hogy Gieseke dublini mineralogiae professzornak útjáról visszatérését hallottam. Szerencsétlenségemre a hajó, melyen voltam, 16 órai hányattatása után nagyon megkárosodva ismét visszatért Liverpoolba. Azután még harmad napra se volt annyi erőm vagy bátorságom, hogy hajóra kelhettem volna. Tovább folytattam tehát ismét London felé utamat, még végre Woodstockot elértem. Midőn októ­ber 29-én levelemben november huszadikát emlétém, mint Londonba ismét megérkezésem idejét, koránt se gondoltam, hogy még ide is oly későn, s éppen ilyen okból érjek! -

Amint ezen vissza feltett utamban tapasztalhattam, a napokban, az ezen hónapra adandó relációban, bőven leírni kötelességemnek tartom, itt most alkalommal csak azt említem, hogy Lothianban ama nevezetes Rennie[135] és Brown[136] gazdasá­gát, azután Lee,[137] és többekét láttam. Valamint northumberlandi s több más vasu­takat. Azon alkotmányokat, melyek által a szekerek meg terhelve fel s alá jár­nak a bányáknál, anélkül, hogy lóra volna szükség. Egy papiros malmot, mely­ben a papiros csupa mechanismus által elkészült, anélkül, hogy emberi kézre szükség volna, szinte az elszedésig, amely nem árkusonként, hanem öl számra, egy áspa[138] – Haspel – segétségével történik meg. Emlékezetes még egy malom is, melynek minden íze öntött vasból van, s egy olyan sugár vízzel jön mozgásba, mint – a vezető cső után ítélve – mint a kezem szára. |: Eaton Hallban Lord Grosvenor[139] ménesében ama híres Bluke monyást láttam, s itt tegnap azon kertet, mellyel valaha az angol nemzet, néhai győztes bajnokját Marlborough­ot[140] megtisztelte. Ezt mindenki legszebb párknak tartja Angliában. Én csak pusztán, minden ékeitől megfosztva s borult idővel láthattam a mester művét egy kertésznek, s könnyen a köz ítéletre állok. Vilhelmshöhöz[141] mérni még se merném. Leírását s plánját megszereztem. :|

Mit tevő legyek a következő hónapban? El nem ítélhetem. Londonba megérkez­temmel, meg vagyok győződve, hogy Kegyelmes Uram további kegyes rende­lését veendem. S ím ez leszen törvényem. – Most még egy hét legalább bele telik, még Londonba érhetek, minthogy innét Heytesbury felé Wiltshire-be szándékozom, hogy Everettel s más gyapjúból dolgozó fabrikásokkal közeleb­bi isméretségre lépjek. Azután, ha Kegyelmes Uram, vagy Te[kin]t[e]tes Di­rectio levelét vagy két hét múlva nem veendeném, ha az utam célját érdeklő emlékezetességeket megláttam, a doveri tengerszoroson átkelni szándékozom, s a telet nagyobb részént Alfortban tölteni. Párizsban mindazonáltal addig meg­maradnom szükséges lenne, még az intézet elöljáróival, a Cs[ászári]. követség­gel, s más utam célját illetőkkel megismérkedtem. –Azonban alázatosan esede­zem, Kegyelmes Uram kegyes akaratja kinyilatkoztatásáért, hogy midőn utam célja után látok, egyszersmind Kegyelmes Uram akaratával megegyezőleg utazhassak.

Mély tisztelettel vagyok, s maradok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje, legkisebb szolgája Gerics Pál m[aga]. k[ezével].

Woodstockban, November 30-án 1821 eszt[endő]ben

fol. 436-437v

9.

London, 1821. december 14.

A spanyolországi út elmaradásának okai, valamint egy angol cséplőgép modelljének beszerzési lehetőségéről.

Nagy Méltóságú Gróf!

Kegyelmes Uram!

Ismét egy újabb tanúját vettem Kegyelmes Uram erántam való kegyes gondosko­dásának augusztus 27-én költ levelében, amelyben Esterházy Pál őhercegségé­hez s Weatherley úrhoz intézett ajánlásokról s assignátiókról emlékezni méltóz­tatik. Midőn Kegyelmes Uramnak ezen ízbéli kegyességéért is alázatos köszö­nettel hódolok, azt kell egyszersmind jelentenem, hogy ezen levél csak október vége felé érkezett meg Londonba, amaz pedig még most sem. Donner úr Párizsba küldötte ezt, ahonnét remélem a napokban kezemhez érkezik.

Utam leírását, számadásomat, könyveimet, az adott instrukció értelméhez képest Brüsszelben hagytam, minekelőtte Angliába megindultam volna. A megküldést készséggel vállalta magára Donner úr, amidőn ez eránt gróf Mier Felix, őexcel­lenciájának kérésemmel alkalmatlankodni nem bátorkodtam, minthogy néhány napokkal előbb passusom elküldését sem fogadta el. Csudálkozva kellett érte­nem, hogy október másodikáig kézhez nem vett semmit is.

Mennyire igyekeztem legyen utam céljának, s Kegyelmes Uram várakozásának megfelelni, eddig való értekezésimben valamennyire bebizonyítani igyekeztem. Az ezutániak, akarom hogy megkettőztetett szorgalmam tanúi legyenek. A ke­gyesen ajánlott spanyol nyelvre nézve mindazonáltal őszintén azt kelletik valla­nom, hogy mióta Bécset elhagytam, arra nem sokat ügyelhettem. Figyelmem annyi felé lévén megosztva, bizony elég volt minden napnak a maga terhe. Mostan azonban igenis nekifogok. Elég ingerem Kegyelmes Uram akaratja, a nyelv szépsége, az útra szükséges volta. – Spanyol társaságban még nem lehet­tem, se még az oda teendő út eránt nem értekezhettem senkivel, mióta itt vagyok, a kontinensen tett utamban igenis. Amit tanácsul vettem, itt sommába véve előadni kötelességemnek tartom. A németek igenlették szándékomat a spanyol út eránt, különössen Oberamtmann Block[142] Sziléziában, a kliphauseni herceg[143] és többek. A hollandusok nem javallották, legkevésbé Doktor Bennet, Leidenben, aki szinte kötelességemnek mondta, ha uramat szeretem, s javát akarom, a spanyol utat ellenezni; minthogy minden zűr-zavar, a mezei gazda nem sokban gyarapodhat, a föld, rét, mívelésre nézve úgy, mint a baromtenyésztésre nézve. Mennyiben legyen igaza Bennetnek, úgy tetszik a közhírleveleknek több cikke­lye eléggé bébizonyítja, amelyek tanúsága mellé a [...] inspektor Ammon[144] tulajdon szavait hozom fel csak. „Sollte man nicht glauben daß mit der edlen Pferdezucht selbst auch die Kenntniß derselben in einem Lande ganz untergan­gen seyn müsse, wo man Arabische Stuten zur Maulthierzucht und dänische Pferde zur Veredlung der Pferdezucht anwendet?!”[145] – Engem ami illet: volt egy idő, amelyben a Spanyolországra való emlékezet egy tündér világot állított képzelődésem elejbe. Ennek igen természetes következése lőn az oda való vá­gyódás. Kevés csorba esett ebben még, noha az újabb Spanyolországnak ko­ránt sincs annyi ingere. Távol legyen azonban tőlem, hogy a feljebb említett okokkal csak iszonyodásomat palástoljam. A készség, kedv, csak ott ér hatást nálam, hol minden küszködésem ellenére se tehetek valami jót. Kegyelmes Uram akaratja itt is zsinórmértékem leszen.

A Wilson[146] úrnak küldött komondorok mind a tízen megérkeztek, s épen, jó állapotban vannak. |: A cséplő machinát, ami illeti, a modellázást a mechanikus nem örömest ugyan, de a haszon kedvéért mégis felvállalná, de 30 font sterlingen alul nem. Ezen somma már magában is tetemes lévén, Weatherley úr modelát nem készít­tetett. Az ő tanácsa az, hogy egy mechanikus menne le immár Keszthelyre, ki ne csak a machinát felállítaná hanem a vele való élést is megmutatná. Mennyi­ben legyen szükség Keszthelyen egy angol mechanikusra, én el nem ítélhetem. A machina felállítására, remélem, egy jó rajzolat levezet, a vele való élést, Robert Brown megküldetett munkája megmutatja. A machina fixára[147] nézve illendő áron szert nem tehetvén Weatherley, ím az ide mellékelt rajzolatot készítette el. Ehhez azt a megjegyzést kell tennem, hogy az itt megjegyzett részek közül a gerendák, úgy mint inkább az épülethez, mint a machinához tartozó részek, otthon készülni supponáltattak.[148] Némely részek ismét fölös számmal küldettek meg avégett, hogy egyik haszon vehetetlen lenne, a másikat helyébe lehessen tenni. Úgy hallám, hogy a sodró[149] (roller, Streichwalze) két exemplárban van, így némely apró kerekek, ékek azon rúdnak egyike, amely mindenik figurában, sub novo 2° van megjegyezve, s amelyhez a lovak fogat­nak otthon készülni supponáltatik, egyike meg van küldve. :| Több megjegyezni valóm nincs, amivel távolról használhatnék.

Woodstockban írt s Oxfordból útnak eresztett utolsó levelemben kinyilatkoztatott szándékomat örömest megváltoztatván, értvén Kegyelmes Uram szándékát. Amit veendő instrukcióm elejbém adand, Kegyelmes Uram akaratjával meg­egyezőleg teljesíteni, kötelességemnek tartom. – Egyéb eránt kikérem további kegyes oltalmát, s mély tisztelettel maradok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje legkisebb szolgája

Londonban december 14-én 1821-ben Gerics Pál

fol.. 438-439v.

10.

London, 1821. december 18.

A ló bokaízületének operációja a királyi istállókban

    Nagy Méltóságú Gróf!

    Kegyelmes Uram!

Mennél inkább igyekeztem minden tetteimet Kegyelmes Uram akaratja szerént elintézni, annál nehezebben esett, midőn november elsőjén költ leveléből azt kell-e értenem, hogy a brüsszeli assignatióval való bánásom hibásan és semmi instrukció szerént, s Kegyelmes Uram akaratja ellen történt. Távol legyen tőlem, hogy hibámat mentegetni akarjam, csak azon esedezem, hogy legutolsó leve­leimből kitetsző környülállásaimat tekéntetbe venni, s kegyesen megengedni méltóztassék. Instrukcióm, melyre Brüsszelben hónapokig vártam, mái napig se jött kezemhez. Hogy Angliában legalábbis egy egész esztendeig maradandok, alig egy hete, hogy értésemre esett. Elindultamkor csak azt hallottam, hogy mindenönk számára assignatio van. A dolgot, gondolám, úgy intézem el leg­jobban, ha azt felezve Londonra, s Párizsra assignáltatom. Egyéb eránt a Párizsra assignált pénznek itteni felvétele semmi nehézséget sem szenved, ami eránt már Brüsszelben is, a váltólevelek felvételekor kérdezősködtem. Csak attól kell tartanom, hogy Kegyelmes Uram Woodstockból adott írásomat is rossz néven veszi, s tán arra magyarázni méltóztatik, mintha önnön fejem, s nem Kegyelmes Uram akaratja után akartam volna indulni. Pedig az éppen oly igaz tanúja hű indulatomnak, valamint azon környülállásnak, hogy mely kevéssé voltam Kegyelmes Uram akaratjáról instruálva, noha szokott kegyessége sze­rént instrukciómat jó idején útnak eresztetni méltóztatott.

Hogy Weatherley úr mindeddig nem felelt a modelák s rajzolatok eránt, oka az, hogy ő se vett Kegyelmes Uram annyi levelei közül egyet is egész eddig. Hogy most írt, nem kétlem, minthogy ő nekem azt mondotta, hogy azon alkalommal, mellyel az én levelemet, s a bele zárt rajzolatokat elküldi, ő is meg fogja tisz­telni Kegyelmes Uramat levelével. Én ő nála igen gyakorta megfordulok. Tud­ja mindég hollétemet, s honomból minden leveleim ő általa jöttek eddig kezem­hez. Kezemre fog járni mindenben, megígérte. Most egy „Pikle house”-ba[150] nyertem tőle ajánlást, s ha ezen útnak végére jártam más technika intézetekre való eszközlését kérendem ki. Ecet fabrikába meg sehol se nyerhetett beme­netelt számomra.

A múltkor Sewell úr gyógyítása módjáról emlékezvén, környülállásos leírást nem adhattam, minthogy az operációnak véghezvitelét magam még nem láttam. Szándékom volt azonban az eránt, idővel bővebben értekeznem, s tennen tapasz­talásaimat is egyszersmind előadnom. Most, minthogy Kegyelmes Uram utolsó levelében arról említést tenni méltóztatott, arról bővebb tudósítást adni köteles­ségemnek tartottam. – |: Sewell úr a sántaságot, minekutána sokféle orvosságokkal haszontalanul traktálta, arra a gondolatra vetemedett, hogy a lábhoz lemenő érző inat által vágja, ezáltal a szenvedő tagban az érzést eltörölje, a fájdalomnak véget vetvén az állatot még használhatóvá tegye. Próbatételeit olyan individuu­mokon vivén véghez, amelyek sántaságának fő oka csupán a lábban – in ped extremo – volt, anélkül hogy abban valami szembetűnő dezorganizáció[151] lett volna, a publikum nagyobb része az úgynevezett nerve operation,[152] mint újságon igen kapott, úgyhogy mindenféle sánta lovat érző szóra operáltak. De, hogy némely operált lovak körmöket elvesztették, mások lábakon nagy daganatot kaptak, mások lábok érzékenységét elvesztvén botorkálók, bátortalan lépésűek, könnyen elesők lettek, ismét mások, noha hónapokig baj nélkül voltak, megsán­tultak ismét, s haszon vehetetlenek lettek újra, a nagy publikum előtt, kivált a posta mesterek landkocsisok előtt ezen gyógyítás mód annyira elvesztette cre­ditjét, hogy csak az olyanok gyakorolják most, kik függetlenebb állapotjok miatt a köz előítéleteken túl felemelkedhetnek. Ilyen Sewell úr a collegium veteri­nariumnál,[153] Goodwin[154] a királyi lovak mellett. :| Mások így tetszik, nem meg­győződésből, hanem inkább politikából nem gyakorolják, ilyennek tapasztaltam itt Fieldet,[155] Edinburgh-ban [...]. De ha közvélekedés valamely jó eránt meg­van azokra, vajon azért a jó jó lenni megszűn-é, hogy az azzal való helytelen élés rosszat szül? – „Infallible receipts are infallible nonsense”[156] azt mondja Laurence,[157] igen helyesen s igazán. Itt is igazság az extremumok[158] közt van. A Nerving vagy nerve operation mindég jó fog maradni, csak ott használtassék, ahol indikáció[159] van reá. Ha az universale remedium[160] (ez egy a legnagyobb [... ] közül a világon) nem tehet is, epochát[161] fog tenni a hyppiatriában. Ami az operáció véghezvitelét illeti, az valamint rövid, együgyű,[162] úgy könnyű is. |: Az ím így megy véghez: az operátor a pulzus tapintásával felkeresi a bokaeret, s azt feltalálván, annál fogva határozza meg, mely helyen akarja által vágni az érző inat. Közönségesen azon helyen szoknak (sic) operációt tenni, amely a nyűgcsuklón (Geschelgelenk, Fetlok joint anglusoknál)[163] felül mintegy két ujjnyira esik, itt a nervus igen superficialis[164] reá akadni, igen könnyű az arte­ria pulzusánál fogva. :| Máshelyen ritkábban operálnak, minthogy az operáció is nehezebb, a gyógyítás vagy az operáció következése sem oly foganatos. Ezen helyek nevezet szerént: 1°) térden alul három vagy négy ujjnyi távolságra itt azon kívül, hogy a ligamentum Capsulare[165] könnyen megsértetődhetik, a ner­vusnak elágazása van, s azért, ha az operáció mind a két oldalon véghez vitetik is, az érzékenység mégis fennmarad. 2°) oldalaslag ezen helyen, a hozzá éppen a nyűg – Geschel – szok vettetni, az ez im Geschelgelenke selbst,[166] két vagy három ujjal alább az elsőben említett helynél, de itt, mind a két oldalon két nervust kell operálni, s arteria megsértése könnyen megtörténhetik. – |: Ha a hely meghatároztatott (legyen szabad itt Goodwin szavaival élnem, aki így szól: „a bőr metszessék fel hosszat, mintegy másfél, vagy két ujjnyira s a cellularis substantia removeáltatván[167] az arteria vena, s a nervus egymás mellett lenni találtatik, a nervust az arteria belső oldalánál feltalálván, egy tőbe (sic) öltött cérnát húzasson el alatta keresztül, s egy kevés megrántással ennek segétségével választasson el a nervus az arteriától. Ez megtörténvén, a nervusból el lehet metszeni annyit, amennyi szükségesnek láttatik, azután zárasson be a bőr egy tőöjtéssel, többnyire magától begyógyul. Azután érvágás és purgáció[168] hasznos lehet. (A New System of Shoing Horses, by J. Goodwin Veterinary surgeon to his Majesty London, 1820. pagina 100a). :| Javasoltatik, hogy az operáció csak olyan individuumokon suscipiáltasson,[169] amelyeknek sántaságát az eleven kö­röm gyulladása okozta, amelyek sántaságának oka a nyűg csuklón alul van, minthogy az ér általvágásának csak a vágáson alul terjed el a következése. Amely individuumok lába dezorganizálva van, az egyes darabok öszveforrtak, ott ezen operáció nem sokat használ, minthogy az olyas lovak a fájdalom meg­szűntével testek terhét az eddig kéméllett lábra reá eresztik, amely alatt a tapasz­talás bizonyítása szerént, csonttörés, ínszakadás, s a láb megdagadása követke­zik, és a ló ismét haszonvehetetlenné lesz. A köröm elvesztése gyakorta meg­történt az operáció után, de inkább más accidentális[170] okokból, mint az ope­ráció következésében; minthogy az tapasztaltatott, hogy a köröm reprodukció­ja nagyobb az operáció után, mint azelőtt volt, azért némelyek a gyenge, vékony körmű sántákat operálni javasolják; de mások meg az ilyenekre nézve az operá­ciót éppen ellenzik. Gondolom azonban, hogy ezeket úgy lehet megegyeztetni egymással, ha vékony s gyenge sántákat, melyek az eleven körömben öszvenőlések nincsen, ú[gy].m[int]. a koronára, navicularis csontra, laminákra s a corneóra,[171] etc. nézve akarunk operálni, minthogy a többieknek a köröm gyen­gesége mellett, az öszvenövések (ankylosis) miatt előbb megtetszik a test terhének effektusa, mint a vékony köröm megvastagodhatna s erősödhetne. – Sewell úrnak különös[172] leírása tudva nincs. A Philosophical transactióba,[173] s az újabb jobb nevű veterinárius könyvekben a többi között erről is vagyon szó, nevezetesen Goodwinnak feljebb említett munkájában és James White „A treatise on Veterinary Medicine, London, 1820-1. 4 vol.“ című munkájában. Mindenik a Founder v foundering (fouxbure dans le sabot)[174] articulus után traktá1 a felhozott operációról. J. White első és negyedik darabjában, a nevezett artikulusokon kívül occasionaliter[175] több helyen is, minthogy egy beteg­séget is ugyanazon darabban háromszor is előhoz, amely rendetlensége és tau­tologiája[176] miatt más munkát régen már eldobtam volna, ha az övére többszöri olvasásommal többről többet nem gyarapodnék. Az unalmas repeticiói közt levő praktikus igazságokat úgy veszem tőle, mint drága gyönyöröket. Good­win másképp ír: rendbe, s csípősen. Mind a kettőt megküldeni nem kérem, ha a nerva operáció monográfiája után való járásom ezután is gyümölcstelen lenne.

Hogy hónapi relációmat mindjárt a hónap első napjaiban meg nem küldhettem, kivált az angliai útról, az legkevesebbé sem akaratommal történt. Ha a helyek­nek milyenségét ide nem értem is, csupán az a környülállás maga, hogy éjca­káim nagyobb része a jegyzőkönyvek, s levelezések között lévén megoszolva, soha se készülhetek el arra az időre relációmmal, amelyre igyekeztem. Ezután még jobban fogok iparkodni, csak Kegyelmes Uram környülállásimat tekén­tetbe venni s kegyesen megengedni méltóztasson.

Abból, hogy jegyzőkönyvem hosszabb kidolgozására emlékeztettem, sejdítem, hogy Brüsszelben hagyott egy másom mégis kezéhez ment Kegyelmes Uram­nak. Ez eránt pedig előbb annak talán eltévedésétől kezdék tartani. Egyéb eránt további kegyességét s oltalmát kikérvén, mély tisztelettel vagyok s mara­dok.

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje, legkisebb szolgája

London, decemberben 18-án 1821-ben Gerics Pál m[anu]p[roprial.

fol. 440-441v.

11.

London, 1822. január 18.

További részletek a lovak idegoperációját követően fellépő komplikációkról

Nagyméltóságú Gróf!

Kegyelmes Uram!

Értésemre esvén a bokaín átvágás (nerving, vagy nerve operation) eránt kegye- sen kinyilatkoztatott akaratja, nem késtem avégett utolsó levelemben bővebben értekezni. Különös nyomtatvány nem lévén ezen tárgyról közrebocsájtva, ím ezennel James White munkáinak azon részeit megküldeni bátorkodom, amelyek­ben a nervingről szó vagyon. Az első és harmadik darabban bő leírást ad, s azt egy réztáblával meg is világosítja. Nevezet szerént az első kötet 443-452-ik lapjain, és a harmadik kötet 148-164. lapjain. Több helyeken is teszen a nervoperációról említést, azonban a szóba[n] levő operáció eránt semmi különöst nem talál az, aki a feljebb említett helyeket általolvasta, azt az egy helyet kivévén, amelyet Tomo 3° pag.180. a trilog alatt felhoz. J. White a mostani baromorvosok közt egy igen jeles író. Munkái becsesek, minthogy azok nagy­obb részént csupa tapasztalásbéli tanúságokat foglalnak magokban. Szoros rend írásában nincs, valamint a többi angol veterináriusokéban.

A baromorvosi intézetnél Sewell úr gondviselése alatt van most egy szürke ló, amely három esztendővel előbb mind a két első bokáján mind a két felül ope­ráltatott. Ezen idő alatt a ló egészséges volt, s soha se sántétott. Januárius első napjaiban tüdőgyulladásba esett. A tüdőgyulladás megcsillapodott, az orvosi bánás következésében, s a ló jobban lett. Ma, azaz Januárius 18-án regvelre a reconvalescensben[177] azt vettük észre, hogy sántít. Tudni illik, a tüdőgyulladás megszűnvén, az eleven körömben gyulladás támadott, (inflamatio merastatica, seu per depositionens materie narbose exorta)[178] az érzés visszatért, s a sánta­ság úgy következett. Sewell úr a talpán vért ereszteni parancsolt az első jobb lábon. Egy meszelynyire [1 meszely – 0,35-0,45 l – K. Gy.] való vér csapoltatván le ebből a pulzus gyorsasága mindenik lábban jól alá szállott, s mostan a másik láb ezen okból nem vérezte­tett meg. – Mely kimenetele legyen a körömgyulladásnak, csak a jövendő mutat­hatja meg. Mindenesetre emlékezetes az érzékenység visszatérte, fiziológiai tekintetben, s az úgynevezett Nerving históriájára nézve.

Sewell úr azt mondá, hogy most a koppenhágaiak, és petersburgiak is próbát kezdenek a nervoperócióval.

Némely modelákat kívántam megszerezni, Schotlandból visszatértem óta, de a felette drága árak miatt, különös engedelem nélkül azokat megkészíttetni nem bátorkodtam. Értem itt nevezet szerént azon mázsát (weighing engine) melyet Woburnban, a bedfordi herceg jószágán láttam, s azon lenvágót, melyet Holkham Hallban Coke úr birtokán láttam. A mázsa modeláját hat louis d’orért,[179] vagyis Guineáért elkészítené Wein, olcsóbban ugyan, mint a woburni mechanikus, de mégis felette drágán. Egy Guinea 9 fl. 52 Xr 3 pf c.m[180] eszerént a megen­gedett 15 forint jóval meghaladtatik. A lenvágó eránt azt mondá Wein,[181] hogy a machina felső részét, mely nagyobb részént öntött vasból van, négy guineárért által engedné, s hozzája állást otthon készíthetnénk. A modelát pedig igen cse­kéllyel csinálhatná meg olcsóbb áron. – Alázatosan könyörgök azért, ha Kegyel­mes Uram ez eránt kinyilatkoztatni méltóztatnék kegyes akaratját, amelyhez képest örömest alkalmaztatni fogom magamat.

A napokban báró Moser úr eszközlése által gróf Struensével[182] megismérkedhet­tem, atyafia s barátja lévén ama híres Humbold Sándornak[183] – aki már több esztendők óta készül ázsiai útjára Párizsban. – Általa remélek egy ajánlást. – Egyéberánt további kegyes oltalmában ajánlván magamat, mély tisztelettel vagyok s maradok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje, legkisebb szolgája

Londonban január 18-án 1822-ben Gerics Pál

fol. 442-443 v

12.

London, 1822. január 24.

Beszámoló a Londoni Állatorvosi Társaság üléséről

Nagyméltóságú Gróf!

Kegyelmes Uram!

Éppen most esett értésemre, Weatherly úr által, hogy Esterházy Pál őhercegsége a jövő márciusban egy csoport angol fajta lovakat fog küldeni Magyarországba. Mennyiben legyen szándéka Kegyelmes Uramnak angol lovakat szerezni, s mennyiben lehetne ezen idő alatt olyas darabokra szert tenni, melyek Kegyel­mes Uram tetszését s nagy költséget megérdemlenék, arról elegendő tudo­mányom nincsen. Azt vélem mindazonáltal, hogy ha talán eltekéllett akaratja volna Kegyelmes Uramnak angol fajta lovakat is tenyészteni, a transport ezen alkalommal legkönnyebben s legkevesebb költséggel történhetne meg, ha ez eránt őhercegségével közelebbi értekezésbe ereszkedni méltóztatnék. Én mindenesetre alkalmatosságról haladék nélkül hírt adni kötelességemnek tar­tottam volna, ha szinte Weatherley úr ez eránt nem ösztönzött volna is. Tegnapelőtt azaz januárius huszonkettődikén, tartotta ismét a „London Veterinary Medical Society” heti gyűlését, amely különösen nevezetes arról, hogy Sewell úr is megjelent benne, s egy emlékezetes írást a nervoperáció eránt felolvasott. Az írás foglalatja egy fél árkuson azt adja elő, hogy egy ló, amely sok ideig sántaságban sínylődött, mindenféle orvosságokkal haszontalan orvosoltatott, a bokán levő érző inak által vágása után ismét haszonvehetővé lett. Az írás felolvasása után szóval azt az észrevételt tevé Sewell úr, hogy az operáció éppen a tegnapi napon öt esztendő előtt, vitetett véghez legelőször (azaz 1818-ik esztendőben januárius huszonegyedikén), semmi értekezést eránta nyomtatás­ban közre nem bocsájtott, hanem tovább tapasztalásokat gyűjteni igyekezett. Az emlétett esztendő lefolytával 40 darab sánta lovat operált a bokán, amelyek közül mostan ötödik esztendőben még 10 darab haszonvehető van életben. Azután ajánlott a gyülekezetnek egy veterinárius könyvet, melyet Peal 1814-­ben kiadott.[184] – Ezen társaságot a tanulók, kik lóorvosok lenni szándékoznak, s a publikus baromorvosi intézetnél vannak, formálják olymódon, hogy magok közül egy presidenst és secretáriust választván, minden kedden estvéli hét órakor a kollégium auditóriumában öszvegyülekeznek, s először a héten elő­fordult betegségről, azután egy már előre választott tárgyról (mint most p[éldának].o[káért]. a [...]) tanakodnak. Az ilyen gyülekezet igen hasznos lehet, de csak úgy, ha valamely tapasztalt férfiú megjelenik közöttük, s vetekedésöket eligazétja. Ami pedig itten rend szerént nem történik meg, minthogy Sewell úr is csak közben korban jelenik meg közöttük, s két gyűlésben legalább, amelyek­ben én jelen voltam, mindig nyolc óra után. Azonban ha senki meg nem jelen­ne is közöttük, ezen társaság formálása az itteni baromorvoslást tanulókra nézve szükséges volt, úgy mint egy surrogatom praelectionum therapeuticarum.[185] Az intézetnél tudni illik regveli 11 órakor mindennap istálló látogatás lévén, a nevendékek semmi különös oktatást nem kapnak. Sewell úr mint asszisztens, csak ordinál,[186] a remediumokat egy kis könyvbe feljegyzi, anélkül hogy vala­kivel indikációkat formáltatna, s mindabban gyakorolná, amit az intézet célja a tanulókra nézve megkíván. Coleman[187] úrnak minden héten háromszor kellene 12 órakor rend szerént leckét adni az anatómiából s fiziológiából, ha azt foly­vást tenni gyakorta vissza térő száraz fájdalmai – arthritis[188] – engednék. A betegsé­gek eránt, az orvosságok eránt, orvoslás mód eránt semmi különös lecke nem tartatik. A betegségekről csak akkor van egy kis emlékezet, midőn az anató­miában valamely rész alkotása előadatik. Ilyen környülállások közt szükséges volt a tanulóknak magok közt egyesülni, hogy aki mit tud valamely felvett tárgyról, legyen az írásból, vagy tapasztalásból, a többivel közölje.

Kegyelmes Uramnak azon levele, melyből az agusztus 27-én költ soraiban említést tenni, s július elein útnak ereszteni méltóztatott, még most sem érkezett kezemhez. Őhercegségéhez mindazonáltal, amint illett, mint követemhez menni el nem mulattam. Igen magasztalta Kegyelmes Uram hazafiúi buzgóságát, s ajánlotta, Kegyelmes Uram kedvéért, igen örömest protekcióját. – Ami engemet illet, szemem előtt viselem Kegyelmes Uram akaratját, s amit az uradalom, s haza javára tennem lehetséges, teljes erőmből mindenkor iparkodom. Teljes bizoda­lommal esedezem azért Kegyelmes Uramnak további kegyességéért, amidőn magamat alázatosan oltalmába ajánlván mély tisztelettel vagyok, s maradok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje, legkisebb szolgája

Londonban január 24-én 1822-ben. Gerics Pál M[aga]k[ezével].

fol. 444-445v.

13.

London, 1822. február 8.

Gerics jelentése észak-amerikai növények magvainak beszerzéséről és különböző mezőgazdasági gépek modelljeinek megrendelésével kapcsolatos nehézségeiről

Nagyméltóságú Gróf!

         Kegyelmes Uram!

Januárius végén érkeztek meg az angol kereskedők északi Amerikából – az általak hozott friss magvakból ötven félét szereztem Kegyelmes Uram számára. Azon fajokból, melyeket evégre Lehrmann-nal együttlétemkor különösen kijegyzettem, azokat most ím ezennel megküldöm. A plánták mind perennánsok[189] lesznek, s olyanok, melyek a mi éghajlatunkat a szabadon is ki fogják állani.

A múlt napokban közlött velem Weatherley úr egy levelet, amelyben Arnold[190] által a cséplő machina modelák minél előbb lehető megküldésére megkéretett. Mivel a levél Kegyelmes Uramnak december 24-én költ rendelése következé­sében íratott, nyilván kitetszik, hogy Kegyelmes Uram nem vette még kezéhez a machinák rajzolatjait s a modelák eránt tett tudósításomat, amidőn Arnold levele útnak eresztetett. Hogy azóta minden kezéhez ment Kegyelmes Uram­nak a bécsi kurír által, nincs semmi okom, hogy kételkedjem. Azt jelenteni mindazonáltal köteles vagyok, hogy Weatherley urat a modela készíttetése eránt még most is idegennek találtam, elannyira hogy Arnold levelére még feleletet adni sem akar, noha avégett nyilvános szavakkal megkéretett. Engemet ami illet, midőn Kegyelmes Uram akaratját megértém, tüstént, mint egy nekem adott parancsolatot teljesítettem volna azt, ha Wein illendőbb áron – mint a mi pénzünk szerént csaknem 300 azaz háromszáz forint ezüstért – a modela elkészítést felfogadta volna, és ha én meg volnék arról győződve, vajon a rajzo­latok, s a modelák eránt adott tudósítás vétele nem fogja-e Kegyelmes Uramat más gondolatra bírni. Eszerént tehát még Kegyelmes Uram további kegyes parancsát nem veendem, a modela készíttetésbe avatkozni nem merek. Kegyelmes Uramnak azon levele eránt, melybe instrukcióm Esterházy Pál őher­cegségéhez, s Weatherley úrhoz szóló levelek voltak zárva, decemberi tudósítá­somban azt írám, hogy „az Párizsban van, s rövid idő alatt veendem”. Lehrmann

t[udni].i[llik]. november huszadikán azt írá, hogy „az én nevem alatt egy nagy levél van Párizsban Dom. Paravaynál[191], akihez Donnertől váltó levelem van. A levélnek felül írása secretarius Schmidt[192] írásához hasonló, s a pecséten E & J betűk vannak”. Hogy ezen szavakat Kegyelmes Uramnak Augustus 27-én költ levelével öszvetartám, lehetetlen volt a fent említett levélre nem konkludál­nom, annyival is inkább, minthogy privát levelezésem se honiakkal, se idege­nekkel nem lévén, csak Kegyelmes Uramtól s a Te[kin]t[e]tes Directiótól várhat­nék levelet. Azonban a párizsi levél első februáriusban kezemhez jött. Minden­ben a levél külseje a róla adott leírással megegyezett, de benne, csak elhűlék, hogy nem Kegyelmes Uram várva várt levelét leltem, hanem ahelyett egy nem várt barátságos levelet Niederlandból. – Ez így lévén, mást nem gondolhattam, mint azt, hogy Kegyelmes Uramnak szóban levő levele, t[udni]. i[llik]. az, amelyben instrukcióm, s Esterházy Pál őhercegségéhez s Weatherley úrhoz intézett levelei zárva vannak, vagy eltévedett, vagy elveszett egészen, egyébként még Brüsszelbe kezemhez jöhetett volna, […] csak augusztus tizedikén indultam ki. Bátorkodom azért Kegyelmes Uram színe előtt ismét alázatosan esedezni avégett, hogy további instrukciómat megküldeni méltóztassék, egyéb­ként nem fogom tudni, hogy passust mely tartományokra kérjek ki az itten levő Császári K[irályi]. követségnél, minthogy a mostani passusom ideje a jövő március hatodikával ismét kitelik. – Ez ideig azonban, remélem, hogy Kegyel­mes Uram kegyes rendelését további utam eránt veendem, amelyet, hogy Kegyelmes Uram akaratjához képest vihessek ki, buzgón igyekszem, s további kegyes oltalmában ajánlván magamat mély tisztelettel s háladó indulattal vagyok s maradok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje legkisebb szolgája

Londonban február 8-án 1822-ben Gerics Pál M[aga]k[ezével].

fol. 446-450 v.

14.

London, 1822. március

Beszámoló az Angliában forgalmazott gyapjúfajták minősítéséről és értékesítéséről.

        Nagy Méltóságú Gróf!

         Kegyelmes Uram!

Vettem januárius harmadikán s huszonkettődikén költ leveleit. Mindeniknek több pontjai eránt bő jelentést adtam ezen idő alatt útnak eresztett írásaimban, melyek remélem már megérkeztek. Illendőnek tartom mindazonáltal, hogy Kegyelmes Uram leveleinek minden cikkelye eránt különösen értekezzek.

Sewell úr eránt azt méltóztatott Kegyelmes Uram meghagyni, hogy: 1° „annak a nerv operációról írt, s már egyszer megrendelt könyvét szerezném, s küldeném meg. 2° hogy annak módjáról, mellyel ő a sántaságot megelőzni szokta, környül­állásosan referáljak, s azt deák nyelven levelemhez adnectáljam[193] minthogy abból, amint ez eránt relációmban írtam, azt tökéletesen meg nem érthetni. – Kegyelmes Uram! Valamint teljes igyekezettel azon voltam, hogy ne csak pon­tosan teljesítsem kinyilatkoztatott akaratját, hanem azt, amiben s ahogyan lehet meg is előzzem, annyival inkább sajnálom, hogy a jelenvaló rendelésnek betű szerént eleget nem tehetek, hanem az eránt kénytelen vagyok azt jelenteni, hogy: 1° Sewell úrnak a nervoperációról semmi könyve sincs nyomtatva. Ezt már Kegyelmes Uram első meghagyására is írtam, s minthogy más monográfiáról való tudakozódásom is sikertelen volt, azon kívül, hogy a szóban levő operáció eránt bőven értekeztem, J. White munkáinak azon részeit is, melyekben a nerve operációról szó van, megküldém. White nem csak környülállásosan leírja az operációt, hanem azt képekkel is megvilágosítja, s érthetővé teszi a dolgot azok előtt is, akik egyéb eránt a ló lábát minden ízére nézve tökéletesen nem ismérik. Ezen kívül öszvegyűjtött a szerző minden tapasztalásokat, melyek eddig e rész­ben tétettek, s azokból következtetéseket vont ki, s azon eseteket meghatároz­ta, amelyekben a bokaín átvágásából hasznot vagy inkább kárt várhatni. Ezen munkát én még augusztusban megszerzettem, nem tudván annak otthon is meg­létéről semmit. Azonban ha Kegyelmes Uram ezen kiadást az 1814-vel amely Keszthelyen meg vagyon öszvetartani[194] méltóztatik, tüstént meg fog tétszeni (sic), hogy az újabb kiadás megvétele éppen nem volt felesleg való. A többi két részt nem küldém meg, minthogy Bauer úr különösen meghagyta, hogy a paketa nagy ne legyen. Csak addig tartóztatom azt vissza, még egy más alkalom elő nem adja magát. 20 Sewell úr, amint eddig való írásimból kinyilvánosodik, nem tulajdonosa vagy fővigyázója valamely ménesnek, istállónak, vagy lónak, hanem veterinarius, azt is mint Professor Coleman asszisztense, subordinátus; következésképpen az ő tehetsége csak annyira terjed, hogy a hozzája vezetett beteg lovakat orvosolhatja, korántsem pedig, hogy sántaságaikat megelőzze. Ha valahol, igazán itt, bátran elmondhatni azt az orvosról, általján véve, hogy mindent megbetegétene, ha tehetségében állana, minden speciosum consilium­jának[195] ellenére is. |: A ,,London Veterinary College, fájdalom!” – ismét legke­vesebbé vetetődhetik ki, tudni illik ez mely az angoloknál szintúgy, mint a szom­széd franciáknál, pénzszomjáról elég isméretes. Nevezete patent fabrik[196] sokaknál szinte proverbiális[197] lett. - :| Amit tehát Sewell a sántaság megelőzése eránt tehet, az csak tanács, az is nem másképpen, mint Coleman princípiumai­va1 megegyezőleg adva, ha szinte maga az ellenkezőről volna is meggyőződve. Coleman princípiumai nálunk is elég ismeretesek, nem csak Bojánus[198] német fordításából, hanem a praxisból is. Eszerént „azon módról mellyel Sewell a sán­taságot megelőzni szokta, igazán véve, szó se lehet”. – Az én jelentésemnek is csupán csak a nerv operáció volt célja, úgy mint amelyről, mint itten tett tapasz­talásról, számolni tartoztam. Nem kívánhatom tehát senkitől, hogy kiértse belőle azon módot, mellyel Sewell úr a sántaságot megelőzni szokta. Egyéb eránt a sántaság prophilaxisa[199]' a lovakra nézve egy olyan probléma, amelyet resol­válni[200] már sok elmés férfiú akart, de még senki se tudott. Vizsgálja bár akárki a barom-orvoslás történeteit, Lafosse[201] idejétől fogva mai napig. Az én eddig való észrevételeim még olyan resultatumot nem adhatnak, melyek a szoros krízist a tapasztalás próbakövénél kiállhassák. Méltóztassék tehát kegyesen megengedni, hogy azokat akkor adhassam elő, midőn azt mondhatom, hogy: „íme most megérett gyümölccsel kedveskedhetem.”

Továbbá méltóztatott megkívánni, hogy a „lovak exteriurjéről[202] írt újabb angol könyveket Weatherley úr tanácslásával küldeném meg”. – Ezen részben szerencsésebb valék Kegyelmes Uram akaratját teljesíthetnem. Az exterieurnak azon részére nézve, mely az angol lófajokat illeti, egyetlen egy munka van tökéletes, s ez John Laurence munkája. Tökéletesnek mindazonáltal ezt se lehetne szoros értelemben vallani, noha a képek remek daraboknak tartatnak. Ezen munkát most íme megküldöm. A többi lófajokra nézve angol nyelven semmi munkára sem tehettem szert, noha Weatherley tanácsán kívül minden a dologhoz értő ismerősömét kikértem. Francia nyelven vagyon egy pompás munka, amelyet Weatherley Párizsban létekor Esterházy Pál őhercegsége számára meg is szer­zett. Ő dicséri e munkát általjában, ámbár az angol fajok portraitjaival (sic) nincsen teljesen megelégedve. A szerző nevét ugyan meg nem tudta mondani W[eather­ley]. úr, hanem azt mondá róla, hogy „he is the first horse-portrait painter at Paris”,[203] amely karakterizálásnál fogva idővel ezen munkával is megismérked­hetem, s ha parancsolni méltóztatik, meg is szerzem. Az exterieur physiologica s pathologica részére Richard Laurence és Taplin[204] munkái igen becsesek, s helyre hozzák azon fogyatkozást (ha mégis annak lehetne nevezni), amelyet egyes rajzolatban szenvednek az angolok. Értem azt, hogy olyas kép, mint ami­lyen a keszthelyi scholások falán vagy Pöllnitz[205] munkájában idealizálva van, az anglusoknál nem találtatik. Itten Ploen[206] és Havemann[207] ideája sincsen egy angol munkában is, az exterieurre nézve kivive. Amit e részben találtam, meg­szerzém, s megküldeni nem késem.

Ami John Laurence munkáit illeti, a „Philosophical and Practical treatise”-n kívül, amely már megvan Kegyelmes Uram könyvtárában, azok ím e következendők: A historie of the horse and delineation of the race horse - 40 London, 1800.; A general treatise on cattle, the ox, sheep and the swine edit. London, 1809.; The modern land steward. Second edition with additions. London, 1806.; The new farmers calendar, or monthly remembrances. London, 1807.; The farmers pocket Calendar in 12, London, 1809.; British Field Sports, by J. Scott. London, 1820. in 80.; The Sportsmans repository, comprising a complete series of highly finished engravings representing the horse and dog in all their manner by Mr. J. Scott. London, 1820.

Ezen munkák közül a két utolsó költött név alatt van. A szerző valóságos neve t[udni).i[Ilik]. nem Scott, hanem John Laurence. Ezek legszebbek, legbecse­sesebbek. Alken’s national sports in Britain. London, 1821 with 50 plates in 5 parts című munkában a prefatió[208] is John Laurence munkája. Tartalékja azon­ban nem különbön a British Field Sportstól, s Laurence maga vallása szerént a munkának se becse se érdeme. – Ezen munkákat megvettem mind, az első és utolsó című munkán kívül. A historie of the horse t[udni].i[illik]. a sports­man repositoryban[209] foglaltatik. A képek benne ugyanazok, a textus megvál­toztatva s javítva, s a kutya famíliák képeivel s históriájával szaporítva. Al­ken[210] megvételére semmi okom se volt. A megküldést akkorra kell halaszta­nom, még a modelák elkészülnek, ha addig más alkalommal azokat el nem küldhetem.

Franciaországba készültöm okát feljebb emlétett leveleimben kinyilatkoztattam. Nem is volna most az eránt egyéb mondanivalóm, ha Kegyelmes Uram janu­áriusi leveléből egy olyas meghatározás nem tetszene ki, amelyet én legkeveseb­bé se várhattam volna. Utam fő célja a baromorvoslás s mezei gazdaság lévén, teljesen meg voltam arról győződve, hogy Angliából akár messze forduljak, honomba visszatértem mindenesetre Franciaországon által történend meg. Mit mond a világ, ha Spanyolországba visszamenek, s kikerülöm a tartományt, amelyben utam céljára legtöbb gyarapodást várhatnék? Piumről Normandiában, Pompadourról Limousinba, Rambouille-ről etc., melyek mind a spanyolorszá­gi félen esnek, nem is szólok; |: csak Alfort-t említem (az Ecole royale veteri­naire & rurale á Alfort), amely a nálánál csak négy esztendővel idősb lyoni oskolával együtt, példa gyanánt szolgált mindeddig, egész Európában; amely­nek majma is magok az angolok is mind a mái napig (hiszen, a nemzeti gyű­lölség ellenére is azt vallja Sewell és Bracy Clark, hogy ott a briton is elég követésre valót talál. :|Coleman szisztémája 20 esztendő után is mi egyéb, mint az egyéb eránt igen ügyes Lafosse hibás vélekedése? Melyet Vial Saint Bell[211] Londonban első veterinaire professzor, a lyoni oskola néhai nevendéke ide által hozott. – Goodwin szisztémája mi, mint a francia patkolás mód, – mely Alfortban kezdődött – követése?) és még egytől sem haladtatott meg; ám azt mondja Edward Planta,[212] aki elég keserűen szemrehányásokat teszen a francia nemzetnek: ,,this Institution is the noblest of the kind in Europe, and is conducted on principles, wich (sic) tend more to the improvement of the art, then the emolument of the professors. Lectures are delivered by seven of the most eminent teachers etc.,[213] ahol Bourgelat[214] valaha érdemet, s halhatatlan nevet szerzett; ahol Huzard,[215] Dulong,[216] Desmarest,[217] Girard,[218] [...], Dury,[219] Yvart,[220] és a két Barthelemyek[221]  mint megannyi jeles tudósok, érdemes írók tündöklenek; ahová a boldogult gróf is – ama nagy érdemű hazafi – felejthe­tetlen gyámolóm!!! – ki a veterinaria eránt való buzgóságomat, s annak okait jól isméré, Bécsből megfordultam után egyenesen küldeni szándékozott. Idetér­tem utam céljával nem ellenkezhet, hanem igenis megegyezne. Azért remélem, hogy Kegyelmes Uram Franciaországba készültömet nem csak rossz néven nem veendi, hanem az odautazásra kegyesen engedelmet is adni méltóztatik, amelyért is teljes bizodalommal esedezek (sic). Ha Franciaországon által utazhatok Spanyolország felé, a spanyol utat is nagyobb előmenetellel teendem meg, minthogy alkalmam leszen olyas intézetekkel megismérkedni, amelyek Spanyolországból veszik eredeteket, p[éldának].o[káért]. Terneaux Rousseau[222] gyapjúkereskedő gyapjúmosója, melyre már Aachenben Zathelle[223] figyelmetes­sé tett, s több ilyenfélék. – Spanyolországban, ha olyan forma erányban teendem utamat, mint amelyben a juh fókák (sic) fel alá hajtatnak, megesmérkedhetem mindennel, a mi egy veterinárius és mezei gazda figyelmét megérdemli; Bor­deaux-ból t[udni].i[llik]. a vízen Bilbaóba menni, onnét Leon, Segovia, Aranju­ez, Guadaloupe, Cordova, Granada, Baéne felé le, azután Castilia [...] Aragon felé felfordulván, Barcelonából déli Franciaországba vízen, vagy Bellegarde s Perpignan felé szárazon menni, s amint tovább rendelni méltóztatik, vagy Lyon, s Rosier felé fel, vagy Lancy s Hofwyl felé & jobbra térhetek. Spanyolország­ból Párizs felé Alfortnak térni hasztalan idő s pénz vesztegetés volna. – Mi íratja ezen sorokat velem? Önként kinyilvánosodik. – Ha mindég készen telje­sítém értekeződés nélkül, Kegyelmes Uram akaratját, s azt kötelességnek, erkölcsnek véltem. Most Kegyelmes Uramnak más meghatározásáért nem bu­zognom úgy tetszik egy megbocsáthatatlan vétek lenne, minthogy ezen emlé­keztetés nélkül, utam célját, a haza oltárára teendő áldozatot (mely Kegyelmes Uramnak szintúgy szívén van, mint nékem) kompromittálnám.

A gyapjúkereskedés eránt nem értekeztem mindeddig, korántsem azért, mintha utam egyik fő célját szemem elől eltévesztettem volna (ám erről Liverpoolban és Woodstockban költ leveleim is tanúk lehetnek), hanem azért, mivel érezvén a kereskedés dolgában való ügyetlenségemet, az ez eránt való értekezést akkorra halasztottam, amidőn nyugati részéről Angliának, ahol legtöbb finom posztó fabrikák vannak, megfordulnék, s ezen pontban is mennél tökéletesebb tudó­sítást adhatnék. Ami a gyapjú kereskedőkkel való isméretséget illeti azt relációimban feljegyzettem. A többi eránt pedig, azt, amit Weatherley úr írt copiázni[224] szükségtelen lett volna. Most azonban, minthogy Kegyelmes Uram a gyapjú szortírozás, s kereskedés eránt említést tenni méltóztatott, amit eddig tapasztaltam, megírni ezennel elmúlhatatlannak, noha még West Englandon, a már tudva levő okok miatt mindeddig meg nem fordulhattam. – |: Az Angliába hozott gyapjú (Spain- German- és French-wool) spanyol, német és francia gyapjú név alatt isméretes. A spanyol gyapjú ismét Leonese, Segovia, Soria, Seville és Portugal wool nevezetekkel különböztetik meg. – A német gyapjat meg Saxon electoral (ha nem királyi majorokról való is a gyapjú), Austrian, Silesian, Bohemian, Moravian és Hungarian wool nevezettel. A francia gyapjat nem a tartományok neve szerént különböztetik meg, hanem a mosásnál fogva mosottra vagy mosatlanra (French washed & French in the grease). :| Ezen sok­féle gyapjak közt a saxoniainak legnagyobb a becse, s azért a vásáron is megkü­lönböztetik |: 1°) electoral electa,[225] ez ismét a) electa prima és b) electa secun­da nevekkel, 2°) prima, 3°) secunda, 4°) tertia nevezetekkel. Ezen subdivisio­kat[226] más gyapjakra nézve nem tapasztaltam, minthogy azok a fő divíziók sze­rént hozatnak a vásárra, mindazonáltal Kaida sorte[227] nélkül. Megjegyzést érde­mel az különösen, hogy a gyapjú, ha bundában van szortírozva (avagy amint mondják in fleece) drágábban fizettetik meg, mint ha az fürtökben (in locks) van. Ez nekem igen természetesnek lenni látszik. Mert az olyan gyapjú, amely bundában szortíroztathatik (was im Pelze aushält) nagy nemességet, finom, s egyerányosságot[228] teszen fel. Az olyan sorte, amely egy seregből van, ugyan azon okból többre becsültetik annál, amely több seregekből van öszvekészítve, ha valamivel finomabb is, de egyéb tulajdonságára nézve nem egyenarányos. :| Erről a pontról már Aachenből is közlöttem észrevételeket. - Mindenféle gyapjúnak mostan folyó ára ím e következendő, font szám szerént shillingek­ben:

Saxon electoral wool

                         a) electa      7 shilling    6 pence -      9 schilling -        pence

                         b) prima     5

                         c) secunda

                         1) in locks 2

                         2) in fleece 3

Austrian wool }

Hungarian - }       Prima      -  4    -       9       -        7

Silesian - }           Secunda   - 2      -     6        -        4

Bohemia - }          Tertia       - 2      -     -        -        3       -        6

Moravian -

Spain wool a) Leonese      -     3      -     6        -        4      -        6

                  b) Segovia      -    3      -      6       -        3       -       9

  c) Soria           -   2       -      9       -       3       -       3

  d) Seville        -   2       -      3       -       3       -

  e) Portugal      -   l        -      6       -       2       -       6

French wool a) washed   2 shilling   -    pence  -       5 shilling    6  pence

                  b) in grease  -                       6        -      2                 -

|: A spanyol gyapjat nyírás után mosva egész bundában kell érteni. A francia gyapjat mintegy egész bundában, akár legyen mosva, akár nem. Az ausztriai etc. gyapjat fürtökben szortírozva, nyírás előtt mosva. :| A kivett ár elölről (p[éldának].o[káért]. az első sorban a Saxon electánál 7 sh[illing]. 6 pence) minimum hátulról (mint ugyanazon sorban a 9 sh 3 pence) maximumot jelent. Egy shilling a mi pénzünkhez annyi mint 28 xr C.M. hat pence vagyis félshil­ling annyi mint 14 xr C.M.

A magyar gyapjas gazdák közt herceg Esterházy gyapja isméretes, s igen becses Angliában, minekutána azt maga itten megismérte. Azonban az angol kereske­dőkkel való nexusából nem nagy dicsősége van, vagy haszna, minthogy ezen egyenes nexusa procurálásával[229] milliókat vesztett, s ez nem az én mondásom, hanem az angoloké. – Kegyelmes Uram gyapja név szerént annyiban esmértes itten, hogy Weatherley úr a hercegi jószágokról hozott gyapjú mustrákat itten Kegyelmes Uram gyapja gyanánt mutatta elő a kereskedőknek, s én azt minden­hol hírleltem. A magyar producensek neve egyéb eránt itt nem esméretes, minthogy a bécsi Zwischenhändlereknek[230] kivált interesséje[231] azt kívánja, hogy arról ne szóljanak, hanem ha középszerű, azt az ország nevéről nevezzék, ha pedig finom s jeles, azt saxoniainak bérmálják. –Egyéb eránt elkél itt minden­féle gyapjú, de az alávaló[232] a külföldi árusra nézve sohasem, minthogy az ide­szállítás terhe mintegy mint a vám (the duty) ő reá száll. A költség mindegy, akár finom legyen a gyapjú, akár goromba, egész a vásár állásig. A vásáron a jelesb tulajdonságok szerént határoztatik meg a gyapjú ára. A vámot ami illeti, az mindegy külföldi gyapjú fontra hat pence az az 14 Xr Conv[entions]. Münze. a 10 Octobris Anni 1819 (amely idő előtt a vám egy font gyapjúról csak egy penny volt). Ezen hat pence meg fog maradni még az idén egész esztendő által. A jövő januárius kezdetével ismét feljebb fog emeltetni. Ebből kitetszik miért a kereskedők csak finom gyapjat szállítanak Angliába, s Kaida fortet éppen nem. A java gyapjút is, hacsak annak itt már előre bizonyos helye nincs, csak négy fontra osztják, ritkán többre.

|: Amit gyapjú eránt megjegyezni szükséges, ha a mi környékünkről azt haszonnal akarjuk szállítani, a következen­dő pontokat, melyek öszvevéve az itten ez eránt vett tanácsokból. A gyapjat mosva s montírozva[233] kell idehozni. A mosatlan gyapjú kerestetik ugyan, de jeles haszonnal ritkán adatik el. A mosást a nyírás előtt kell véghez vinni. Ez egy ok, ami a saxoniai gyapjat a spanyol és francia gyapjúnál becsesebbé teszi. A franciák kik juhaikat igen kémélik (sic), általján véve, kevesebb nyereséggel megelégszenek inkább, hogysem juhaikat a gyapjúmosás által kitegyék, kivált az olyan helyeken, ha a helybeli klíma gyakran, s hertelen változó. – A szortíro­zás igen szükséges, kivált az olyan gazdaságokra nézve, amelyeken a juhseregek nem egyerányosak, nem egyformák a gyapjú mineműségére nézve. Azonban azt csak a négy fő classis vagy sorte szerént a testen, a nyírés alkalmatosságával különböztetheti meg. A subtilis[234] elosztásokba tetemes kár nélkül a gazda nem avatkozhatik, azért is, hogy a távol levő fabrikánsoknak mindenki pretensióit[235] nem tudhatja, azért is, hogy professióbeli sortirokat[236] a maga gyapja miatt távolról nem hozathat, vagy ha hozatott, a partie[237] kiszortírozása után a ma­joron nem foglalatoskodtathat. A mezei gazda figyelme egyéberánt is sok fele lévén megosztva, még kevesebbé mulathat a szortírozással, mint a fabrikáns, aki hogy a dolgot, s költséget ne szaporítsa hasztalanul, nem örömest veszen más gyapjút, mint amilyenre szüksége van. :| Egész partie gyapjat is csak az olyas fabrikákba szerezhetni, amelyhez többféle materiák készülnek, s annál fogva mindenféle sorte haszonra fordíttathatik. 

|: A saxoniai gyapjú legkapó­sabb itten. Általjában a spanyolinál többre becsültetik. Nagyobb része, s java a sax[238] gyapjúnak Hamburgon, s Antwerpen által jön ide. Az állossa[239] Német­országban dolgoztatik fel. A mi környékünkről is részént ezen helyeken, részént Trieszten által szállíttatik a gyapjú Angliába. A bécsi kereskedők közül Lieben­berg,[240] Lackenbacher,[241] és Kaan[242] nagy nexusban vannak mindenhol. Liebenberg commissionerje[243] Hamburgban Musenbecker,[244] Lackenbacheré Rosen Junive;[245] Kaané Averdiek,[246] Antwerpenben Turger Falken,[247] itten magának van háza, nem régen egy a legszebb londoni piacon, amelyet Louis Kaan[248] vezet. :| Eleinte ő Nie­derheimban tartózkodott, ahol Schloss[249] a komissionerja, azután itt Rückerre[250] volt társaságba[n], s most maga van. Nexusa Franciaországban is úgy van. – Északi Amerikával nagy az angolok kereskedése a gyapjúra nézve is. Minda­zonáltal a fel nem dolgozott gyapjú (rohr Wolle) mennyisége csekély az adva szállított fabrikátumokhoz képest, minthogy a fortélyos angolok ennél fogva is valamely nemű függésben igyekeznek tartani az egyébként szabad statusokat. Másként is a gyapjúmívekre nézve egész Amerika nagy részént az anglusoktól s franciáktól függ, a többi tengeren járó nemzeteknek (az ausztriaikat nem lehetne ideérteni, amint tudva van, még a dalmáciai, velencei, s lombardi partok nem jutottak) magok szükségére se lévén elegendő fabrikátuma. Spanyolország­ban, magában az anya tartományban is, drága áron fordul vissza tennen produkált gyapja az angol fabrikákból. Az angol kikötőhelyek közt ezen tekéntetben a londoni, liverpooli és bristoliakat legfontosabbnak lenni hallottam. Liverpool­ban Geller & Son,[251] Earle & Comp.[252] ilyen szállítással foglalatoskodik. Londonban A. Rücker,[253] Sillen[254] és Grantoff a West Englandiakról, valamint minden egyébről ami a gyapjat illeti onnét megfordultommal remélem megnyugtató tudósítást adhatok.

Kegyelmes Uramnak július 9-ről, s június 16-ról 1821 Weatherley úrhoz datált levelei most februarius tizenkettődikén érkeztek meg Londonba. Az ezen idő tájban én hozzám írt levelei pedig Esterházy Pál őhercegségéhez szóló levéllel egyetemben, tán örökre elveszett. Amint már erről egyszer tudósítást tettem.

A „General Stead-book”[255] második s egyszersmind utolsó része is kijött már, erre Kegyelmes Uram nevében prenumerált[256] volt Weatherley úr, s azt én egy gui­neával kifizettem. Minél előbb lehet a többi[t] egymással együtt megküldenem.

A patkolás dolgában mennyire igyekeztem legyen tisztára jönni a jövő hónapi relációmban előadni el nem mulatom. Akarva halasztám eddig az ez eránt való értekezést továbbra, hogy kívánt resultatumokkal kapcsolhassam öszve jelentésemet, mely töredékekben (Bruchstückweiß) előadva kevésre vezetne. – Az eleven sövények eránt ezúttal értekeztem hónapi jelentésemben. Az ezen tárgyra szolgáló írásokat már előbb megszerzem, amint relációmból kitetszik.

A komondorokra nézve, azon kívül, amit eddig jelenték, ezen alkalommal azt mondhatom, hogy ketteje az ideküldötteknek, melyeket Weatherley uramnak ajándékozni méltóztatott, megkölkezett; s őhercegsége, Esterházy Pál, akinek birtokában vannak most, herceg Wellingtonnak[257] juttatott két kölkei, a többi komondorok Wilson úr jószágán vannak Suffolkban.

Ha csak egy kérésemnek vagyon még helye Kegyelmes Uram színe előtt, teljes bizodalommal azért könyörgök, hogy a spanyolországi utat innét Francia­országon által tehetni megengedni méltóztassék. Utam fő céljára, a haza szent szeretetére kérem Kegyelmes Uramat. Ezen esdeklésem foganatja eránt jó reménységben lévén, további kegyes oltalmába ajánlom magamat, s mély tiszte­lettel maradok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje legkissebb szolgája

Gerics Pál

fol. 451-454v.

15.

London, 1822. április 2.

Beszámoló Széchenyi István várható megérkezéséről és egyes modellek elküldéséről

Nagyméltóságú Gróf! Kegyelmes Uram!

Vettem a múlt hónap tizennegyedikén költ levelét, az abba zárt campsorialissal együtt. Méltóztassék ez eránt elfogadni alázatos köszönetemet. Kegyelmes Uramnak gróf Széchenyi [sic] István[258]  őnagysága által küldött levelét csak akkor veendhetem, ha a nevezett M[éltóságos]. uraság ide megérkezesd. Vete­rinariusát307 már egy hete hogy előre elküldötté. Maga a napokban váratik.

A cséplő és mázsálló machinák rövid idő múlva elkészülnek. Megküldések eránt Kaan Lajos tanácsát amint Kegyelmes Uram meghagyni méltóztatott, kikértem. Ő a megküldést is teljes készséggel magára vállalta, s pedig Hamburgon által, mint­hogy a niederlandi[259] és francia partoknál visitatio[260] nélkül Transito[261] nem adatik.

Midőn ezekről haladék nélkül jelentést tenni kötelességemnek tartom, további kegyességébe ajánlván magamat, mély tisztelettel vagyok s maradok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje legkisebb szolgája

Londonban április másodikán 1822-ben P[ál]. Gerics m[aga]k[ezével]

f. 455.

16.

London, 1822. április 10.

Jelentés a Weatherleyvel való viszony megromlásáról és egyes könyvek beszerzésének elhalasztásáról

Nagyméltóságú Gróf!

Kegyelmes Uram!

Elképzelem, mint fog csudálkozni, s tán neheztelni is, hogy januáriusi leveleire mindeddig nem érkezett semmi válasz. – Rajtam semmi nem múlt. Hogy, feb­ruárius 18-án, Kegyelmes Uram levelét vevém, amint ille, Weatherley úr, s mások tanácsát kikérém azon munkák eránt, melyeket megkívánni méltózta­tott. Megszerzém azokat, s erántok sub XXXIII. értekeztem. – Levelem megkül­dését, melyet Sewell pro semper[262] megígére most is magára vállalta, azonban azt nem csak feltartóztatta, hanem a vele levő „sportsmans repositoryt” még öszve is irkálta. Április másodikán költ levelemet, mellyel Kegyelmes Uram­nak március 14-én költ levelére válaszoltam, sub XXXIV. már útnak eresztet­tem volt (a közpostán, minthogy azt most Weatherley úr – ad speciem[263] – kicsisége miatt nem vállalta el) midőn levelem elkéstét, s az említett könyvvel való méltatlan bánást észrevevém. Mit volt tennem? A könyvet, s levelet vissza­kérém, hogy ezt haladék nélkül a postára adjam, amazt pedig addig visszatar­tóztassam, még a modelák elkészülnek s azokkal együtt rövid idő múlva keve­sebb költséggel megküldjem. Eltökélém magamban egyszersmind, hogy Wea­therley urat ezután legkisebbel se terheljem; minthogy szóval s cselekedettel is eléggé értésemre adá, hogy a velünk levő nexusba egészen beleunt.

A cséplő machina modélák a jövő héten elkészülnek, minthogy [Weit] azt embersé­gére fogadé. Kaan Lajos a megküldésre teljes készséggel ajánlotta magát.

Azon munkát, melynek szerzőjét Weatherley úr (Nro. XXXIII. levelem értelme szerént) first-horse-portrait-painter névvel karakterizált, itten csak úgy kaphatni meg, ha commissiót ad reá az ember, s mindenesetre igen drága leszen, amint hallám, a nagy duty[264] miatt. Illendőbben constituálhatni[265] azt Bécsben, vagy még illendőbben megszerezhetni Párizsban. A szerző nevét, melyet Weatherley meg nem tudott mondani kitudtam, s ez: Charles Vernet.[266]

Sub Nro. XXXIII. írt levelemben jelentést tevék a General stood [sic] book eránt is, melyre Kegyelmes Uram nevéhez Weatherley úr prenumerált volt. Nem tudom bizonyosan megvan-e otthon az első része vagy nincs. Az utolsó esetben, még itt vagyok, arra könnyen szert tehetnék, s tennék, nehogy Kegyel­mes Uram könyvtárában a második darab is ennek hejjával hasztalan lenne. Ugyanazon levelemben John Lawrence munkáit specificáltam.[267] Ezen lajstrom­ban első helyet foglal azon munka, mely e címet viseli: „A historie of the horse, and delineation of the race horse”.[268] – Én ezen munkát nem vettem meg, minthogy a szerző maga azt mondó, hogy [aki] a sportsman’s repositoryt bírja, az a feljebb említett munkában semmi különöset nem talál. Az abban levő képek mind meg­vannak a sportsman’s repositoryban, a textus is értelmére nézve meg van javítva változva. Az elsőről tulajdon szemeimmel meggyőződtem még a szerzőnél ma­gánál. Azon környülállás miatt, hogy a repository a régi, s legelsőbb munkájának képeit, s tartalékját értelmére nézve magában foglalja a másiknak becse alább­szállott, úgyhogy az most nem is kerestetik. Ennél fogva tehát én se szereztem azt meg Kegyelmes Uram számára, nehogy haszontalan költséget tudva és akar­va tegyek. Remélhetem azért, hogy Kegyelmes Uram ezen tettemet jóvá fogja hagyni, s arra nem magyarázni, hogy kegyes rendelését, „John Lawrence minden munkáinak megszerzése eránt” pontosan teljesíteni nem akartam. Ha ítéletem­ben talán hibáztam, méltóztassék az eránt, valamint Vernei munkája s a general stood-book második első része eránt is tudósítani. Gróf Szechényi [sic] István úr őnagysága még most sem érkezett meg Londonba. Veterinariusa, akit előreküldött, nem várja őtet nehezebben mint én, nevezetesen Kegyelmes Uram levele miatt, melyet csak az ő megérkeztével veendhetek.

Méltóságos Uramnak erántam való kegyessége, s isméretes készségem felessél teszi, hogy okokat hordjak fel mentségemül, februáriusi levelemnek annyira elkéste miatt; bizodalmasan remélem, hogy amennyiben én vádolható volnék, azért kegyesen megengedni méltóztatik. – Mindent jóvá tenni iparkodván, továb­bi kegyes oltalmába ajánlván vagyok s maradok, mély tisztelettel

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje, legkisebb szolgája

Londonban április 10-én 1822 Gerics Pál M[aga]k[ezével].

fol. 456-457v.

17.

London, 1822. május 30.

Beszámoló gépmodellek beszerzéséről és továbbításáról

London, május 30. 1822.

Nagyméltóságú Gróf!

Kegyelmes Uram!

A múlt hónap 11-én költ levelét lehetetlen volt másképp, mint nagyon megilletődve olvasnom, minthogy azáltal értésemre esett, hogy

1°) Brüsszelben hagyott holmim még most sem érkezett kézhez. Én ezt felette fájla­lom; nem azért, mintha Kegyelmes Uram annak történhető elveszte által kárt vallana, hanem azért leginkább hogy annak késő vétele által várakozásában soká felfüggesztetett, s mindeddig megcsalattatott. Ha gyanakodnom lehet azt gondolom, hogy az a niederlandi határon akadt fel, ahol t[udni].i[llik]. magam­nak is, Brüsszelbe előre küldött kofferom miatt, a vele levő deklaráció elle­nére is, elég bajom volt. Azonban akármiben legyen a hátramaradás oka, Brüs­szelbe ez eránt írnom elmúlhatatlan leszen. Remélem, ennek következésében rövid idő múlva hírt veszen Kegyelmes Uram. Ami az általadást illeti, annak minden környülállási ím ezek: – Hogy én Angliába jöttem, Donner úr Hollandiá­ban volt. Oda mentében Antwerpenben jöttem öszve vele, s hátra hagyandó holmim elküldése végett megkértem. Minthogy azt szívesen megtenni teljes készséggel ígérkezett, írásaimat s a könyveket egy verschlagba[269] zártam amely­nek széle, hossza úgy volt hagyva, hogy a folio formára másolt journál a pakoláshoz öszvehajtani ne kellessék. Wächter[270] egy ifjú, aki Donner úr dolgát otthon nem létében ellátja, vette azt által, egy Kegyelmes Uramhoz intézett levéllel, s a verschlagban levő egy másnak deklarációjával. Egy kisebb verschla­got, – melynek hossza kevéssel haladott meg egy arasztot – a doeli modelákkal s egyéb aprólékságokkal együtt magam akarám postára adni, midőn útnak indul­tam. Azonban az fel nem vétetett, minthogy a niederlandi postáknak a határon kívül levőkkel az egy Aachent kivévén, direkte324 semmi nexusok sincsen. Nem volt tehát egyebet mit tennem, hanem ennek megküldését is Donner úrra bíznom. Idő nem volt többé, hogy magam személyesen adjam kézhez, mivel a diligen­ce[271] menő félben volt. Pedig az erre adott pénzt se akarám ismét elveszteni. Lehrmanntól se kívántam elmaradni. Azért háziasszonyomat kérém meg, hogy maga vigye (ne úgy küldje) el azt Donnerhez. Hogy ő ezt megtette, nem kételkedem, mivel készségeket, tapasztalásból eléggé ismérem, másként ezzel megbízni nem bátorkodtam volna. – Ha történetből ezen egy más elveszne, kész vagyok mindent helyreállítani. A modelákra nézve „Radcliff’s reports on agriculture of Flanders” nevű munkát megszerzettem, amelyben az ottani eszközök skála[272] szerént le vannak rajzolva, s magyarázva. Eszerént csinosabb modelát is lehet készíttetni, s nagyobb tökéletességgel mintsem azt a doeli kerékgyártótól lehetett várni. Az írásokat is le fogom másolni ismét, noha egyéb eránt is tett tapasztalásimról bőven számot adtam. Pedig vajmi keservesen éj s nappali zsugorgással, s hátramaradással másoltam le elsőben is! De ezáltal csak készségemet akarom újobban (sic) bebizonyítani.

2°) Madame Genlis Manueljének hollandus fordítására nézve tett tudósítást is igen érzékenyen vettem. Azonban mindent csak magam vigyázatlanságának kell tulajdonítanom. Megismérem önként, mely nagyot hibáztam. Mentségemül azért okokat felhordani éppen nem akarok. Mindazonáltal ezen dologban tett lépéseimet ím ezennel környülállásosan előadom. Az emlétett munka hollandus fordításának egész utamban nem hallám hírét: Brüsszelben szintúgy, noha minden könyvárast megjártam. Frank[273] azt mondá, hogy ha az valahol, úgy a niederlandi fővárosban megvolna, ha valakinek, úgy az őnéki tudtára kellene lenni leginkább, ha exemplar nem találtatnék is belőle könyvesboltjában. Azon mondása Franknak annál fontosabbnak tetszett, mennél inkább meggyőződve lehettem, hogy ő a nevezett munkának mindenféle fordításait különféle kiadásban studiose[274] megszerzé. Frank ajánlásával és nógatásával tehát ez eránt Sommerhausennal öszveereszkedtem. S azon alkalommal, midőn az orosz és lengyel fordítások eránt, melyeket Franknál láttam, tudósítást adék, ez eránt is értekeztem. Kegyelmes Uram feleletét július másodikán vevém szinte. Azonban, hogy helytelenül cselekedtem, csak akkor vevém észre, midőn Harlemben Lehramann-nál azon fordítást láttam. Visszafordultomra Sommerhausen a munkával készen volt, csak letisztázni kellett volna még. Mi volt tennem? Tett hibámat örömest helyrehoztam volna, de Hollandiából visszatérvén amit hónapi fizetésemből öszveszerezhetnék koránt se volt annyi, hogy Sommerhausentől kielégíthettem volna, amit pedig igen kívántam, nem azért mintha őtet arra érde­mesnek ítéltem vagy tőle tartottam volna, hanem mivel Kegyelmes Uramat az én hibám kellemetlen következésétől örömest megkímélhettem volna. Magam erszénye elégtelen lévén, az extra cassával diszponálni nem merészeltem, annyival is inkább, minthogy megértém, hogy Kegyelmes Uram Sommerhau­sen ad minimumját is sokallja, s nekem mindaddig újabb assignatio Angliára, vagy annak csak híre is kezemhez nem jött volt. – Kegyelmes Uram azt méltózta­tik utolsó levelében emléteni, hogy Sommerhausen írt Keszthelyre, s ő írását egy, de dato 14e Januarii levélben velem is közleni méltóztatott. Nekem ezen napon költ levél mindeddig nem jött kezemhez; annálfogva Sommerhausen levelét se vehettem. Egyéberánt eddig útnak eresztett leveleimben az eránt értekeztem volna. Januarius 22-én, s március 12-én költ leveleimben Kegyelmes Uramnak a feljebb emlétett levél eránt említése nem levén, azon levél elmaradtát is csak mostan tudhattam meg. Azonban elgondolom minő lehet Sommerhausen levele foglalatja. Aki csökönös megátalkodással az ad minimumot meghatározza. Azután pedig (midőn a nyomtatásban is meglevő fordítás általam tudtára esett) –

önként szinte felényire leszáll – nyilván, hogy verzióra jutalom nélkül ne maradjon; aki – amint Kegyelmes Uram leveléből értém – azt meré írni, hogy munkáját nekem által adta, az igaz nem lévén; én, mondom, az olyan emberről minden nemű alacson lelkűséget feltehetek. Megkénált ugyan ő ezzel, az igaz, de hogyan vegyek én által maculatát,[275] annyi pénzért?! S hogyan merjek M[éltóságos]. Uraságomnak törüléssel korrektúrával tölt kisebb nagyobb foliusokat, fél árkusokat küldeni, ha Sommerhausen arcá­jában fért azt általadni? A szóban levő írás nem volt letisztázva még akkor, hogy Sommerhausennak tudtára adtam a hollandus fordításnak nyomtatásban meglételét, s utóbb Kegyelmes Uram deklarációját. Fel lehetne-e azt tenni hát, hogy ő azóta letisztázta? – Azonban én ezen környülállásos előadással maga­mat legkevesebbé sem akarom menteni (mert érzem mennyiben legyek bűnös. A kárhoztató ítéletet pedig maga a bűn mondatja ki; s ez kínzóbb a lélekisméret­nek mint ezen bíró vagy törvény szentenciája!), annál kevesebbé Sommer­hausent vádolni, aki ajánlójával együtt, tőlem, csak megvetést érdemel. Minda­zonáltal, ha Kegyelmes Uram színe előtt, egy kérésemnek helye van még, csak azért esedezem, hogy ezen alkalmatlan dolgot úgy méltóztassék elintézni, amint az Kegyelmes Uram szívének s nevének egyaránt becsületére válik, ha szinte az az én megrövidülésemmel történne is meg.

3°) A dánus és svecus[276] fordítások eránt mindeddig tett lépéseim sikertelenek voltak. Azon leszek azonban, hogy reájok szert tehessek.

4°) Március 12-én januariustól júniusig járandó somma eránt adott assignatióját Kegyelmes Uramnak vettem, s ez eránt április másodikáról haladék nélkül tudósítást is adtam. Ezt megismétlem itt azon okból egyedül, hogy Kegyelmes Uram arról ismét tudósítást kívánni méltóztatott.

5°) Vettem ezúttal passusomat is (,,gut auf die Reiße [sic] nach Calais zurück”)[277] megjegyzéssel. Remélem Kegyelmes Uram a megígért instrukció megküldését sokára halasztani nem méltóztatik. S ezért alázatosan könyörgök.

6°) A modelák nagyobb részént készek végre, s remélem, hogy azokat a napokban útnak ereszthetem. Az azok eránt teendő észrevételeimet különösen, sub (ide mellékelem), Louis Kaan fogja Hamburgon általküldeni Bécsbe, az atyjához, aki azt Kegyelmes Uramnak által fogja adni. A verschlagban (melynek hossza 5 1/2 szélessége s magassága 4 láb[278] circiter,[279] amint az arasztal[280] mérés után vehetni) a két cséplő machina modela, egy mázsa híd (weighing bridge) mode­la, s egy lenvágó modela leszen, könyvekkel, melyek mind használva voltak, s tárgyak egyedül a mezei gazdaság vagy a baromorvoslás, Edinburgh, Dublin, Newcastle és Oxford topográfiáján kívül. A verschlag minden oldalán GFL betűk vannak ismértető jelül fel írva. Ezen jeleknél fogva, ha a szükség úgy hozná magával, a verschlagot reklamálhatni. Amely a cseh vagy ausztriai határokon szükséges lehet az idegen országi könyvek miatt, amelyek eránt való szoros vigyázása a mi kormányzó székünknek, amely az erkölcsi megveszte­getődést ezen részről is meggátolni igyekszik, elég isméretes.

7°) Az ide mellékelt írásból ki fog az is tetszeni, hogy ezúttal James White munká­jának második, s negyedik darabja is meg fog érkezni, s annál fogva az otthon levő első és harmadik darabbal az egész munka komplett leszen. Igen örültem azon, hogy ezen utolsóbb helyen említett darabok megérkeztek Bécsbe, s hogy azokat Kegyelmes Uram szívesen vette. James White-nak van egy kis dictionari­umja is a veterináriára. Ezt is megszerzettem, s utóbb ezt is meg fogom küldeni a többi még itt levő könyvekkel s más holmival. Ennyit Kegyelmes Uram leve­lére feleletül.

Richard Wilson Bildestone-ben, ahová Newmarketből magával kivitt, szép lóte­nyésztéssel bír. – Ez eránt relációmban, melyet nem sokára útnak eresztek, bőven fogok értekezni. – A magyar komondorok közül csak egy pár van birto­kában. Egy kan, cerberusként, az ajtónál kapott helyet. A nősténye az angol kutyaháznak egy osztályát foglalja el két kölkeivel. A többit árendásai közt felosztá. – Midőn Wilson úr részéről is minden jókat Kegyelmes Uramnak kívánni szerencsém van, mély tisztelettel ajánlván magamat további oltalmába vagyok és maradok.

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje legkisebb szolgája

Gerics Pál m[aga]k[ezével].

fol. 458-459

18.

Bath, 1822. július 17.

Beszámoló az angliai gyapjúkereskedési gyakorlatról és Edward Jennerrel történt találkozásáról

17 július 1822. Bath

Nagyméltóságú Gróf!

Kegyelmes Uram!

Hogy a modelákat útnak eresztém, haladék nélkül útnak indultam Angliának azon része felé, amelyre már régóta készültem, de többféle, s eddig adott tudósításim­ból eléggé isméretes környülállások által visszatartóztattam. – Tett tapasztalá­simról az ide mellékelt jelentésemben instrukcióm értelméhez képest számol­tam. - Jelentésem foglalatjából önként kitetszik, hogy azon környék, melyet a múlt hónapban beutaztam volt, nem annyira mezei gazdaságára mint a posztó fabrikákra nézve különösen emlékezetes. – |: Itt nem mulattam el semmit, amit Kegyelmes Uram gyapja hírlelésére, s becsére nézve az adott utasítás szerént tennem tehetségemben volt. – A vevőről kétség se lehet. Azonban az a fontos kérdés, mennyiben lehetne hasznosabb az uradalomnak az angol fabrikánsokkal direkte nexusban lenni. Arról mindenik megvan győződve, hogy a gyapjút az első kézből mindég illendőbb áron veheti meg, mint a gyapjú kereskedőtől: mégis inkább ezekkel lép nexusba, minthogy általok mindenkori, s akármely féle szükségét könnyebben megelégítheti, ha szinte kevesebb nyereséggel is. A gyapjú kereskedők kiküldöttjei (muster riders) számtalanok itten, akik egész esztendőn által csak mustrájokat hordozzák körül, s a kívánt gyapjúnemet a mindenfelé regulariter[281] járó transport szekerek által (ritkábban a mindenfelé elágazó kanálisokon) haladék nélkül megküldik, anélkül, hogy a fabrikánsoknak a materiale eránt legkevesebbet is aggódnának. Azért a távollevő mezei gazdával öszveereszkedni nem kívánnak, vagy amint tulajdon kifejezések mondják „we can have nothing to do with the staplers”.[282] :| A gyapjúkereskedők azok előbb készek, kivált, akik magok lemennek Németországba, de feltételeik hasonló módon hangzók azon levél tartalékjához, melyet eredetiben Aachenből meg­küldöttem. A többiek solidusabbak,[283] mint p[éldának].o[káért]. Barrow és Vi­zer[284] Bristolban, akik minden többit (sic) gyapjúkereskedőt könnyen tönkre tehetnének, a gazdákkal nem gondolnak, hanem a helybeli gyapjúkereskedőkkel lépnek inkább nexusba, úgy mint Barrow Biedermannal s Kaannal, Liebenberg­gel. Ennélfogva igen igaznak találom azt, amit Wilson úr mondott a múltkor, hogy ha gyapjúnkkal gyümölcsösen akarunk Angliában bánni, Londonban depót s ágenst különösen kell tartanunk, vagy pedig commissióba adunk más gyapjúkereskedőnek, hogy a portéka eladására olyan idő választasson, midőn a gyapjúnak fenn van az ára. Az első esetben minden remélhető nyere­ségünk könnyen a depóra, transportra, agensre, etc. felmenne, a második esetben az ügyes commissioner magát nem felejtené el, ha szinte az a gyapjas gazda meg­rövidülésével történne is meg. Azt ide kellene még érteni, hogy a kereskedés­sel járó változandóságot mindég készen kell várni. – Amerikával Anglián által nekünk semmi hasznos nexusunk nem lehet. Ha arra vágyódunk mégis, azt legjobb kimenettel remélhetjük az olasz vagy dalmáciai partokon által. Jóra való adressokat Amerikára, noha váltig iparkodtam, még mindeddig nem szerezhettem. – Ezt a gyapjúkereskedés eránt.

|: A baromorvosi tudományra nézve valamelyest gyarapodtam az emberiségnek ama nagy jótévője által, Dr. Edward Jenner által, akihez minden ajánlás nélkül mentem; de tőle éppen azért elég hidegen fogadtattam, még nem kevés ideig való együtt beszélgetés után oly szoros barátságba estünk, hogy az elválás még harmadnap múlva is mindenönknek igen nehezére esett, noha későn korán min­dég együtt voltunk ezen idő alatt. – A stringhaltról[285] jelentésemben említést tettem, nem úgy a szarvasmarhák vérvizeletéről (red water), csupán azon okból, mivel James White azt munkájának negyedik kötetében azt bőven leírja. Jenner úr t[udni].i[llik]. ez eránt azt tapasztalta, hogy az emlétett betegség az olyas helyeken uralkodik, a hol a marhák álló vizet isznak, megszűnt az olyas helye­ken, ahol a feljebb tisztelt orvos tanácsára kutak ásattak. A betegség tulajdonkép­pen az artéria coronaria inflamatiójában[286] áll, a vérvizelés csak szimptoma. Amint azt a szekciókból[287] bizonyosan állítani lehet. Az orvoslás az indító ok eltávoztatásán kívül az úgynevezett cura antiphlogisticában[288] áll. – A juhhimlő újság volt Jenner úr előtt. :| Minő kedvesen venné ő azt, hogy Liebbald[289] úrnak a juhhimlő eránt írt munkájával, mely a szerzőnek szintúgy, mint az Intézet alkotó s fenntartójának a külföldiek előtt is nagy s érdemes nevet szerze, meg­ajándékoztatnék?! – Mindenfelől, szinte Kínából is vett himlőről írt könyveket s ajándék; - csak az én hazámból nem!! (melyről a jó s egyéb eránt tudós öreg, oly keveset tudott, hogy pláne azt kérdezte tőlem, ha vajon Magyarország Tirolis­nak[290] nem egy része-e?). Egyik ajándékát, melyet Amerikából vett, s amelyet az arany láncnál, garter[291] rendnél is többre becsült Jenner, lehetetlen volt, hogy Kegyelmes Urammal ne közöljem. Minden ember érzékenyül fogja olvasni, hiszen, ha szinte a népek s nemzetek karaktere esméretében kedvet nem lelne is. Áll ez egy angol nyelven írt beszédből, és egy övből. Amazt lemásoltam. Emezt csak leírásban adhatom, az a alatt ide mellékelt papiroson.

A jelentésemben emlétett vetőmachina leírását éppen ma másoltam le azzal a szán­dékkal, hogy azt ezen alkalommal megküldjem. Azonban a rajzolásban való ügyetlenségem miatt a kép olyan esetlen leve, hogy azt megküldeni nem bátor­kodtam. A leírást visszatartóztatom tehát addig, még a machinát Londonban modelában megszerezhetem. Doktor Jenner mély tisztelettel üdvözli Kegyelmes Uramat. Amidőn ezt az ő megismétlett kérésére, s meghagyására igen szívesen jelentem, teljes bizodalommal könyörögni bátorkodom, ha egy exemplart Lieb­bald úr munkájából nékie a követség útján küldeni méltóztatnék. Az valamint Kegyelmes Uramnak érdemet, úgy az érdemlett öregnek kimondhatatlan örömöt fog szerezni. Egy kisded helyben Berkeley, Gloucestershire veendeni fogja. – Remélem, ezen levelet a machinák megelőzik, melyeket május hónap végén útnak eresztettem. Mély tisztelettel vagyok s maradok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje, Gerics Pál m[aga]k[ezével).

fol. 460-462.

19.

London, 1807. november 8.

Gerics előbbi levelében említett angol nyelvű melléklet, vagyis a kanadai indián törzsfőnökök levele Edward Jennerhez

Speech of the five nations assembled in Council at Fort George in Upper Cana­da to Doctor Jenner London on 8th November 1807.

Present

Lieut. Colonel Proctor 41 st Regt commanding the Garrison William Clans Es­quire Dep. Superintendant General Lieut Sanders 41st Regt

           Ensign Bullok     d

David Prize         d          Interpretors

Benjamin Fairchild

Brother... Our Father has delivered to us the book you sent to instruct us, how to use the discovery, which the great spirit made to you, whereby the smallpox, that fatal enemy of our tribes, may be driven from the earth. We have deposited your book in the hands of the man of skill, whom our great father employs to attend us when sick or wounded.

We shall not fail to teach our children to speak the name of Jenner and to thank the great spirit for bestowing upon him so much wisdom and so much benevo­lence.

We send with this belt and string of wampum, in token of our acceptance of your precious gift, and we beseech the great spirit to take care of you in this work and in the land of spirits.

Chief names            Tribes signatures    Interpretations of the           Nations

                                                                           names

Devadtharanegea                                   Two pointed arrows              Mohawks

Dehayouwagegh                                    TwoWampum belts      

Aigowane                                               Clear Sky

Aunai                                                      Feathers on his head           Onondagas

Cosconete                                               Moving a tree with brush and

  planting it

Ouindaki                                                 A town destroyer                     Senecas

Cougheaw                                               Raven                                    Oneidas

Ussuegtagethe                                        Belt Carrier             

Saweoyewatan                                      Disturber of Sleep

Eajawagehte                                          Fight Carrier

      A textusban előhozott öv és kötő (belt and string of Wampum) korallgyűrűk­ből van készítve olyan formán, hogy fél ujjnyi hosszaságra vagdalt korall darabok egymás mellett elnyúló hét veres spagét szálakra fel vannak fűzve, úgy, hogy a két szélső sorok barnák, a többi öt sorok pedig fejérekből állanak. A kötő hasonló módon fejér s barna korallokból van, de csak három szál spagétra fűzve úgy, hogy a barna gyűrűk a fejérekkel váltva vannak. – Ezen övet Doktor Jenner mindenek felett becsüli, nem belső értékéért, hanem azért, mivel az egy jó nép hálaadó indulatjának záloga. – A levelet még senkinek sem engedte lemásolni, mint nékem.

Az indián törzsfőnökök levelének fordítása

A Felső-Kanadában Fort George-ban összegyűlt öt nemzet tanácsának beszéde Dr. Jennerhez Londonban, 1807. november 8-án. Jelen vannak: Proctor alezredes 41. gyalogezred, a helyőrség parancsnoka. Tekintetes William Clars úr főfelügyelő helyettes, Sander ezredes a 41. gyalogezred­ből, Bullock zászlós, David Prize, Benjamin Fairchild tolmácsok. Testvérünk a mi atyánk elhozta nékünk a könyvet, melyet küldtél tanításunkra, hogy miképpen éljünk azon felfedezéssel, melyet a nagy szellem adott te néked, miáltal a himlő, törzseink eme halálos ellensége elűzhető a földről. Könyvedet egy értő ember kezébe helyeztük, akit a mi nagy atyánk alkalmaz, hogy betegségünk és sebesüléseink idején ellásson minket. Nem mulasztjuk el megtanítani gyermekeinknek a Jenner nevet, s megköszönni a nagy szellemnek, hogy oly sok bölcsességgel és jóakarattal áldotta meg. Ezen övet és wampum kötést a te ajándékod általunk történő elfogadásának jelképeként küldjük, s könyörgünk a nagy szellemnek, hogy óvjon téged a munkában s a szellemek országában.

Törzsi aláírások          A nevek értelmezése                               Nemzetek

                                    Kéthegyű nyíl

                                    Két Wampumöv

                                   Tiszta Ég

                                   Tollak a Fején

                                   Söprűvel fát mozgató és ültető

                                  Várospusztító

                                    Holló Övet Viselő

                                  Álmot Zavaró

                                  Harcot Vivő

fol. 462v-463.

20.

London, 1823. május 31.

Beszámoló Richard Bright orvossal történt találkozásról, valamint különböző modellek, könyvek beszerzéséről

Nagyméltóságú Gróf!

Kegyelmes Uram!

Vettem a múlt februárius ötödikén költ levelét, s vele együtt augusztus elsőjén költ levelének mását, meg Dr. Liebbald úr munkáját. Ez által értésemre esett, mi volt légyen Kegyelmes Uram szándéka az idei utam eránt, valamint az is, hogy az eddig küldött holmik, noha elég későn, csakugyan megérkeztek mégis.

Azon idő alatt, még Kegyelmes Uram levele, s azzal a néki szánt könyv megérkezett, Doktor Jenner meghalt. Nem kétlem, hogy ez a közhír levelek által minálunk is már régen tudva van. Gloucesterben már egy provinciális monumentum voti­záltatott[292] emlékezetére, Londonban most egy nacionális monument eránt van szó. – Ő az emberiség legnagyobb jótévői közé tartozik. Béke porainak! – Doctor Brightnál lévén azóta, a szó szokás szerént Keszthelyre fordult, s a többi közt Liebbald úrra. Ezen alkalmat én arra használám, hogy megkérdjem, vajon bírja-e munkáját? Midőn nemmel felele, azzal megtiszteltem őtet. Bright úr igen szívesen vette. S igen érzékeny indulattal emlékezett Kegyelmes Uram egyéb ajándékairól. A magyar karakterről etc. illik azt is megjegyeznem itt, hogy Magyarországról írt munkája, minden hibái mellett, Book of reference for Hungary,[293] amint mondani szokják [sic]. Méltó tehát, hogy egy jóindulatú ember hívebben informáltasson, tán következhető kiadására. Ezzel a nemzeti karakterünk, ami egyébként is becses az angoloknál, nagyon fog nyerni. Ha az ég haza vezérel, ami rajtam áll e részben, nem fogom elmulatni. De Bright, s hitvese szívesen üdvözli Kegyelmes Uramat.

|: Gregory[294] horizontális malma modeláját committáltam.[295] Kegyelmes Uram 10-15 font sterlinget méltóztatott reá szánni első szóra. Én hét fontban alkudtam meg. Emellett a Reveley[296] által proponált horizontális malmát is committáltam, amely méltán jutalomra érdemesíttetett, minthogy Gregorynak minden hibáit kikerülte, együgyűbbé, bátrabbá, olcsóbbá, s haszonvehetőbbé tette. Az ára ennek öt font sterling leszen. Még ezen kívül egy vertikális szélmalom modelára is ad­tam commissiót, azon formára, amely itt legbecsesebbnek tartatik. Selfajusting Millnek[297] nevezik az angolok azt, amely magától a szél után fordul. :| Ezen modela ára három font sterling. Elkészülését lehetetlen elvárnom. A pénzt Kaan­nak által adom majd, aki fogadta, hogy azt meg fogja küldeni. A többi modelák is ő általa fognak megküldetni. Remélem, hogy magam is útnak indulhatok április harmadikán, vagy negyedikén.

Kegyelmes Uram méltóztatott rendelni utolsó levelében, hogy „olyan kálhának, mint New Bethlehemben vagyon, mely alul fűttetvén, a meleget a felső traktu­sokba is szolgáltatja, modeláját készíttessek, úgy pedig, hogy a kémény formája is rajt legyen”. – Én ebből azt veszem észre, hogy – Maximum oblitus est[298] [...]. Értem azt, hogy midőn a New Bethlehem eránt tettem tudósítást, a kálha milyenségét leírni elmulattam. Másként nem hiszem, hogy modela eránt ren­delést tenni méltóztatott volna. Illő tehát, hogy most az akkori hibámat helyre hozzam. A New Bethlehem-i kálha igen együgyű. Midőn azon részt, amelyben a tűzhely van, a föld alatt levő traktusban levő részét egy oszlop paedesztáljá­hoz[299] hasonlíthatni, úgy a többi részt, mely a földszint levő traktusban, s az emeletekbe felnyúlik egy szimpla négyszegi oszlopnak mondhatni. Voltakép­pen pedig ezen rész a tüzelőhöz képest kémény, de minthogy az a legfelső traktus plafondjáig [sic] öntött vasból van, kálha gyanánt szolgál, szintén úgy, mint Eduard Keller[300] posztó szárasztójáról Aachenből írván, tettem emlí­tést. A legfelső plafondnál van a vas hegyébe tégla rakva, s ez a tégla épület a háztetőn kiér s a füstöt kitakarodni engedi, minekutána annak melege a kémény­nek vasból álló részén, mint aféle jó konduktor[301] által, nagyobb részént a házban eloszlott. Formája ilyen az a a tüzelő, a b kémény, amelynek ércből levő része egyszersmind kálha gyanánt szolgál.[302] – A dolog együgyűsége-e, vagy elmebéli nyughatatlanságom (Miért nem leheték csendes elmével? Az, aki engem közelebbről ismér, s tudja mi hat itt reám physice & moraliter, az mondom önként meg fogja azt fejteni; másnak fóliánsokkal sem mondhatok valamit!)?, vagy inkább mindenik környülállás öszvevéve okozta, hogy tudósításomat írván gondolatimat a legjobb igyekezet s akarat mellett sem szedhettem kelletiképpen öszve, amelynek természetes következése az volt, hogy éppen a dolog velejét, bökkenőjét hagytam ki, vagy legalább, ha ez nem történt, leírásom elégtelen, s homályos volt. Távol vagyok az ilyes hibát mentegetni. Meg kell azt ismérnem. Örömest jóvátenni igyekszem azt, s a hasonlót tehetségem szerént megelőzni. Remélem, Kegyelmes Uram, környülállásira tekéntetbe vételével meg fog en­gedni. – A bethlehemi kálha modelája helyett egy más forma kálhát rajzoltat­tam Baileyvel,[303] szekciókkal,[304] minthogy azok által a dolognak hogyan volta érthetőbb, mint a modela által, amelyet baj nélkül el nem lehetne pusztítani. Ez is öntött vas. Dekoráció gyanánt szolgálhat valamely szalon közepén, vagy mint egyéb házi bútor egy fal mellett elállhat, anélkül, hogy az egyé eránt jó szerűen épült szobában a mobíliák szimmetriáját elrontaná. A füst alá felé vonja magát, s ennélfogva a kürtő kéményt úgy el lehet maszkérozni, hogy a kálhát csak a meleg árulja el az idegen előtt. Ez közelebbi leírással együtt a modelákkal fog megérkezni.

|: Méltóztatott továbbá megkívánni, hogy tudjam meg, ha vajon a richmondi her­ceg[305] telekén levő ilex aquifolium[306] sövény magból-é vagy más módon tenyé­szett? – Magból igenis, olyan formán, mint a[z] eraregus oxyacantha ulex euro­peus,[307] vagy más sövény. Ezt a London környékén levő kertészektől hallám; de helyben sem lehetne többre bizonyodni,[308] mint hogy az emlétett sövények nagy időre mutatnak, s a most élők a sövény eredetét csak ab analogia beszéle­nék el. Az eleven sövények eránt megvettem már régen Fr. Blaikie[309] klasszikus­nak ítélt munkáját. :| Azonban London enciklopédiája ebben is legjobb, legbővebb, legvilágosabb. Egyéberánt ezen tárgyról többször is értekezvén, most csak azt akarom megjegyezni, hogy a nemrégiben megérkezett amerikai friss magvak mellé, a többi közt mind a két varietását megszereztem az ilex aquifoliumnak, s azt magammal együtt Párizsba viszem el, hogy ottan, ha a Cs[ászári]. követ­ségnél alkalom nem lenne, azt haladék nélkül a postára feladjam. Mert a mode­lák két hónap előtt nehezen fognak Hamburgon át megérkezni. – Vajha a magvak nálunk is oly szépen tenyésznének, mint az angol klíma alatt!

Bracy Clark patkoló machináját is megszerzém. A vele való élést megtanultam, s ha hazámba megérkezhetek egyszer, arra mindenkit könnyen megtaníthatok; amint [sic] írásban akármennyi szó szaporítással se lehetne kelletiképpen megtenni. A General Stoodbook [sic] első részét is megszerzettem, s a többi eggyel mással együtt megküldendem.

|: White munkája tökéletes, amint az Kegyelmes Uram könyvtárában két kiadásban megvan. Az egész négy darabból áll, úgyhogy egyik kötet a másiktól nem függ, s éppen azért egyenként is meg lehet kapni. Az első rész hyppiatria,[310] a második pharmacologia veterinaria,[311] a harmadik kötet tulajdonképpen toldalék az első részhez, minthogy csupán csak a lovak betegségei eránt szól, s olyanok eránt, amelyek már az első kötetben is előfordultak. A negyedik darab a szarvasmar­hák, juhok, sertvések, s az ebek betegségeit adja elő. :| A kiadásnak különböző ideje minden részre nézve, meg a különböző cím a tónusok folyószám szerént való megjegyzése könnyen arra vezet mindenkit első tekéntettel, hogy min­denik darab különös munka, s annak mindenike incomplete.[312] Azonban a munkával való közelebbi megismérkedés tüstént kimutatja, hogy nem mind szisztéma az, amit az angol ezzel a speciosus[313] titulussal  nevez. A megkül­dendő könyvek közt több ilyes példa fordul elő, úgy mint R. Dickson, etc. munkáiban. Én ezeket inkább rapszódiának nevezném, s úgy tenne minden józan földim, anélkül, hogy a munka belső becséből valamit le kellene vonni. White mindég becses fog maradni, amennyiben az a tapasztalás gyümölcse. Az első rész ismét kijött az idén ezzel a 13-ik kiadásban, amidőn a negyedik csak két kiadást élt meg. Megvettem ezt is, és szándékom az útra velem megtar­tani. Azonban Kegyelmes Uram diszpozíciójára leszen mindég. Meg kell mégis jegyeznem, hogy annak, aki az előbbi kiadást bírja, ezért nem sokat fog kapni, minthogy a 12-ik kiadásból sok ki van hagyva, anélkül hogy a kihagyottak helye valami újjal volna kipótolva. A cuprumok[314] száma szaporodott csak tud­ni illik, a negyedik rész első kiadásában levő táblák az első részbe tetettek által, minthogy azok mind a lovakhoz tartoznak, ennél fogva az utolsó rész cuprum nélkül jött ki 1822-ben. Kegyelmes Uramnak mind a kettő meg van.

|: Egyéb megjegyzendőm mostanra nincsen. A többi eránt ha a francia földre lépek mindjárt, s azután ismét Párizsból fogok értekezni. Csak azon egy pontra nézve, amely az idén Franciaországba s a jövő tavasszal 1824. Helvecia[315] által honomba visszatérni, rendel (sic), van egy alázatos kérd’ és kérésem. Okaimat majd alább említeni fogom. – Ha Helveciából kiindulok, vajon Münchenen, vagy Majlan­don[316] által méltóztatik haza igazítani. Turin,[317]' Majland, München a veterinarius­nak egyeránt interessant hely. :| Én mindenik útra csak nem egyeránt indifferens vagyok, s finom mértéken itt is csak Kegyelmes Uram akaratja leend. Ezt pedig tán a jövendő környülállások fogják közelebbre meghatározni, tán ha most már megvan is határozva szándéka, esztendő forgása alatt egy nem várt történet rajta változást tehet. Mindenesetre bátorkodtam annak kegyes kinyilatkoztatása eránt esedezni, azért hogy 10) azon esetre ha a völgyén hosszat kellene men­nem, azon csekélységben, amit az olasz nyelvből tanultam valaha, Franciaor­szágban létemkor gyarapodni igyekezvén, 2°) mert Reveley, s attya fiai, kiknek az olasz tudósokkal s kereskedőkkel nagy nexusok van, sok adressal provideál­nának s Párizsban létemkor. Reveley egy igen elmés ingenieur, tagja ama híres társaságnak for the encouragement of arts, manufacture and commerce,[318] Rómában nevelkedett fel, utóbb Pisában ama híres Giusepe Venturolinak[319] kit az angolok az élők közt legjobb matematikusnak s mechanikus autornak[320] tar­tanak; – noha magok, s méltán ebbéli elsőségekért a praxisban, - s méltán büszkélkednek. Venturoli mechanikája tavaly jött ki ezen cím alatt: Elements of theorie of mechanics. A másik ezen cím alatt: Elements of practical mechanics éppen most jött ki a cambridgei prés alul, D. D. Creswell[321] fordítása után: tanítványa volt. Utóbb Livornóban telepedett meg, de az atyja meghalálozván famíliájával együtt Angliába visszatért. Vele tett isméretségemet, – Arthur Aikin[322] által – a legnagyobb nyereségeim közé számlálom.

Midőn ez eránt Kegyelmes Uram rendelését alázatosan kikérem, mély tisztelettel vagyok s maradok

Londonban március 3-án 1823-bari lekötelezettje legkisebb szolgája

Gerics Pál m[aga]k[ezével].

fol. 464-465v.

21.

Boulogne-sur-Mer

Beszámoló egyes dél-angliai birtokosok, Londonderry őrgrófja birtokának gazdálkodásáról

Nagyméltóságú Gróf!

         Kegyelmes Uram!

Későbben indulhaték ki Londonból, mint a múlt hónap 31-én költ, s Courier által útnak eresztett levelemben jelentem. Dolgaimat kelletiképpen lehetetlen volt rendbe szednem április első napjaira – leginkább a húsvéti innepek miatt –, amint remélem. A haza küldendő holmit 13-ban adhatám csak által Louis Kaan­nak. Ez megtörténvén Londont 14-ben hagytam el. Aznap csak Dartfordig jövék hogy onnét North Crayba, Marquis Londonderry[323] jószágát megtekénthessem. Doverbe 15-ben érkeztem meg. Onnét 16-ban keltem által Boulogne-ba; s még ma remélem, hogy dél tájba[n] Párizsba vehetem utamat egyenesen. – Ennyi csak, amit általjában illik utam eránt megjegyeznem azon helyen, melyen először szárazat értem. Különösen pedig csak az első nap emlékezetes, értem annyiban, amennyire isméretem, s tapasztalásom szaporodott. Ez eránt, amit mondhatok a következendőkben áll.

|: North Krayban azon telek, melyet Marquis Londonderry bír mintegy 200 holdnyi földre terjed. A föld milyenségére nézve általjában igen rossz. Mívelhető csak kétharmad része. Ennek egy része a ház körül levő kertre van szánva, a másika a szántás alatt van. A harmadik rész, melyet nagy költség nélkül nem lehetne mívelni, legelőnek van hagyva. A kert Thomson[324]  által igen jól míveltetik, s jó rendben tartatié. Az úgy nevezett pleasure ground a ház előtt igen szép. Zöld pázsitja, meg két nagy libanoni cédrusa valami felséges. Körül a lombok igen sűrűek lehetnek, ha kizöldült minden. :| – A zöldséges kertben csak azt jegyezhe­tem meg újság gyanánt, hogy a rheum – amennyire csak kifejlődni kezdő leveleiből ítélhettem, rheum palmatum.[325] Thomson a speciest nem tudta meg­határozva szisztematikus nevénél fogva megmondani itt nem annyira gyökeré­ért mint gyenge leveleiért, vagyis inkább leveleinek száraiért míveltetik. A leve­lek, ha egy kevessé [sic] kifejlődtek, cserép edénnyel néhány napokig leborít­tatnak, olyan formán, mint a spárgával, etc. tenni szokás, azután a levelek leszag­gattatnak töveknél, a levél egészen lefosztatik, valamint a külső zöldellő veres részeit a levél szárának, s a levél szára maga úgy, s olyan célokra használtatik, mint a tüske szőlő[326] (ribes grossularia), úgy mint sauce-nak, marhahús mellé, a etc. Az íze kellemetes, s minthogy a tüske szőlő igen becses, s amint tudva van tavasszal nem kapható, a rheum szárából – Stiel und Stengel[327] – készült surrogatom ilyenhez igen becses. – A szántás alatt levő rész úgy míveltetik, hogy egy osztály clóverrel[328] vettetik be először, azután búzával. Itt parlag hagya­tik egy esztendeig, amely megtrágyáztatván répával – turnip – azután ismét búzával vettetik bé. Végre ismét lóhere vettetik, többnyire zabbal, s így tovább. – Azon rész, amely különös mívelés alatt nincsen, leginkább posványos vagy vizenyős volta miatt, azon néhány tehén, s bivaly tartatik a ház szükségére. |: Birkák voltak azelőtt, csupán merinók, a teleken, mintegy másfél százan. Azon­ban a merinó tenyésztéssel még az előbbeni Marquis felhagyott, s azokat elad­ni (a többi közt herceg Esterházynak huszonötöt 1818-ban amint Thomson mondotta), az úgy nevezett Southdown fajt, melyet Angliában legtöbben ked­velnek, hozta be. A Southdownok száma is olyan mint előbb a merinóké volt, az az, 150 circiter. Táplálások főképpen a turnip, azután a legelő, vagy tarló, egy kis akol is van galabétva[329] a birkás által magától, hogy sanyarú télben, esőben, s élés üdején legyen egy kis menedék helyek. :| Az épület ugyan idomtalan, de megfelel teljesen céljának, minthogy az idő viszontagsága ellen való oltalmával a birkát jobb egészségben, s teljes számban megtartja, amit nem mondhatni rossz időben a szomszédok falkájáról, amelyekben olyanhoz a betegség vagy a dög nem ritka, noha egyéb eránt telekjek, legelőjük ha nem jobb is, legalább nem alább való. A baromfiak háza igen tiszta, s szellős; rossz szag éppen nincs bennek, ami pedig közönséges. Ez leginkább azáltal távoztatik el, hogy az ablak az ajtó ellenében által lévén a levegőt megfissítheti könnyen, ami nem történ­hetik meg, ha a tyúkház ablaka az ajtó mellett, s nem által ellenben vagyon. Egy rekeszben van egy nehány féle didelphis.[330] Egy másba egy pár strucc – struthio amelus –, mellyet a Marquis 300 guineán szerzett. Ennél több strucc nincsen most Angliában. Az egész telek árendában van felvéve oly feltételek alatt, hogy az mindaddig (a már megholt) Lord Castlereagh[331] birtoka alatt maradjon, még ő (tudni illik a már megholt Lord) és Lady Castlereagh[332] fog élni s még azután tizenegy esztendeig, amely idő alatt az mostani Marquis Londonderryre szálljon, s ha ő neki azután volna szándéka a jószágot továbbra is megtartani árendában (vagy amint itt szokják [sic] mondani: on lease) neki legyen ahhoz minden egyéb előtt első jussa. Innét igen kivilágosodik micsoda helytelen vád volt az a boldogult Marquis ellen, hogy ő London körül sok jószágot vett vol­na, hogy Paul's Cray, Foot Cray, North Cray etc. az ő tulajdona volna. Nem csak mindezekhez nem volt semmi köze a boldogult Marquisnak, hanem a North Crayban bírt telekje is csak árendában van felvéve, s nem örökre. Egyéb­ként pedig a teleknek a körül levőkhez képest igen alá való belső érdeme szint­úgy, mint külső kelleme, vagy haszna. Ami különösen szép benne, s a magyar­nak igen szemébe tűnő, az a ház előtt levő szép zöld pázsit, két libanoni cédrus­sal. De ez az angol polgárok előtt, még a szomszédoknál sem úgy van; mert a cédrus itt nem ritkaság. Boulogne-nak azért vettem utamat Calais helyett, hogy ezzel nem csak az úti költség valamennyiben kevesebbe került, hanem azért is, hogy ha valami üres idő esne, még utamnak tovább folytatására alkalom érke­zik, addig inkább Boulogne körül üdöznék (sic), minthogy Calais-ban két napok alatt a környéket, de amelynek egyéb eránt sincs valami különössége, eléggé kita­nulhattam. Boulogne-ból egyenesen Párizsba veszem utamat, a legrövidebb úton, mert ha szándékom mellett megmaradván Normandia felé egy kevéssé kitérnék, hogy a Dupin vagy Argentani ménest, az első francia posztó fabrikás környéket, Louvierst, etc., megtekéntsem, attól kellene tartanom, hogy minden provisiom­bó1[333] kikopok, minekelőtte Párizsba érhetnék. Egyéb eránt is ezen környékre szükséges ajánlásoknak héjával vagyok. Párizsba isméretségeket kell előbb tennem, hogy akármi excursiót Franciaországban haszonnal tehessek. Lehr­mann is talán ott leszen még most, noha néki a múlt decemberben s februárius­ban írt leveleimre feleletet nem vehettem még, s nem tudhatom, hogy vette-é levelemet vagy Párizst már elhagyta.

Mióta a haza küldendő egy, mást Kaannak általadtam, egy tubus ferruminatoriust[334] is vettem. Ez első az után, amelyet Gurney[335] a londoni tudós társaság előtt elő mutatott, s érte arany medállal megtiszteltetett. Ezt némely amerikai friss mag­vakkal, s egyéb angol veteményekkel, úgy mint brasica oleracea frutesceus[336] (mely Bedford hercegnél Woburnben már nyolc esztendő ért) L [...], cedrus libani magvakkal etc., s relációmmal együtt Párizsból megküldöm. – Addig is magamat további kegyességébe ajánlván mély tisztelettel vagyok

Kegyelmes Uramnak lekötelezettje, legkisebb szolgája

Gerics Pál m[aga]k[ezével]

fol. 466-467v.

  1. Marum, Martin van (1750-1837), orvos, természettudós, fizikus.
  2. Bennet, Jan Arnold (1758-1828), orvos, állatorvos.
  3. Helyesen: Harbaur, François-Joseph (1774-1824), orvos, egyetemi tanár
  4. Riedesel, Georg Karl von (1785-1854), báró.
  5. Utalás a franciaországi Alfort-ban található École royale vétérinaire-re.
  6. Frigyes (1763-1827), III. György második fia.
  7. Wyndham, George (1751-1837), Egremont harmadik grófja.
  8. Russell, John (1766-1839), Bedford hatodik hercege.
  9. Bulmer, John (?-?), azonosíthatatlan.
  10. Lee, M. (?-?), azonosíthatatlan.
  11. Útvonal.
  12. Híjával.
  13. Genlis, Stéphanie Félicité du Crest de Saint-Aubin, Comtesse de (1746-1830), írónő, pedagógus. Utalás a Manuel de Voyageur, or the Travellers Pocket Companion c., Samuel Leigh által 1817-ben Londonban kiadott könyvre.
  14. Sommerhausen, Heinrich (?-?), azonosíthatatlan.
  15. Donner, Conrad Hinrich (1774-1854), hamburgi kereskedő és bankár.
  16. Tartalmát.
  17. Láttamoztattuk.
  18. Epidémia.
  19. Kármentesíttetnek.
  20. Clark, Bracy (1771-1860), kvéker állatorvos, szakíró.
  21. Hart (?-?), azonosíthatatlan.
  22. Bright, Richard (1789-1858), orvos, író, utazó.
  23. Zeusz lányai, akik nyugaton, az óceán mellékén élnek, s őrzik az istenek kertjét, melyben aranyalmák teremnek.
  24. Hauff, Johann Karl (1766-1846), vegyész, egyetemi tanár.
  25. Delbecque, Vinzenz Joseph (1772-1843), teológus, tanácsos.
  26. Gregory, James (1638-1675), skót matematikus, csillagász.
  27. Newton, Sir Isaac (1642-1727), matematikus, természettudós.
  28. Huygens, Christian (1629-1695), fizikus, matematikus.
  29. Terem.
  30. Pácolják, áztatják.
  31. Helyesen: Mussche, Jean-Henri (1765-1834), a genti egyetem főkertésze.
  32. Közönséges agávé.
  33. Kaktuszféle.
  34. Schwerz, Johann Nepomuk von (1759-1844), mezőgazdász, szakíró.
  35. Moser, Karl Ferdinand (1788-1847), báró, diplomata.
  36. Bauer (?-?), azonosíthatatlan.
  37. Weatherley, Henry Oswald (1770-1843), kereskedő, vállalkozó.
  38. Előmenetel.
  39. Esterházy Pál (1786-1866), herceg, diplomata, az Osztrák Császárság londoni nagykövete.
  40. Feltehetően Campe, Heinrich Wilhelm (1771-1862), kereskedő, mecénás, bajor konzul.
  41. Hunneman, John (1760-1839), botanikus.
  42. Poland (?-?), azonosíthatatlan.
  43. Mons, Jan Baptist van (1765-1842), németalföldi orvos, vegyész, mezőgazdász, löweni (louvain-i) egyetemi tanár.
  44. Sabine, Joseph (1770-1837), természettudós.
  45. Russell, John (1766-1839), Bedford hatodik hercege.
  46. Wyndham, George (1751-1837), Egremont harmadik grófja.
  47. Helyesen: Guilford. North, Frederick (1766-1827), Guilford ötödik grófja.
  48. Utalás a Királyi Botanikus Kertre.
  49. Bauer, Franz Andreas (1758-1840), kertész, származási helye Feldsberg (ma: Valtice, Cseh Köztársaság).
  50. Aiton, William Townsend (1766-1849), kertész, botanikus.
  51. Everett, Joseph (1793-1865), gyáriparos, a Society of Antiquaries tagja.
  52. Fésűfű vagy taréjos cincor.
  53. Csenkeszfélék.
  54. Kaviccsal, zúzalék kővel felszórt.
  55. Fordítanak.
  56. Szénafélék.
  57. Fellazítás, porhanyítás.
  58. IV. György (1820-1827) Anglia királya.
  59. Mén.
  60. Telivér versenymén..
  61. Magánosok.
  62. Guinea – 21 shilling, vagyis 1 font 1 shilling.
  63. Saroglyával, itt: elválasztó ráccsal ellátva.
  64. Versenyfutásban.
  65. Helyesen: Frolic.
  66. Helyesen: Wahlebone. Szobra ma is megtalálható a petworth-i kastély kiállításában: No. 89a.
  67. Látható csonthibával terhelt.
  68. Lovak gyógyítása.
  69. Sewell, William (1781-1853), londoni állatorvos.
  70. Tünetet enyhítő, megszűntető, de a betegséget meg nem gyógyító szer.
  71. White, James (1780?-1840?), londoni állatorvos.
  72. Wilkinson, William (?-?) Newcastle-upon-Tyne-i állatorvos.
  73. Uncia – 28,35 gr.
  74. Nyelet, méz vagy kovász összeállására emlékeztető gyógyszer belső használatra.
  75. Kenet.
  76. Ellenszer.
  77. Manke (?-?), azonosíthatatlan.
  78. Jenner, Edward (1749-1823), orvos, a himlőoltás angliai kikísérletezője.
  79. Ellenszer, ellenhatás.
  80. Sejtek.
  81. Felfuvódás.
  82. Hasmenéssel járó krónikus emésztési zavar.
  83. Hurut.
  84. Takonykór.
  85. Delizsánsz, postakocsi.
  86. Meghajtó szerek.
  87. Kevenberg (?-?), báró, Rajna menti nemesi család, azonosíthatatlan.
  88. Hozzájárulás, előjegyzés.
  89. Földbérletté alakítás.
  90. Acre – 0,4 ha, rent – bérleti díj.
  91. Fajta.
  92. Német juhfajta.
  93. Tarlórépa, Brassica rapa , L..
  94. Selyemkóró, krépia.
  95. Gyapot, Gossypium arboreum, L..
  96. Szatén, hernyóselyem és pamut keveréke.
  97. Bársony egy fajtája, puha tapintású finom szövet.
  98. Velvantin v. velveteen, pamutbársony. 
  99. Egzotikus fafajta.
  100. Dacol.
  101. Lancaster, Joseph (1778-1838), pedagógus, róla elnevezett rendszer kidolgozója.
  102. Felfogásom.
  103. Kölcsönös tanítás.
  104. Helyettes vagy pótszer.
  105. Pestalozzi, Johann Heinrich (1746-1827), pedagógus, oktatási, nevelési program kidolgozója.
  106. Mier, Felix von (1788-1858), gróf, brüsszeli osztrák követ.
  107. Utalás Klotz, Johann Karl (1782-1848), frankfurti gyapjúkereskedő és bankár cégére.
  108. Giesecke, Karl Ludwig (1761-1833), író, mineralógus.
  109. Crockford, William (1776-1844), vállalkozó, szerencse játékos.
  110. Coke, Thomas William (1754-1842), Leicester első grófja, második rangemelés, mezőgazdász, a norfolki Holkham Hall és mintagazdaság tulajdonosa.
  111. Smith, William (?-?), mezőgazdász.
  112. Bakewell, Robert (1725-1795), állattenyésztő a leicestershire-i Dishleyben.
  113. Göböly, hízómarha.
  114. Csupán.
  115. Harley, William (1770-1829), skót vállalkozó, mezőgazdász.
  116. Rövid szarvú marha.
  117. Sinclair, Sir John (1764-1832), Ulbster bárója, szakíró, a Board of Agriculture elnöke.
  118. Helyesen: Coventry, Andrew (1764-1832), a mezőgazdasági tanszék vezető professzora.
  119. Állatgyógyászat.
  120. Burt, James (1778-?), állatorvos.
  121. Feszítő patkó.
  122. Monroe, Alexander (1773-1859), orvos, anatómus.
  123. Couper, James (?-1836), teológus, lelkész, egyetemi tanár.
  124. Hooker, William James (1785-1865), botanikus, egyetemi tanár.
  125. Millar, James (1762-1827), orvos, természettudós, szakíró.
  126. Bell, Thomas (1792-1880), orvos, sebész.
  127. Drury, William (?-?), elmeosztály igazgató.
  128. James, John (1788-1869), orvos, sebész.
  129. Fellborg, (?-?), dán utazó, azonosíthatatlan.
  130. Neil, Patrick (1776-1851), botanikus, kertész, természettudós.
  131. Helyesen: Caledonian Horticultural Society.
  132. Helyesen: Wernerian Natural History Society.
  133. Nagy mennyiségben.
  134. Helyesn: packet boat, vagyis postahajó.
  135. Rennie, George (1749-1828), mezőgazdász, szakíró.
  136. Brown, Robert (1757-1831), mezőgazdász, szakíró.
  137. Lee (?-?), azonosíthatatlan.
  138. Csörlő.
  139. Grosvenor, Robert (1767-1845), Grosvenor második grófja.
  140. Churchill, John (1650-1722), Marlborough első hercege, hadvezér.
  141. Helyesen: Wilhelmshöhe.
  142. Block, Albrecht (1774-1847), állattenyésztő, mezőgazdász.
  143. LXIII. Henrik (1786-1841), Reuss zu Köstritz hercege.
  144. Ammon (?-?), azonosíthatatlan.
  145. „Nem gondolhatja az ember, hogy a nemes lótenyésztés , csakúgy mint annak ismerete jó állapotban lehet ott, hol az arab méneket igásállat tenyésztésre, a dán lovakat pedig lótenyésztésre használják.”
  146. Wilson, Richard (1759-1834), ügyvéd, parlamenti képviselő.
  147. Épületben működő, rögzített cséplőgép.
  148. Ajánltattak.
  149. Görgő.
  150. Helyesen: pickle house. Zöldségfeldolgozó, savanyító üzem.
  151. Rendellenesség.
  152. Az ideg operációja.
  153. The London Veterinary Medical Society.
  154. Goodwin, Joseph (1768-1845), állatorvos, sebész.
  155. Field, John (1768-1833), önálló praxissal is rendelkező állatorvos.
  156. „A biztosnak mondott receptek biztosra vehető ostobaságnak tekinthetők”.
  157. Helyesen: Lawrence, John (1753-1839), szakíró, az állatokkal való etikus bánásmód első szószólója.
  158. Szélsőségek.
  159. Orvosilag javasolt.
  160. Általános gyógyszer.
  161. Korszakot.
  162. Egyszerű.
  163. Helyesen: fetlock joint, vagyis bokaízület.
  164. Az ideg felületileg tapintható.
  165. Ízületi tok.
  166. Magában a bokaízületben.
  167. A sejtállomány eltávolíttatván.
  168. Belek megtisztítása.
  169. Végeztessék el.
  170. Véletlen.
  171. Pártacsont, csőralakú csont, térdlemezek.
  172. Külön.
  173. The Philosophical Transactions.
  174. Patagyulladás.
  175. Alkalmanként.
  176. Szócséplés.
  177. Lábadozó, gyógyuló félben levő.
  178. Elhalásos patagyulladás.
  179. Lajos arany.
  180. Fl. – forint, xr. – krajcár, pf. - pengőforint, c.m. – Conventionsmünze.
  181. Wein (?-?), azonosíthatatlan.
  182. Nem azonosítható, hogy a kiterjedt család melyik tagjával találkozott.
  183. Humboldt, Alexander von (1769-1859), természettudós, botanikus.
  184. A hivatkozott munka: Peale, R.: Observations, chiefly practical, on some of the more common Diseases of the Horse. London, 1814.
  185. Kiegészítő gyógyászati előadás.
  186. Elrendel.
  187. Coleman, Edward (1766-1839), sebész, anatómus.
  188. Ízületi gyulladás.
  189. Évelők..
  190. Arnold (?-?), azonosíthatatlan.
  191. Helyesen: Paravey, Pierre François (1775-1828), bankár.
  192. Schmidt Ferenc (?-?), gróf Festetics László titkára.
  193. Csatoljam.
  194. Összehasonlítani.
  195. Különleges tanács.
  196. Szabadalmaztatott termék.
  197. Közmondásos.
  198. Bojanus, Ludwig Heinrich (1776-1827), orvos, természettudós.
  199. Megelőzés.
  200. Megoldani.
  201. Lafosse, Pillippe Étienne (1738-1820), állatorvos.
  202. Külsőjéről.
  203. „ Ő az első lóportré festő Párizsban.”
  204. A hivatkozott művek: Lawrence, Richard: An Inquiry into the Structure of Animal Economy of the Horse. London-Birmingham, 1800.; Taplin, William: Improved Compendium of Farriery. London, 1811.
  205. A hivatkozott munka: Pöllnitz, G[eorg]. L[udwig].: Von militärische Reitschule oder praktische Anweisung. Halberstadt, 1819.
  206. Ploen (?-?), azonosíthatatlan.
  207. A hivatkozott munka: Havemann, August: Anleitung zur Beurteilung des Äussern des Pferdes. Wien, 1799.
  208. Előszó.
  209. „Sportember adattára.”
  210. Alken, Henry Thomas (1785-1851), festő, rézmetsző.
  211. Saint Bel, Charles Vial de (1753-1793), állatorvos, anatómus.
  212. Hivatkozás a kor népszerű franciaországi útikönyvére: Planta, Edward: A New Picture of Paris, or the Stranger’s Guide to the French Metropolis. London, 1816.
  213. „Ez az intézmény a maga nemében a legnemesebbek közé tartozik Európában, s oly elvek szerint irányíttatik, hogy inkább a gyógyászatnak kedvez, semmint a professzorok vetélkedésének. A hét legkiválóbb tanár tart előadásokat…”
  214. Bourgelat, Claude (1712-1779), ügyvéd, állatorvos, akadémikus.
  215. Huzard, Jean-Baptist (1755-1838), orvos, állatorvos.
  216. Dulong, Pierre Louis (1785-1838), vegyész, fizikus, egyetemi tanár.
  217. Desmarest, Anselme Gaëtan (1784-1838) zoológus, természettudós, szakíró.
  218. Girard, Jean (1770-1852), állatorvos, anatómus.
  219. Dury (?-?), azonosíthatatlan.
  220. Yvart, Charles-August (1798-1873), állatorvos, sebész.
  221. Barthélémy, Éloi (1785-1851), patológus, állatorvos. A szövegben való utalás a másik személyre azonosíthatatlan.
  222. Ternaux-Rousseau, Étienne Louis (1765-1830), gyáriparos, vállalkozó, bankár.
  223. Zathelle (?-?), azonosíthatatlan.
  224. Másolatot készíteni.
  225. Szász választófejedelemségi.
  226. Alsóbb besorolású.
  227. Durva, kevert szálú fajta.
  228. Egyenletességet.
  229. Megszerzésével.
  230. Közvetítő kereskedők.
  231. Érdeke.
  232. Gyengébb minőségű.
  233. Bálába kötve.
  234. Finom, magasabb minőség szerint.
  235. Igényeit.
  236. Hivatásos osztályozók.
  237. Adag, mennyiség.
  238. Szászországi.
  239. Rosszabb minőségű.
  240. Liebenberg, Ignaz von (1772-1844), bécsi zsidó gyapjúkereskedő.
  241. Lackenbacher, Bernhard Heinrich (1796-1858), nagykanizsai származású zsidó kereskedő.
  242. Kaan, Heinrich Samuel (1776-1844), zsidó kereskedő, vállalkozó.
  243. Megbízottja.
  244. Musenbecker (?-?), azonosíthatatlan.
  245. Rosen Junive (?-?), azonosíthatatlan.
  246. Averdiek (?-?), azonosíthatatlan.
  247. Turger Falken (?-?), azonosíthatatlan.
  248. Kaan, Louis (1797-1866), zsidó kereskedő, vállalkozó.
  249. Schlos (?-?), azonosíthatatlan.
  250. Rücker (?-?), azonosíthatatlan.
  251. Geller (?-?), azonosíthatatlan.
  252. Earle (?-?), azonosíthatatlan.
  253. Hamburgi eredetű kereskedődinasztia, feltehetően John Anthony Rucker (?-?) vállalkozó.
  254. Sillen (?-?), azonosíthatatlan.
  255. Helyesen: studbook – törzskönyv.
  256. Előfizetett.
  257. Wellesley, Sir Arthur (1769-1862), Wellington első hercege.
  258. Széchenyi István (1790-1861), gróf, politikus, író.
  259. Hollandiai.
  260. Itt: láttamozás.
  261. Átutazási engedély.
  262. Mindenkorra.
  263. Különösen.
  264. Vám.
  265. Megalkothatni.
  266. Vernet, Charles (1758-1836), festő, a francia akadémia tagja.
  267. Meghatároztam.
  268. „A ló története és a versenyló ábrázolása”.
  269. Doboz, láda.
  270. Wächter (?-?), azonosíthatatlan.
  271. Delizsánsz, postakocsi.
  272. Mértékarányosan.
  273. Frank (?-?), azonosíthatatlan.
  274. Gondosan.
  275. Tisztázatot.
  276. Svéd.
  277. „Érvényes Calais-ba visszíútra”.
  278. 1 láb – 30,48 cm.
  279. Körülbelül.
  280. Arasz – 2,54 cm.
  281. Rendszeresen.
  282. „Semmi közünk a válogatókhoz”.
  283. Üzletileg szilárdabbak.
  284. Barrow, J. (?-?) és Wiser, R. W.
  285. Ínpók a lovak lábán.
  286. Koronaér gyulladás.
  287. Boncolás.
  288. Gyulladás elleni gyógymód.
  289. Liebbald Gyula (1780-1846), állatorvos, szakíró.
  290. Tirol.
  291. The Order of the Garter.
  292. Helyi emlékmű szavaztatott.
  293. Kézikönyv Magyarországra nézve.
  294. Gregory, Olinthus Gilbert (1774-1841), matematikus, mérnök.
  295. Megbízást adtam.
  296. Reveley, Henry Willey (1788-1785), pisai egyetemen tanult mérnök, aki Ausztráliába kivándorolt.
  297. Helyesen: selfadjusting.
  298. Kötelességünk törekedni a legtöbbre.
  299. Talapzat.
  300. Keller, Eduard (?-?), azonosíthatatlan.
  301. Vezető.
  302. A rajz nem található a levél mellékletében.
  303. Bailey (?-?), azonosíthatatlan.
  304. Metszetek.
  305. Gordon-Lennox, Charles (1791-1860), Richmond ötödik hercege
  306. Magyal.
  307. Sülzanót.
  308. Megbizonyosodni.
  309. Blaikie, Francis (1771-1857), mezőgazdász, szakíró. A hivatkozott mű: Blaikie, Francis: On the Management of Farm-Yard Manure. London, 1820.
  310. Lóismeret.
  311. Állatgyógyászat.
  312. Nem teljes.
  313. Különleges.
  314. Rézmetszet.
  315. Svájc.
  316. Milánó.
  317. Torino.
  318. A mestersége, az ipar és a kereskedelem elősegítésére. The Royal Society for the Encouragement of Arts, Manufacture and Science
  319. Venturoli, Giuseppe Angelo (1749-1821), építész, feltaláló.
  320. Szerző, szakíró.
  321. Creswell, D. D. (?-?), azonosíthatatlan.
  322. Aikin, Arthur (1773-1754), vegyész, természettudós.
  323. Stewart, Charles William (1778-1854), Londonderry harmadik őrgrófja.
  324. Thomson (?-?), azonosíthatatlan.
  325. Tenyeres rebarbara.
  326. Egres.
  327. Szár és nyél.
  328. Lóhere, Trifolium, Lat.
  329. Összeeszkábálva.
  330. Erszényes patkány, oposszum.
  331. Castlereagh, Robert Stewart (1769-1822), államférfi.
  332. Hobart, Amelia Anne (1772-1829), Castlereagh felesége.
  333. Ellátmány.
  334. Feltehetően egy vastartalmú kenőcs.
  335. Gurney, Goldsworthy (1793-1875), fizikus, feltaláló
  336. Káposztaféle.