ANTHROPOLOGIA 2
Vetsei Pataki István[1] geográfiája, 1757 (részlet)
Vetsei P. István: Magyar Geografia, Az az: ez egész világ nagy részeinek…rendes és rövid le-írása , Nagy-Károly[2]: Bíró Mihály,[3] 1757. 429-430.
REGESZTA
Vetsei Pataki István, Magyar Geografiája (1757) a mindeddig ismert leggazdagabb tárháza a brazíliai őslakosság démonizálásának. Nem említi ugyan konkrétan a tupinambá indiánokat, de az idézett részletben tettenérhető vizualitás, ördögi reprezentáció a Theodor de Bry (1528-1598) által Hans Staden (1525-1576) 1557. évi brazíliai útibeszámolójának illusztrálásához készült metszeteket idézi. Az indiánok démonizálása, kannibalizálása sűrűn átszövi a Brazíliáról szóló részletet, a szó szoros értelmében szemmel látható jellegzetessége annak. Kutatásaink szerint Staden sötét, kannibalisztikus beszámolójából már Frölich Dávid késmárki/bártfai tudós kalendáriuma (Schreib-Kalender) hosszabb német nyelvű kivonatot közölt az 1640-ik évben. Az ördögimádáson túl a lajhár és az oposszum megjelenése Vetsei művében ugyancsak a korabeli vizuális ábrázolások hatását mutatja: a két állat a legkorábbi vizuális Amerika-szimbólumok közé tartozik.
Negyedik Rész BRASILIA,[4] Amerikának legnagyobb Földe; hoszsza 600; széle 450. Mértföld, a’ partjai esméretesek, de belső részei esméretlenek. |: Népei sivatag parasztok, ellenségeiknek húsokkal élnek, kiket közönséges helyre kivisznek ’s egy közzülök arra felszenteltetett lévén, úgy agyon tsapja, hogy több ütés néki ne kelljen, így osztán :| |: nagy tántzolással ’s örömmel eltépik, nyársakra húzván megsütik, nagy énekléssel megeszik, a’ sirját [zsírját] újjaikról-is leszopogatván. :| |: Az Ördögöt magát, ki sok jelenéseket ’s feleleteket tészen nékiek imádják; :| |: Bűvös-bájosaik, boszorkányaik és jövendőmondóik száma nélkül valók, az Ördögöt énekléssel tisztelik, béleseket osztogatnak magok között, mellyel a’ tsalárd Ördög mit majmozzon közöttök, nem tudatik. :|
|: Brasilia egész Hazája a’ nádméznek, innen szállíttatván nagyobb részént Európába, vagyon Brasiliai fájok-is bővön. Ambrájok, Salsaparillájok és Santagójok; több drágalátos jókkal együtt. Vagynak igen nyelves Pellikánok-is e’ földön; :| |: selymek, aranyok, ezüstök, jáspis nevű drága kövök, kristáljok bővőn. :| |: Vagyon egy tsuda állatis nálok, melly szüntelen mozogván sőt kelvén-is, mindazáltal 24. órák alatt egy hajításnyira sem mehet.[5] Más ollyan vagyon, melly kölykeit mihelyt kikölyközi hátára felszedi, helyből helybe úgy hordozza[6]; ismét ollyan-is vagyon egy, mellynek a’ természet a’ hasa alatt tarisznyát adott, abban szedi kölykeit, úgy viszi a’ hova akarja és ott kirakja. :|
Brasiliának a’ partjait a’ Belgák bírták; de 1640-ben a’ Portugallusok tőlök elvették, már most azoké, a’ Frantzia is bírta, Déli-Frantziát; de ezek-is elvesztették. |: Elosztatik a’ Partya XIV. Kapitányságokra, mellyekben sok erős Városok és Várak építtettenek, ezek az emlékezetesebbek: S. Salvator,[7] Olynda,[8] S. Spiritus,[9] mellyekből 30 hajók nádmézzel tellyesek, jőnek minden fél Esztendőben Európába. :|
- ↑ Vetsei P. István (?-1743), református lelkész, Debrecenben tanult. Előbb bihari, majd szatmári második prédikátor volt. Emberölés ellene irányuló gyanúja miatt Magyarország különböző helyein bújkált, majd Németországba (Lipcsébe) ment. 1737-ben hazajött, Baranya megyében Terehegyen viselt papi hivatalt és orvosi gyakorlatot is folytatott. Elfogták és Siófokon bebörtönözték. Később újra pap lett a Tolna megyei Dorogon (Tolna m.), majd Szentgyörgyön. 1741-ben megszökött, Nagyszombatban katolizált. A püspöki tizedek beszedőjeként halt meg. Munkája, a Magyar geografiája... melly külső dolgok olvasásában gyönyörködő magyarok kedvekért még 1741. Pétsen irattatott volt. Most pedig számtalan hibáiból megjobbíttatván ki-bocsáttatott. Nagy-Károly, 1757.
- ↑ Nagykároly/Carei, város Romániában.
- ↑ Bíró Mihály (?-?), nyomdász, Nagykároly/Carei.
- ↑ Brazília, Dél-Amerika.
- ↑ lajhár
- ↑ oposszum
- ↑ Salvador da Bahia, Brazília.
- ↑ Olinda, Pernambuco állam, Brazília.
- ↑ Espirito Santo állam, Brazília.