Bethlen Miklós levelezése - 230. levél

230. Teleki Mihálynak Máramarossziget, 1686. március 24. Kötelesen szolgálok és Istentől minden áldást kívánok uram kegyelmednek kedveseivel együtt. etc. Kolozsvárott 19. praesentis kelt kegyelmed levelét ma 23 reggeli 9. órakor vettem. Az inclusákat viceispán urammal harmad- vagy negyedmagával közöltem, de Frater urammal nem tudom közölni, avagy csak valami segítségére és hasznára az itt való dolgoknak, mert ő kegyelme a várból ki nem jöhet, melyet bizony bánok, mert ilyen nagy dologban, és magánál a dolognál is nagyobb confusioba hogy csak egyedül vagyok többire, felette ehhez és akadályos mind nekem mind a dolognak, de nem tehetek róla, egyébiránt írás által ugyan közlöm ő kegyelmével. Amint lehetett tegnapi és tegnapelőtti leveleimben kegyelmeteket tudósítottam, most pedig immár érkezvén a Gyulai uramék levele párja, és abba a szatmári commissariusok resolutiója, az eddig itt való munkámnak rendjét és formáját rész szerint változtatta, de Istennek hála, az én ítéletem szerint, nem rosszabbra, melyben hogy a szükség kívül való circumstantiak le írását elhagyjam a főcommissariussal való conclusumunk ez: hogy ezen holnapi nap az Inquisitiohoz kezdjünk, minden faluból 7. 10. vagy 12. embert eskessünk meg; mert amint sub dato 20. ezen modalitásról írtam vala, hogy min egyeztünk meg, ahhoz hozzáfogtunk vala, és tegnapelőtt s tegnap procedaltunk, de igen boldogtalanul, mert szemben állítva a német élésszedőket az oláhokkal, olyan rettenetes confusio lett belőle, melyet suo tempore megbeszélhetek, hogy két nap három falunál többet elő nem vehettünk, de annak dolgát sem igazíthattuk úgy amint kellett volna, egy szólva a németek és oláhok között csak veszekedés és bolondság volt minden dolog, és ha azon az úton jártunk volna, májusig sem végeztük volna el, azonban conclusumunk szerint nem is akarta az egyszer a vármegyétől megesküdtetett embereket újabban meg esketni, hanem csak azon munkálódott, mint egyeztethesse össze a németek regestrumit a vármegye inquiralta regestrummal, mely is nagy részébe lehetetlen dolog volt, annyira járván egyik másiktól, mint az ég a földtől. Én úgy ítélem, hogy e szerint jobb lesz, csak ismét a Generalis és Officerek ki ne üssék az elméjét ebből is, mint az előbbi resolutiojából, melyen valóban mesterkednek, és arra resolválták magukat, hogy ha már ugyan így lesz a vármegye részéről az Inquisitio, ők is a Generalistól fogva a legalább való szoldátig e contra megesküsznek mindnyájan, és arról protestálnak mind itt előttem és a Commissarius előtt, mind pedig Szathmárott Karafa Csaki és Szentivanyi uramék előtt, hogy ők grófi úri etc fegyverviselő az Istent és az hitet ismerő és becsülni tudó, nemes nemzetek és rendek lévén, soha az ő becsületüket és életüket ilyen bolond, az Istent és az hitet becsületet nem tudó hitvány emberük hite alá nem bocsátják mint ezek az oláhok és oroszok, mégis úgy mond ha magyarok és színes köntösű nemes emberek, tudós emberek volnának, de azt mondják Domine isti Deum tantum fama audierunt, nihile a jumentis differunt, tantum facie & loquela. Ehhez képest noha látom Gyulai uramék írják Szathmárról, hogy ez az lnquisitio tenealni fog, én látva hiszem, mindazonáltal én elég nyereségnek tartom, ha quo quo modo az ő Commissariusok és az én pecsétem alatt kelt Regestrum lesz nálunk pro futura Cautela. Ezeknek a becsületes embereknek nagy félelmük vagyon mint az előtt is írtam, 1. hogy vetetlen maradnak. 2. ha fel kóboroltatnak, melytől mai némely szavaira nézve is a Commissariusnak én is féltem őket, mert azt beszélte nekem, hogy Veterani uram írt Karafanak, az ő szavaival élek; Aut mittat Dominus Carafa intra unam septimanam triginta aut quadraginta millia florenorum, aut ipse armata manu ibit in Szőlős, aut quid aliquid faciet. én mondtam rá. Sed quare ibit in Szőlős? & quid faciet? felelte Ego nescio illi, quid habent. etc. csak el lite vete aztán s abba hagyta azt a Discursust, avval concludalvann Spero quod intra triduum habebit suum responsum Dominus Veterani a Domino Carafa ad istas literas. Én ezt ispán uraméknak mondtam és tudakoltam, hogy mire gondolják azt ibit in Szőlős, ő kegyelmük azt mondják, hogy Szőlősön (vagyon) volt a császárnak egy Commissariusa feles pénzzel, mellyel gabonát (és szálakat vesz, el is küldtek már ezek ezer szál alkudására. azonban amennyi rettenetes gabonát innen ki takarítottak) vett mind amíg a pénzből tartott, nem is szűnt a szekéresség addig meg, míg annak a pénze el nem fogyott, de még itt is igen sok ezer köböl vagyon mind zab mind búza, annak is nagy részét kivált a búzának császár számára veszik meg, mely abból is világos, hogy amint a Faluk több megbántódásuk között a sok Vectu Szőlősre való vecturat tettek fel, és a szekér bért kívánják, arra a Commissarius azt mondta. O' debet hac in parte satisfactio fieri a Commissario Caesareo annonae praefecto, sed hoc non pertinet ad Companias aztán fordult ispán uramhoz s mondta O Domine valde multum petitis pro uno curru, ob hoc fieri non potest, sed sicut in Hungaria, én bizony nem tudom hány forintot mondott, de keveset, melyre mondta a Veterani uram Secretariusa, hogy Carafa azt írta nekik, hogy semmi szekér bért nem kell adni, hanem azt csak ingyen praestallya a vármegye, melyre emez mondta: De az nem volna igazság, meg kell arról nekik fizetni, erre ismét a Secretarius mondta, hogy ő Carafanak arról való levelet meg keresi etc melyre amaz mondta, hogy elvárja. Itt uram olyan mysterium vagyon, hogy ezek a Tisztek a Portiok nevezeti alatt, és egyéb utakon a számtalan gabonát összegyűjtötték, és azt immár egymásnak, és nagy részint a császárnak jó pénzen nyereséggel adják, és rész szerint a Quartely cum portionibus, rész szerint az a kereskedésbeli haszon lesz nekik hópénz helyén. Ebbe a közönséges szoldatnak semmi haszna, sőt amiatt koplal, és zúgolódik most is, melyre nézve emlegetik annyira ha Erdélyből hoztam-e én pénzt, vagy hoznak-e; nem is hiszem bizony, hogy soha pénz nélkül tisztességesen ki tudjuk, ha semmit egyebet nem cselekszik is, félek attól, egynéhány száz szekeret vagy ezreket kér, ha kitelik, hogy feleségét gyermeket bagasiajat rajta el vigye, mint hogy az szokás is, aztán gabonáját zabját mit mind bagasianak nevezi, és ajándékon elviteti és az ökörben sem sok jön vissza. Amennyire én itt a dolgot látom, mind az haza javára, mind legközelebb Máramaros megmaradására ezeket látnám jónak. 1. A Regestrumot amint írtam ha lehetne extrahalnam, és elvinném. 2 Az meglévén, ezt az hadat hitre nem bocsátanám, hanem 3 Tacite a vármegyét subornalnam, hogy mintha csak ők maguktól alkudnának meg velük, hogy menjenek ki minél hamarább, és az áprilisi portiot hagyják le, egynéhány ezer forintba alkudnának meg. 4 Adna pénzt kölcsön titkon az ország nekik, és ők aztán felszedvén fizetnék meg, vagy ha elengednék nekik ő nagyságuk s ő kegyelmük. Így hamar kimennének, és emberségesen, mi is amire országgal evvel az lnquisitioval leginkább célozzuk azt a véget el érnünk, sőt amibe a vármegye megalkudna velük, az is aztán nem lehetvén titokba, avval is szaporodna a Regestrum ott ahol nekünk kívántatik. ugyanis ha az hadat hitre bocsátjuk exacerbalodnak, azonban Szathmárt sem nyerjük mi ezt törvénnyel meg én úgy hiszem, ha ők ugyan megesküsznek, mely is mindazonáltal bizony nagy csoda lesz, ha úgy kockáztatják lelküket annyin. én uram fel vetettem ennek a vármegyének egy hónap alatt való Portioja, legirgalmasabban vetvén is, visz végbe magyar forintot ötvenezret és nyolcvanhat forintot, és huszonkilenc pénzt, csak ennek meg fizetése is lehetetlen, a praetensio pedig két s három annyi is, a Portiot pedig csak megveszi mint saját jószágát. Itt uram olyan dolog is vagyon, némely német tisztek megijedvén a sok csínytételek miatt a falvakat és egyéb privatus megbántódott embereket alkalommal és pénzzel kínálják, én a Kegyelmetek híre nélkül meg nem engedem, hogy senki is alkudjék kivált az lnquisitio vége előtt, talán azután meg lehetne coram bonis testibus Gennanis & hungaris conjunctim, akik arról rendes Regestrumot csinálnának, hogy így aztán annak alkalmatosságával mind a többit ne boronálhatnák el az udvarnál, hanem az Inquisitióról való derék Regestrum intacte meg maradna, melyből a sok kár kilátszana. Ellenben emez másik Regestrumbol a Qualis Qualis satisfactio summácskája kilátszana. Veszett fejszének nyele fordulna. azonban NBene ha ezt a Satisfactiót az ember teljességgel megveti, mind a kár meglesz, mert ha ők nem fizetnek, a császár bizony soha sem fizet a szegénységnek, de a semmi volna, de azt fogják mondani Plena & integra Satisfactio est ipsis oblata, & ipsi respuerunt etc. Ilyen dolog is vagyon itt. Ez a vármegye minden kárát le hagyná örökösen, az lnquisitiot is akár a németek kezébe adná, csak menekedhetnék tőlük, hogy már mennének el, s többet ne vennének annál amit eddig, nem lészen-e jó vagy gonosz ezt tentalni. Én uram hogy írásomba arithmeticus numerusok vagy Punctumokot és NBeneket tettem ad marginem, bánnám ha bölcselkedésnek mondanák, én azt a Kegyelmetek könnyebbségére cselekedtem, hogy a mi jó szokásunk szerint, ha restellik is megolvasni mind vagy rá hallgatni jól, az olyanokra bár csak vigyázzanak, és engem is amiről őnagyságuk s őkegyelmük informálni akarnak, legjobb mód volna az én hitvány leveleimet nagy margóval parialna egy deák, és N. Kegyelmetek csak ad marginem írna, Ez tetszik vagy nem etc. én is úgy jobban el tudnék igazodni rajta, s kegyelmeteknek is könnyebb volna, mindazonáltal én senkit sem tanítok Isten oltalmazzon. Sokat panaszkodott tegnap Veterani uram ilyen szavakkal: Celsissimus Princeps omnes alios vicinos Generales honoravit & literis & alio modo, ad me nullam reflexionem fecit, quamquam nullus me fidelior & syncerior servus sit etc. Bizony dolog uram az ha a Capraranak adott bécsi Instructio 6dik punctuma szerint rendelte volna a Portiot tudniillik 12 Cruciferos. És ha a szénát Zabot búzát drágára nem limitálta volna, egy hónapi portio Máramarosnak nem ötven, hanem hatvan-, s hetvenezer forintra is felment volna, megcselekedhette volna pedig ha akarta volna a bécsi ordinantia szerint. kegyelmedre is panaszkodott hogy soha neki nem írt, noha itt Máramarosban kegyelmed a főtiszt. Ezeket uram kegyelmed érti mit tesznek, bizony ha ennek a földnek használni akarunk, ezeket meg kell ajándékozni, kivált paripával mind Veteranit mind Kintzinghet. Tegnap azon zaklatott engemet, adjak Salvus passust Besztercéig, hadd küldje be Pogany Zsigmond uramat hat ló vételére, de én nem mertem adni, noha felette sokáig sajtolt érte, és hogy nem adok igen meg is kedvtelenedett. Istenért kérem kegyelmeteket a kívánt Salvus passusokot urunk adja meg neki, mert kárt tehet ha akar száz annyit. azonban most szépen kérik a Salvus passust, ha úgy nem adjuk Conditiok közé lévén téve a liber quaestus Bécsbe etc sok rossz jön ki belőle, mert ugyan tegnap haraggal kerde. Ergo non licet hungaris emere equos in Transylvania, vel aliis Subditis Suae Majestatis. ó hoc etc. nem hinné kegyelmed mennyi bajom volt miatta. én Gyulai úréknak ismét írok ma Szathmarra, de nagy akadály, sem kegyelmetekkel sem ő kegyelmükkel Clavisunk nincsen, bizony bár volna. Isten boldogítsa Kegyelmetek munkáját. Szigeth. 24. március. reggel 10. órakor. 1686. kegyelmed köteles szolgája komája sógora Bethlen Miklós Amint Gyulai uramék írják hogy Carafa uramnak a tetszik, hogy egy Regiment dolga eligazodván azt elviszik etc az itt maramarosba alig lehet mert egyik gonoszabb volt a másiknál, és jót rosszat össze kell hajtani, hogy egyik a másikat vonja. egyébiránt ő nekik bizony az a szokásuk, melytől nem is hiszem recedallyanak, mert hogy egyik latorsága miatt a másiknak a fizetése csonkuljon, nem mennék könnyen rá. Erre nézve igen szükséges engem kiváltképpen arról informálni, az mint írtam hogy a németek a falukkal és privatus emberekkel alkudni akarnak afféle tyúkmony vaj túró és sok entzenbentz költségről, lopás láda verés fosztás verés kötözés etc post Confectionem Regestri generalis meg lehet-e, mert ezt bizony offeralják hogy Regimentenként igazítják, satisfactiót tesznek. jár ott a vármegye elméje, csak mind hajtanánk az ilyet is össze a nagy summába, de én több gonoszt látok benne, ha ez a qualis qualis satisfactio is rejicialtatik tőlünk, mert ez avval a Cautioval mint feljebb írtam Coram Germanis & hungaris sine praejudicio generalis Regestri meg lehet. N. Kegyelmetek jó akarata. Redei uramnak én most nem írtam.