Bethlen Miklós Alsófejér vármegyének, ?, S. d. (1687. június-július)

Adatlap

Alsófejér vármegyének [?]

S. d., [?, 1687 június julius] Bethlen Miklós Alázatos supplicatioja nagyságotokhoz kegyelmetekhez.

Úgy látom, Detsei István és Mohai Gábor uramék őkegyelmük nagyságotoknak kegyelmeteknek énellenem panaszolnak, noha azért én, minthogy az a nagyságotok kegyelmetek maga törvénye és szabadsága ellen is lenne, itt fórumot nem agnoscálok, decisiót és deliberatiót sem várok, melyről solemniter protestálok is. Mindazonáltal a Potentiarius nevet magamról el akarván hárítani, bizonyosan mondhatom nagyságotoknak s kegyelmeteknek, hogy nem Potentiarius, hanem őkegyelmüktől igen sokat szenvedő Patientiarius vagyok, és ha ezt fórumnak tartaná a mi törvényünk, bizony én panaszolhatnám inkább, mert íme őkegyelmük énnekem ott Szentbenedeken ezelőtt tizenöt esztendővel néhai Ugron Erzsébet asszonytól zálogosított két házhelyemet, cum omnibus pertinentiis potentiose foglalták el, midőn az én engedelmemből ugyan a szentbenedeki prédikátor, és más egy Kőmíves Mihály nevű ember azon házhelyeket bekertelték, és bevetették volna, úgy, hogy énnekem részt adjanak belőle, őkegyelmük neki mentek, a kerteket levágták, és a veteményt a falu csordájával mind eltapostatták. Azon házhelyekhez való réteket erővel kaszálják, hordják. Ugyan őkegyelmük a magam erdőm szélén a magam erdő pásztorát, nem nézvén hogy majd hetvenesztendős ember, meg fogták, maguk házánál, vagy jobbágyainál hat egész nap fogva tartották, faluról falura hordoztatták, nem a tiszt hírével, s erejével, hanem csak propria sua authoritate. Ugyan őkegyelme Detsei uram a Medvesi határon, melyhez őkegyelmük potentiose nyúltak, s praetendáltak, jobbágyom szénagyűjtő gyermekeit meg fogatta, és harmadnapig keresztény emberekhez illetlen például a disznóólban tartotta fogva, hogy jobbágyom odament, hogy a gyermekének enni vigyen, azt maga Detsei uram jól megverte. Többek is volnának sok injuriák, melyeket csak Isten adna békességet, az ő fórumán megmutogatnék; Summásan azt mondhatom, melyet suo loco et tempore meg is bizonyítok, hogy akárki is akárkin több potentiát, injuriát el nem követett, mint őkegyelme énrajtam. Melyeknek némely részét most is csak pro Informatione Dominos Statuum adván elő ezen Relatoriámat megbizonyítok, a Judiciumot annak Competens fórumára, és processussara hagyván. Ami pedig az őkegyelmének panaszát nézi, az az hely ahonnét a két szekér szénát, kaszát, mit elvitettem, igaz Medvesi határ, melyet maguk is agnoscáltak, avval, hogy mikor a Mikes Mihályné defectusán a szentbenedeki jószágot appraehendálták, én és Elekesi János, kinek maradékai szinte úgy patronusok Medvesen mint én admoneáltattuk, hogy maguk között fel ne osszák, fel sem osztották; Erre mind én, mind az Elekesi János maradékai in suo competenti foro megfelelünk, és nagyságotoktól s kegyelmetektől örökös határunk dolgában annak rendes processussára kérdeztünk, s könyörgünk, hogy nagyságotok kegyelmetek őkegyelmüket intse, hogy őkegyelmük ne potentiariuskodjanak, egy részről őkegyelmüknél sokkalta erőtlenebb árvák lévén, akiket az én nevem mellett nyomorgatnak.

N. K. K. V. V.