Bethlen Miklós Balogh Zsigmondnak, Bethlenszentmiklós, 1685. október 7.

Adatlap

Mint jóakaró uramnak szolgálok, és Istentől minden vigasztalást kívánok uram kegyelmednek. Tudván kegyelmed házának nagy változását (melyet, hogy Isten vigasztalásával orvosolja, kívánom), örömest nem búsítanám kegyelmedet, de az szüreti alkalmatosság közelítvén, kénytelen vagyok vele. Tudhatja kegyelmed, azelőtt is requiráltam volt kegyelmedet, hogy Szépmezőn az én földemen lakőkegyelmed Varga Mihály nevű jobbágyának dolgát igazítsuk el, merthogy az jobbágy kegyelmedé, az bizonyos, hogy az föld amin lakik enyém, az is bizonyos, egynéhány évig amije termett, bora, búzája, a dézsmát nekem belőle igazán megadta, az ország adóját az jobbágyaimmal együtt adta, amint mindezeket jó relatoriával megbizonyítottuk kegyelmednek; már tavalytól fogva kivált, sem nekem dézsmát, sem az jobbágyaim közé az ő része szerint való adóját adni nem akarja, hogy az földemen csak úgy lakjon, és idővel az föld is abalienalódjék, maga kegyelmed ítéletére hagyom, mint szenvedhessem, hanem szeretettel kérem kegyelmedet, complanáljuk, mert az veszekedéshez bizony kedvem nincsen akárkivel is, annál inkább itt az szomszédságban kegyelmeddel. Tudósítson kegyelmed, ha az Felvinczi uram minap idehozta pénze kegyelmednél vagyon-e még, bizony, ha úgy bánnék az jó atyámfia Váradi uram velem, amint olyan nyomorúságból (melybe örökké odaveszett volna, ha én nem lettem volna) kiszabadító atyafia érdemelne, sokat cselekedném. Valami Relatoriákat küldtem, kérem apertálja kegyelmed, ha beteg nem lettem volna, az asszony temetésére bizony elmentem volna. Isten vigasztalja uram kegyelmedet. Bethlenszentmiklós. 7. október Anno1685 kegyelmed szolgáló atyafia barátja