Bethlen Miklós Bethlen Jánosnak, Bethlenszentmiklós, 1691. március 15.

Adatlap

Édes öcsémuram!

A mi keresztényi atyafiúi kötelességünkben akarván eljárni, ím passust küldöttünk az őfelsége gratiája készen vagyon, noha másoknak is, de kiváltképpen kegyelmednek, azért kegyelmed jöjjön édes hazájában, hites mátkájához, kitől gonoszul megválni mind kár, mind bűn, és több Isten ostorának hoppmestere. Tudtára legyen pedig jó öcsénk, mind kegyelmednek, mind másoknak, valaki az mostan offerált őfelsége gratiáját megveti, hanem ha vagy vérrel, mely is e kereszténység készületéhez képest igen bizonytalan, de Erdélybe jószágot nem bír. Kegyelmed sem az anyjára, sem az húgára (mert az Isten azt megszánja), sem mások biztatására ne nézzen, hanem testvér atyafiának higgyen, hogy bizony kegyelmed gonoszát nem kívánjuk. Ha pedig intésünket megveti, lássa, mi Isten, s emberek előtt kegyelmed iránt mentek leszünk. Ha levelünket prodálja, avval maga nyavalyáját teszi gyógyulhatatlanná. Kisbún, s a többi jószága, és hazája bizony odalesz örökre. Donáth János urat köszöntjük, jöjjön el kegyelmeddel bízvást, bizony semmi nyavalya sem lészen, asecuráljuk. Sok szót nem szaporítunk minket sohase okozzon, ha aztán örökké odavész. Melytől Isten oltalmazza kegyelmedet, és hozza hozzánk örömmel.

Bethlenszentmiklós, március 15., 1691.