Bethlen Miklós Szatmári Gáspárnak, Nagyszeben, 1687. november 24.
Adatlap
Nagyszeben, 1687. november 24.
Szolgálok és Istentől minden jókat kívánok kegyelmednek.
Maga is tudhatja kegyelmed, szegény Szabó Keresztély uramnak én adtam vala feles számú Csiklin aranyakat öt-öt forintba egyet-egyet ea Lege, hogyha a Collegiumnak káros lenne olyan drágában venni, tartozzam én magam suppleálni, mostan azért énnekem különben is felette nagy szükségem lévén a pénzre alkalmatosságom is lévén, hogy azon aranyaktól kár nélkül megválhassam a tavaly őkegyelméhez adott kétezer forintot kezemhez akarom venni jó Cautio alatt, melyet kérem kegyelmedet írása által approbáljon, mert a kegyelmetek híre nélkül nem akarta ideadni, nekem pedig most igen hamar vagyon arra a pénzre szükségem, a Collegiumnak sem lesz károsabb nálam való állása, mint őkegyelménél, arról való írását pedig adja kegyelmed ezen levelem megadó emberem kezéhez úgy, hogy azt is a több püspök uramnak szóló levelekkel együtt vihessék meg őkegyelmének. Némely nap vettem mind kegyelmed, s mind Gidófalvi uram levelét, de a sok gond miatt, mely szerfelett volt, és az Macskási uram betegsége miatt mi abban semmit is nem procedálhattunk. Már ez a rettenetes adó és sats is meg lévén a Collegium jószágán is, mit kellessék cselekedni, én bizony nem tudom bár csak az accidentiákat praestálhatnak, bizony a derék pénzt a Collegiumébol kell pótolni, mindazonáltal ezt én csak magamtól írom. Írtam püspök uramnak felőle, Macskási, s Keresztesi Sámuel uramékkal is beszélek, és mentől hamarébb tudósítom felőle, de addig ha csak mi részét is kezdjék praestálni, mert bizony kárt vallanak, tudósítson kegyelmed, mennyi kapuszám vagyon, a mostani romlás mennyire találta, hogy így aztán könnyebbítésekben munkálkodhassunk, amennyire lehet. A deákoknak kegyelmetek csak annyi praebendát adjon, amennyein vannak, és amint tanulnak, többet ne. Ajánlom Isten oltalmában kegyelmedet.
Datum Szeben 24 szeptember 1687.
Kegyelmed szolgáló barátja