Bethlen Miklós Teleki Mihályné Vér Juditnak, Bethlenszentmiklós, 1691. július 8.
Adatlap
Bethlenszentmiklós, 1691. július 8.
Mint kedves bizalmas sógorasszonyomnak becsülettel szolgálok és Istentől vigasztalást kívánok kegyelmednek kedveseivel együtt etc.
21 júniusban kelt kegyelmed levelét 7 praesentis vettem becsülettel. Amint kegyelmed levele kezdetén tanácsadásomat köszöni, én azt jó lelki ismerettel adtam, de én úgy látom, hogy kegyelmednek csak az látszik jó tanácsnak, amely kedves, de tudja kegyelmed azt, hogy az orvosságok nagy részint mind ízetlenek szoktak lenni, s keserűek is néha, és nem gyógyul az a beteg könnyen meg, aki csak azt veszi be, ami neki kedvesnek látszik. Természete az embereknek, amikor Isten megalázza, és -szomorítja, kiváltképpen a nagy szerencsében sokáig élt, és mind csak a kedves szókhoz és dolgokhoz szokott füleknek, hogy noha igaz, de kedvetlen dolgokat, mind maguk ellen való bosszúnak és keserítéseknek tartsanak, és így a jó tanácsokat be ne vegyék, hanem mind tanácsadóstól megvessék. Ezen sorsba való ember kegyelmed is, a szegény úr nagy szerencséjének hízelkedő szókhoz szokott volt kegyelmed, már aki legcsendesebben mondja is kegyelmednek az igazat, azt kegyelmed fájdalmasan és nehéz néven veszi, melyet én kegyelmedben ugyan nem csodálok, mert okait találom. 1. Kegyelmednek a szegény üdvözült urához való nagy szerelme nem engedi azt, hogy semmi rosszat elhigyjen szegény felől. 2. Mert sokan az igazat igen mérgesen adják ki felőle. 3. Sokan hazudnak is, és amibe vétke nincs is, ráfogják, sőt, egészen méltatlanságot és bosszúűzést követnek. 4. Találkoznak, noha talán kevesen, akik kegyelmedet felettébb biztatják, kivált kegyelmes urunk őfelsége protectiójával. 5. Nehéz kegyelmednek akár egy, akár más úton megcsonkítani engedni a szegény úr keresményét. És több ezekhez hasonló tekintetek is foroghatnak a kegyelmed gyenge és igen megkeseredett személye, s háza dolgai körül. De édes asszonyom, egyáltalán legelőször is meg kell kegyelmednek ismerni az Isten alázatosságra, szenvedésre és engedelmességre hívta most, mellyel kegyelmed mind Isten, mind emberek előtt többet nyer. 2. Meg kell kegyelmednek is ismerni és vallani, hogy a szegény úr is gyarló ember volt és vétett, kivált a keresésben. Mind teológusoknak, juristáknak pedig az a szava. Nem bocsáttatnak meg a bűnök, míg vissza nem adattatnak az elvett javak. Nehéz szó ez ugyan, de bizony a felséges udvar sem oltalmazza kegyelmedet a törvény ellen. És itt immár szükség kegyelmednek azt igen meggondolni, melyik a kegyelmed házának jobb, az-e, hogy ki-ki mindent a törvénnyel keressen kegyelmedtől, avagy hogy maga kegyelmed megelőzze a törvényt. (mert az aztán nem kedvez), és inkább addig míg a szegény úrnak is neve s érdeme uigentába vagyon, alkudjék kegyelmed, mert ez kettő közül egyiket nyílva el kell kegyelmednek választani, én ezt az utolsót javallom sok okokra nézve, melyeket kegyelmednek az idő megmutat, mind Pekry uram, mind a járai, mind az Ecclesia 6000 forintja iránt. Ami pedig a járai dolgot nézi, bizony az öcsémnek olyan köze van hozzá, mint a kisbúni jószághoz, melyet ha kegyelmed kíván, megmutattatok, és a szegény úr nagy sok színű, s formájú törvénytelenséget követett abban, kivált a két statutióban, mely dolog mihelyt napfényre jön, felette öregbíti becstelenségét, melyet nem 6, de 60 jobbágy sem érne fel. Írja kegyelmed, hogy a prorogata kegyelmednek semmit sem használt, mert én is elfoglaltattam a járai portiót, de meglátja kegyelmed, a prorogata után, ha nem használt, ha kegyelmed a csendes utat nem követi. Mert csak én is a sárdi, szomordoki, sakfalvi, ködi, kelencei, újlaki portiók iránt mindazáltal csendesen requiráltam volna kegyelmedet eddig, ha azt nem kerültem volna, hogy másoknak lábat ne adjak kegyelmed ellen, de vártam, s várom kegyelmed csendes úton való atyafiságát, és bizony amennyire lehet, kerülöm kegyelmed keserítését. A 6/m foring dolga nem az én dolgom, hanem az Ecclesiaé, de hiszem, erről a tanács Ebesfalváról úgy tetszik jól resolvált kegyelmednek, én bizony abba Keresztesi úrral eléggé törtem a fejemet Sárosi, Alvinczi urammal, s másokkal eleget hánytuk-vetettük, de csak nincsen nekünk curatoroknak módunk benne, hogy az Úr obligatoriája mellől elálljunk, nékünk kénytelen kegyelmedet kell búsítanunk, és kegyelmednek Bethlen Gergely uramat, vagy inkább az országot, melyben is én bizony igazságáig tiszta szívvel szolgálok kegyelmednek. De kérem kegyelmedet, ha kegyelmed több bajt és búsulást nem akar ennél is szerezni magának, vegye be a jó tanácsot, aki kegyelmednek igazságát producálja, ne kívánjon az olyannal perelni, jobb amíg kegyelmedet más kéri, békességgel kínálja, és mintegy megbírálja, mintsem amikor aztán kegyelmed jut arra, hogy másokat kegyelmed kérjen, mert elhiggye kegyelmed, hogy én magamat bizony szeretném kivonni ezekből a kegyelmed dolgaiból, ha lehetne, és adná Isten, bárcsak énnekem magamnak ne volna kegyelmeddel bajom, mert úgy látom, kegyelmed engem is éppen egy mértékben való gonosz akarójának hisz, mint másokat, noha bizony nem vagyok, de lehetetlen olyan igazságomat odahagynom. Egyébiránt bizonyítok Istennel rancort, vindictát szívembe nem tartok. Örömest szóval szerettem volna mindezekről kegyelmeddel beszélni, bárcsak Gernyeszegen volna, de Görgény igen messze van. Ajánlom Isten oltalmába kegyelmedet.
Bethlenszentmiklós, július 8., 1691
Kegyelmednek becsülettel szolgáló sógora, szolgája