Bethlen Miklós Teleki Mihálynak, Bethlenszentmiklós, 1690. május 20.
Adatlap
Bethlenszentmiklós, 1690. május 20.
Mint kedves bizalmas uramnak, kötelesen szolgálok uram kegyelmednek etc.
Én uram rossz egészségem miatt Szebenbe nem mehetek, mert elunván a sok kornyadozást (bolond lettem a doctortól, nem tudok venni purgatiót), hanem tegnap előtt magam lettem Doctora magamnak, akár többet, akár azt se vettem volna, rajtam tölt mondásuk. Movet sed non promovet. Különben bizony bemennék, lévén magamnak is igen nagy dolgom Komornyk urammal, melybe kártól is félek, de nem tehetek róla. Ezeket az Inclusákat, uram, kegyelmed látja. Mednyanszky uramnak bizony én soha csak egy darab sót sem ígértem, mert hiszem, ha ígértem volna, amint a Secretarius Freschnernek ígért ezer sót megmondottam, amazt sem hallgattam volna el, hanem maga költi a jámbor, hogy adjanak, mert el hiszem, hogy amint Apermontnak, Prejnernek, Brosecknek, Ferschnernek Koklathnak adtak, őkegyelme lévén pedig Prajnerek a magyar részről fő Collegaja, szégyenli és nehezteli, hogy neki semmi sem jutott a lepénybe Prajner után legnagyobb ember lévén ott azon a Commission, mely mind is Groff Prajner, Mednyanszky, és Ferschner Secretarius uramból áll éppen, több egy sincs. Kegyelmed jóakaratára s ítéletére hagyom uram, bizony dolog nem olyan ember, hogy igen sokat szolgálhasson, de árthat, azt is gondolom a levél dátumából, hogy immár Brezek uram kiérkezett volt, és a Ferschnernek adott ezer sónak az hírét hallván, úgy gondolta ezt a Sticket, én választ erre nem tettem, s nem is teszek a kegyelmetek híre nélkül, ha ad is pedig, ha nem ad is őnagysága és kegyelmetek, de én bizony a választételkor megírom, hogy én nem ígértem volt, mert bizony neheztelem, hogy olyant fog reám, de az is mesterség, hogy nem írt maga énnekem felőle, hanem a Banyai bíróval íratott, általlotta olyan szemlátomást hazudni, hanem a bíróra bízta.
A deákok leveleit is uram látja kegyelmed, én ugyan az este mindjárt azon német Posta által írattam a kamarának hamarább voltáért, melynek is párját kegyelmednek odaküldtem, de én semmit sem bízom hozzá, hanem kegyelmed, uram, ne sajnálja urunkkal, és magával kegyelmetekkel vagy az Urakkal íratni, a német postákon elküldhetjük, ne költsenek ott hiába nyavalyások, ez elég rossz példa és rossz jelnek tartom, hiszen a télbe a Tótfalusi dolgában azt ígérték, hogy ha Lengyelországból menekedhetik, minden könyvével marhájával szabadon bocsátják, meg maguk írtak törekedő levelet a lengyelnek mellette, de már ahhoz sem bízom. A nekem szóló leveleket ne neheztelje kegyelmed visszaküldeni, és tudósítani, mit írjak a Banyai bírónak is. Ajánlom Isten kegyes oltalmába uram kegyelmedet. Bethlenszentmiklós. 20. May. 1690. Követem a rossz írásról, uram, kegyelmedet, bizony csak imígy-amúgy vagyok, kivált amiatt a csonka purgatio miatt.
Kegyelmed köteles szolgája, sógora, komája