Bethlen Miklós Teleki Mihálynak, Homoródszentpál, 1689. március 7.
Adatlap
Homoródszentpál, 1689. március 7.
Mint kedves bizalmas uramnak kötelesen szolgálok, és Istentől minden áldást kívánok uram kegyelmednek kedveseivel együtt etc.
Egy hónapi hallgatásomat, hogy kegyelmedet nem látogattam, magam sem jóváhagyom, mindazonáltal a kegyelmed jóakarata, betegségem, és sok distractióm, úgy hiszem, megment kegyelmed előtt. Amikor uram Fogarasba el valánk, én is betegen jövék ide, másfél hétig feküdtem, aztán annyira jobbulván egészségem mentem Zabolára, honnét is csak harmadnapja, hogy ide kiérkeztem, ezt az harmadnapot is töltöttem az Olosztelekre való kétszeri sétálásba a szegény Daniel Mihály uram testének majd szokatlan formán való koporsóba tétele és temetése miatt. A szegény kis Boldi öcsém halálát is Zabolán értettem Apor uram leveléből, melyen bizony mind feleségemmel együtt szívesen szomorkodtunk, és ha itt Homoródszentpálott értettük volna, minden bizonnyal temetésére és kegyelmetek szolgalátjára elmentünk volna, de amonnét lehetetlen volt, 24. jövén az Apor uram tudósítása Zabolára. Bizonyára uram az Isten az ő csodálatos, és külső tekintetre nézve rettenetes, de valósággal az ő híveihez mindenkor irgalmas szokása és rendtartása szerint, megkérdezte abba a gyermekbe kegyelmetektől: Szeretsz-e engem? és kétszer kérdezte, mint Szent Pétertől, Szeretsz-e engem? sőt háromszor, Szeretsz-e engem? Mindaddig, míg megszomorodván és -keseredvén kegyelmetek, azt felelte elhiszem, amit emez: Bizony tudod uram, hogy szeretlek, másodszor is, harmadszor is: Te mindeneket tudsz, tudod uram hogy szeretlek tégedet. Melyre nézve úgy hiszem, hogy az a Gyermek lett az Istennek kegyelmetekhez, és kegyelmeteknek az Istenhez való szeretetének azon az halál fekete próbakövén megpróbált aranygyűrű záloga és pecsétjei, melyet hogy őfelsége meg szenteljen, és több szomorúságuknak el fordításáról való isteni assecuratoriává tegyen, a kegyelmed házának szívesen kívánom. Komornyk uram azután is levelei által correspondealván velem a búza állapotáról, én Brassóba, Szebenbe kezdtem szerezni, s vitetni számára, úgy hiszem Brassóba ki is tölthetem ötezer köbölre valami hasznocskával, de Szebenbe 1500 köbölnél többet nem küldhettem, valóban nagy káromra lett a kegyelmed betegsége, mert ha a kegyelmed segítségével élhessek, bíztam volna, hogy oda is megszerzem az hétezer köblöt, de hirtelen pénzt nem szerezhetek, és ezek az Eszéktől futó szászok soha usque ad 1. március meg nem hívének, míg az út elbomlék, már most anticipato kérnék a pénzt, hogy Szent György nap után el viszik a búzát Szebenbe, melyet Komornyk uram sem ellenezne, de nem tudom soha, hogy merjem a pénzt kockáztatni, egy tatár hír, vagy mi úgy confundálhat mindeneket, hogy megromlom. Nekem Komornyk uram minap is írt, hogy a pénz nem adstrálása miatt Executióra küld, melyet én sok ratiókkal dissvadeáltam, és a többi között írtam ezt is: Nescio juste et legitime quo posset Executionem dirigere, quia nemo est inobediens. etc. Most 3. március költ levelében mit felel rá, íme párba küldtem. Úgy hallom, szóval is mondotta, meglátszik, hogy kegyelmed beteg. Én nem tudom quo consilio esik, ha igaz, amint hallom, hogy ante certam pacem annyi hadat visznek ki. Kérem bizalmasan kegyelmedet, amiről szükségesnek ítéli, tudósítson, én is itt nem mulatok, csak az út jobbulna, mindjárt mennék, először is kegyelmedhez, és aztán Bethlenszentmiklósra. Kegyelmed egészségéről is tudósítson, mert sokfelé hírt hallok felőle. Isten kegyelmedet gyógyítsa, bizony szívem szerint kívánom, s maradok kegyelmed
igaz köteles szolgája
Szinte most érkezett Commissio ad 18 praesentis Fogarasi Deputatióról, csak Isten hozná oda kegyelmedet is. Homoródszentpál. 7. március 1689.