Bethlen Miklós Teleki Mihálynak, Radnót, 1689. augusztus 14.
Adatlap
Radnot, 1689. augusztus 14.
Mint bizalmas uramnak Kötelesen szolgálok uram kegyelmednek etc.
Tegnap érkezvén ide, csakhamar érkezett a kegyelmed Rücsön ugyan tegnap költ levele, sok kárait kegyelmednek szomorúan értem, a sorostélyit még Szebenbe értettem volt, Isten uram kegyelmed kárait szüntesse, és minthogy sok ezer útjai vannak, pótolja ki. A fennforgó dolgokat ami nézi, azoknak meritumát kegyelmednek már ezelőtt meg írtam volt, íme most a beadott sok gravaminákat is kegyelmednek odaküldöttem, kegyelmed a Consultátióra hozza vissza, mert énnálam párba sincsen, ezt is egy hitvány Inassal írattam volt le, és a General kezébe maradtat az öcsémmel. Amint pedig én ezeket beadtam volt, szólva mind választ tett, de én kívántam hogy írásba is tegyen, tett is, amint kegyelmed látja, de betegségéhez képest igen kedvetlen volt, és a válaszok is rövidek, némelyikéhez ennek sok szó kellene, melyet halasztanom kell kénytelen a Consultatióra, in antecessum breviter írhatom.
Ad. 1. Azt mondja, hogy kegyelmednek is megmondotta, hogy legyen Kővárba egy német tiszt, és egy magyar commissarius olyan authoritassal, hogy valami német Erdélybe bejön, azoknak passusával jöjjön, és vonómarhát, lovat senkinek se adjanak, hanem csak azoknak, akiknek (azok), és annyit, amennyit azok írnak. Vice versa Erdélyből kimenő németnek is csak annak adjanak, akinek ő arról való passust ad. Azonban hogy a vármegyéken székeken legyen erős dispositio hogy egyik vármegye a másik marháját váltsa ki, etc. Erre most hamar szükség lesz, ha a két Regiment bejön.
Ad. 2. Kolozsvárra titkon egy-két eszes embernek meg kell súgni, hogy ha a commendans attestatiót kíván tőlük, ne adjanak neki, mert azelőtt is panaszlottak rá, más felől Attestatiót adtak, hogy bene contentusok vele. Sütni való fát a vármegyéről javallja hogy rendeljünk.
Ad. 4. A Tisztek se adjanak Attestatiót, azt mondja, ha száz Salm fejedelem viceje is, de megtanítja ő.
Ad. 13. Azt mondja, nem látja semmi kárát a fejedelemnek és az országnak, ha a sóról megalkusznak Prajnerrel, sőt, nagyobb kár, ha meg nem alkuszunk, és csak függőben lesz a kereskedés, quo serius o pejus. A többihez most nem írok Commentariust, nem terhelem kegyelmedet. Amint uram kegyelmed nekem és Nalatzi uramnak írja, hogy a Deputatio mikor és hova gyűljön, álljon az Urunk kegyességén, ez talán csak arra való, hogy a kocsis katona micsoda, ha az uraik nem is, minket szidjanak mikor idejönnek, de bizony amint a dolgok vannak, hamar kellene összegyűlni, csak ezekért is. 1. Dimitzkit ki bocsátja el? Ez pedig az imént is azt mondja, si scirem quod detentus sum. 2. Carafának ki ír olyan meritaliter, és úgy, hogy a generális censurája szerint, ante finem septembris válasz jöjjön a Rhenus mellől rá, hogy aztán a követ mehessen. 3. Macskási uram és a székelység felülése, úgy fordulhat, csak egy hét alatt is megkívántatik, bizony a Butsakba jött kán nem vigyáz arra, mikor gyűlünk mi össze. Erre nézve az Urunk nyári farsangja is csudásnak látszik, Besztercére ha találna (.quod Deus avertat.) szorulni, quae Consequentiae? Németnek is qui scrupuli? Ezeket kegyelmed nálamnál jobban érti. Én hitvány hazámhoz tekintek ma, valamikor, s valahova kívántatik, eljövök, örömest most is elmennék kegyelmedhez, de bizony elromlom az embereim gondviseletlensége miatt. Ajánlom Isten kegyes oltalmába uram kegyelmedet. Radnót. 14 augusztus. 1689.
Kegyelmed köteles szolgája sógora komája
Ezt a Dimitzki passusát odaküldöttem kegyelmednek, tudja maga is, hogy itt vagyon, látta, mert Szebenben otthagyta volt, egy kis bolond cédulát adtak volt a deákok oda neki passus helyén, kegyelmed odaadhatja neki, csak válasz nélkül el ne szökjék vele, mi megmondók neki, hogy el nem mehet, míg kegyelmetek össze nem gyűl, azt mondja, Quando erit hoc? Én félek, a király is appraehendálja, kivált, ha már a Generáltól ment lévén mégis halad visszabocsátása.