Bethlen Miklós Teleki Mihálynak, Vajdakamarás, 1690. január 3.
Adatlap
Vajdakamarás, 1690. január 3.
Mint kedves bizalmas uramnak Kötelesen szolgálok, és Istentől örvendetesebb új esztendőt kívánok uram kegyelmednek kedvesivel együtt. etc.
Én uram szinte indulófélben valék, mikor érkezett az Heizler General őnagysága passusaival az Absolon uram levele, melyben írja őkegyelme, hogy a General Brassóba jön ki telelni, és hét lovas regiment is kijön, és így nem lesz szükség a gabonát Havasalföldébe szállítani. Csúfos Consolatiónak tartom, hogy annyi regiment jő, hogy attól a Vecturától megmentsen, azonban mindenestől fogva megegyen bennünket. Írja azt is, hogy az ifjú király Vízkereszt napján koronáztatik augusztusban bizonyosan, és őfelsége nem késik alá jönni Bécsbe, de hiszem ez ám lenne, csak amaz első ne volna, rettenetes romlás, iszonyú Confusio, kivált, immárhogy minden kiment dispositiók confundálódnak, és amíg azok a Regimentek Quartelyokba oszolnak, az országon végig, s még végig keresztü mennek s ingyen élődnek, éppen megemésztenek bennünket teljességgel, mert a bizony dolog, hogy az alá-s-fel járásuk majd gonoszabb a Quartelyuknál, kivált a lovas had élése, és a rettenetes bagazia alá való vonómarha adás, mellyel úgy elromlik a marha, hogy aztán az Statiókban való Ordinarium victuálék szállítására sem lesz elégséges. Az ország is meddig gyűl össze, míg lesznek újabb dispositiók, Januarius is elmúlik, Februariusban az utak elbomlanak, éppen bizony a sok Confusio enyett ajándékon tartatják ki magukat velünk mint tavaly. Kérem, uram, bizodalmasan kegyelmedet, ne sajnáljon tudósítani, hol lesznek azok a regimentek, s mikor jönnek. A mi Portiónk száma szaporodik-e avval, és a Dispositiók megváltoznak-e, vagy mint maradnak. Mert íme az 15000. köböl zabot már a székelység meg szerzette, úgy hiszem, azt meg máshova fordítani mely nehéz lesz. A rozsnyai búzában én is ígértem volt Beszterce s Meggyesszékért alkalmasint, eddig talán viszik is az embereim, már abba is nem tudok disponálni, előttem álló utamat örömest követném, de míg ismét valami bizonyos rendbe nem lesznek a dolgok, nem tudok menni sem semmit csinálni. Gyűlés is, vagy Deputatio leszen-e? s hol? Bizony amíg mi gyűlésezünk, addig mind megesznek, rá fogja hogy pénzen el addig, avagy Acceptabitur, de már keserű a szánkban az az Acceptabitur, és az ő pénzen élése. Várom mégis bizalmasan a kegyelmed tudósítását. Interim ha ki merem in Conpendio mondani confidenter kegyelmednek, noha tudom, hogy azt etiam ratio belli exigit: Bizony, kisebb gonoszát látom az házának abba ha azok a Regimentek Bartza Kőhalom Shink székben lesznek, (mert nem merem a székely atyafiakat említeni is), mintsem ha keresztül-kasul gázolják az országot, mert könnyebb a szénát, zabot, búzát pénzen venni oda be, (bővebben is teremvén ez időn az oda be, mint ide ki) mintsem a sok alá-s-fel járásokat, és ide ki való statiókat szenvedni. A kevés bort innen oda beszállítani, és a marhát lábán odahajtani similiter. A már elrendelt abrakot, búzát könnyebb odafordítani, holott mégis szerzettek már, mind kivált a távolvalók nagy könnyebbségekkel, akit csak magam tudok négy-, vagy ötszász szék, és az egész székelység részéről. Ezeket én így senkinek kivált kérdetlen írni nem merném, mert azt gondolnák, csak a magam hasznát őrzöm, de kegyelmednek bátran írom, és noha azt nem tagadom, hogy nekem abba a Dispositio bomlásba károm forog, de bizony in Conscientia így látok benne kisebb gonoszt, és ha kegyelmed tempestive úgy kormányozza levele által a General és Komornyk urammal a dolgot, bizony megköszöni a szegénység, ha pedig kegyelmed hallgat, késik, és csak a mi szokásunkra hagyja, bizony csak úgy járunk mint tavaly, s még rosszabbul. Kívánom, uram mégis, hogy ez az új esztendő kegyelmednek egészségesebb, házának örvendetesebb, és szegény hazánknak békességesebb legyen az elmúltnál. Vajdakamarás. 3. január Anno 1690.
Kegyelmed köteles szolgája, sógora, komája.
Kérem bizalmasan uram kegyelmedet, ha lehet, ne késleltesse ezt a szolgámat, ne legyünk in suspenso itt Per[nye]szi urammal.