Bethlen Miklós Vay Mihálynak, Vajdakamarás, 1692. január 2.
Adatlap
Vajdakamarás, 1692. január 2.
Szolgálok, és Istentől örvendetes újesztendőt kívánok édes sógoruram kegyelmednek.
10 prateriti decembris költ kegyelmed levelét vettem ezelőtt számos napokkal, de sok és nagy distractióim miatt eddig nem lehetett rescribálnom. Az odakinn való nagy jó vásárokat értem, de régi mondás, inpedit ire forum defectus denariorum. Nekem is felette nagy részem vagyon ebben. Mindazonáltal kérem kegyelmedet szeretettel, küldje urbáriumát kegyelmed nekem annak a Zichyné asszonyom jószágának, és az alkalmat indítsa meg, és tudósítson voltaképpen felőle, mert megveszem még ezen a télen, de úgy kellene alkudnunk, ha lehetne, hogy lenne jó fundamentummal, vérek, vicinusok ne cseréltetnének pénzt velem. Azonban maga Zichyné asszonyom is zálogba adja-e? Vagy örökösen, mert én ha jócskán fizetek is, inkább fizetek örökösért, noha talán zálogon kezdheti ember, és azután örökössé teheti, mindezeket bízom kegyelmed atyafiságára, elhiszem el sem múlatja, s kivált, ha kegyelmed hasznosnak ítéli ne is késsek vele. Azonban én úgy hallottam, hogy Kisvárdának egy része, vagy mind is homonnai jószág és most is a kamara kezénél vagyon benne, a perpetuitas pedig ugyancsak őfelségénél vagyon per defectum familiae Homonnaianae ebből is kívánok én informatiót, és ha most de facto a kamara kezénél vagyon valami benne, kérem még most jóidején kegyelmed által Udvarhelyi István uramat, hogy requirálja Szentiványi László uramat nevemmel, ne adják másnak, hogy ha emez vásárunk talál succedálni, annál inkább mehetne elé ember a kegyelmed írása szerint a többinek megszerzésében. Veterani generális uramnak mindenkor megküldtem a kegyelmed leveleit. A házasság iránt ha kegyelmed az én példámat követte volna eddig, Isten áldása lehetne kegyelmeden, azt kellene meggondolni Benedictio Jehovae ipsa ditat, et non adfert molestiam secum, abba vet kegyelmetek májusi ifjú rend, hogy addig keres nem feleséget annyira mint gazdagságot, hogy az életének legdrágább részét, ifjúságát elveszti, aztán sem feleséget, sem gazdagságot nem talál, vagy ha ezt az utolsót eléri, a két elsőt nem, mert az idő vissza nem jön, a gazdag asszony pedig gyakrabban nem feleség, hanem asszony szokott lenni. Bizony nem kötötte Isten a gazdagodást a házasság mellé, hogy ha gazdagodnak meg sok szegény házasok, hogy hogy szegényednek meg sok gazdag házasok, látjuk minden nap. Amely személyen a kegyelmed elméje járt, annak dolgát, úgy hiszem, a bátyja hazajövése elválasztja, eddig még semmit benne nem tudok. Ezelőtt egy héttel adtam el egy gyermeknek egy árva húgomat, ha olyan szegényt nem utált volna kegyelmed, bizony inkább adtam volna kegyelmednek, itt minálunk bizony gazdagot ne keressünk. Az erdélyi leányokat, asszonyokat kegyelmed mind ismeri. Septima Decembris írtam volt Udvarhelyi uramnak, s kegyelmednek akarnám tudni, ha vette-e. Egy Curier vitte Szentiváni László uramnak szóló levéllel volt egybekötve. A plenipotentiával ha valamit kegyelmednek használhatunk megpróbálom, de Telekiné Asszonyommal nem hiszem semmit is vihessünk véghez, kivált míg Naprádi haza nem jön. Cokmántort én az Ecclesia pénzével mindjárt megvenném, de Apor uram azt mondja, ea condittione remittalta kegyelmednek, és kegyelmed is úgy contrahált vele, hogy másnak kívüle nem adja. Incédi uramat requiralom a testimoniálisról. Bantsi urammal együtt a jó szánúton ha kegyelmetek bejönne, jó szívvel látnám. Gróf Prajner uram levele párját küldtem kegyelmednek. Ajánlván Istennek kegyelmedet. Vajdakamarás, január 2., 1692.
Kegyelmed sógora, szolgája