Bethlen Miklós a deputatiónak, Apahida, 1686. június 23.
Adatlap
Apahida, 1686. június 23.
Kötelesen szolgálunk nagyságotoknak, kegyelmeteknek.
Szomorúan írhatjuk nagyságos kegyelmeteknek, még idejövetelünk előtt már elrendelte volt a generális hogy Tordához szálljon, most reggel meg is indult, valamit el tudtunk követni szép szóval, obtestátiókkal, végtére keménykedéssel és protestatiókkal, hogy ő lesz oka, hogy elveszünk, desperatióra jutunk, és a kész concludált Confoederátiótól is elszakadunk, fegyverhez nyúlunk, etc., sok volna a szó. Mindezek semmit sem használtak, csak azt mondta: Mi szükség volt idefáradnunk, mi szükség nagyságos kegyelmeteknek is ide plenipotentia nélkül küldözni, ő a fejét köti bele, hogy az a Tracta végbe nem ment, nem is megyen az ő híre nélkül, legalább nem ratificáltatik, azért sem ki nem megyen, sem hátrább nem száll, sőt itt sem subsistál, hanem beljebb megyen, ubi media non juvant, extrema sunt tentanda, tudja, ha közelebb megyen, nagyságos kegyelmeteknek is inkább keze ügyében lesz, maga kegyelmed Teleki uram és több urak tractálhatnak vele, egyébiránt beljebb menvén is hostilitást nem követ, ha mi nem kezdjük. Ha élést adunk, nem kóboroltat, ha nem adunk, vesz, és ha hostilitást kezdünk, ő is elköveti, Isten és a világ előtt nem ő, hanem mi leszünk okai magunk romlásának. Nem győzzük megírni mind a sok szót, amely utrinque végbe ment. A nép éhenhalását, elfutását etc. hogy urgealtuk, azt mondta: Vos estis in Causa, qui prohibuistis ne Salaguardas petant, és azt mondja, hogy ezt Nagy Pál urammal beszélvén arról a Salaguardok állapotáról és maga házáról, vállal vonításából, és paraszt emberek szavaiból tanulta ki, most is mindazonáltal azt mondjaː Ne fugiant, maneant domi, petant Salaguardas, dabo, sed si fugiunt, ego non possum custodire. Commoveálódék, hogy azt mondok, meglássa, mint folytatja a dolgot, Isten, a világ, és a császár előtt mint ad számot ennyi szegény lélek veszedelméről. Azt mondta: Illi certe rationem reddant qui inter vestras Dominationes volunt, ut regnum pereat, mert azt mondja, soha a statusok a maguk megmaradására való utakat el nem múlatnák, ha az urak megengednék, melyet az idő és az Experientia is rövid nap megmutat, tudja ő. Mondottuk erre: ne gondolkodjék úgy, bizony a statusok közönségesen végeztek, per liberrima suffragia, hogy a Praesidiumokat nem admittalhatják, azt mondja: O Domine fui et ego in Consiliis multis, de egy-két nagy Authoritativus ember, amit akar, per inspirationes etc. csak végbe viszi, hogy ugyan csak az ő akarata menjen végez. Mi is sietünk, úgy tudjuk, Gyulai uram is írt ezelőtt is, most is nagyságos kegyelmeteknek. Isten Szent fiáért szánjon meg bennünket.
Apahida. 23. június. Anno 1686.
Nagyságos kegyelmetek köteles szolgái
Bethlen Miklós, Daniel Mihály, Johannes Ziegler
Summa Summarum most is csak a Praesidiumok dolgát, Plenipotentiarius urak Tractáját nyesi, és kimenését úgy ígérte. Egyébiránt csak fenyegetőzik, ilyen Commotióját még nem láttuk, mint most. Azon is furiál, hogy a kolozsvári liszt annak idejére kész nem volt, és hamu, vagy föld volt, nem liszt, nem is akarták elvenni.