Bethlen Miklós a deputatiónak, Nagyszeben, 1687. december 14.
Adatlap
Nagyszeben, 1687. december 14.
Mint bizalmas Urainknak kötelesen szolgálunk és Istentől minden áldást kívánunk nagyságotoknak, kegyelmeteknek. etc.
Akarok nagyságotokat, kegyelmeteket tudósítani. Mi ide tegnapelőtt, úgymint 12 este felé érkeztünk, ide aznap a commissariussal szembe lenni késő volt. Tegnap délután löttünk szemben, és gondolván azt, hogy talán a dolgok Apellatióban is mehetnek Carafa uram, vagy éppen az őfelsége Udvara fórumára is, írásba tettük mind a difficultásokat, amennyire tudtuk, s úgy adtuk be, szóval is sokat beszéltünk. Ma délig Devotio s egyéb dolgok vetették délutánra a dolgot, és noha hozzá akartunk menni, de más német úrnál lévén vendégségben, onnét csak maga a beadott punctumokkal a szállásunkra jött, és punctatim elolvasván, mindkét részről sok szó, sok beszéd lett egyvégtében tovább három óránál, mely discursusokból csinálandó Resolutióját hónapra halasztotta, hogy írásba adja, de nehezen hisszük, kezünkhöz jöjjön meg holnap, mert ebédig sok Expeditiói lesznek, ebédre Vetterani uramat várja, immár valamikor adja, de mindjárt nagyságotoknak kegyelmeknek elküldjük. Azt pedig az újabban bejövő hadakra nézve későllök várni, hanem szomorúan írhatjuk nagyságos kegyelmeteknek, azt mondja, nincs semmiképpen hatalmában azoknak be nem bocsátása, mert Bécsből van azoknak bejövetelükről való ordinantia, melyet ő igen neheztel, és igyekezett is Bécsbe írása által elbontani, mert maga is látja az abból kijövő sok akadályokat, és fél mind ezeknek az hadaknak megszűkülésétől, és mind azok miatt a maga becstelenségétől. Mindazonáltal most is újabban eleikbe postán küldött, és megírta, hogy subsistáljanak, valahol éri az embere, már ahol lesz, megválik, De azt mondja, hogy avval a portió-szám Erdélyen nem növekedik, és parancsolatja vagyon felőle, hogy Urunkkal őnagyságával úgy accomodálja azoknak a Regimenteknek dolgát, hogy minél kisebb és tűrhetőbb akadályokkal, vagy azok nélkül legyen tartásuk, melybe ő talált is jó módot, amelyet egy-két nap alatt communicál velünk, mi lesz az, akkor válik meg, de az akármint legyen, ez kettőről szükség nagyságos kegyelmetek gondolkozzék. 1. Carafa uramnál próbálja Vai uramnak utána írván, ha kinn maraszthatja. 2. parancsoljon idején a Szelyekbe, hogy ha érkeznek, kik legyenek commissariusai, és mivel tartsák, hogy a szegénység inkább ne romoljon, előttük futás ne legyen, mert úgy mindent elprédálnak. Azok igen sokan nem lesznek, ha commissariusuk lesz, és a már kiszállított kolozsvári, szamosújvári etc. élésből pro Interim sustentáltatnak, mégis tűrhetőbb lesz, ettől ugyan fenyítékük lesz írás által; gondoljuk hol mi szavaiból, talán a több hadak közé osztja, de csak vélekedés. Az Istenért az élés Administratiójáról erősen provideáljon kegyelmetek, és a pénzről, hogy ad 1. január meg legyen hiba nélkül, mert azt igen kéri felette, és sok gonoszt mond kijönni belőle, ha hibázik, különben jó akaratát ígérte mindenekbe tehetsége szerint. De úgy látjuk, mindenütt csak megkívántatik a mészárszék, s a pince, mert ő ugyan azt mondja, hogy a marhát lábán is el vennék, de olyan sok válogatással, hogy a szegénység is elunná a sok visszahajtogatását, és amiatt az had is megkoplalna, azért jobb csak a fontal hozzá, amit a szegény ember kaphat, akár borjú, akár ökör, legyen libra controversia decidat. Ebből mi azt a gonoszt látjuk kijönni, melyet objiciáltunk is, hogy marhaszám lévén kapuszámra vetve, aki kisebb marhát viszen, megcsalja azt, aki nagyot viszen, mert maholnap ismét marhát kell fel vetnünk, és akkor az ártatlan pótolja ki a vétkes, vagy rossz marhájú ember dolgát. Arra azt mondja, hogy legyen jegyes kinek-kinek a marhája, s quietáltassék de libris non de animalibus, és pótolja ki-ki a maga marháját másnak injuriája nélkül, de ők egyáltalában non possunt accipere vitulum pro bove, egyébiránt bizony elvennék a jó marhát lábán is, ha mind azt vinnének, de mi haszna, száz között sincsen illendő marha húsz, vagy huszonöt, amelyből 250. bécsi font kijönne. In hac angustia csak idején parancsolni kell, minden ember jegyes marhát vigyen, annak szénát vigyen, és a fontszámról quietáltassék, ne csalják meg egymást, hiszen kapuszámra négy marha esnék, mely tenne bécsi fontot 1000, avagy Erdélyi fontot 1440, így nem lesz annyi csalárdság, s kár magunk között. A bort is csak pincéből, s mérve veszi, amint kezdette, de csak az officereknek kell jó borokat válogatni, a rosszat is elveszik a szoldátok, itt szólni sem mernek. Tessék nagyságotok kegyelmeteknek amely óborokat itt a brassóiak vesznek kegyelmetektől, deputáltassék a tisztek számára Tordára, Kolozsvárra hova, annyi mint az a vectura, hadd vonja el a savanyút. Mi úgy hisszük, itt semmi kívánatos dolgot nem viszünk végbe; Azt ugyan mondta a tiszteknek a portióért pénzt, ha szépszerivel maguk az emberük nem akarják, ne adjanak, mert akármint ijesszék, de bizony nem merik bántani, csak in Natura adminisztrálják igazán. Mi már nem tudjuk, amely írásbeli resolutiót várunk, és mihelyt kezünkhöz jön, nagyságos kegyelmeteknek küldjük, arra ismét nagyságotok kegyelmetektől választ várjunk-e itt, arról tudósítson nagyságos kegyelmetek ezen levélre való válaszával együtt. Sokat kellene írnunk, de ez a summája. Ajánljuk Isten oltalmába nagyságos kegyelmeteket. Szeben. 14. december Anno 1687. éjszaka.
Nagyságos kegyelmetek köteles szolgái.
Keresztesi uraméknak igen nagy difficultásuk vagyon, és annál is több lesz, ha a szászok a sáfárságból kiállnak, melyet mi felette károsnak látunk, maguk őkegyelmük írtak nagyságos kegyelmeteknek.