Bethlen Miklós a deputatiónak, Nagyszeben, 1687. november 20.
Adatlap
Nagyszeben, 1687. november 20.
Mint kedves bizalmas uraimnak, kötelesen szolgálok, és Istentől minden áldásokat kívánok nagyságotoknak, s kegyelmeteknek.
Akartam nagyságotokat, s kegyelmeteket tudósítani. Én Isten kegyelmességéből tegnap szinte naphaladottkor érkezem ide, és az hírre nézve, hogy az generális ma elmegy, az este hozzá mentem, s találtam a főcommissáriust is ott, mindkettőnek együtt adtam meg az urunk őnagysága levelét, és ott aztán semmi oly derék conclusum nem lett, hanem csak az, hogy az generális ma el nem megyen. Ma mikor ők órát adtak, odamentem, és amely dolgokat lehetett, eléggé forgattam, melyekről mint resolváltak, és maguk ugyan én előttem, úgy mint az generális, és főcommissarius Tiellel az secretariussal leírattak, oda küldötte. Valami ebbe jó vagyon, én is azt approbáltam, de ami rossz vagyon, csak elhallgatta, hogy felírták, hadd láthatja nagyságotok s kegyelmetek írásban dolgokat s elméjüket; én pedig semmit nekik írásban nem adtam, sem eddig nem concludáltam, sem subscribáltam vagy pecsételtem. A dolognak az dereka hátra vagyon, még a főcommissariussal külön magával szemben nem lehettem, ma 3 órakor leszek, és azután ismét az generális szállására kell mennünk, ott válik el, ha a mi dispositióink megállnak-e, nem-e; mert az generális előtt akarja igazítani, noha az generális azt mondja, hogy ő az oeconomiához nem szól, sőt, az külső militaris dolgokhoz is csak Veterani successorának, ki pro tempore míg Carafa érkezik (noha az is bizonytalan) általadhassa a dolgokat, nem szól, most ugyan minden jóra ígérte magát, írt is Marosvásárhelyre, hogy az salvaguardiakat visszavigyék, Kis Balázsnak is, hogy hadat most ne fogadjon, és csak az 300 portióval legyen contentus. Az hunyadi, bethleni, gyalui praesidiumok iránt, és az oda és Désre, s Szamosujvárra szállítandó quartelyozók iránt nem hiszem semmit is cedáljanak, hanem csak ebben maradnak, az mit írtak, mert az monostori statiót éppen alkalmatlannak tartják, és azt akarják Szamosújvár, Dés, Bethlenbe osztani. Gyaluról azt mondják, maga az Lotharingus tette, és az contractusban ott vagyon, minden azokba praeter jam occupata, vel praesidiata loca. én ezt nem perelhettem, mert az Lotharingus contractusát, és a több írásokat ide nem hozták. A Scherffenberg Ogyldinak [sic] és Komorniknak adott credentiáját sem hozták el, mindegyik igen szükséges lett volna, kivált Hunyadra nézve, hogy ők a quartely statio közé sem egyszer, sem másszor nem tettek; a Lotharingus sem tette fel, sőt fel nem tevén, kihagyta solemniter, szinte úgy mint Brassót, s a több praesidium nélkül való helyeket; de ez és a több ratiókra csak ez a feleletük: potest imo debet per rationem bellicam etiam in alia loca, quae in tractatu cum serenissimo duce nostro sunt nominata, miles collocari aut in quartirio, aut si rumor de hostibus et necessitas ita cogat, etiam praesidium collocari. Mert hiszen az semmit se bánt, sem az az urunk jurisdictiójának nem praejudicál; sok volna az szó, kit meg nem írhattam. A kívánt írások nélkül a dologhoz sem fogtam volna, de még ha az generális elmegy, annál rosszabb. Vasvári is megtréfála, bizony ha egy jó deákot kaphattam volna, napjára magam is megfizettem volna egy-egy aranyat neki; mert íme az statiók dispositióját is, honnét mit várjon megkívánja, s megígértem, anélkül nem is lehet a conclusum. Most üte kettőt az óra, anélkül kell odamennem, magyarul amint nálam vagyon, azt viszem oda, abból tolmácsolom neki, mert soha bizony ma nem kaphaték, akivel leírassam deákul, magam pedig mint velük perledtem 8 órától fogva 12 dél-felig. együvé-másuvá is kellene innen írnom, most proxime Marosvásárhelyre el kell vala küldenem ezt az inclusát, hogy az salvaguardiáktól menekedjék Küküllővármegye, s ott a vidék, de nem lett kitől, hanem kegyelmetek küldje el. Én szombaton reggelig itt leszek, tovább való várakozásomnak nem tudom, mi haszna, mert az generális holnap elmenvén, ha mit rescribál is nagyságotok, s kegyelmetek Hunyad és a több quartelynak tőlük elintézett, vagy máris elfoglalt helyekről, nem lesz kivel róla tractálni, mert Veterani csak substitutus lesz, ő is nem tudom mikor jön ide, ha holnap itt lenne, sem hiszem, valamit varialjon. Falkenhein csak az élésre, pénzre visel gondot, arról ő vele magam beszélek, és ha lehet, az fogarasi contractust confirmaltatom; ő ugyan Erdélyben marad vele; quod ad oeconomica bővebb időm vagyon, de a generális sietése miatt kellett ezeket ma tractalni reggel. Coram plura. Adja Isen nagyságotokat s kegyelmeteket találjam jó egészségben. Szeben 20. november 1687.
Az Istenért siessenek, akik itt Szilágycsehből búzát, zabot mit cseréltek, embereket küldeni és administrálni, hadd higgyék el s annál inkább ne gátolják, akik mit innen ki akarnak vinni.
Nagyságotoknak, s kegyelmeteknek köteles szolgája