Bethlen Miklós a deputatiónak, Szamosújvár, 1686. június 2.

Adatlap

Kötelesen szolgálunk, és Istentől minden áldást kívánunk nagyságotoknak, kegyelmeteknek, etc.

Akarok nagyságos kegyelmeteket tudósítani. A német tábor tegnap szállott Árpás tóhoz, ma ott mulatott, szándéka az, hogy holnap Somkerékhez, és holnapután Besztercéhez közel szálljon; mi ezen órában, úgymint délután három órakor íránk a generálisnak, hogy holnap subsistáljon, mert nem kedvetlen választ viszünk, és ha subsistál, Kolozsvárról adatunk valami ideig való élést a tábornak, ha pedig nem subsistál, minden dolgoknak esze vész. Maga a német követ is elmegyen mindjárt, azt mondja, hogy ő megállítja holnap a tábort, telik-e benne valami, vagy nem, megválik, mi is virradatig a táborába bemegyünk, és valamire Isten segít, elkövetjük, de bizony valóban félünk, hogy ezek még csak kezdetei az Istennek rajtunk való ítéletének, mert az úton szüntelenül beszélgetvén evvel a gróffal, legnotabilebbeket ezeket observaltuk. l. Azt mondja, ha én tíz Aranyba fogadom fel, ő százba, hogy soha Bécsbe a mi Tractánk finaliter nem decidáltatik, valameddig innen a generális nem informálja az Udvart, mert ez azért küldetett, hogy az itt szemmel látott dolgokat írja meg, és ott vagy ehhez conformálják, vagy ide rejiciálják a Conclusiót és ratificatiót. 2. Azt mondja, hogy ez az had kiváltképpen arra való, hogy Thököly uram valahol ezen az országon által ne mehessen Munkács felé, valami török vagy egyéb haddal. 3. Hogy Erdély sem szabad akarata szerint, sem a töröktől kényszeríttetvén ő ellenük fel ne ülhessen, és a törököt ne élésezhesse. 4. Legalább azt mondja, míg mi most oda megyünk, Szebenbe visszamegyünk, bár most finaliter végeznénk is a Generálissal, de míg az ő Informatiója Bécsbe megyen, míg válasza jön, etc. beletelik egy hónap, csak az írogatás járás-kelésbe etc. Ezek az ő beszédei, de ezeken ugyan semmit sem építhetni derekast, mi holnap, ha lehet, a fejétől vesszük vállyát. Ebben a dologban rettenetes akadály lesz, ha meg nem fordíthatjuk, Commissiónk Besztercére nincsen, hogy onnét adhassunk búzát neki, anélkül pedig ez egy nap sem ül, megdühödik, máris sok ezer marhákat hajtottak el, bizony félünk, hogy máris Reghen s Görgény táján vagyon a nyargalója, Beszterce alá is elküldött élés kérni ezer német, s ezer magyar lovast, ha nem accomodáltatik a dolog, úgy halljuk, Besztercétől Marosvásárhely felé indul mindenestől, a nagyhatalmú Istenért nagyságotok, kegyelmetek gondolkozzék, ha a fegyverkezésbe módunk nincsen, componáljon vele, mert bizony nagy erős had, ma két tábor helye mellett jöttünk el, nem hinné ember mely sűrűn, és mely hosszú, s nagy helyén fekszik, innen Szamosújvárból is sokan egészen ki néztek, amint elment kétfelől mellette rendelt seregbe, de többnek intézték annál is amint én mondottam. A kár és pusztulás minden nap árad. Egerbegynek fele elégett, Bonchidán három, vagy négy ház. Kisjenőn 8. vagy 9. Iklódon talán 12. Nem szántszándékkal mondják, hogy gyújtják, hanem a magyar a méhhel, és egyébiránt gondviseletlenül hagyott tűzzel. Ez a német velünk együtt nézi, szánja, a magyarokat szidja, s avval concludálja. Si homines domi essent, Salaguardas peterent, et si Princeps Armadae victum daret, ista plane non fierent, sed ita certe generalis non potest remedium ponere, quia miles debet victum quaerere. mi amennyire lehet, sietünk, de a lovak nem bírják, máris sok elállt, innen is a Toldalaghi uram lovain megyünk a táborig. Ha Árpás tótól visszafordulhatunk, erre jövünk, és innen Egerbegy, Kocsárd, Bolkács felé megyünk, ha pedig Besztercéig, vagy Somkerékig megyünk, úgy magunk sem tudjuk, melyre lesz a visszamenő utunk, de nagyságotok kegyelmetek minket ne várjon, addig is az élésről marháról disponáljon, honnét teljen ki minél hamarább számukra, mert bizony nem ezer, hanem tíz- s húszezer marhánál is nagyobb kár lesz csak tíz tizenkét nap alatt is az országba, ha ugyan beljebb megyen, elmegyen pedig bizonyosan, az haddal semmit sem gondol, még akarná, ha hostilitást mutatnánk, hogy aztán szabadosabban cselekedhetnék, csak itt Szamosújvárott számtalan futott ember, és sokezer marha vagyon, jobb is volna ilyen helyekről hamarjában való dispositióval három- négyszáz marhát szedni, és azután feligazíthatnók, mintsem hogy százért ezret hajtson, ha az Accomodatio meg lenne, úgy alkhatnek ember vele, hogy ha a magyar lézeng, lenne szabad levágni, mert a német bizony sehova sem megyen, csak a magyar.

Ajánljuk Isten oltalmába nagyságos kegyelmeteket. Szamosújvár 2. június.

1686. nagyságos kegyelmetek köteles szolgái

Bethlen Miklós, Mikes Pál

Németinek is csak harmada, ha megmaradt, a több része templomostól el égett. Péterházán is égett két ház, azt mondják, maga a generális oltatta el, ugyan tapodott mérgében, hogy a tüzeket látta. Nem hiszem semmi