Filozófiatörténet

GURKA Dezső

Filozófiatörténet

Körmöczi János (1762–1836) jénai és göttingeni peregrinációja több szempontból is sajátos helyet foglal el a magyar tudásáramlás 18–19. századi történetében. Egyetemjárása főként a jénai filozófiai hatásokat közvetítette, ugyanakkor Göttingen hatása szintén meghatározó volt a számára, beleértve a természettudományos vonatkozásokat is. Körmöczi munkásságának másik specifikuma, hogy az általa recipiált német hatásokat nem csupán az oktatásban hasznosította, hanem fordításai révén kísérletet tett a magyar filozófiai és természettudományos szaknyelv kialakítására is.

A filozófiatörténet tudásterülethez kapcsolódóan közölt első szöveg egy részlete kapcsán, a második pedig teljes egészében a német idealizmus magyar recepciótörténetének legkorábbi átültetési kísérlete, Lichtenberg fizikai előadásainak Körmöczi által készített jegyzetei pedig a magyar (elektro)fizikai szaknyelv kialakításának korai fázisát képviselik.

Körmöczi Az emberség megtanulásának oskolája című 1802-ben Kolozsvárt kiadott halotti beszéde, amelyet korábbi tanára, Pákei József (1759–1802) egykori göttingeni peregrinus temetésén tartott, egyes elemeiben a magyar filozófiai fordításirodalomnak is részét képezi. A magyar filozófiatörténeti szakirodalom Körmöczit jénai peregrinációja kapcsán, Fichte első magyar fordítójaként – vagyis A gondolatszabadság visszakövetelése Európa fejedelmeitől, akik azt ezidáig elnyomták (Zurückforderung der Denkfreiheit von den Fürsten Europens die sie bisher unterdrückten) című 1793-as röpirat átültetőjeként – tartja számon. Mivel Fichte e radikálisnak számító írásának fordítása nyomtatásban nem jelenhetett meg, Körmöczi annak rövid részletét e temetési beszédében közölte, a német szerző személyének megjelölése nélkül.

A halotti beszéd „mi voltam, mi vagyok, mivé kell lennem” kérdésfelvetésének gondolati hátterét a Fichte által több művében is leírt kiteljesedés-program képezi. Körmöczi a beszéd egymást követő tartalmi egységeiben (az emberi erőforrások fogalomköréhez kapcsolhatóan) a nevelés, a vallás és az erkölcs problematikáját taglalja, az erkölcsi tökéletesedés és a pallérozódás ismérveihez kötött humanitás kibontakoztatásának célkitűzése jegyében. Az emberi nem és a valóságos ember fogalmát elkülönítve a pallérozódás tendenciáját – vagyis a természetes állapotból a társadalmiba való átmenetet – is leírja a kaliforniai őslakók és a Temze mellett élők világának szembeállítása kapcsán (kultúrtáj). A közjó előmozdításának egyik elengedhetetlen feltételét Körmöczi a (Fichte-citátum fordításával alátámasztott) gondolatszabadságban látja.

Körmöczi a későbbiekben nem csupán a filozófiaprofesszorként lett Pákei utóda, hanem az egykori tanára által megalapozott kísérletifizika-oktatást is ő vitte tovább. Az itt közölt második dokumentumot, vagyis Körmöczi 1802-es kolozsvári székfoglaló beszédét, a korábbi szakirodalom önálló szövegként interpretálta, s csupán Fichte műben található Rousseau- és Kant-hivatkozásokból kiindulva helyezte filozófiatörténeti kontextusba. Körmöczi szövege ezzel szemben nem más, mint Fichte Einige Vorlesungen über die Bestimmung des Gelehrten (modern magyar nyelvű kiadásban: Előadások a tudás emberének rendeltetéséről) című 1794-es négyrészes beszédének magyar, s részben latin nyelvű átültetése. Mindezek alapján Körmöczit immár két Fichte mű fordítójaként tarthatjuk a posztkantiánus filozófiák egyik legfontosabb magyarországi közvetítőjének, ugyanakkor a tanári beiktatásán felolvasott fordítás egyfajta programkijelölésként is értelmezhető, amelynek értékrendszere és fogalmi hálója számos közös elemet tartalmaz a halotti beszédével. A szóban forgó Fichte szöveg kiválasztásának oka éppen az lehetett, hogy az emberi szabadság és az akarat szabadságának problematikája (emberi erőforrások) itt is erőteljesen felvetődik. Körmöczi ezen Fichte-átültetésében ugyanakkor dominánsan jelen van a társadalom fogalma is, amennyiben az embert a kollektívum meghatározottságaként („in societate”) értelmezi. Az állam (hatalom) feladatát a szabadság kifejlésének elősegítéseként határozza meg a Körmöczi által lefordított szöveg.

Körmöczi hagyatékában számos olyan terjedelmes magyar, német, illetve latin nyelvű jegyzet is fennmaradt, amelyeket göttingeni egyetemi előadásokról készített, illetve azok témájához kapcsolódó könyvekből kompilált. Az iratanyagban két olyan feljegyzés található, amelyekben Körmöczi Georg Christoph Lichtenberg kísérleti fizikai előadásait dokumentálta. Az itt közölt jegyzetek a göttingeni professzor 1796/97-es téli szemeszterben tartott előadásainak alkalomról alkalomra rögzített, rajzokkal illusztrált leírását tartalmazzák. E forrás jelentősége abban áll, hogy segítségével néhány helyen pontosíthatóak voltak Lichtenberg elektromosságtani kísérleteinek korábbról ismert, Gamauf Gottfried által öt kötetben kiadott protokollumai.

Mivel Körmöczi természettudományos tájékozódása elsődlegesen nem Jénában, hanem Göttingenben ment végbe, nem a spekulatív, hanem az experimentális jellegű szemlélet volt számára meghatározó. Ebből adódik, hogy e jegyzetek kulcsfogalmai a különféle – főként elektrofizikai – kísérleti eszközök (eszközök), például a kondenzátor és az elektrofór. Körmöczi 1798-tól kezdődően – az általa beszerzett eszközök leltárának tanúsága szerint – közvetlen módon adaptálta diákjai számára az általa lejegyzetelt Lichtenberg-előadások kísérleti fizikai szemléletét, illetve a göttingeni professzor elektrofizikai kísérleteit. Christoph Wilhelm Hufeland eredményeinek ismertetése kapcsán a szöveg az elektromossággal való gyógyítás problémájára is kitér (testhasználat).

Azt, hogy Körmöczi számára milyen fontosak voltak a Lichtenberg-stúdiumok, illetve a professzor személye, jól jelzi, hogy – Johann Beckmann gazdaságtan-professzor mellett – tőle kért tanúsítványt a göttingeni egyetemen folytatott tanulmányainak (respublica litteraria, peregrinatio) befejeztével. Maga az itt közölt szöveg is utal arra, hogy az erdélyi peregrinus rendszeres látogatója volt Lichtenberg előadásainak. A Körmöczi-hagyatékban fennmaradt iratok nem csupán az Erdélyi Nagyfejedelemség, illetve tágabb értelemben a Magyar Királyság egész területének peregrinációtörténete szempontjából hordoznak tanulságokat, hanem néhány esetben a filozófiai és természettudományos recepció kibocsátó közege, a jénai és a göttingeni egyetem szempontjából is tartalmaznak a vonatkozó szakirodalom eddigi eredményeit kiegészítő adatokat. A Lichtenberg-filológia számára hasznosítható előadásjegyzetek mellett Körmöczi iratai közül az a teljes Fichte-fordítás, az Előadások a tudás emberének rendeltetéséről magyar átültetése emelkedik ki, amely egyrészt a német filozófus kelet-közép-európai hatástörténetének jobb megismeréshez járulhat hozzá, másrészt pedig Körmöczi szerepét emeli Sipos Pál és Köteles Pál státuszának szintjére a hazai filozófia történetében, az Egyed Péter által erdélyi triásznak nevezett professzori körön belül.

Körmöczi a kanti, illetve fichtei filozófia elleni 18. század végi hivatalos fellépések, illetve az azokkal kapcsolatos viták vallási és erkölcsi szempontú áttematizálódása következtében nem válhatott a német filozófia jelenségeinek szimultán tolmácsolójává, ám a beszédeiben megjelenő Fichte-gondolatok, illetve idézetek révén nem csupán a filozófiai szaknyelv formálódásához járult hozzá, de biztosította a korabeli német filozófia gondolatainak látens jelenlétét is. Körmöczi Lichtenberg-jegyzetei, illetve az azok nyomán kialakított kísérleti metódusai révén a tudományosság és a gyakorlat közvetlen módon kapcsolódott össze az erdélyi unitárius professzor munkásságában, s ezáltal a göttingeni kísérleti fizika eredményeit szinkron módon vitte át a hazai oktatásba.