Bethlen Miklós Teleki Mihálynak, Máramarossziget, 1686. március 24.
Adatlap
Máramarossziget, 1686. március 24.
Kötelesen szolgálok, és Istentől minden áldást kívánok uram kegyelmednek kedveseivel együtt. etc.
Kolozsvárott 19. praesentis kelt kegyelmed levelét ma 23 reggeli 9 órakor vettem. Az inclusákat viceispán urammal harmad- vagy negyedmagával közöltem, de Frater urammal nem tudom közölni, avagy csak valami segítségére és hasznára az itt való dolgoknak, mert őkegyelme a várból ki nem jöhet, melyet bizony bánok, mert ilyen nagy dologban, és magánál a dolognál is nagyobb confusióban, hogy csak egyedül vagyok többire, felette ehhez és akadályos mind nekem mind a dolognak, de nem tehetek róla, egyébiránt írás által ugyan közlöm őkegyelmével.
Amint lehetett tegnapi és tegnap előtti leveleimben kegyelmeteket tudósítottam, most pedig immár érkezvén a Gyulai uramék levele párja, és abba a Szatmári commissariusok Resolutiója, az eddig itt való munkámnak rendjét és formáját rész szerint változtatta, de Istennek hála, az én ítéletem szerint, nem rosszabbra, melyben hogy a szükség kívül való Circumstantiák leírását elhagyjam a fő commissáriussal való Conclusumunk ez:
NB hogy ezen holnapi nap az Inquisitióhoz kezdjünk, minden faluból 7. 10. vagy 12. embert eskessünk meg; mert amint sub dato 20. ezen modalitásról írtam vala, hogy min egyeztünk meg, ahhoz hozzáfogtunk vala, és tegnapelőtt, s tegnap procedáltunk, de igen boldogtalanul, mert szemben állítva a német élésszedőket az oláhokkal, olyan rettenetes confusio lett belőle, melyet suo tempore megbeszélhetek, hogy két nap három falunál többet elő nem vehettünk, de annak dolgát sem igazíthattuk úgy, amint kellett volna, egy szóval a németek és oláhok között csak veszekedés és bolondság volt minden dolog, és ha azon az úton jártunk volna, májusig sem végeztük volna el, azonban conclusumunk szerint nem is akarta az egyszer a vármegyétől meg esküdtetett embereket újabban meg esketni, hanem csak azon munkálódott, mint egyeztethesse össze a németek regestrumit a vármegye inquiralta regestrummal, mely is nagy részébe lehetetlen dolog volt, annyira járván egyik másiktól, mint az ég a földtől.
NB Én úgy ítélem, hogy e szerint jobb lesz, csak ismét a generális és officerek ki ne üssék az elméjét ebből is, mint az előbbi resolutiójából, melyen valóban mesterkednek, és arra resolválták magukat, hogy ha már ugyanígy lesz a vármegye részéről az inquisitio, ők is a generálistól fogva a legalább való szoldátig e contra meg esküsznek mindnyájan, és arról protestálnak mind itt előttem, és a commissarius előtt, mind pedig Szatmáron Karafa, Csáky és Szentiványi uramék előtt, hogy ők grófi, úri etc. fegyverviselő, az Istent és az hitet ismerő és becsülni tudó nemes nemzetek és rendek lévén, soha az ő becsületüket és életüket ilyen bolond, az Istent és az hitet, becsületet nem tudó hitvány emberük hite alá nem bocsátják, mint ezek az oláhok és oroszok, mégis úgymond ha magyarok és színes köntösű nemes emberük, tudós emberük volnának, de azt mondják domine isti Deum tantum fama audierunt, nihile a jumentis differunt, tantum facie et loquela. Ehhez képest, noha látom Gyulai uramék írják Szatmárról, hogy ez az lnquisitio tenealni fog, én látva hiszem, mindazonáltal én elég nyereségnek tartom, ha quo quo modo az ő commissariusok és az én pecsétem alatt kelt regestrum lesz nálunk pro futura cautela.
NB. Ezeknek a becsületes embereknek nagy félelmük vagyon mint az előtt is írtam, 1. hogy vetetlen maradnak. 2. ha felkóboroltatnak, melytől mai némely szavaira nézve is a commissariusnak én is féltem őket, mert azt beszélte nekem, hogy Veterani uram írt Karafanak, az ő szavaival élek; Aut mittat Dominus Carafa intra unam septimanam triginta aut quadraginta millia florenorum, aut ipse armata manu ibit in Szőlős, aut quid aliquid faciet. én mondtam rá. Sed quare ibit in Szőlős? et quid faciet? felelte Ego nescio illi, quid habent. etc. csak el lítette-vetette aztán, s abbahagyta azt a Discursust, avval concludalván Spero quod intra triduum habebit suum responsum Dominus Veterani a Domino Carafa ad istas literas. én ezt ispán uraméknak mondtam és tudakoltam, hogy mire gondolják azt ibit in Szőlős, őkegyelmük azt mondják, hogy Szőlősön (vagyon) volt a császárnak egy commissariusa feles pénzzel, mellyel gabonát (NB és szálakat vesz, el is küldtek már ezek ezer szál alkudására. Azonban amennyi rettenetes gabonát innen kitakarítottak) vett mind amíg a pénzből tartott, nem is szűnt a szekeresség addig meg, míg annak a pénze el nem fogyott, de még itt is igen sok ezer köböl vagyon, mind zab, mind búza, annak is nagy részét, kivált a búzának császár számára veszik meg, mely abból is világos, hogy amint a faluk több megbántódásuk között a sok vectu Szőlősre való vecturát tettek fel, és a szekér bért kívánják, arra a commissarius azt mondta. O debet hac in parte satisfactio fieri a Commissario Caesareo annonae praefecto, sed hoc non pertinet ad Companias aztán fordult ispán uramhoz s mondta, O Domine valde multum petitis pro uno curru, ob hoc fieri non potest, sed sicut in Hungaria, én bizony nem tudom hány forintot mondott, de keveset, melyre mondta a Veterani uram Secretariusa, hogy Carafa azt írta nekik, hogy semmi szekér bért nem kell adni, hanem azt csak ingyen praestalja a vármegye, melyre emez mondta: De az nem volna igazság, meg kell arról nekik fizetni, erre ismét a Secretarius mondta, hogy ő Carafának arról való levelét megkeresi etc., melyre amaz mondta, hogy elvárja. Itt uram olyan mysterium vagyon, hogy ezek a Tisztek a portiók nevezeti alatt, és egyéb utakon a számtalan gabonát összegyűjtötték, és azt immár egymásnak, és nagy részint a császárnak jó pénzen nyereséggel adják, és rész szerint a Quartely cum portionibus, rész szerint az a kereskedésbeli haszon lesz nekik hópénz helyén. Ebbe a közönséges szoldatnak semmi haszna, sőt amiatt koplal, és zúgolódik most is, melyre nézve emlegetik annyira ha Erdélyből hoztam-e én pénzt, vagy hoznak-e; nem is hiszem bizony, hogy soha pénz nélkül tisztességesen ki tudjuk, ha semmit egyebet nem cselekszik is, félek attól, egynéhány száz szekeret vagy ezreket kér, ha kitelik, hogy feleségét gyermeket bagaziaját rajta elvigye, mint hogy az szokás is, aztán gabonáját, zabját, mit mind bagaziának nevezi, és ajándékon elviteti, és az ökörben sem sok jön vissza.
Amennyire én itt a dolgot látom, mind az haza javára, mind legközelebb Máramaros megmaradására ezeket látnám jónak.
NB
1. A Regestrumot amint írtam ha lehetne extrahálnám, és elvinném.
2 Az meglévén, ezt az hadat hitre nem bocsátanám, hanem
3 Tacite a vármegyét subornálnám, hogy mintha csak ők maguktól alkudnának meg velük, hogy menjenek ki minél hamarább, és az áprilisi portiót hagyják le, egynéhány ezer forintba alkudnának meg.
4 Adna pénzt kölcsön titkon az ország nekik, és ők aztán felszedvén fizetnék meg, vagy ha elengednék nekik őnagyságuk, s őkegyelmük. Így hamar kimennének, és emberségesen, mi is amire országgal evvel az inquisitióval leginkább célozzuk, azt a véget elérnünk, sőt, amibe a vármegye megalkudna velük, az is aztán nem lehetvén titokba, avval is szaporodna a regestrum ott, ahol nekünk kívántatik. Ugyanis ha az hadat hitre bocsátjuk, exacerbálódnak, azonban Szatmárt sem nyerjük mi ezt törvénnyel meg, én úgy hiszem, ha ők ugyan meg esküsznek, mely is mindazonáltal bizony nagy csoda lesz, ha úgy kockáztatják lelküket annyin. Én uram felvetettem ennek a vármegyének egy hónap alatt való portiója, legirgalmasabban vetvén is, visz végbe magyar forintot ötvenezret, és nyolcvanhat forintot, és huszonkilenc pénzt, csak ennek megfizetése is lehetetlen, a praetensio pedig két- s háromannyi is, a portiót pedig csak megveszi mint saját jószágát.
NB. Itt uram olyan dolog is vagyon, némely német tisztek megijedvén a sok csínytételek miatt, a falvakat és egyéb privatus megbántódott embereket alkalommal és pénzzel kínálják, én a kegyelmetek híre nélkül meg nem engedem, hogy senki is alkudjék kivált az lnquisitio vége előtt, talán az után meg lehetne coram bonis testibus Germanis et hungaris conjunctim, akik arról rendes Regestrumot csinálnának, hogy így aztán annak alkalmatosságával mind a többit ne boronálhatnák el az udvarnál, hanem az Inquisitióról való derék Regestrum intacte megmaradna, melyből a sok kár kilátszana. Ellenben emez másik Regestrumból a Qualis Qualis satisfactio summácskája kilátszana. Veszett fejszének nyele fordulna. azonban NBene ha ezt a Satisfactiót az ember teljességgel megveti, mind a kár meglesz, mert ha ők nem fizetnek, a császár bizony soha sem fizet a szegénységnek, de a semmi volna, de azt fogják mondani Plena et integra Satisfactio est ipsis oblata, et ipsi respuerunt etc.
NB. Ilyen dolog is vagyon itt. Ez a vármegye minden kárát lehagyná örökösen, az lnquisitiót is akár a németek kezébe adná, csak menekedhetnék tőlük, hogy már mennének el, s többet ne vennének annál a mit eddig, nem lészen-e jó vagy gonosz ezt tentálni.
Én uram hogy írásomba arithmeticus numerusok vagy punctumokat és NBenéket tettem ad marginem, bánnám ha bölcselkedésnek mondanák, én azt a kegyelmetek könnyebbségére cselekedtem, hogy a mi jó szokásunk szerint, ha restellik is megolvasni mind, vagy ráhallgatni jól, az olyanokra bár csak vigyázzanak, és engem is amiről őnagyságuk, s őkegyelmük informálni akarnak, legjobb mód volna az én hitvány leveleimet nagy margóval pariálná egy deák, és nagyságos kegyelmetek csak ad marginem írna, ez tetszik vagy nem etc. én is úgy jobban el tudnék igazodni rajta, s kegyelmeteknek is könnyebb volna, mindazonáltal én senkit sem tanítok, Isten oltalmazzon. Sokat panaszkodott tegnap Veterani uram ilyen szavakkal: Celsissimus Princeps omnes alios vicinos Generales honoravit et literis et alio modo, ad me nullam reflexionem fecit, quamquam nullus me fidelior et syncerior servus sit etc. Bizony dolog uram az, ha a Caprarának adott bécsi Instructio 6dik punctuma szerint rendelte volna a Portiót tudniillik 12 Cruciferos. És ha a szénát, zabot, búzát drágára nem limitálta volna, egy hónapi portio Máramarosnak nem ötven, hanem hatvan s hetvenezer forintra is felment volna, megcselekedhette volna pedig, ha akarta volna a bécsi Ordinantia szerint. Kegyelmedre is panaszkodott, hogy soha neki nem írt, noha itt Máramarosban kegyelmed a főtiszt. Ezeket uram kegyelmed érti mit tesznek, bizony ha ennek a földnek használni akarunk, ezeket meg kell ajándékozni, kivált paripával mind Veteranit mind Kintzinghet. Tegnap azon zaklatott engemet, adjak Salvus passust Besztercéig, hadd küldje be Pogány Zsigmond uramat hat ló vételére, de én nem mertem adni, noha felette sokáig sajtolt érte, és hogy nem adok igen meg is kedvtelenedett. Istenért kérem kegyelmeteket a kívánt Salvus passusokat urunk adja meg neki, mert kárt tehet, ha akar, százannyit. Azonban most szépen kérik a Salvus passust, ha úgy nem adjuk, Conditiók közé lévén téve a liber quaestus Bécsbe etc sok rossz jön ki belőle, mert ugyan tegnap haraggal kérdé. Ergo non licet hungaris emere equos in Transylvania, vel aliis Subditis Suae Majestatis. oo hoc etc. nem hinné kegyelmed mennyi bajom volt miatta. Én Gyulai úréknak ismét írok ma Szatmárra, de nagy akadály, sem kegyelmetekkel sem őkegyelmükkel Clavisunk nincsen, bizony bár volna. Isten boldogítsa kegyelmetek munkáját. Máramarossziget. 24. március. reggel 10 . órakor. 1686.
Kegyelmed köteles szolgája, komája, sógora
Amint Gyulai uramék írják, hogy Carafa uramnak az tetszik, hogy egy Regiment dolga eligazodván, azt elviszik etc. az itt Máramarosba alig lehet, mert egyik gonoszabb volt a másiknál, és jót-rosszat össze kell hajtani, hogy egyik a másikat vonja. Egyébiránt őnekik bizony az a szokásuk, melytől nem is hiszem recedáljanak, merthogy egyik latorsága miatt a másiknak a fizetése csonkuljon, nem mennék könnyen rá. Erre nézve igen szükséges engem kiváltképpen arról informálni, amint írtam, hogy a németek a falukkal és privatus emberekkel alkudni akarnak afféle tyúkmony vaj túró és sok encsembencsem költségről, lopás, ládaverés, fosztás, verés, kötözés etc. post Confectionem Regestri generalis meglehetett, mert ezt bizony offerálják, hogy Regimentenként igazítják, satisfactiót tesznek. Jár ott a vármegye elméje, csak mind hajtanánk az ilyet is össze a nagy summába, de én több gonoszt látok benne, ha ez a qualis qualis satisfactio is rejiciáltatik tőlünk, mert ez avval a Cautióval mint feljebb írtam Coram Germanis et hungaris sine praejudicio generalis Regestri meglehet.
nagyságos kegyelmetek jóakarata. Rédei uramnak én most nem írtam.