Bethlen Miklós Teleki Mihálynak, Máramarossziget, 1686. március 28.
Adatlap
Máramarossziget, 1686. március 28.
Kötelesen szolgálok és Istentől minden áldást kívánok
uram kegyelmednek kedveseivel együtt. etc.
Az Actákat az Inclusák megmutatják. Az hírek felől pedig írhatom kegyelmednek. A Szkolyai szorosra hajtják a lengyeleket igen, hogy azon a passuson a tatár el ne jöhessen, mondják hogy kéredzkedett volna is a tatár azon ki, de nem bocsátották, és hogy a munkácsi, ungvári passus felé fordultak volna, és Ilvot is meghaladták volna. Ez ha igaz talál lenni, itt csak harmadnap alatt is rút confusio lesz, félek attól, ha megháborodik a német, ez az elkeseredett nép is rátámad, és magam is más jámborokkal együtt periclitálok, az is meglehet, ha onnét alulról felfordul erre a tatár rájuk, én ugyan elküldtem mindenfelé hírt tudakozni. Moldovába is mondják egy Bojer hat vagy hétszázadmagával vagyon a szélbeli havason, és naponként szaporodik tolvajból az hada. Ezeknél nagyobb hír pedig ez. Tegnap az Inquisitio közben hoztak egy nagy kötés levelet Kintzingnek, felszakasztva olvasni kezdte, s a kegyelmed módja szerint fütyülni, s haj-hajgatni, a székben viszkolodni, s a fejét vakarni, hogy a parókáját is majd leütötte a fejéről, s mondta, közel vagyunk ahhoz, hogy a törökkel megbékéljünk, mert az Imperiumban felette meglobbant az hadakozás. Kérdem, ki miatt, s mondta, a francia király nem nyughatik. Ebéden nálam volt tegnap, és azalatt diskurálván vele franciául, nem tagadja, hogy ha ezt a nyarat elvonhatják is a törökkel való hadakozással, de úgy vagyon Európa dolga, nem lehet meg nem békélni a törökkel. A munkácsi obsidio és egyéb hírekről Frater és ispán uramék elhiszem, tudósították kegyelmedet. Isten minden jóra segítse, és éltesse uram kegyelmedet. Máramarossziget, 28. március. 1686
Kegyelmed köteles szolgája, komája, sógora.
Itt benn Máramarosban is erre Moldova felé láttak vagy 30 tolvajt, melyet a német strázsák is eszükbe vettek. Vetterani uram tegnapelőtt a Kitzing uram szállására jött hozzánk ketten, rettenetesen haragudtam, s panaszkodott az Okolytsani hozta levélnek stílusán, vagyon ugyan ortographicus error is benne, bár megnéznek erről Coram plura. Úgy látom, akármi bosszú találja, ez a föld bűnhődik, a vármegyén akar immár száz lovat szedetni pénzen, s félek soha meg nem adom, fejébe lesz, vagy csak fél árát adják.