Bethlen Miklós Teleki Mihálynak, Máramarossziget, 1686. március 29.

Adatlap

Kötelesen szolgálok és Istentől minden áldást kívánok uram, kegyelmednek, kedveseivel együtt. etc.

Tegnap bőven tudósítottam, uram, kegyelmeteket, most sem írhatok többet, hanem csak ezt. Az Inquisitiót continuáljuk, de ebbe a rettenetes Confusióba lassan lehet, gondolom mindazonáltal, hogy 2 április vége lesz. Ha százféleképpen ne változtatja vala a commissarius a dolgot, eddig vége lett volna, most már a faluk nem akarnak előjönni. Ez a nemesség, és kamaraispán is csak tekereg-facsarog, kitéve két, vagy három embert, aki Pogány urammal együtt itt munkálódik, a többinek semmi hasznát sem vehetem, a lelkemet kell elvesztenem közöttük, bizony, inkább felvállaltam volna, hogy postán felmentem volna Bécsbe, s meg vissza, mintsem ezt a munkát, de ezt hagyom abba. Én uram amennyire a dolgokat látom. Amint erre a vármegyére a Portiókat fel intézték volt, amint azelőtt is megírtam fl. háromszázezret meghalad, valamit a német addig a summáig vett, azt ő mind igazságnak, és valamit meg nem vett, mind adósságnak tartja, itt pedig számtalan falu vagyon, aki azt meg nem adta, s nem is adhatja, kivált az Extraordinaria Expensákat fel nem tudják, ahhoz képest én semmi jót felőlük nem remélhetek. Egyszóval azt látnám szükségesnek, kegyelmetek ha csak Désig is jönne ki, a pénz lenne Szamosújvárott. Az hadak háta mögött Carafa, s a többi Gyulai uramék, ha csak Kővárvidékére is, én s Kitzing innen általmennénk, ő Carafához, én kegyelmetekhez, és ott egész Informatiót véve a dolgokról concludálhatna kegyelmetek, többet, s jobbat nem tudok. Isten kegyelmetek munkáját áldja meg. Máramarossziget. 29. március. Anno 1686.

kegyelmed szolgája komája sógora. Bethlen Miklós

Szinte most jött Kitzing uram ide hozzám, s azt mondja. Est extra meum Juramentum consilium dare, sed certe est Interesse Principis, ut veniant propius Claudiopoli Domini vestri, et fiat complanatio.